Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-20 / 38. szám
SZOMBAT, SZEPTEMBER 10. Londonban bejelentették, hogy Wilson rendkívüli kabinetülést hívott össze a rhodésiai ügyben. Egyre jobban mélyül a szakadék Anglia és a nemzetközösségi országok között. VASÁRNAP, SZEPTEMBER 11. Választási komédiát rendeztek Dél-Vietnamban Nguyen van Thien államelnök felhívással fordult a lakossághoz, hogy a választásokon minél többen éljenek szavazási jogukkal. A saigoni rendőrség állandóan készültségben állt, hogy letépje a választás-ellenes plakátokat, amelyek a választások bojkottjára szólítanak fel. # Belgrádban megkezdődött Belgium, Bulgária, Dánia, Finnország, Magyarország, Románia, Svédország és Jugoszlávia parlamenti képviselőinek kétnapos tanácskozása. A nyolc európai ország az ENSZ-közgyűlés elé terjesztette javaslatát, amely helyi jellegű kezdeményezéseket indítványoz a különböző társadalmi és politikai rendszerű európai államok jószomszédi viszonyának előmozdítására. HÉTFŐ. SZEPTEMBER 12. Amerikai hivatalos körök igyekeznek „nagy politikai győzelemnek“ feltüntetni a délvietnami választások eredményeit. Washington elégedett azzal, hogy a választók több mint 70 százaléka egyáltalán résztvett a választásokon. Az úgynevezett választás azonban nagyon is irreális képet nyújt a valóságos helyzetről. Az Egyesült Államok most arra törekszik, hogy mihamarabb tető alá hozza a délvietnami alkotmányt és ezzel „törvényes kormányt“ alakítson Saigonban. Washingtonban arra számítanak, hogy ez esetben a tábornoki klikkek juntája helyett polgári kormányt tudnak létrehozni Saigonban. Az új választásokat tavaszra tervezik, s az akkor megalakításra kerülő kormánnyal már hivatalos formákban is legalizálni lehet majd az Egyesült Államok vietnami intervencióját. KEDD, SZEPTEMBER 13. Indonéziában növekedik a feszülíség. • Walter Ulbricht kétnapos látogatást tetí Moszkvában. SZERDA, SZEPTEMBER 14. De Gaulle hazaérkezett nagy körútjáról. • Csehszlovák párt- és állami küldöttség indult Szófiába. Antonín Novotný, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, köztársasági elnök fogadást adott, amely nagyon szívélyes légkörben folyt le. CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 15. A malaysiai kormány elrendelte a szükség-állapotot. Az országban politikai válság van. PÉNTEK. SZEPTEMBER 16. Folytatódik a tanuk kihallgatása a Ben Barka perben. Lin Piao csillaga Lin Piao, a Kínai Népköz- társaság egyik legnevesebb személyisége ma 58 éves, szegénysorsú takácsok gyermeke, már 11 éves korában elszegődött egy gyapotfeldolgozó üzembe, majd a katonai akadémiára került, melynek főparancsnoka Csang- Kai-sek. A vörös hadseregben gyorsan emelkedett a ranglétrán a partízánháború egyik legjobb teoretikusának tekintették. Az ő érdeme, hogy 1937 őszén a kínai hadsereg kivívta a győzelmet. Az ütközetben elvesztette egyik szemét. 1939-ben a Szovjetunióba jutott, ahol a vezérkari főnöki akadémia hallgatója lett. Amikor visszatért Kínába^az a feladat várta, hogy megszervezze a kínai vörös hadsereget. 1959-ben kinevezték honvédelmi miniszternek és ma mindenki úgy emlegeti hogy ő lesz Mao Ce-tung örököse. Lin Piao teremtette meg Kínában a Mao Ce-tung kultuszt, ő volt az, aki a legújabb tisztogatások alkalmából a politikát a hadtudomány és a korszerű fegyverkezés elé állította. Lin Piao marsall az, aki Mao Ce-tungot az egekig magasztalja, aki Maot „a proleta. riátus mai legnagyobb vezérének és gondolkodójának“ nevezi. Mao Ce-tung eszméinek végnélküli emlegetése arra enged következtetni, hogy erre azért van olyan szükség, mert az élet és a gyakorlat kétségbevonták őket. Az élét rácáfolt Mao Ce- tungék hazárd kísérletezéseire, és amikor a „nagy ugrások“ után jöttek a nagy esések', bűnbakot kellett találni. Ezért először a kínai értelmiség ellen indult meg a hadjárat. A hadseregben is tisztogatás történt, mert voltak tábornokok, akik úgy vélték, hogy egy hadseregnek nemcsak milliós tömegekkel, hanem korszerű fegyverekkel is rendelkezniük