Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-20 / 38. szám

ADY Az új magyar költészet megteremtőjének és vezéralakjának, Ady Endrének szenteljük ezt az oldalt. Hiú ábránd volna a- zonban azt várni, hogy hiánytalanul bemutatjuk a költőt, hiszen az Ady-életmű rendkívüli gazdagságához mérten mily kicsiny egy újságoldal! fgy hát csupán arra szorítkozunk, ami a kilencedikes irodalomkönyvböl — megszabott terjedelme és meghatározott tartalma miatt — kimaradt vagy nem kapott elég hangsúlyt, de ENDRE amire egy teljesebb Ady-kép fokozatos kialakításához szükség van, s érdeklődésre tarthat számot. Ügy véljük, hogy a most induló és ezentúl minden második számban jelentkező irodalmi összeállítás hasznos kiegészítője lesz mindenekelőtt a kilencedikes irodalomtanításnak, egyúttal elősegíti az irodalmi látóhatár szélesítését s az irodalmi ízlés fej­lesztését. Ady és az iskola Az egykori zilahi gimnazistára így emlékezik egyik volt ta­nára: „Ady Endre tanárai iránt szokatlan módon nagy ragasz­kodást és tiszteletet tanúsí­tott... Szeretetébe fogadott ta. náraiban második szüle.iét te­kintette... Kitűnő tanuló volt, minden tárgyból jeles... A szó nemes értelmében véve köte­lességtudó, pontos, s amit hajdnem nehéz még elhinni is: pedáns volt." — Ez a diák eb­ben az iskolában már ilyen ün­nepi óda megírására volt ké­pes: KOSSUTH HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN Virág borit ma csöndes sírhelyet, Körötte ál! nagy gyászoló sereg. Élővlrágok tarke kelyhein Mennyi tündöklő, dráge gyöngy ragyog! — Ne szívd magadhoz őket napsugár: Egy nemzet hulló könnyei azok! A gondolat, mely messze elbolyong. Az árzés mind. mi szívünkben zsibong. Megtér, megáll a néma sir körül. E néma sír sok álmot visszahoz. Mert benne e mi vérző, hű szívünk: Kossuth Lajos nagy szíve porladoz. Kossuth Lajos... mennyit jelent e név! Szeretet, bízó, honfi reményt. Szabadságot, mely világot megvált, Bosszút, melynek órája ütni fog!... Kijelentés, ezerszer szent e nóv, Egy nép szivében éló nagy titok!... Mely ég küldött, Te szent Apostolunk, Midőn meghalni készült szép ; honunk? Elállóit már e nemzet szívverése, Az égtől várt csak megváltó csodát: S Te megjelentél, testté lett vágyunk': Kivívtad a nép igazát, jogát! Te izentél - így mondja ezt a dal És követett reménnyel a magyar! Te fényesebbé tetted hírnevét. Mint a küzdelmes, zordon századok; Te szabadságot adtál hazádnak! ...És az neked csak egy sírt adhatott... Nem! Néked adta reményét, hitét, Te érted égő, szerető szivét! Téged minden magyar szivébe zárt, A síri hant csak tested fedte eh Téged szivünknek vágya teremtett, Szivünkben van Néked szentelve hely! K nap heve nem vész el, Hiába A Iangy eső sem ömlik a tájra: Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt Á nemzet és haza összeomolt S nem lesz hon, csak világ, — a magyarnak Lesz hazája, mert Kossuthja volt!... Nyugodj békében, hazánk apostola! Nem fog feledni hü néped soha! A szeretet örök cél és erő, El nem veszti sem a jövő, se múlt, — Ki szeretett úgy, mint Te szerettél, Akkor Is él, ha már a sírba hullt!... ... S ha mégis lenne kor, vagy nemzedék. Mely elfeledné a Kossuth nevét, — Ne éljen akkor igaz hazafi. Vagy hogyha él, tagadja meg hitét S átkozza meg — bár szive szakad meg — Szentségtörő, hálátlan nemzetét!... A későbbi debreceni jogász — egy meggondolatlanul át­mulatott, borgőzös éjszaka után — maga is így emlegeti hajdani zilahi osztályfőnökét: „Sokszor, nagyon sokszor tettem fel magamban, hogy a könnyelműséget... ellensúlyoz­ni fogom a komoly, kitartó munkával. Hiába! szándékom sem sikerült. Megtört az aka­raterő hiányán Most, mikor már-már szüleim is kétségbe esnek s mikor magam is belá­tom, hogy akarat nélkül el fo­gok esni, zülleni az életben, midőn magam is elhatározással fogok egy új élethez, megírom ezt az én kedves, volt taná­romnak, kinek — sajnos — ké­sőn fogadtam meg intéseit...“ Két évtizeddel a zilahi diá- koskodás után is nagy szere­tettel írt iskolájáról: ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA Június volt s ujjongtunk, nincs tovább. Most gyertek szabad mellű örömök S pusztuljatok billncses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgeteg S helyére ült a döbbent némaság: Köröttünk már az Élet csörtetett. öh, ifjúi, szent megjózanodás, Komoly nagy fény, hős férfiú-szerep, Emléketek ma is milyen csodás. Hős harc az Élet és megállni szép. Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók Ifjú vitézlök lengeteg szivét. Ha élet zengi be az iskolát, ' Az élet is derűs iskola lesz. S szent frigyüket így folytatják tovább. Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted. Tápláltad tovább bennem az erőt, Szeretni az embert és küzdeni S hűn állni meg Isten s ember előtt. Június van s nagyon magam vagyok S kísértenek élt éltem árnyai S az elbocsátó iskola-padok. S én, vén diák, szívem fölemelem S így üdvözlöm a mindig újakat: Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. Bár zord a harc, megéri a világ. Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák. Ady és Léda „Eléggé magas, egyenes tar­tasd, kissé molett. elegáns nő volt... Ha megszólalt, meleg alt hang hagyta el az ajkát. Szép volt? Nem tudom, több ennél, érdekes, megnéznivaló. Ma azt mondanám talán: sex appeal. De ennél is több- különös je­lenség.“ (Bölöni György). „Alakja, magatartása és moz­I a vergődés kínját szenvedtetik el...“ Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utolszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak, S hitted, hogy van még elbocsáttatás Százszor sújtottén dobom, im, feléd I éledésemnek gazdag úr-palástját... LÉDA — ADYHOZ „Végtelenül, kimondhatatla­nul, halálosan szeretném ma- j gát még egyszer látni egy pár I pillanatra." Ady és Léda dulatai, de az a légkör is, amit, magával hozott, mindenütt fel- | ébresztették az iránta való ér­deklődést. Párizsban, ha Adyval valahol végigsétált, még a szép­hez és különöshöz szokott pá­rizsi közönség is felfigyelt, oly szembetűnő volt, de nemkülön­ben Ady is, az ő érdekes, nem mindennapi külsejével, sokat­mondó szemével.“ (Dénes Zsó­fia). ADY — LÉDÁHOZ „Félek, hogy a legdiákabb módon szentimentális leszek... Küldöm hát Magához minden szomorú, reményes, lemondó, forró érzésemet a könyörgése­met újra: higgyen bennem. Édes, Egyetlen, Minden, s aki várt világa egy kicsi, bús élet­nek.“ Áldott csodáknak Tükre a szemed, Mert engem nézett. „Ma újra és újra az a gondo­lat fogott el, hogy tudjak én a Maga életébe úgy beillesz­kedni, hogy abban bántó aka­dálya ne legyek, de megértő, megosztó és kibékítő. Valahogy úgy, hogy magamra vegyek mindent, amit lehet, azokból az érzésekből, melyek Magában írók. költők Adyról RÉVAI JÓZSEF: '-dy Endre a demokratikus nép. forradalom viharmadara volt, I lírája forradalmi líra, költésze­te a magyar forradalom elő­készítője, sürgetője és beha- rangozója. FÁBRY ZOLTÁN: A magyar hagyomány é' mája ma Ady. CTIBOR ŠTÍTNICKÝ: .Ady versei már élő részeivé váltak a szlovák irodalom or­ganizmusának. Velük egymás­nak nyújtunk kezet a rossz múlt felett, mint egykor Hviez­doslav nyújtott kezet Adynak, mikor költeménnyel válaszolt a Magyar jakobinus dalára, így köszöntve a hajnalló idők hír­nökét. MÓRICZ ZSIGMOND (Ady temetésén): Ebbe a koporsóba egy nagy­szerű ember van bezárva, aki­nek márványhomloka a felhők között áll, csapzott fürtjei a jövendő viharaitól ziláltak, büszke nyaka felségesen szegül a halhatatlanságnak. JUHÄSZ GYULA: Elmúlnák országok, világok, S te élsz, te győzöl, Ady Endre! Ellene és mellette Ady életében és halála után is sokan és sokféleképpen tá­madták. Az őcsárlók egyike volt a századelő gőgös magyar miniszterelnöke Tisza István gróf, aki ilyen becsmérlő sza­vakkal illette a költőt: „Ady és a Nyugat (folyóirat) Ievéltetük a magyar kultúra pálmafáján.