Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-01 / 44. szám

fii. SZOMBAT, OKTOBER 22. A moszkvai baráti találkozón a testvérpártok képvi­selői a szovjet technika és tudomány eredményeivel ismerkedtek, megtekintették a szárazföldi csapatok és a légierők fegyverzetének legújabb mintáit. A találkozó második részét megbeszélések töltötték ki, a világpoli­tikai időszerű kérdéseiről. # Újdelhiben megkezdődött a Tito-Gandhi-Nasszer értekezlet. A kiadott közlemény szerint egyetértettek abban, hogy a tudomány rohamos fejlődése válaszút elé állítja az emberiséget. A világnak döntenie kell, hogy a háborút, a teljes pusztulást választja-e, vagy- pedig a békét. Ezzel kapcsolatban rámutattak arra, hogy sürgős intézkedéseket kell tenni az általános és teljes leszerelés érdekében és felszólították az érde­kelt országokat, hogy minél előbb kössenek egyez­ményt. VASÁRNAP. OKTOBER 23. Johnson amerikai elnök ausztráliai útján Melbourné- ba érkezett, ahol kellemetlen incidense támadt. A viet­nami háború ellen tiltakozó diákok áttörték a rendőr- kordont és Johnson gépkocsija felé rohantak. Csak nagynehezen sikerült kikerülni a fenyegetőző, öklüket rázó tüntetők gyűrűjét. • Thao Ma tábornok, a laoszi légierők parancsnoka katonai államcsínyt hajtott végre. Letartóztatta közpon­ti kormányhoz hű tábornokok egy csoportját és azután vadászbombázókat küldött a főváros felé. HÉTFŐ, OKTOBER 24. Megkezdődött a manilai értekezlet. Az amerikai pro­paganda mindenáron olyan „ázsiai tanácskozásként“ szeretné feltüntetni ezt a konferenciát, amely a „béké­hez vezető utat“ hivatott megtalálni Délkelet-Äzsiában. KEDD OKTÓBER 25. Megkezdődtek a szovjet-marokkói tárgyalások. Ma­rokkói részről II. Hasszán király, valamint a kíséreté­ben levő marokkói államférfiak vesznek részt. A ven­dégek tiszteletére adott ebéden Podgornij nagyjelen­tőségű beszédet mondott. Rámutatott arra, hogy a „barátság és az együttműködés“ a szocialista orszá­gok és a fejlődő államok között különösen nagyjelen­tőségű Kijelentette, hogy „van számottevő lehetőség“ a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlesztésére. SZERDA, OKTOBER 26. A manilai értekezletről közleményt adtak ki, amely bővelkedik a hangzatos békeszólamokban. A Vietnamban folyó tragikus háborúért minden felelősséget igyekszik a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányára há­rítani. A dél-vietnami kormány a tárgyalások során leszögezte — hangoztatja a közlemény, hogy csapataik visszavonására és a katonai támaszpontok kiürítésére fogja felkérni szövetségeseit, abban az esetben, ha „Észak-Vietnam visszavonja saját erőit“. CSÜTÖRTÖK, OKTOBER 27. A djakartai katonai bíróság halálra ítélte Subandrio volt miniszterelnök-helyettest. Azzal vádolták, hogy szerepe volt a Szeptember 30. akcióban. A védelem az­zal érvelt, Sukarno elnök maga is jól ismerte a tavalyi szeptemberi viszonyokat. A bíróság a védelemnek ezt az állítását visszautasította. PÉNTEK, OKTOBER 28. Robert Kennedy szenátor, új javaslattal élt a nuk­leáris fegyverek elterjedésének megakadályozására. Javaslatának lényege az, hogy a nukleáris robbantások­tól ideiglenesen tartózkodó országok nem vállalnak kötelezettséget a további időszakra. Moszkvában különböző nemzetiségű diák látogatja a Lunacsarszkij színház- történeti intézetet. Képünkön balról Usa Wenkata~zvaran indiai diáklány. Karin Zatkowska lengyel Helén Gutierez chilei, Natália Laburcev altáji diáklányokat látjuk. „A vietnami császár“ van. Valamikor úgy hívták „a legmagasabb". Ma többnyire kockás inget visel, örökké texas-nadrágban és cowboy cipőben jár. Valamikor 1932- ben, amikor Annámban, a trón­ra lépett, pazar, drágakövekkel díszített ruhába öltöztették. 1945-ben mondott le a trónról, de 1949-ben a francia tarto­mányi hadsereg Annám állam fejének ismerte el. Már nem volt császár, de tovább uralko­dott. 1955-ben a nép egyetlen szavazattal sem állt mellette. Azóta 11 év múlt el. Bao Dai az maradt, ami a legnagyobb dicsősége idején is volt, nép nélküli „császár“. Vietnamban tombol a háború. Az egykori vietnami császár külföldön él. És senkisem tö­rődik vele. Császári birodalom, gazdagság és hatalom nélkül. Jelenleg Plobsheimban, Strass­burg mellett lakik. A ma 53 éves Bao Dai titokban azt re­méli, hogy még egyszer eljön az ő ideje és a nehéz megpró­báltatásokon keresztül ment ország benne majd a megmen- tőjét látja. Nemrég ugyanis több újságíró előtt ilyen érte­lemben tett kijelentést. Azt állította, hogy csakis ő oldhat­ja meg Vietnamban a béke kérdését. De a „császárt" senki se hívja, úgy látszik mindenki örül annak, hogy ilyen messze ■ ■ ! 125 éves himnusz B J Sok évfordulót ünnepelnek a németék A napokban például megülték a „Deut­■ schland, Deutschland über alles“ kezdetű himnusz 125. évfordulóját. Az ünnepségeket az Északi-tengerben levő Helgoland szigeten tartották ■ meg (most Nagy-Britanniához tartozik), mert August Heinrich Hoffmann ■ 1841-ben ezen a szigeten Irta meg a himnusz szövegét. ■ ■ A melódia abban az időben már nem volt új. Joseph Haydn komponálta ■ 1797-ben az osztrák császár megrendelésére. (Az osztrákok sokáig „Gott J erhalte unseren Kaiser“ kezdetű himnuszukat énekelték.) 2 Nyugat-Németországban ma is a régi himnuszt éneklik, hivatalosan azon­ban a himnusz Hoffmann versének harmadik strófájával kezdődik. LAOSZBAN a brit követ helikopterről egy kötélen ereszkedett le a parlament épülete előtt, hogy Boun Om miniszterel­nöknél látogatást tehessen. A nagy esőzések következ­tében gyalogszerrel, de még autóval sem tudta a parla- nt épületét megközelíte­ni. LONDONBAN óriási a kereslet a skót ivóvíz iránt, amelyet mű­anyag zacskókban árusíta­nak. A legnagyobb ínyencek ugyanis skót vízzel akarják vegyítani a skót whiskyt. OKLAHOMÁBAN azok a gépkocsivezetők, akiket bizonyos kihágások miatt büntetéssel sújtanak, hogyha a családi körülmé­nyek olyanok, hogy nehezen nélkülözhetők, kérvényt nyújtanak be, hogy maguk helvett a gépkocsit viszik el a fogházba és azt tart­ják lakat alatt. Három találkozó A közelmúltban három magas színtű tanácskozás zajlott le, amelyek homlokterében nap­jaink egyik legégetőbb problé­mája, a vietnami konfliktus állott. Három tanácskozáson vetődött fel ez a kérdés. Az első fontos tanácskozás színhelye Moszkva víilt, ahol nyolc szocialista ország veze­tői „eszmecserét folytattak a feleket érdeklő világpolitikai kérdések széles köréről“. Noha a találkozóról kiadott közle­mény nem említi külön a viet­nami kérdést, nagyon termé­szetes, hogy az amerikai ag- resszorok ellen hősiesen küzdő vietnami nép további, fokozott segítésének kérdése is napi­renden szerepelt, amit az egy­ségbontó pekingi vezetők újabb szovjetellenes kirohanásai kö­vettek. A moszkvai találkozóval szín­ié egyidőben került sor három el nem kötelezett ország veze­tőinek delhi megbeszéléseire. Indira Gandhi indiai miniszter- elnök, Nasszer egyiptomi és Tito jugoszláv elnök hármas tanácskozásának napirendjén is világpolitikai kérdések, első helyen a vietnami probléma, szerepeltek, ám e kérdést kissé eltérő szempontból, az ún. harmadik világ, a semleges országok, a tömbökön kívüliek szemszögéből vizsgálták. Miben egyeznek meg és mi­ben térnek el az el nem köte­lezett országok nézetei a szo­cialista országokétól? Minde­nekelőtt megegyeznek abban: a vietnami népnek lehetővé kell tenni, hogy minden külső beavatkozás nélkül maga dönt­sön sorsa felől. Ugyancsak osztják a szocia­lista államok álláspontját a legsürgősebb vietnami teendők kérdésében: szüntesse be a bombázásokat az amerikai légierő, és a vietnami kérdés rendezéséről folyó bármely tárgyaláson ismerjék el egyen­lő félként a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Fron­tot. Tehát magukénak vallják a vietnami nép igazságos cél­jait a viszály békés rendezé­sét követelik, de nem dombo­rítják ki a harcoló vietnami nép győzelmének előmozdítá­sát, inkább amolyan pártatlan fél döntőbírói szerepében sze­retnék elősegíteni a viszály békés megoldását. Tehát bizo­nyos árnyalati különbség van az álláspontok megfogalmazá­sában. A valóságban azonban nem okozhat zavart az eltérő megfogalmazás, amit Nasszer elnöknek a külföldi fegyveres erők kivonásával kapcsolatban egy kérdésre adott válasza is bizonyít. Kijelentette ugyanis, hogy ez a követelés az ame­rikai fegyveres erők kivonására vonatkozik, mert nincs bizo­nyíték arra, hogy fegyveres erők lennének Dél-Vietnam- ban. A lényeg az, hogy „Viet­namban polgárháború folyik a dél-vietnami nép és az Ameri- ka-barát kormány között, és nem lehet azt követelni ettől a néptől, hogy szüntesse be a harcot, amíg nem biztosítják függetlenségét és önrendelke­zési jogát“. Vietnamról esett szó Mani­lában. a Fülöp-szigetek fővá­rosában is, ahol Johnson ame­rikai elnök és csatlósai talál­koztak. Az elnök, akit a Fülöp- szigetiek igen barátságtalanul, nagy tiltakozó tüntetésekkel és nem éppen hízelgő feliratú táblákkal fogadtak, képmuta­tóan ismét a vietnami kérdés békés rendezését javasolta, persze azzal a feltétellel, ha ... a vietnami nép behódol. Legalább is ez a manilai ta­nácskozásokról kiadott közle­mény lényege. Am nem olyan könnyű félrevezetni a világ népeit. Johnson valójában to­vábbi zsoldosokról alkudozott csatlósaival, mert az amerikai politika hadiszekerét tovább akarja tolni Délkelet-Äzsiában. Ezt kell a világ békeszerető embereinek meqakadályozniuk. L. L. Beszédes számok A Komszomol több mint egy millió tagja főiskolai képzett­séggel rendelkezik. 20 évvel ezelőtt a Komszomolnak csak 62 ezer ilyen tagja volt. Az 1940—64-es években a szaktan-intézetek 15 millió fia­tal szakmunkást neveltek. A Szovjetunióban ma több mint 70 millió ember tanul, ezek közül 47 millió látogatja az általános műveltséget nyújtó középiskolát. Az első ötéves terv építkezésein 350 ezer fia­tal dolgozott, ezek közül 200 ezer komszomolista volt. Nyolc­ezer fiatal építette Gorkijban az automobil-üzemet, hétezren a sztálingrádi traktorüzemet, 12 ezren a kuznyeci kóhókom- binátot. Az 1930—34-es években a kolhozokban 120 ezer komszo- molistát és a gép- és traktor­állomásokon 20 ezer komszo- molistát foglalkoztattak. A Nagy Honvédő Háború idején 10 millió fiatal lépett be a Komszomolba és a Kommu­nista Pártba 2 millió Komszo­mol-tagot vettek fel. Sztálingrád védelmezésében a városi Komszomol-szervezet háromnegyed része vett részt. Ogyesszát a város összes kom- szomolistája védte. 1943 őszén a megszállott területen 1710 illegális Kom­szomol csoport működött. A háború végén több mint 154 ezer ifjúsági brigád dolgozott a szovjet iparban. A háborúban 3,5 millió Kom- szomol-tagot, közülük 100 ezer lányt tüntettek ki. A kitünte­tett 11 ezer katona közül hét­ezer komszomolista, közülük hatvan lány. A városok újjáépítésében 25 millió komszomolista vett részt. Több mint 360 ezer szovjet fiú és lány ment a szűzföldekre 2600 közülük a Szocialista munka hőse címmel tért haza. A hétéves terv (1959—1966) teljesítése idején egy millió százezer fiú és lány indult a Komszomol felhívására Szibé­riába és Távol-Keletre. Segí­tettek a vasútvonal kiépítésé­ben, a Buchara—Ural gázveze­ték és más nagy üzemek épí­tésében. A szovjet képviselők közül 400 ezer fiatal. A Szovjetunióban dolgozó 700 ezer tudományos kutató közül több mint a fele harmincon aluli. Rudolf Késs Berlin-Spandauban - Német­ország híres fegyházában, mi­után szeptember utolsó napján szabadlábra helyezték Baldur von Schirachot, a Hitler-ifjú- ság hírhedt vezérét és Albert Speert, Hitler miniszterét, akik leülték 20 éves büntetésüket, Rudolf Hess, Hitler egykori he­lyettese maradt a vörös téglá­ból épült fegyház eqyetlen la­kója. Kettős fal veszi körül a fegyházat. A falakon szöges drótba villanyáramot bocsátot­tak. Már régen eltávolították a hitleri korra emlékeztető ha­talmas bárdokat, amelyekkel ebben a fegyházban annak ide­ién gyilkoltak. Rudolf Hessnek nincsenek látogatói. Megtiltotta hozzátar­tozóinak, hogy felkeressék. Fe­lesége 25 éve nem látta a fér­jét. Pontosan ama bizonyos 1941 május 10, óta amikor Hitler helyettese egy Messer­schmidt repülőgépben ült és Anqlia felett ejtőernyővel ki­ugrott. Valóban nagyfokú naivság kellett ahhoz, hogy 1941-ben azt hihesse valaki, hogy az anqolok leülnek vele békéről tárgyalni. Akkoriban még kísértett a műn. cheni egyezmény szelleme és Hess abban reménykedett, hogy megszerzi az angol vezető-kö­rök hozzájárulását Hitler „ke­reszteshadjáratához“, a Szov­jetunió ellen. Hitler „repülő bolondnak" nevezte Hesst, amikor kényte­len volt bejelenteni, hogy he­lyettese eltűnt. Hesst azóta több pszichiáter vizsqálta meg. Abban mindannyian megegyez­tek, hogy nem egészen beszá­mítható, de semmiképpen sem olyan bolond mint ahogy tet­teti magát. A nürnbergi tár­gyalásokon is mindenki láthat­ta, hogy nem egész normális. Rudolf Hesst, életfogytiglani ■ fe.qyházra ítélték. A második világháború négy győztes nagy­hatalma itt, ebben a fegyház­ban kölcsönös megértésben teljesíti feladatait. 1945 óta ezek közül a nagyhatalmak kö­zül csak egy, a Szovjetunió nem kezdett háborúba, nem bombázott idegen területeket, hadseregei önkényesen nem égettek fel idegen országokat. Ha a nagyhatalmak minden téren olyan kölcsönös megér­tésben teljesítenék kötelezett­ségüket, mint a spandaui fegy­ház őrizetében, akkor a világ már végre békésen fellélegez­hetne. Rudolf Hess, feltételezzük, még sokáig ül a fegyházban, hogy egy borzalmas rend szar pusztítására emlékeztessen. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom