Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-20 / 38. szám
Köszönt jak a 60 éves SZABÓ BÉLÁT Mottó: „Csend .., Halljátok? Álmom: kenyér meg tej kopog az ablakom." ,, (Szabó Béla) — Az írói munka, magatartás, szerintem nem egyéb, mint önként vállalt szolgálat. Áz író, a művész azért vállalja a nehéz, úttörő munkát, a kifejezés örömét és gyötrelmét, mert erre a szolgálatra rászorul. Ez így nagyon sután hangzik. Szebben talán úgy mondanám: „Szeretném, ha szeretnének“. 3. Mi a véleménye a most induló fiatal írókról? Mit üzen, tanácsol nekik? 1. Az írót az emberek, de főleg a fiatalok még mindig valami nagyon romantikus rózsaszínű ködben látják. Épp ezért tesszük fel önnek is a gyakran elhangzó kérdést: „Hogyan lett író? így hatvan év távlatából mire emlékszik vissza, mi volt az, ami önt íróvá érlelte. formálta?“ — Azt hiszem, hogy a gyengébbel, a megalázottal, az elnyomottal való együttérzés késztetett az írásra. Emlékszem. a Menyasszony c. könyvem úgy született meg, hogy a regény hősnőjéhez — aki valóban élt — a részvét erős elszakíthatatlan szálai fűztek. Nem bírtam elviselni szegénységét és tehetetlenségét, és ebből a konok fájdalomból született regényem. Á részvét, illetve a másik emberrel való azonosulás, együttérzés, már gyermekkoromtól kisért... Mindig megrendített és mélyen megrázott a szegénység, a nyomor, és noha ifjúságom a nia- gam és mások szegénysége közepette telt el, soha nem tudtam ebbe az emberhez méltatlan helvzetbe belenyugodni. 2. Negyvenéves írói pályája tapasztalatával a háta mögött mit tart Ön az írói munkáról? Kopócs Tibor rajza kérdés. De a tanácsot megőriztem, és most induló íróinknak, költőinknek továbbadom. A gondolat nem új, de az a nézetem, annyira hasznos, hogy nem lehet elég sokszor ismételni. 4. Elégedett-e azzal, amit írt, mennyiségileg és minőségileg? — Eddigi munkásságommal nem vagyok megelégedve, és azt hiszem, olyan író nincs is a világon, aki az elégedettség áldozata lenne. 5. írói felfogása változott-e az idők folyamán? — Annyiban változott, a- mennyiben az évek és évtizedek sodrában minden változik. Az írói hivatásról vallott nézetem elmélyült, hogy úgymondjam kikristályosodott. Hiszem, hogy minden igazi mű az emberiség szenvedésein ó- hajt enyhíteni. 6. Irt a fiataloknak. Marci, a cscdakapus című regényére gondolok. Sikeres könyv volt, mégsem írt több ifjúsági müvet. Miért? — Marci, a csodakapus't eredetileg a felnőtteknek írtam, de ahnak, hogy a fiatalok megszerették és a magukénak vallják, csak ö- rülni tudok. Egyébként az í- rói szándék és az elért hatás közt nem nagy az ellentét. Az a nézetem ugyanis, hogy az igazi ifjúsági müvek ifjúhoz, felnőtthöz egyaránt szólnak. 7. Milyen írói tervei vannak? — A Steiner Gáborról szóló regényemet szeretném befejezSzabó Béla, csehszlovákiai magyar prózairodalmunk jeles képviselője, szeptember huszonegyedikén ünnepli hatvanadik születésnapját. Költőnek indult. Első könyve 1925-bén jelent meg. Felszakadt gondolatok címmel. Ezután következett az Éhes vagyok, (1931) majd az Érett szegénység. (1932) Költőnek indult, dé mint prózaírónak teljesedett ki művészete. Megjelent kötetéi: Ezra elindul (1935), Menyasszony (1937), Az első ajándék (1951), Mint szemünk fényét (1954), Mocsár és láp helyén (1955), továbbá: Marci a csodakapus és a Napló, ötvennyolcban jelenik még A család kedvence, majd az Élet peremén, ezerkilencszázötvenkilencbén. Ezerkilencszázhatvan- négyben az Ebek lázadása c. könyvét publikálta. Hatvan év: küzdelem, örökös harc a szépért, az iagzságért, ez Szabó Béla életé, éz Szabó Béla hatvan éve. De hagyjuk talán kérdéseinkre adott válaszában egy kicsit őt magát beszélni: ni, ezenkívül azt a bizonyos Zoltán azt a tanácsot adta ne- iflúsáfll regényt 's szeretném kém, hogy mindig az igazat megírni, amit önök annyira írjam. Hogy sikerült-é, az más hiányolnak munkásságomból. Ez Szabó Béla, a mindig őszinte és mindig igazságos ember. Köszöntsük hát: Kedves Béla bátyánk, engedje meg, hogy szerkesztőségünk minden dolgozója nevében és lapunk olvasó tábora nevében szokványos szavakkal, de a szavak nemcsak szokványos értelmezésében erőt, egészséget kívánjunk mindahhoz, amit az elkövetkezőkben akar elérni, megvalósítani. Mért mi is valljuk, amit Fábry Zoltán tíz évé': „Ha valaki megérdemli, hogy köszöntéssel, köszönettel tiszteljük még, akkor Szabó Béla címére kell adrésszálnunk mondanivalónkat.“ Tóth Elemér Az udvar pici, Egy-két virág az egyétlénť, és hordozta ma- hivatásnak, ha valaki vászna- Elsősorban festő volt. A társa- van a nyár gázvezetékébe kap- gában a pirosat, a kéket, a kát művel meg és álmokat ságot nem mindig tudta mon- csoiva, s anélkül, hogy mele- zöldet. Nagyon sokat festett, gyárt. Bohém volt, mint min- dataival elbűvölni. Képeivel gítene, lobog. A négyszögletű és nagyon gyorsan festett, denki, aki képes a valóságos annál inkább. Barátok és ide- apró tér szürke: beton és kő- Foglalkozásához, hivatásához világtól időnként elszakadni, genek között élt ebben a vá- színü. Itt-ott előkúszik a fű. hozzátartozik a nélkülözés is, és mint mindenki, aki érzéke- rosban. ezen a bolygón. Kará- A falnak-támasztva motorke- hiszen nem mindig nézi a tár- nyebb, mint a fényképezőgép csonykor mindig előkereste az rékpár hallgat, de a kipufogó- sadalom foglalkozásnak, vagy filmje, vagy a rögzítőpapírok, ócska gramafont, és BachAz udvar pici, Egy-két virág van a nyár gázvezetékébe kapcsolva, s anélkül, hogy melegítene, lobog. A négyszögletű apró tér szürke: beton és kőszínű. Itt-ott előkúszik a fű. A falnak-támasztva motorke rékpár hallgat, de a kipufogó csőhöz akaratlanul is hozzáképzelem a füstöt. A napsugarak úgy jönnek be, szálanként az udvarra, mintha a nap cérnaorsó lenne, és arról tekerednének le, hogy a földet tűként átdöfő fűbe fűződjenek. És most kerül a falról — leakasztott festmény a pici szürke udvar egyik fényes zugába. Hangtalanul lobbannak fel rajta egyszeriben a színek. A kép élni kezd. Egészen átlényegül. A piros és a zöld. a szürke és a fekete egymásba folynak, mint a folyók, és bár nem csobognak, mégis gyönyörűek. Alattunk, a beton és a földréteg alatt, néhány kilométerrel északra, keletre, nyugatra, vagy délre, ahová a fény- cérnaszálak már nem hatolnak, és ahol sokkal sötétebb színek uralkodnak, mint a két szomszédos lakás apró főtéren, fekszik egy ember, aki e képet megalkotta. Az első élmény a festményé. A második. — nem is a második, hanem az első ikertestvére — az alkotóé. Ki volt, hogyan élt, tolulnak elő a kérdések Collinászy György kassai festő volt. Itt élt le egy életet, „A művész és a világ ? c. ciklusból---------------------------------------------; r Bemutatjuk a Jászai Mari-díjas Sztankay Istvánt A Nemzeti Színház színművésze. Már tavaly szerettem volna interjút kérni, akkor, amikor megkapta a díjat. Am nem csupán a díj miatt. Láttam néhány remek alakítását. Most, hogy a televízió jóvoltából közelebb került hozzánk a magyar színművészet, jobban ismerjük a jeles gárdát. Az 1964 évi karácsonyi műsorban Pap Évával szerepelt a Karácsonyi énekben. De már jóval korábban megismertük nevét. — Első filmem az „Égre nyíló ablak" volt, 1959-ben — mosolyog kérdésemre a Jászai Mari-díjas színművész a magyar rádió székházában. fontosabban a Pagodában. Ott találkoztunk egy dupla mellett. — Bizony, 1959-ben volt az első filmem, bár a Színművészeti Főiskolát 1961-ben végeztem el. Negyedéves voltam, amikor egymás után sorra került az „Égre nyíló ablak", „Májusi fagy", „ígéret földje". A Színművészeti Főiskolán Mécs Károllyal, Pap Évával, Sólyom Judittal voltam egy évfolyamban. A tanárok? Pártos Géza, Ádám, Sulyok Mária. Pártos Gézától sokat tanultam, neki sokat köszönhetek. — Az iskola utáni első filmem a „Legenda a vonaton". Rényi Tamás rendezte. Hosszabb, három órás filmem a „párbeszéd“, Sinkovits Imrével és Semjén Anitával. Legkedvesebb szerepem: Berthold Brecht: „Állítsátok meg Arturo Uit". A tulajdonképpeni első nagy szerepem volt ez. Előzőleg ugyanis 1961 augusztusától Miskolcon voltam. Volt már néhány szép szerepem, de ez volt az első olyan, amilyenre vágytam. Már megkaptam a színészdiplomát, talán ez is közre játszott. Az első ősbemutató Magyarországon és én játszhattam el! Miskolcról feljővet azután Anouih Julienjét játszottam teljes átérzéssel. Első szerepem volt Pesten. Most játszottuk Bemard Shaw „A szerelem ára“ című darabját... — Hogy jártam-e már Csehszlovákiában? Egyszer, mégpedig Kassán. Ott forgatták a Párbeszéd című filmet: sajnos, még a várost sem nézhettük meg tüzetesebben, annyira nem volt időnk. De van egy csehszlovák vonatkozású élményem. Tavaly játszottuk Václav Havel darabját, a „Kerti ünnepélyt“. Politikai szatíra, Abodi Béla fordította. Érdekes darab. A Hugo szerepét játszottam, a féltehetséges kispolgárt, aki Igyekszik a személyi kultusz Idején történt túlkapások és elhajlások közepette megtalálni a karrier útját, ami végül is válságba sodorja. Ez volt az első cseh darab, amelyben szerepeltem. Rám igen jó benyomást tett, — egy mai jó szatírát játszhattam. Csehszlovákiából egyébként igen sok levelet kapok, sajnos, elfoglaltságom miatt csak kevésre tudok válaszolni. Annak viszont végtelenül őrülök, hogy nálatok is ismernek, érdeklődnek, még csehül, és szlovákul irt eveleket is kapok. Van némi közöm Szlovákiához. Dédapám Ungvár vagy Beregszász melléki falucskából való, de nagyapám már Csékére költözött, én pedig már itt születtem Budapesten. Ezúttal is I megragadom az alkalmat, hogy szeretettel üdvözölhessem a csehszlovákiai magyarokat, és köszönöm szives érdeklődésüket. -OS1 emezeket rakott ri. Kint hullt a hó, ő pedig a zene bűvöletében alkotott. Csodálatosan szép asszonyi arcot festett meg, több variációban is, a gyermekét kezén tartó anyát. Ki tudja, megvan-e még a lemezjátszó, és nem repedt-e ketté a Bach- lemez? A hangulatszülte művészi termék azonban itt lóg a falon, és hat most is, pedig nem libegnek még a hópely- hék, szeptember van, kénessárga falevelek hullnak. Feleségé illatos feketével és képekkel kínál. Mennyi kincs á falakon! Mennyi szépség! Egy érdekesen - megoldott aktot nézegetünk. Szürkés-bar- nás-kékes színekkel rakta tele vásznát a festő. És egy szalag- nyi pirossal. A festményen lévő nő minden ruhája: egy hajba-fűzött piros szalag. Hányszor van úgy, hogy megszületik a csillag-ragyogású vers, a kép, a szobor, a film, és mégsem tudnak róla az emberek. Hányszor megtörténik: úgy temetik el az alkotót, hogy azt sem tudták, ki volt. Collinászy György képeit egyelőre barátok, családtagok, Ismerősök, és egy-két szakember ismeri. Nincs még felfedezve. Voltak ugyan kiállításai. sikereket is ért el, de ez még nem az igazi. Sokkal tehetségesebb volt, mint ameny- nvi elismerést kapott és kap. Csaknem félszáz képét láttam. Barátja, Pohl-Petneházy Ferenc vezetett be abba a különlegesen szép világba, amelyet ő teremtett meg. és ahol b szinek és a formák uralkodnak. Festményeket csodáltunk meg. egy-egy képet visszavetítve a múlt vásznára, megismerkedve a valószínűnek látszó indítóokokkal, ihlet-forrásokkal Petneházy Ferenc nemcsak támogatója egykori barátjának. hanem a művészet jeles értője is. Igazán frappáns magyarázatokkal szolgált. Előkerült sok-sok együtt töltött órájuk egyik hiteles dokumentuma is: egy vers, melyet a költő-barát írt a festő-barátról. Szádellői élményeket őriznek a sorok. Collinászy szerette a virágokat, mert azok a szinek és a szépség erőforrásai. Együtt mászták a sziklákat, hogy különlegesen szép növényekhez jussanak. Téli éjjel, holdfényben, farsangi mulatság után pityóká- san, zsibongva, tarka ruhákban ballag hazafelé a vidám társaság. A kép öt-hat embert ábrázol. Valamennyi egymás mellett áll, szorosan. Csak egy férfi és egy nő között tátong nagyobb űr. Itt veszti el folytonosságát a kép, és itt, ezzel válik drámaivá. Ez a szakadék teremti meg a feszültséget, és ez mondja el: ez a férfi és ez a nő együvé tartozik, de most szenved mind a kettő. Itt dermed meg a farsangéjszaka varázsa. A fagy itt a szívekig hatol. E néhány sorból is köny- nyű megállapítani: eredeti eszközökkel dolgozó festő volt, aki ezt a feszültséget ki tudta fejezni. Pedig a színeket nem tudom a sorokba menteni. Látni kellene. Sokan vannak, akik ismerték valaha. Néha emlegetik is még. Csak a legjobb barátok, a leghűségesebb társak vesznek időt és fáradságot, hogy még többen legyenek, akik megismerik. És Petneházy Ferenc, aki egy- egy Collinászy-képről szívesen és szakértelemmel beszél bármikor-, s aki sok-sok szép és nehéz együtt-élt óra emlékét őrzi szívben és versben egyaránt, s aki úgy irta: behullották szíved a halálos kormok, ô hiszi talán a legjobban, hogy egyszer újból élni kezdenek a színek, egymásba folynak a fényben, mint a folyók, s bár nem csobognak, mégis szépek. A halott festő szívéről lefújják a halálos kormot, mert ami szép és igaz, nem kallódhat el soha.