“ é Hogyne guesmoita, pocskon­diázta volna akkor a halott Adyt Šaňo Mach. a Hlinka-gár- da főparancsnoka a Tiso-kor- mány egykori belügyminiszte­re. A Gardista című lap 1943. április 18-i számában ezt írta: „Ami minket szlovákokat il­let. tudatában kell lennünk, hogy., mindenekelőtt a világ- irodalomban kell tájékozód­nunk. ahol jelentős hiányaink vannak és nem a másodrendű irodalmat, a beteg, destruktív jelenségek körében, amelyek semmi pozitívumot nem tud­nak nekünk nyújtani. Itt Ady Endrére gondolunk például... Ez, a szlovákok előtt teljesen idegen szellem, amely a mi egészséges nemzeti lelkűnktől távol álló, sőt ellenszenves, néhány sznob érdeme folytán bekerült fordításirodalmunk- ba..." Hál istennek, a történelem és az irodalompolitika további sorsa sem Šaňo Machon és tár­sain múlott, nem Ady ellensé­gein, hanem a barátain, akik jóvoltából Ady bejutott a szlo­vák irodalomba is. Néhány er­re vonatkozó adat: — 19 azoknak az íróknak a száma, akik Ady-múveket for­dítottak szlovák nyelvre: — 20 szlovák folyóirat és lap közölt Ady-verseket; — közel 300 Ady-vers jelent meg szlovák fordításban 500 különböző helyen és alkalom­ból; — könyvalakban mintegy 10 különböző kiadvány tartalmaz összegyűjtött Ady-fordításokat. Ezért van Adynak igaza, s azoknak, akik mellette voltak és vannak, köztük főleg a fia­taloknak. ö maga írta: „Ifjú szívekben élek“. IFJÜ SZÍVEKBEN ÉLEK Ifjú szívekben élek s mindig tovább. Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű. Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. Igen, én élni s hódítani fogok, Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér föl már szitkoződás, piszok: Lányok s ifjak szívei védenek. örök virágzás sorsa már az enyém, Hiába törnek életemre. Szent, mint szent sir s mint koporsó, kemény, De virágzás, de Elet és örök. Hadd álljon itt legalább az első versszak szlovákul is Emil Boleslav Lukáč fordításában: V mladých srdciach a vždycky ďalej, nadarmo na život mi útočia huneuti starí, hlupci, dule malé, život môj milión má koreňov. Ady gondolatai a hazafiságról: Aki ellensége a haladásnak, a iobbratörésnek, az emberi szel­lem feltételen szabadságának, hazaártilő. ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli. az internacionalizmusról: Kozmopolita csak nyegle lehet, de internacionalista minden be­csületes mai ember. az irodalomról: Az irodalomban nincs jogcíme annak, ami csupán nemzeti — általános emberi vonások nél­kül. a költői tökélyről: ... 999 szót kell megölni, hogy az ezredik, az igazi megszü­lessen. az írói bátorságról: Sohasem hazudni... Nincsen fel­ségesebb, isteni több valami, mint a megmondás vagy a meg­írás bátorsága. A TŰZ CSIHOLÖJA Csak akkor születtek nagy dolgok. Ha bátrak voltak, akik mertek, S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és vihárvertek. Az első emberi bátorság Áidassék: a Tűz csiholöja, Aki az ismeretlen lángra Ügy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is minden bátor ember Csörgedezteti az 6 vérét. Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz hűző, rongy pulykáknak: Legkülönb ember, aki bátor S csak egy különb van, aki: bátrabb. S aki mást akar, mint mi most van. Kényes bőrét gyáván nem óvja: Mint ős-ősére ütött Isten: Á fölséges Tűz csiholöja. 1. MI VALÓJÁBAN A „LÉDA“ NÉV? 2. MELYIK ÉVBEN NYARALT ADY A MAGAS-TÁTRÁBAN? 3. KI ZENÉSlTETTE MEG A FÖLSZÄLLOTT A PÁVA ClMÜ ADY-VERSET? A megfejtéseket levelezőlapon küldhetitek be a következő címre: Új Ifjúság, Pražská 9. Bratislava. A helyes megfejtők közül hármat — sorsolás útján — a költő valamelyik művével jutalmazunk. Következik: Móricz Zsigmond.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom