Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-25 / 43. szám
VÁDOLOK! 2. oldal BALESET HAJLAM — 3. oldal PÁKOZDI PÄLFORDULÄSA — 6. oldal Jövő számunkban indul sportrejtvénysorozatunk! Az idei ősz nem fukar a napsütésben sem Foto: Helexá fliirniAÍ trfdtjfayíbJ —* <J 2* £c/c*k/ w// í^y üxiuiti -fnivt-rtiüii. ILctt-^u/ flJtsIUA.&W, l ftK.y«Ať>a-#T> irvirL ibý'utfL, aj miül ti -tn’vy'fi tt. «rilAjri, ír>oUMc4t l'fj JC’AiaXu', 'Íauz*. icU.-h.{(<te Af tí<lféy6.{. ixKl^tí <tl~ *U2 iiUt í4l4.4*v jr ****.ýf*Q*i J ’ 4 I l ÍT Ím / #*- ># a fr^mrulfájor,-&< írt Vtí /Vfy Jt^ e-^ <*. ítjHy,; JL'tuin/ i «. Lť/ tic ti Ýttkuxrijf. — . tffux-x. ťt 0* Urj tiCL<jri. hrl<l Wdjt-ofaágai "L Mi ■ ‘ ' ’A<. 4 1* K-tkc nrr>K I rtJűi t* *» . žaÄ & í íHCďt W<<tA fco'lűrifcj 4/ irl ItítÍH^. • flltlritdujtt. «i ^y/r V//ra Uuyl^Ai^t 'A-tal 4*<-Írjt '-nr-x-ttMU h'w’j ***** **»'l**t, ^ ^ w<fct 'b+Mipiňaifi liv\k í Ki o-f^ h'ir£M'f<U * ~Cjyi*+, rnj<i U «/ iirCnuAi&{ /» ftŕ ** ^Wä/*»Vi tipU' VrtMÁjé-f-. A Hívogató boldogságért című vers Tóth Elemér második kötetében, a Ketten címűben jelent meg. A könyvről recenziót közlünk lapunk 4. oldalán. ELG0\D0LK07.TATÓ KÍSÉRLET Prágában a Palmovkán létezik egy olyan Iskola, ahol nem osztályoznak. A tanítók kiértékelik, hogy a tanulók mennyire értették meg a tananyagot, mennyit tartottak meg belőle az emlékezetükben és hogyan tudják saját szavaikkal visszaadni a tananyag lényegét Az új módszerrel érdemes volna behatóan foglalkozni. Vajon nem lehetne-e ezt a módszert más iskolákban is meghonosítani? Azt hisszük, sok tanító, szülő és nőm utolsó sorban, sok tanuló is örülne az új módszer bevezetés sének. Egyre gyakrabban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a tanulók szinte fétisként imádják az „egyeseket“, amelyek a tanuló életében igen fontos szerepet töltenek be, hiszen az „egyesek“ határozzák meg, vajon felveszik-e majd a középiskolába, vagy elnyeri-e az „előnyös állást“. Mintha általában megfeledkeznének arról, hogy az iskolák végzett tanulói - bizonyítvánnyal a kezükben - még mindenütt felvételi vizsgán, vagy beszélgetésen mennek keresztül az üzemek személyzeti osztályán is. Az osztályzatok mérvadóak — mondják és ezért hurrá, rajta az egyesekért! A szülök minden eszközt megragadnak: házifogságot, szigorú felügyeletet vezetnek be, verik a gyerekeket, összeköttetéseket keresnek az illetékesek-» hez, óriási áldozatokat hoznak, sokszor az egészség rovására is. Ha nem léteznének osztályzatok, akkor a tanítók nem fenyegetőzhetnének az ötösökkel, hanem más pedagógiai szempontból helyesebb utakat keresnének a tanulókhoz. Sok szülő végre önállóan ítélné meg gyermeke műveltségi fokát és a gyermekek valóban önálló logikával rendelkező emberekké válna-» nak. Az osztályzatok jelenleg a fenyegetőzés eszközét képezik. — Kitűnőt annak adok — jelentik ki az egyes tanítók, — aki a tananyagot szóról-szóra, a könyv szerint mondja el. Kettest... A tanító az osztályzat jelentőségét túlságosan kihangsúlyozza, túlértékeli az emlékező-tehetséget és háttérbe szorítja azokat, akiket a természet egészséges logikával ajándékozott meg. A mai társadalmunknak elsősorban ezekre az önálló logikával rendelkező emberekre van szüksége. — Amíg nem javítod ki az osztályzatodat, addig nem mehetsz moziba, vagy kosárlabda-edzésre, a nagymamához, a barátokhoz, kirándulásra stb. A szülők tévesen alkalmazzák ezeket a tilalmakat, mert túlontúl gyakran használják őket. Ezek a szülők nem ismerik gyermekeik képességeit és nincsenek tisztában azzal, hogy mit kívánhatnak egyáltalában tőlük. A tilalmak követkéz-» tében a gyermekekben elnyomják a természetes adottságokat, érdeklődésüket. A kosárlabda-edzés pedig egész biztosan csak hasznára vált volna a gyermeknek, önfegyelemre, harciasságra nevelné. A tilalmak ellenállást váltanak a gyermekekben, idővel elidegenítik őket a szülőtől és magát a tanulást gyűlöletessé teszik. Ilyenkor az sem segít, ha a szülök együtt tanulnak a gyermekekkel. Ez különben is felesleges, hiszen a tanulási folyamatot a tanítónak kell előkészítenie. A szülőknek csak azzal kellene törődni, hogy vajon a gyermekek helyesen tanulnak-e. Az ellenőrzés csak annyiból álljon, hogy a szülők segítsenek fiúknak vagy lányuknak a napirend összeállításában, ügyeljenek arra, hogy a gyermekek rendszeresen pihenjenek, sportoljanak és a tanulási időt jól osszák be. Főképpen azonban arra ügyeljenek, hogy a tanulók változatosan osszák be idejüket. Pihenést jelent már az is, ha váltogatjuk a tantárgyakat. Tornaóra után biztos jobban megy a tanulás, mint amikor már a tanuló órákat töltött a könyvek között. Ne adjunk osztályzatokat? Az osztályzat egy bizonyos fokig csak arra jó, hogy kiértékelje a felelet, a tudás színvonalát. De az osztályzat után sohase tegyünk pontot. Ne tekintsük véglegesnek! — Ötöst kaptam, de megmondom anyukának — ő majd elintézi a tanítóval — mondta egy különben igen értelmes lányka. Nem is vonom kétségbe, hogy a jelzett tárgyalásra valóban sor került. A következmények nem lehet-» nek örvendetesek: csökken a tanítók tekintélye, emelkedik a tanuló bekép-» zeltsége, nem becsülik meg az iskolát, rágalmazzák a tanítókat és persze, virul a protekció-rendszer. Az adott esetben egy pedagógiai kísérletről van szó, amelynek kiértékelésé hosszabb időt vesz majd igénybe. Ezért természetes, nem fogadhatjuk mind-» járt el ellenvetések nélkül. M. F.
