Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-18 / 42. szám
KAFFKA Az Ady-nemzedék kiváló írónője, a sajátos női érzésvilág és szemléletmód első, felszabadultan őszinte kifejezője irodalmunkban. Költeményeivel és novelláival századunk első éveiben hívta fel magára a figyelmet. Tehetségét azonban prózájában bontotta ki igazán, regényeivel érdemelte ki a mindmáig „legnagyobb magyar irónö“ rangot. MARGIT Éppen ezért illik, hogy legalább vázlatosan megismerkedjenek vele diákjaink az önképző körökben, dolgozó fiataljaink az ifjúsági klubokban, irodalomkedvelő felnőtt ol isóink is az olvasó körökben. Élete 1880-ban születeti, ősei valamikor jómódú dzsentri-família tagjai voltak. Korán elvesztette ap.iát, emiatt gyakran kopogott be a szegénység, a nélkülözés családjukhoz. Középiskoláit szülővárosában végezte, ahol tanítónői, később Budapestén polgári iskolai tanárnői oklevelet szerzett. Miskolcon, Újpesten, majd Budapesten tanárkodon. Költeményei és elbeszélései 1902-től jelentek meg A Hétben és más korabeli folyóiratokban. Hihetetlenül nehéz körülmények között Irt, élt és harcolt a nők 'egyenjogúsításáért, a családért, az emberibb társadalomért. A S z! n e k és évek c. regénye megjelenésé után Ady és Móricz szeretettel üdvözölték. Kaffka bátran elítélté az első imperialista világháborút, szocialistának vallotta magát. A proletár-forradalom hónapjait azonban nem érhette meg, 1918 decemberében meghalt. Részlet önéletrajzából: Nagykárolyban születtem::. Az apám ügyvéd, később a megye főügyésze, — mondják: eszes, szeíídlényü és emberekkel bánni tudó? — nem volt idősebb, mint ma én, mikor hirtelen támadt betegség megölte. Anyám újból férjhez ment, — ismét megözvegyült... Az apai családomból, — állí- — égy Gawga Zdenko nevű cseh ember háromszáz esztendővel ezelőtt jött be elsőnek Morvamező felől... Anyám vérei az Urayak... az Árpád vezérrel bejöttek közül valók... Írni húsz éves koromban kezdtem népies versikéket Szabolcska és balladákat Kiss József hatása alatt. — Ébred a szívem játékos kedvé, Elborít hófehér virágesö. — Amikor látom, a kacagásom Hangosan, édesen csapkod elő. Sok régi holmin, szürke íráson Ügy fut, iramlik száz furcsa sugár, S én ennek is, annak is kiáltani vágyom: — Tip-top! Megindult. Pétiké jár! Még fogja erősen az asztallábat, És nyitva az ajka és úgy kipirul! Hős emberi lázzal, tüzes akarással E rözsarügyecske megállni tanul. Most, — most! Elhagyja és indul előre. Hogy csetlik-botlik, mily tévedező! Típ-top! S aprózva, közbe megállva Koppan vitézül a törpe cipő. Már ideér. Most nyújtja a karját. — „Csak lassan, okosan, Peti fiam“! S megered szaporán, — elesni nem ér rá, Előre liajlik — s az ölembe van. Tetszik a játék. Kezdeti újra. A karszék mellé kerülök én. Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne S fölbillen szegényke az elején. Remeg a szája, sírni szeretne, Szétnéz: sajnálja-e valaki? Gondolkozik... majd felkél szepegve S új erővel fog újra neki. Rózsaszín ujját előre tartva, „Tip-top" — így indul óvatosan, Halkan, selypítve bíztatja magát, hogy: — „Csak lassan! — Okos-san! — Peti fi-am!" S elnézem hosszan, homályos szemmel, Borús káprázat száll le reám. ...Tűnnek az évek... Megöregedtem... Egyedül lakom ócska szobán, S ím, néha erős lépés zaja hallik, Jön egy daliás, ifjú legény. — Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot ?“ — Tip-top! Öregesen járom körül én. S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését Sorra beszéli, kacagva, vígan. — Reszketve, ijedten suttogom én el: — „Csak lassan, Csak lassan, okosan, Peti fiam!" A költő A kortárs és jobarát Ady Endre „gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költő“-nek nevezi Kaffka' Margitot. „Szeresse és írja tovább a verseket Kaffka Margit — mondja Ady egyik bírálatában, — mert ezek a versek gyönyörűségesek... örüljünk Kaffka Margitnak. mert ő a feminizmus már megérkezett magyar diadala,... erős ember, művész.“ Az alább közölt, minden formai kötöttséget nélkülöző vers, amely főként a gondolatok hullámzását teszi a ritmus alapjává, s kitűnően megfelel a költő áradó érzelmeinek kifejezésére, egyúttal a gyermekéhez fűződő anyai szeretet tipikus megnyilvánulása is. PÉTIKÉ JÁR Két harcsaszájú, picike jószág Butácska, édes gyerketopán, Tétova, együgyű, — tündért nesszel Most tipeg által egy őcska szobán. A pedagógus Nem Kaffka iskolai oktató- nevelő módszereit akarjuk itt elemezni, csupán a dévai reál- intézetben tanuló fiához 1918 októberében írt leveléből idézett részletek alapján szeretnénk a fiatalok és korosabbak — diákok, szülők és pedagógusok — érdeklődését felkelteni Kaffka Margit anyainevelési nézetéi iránt. Szülő és gyermek egyaránt hasznosíthatja ezeket a véleményeket — napjainkban is. KEDVES FIAM! Amennyire megörültem eUö levelednek, amelyben a háborúról és a békéről írsz okosan és kedvesen — annyira elszomorított és lehangolt a második levél, mely a rossz tanulásról számol be. Hát már megint elkezdődnek a komédiák? Mióta a háború kényszerűsége folytán a háború második évében elkerültél tólem, azóta mindig elégséges, azaz gyönge tanuló vagy, de erre mindig volt valami mentséged, kifogásod. Mindezeket a kifogásokat és mentségeket meghallgattam, mert mindegyikben lehetett valami igaz, de most már vége a kifogásoknak, tessék tanulni. Most jó helyen vagy, ahol a tanulásnak élhetsz, s nincs más gondod, s ahol a többi sok gyereknek jó, neked is jó lehet... Ha nehézség van, küzdjed le, az ember nem azért született a világra, hogy csupa könnyli dolgot csináljon, ez nem is volna emberhez méltó... Ha láttál volna, hányszor magoltam hideg lépcsoházaüban, télen az intézetben, falnak fordulva 6- ráldg is egy-egy hosszú Schiller költemény pár szakaszát, vagy nyelvtani szabályokat; dé ez nem baj, ha az ember másnap kitünően felmondja, akkor senki sem kérdi, van-e tehetsége vagy nincs, hanem örömmel írja be a tanár a szép ropogós egyest. Ti persze a tanárt valami vad emberölönek képzelitek, ki boldog ha szekun- dázhat, pedig mondhatom neked én, aki 15 évig tanítottam, nem is bér és jó pontos hhutilnoS volt mindig, láthatod, ha velem vagy,; hogy állandóan dolgosom, a amellett, hogy a többi íróhoz képest Is sokat dolgozom (mennyiségre) ae varrás, se főzés, se bármilyen más munka nem fog ki rajtam. Láthatod, Ervin bácsi kezéből alig szakad ki a könyv, a töltőtoll, a jegyzetfüzet. Olyan környezetben nőttél fel, ahol mindenki dolgozik és tejével dolgozik. A kis lakásunk felét könyvek zsúfolják tele. S éppen neked kell a szellemi munkában tunyának, a fejed használatára éretlennek lenned, mikor sok falusi gyerek, ki gazdasági munka mellől kerül be iskolába, friss és hálás buzgalommal habzsolja a művelődést... Halljak felőled jobb hirt mielőbb, Ne szomorits, édes fiam, okozz egy kis örömet, úgyis elég szomorú ma ezen a világon élni. Azt ti mai gyerekek csak később fogjátok j megérteni, ha az élet gondját megismeritek, hogy mi az: Ilyen drágaságban és ilyen nyomasztó közviszonyok közt élni. Ha Ervin bácsi nem volna hozzám annyira jó, tán már nem is bírnám ezt a háborús Ady Endrei Kaffka Margit... négy frő, félelmetes barát, derék ember.