kell. Mao Ce-tung attól féí, hogyha lehunyja a szemét, akkor Kína is elindulhat azon az úton, amelyen most a szocialista országok javarésze halad. A vereséget szenvedett „vezér“ keserű szájízzel veszi tudomásul, hogy nincs már, aki vakon kövesse, hazárd lépteit. Ezért történik most még egy utolsó kísérlet, hogy begubózzon és — amíg van ereje — biztosítsa vereséget szenvedett eszméinek a tartósságát. Ennek megvalósítására Mao Ce-tung a legalkalmasabbnak Lin Piao marsai,lt tartja. Azt a katonát, aki nem szeret gondolkodni, elmélkedni, csak a parancsot tudja végrehajtani, Az az ember, aki annak a konzervatív eszmének a híve, mely szerint semmilyen fegyver nem tudja megsemmisíteni a kínaiak millióit. Ezért is esküszik Lin Piao, hogy anyagi erővé, szellemi erővé változtatja Mao Ce-tung vereséget szenvedett eszméit. A holland ifjúság a békeharc élvonalában A szép Hollandia „polgári mintaország“ címére pályázik. A burzsoáozia itt gyakran inkább engedményekre hajlandó, hogy elejét vegye a szakszervezetek radikalizálódásának és csökkentse a baloldali pártok vonzóerejét. Hollandiában jelenleg még nem lehet ugyan gazdasági válságról beszélni, de kétségkívül vannak bizonyos jelenségek, amelyek az osztályfront mindkét oldalán feszültséget váltanak ki. Inflációs folyamat indult meg, s az utolsó 6 évben az árak jelentősen emelkedtek. Az adóprést is alaposan megszorították. A foglalkoztatottság tart, de az utolsó hetekben nagy viták folytak akörül, hogy pl. a Philips-konszern 40Ó0 alkalmazottját akarja elbocsátani. A mezőgazdaságban az eladósodott paraszti zöldségfarmok és kisgazdaságok nagy része válik a banktőke martalékává. A földtulajdon mindinkább néhány nagybirtokos és pénzcsoport kezében összpontosul. Az idén az államhatalom már több ízben alkalmazta a gumibotot, a könnygázbombát és a lovasrendőrség brutalitását. Sok sebesülés történt mindkét részről. Az emberek valahogy érzik, hogy a jólét nincs teljes biztonságban. És ez a közérzet a politikai életben is kifejezést talál. A kormány egyre népszerűtlenebbé válik azzal is, hogy nem tartja tiszteletben az antifasiszta tömegeknek a nyugatnémetekkel szembeni ellenérzéseit. Sokan követelik hogy a mostani NATO válságot használja fel a kormány az atlanti elkötelezettség lazítására. Nagy felháborodást keltett, hogy az ausztráliai kormány az ott élő fiatal holland ifjakat bevonulásra akarja kényszeríteni, sőt Dél-Vietnamban akarja őket felhasználni. Természetesen a holland ifjúság sem tartja magát távol a politikai élettói és különféle megmozdulásoktól. így aztán találunk közötte negatív, de sok pozitív jelenséget is. Áz utóbbi időben sajtónk is foglalkozott a holland ifjúság közötti PROVO mozgalommal, amelynek azonban érthetetlen okokból nagyobb jelentőséget igyekeztek tulajdonítani, mint amilyen a valóságban. Objektív megfigyelők szerint ezek az ifjak (csupán egy kis csoportról van szó) mindenütt ott igyekeznek aktivitást kifejteni, ahol bizonyos haladó megmozdulásokat és akciókat tudnának lefékezni. Nincsen politikai meggyőződésük — vagy legalábbis titkolják, kendőzik — és iránykitűzésük, inkább anarchisztikus jellegű a tevékenységük. Eddig még nem tudni pontosan, hogy ki pénzeli és ki áll mozgalmuk mögött. Mindenesetre gyanússá váltak azzal, hogy több politikai kalandort látni társaságukban és gyakran látták őket az amszterdami politikai rendőrség épületébe járni. Egyes akcióknál soha még provokat nem tartóztattak le, sőt fontos politikai akciókban részt sem vgjtek. Ezzel szemben más pártok és csoportok ifjúsága egységesen csatlakozott különféle felhívásokhoz. Magam is fültanúja voltam a hilversumi rádióban annak az ankétnak, amelyet a „Com- mite voor vrede in Vietnam“ (Békét Vietnamnak) c. ifjúsági bizottság vezetésével és 8 különféle ifjúsági szervezet részvételével rendeztek. Ezek a szervezetek akárcsak egy „egységfront“ közös nevezőre tudták hozni álláspontukat. A provok azonban igyekeznek megtorpedózni ezt. Szándékosan lényegtelen követelésekkel, amelyek nem veszélyesek a reakció, valamint a rendőrség részére, elterelik a figyelmet az igazi problémákról. A legaktívabb ifjúsági szervezet ebben a kérdésben az A. N. J. V. — Általános Hollandiai Ifjúsági Szervezet, valamint szociáldemokrata, munkáspárti, sőt az evangélikus ifjúság is egységes álláspontot foglaltak el a vietnami kérdésben. A holland ifjúság nagy része gyűlöli a háborút és militarizmust. Nem csooda, hiszen a második világháború idején rengeteg holland hazafi pusztult el a koncentrációs táborokban. így a haladó ifjúság kivonult az utcákra, amikor a holland kormány betegségre való hivatkozással kiengedte a börtönből az életfogytiglani börtönre ítélt háborús bűnöst és tömeggyilkost: Lägest. Amszterdamban még frissek a falakra mázolt jelzők: „Lages in do cel“, vagy „weg met Smalkalden“ (Lägest vissza a cellájába“ vagy „el Smalkaldennel!“) (igazségügyminiszter). Ugyancsak az ifjúság kivonult Soesterberg amerikai repülőtámaszpont elé. Néhány száz ifjú és leány kerékpáron,robogón és autón ellepte az országutat transzparensekkel, leült az úttestre és kényszerítette a katonai tehergépkocsikat, hogy térjenek le az útról. Az ifjak közül sokan „atomerő-ellenes“ jelvényeket varrtak ingükre. A haladó- és szakszervezeti ifjúság bér- követelésekkel is fellép. Az utolsó hetekben egyik követelésük volt „A fiatal dolgozóknak 4 heti szabadságot és 6 százalékos szabadságpénzt!“ Ilyen és hasonló akciókban vesznek részt és fesztiváljukon szatírával, zenével és énekkel propagálták jelszavaikat. Ellen van Eijk fiatal és tehetséges énekesnő szívhez szólóan énekelte „Rinderen van Vietnam“ című C. van Orsouw szerzeményét, melyet „protestsong“-nak neveznek Hollandiában és sok ezrével terjesztik gramofonlemezeken. Látjuk tehát, hogy a holland ifjúság1 nagy részé nem „apolitikus“, nem anarchista, hanem igenis tudja, hogy hol a helye és hogy miképpen kellene orvosolni a problémákat. G r e k Imre Szervezkednek az eszkimók Alaszka népe megszervezte első politikai akcióját. A szervezők fiatal eszkimók, túlnyomó részt főiskolások, akik amerikai egyetemeken folytatják tanulmányaikat. A kincsekben, ércekben rendkívül gazdag amerikai államban több mint 50 ezer eszkimó él, az Egyesült Államok polgáraiként. Szeretnék, ha a jövőben nem lennének azok: követelik, hogy Alaszka független állam legyen. Washingtonban nem jó szemmel néznek a mozgalomra, az eszkimókban lázadókat látnak, az Egyesült Államok között 1869-ben megkötött szerződésre amelynek értelmében az amerikaiak megszállták és birtokba vették az alaszkai félszigetet, amelyért hét millió dollárt fizettek a cárnak. A szerződés értelmében az amerikaiak arra kötelezték magukat, hogy nem bántják az eszkimókat és nem veszik el tőlük birtokaikat. Most az eszkimók a szerződésnek erre a fejezetére hivatkozva visszakövetelik a hóborította mezőket és erdőket. A mozgalom vezetője egy bizonyos Hugh Nicholls. Az eszkimók aláírásokat gyűjtenek és kérelmüket be akarják nyújtani az amerikai kormánynak. Nincs nyugalom tehát a fókák birodalmában sem, pedig ott még egyenlőre sok a fóka és kevés az eszkimó. Szeptember 11-én Santo Domingóban a Június 14 mozgalom követői Amerika-ellenes tüntetést rendeztek. Több száz tüntetőt letartóztattak. kél rendőrt kénytelenek voltak elbocsátani, mert amikor hivatalosan be kellett volna szállniok egy fogolygyűjtő autóba, nem tudtak megegyezni abban, hogy ki szálljon be elő- j szőr. Ebből olyan parázs verekedés keletkezett, hogy mindkét rendőrt mentőkoesival kellett a kórházba beszállítani. BIL1XIBEN (Mississippi állam) rendőrklséret mellett ünnepélyes zeneszóval szállítottak el egy kávéházból egy egész teherautóra való whiskyt, ugyanis 58 év múltán megszűnt ott az alkohol-tilalom. Ezentúl már nem kobozhatják el a szeszes italokat. Ez volt az utolsó alkalom. ANGLIÁBAN riporterek autókból fényképezték az utcákon a divatos miniruhákba öltözött nőket. Egy leopárd mini-bikinibe öltözött lány úgy megijedt, hogy elvesztette a ruházata „felső részét“. CONNECTICUTBAN
