Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-25 / 43. szám
tu. ZÄTOPEK: Clarke mindenkit csodálatba ejtett világcsúcsaival, de nem ezek az u- tolsök, amelyekkel megörvendeztetett bennünket. Clarkeot jól ismerem, nemcsak a salakpályán rendkívüli, a magánéletben is az. Csak így tovább! IHAROS: Amikor aagy eredményeiről hallok, mindig előttem van az a fiatal gyerek, a- ki tiz évvel ezelőtti ausztráliai tartózkodásom a- latt szorgalmasan figyelte edzéseinket. Clarke volt! A regénybe illő Ront senki sem képes legyőzni, de dicsőség mögötte a második hely is! mNURMI: Keresni kell a szavakat a csodálatos Clarke méltatására. Élmény nézni futását, kellemes érzés társalogni vele, s meg kell fogódzkodni, ha eredményeit hallom. A hosszútávfutás mesés követe, aki sok hívet szerez az atlétikának. CLARKE: Az atlétika olyan sportág, amelyben az ember sohasem lehet igazán bol- dog. Ha megvan egy nagy eredmény, akkor törekedni kell annak túlszárnyalására is. Űg.y hiszem, az önelégültség a legnagyobb bűn, amelyet egy sportoló, egy atléta elkövethet. RON CLARKE Tizenkét évvel ezelőtt John Landy teljesítményei hozták lázba a sportvilágot. Sok-sok fiatal szeretett volna Landyhoz hasonló lenni a föld minden országában, különösen pedig Ausztráliában, Landy hazájában. Clarke is közéjük tartozott. Elkezdte a versenyszerű futást, s Ausztrália szakemberei értékelték jó eredményét (4:07.5) egy mérföldön. Elhatározták, Clarke lesz az a futó, aki a melbournei olimpia megnyitóünnepségén befut a stadionba az olimpiai láng gal, s a hatalmas urnánál meggyújtja a játékok tü- zét. Tíz esztendeje ennek az ünnepi aktusnak. A világ valamennyi lapja megírta a nagy eseményt: Ronald Clarkénak hívták azt a fiatalembert, aki olyan méltóságteljesen futotta az olimpiai fáklya útjának utolsó négyszáz méterét. Annak közlésére már nem jutott hely, hogy ez a jóvágású fiatalember a megnyitó után napokig a kórházban feküdt, égési sebekkel. A bronz fáklya még a salakon áttüzesedett, de az átszellemült Clarke a begyakorolt tempóban futva, tűrte a fájdalmakat, olyan önuralommal, hogy szenvedéseiből a külvilág mit sem vehetett észre. Ron Clarke tehát megindult, aztán húszéves korában váratlanul megállt. Megkezdődött a legremekebb Cerutty-tanítvány, Herb Elliott uralkodása, akinek sikerei Clarke kedvét szegték. Sok fiatalhoz hasonlóan ő is abbahagyta a versenyzést, mert nem kívánt a legyőzőitek seregébe tartozni. Talán vissza sem tért volna az atlétikához, ha nem Ausztráliában rendezik a* brit birodalmi játékokat. Második lett egy mér földön, és újból megjött a kedve. Futott korán reggel, az ebéd utáni munkaszünetben és este Melbourne füves útjain, amikor a legtöbb ember lepihent már. Nem állt be Cerutty varázslatos táborába. Ma ga készítette el különleges edzéstervét. És 1963 december tizennyolcadikén, mindössze huszonhárom szemtanú jelenlétében (versenyzőkkel, időmérőkkel, rendezőkkel együtt értendő ez a szám) nekivágott a tízezerméteres távnak. Amikor elszakította a célszalagot, az időmérők először nem akartak hinni a szemüknek. Az óra három másodperccel jobb időt mutatott, mint Bolotnyikov fennálló vi lágcsűcsa. Nem köszöntötte egetverő taps. Senki sem emelte a vállára. Nem akadt olyan ember, aki aláírását'kérte. Ron Clarke a legboldogabbnak érezte magát, mégis kerek e világon. Azt hitte, bánat sohasem jöhet. Pedig jött. A tokiói olimpiára háromszázszázalékos esélyesként utazott, mert három számra nevezett. Az eredmény? Tízezerén nyert csak bronzérmet, a maratoni távon nyolcadiknak, ötezren kilencediknek ért csak a célba. Clarke pályafutása befejeződött — hirdették Tokió után még az ausztrál újságírók is, s nem keltek velük vitába még a szakértők sem. Ezt a balsikert sohasem heveri ki — jövendölték. Az olimpiai sikerre annyit vágyott Ron. Belül szenvedett, kifelé mosolygott, naplójába pedig nagy betűkkel írta: Feledni Tokiót! Ügy látszik, Clarke azért is van, hogy meggondolásra késztesse a jövendölőket. Hat héttel az olimpia befejezése után — amikor minden más atléta a fáradalmakat pihente — megjavította a hárommérföldes síkfutás világcsúcsát. A szakértőktől mégsem kapott amnesztiát! így történhetett, hogy 1965. január 15-én, amikor azzal a szándékkal indult el ötezer méteren, hogy megdöntse a legrégebben fennálló futó-világcsúcsot, csaknem teljes érdektelenség kísérte újból. A szomszédos pályákon teniszmérkőzés folyt, a meghívott időmérők is inkább azt figyelték, a nézőkről nem is beszélve. Húsz perc késéssel dördülhetett csak el a rajtpisztoly. Addig tartott, amíg az időmérőket a helyükre állíthatták... Ilyen előzmények után javította meg Kuc világcsúcsát. A szomszédos pályákról özönlött a közönség a boldogan integető Clarke felé. Jöttek a fotóriporterek is, akiknek kérésére a világrekorder újra befutott a célba, — s így legalább — a kissé megkés ett fénykép is megszületett a világszenzációt jelentő eseményről. A Clarkeot nemrég még megtagadó szakértők pedig fennen hirdették: Ausztrália legnagyobb futója újabb világcsúcsokat hordoz lábában. Minden versenyén várható az eredmények további javítása. Ron Clarke 1965 május huszonhattól július tizenhatig, Párizsban végétért túrájának ötvenkét napja alatt harminckétezer kilométert utazott repülőgépen, két világrész hét országában szerepelt, tizenhat versenyen állt rajthoz és öt világrekordot javított meg! Az évszázad egyedülálló rekordvadászata Los Angelesben kezdődött, ahol az ausztrál m otor egyik tokiói legyőzője, az olimpiai bajnok Schul jelenlétében olyan ötezres világcsúcsot állított fel, amellyel hatvan métert vert volna a csúcsformájában futó Kucra, közel százat Iharosra, kétszázat Zátopekre, és háromszázhatvanat Nurmira! Július tizedikén indult Londonban a brit nemzetközi bajnokságon, az egyik legnépszerűbb angol távon, három mérföldön. Addig ilyen versenyt ember nem látott! A csodálatos ausztrálnak csak az óra lehetett az ellenfele! Negyvenezer néző felállva tombolt, az időmérők kezében remegett az óra, ahogy falta a métereket. Ideje — 12:52.4 — a hidegvérű angolokat is extázisba hozta. Olyan volt az egész, cnintha golyócsapágyon futó férfit láttunk volna. 0 lyat, akit semmi sem zökkenthet ki páratlan ritmuEH OLARKE CÍME: 10 Royal Avenue, Heathmont, Victoria JAZY: Nem hiszem, hogy rajiam kívül van nagyobb csodálója a világon. Már ,az is kimondhatatlan örömem, hogy két világrekord j ához személyesen gratulálhattam. Nem létezik olyan csúcs, amelyet Clarke ne tudna megdönteln! KUC: Tudtam, hogy elöbb-utöbb, elérkezik Clarké időszaka. Nagyszerű, példa nélkül álló világcsúcssorozatán kívül az is emeli értékét, hogy a tokiói kudarc nem szegte kedvét. Akaratból is remekül vizsgázott. 3 sából — írta a Sunday Times. Fél évszázada minden sóival Harold Abrahams, az angolok egykori olimpiai ez. Még a lélegzetem is elállt. Négy nappal a londoni tizenhétezer szurkoló várta a salakpályák hősét, de világcsúcs után négy nappal tízezren jó eredményt véleménye csakhamar megváltozott azonban. Az első ülve. És az új világcsúcs Oslo óta: 27:39.4 tízezer másnapi lapok is: A fantasztikus szó túlságosan sze Iharos neve csaknem teljesen elhamályosult. Clarke senye sporttörténelem ezután. Boldog lehet,-aki ezt látja, aki tapsolhat neki, aki élvezheti ezt a páratlan soha még. Tokió kegyetlenül sajog minden világcsú adatokkal gazdagodik. Közeledik Mexikó, Clarke na olimpiára összpontosít, mi az ausztrál futónak is szu jelentős atlétikai versenyről írok — közölte olva- bajnoka, — de még nem volt olyan verseny, mint diadal után Oslo következett. A Bislet-stadionban senki sem remélt különöset. Olyan hárommérföldes elérni? Senki sem hitte, csak Clarke. A közönség ezer után hátralévő kilencezret senki sem nézte méteren. Hihetetlen! Ennek szellemében írtak a rény Clarke méltatására. Nurmi, Zátopek, Kuc és történelmet csinált. Igen, Clarke minden tette, ver- j a végtelenül szerény, rokonszenves embert futni i jelenséget. Clarke most Mexikóra készül. Ügy, mint cs ellenére. Ha rajthoz áll — a sportmúzeum újabb i gyón készül. És bár Mecser Lajos is a következő, rkolunk majd. Megérdemli! A DIÁKOK FELELETEIBŐL — A válságos pillanatban megjelent a falon egy Dugovics nevű Titusz. — A vulkanikus kitöréseket megelőzően a földből hatalmas mennydörgés hallatszik. — Ha énekelünk csend legyen! — Július Cézár Damokles kardjával vágta ketté a gordiusi csomót. — Á táborozó rómaiak este fejük alá tették fegyvereiket, hogy szükség esetén kéznél legyenek. — A bronzkorszak tűzzel-vassal pusztította a rézkorszakot. — Eközben a táborban kiütött a malária és a király is osak álruhában menekülhetett. — Július Cézár idején az ő fejével verték a pénzt. — A menekülők tetemeikkel elárasztották az utakat FÉLREÉRTÉS — Nagyon csinos vagy ma! — szólt az egyik hernyó a társához. Megfordul a másik hernyó és válaszol: — Ne légy ostoba. Én a te másik feled vagyok. Két szappan beszélget: Nagyon lefogytál az utóbbi időben. Mit csinálsz? — Mindennap fürdők. — Nem kell neki más orvos, hanem más nővér! w —b"
