Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-13 / 50. szám
O „Várnak": Verseiben rengeteg a felesleges. Min^ den versnek kell, hogy légyen égy logikai váza, ha ez hiányzik, vagy valahol is megsérül, a vers „sántítani“ kezd. A sok összedobált gondolat még sem nem modern. sem nem vers. Több figyelmet! A Tükörképem c. a legsikerültebb, ha rendbeszedné ritmikallag és utolsó sorát felerősítené, közölnénk. • B. D.: Hogy a békét választotta verse témájául; szép. Hogy rosszul irta meg a témát; kár. Nem közölhetjük. A mesét küldje talán be a Kis Építő szerkesztőségébe. Addig is hallgassa meg tanácsunkat; tanuljon, olvasson, művelje magát. 9 B. J. Bílý sloup: Versei a helyesírási hibákon kívül semmi felfigyeltetőt nem tartalmaznak. Lebeszéljük. • P. J. Ojbást: Tréfái é- rőltetettek, nem tudunk velük mit kezdeni. Próbálkozzon valami mással. 0 Čertgina: Érdemés-é foglalkoznia versírással — teszi fel nekünk a kérdést, holott ezt önnek kellene a legjobban tudnia. (Érez-e magában annyit és olyan mondanivalót, amit ha elhallgatna szegényebbé tenné a maga körül lévő embereket?) Mi verseit olvasva, inkább lebeszéljük. E tanácsunk aláhúzására 1- déznénk Igaz című versének három sorát: /Szérel- mes fantáziám/ /Meginog, mikor rád gondolok./ /Te szíved kecsegtető csalfa férfiú./ • M. L., Negyed: Júlia levele Rómeóhoz című írása reményekre jogosító. Szeretnénk még egy pár írását látni, mielőtt a közléséről döntünk. • „Kinek is kell egy..." Verse egyelőre' élettelen, hideg verssorokba tördelt próza, amit fiatal kora úgy ahogy ment. Kérdésére, hogy érdemes-e egyáltalán írnia, engedje meg, hogy válaszul Rilkét idézzük: „Mélyedjen önmagába, vizsgálja meg a mélységeket, ahonnan élete, fakad; ennél a forrásnál megleli majd a feleletet arra a kérdésre, hogy kell-e alkotnia." • „VIM, kia akar": Verséi még nem ütik meg a közölhetőség mértékét. Legtöbb esetben hiányzik belőlük a mélyebb látás és láttatás. Sokszor zavarosak is (például a Fej című). A modernség sohasem, mehet az érthetőség rovására. Ami a bírálatát illeti: mi senkit sem taníthatunk meg verset írni (úgy hisszük, az e- redeti tehetségek ezt nem is igényelhetik), szívesen segítünk azonban tájékozódni a szakirodalomban, így önnek is ajánljuk: Kom- lós Aladártól: A líra műhelyében, Hegedűs Gézától — A költői mesterség. Gáldi Lászlótól — Ismerjük meg a versformákat című munkákat. * A Humoreszk is éretlen, elsietett írás _ egyben szok- vánvtéma is. ‘idővel küldjön ű’abbakat. ß T. E. Vágkirályfa: E- gyetlen vers alapján nem | mondhatunk általános érvé- | nvű véleményt. Ez a beküldött verse naiv, szólamos, plakátízű. Nem közölhető. • „Tanácstalan K. R.“: Kedves 13 éves tanácstalan — nekünk lenne egy tanácsunk: tanuljon még! "CLiA találkozások folytatódnak Az emberi és emberséges kapcsolatok egyetlen és járható útja, egymás megismerése, egymás megbecsülése. Embermilliók élnek a földön, ezrek és ezrek kötnek barátságot egymással. A találkozások korszakát éljük, az egyén egyre inkább társas vagy pontosabban meghatározva társadalmi lénnyé válik. A találkozások a vélemények és a viták hevében kris- tályozódik a huszadik század emberének az arculata. Közeli és távoli országokat látogatunk meg, nemcsak azért, hogy a természetadta szépségeket vagy a műremekeket csodáljuk meg, hanem azért is, hogy megmutassuk magunkat, ennylk vagyunk és megnézzünk másokat, hogy mércét használhassunk magunkkal szemben. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak már napok óta, amikor ugyanis a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága mellett működő Magyar Dal- és Táncegyüttes két éves kapcsolatait figyelem, elemzem. Nézzük csak! Két évvel ezelőtt barátságot kötöttek a Budapesti Egyetemi Színpad együttesével úgy, hogy ők nálunk szerepeltek, a ml együttesünk pedig Budapesten viszonozta a fellépésüket. Magyarországon még meg sem melegedett az együttes, s máris a napfényes Bulgáriába vezetett az útjuk. Ott is barátokra, főiskolásokra találtak, akik szintén az énekkari kultúra elkötelezettjei. Ez év végén járt nálunk a Berlini Szakszervezetek Központi Dal- és Táncegyüttesének száztagú csoportja. Velük is a Magyar Dal- és Táncegyüttes kötött barátságot. Tőlük is lehetett tanulni. Az énekkaruk magas színvonala arról tanúskodik, hogy karnagyuk Otto Hillinger mindent megtesz a művészeti értékek közvetítése érdekében. A rendszeres próbák meghozzák a várt eredményt. Sikereiket főleg a klasszikus kórusművekkel aratják. A tánccsoportot Vilii Hinzert, államdíjas koreográfus vezeti nagy hozzáértéssel. A népi hagyományokra épített táncaik színességét lehet elsősorban dicsérni. Mind a tánccsoportnak, mind az énekkarnak nagy repertoárja van. Ónálló fellépéseket tudnak rendezni. Még egy figyelemre méltó jelenséget tapasztalhattunk a nálunk vendégszereplő német együttesnél. Ez pedig nem más, mint a fegyelem. Megnyilvánult ez lépten nyomon. Az igazgatónak Fells Walternak határozott fellépése az egész körút során fegyelmezettség záloga volt. Nem diktált, hanem mindig a helyzetnek és a körülményeknek megfelelően intézkedett, ami azután jól tükröződött vissza az együttes egész életében. Pontosan indultak és érkeztek mindenhová. Azért mondom ezt, mert aki már valamikor dolgozott együttesben, tudja, hogy mennyire fontos mindenütt a rendszeresség és a pontosság. Az ő együttesükben ennek betartása nem okoz különösebb gondot. Azt mondtam, hogy a találkozások és a viták hevében kris- tályozódik a huszadik század emberének az arculata. De nemcsak az egyénnek, hanem egy együttesnek az arculata is változik. A barátokként hozzánk érkezett együttesek vezetőinek és tagjainak a ml együttesünkkel folytatott eszmecseréi gyümölcsözőek voltak. így helyes. Folytatni kell a találkozócn|f9t CSIKMÁK IMRE A K ígéret Számos ipolynagyfalusí és szécsénkei fiatal vett részt egyik szombat este „A párt beszél az ifjúsággal" akción, melyet a szécsénkei kultúr- házban rendeztek meg. A beszélgetésen megjelent Sla- dovník elvtárs, a járási pártbizottság küldötte, valamint Hortolányi Judit és Bányai József a CSISZ járási elnökségének tagjai. A fiatalok sok problémát és hiányosságot vetettek fel. Például az ipolynagyfalu- siaknak kultúrház hiányában nincs szórakozási lehetőségük. Szécsénkén megszűnt a tavaly még működő szövetkezeti klub. Egyik faluban sincs megfelelő sportpálya. Deák Ferenc, a HNB elnöke Ígéreteit tett, hogy a fölvetett hiányosságokat a HNB az EFSZ-el együttműködve az elkövetkezőkben orvosolja majd. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! Illetve így lesz jő az említett községek fiataljainak. Major Lajos, Szécsénke szép szó . • • Interjú ILIA EHRENBURGGAL A Szovjetszkaja Pecsaty című szovjet folyóirat közölte Ilja Ehrenburgnak a szovjet sajtóval kapcsolatos nyilatkozatát. Ehrenburg, aki sok éven keresztül volt a legtekintélyesebb szovjet újságok (Pravda, Izvesztyija, Krasznaja Zvezda) külföldi tudósítója, sok érdekességet mond el a jelenlegi szovjet újságírásról (megállapításai azonban a sajtóra általában is vonatkoztathatók). „Egyes újságjaink — jegyzi meg többek között az író — szerelmesek a kövéren szedett címekbe, melyek alatt gyakran szürke, sematikus szöveg áll. Ez olyan boltra emlékeztet, amelynek ra- gyogóak a kirakatai, de ha beljebb megy az ember, a pultokon sokat nem talál... Ez közelebbről azt jelenti, hogy a szerkesztőségekből még nem távoztak azok, akiknek az újságíráshoz semmi közük sincs. Ami újságjaink tudósításait Illeti, rendeltetésüknek a legjobban a sporttudósítások tesznek eleget." Ehrenburg a továbbiakban párhuzamot von a szovjet és a nyugati sajtó között. „Teljesen helytelen az a nézet, hogy az eszmeiség és az anyag érdlekes, színes feldolgozása nem fér össze egymással. Naponta átlag fél óráig olvasom a Le Monde-t. Ennyi időt ritkán szentelek a mi lapjaink olvasásának. Nem azért, mintha jobban érdekelnének a Le Monde-ban közölt események és hírek — a szovjet újságok sokkal közelebb állnak hozzám... Nálunk nagyon sok esemény játszódik le, de távolról sem minden tükröződik az újságokban. Véleményem szerint ezt bizonyos mértékig az újságírók elégtelen érdeklődésével és azzal lehet magyarázni, hogy a rovatvezetők nem e- lég igényesek beosztottjaikkal szemben. Nincs szükségünk a nyugati sajtó utánzására, de a- mi jó a nyugati lapokban, az nekünk Is hasznunkra válhat." A szovjet lapok külföldi tudósítóiról megállapítja, hogy nem mindegyikük tájékoztatja pontosan az olvasót. „A kapitalizmus fekélyeit nem az angliai kutyafodrászat és a párizsi kutyaétterem leírásával kell bizonygatni. Különben a kutyákhoz való jó viszony még nem zárja ki az emberekhez való jó viszonyt. A kapitalizmus fekélyei sokkal szörnyűbbek. Ezekre kell rátapintani, és részletesen írni róluk az újságokban... Egyes turistáink eltöltenek Franciaországban tíz-tizenkét napot és a francia képzőművészetet a földön ülő rajzolóművészek szerint ítélik meg. Igaz, ez nem a legvidámabb foglalkozás, de mégiscsak foglalkozás, mint ahogyan az a bűvészé és a kardnyelőé is. A kereseti lehetőség egy formája." Ehrenburg sajnálatát fejezi ki afölött, hogy a szovjet újságokban nem találkozhat rendi- szeresen az olvasó olyan érdekes műfajjal, mint amilyen a „nagy riport". „A ciprusi eseményekkel és a sziget életével is a Le Monde különtudósíitójának nagy riportjaiból ismerkedtem meg..." KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Lenge lány, aki sző, holdvilág mosolya: ezt mondja a neved, Ilona, Ilona. Lelkembe hallgatag dalolom, lallala, dajkálom a neved l allázva, Ilona. Minthogyha a fülem szellőket hdUana, séllöket, lelkeket lengeni, Ilona. Müezzin zümmög így: „La ülah il' Allah-, mint ahogy zengem én, Ilona, Ilona. Arra, hol feltün és eltün a fény hona fény felé, éj felé, Ilona, Ilona. Bal gat ag álmaim elzilált limloma, távoli, szellemi lant-zene, Ilona. ö az i kelletne, ö az l dMama, mint ódon ballada, úgy sóhajt, Ilona. Ferdinand Hložník Ferdinand Hložníkot a műtermében kerestem fel, abban az időben, amikor 45 éves kiváló művészünk alkotásainak első összesített kiállítása volt éppen. A műterem csendes, költöi hely a Patronkán — kellemetlen hideg őszi időjárás künn. Atrial kellemesebb a fűtőtestekből diadó meleg a csésze fekete mellett; bensőségessé, teszi a hangulatot, amelyben könnyebben kitárul a művész lelke. Ilyen környezetben jólesik visszaemlékezni a fiatalságra, művészi fejlődésre, különböző összefüggésekre az ember életében. F. Hložník az utóbbi időben legtöbbnyire a tollrajzoknak szenteli magát. Ezt a technikát tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy rajta keresztül közölje gondolatait, füozófiai nézeteit, érzéseit, félelmeit és kívánságait, sejtelmeit és reményeit. Aki megérti őket, azelőtt feltárul a művész gondo- latvüága, öröme, bánata, szenvedései egyaránt. Bár a mestert jelenleg teljes mértékben leköti a rajzolás, mégsem tudja ez az egyoldalú munka kielégíteni. Ezért a rajzolás mellett egyidejűleg fest is. Hložník nemcsak a képek számát akarja szaporítani, hanem alkotni akar! Állandóan kutat keresi a megfelelő képet. A ceruza, toll vagy az e- cset minden vonása: Hložník számára keresést jelent. Alkotásaiban a művész arra törekszik, hogy bemutassa belső világát és a kort, amelyben él.. A munkához mindig nagy felelősséggel lát hozzá, amellett végtelen szerénységével, szinte alázattal, mert a művészet nem játék — komoly dolog, olyan komoly, mint maga az élet. Hložník müveinek legnagyobb részét illusztrációk alkotják. Különösen az utóbbi é- vekben mutatkozott meg, hogy mint illusztrátor is kiváló. Leginkább költeményeket szeret üluszt- rálni, mert e- zekben jobban kifejezésre juttathatja fantáziáját és leleményességét. Nagy sikere volt tankönyv-illusztrációival is. Itt is a lehetőség szerint a lírai megoldásokat alkalmazza. Legjobban a tollrajzos ülusztrálást szereti. A tavalyi év felét egy tankönyv illusztrálásával töltötte el. Ezek az illusztrációk egy számtankönyv oldalait díszítik majd, amelyet a Kisegítő Iskolák második fokozata számára ad ki a Pedagógiai Könyvkiadó Vállalat. A művész érzékenysége egyszersmind as, ihlet - forrása is. Élni, érezni, látni maga körül — ez a művész számára kimeríthetetlen forrása az ihletnek, amely újabb művek alkotására ösz- tönönzi. Már a gyermekkor művészete emlékeinek is megvan a maguk hatása. Különösen a Hložník-típusú művész számára jelent ez a kor kimeríthetetlen emlék- és ihletforrást. Azt, amit gyermekkorában átélt — hatalmas erővel átkölti, átgondolja, átformálja és ábsztrahál- ja. A gyermekkor Hložník számára egy külön világot jelentett. Ha a szülőfalu határa szűk is volt, a gyermeki fantázia nem ismert határokat. — Emlékezések a ház mögötti szérűre, meg a csobogó patakra, az emberekre — mind megannyi gyermekkori emlék, — állandóan benne élnek. Ferdinand Hložníknak nincs szüksége utazásra, hogy ihletet merítsen, témát találjon. Nem tagadja az üyenfajta ihlet létezését és erejét, de neki a „turistáskodás nem ül". Ha u- tazna — akkor viszont szeretne egy helyen tovább maradni, hogy mindent átgondolhasson, mérlegelhessen; és csak cikkor kezdhet a munkához. Jobban szeret odahaza szülőfalujában dolgozni. Az a legfontosabb, hogy a művésznek minden előfeltétele meg leqyen a rendszeres munkához. Örülne, ha öt év múlva ismét egy összesített kiállítása nyílna meg — majd. amikor 50 éves lesz. De most még erről korai lenne beszélni, a mester nem szeret ennyire távoli tervekről beszélni... Csupa l, csupa i, csupa o, csupa a, csupa tej csupa kéj, csupa jaj, Ilona. És nékem szín is ez, halovány kék-lila, halovány anüin, ibolya, Ilona. Vigasság, fájdalom, nem múlik el soha s balzsam i mennyei lanolin, Ilona. Elmúló életem hajnala, alkonya, halkuló, nem múl hallali, Ilona. Lankatag angyalok aléló sikolya. Ilona, Ilona, Ilona, Ilona. Pavel Breieri