“ Balázs Béla:' „Magyar Íróink közül nem tudok egyet sem, akinek szavaiban annyi apró valóság gurulna, nyüzsögne, mint Kaffkáéban." Schöpflin Aladár: „Nincs i- lyen asszonyias író több, talán az egész világon.“ Legjelentősebb müve, a S zi - nekés évek, egyetlen asz- szonyélét története, s ezen át nagyszabású tablója a vidéki nemesség lassú széthullásának, A regényből közölt részletben ugyanakkor megfigyelhetjük Kaffka impresszionista stíluselemeit, az emberi lélek rezdülését is pontosan felmérni képes írói tehetségét. Sötét, öreg jegenyefák sora vezet a háztól az országút felé, ott sétáltunk végig egyszer valamennyien gyönyörű, teljes holdvilágban. A messzi szérű felett ezüstben cslllámlott a bűzaszagü, nyári por, nagy hallgatásban voltunk mind, a tücskök muzsikáltak; egy-egy ösztövér oláh menyecske jött néha szembe, csendesen köszöntve és lejjebb eresztette vállán a gereblyét. Jó előre mentünk a többitől Tabődy Endrével. — Lássa, — mondta akkor, csak úgy hirtelen és szokatlan hangon — lássa, egy i- lyen fehér úton örökkétig tudnék így menni, menni szépen. Maga a karomba karolna, egyszerre lépnénk, egy ringással, mint két összekötött csónak. Menni Így elfelejtkezve, megszédülve és az útnak sohse lenne vége! Egyszercsak nem gondolkozna tovább az ember! hiszed, mennyivel nagyobb örömmel, lelkimegnyugvással lehel e- gyes osztályzatot beírni. Az embernek a lelke is örül. Szinte megkönnyebbülten sóhajt fel: végre- végre egy tanuló, isiből nem kell harapófogóval kihúzni a szavakat... Az ember csak azt tudja igazán jól, amit hibátlanul el is tud mondani, amire akár másokat is meg tudna tanítani. Tudom, szokásod, az is, hogy nem figyelsz, mi van ; feladva, hát ez nagy hiba, de ott van a sok pajtásod, kitől megkérdezheted, s ha nem akad. aki megmutassa, az is csak a te hibád. Mert, ha valaki olyan fiú, hogy az intézeti életben nem akad egy-két hü pajtása, kivel kölcsönös segítség alapján jóban legyen, az olyan gyerek nem tud emberekkel bánni és érintkezni, és az életben is csak ellenszenvet fog találni. Barátságos vagy-e? Nem vagy-e morózus, fösvény, vagy szűkkeblű? Megosztod-e másokkal kis u- zsonnádat?... Ne tégy olyant, édes fiam, amit később okod lenne nagyon megbánni, ha majd egyszer nem leszek. Érthetetlen, hogy hogyan került természetedbe a hanyagság és lustaság? Apád is jó szakeméletet. Légy te is jobb hozzám, egyetlen fiam, és mutass erőt az életre, erkölcsi erőt, végy erőt magadon, a saját lustaságodon, ez az igazi „hősiesség“, ez az igazi „kitartás“, ez az igazi bátorság és férfiasság, meg mindaz, amire némelyek (de már nem sokan) a háborút képzelték jónak. Halljak jó hírt felőled, hogy megvigasztalódjam. Nem megha- tottsági pillanatokat akarok (ez olcsó dolog), hanem cselekvést. ölel: Édesanyád A prózaírő Kortársai, későbbi és mai kritikusai szerint is Kaffka Margit a magyar kritikai realizmus egyetlen jelentékeny női képviselője. A régi dzsentri világból kiszakadva, a dolgozó nő jogainak élharcosává vált, s regényeiben és novelláiban is főként az űj, kialakulóban lévő átmeneti nőtípus problémáit mutatja be, érthető, reális, széles társadalomrajzzal. Prózaírói nagysága illusztrálására három kritikai véleményt idézünk: Elhalkult a hangja, fojtott vagy meghatott suttogásba. És nagyon vigyázva, nagyon gyöngéden megfogta a csuklóm a karperec fölött. Szelíden, szépen mentünk így, puhán lépve; különös nagy könnyűséget éreztem én is. Valami lágy szédület szálldosott a fejem körül, ezüstös, fátyolos pára; csak mentünk. A fasor végén voltunk, a szérüskert sövénye eltakart. Endre akkor lassan szembefordult velem, imádsá- gos, szomorú, mély nézéssel, kimélően, vigyázva az arcom fölé hajolt. Ma sem tudom, hogy történt az, hogy így bódultán, fájdalmasan, de mégis csak hátrább csüggedt fejem a karján, az ajaka elől, hátrább léptem és lehajtott fejjel visszamentem az útra. „Igazsága van, Magda!“ — mondta akkor lihegő lélegzéssel, míg a nénémet s a többieket bevártuk. Halála Nem mehetünk el mellette részvéttelenül. Egy szinte töretlenül fejlődő életművet tört derékba a váratlanul érkező halál: a háborút követő spanyoljárvány áldozata lett 1918. december elsején, kisfiával eg'yüít, aki csupán égy na'ppal éité túl édesanyját. Egyszerre temették őket. Temetésükön Móricz Zsigmond mondott? gyászbészédet. Idézzük a beszéd jelenfős részét. Gyászoló gyülekezet, két koporsói eresztették lé itf előttünk a nyitott sírba, A nagyobbikban Kaffka Margit tetemé van gondosan 'elhelyez-* ve, a kicsiben kicsi fiáé. S én itt állok s nézem a dermesztő képet, az erőszakosan elpusztított mag s ugyanazon járvány által lefonnyaszt’ott csira, hogy tűnnek el az életünkből. Fekete hajú, sápadt arcú, mély és álmodozó szemű Margit asszony, aki mindenkitől félt, mindenkit szeretett, mindenkit megnézett és megörökített: borzongőan gazdag ideg- életű író. aki olyan páratlan gazdasággal szitálta lelke a- ranyporát, aki két kézzel halmozta föl másoknak szíve érzései fölösét: hol van Kaffka Margit... Hol van a legnagyobb magyar irőasszony, aki... vezetett s vezetni fog minden időkig, csak ennek a szegény, most széthulló magyar életnek rombadőlt törmelékei közt is... Hol van Kaffka Margit, a költő, akiből életre gyöngyözött a vérző sebajkú líra, a- mely szegény, meggyötört, munkában, életben elizzott szívnek zenéjét zenélte szivből szívbe ét... Elment, eltűnt, s eltűnése annál fájdalmasabb, mert nem az emberi élet immár megszokott s elviselhető rendes útján ment el. Elment azon az úton, amely ugyanígy fogyasztja most minden irányban s minden lehetetlenségeken át az egész magyar fajt. Elment azok után a millió deli férfiak után, gyenge asszonyi tetem, akik acélgolyótól és bombáktól és bajonettszúrásoktól találva léptek át az ős Halál szelíd kapuján... Borzasztó i- dők: Földművelésünk a sirok ásására apadt, iparunk helyett a temetői ipar fejlődött ki... Hogy elmentek, hogy elhullottak a termő lelkenek, a termő magvaknak legdrágább garmadái... Hol vagyunk mosí. micsoda emberi élet az, amely köröttünk van! Dermedten hull alá a szárnyaszegett gondolat, megfagyott minden érzés, indulat és eszme: fásult csüggedtség lóg a lelkeken a kihaj- szolt háborús írtőzatok után... Kimerült nemzet s csüggedt a- postolok... Kaffka Margit, a megháborodott emberi szívek harcának drága és ártatlan áldozata, isten veled. Móricz Zsigmond Ki tudja? 1. Mikor jelent meg a Színek és évek, s ki a hősnője? 2. Három további Kaffka-regény címe? 3. Melyik verséből való a következő sor: „Ne feledjétek, férfiak, hogy az asszonyvér se drágább harcra, mint szerelemre“. A Móricz Zslgmondra vonatkozó kérdések helyes megválaszolása: 1. Rózsa Sándor a lovát ugratja; Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét. 2. Kismadár, Sári bíró, Pacsirtaszó. Őri muri Ludas Matyi, Mint a mezőnek virágai stb. 5. Rippl-Rónai József Sorsolás útján a következők részesülnek könyvjutalomban: 1. Szabó Jolán Gemer č. 32 okr. Rim. Sobota 2. Tóth László Iža č. 387 okr. Komárno 3. Antal Anna Lenartovce č. 18. okr. Rim. Sobota A nyerteseket Móricz egy-egy müvével jutalmazzuk. A könyveket postán küldjük el. Következik: Juhász Gyula.
