Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-29 / 48. szám

-----------ex—— Költő, műfordító, regényíró és esszéista, a magyar irodalom­nak egyik legsokoldalúbb, legkomplexebb jelensége, a harmin­cas években irodalmunk központi tekintélye. Babits Mihályban a XX. századi polgári humanizmus értékes és kiemelkedő kép­viselőjét tartjuk számon. TS----------gž------­„Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli az énekesét. Lobbanj föl, új dal, te mindenható! Szülj engem újra, te csodaszép.“ (Babits Mihály) MIHÁLY Babits Bihály r(Az eredeti „Mihály“-t bel­ügyminiszteri engedéllyel „Bi- hály“-ra változtatta költőnk azzal a megjegyzéssel, hogy te­hetségtelen keresztapja nem gondolt az alliterációkra.j' Született Szekszárdon: né­hány nappal születése előtt u- gyanis figyelmezetetéssel rá­vette édesanyját, hogy utaz­zék Szekszárdra, nehogy „Szek­szárdon Születtem, Színésznőt Szerettem“ című leendő ver­sében az alliteráciőt elrontsák. MSr hatéves korában egészen fejlett nyelvezete volt: az isko­lában félkézzel, harmincezer o- lyan magyar szót tudott föle­melni, ami „B"-vel kezdődik, míg iskolatársainak a fáradt Ságtól már kilógott a nyelve­zeté. A fogarasi elemi és a verseci főgimnázium nyolc osz­tálya jártak beléje, azonkívül nála végzett a budapesti tu­dományegyetem filológiai fa­kultása. Majd a technikára ke­rült, ahol több szabadalmat nyert, újfajta alumínium ige- kötők-, szó-csavarok- és ket- tősfedelü mondatszerkezetekre, melyek Edisonnak „A modern verstechnika vívmányai és a villamos nagyanyacsavar“ cí­mű munkájSban is fölemlítvék. Nyersei nyőleg a Nyugatnál nyelentek nyeg: legutolsó kö­tete a „Főtisztelendő úr, ké­rem, az esti takarmányszállítás minden valószínűség szerint megérkezik“ című, hosszú fel­tűnést keltett. Babits Mihály kortársa: Ka­rinthy Frigyes írta ezt a talá­ló, szellemes irodalmi karika­túrát a költőről. Azok kedvéért, akiket ez nem elégít ki, közöl­jük az alábbi — konkrétabb — adatokat. Életrajzi vázlat 'Babits Mihály 1883. november 26-án született Szekszárdon. Csa­ládja — apai és anyai ágon egy­aránt — régi tisztviselői és papi i'amília. Apja Szekszárdon törvény- széki bíró; innen kerül 1888-ban Budapestre a királyi táblához ité- lőbíróként: Mihály így Budapesten végzi el az elemi iskola első két osztályát, 1891-ben apját a pécsi ítélőtáblához helyezik, s Mihály itt fejezi be elemi iskolai tanulmá­nyait, majd 1893-ban beiratkozik a pécsi cisztercita gimnáziumba. 1898-ban meghal az apja, a csa­lád visszaköltözik Szekszárdra, csak Mihály marad Pécsett: egyik rokonánál kap ellátást és lakást, s 1901-ben leéretségizik. 1901 őszén a budapesti tudo­mányegyetem bölcsészeti karára i- ratkozik, s irodalom-latin szakos tanárnak készül. Egyetemi évei a- latt szoros barátságot köt Kosz­tolányi Dezsővel, Juhász Gyulával; barátságuk mindhármuk művészi pályájára alakitő hatással van. E- gyeteml hallgató korában már si­kerrel próbálkozik a versírással. Egyetemi tanulmányainak befejezé­se után először Baján, majd Sze­geden, Fogarason, Üjpesten, illetve a Tisztviselő-telepi gimnáziumban tanárkodlk. Pályájának jelentős ál­lomása a Nagyvárodan 1908-ban ki­adott A Holnap című versesgyűj­temény megjelenése. Itt közölt versel egy csapásra országszerte ismertté teszik nevét, s ettől kezdve állandó munkatársa, később pedig szerkesztője a Nyugatnak. Első verseskötetét Levelek írisz koszorújából címmel adja ki 1909- ben, ezt követi két esztendő múl­va a Herceg, hátha megjön a tél is! című verskötete, majd 1916- ban A gólyakalifa című regénye s még ugyanebben az évben Reeita- tív című verskötete. Az első világháború éveiben többször és határozottan hangot ad háborűellenes nézeteinek, ezért a kormánylapokban sajtőhadjárat in­dul ellene; Játszottam kezével el- mű verse miatt felettes iskolaügyi hatóságai fegyelmi eljárást indíta­nak ellene, Fortissimo című verse miatt pedig Istenkáromlás címén perbe fogják. 1919 januárjában a köztársasá­gi kormány a budapesti tudomány- egyetem irodalmi tanszékének ve­zetőjévé nevezi ki: egyetemi tanári állásától az ellenforradalom fosztja meg, s tanári nyugdíjának elvesz­tésére ítéli. Babits többé nem vál­lal állami állást, a Nyugatot szer­keszti, s csak az irodalomnak él. 1921-ben feleségül veszi Tanner Ilonát, aki később Török Sophie névvel vélt jelentős alakjává iro­dalmunknak. Ezekben az években számos kö­tete jelenik meg: Karácsonyi Ma­donna (Elbeszélések: 1920), Páva- toliak (Műfordítások; 1920), Erato (Műfordítások; 1920), Tímár Virgil fia (Regény; 1922). Gondolat és írás (Tanulmányok; 1922), Kártya­vár (Regény; 1923), Aranygaras (Mesék; 1923), Sziget és tenger (Versek: 1925). 1921-ben kezd hozzá regényé­hez, a Halálfiaihoz, s hosszú küz­delmes alkotómunka után 1927-ben fejezi be; ugyanebben az évben ad­ja ki Dante Isteni színjátékénak remekbe készült teljes fordítását. 1927-ben meghal Baumgarten Ferenc, a magyar származású, va­gyonos német író, aki végrende­letében jelentős alapítványt tesz magyar írók segélyezésére és dí­jazására; a végrendelet az alapít­vány kurátorává Babits Mihályt ne­vezi ki, aki ebben a nagy tekin­télyt és befolyást biztosító tisz­tében marad haláláig. 1933-tól kezdve Babits a Nyu­gat főszerkesztője; tekintélye egy­re nő; ő az új Nyugat-nemzedék példaképe és elismert vezére. A harmincas években kezdődnek egymást követő nagy betegségei, s egyre-másra jelennek meg jelen­tős művei — versek, novellák, ta­nulmányok, műfordítások. Így töb­bek között: Élet és irodalom (Ta­nulmányok; 1929), Az istenek hal­nak, az ember él (Versek; 1929), Oedipus király és egyéb műfordí­tások (1931), A torony árnyéka (Elbeszélések; 1931), Az európai irodalom története (1934), Hathol­das rózsakert (Novellák: 1937), KeresztUI-kasul az életemen (El­beszélések és tanulmányok; 1939), 1937 és 1939 között pedig tíz kö­tetben sajtó alá rendezi össze­gyűjtött müveit. 1938. február 8-án súlyos gége­műtéten esik át; a műtét ugyan meghosszabitja életét, de hátralé­vő három esztendeje örökös kínok közöt telik. A műtét után követke­ző hónapokban fejezi be egyik leg- kimerítőbb müvét, a már koráb­ban megkezdett Jónás könyvét. Sú­lyos betegen utazik el 1940-ben Olaszországba, hogy a Dante-fordí- tásért kapott San Remo-dljat át­vegye. Ebben áz évben megválaszt­ják a Magyar Tudományos Akadé­mia tagjává is. tekintetétől ájul a sző, kéznyomása szolgaság, hanem azt, aki lesz, akárki, ki először mondja ki azt a szót ki először el meri mondani, kiáltani, bátor, bátor, azt a varázsszót, százezrek várta, Iélekzetadó. szent, embermegváltó, visszaadó, nemzetmegmentő, kapunyitó, szabadító drága szót, hogy elég! hogy elég! elég volt! hogy béke! béke! béke! béke már! Legyen vége már! Aki alszik, aludjon, aki él az éljen, a szegény hős pihenjen, szegény nép reméljen. Szóljanak a harangok, 1941 áprilisában elvonul eszter­gomi nyaralójába, ott fejezi be u- tolsó művét, az Oedipus Kolónos- ban című Szophoklés-dréma fordí­tását; az utolsó javításokat már halálos ágyán végzi, Haldokolva szállítják a budapesti szanatórium­ba, ahol 1941, augusztus 4-én meg­hal. Legyen végn már A magyar háborúellenes líra remeke Babits Húsvét előtt c. „nagyvérse“. Az első világ­háború szörnyűségéi határozott Sllásfoglalásra kényszerítették a költőt, s vadul, merészén tört ki belőle a békevágy. Igaz u- gyan, hogy éz a jajkiáltás pa­cifista jellegű: a költő irtózik a vérontástól, s mindenáron békét akar, a háború kellős kö­zepén azonban, amikor a békét óhajtó hang is hazaárulásnak számított, Babits Húsvét előtt- je hősies kiállás, bátor tett volt. A költeményt, teljes terje­delmében — helyszűke miatt — nem közölhetjük, a legjel­lemzőbb szakaszok azonban mindenáron ide kívánkoznak: Én nem a győztest éneklem, nem a nép-gépet, a vak hőst, kinek minden lépése halál, szóljon allelujja! mire jön új március, viruljunk ki újra! egyik rész a munkára, másik temetésre: adjon Isten bort, búzát, bort a feledésre! Ó, béke! béke! legyen béke már! Legyen vége már! légy virág! Babitsnak gyakran szemére vetették, hogy — különösén a húszas években — a költészet elefántcsonttornySba menekült, s hogy a Tart pour fart élvét hirdette. Az ellenforradalmi Horthy-rendszer mérhetetlen népellensége, ordító társadalmi igazságtalansága, politikai ar­cátlansága azonban nem egy­szer a költőt is színvallásra bírta. Ennek szép példája a Petőfi koszorúi c. vers, amelyet a nagy forradalmi költő születé­sének századik évfordulója al­kalmával rendezett hivatalos ünneplés hatására írt Babits. Az akkori hatalom idéológusai meghamisították Petőfit, s ha­zug, sekélyes ünneplése kész­tette a költőt arra, hogy — mint száz évvel azelőtt Petőfi — ő maga is az ifjúsághoz forduljon. A költő érzi a Horthy-Ma- gyarorszSg fojtó légkörét, ez­ért szólal meg a Pétőfi em­lékét idéző versben a nemzet jövőjéért való aggódás. PETŐFI KOSZORÚI 1923 „Avagy virág vagy te, hazám Ifjúsága?“ Hol a szem, szeméve! farkassze­met nézni? Ki meri meglátni, ki meri Idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák. Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, de ma már maga sem tudja, hogy mit akar: talány zaja, csöndje és úgy támolyog az idők sikátorán, mint átvezetett rab a fogház udvarán börtönből börtönbe. Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond messze az Övétől, mint sastól a vakond avagy gyáván bújik, s a bilincses ajak rab szavakat hadar? Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit. Öh, vannak koszorúk, keményebbek, mint a deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a hideg temetőnek!... Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot, melyet eszméinek ellensége rádob emlékére — kőnek! Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad! Nem drótos füzérbe görbítve — légy szabad virág szabad földön: hogy árván maradva mégrablott birtokán mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám, kicsi, de nem börtön!“ Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz! Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz az ö ünnepségén: Koporsó tömlöcét aki elkerülte, most hazug koszorúk láncait ne tűrje eleven emlékén! Az igaz barát Babitsot két kortárshoz fűz­te tartós barátság: Juhász Gyulához és Kosztolányihoz, őszinte, egymásért mindenre képes odaadásukra hozunk e.qy levélváltási példát. Juhász Gyula 1912 ríovembe- rében már elviselhetetlennek tartotta szkalicai kitaszítottsá- g'át. Ezért áthelyezési kérvény-* nyel fordul a „Nagyméltósá- gú Miniszter Őrhöz“, hogy te­gyék át Újpestre. Ebben az ügyben kéri Babits támogatá­sát: „Még élni akarok... istenem, húsz éves koromban remete voltam, begubóztam, és most... a „veszedelmes" harmincadik határán kell remetének lennem, és én nem akarok... Légy szíves, kedves jó Mi­hály, ha lehet, ezirányban szó­lam a Magad körében. A gon­dolat, hogy közeledbe kerül­hetnék, aranyos csillogással töl­ti el e szokatlanul sivár délu­tánt, s a lehetséges viszontlá­tás reményében szorítja meg távoli, de barSti jobbodat igaz híved, Juhász Gyula“ Körülbelül két hét múlva kapja Babitstől a választ: KEDVES BARÁTOM! Nem válaszoltam azonnal, mint kellett volna; te jól tudod, hogy egyáltalán nem szoktam leveleket írni, de látod, a te leveledet még­sem hagyhatom válasz nélkül. Na­gyon elszomorított a leveled, és bizony én, ha valaki, megértem a szomorúságodat: bár tőlem függne rajtad segíteni! Nem tehettem e- gyebet, minthogy a kollégium kö­rében iparkodjak hangulatot kelte­ni te melletted: te magad is tu­dod, hogy a tanári kar legjobb a- jánlása is igen csekély értékű pro­tekció. Próbálj meg, tégy meg min­dent, hogy sikerüljön. Mondanom sem kell, mennyire szeretném úgy a magad, mint az én érdekemben, ha idejöhetnél közelembe. Együtt akkor sem leszünk egészen, mert az állás, amire folyamodtál, az én állásom volt. De közel lennél, és aztán iparkodnod kellene a nyo­momban még beljebb jönni Buda­pestre. Bár ami a verseidre való hatást illeti, ebben nem egyezem meg teljesen a te pesszimizmusod­dal. A szakolcai verseid épp oly szépek, mint a régiek, és ha van bennük monotonság, az nagyon ér­tékes monotónság. Ha nem félnék veled szemben az olvasó önzésével fejezni ki magamat, azt monda­nám, hogy a szakolcai magány ne­ked semmiesetre sem ártott. Ezt mondom, mint olvasód, de mint barátodat valóban elszomorít ke­délyednek csüggedése, bár remé­lem, hogy az tartós nem lesz. Kérlek, értesíts minél előbb: ér­tesíts mindjárt, mihelyt valami hírt tudsz: Olyan aggódással le­sem a sorsodat, akár te magad. Én most a tisztviselőtelepi gimnázium­ban tanítok, és lakásom címe: Sza- bóky-utca 54. Nem láthatnálak meg valahogyan karácsonykor? Ha Pest­re jössz, mindenesetre írd meg előre. A viszontlátásig szívből üdvö­zöl és hírt vár rólad régi barátod és lekötelezett híved: Babits Mihály, Ki tudja? 1. Kik láthatók a középen elhelyezett hármas fényképen ? 2. Ki a fent közölt Babits-portré festője? 3. Melyik Babits költeményből való a következő sor: „Mert vétkesek közt cinkos, aki néma ? A Tóth Árpádra vonatkozó kérdések helyes meg­válaszolása: 1. Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz és Az új Isten. 2. Svedlér (Nálepkovo) és Újtátrafüred (Nový Smokovec). 3. Tóth Eszter. Sorsolás útján a következők részesülnek . könyvjutalomban: 1. Gaál Lajosné, Fiľakovo, Nám. Slobody A/I. 6. 2. Marczi Erzsébet, Bačka č. 45. okr. Trebišov 3. Haból Erzsébet, Bratislava, Suvorovova 16/a Hibaigazítás: A Látóhatár elózó számának (Tóth Arpád) harmadik hasáb­jában közölt költemény elől nyomdatechnikai okokból kima* radt a cím: Esti sugárkoszorú. Következik: Kosztolányi Dezső *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom