Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-20 / 38. szám

SZOMBAT, SZEPTEMBER 10. Londonban bejelentették, hogy Wilson rendkívüli ka­binetülést hívott össze a rhodésiai ügyben. Egyre job­ban mélyül a szakadék Anglia és a nemzetközösségi országok között. VASÁRNAP, SZEPTEMBER 11. Választási komédiát rendeztek Dél-Vietnamban Nguyen van Thien államelnök felhívással fordult a la­kossághoz, hogy a választásokon minél többen éljenek szavazási jogukkal. A saigoni rendőrség állandóan ké­szültségben állt, hogy letépje a választás-ellenes plaká­tokat, amelyek a választások bojkottjára szólítanak fel. # Belgrádban megkezdődött Belgium, Bulgária, Dánia, Finnország, Magyarország, Románia, Svédország és Jugoszlávia parlamenti képviselőinek kétnapos tanács­kozása. A nyolc európai ország az ENSZ-közgyűlés elé terjesztette javaslatát, amely helyi jellegű kezdemé­nyezéseket indítványoz a különböző társadalmi és poli­tikai rendszerű európai államok jószomszédi viszonyá­nak előmozdítására. HÉTFŐ. SZEPTEMBER 12. Amerikai hivatalos körök igyekeznek „nagy politikai győzelemnek“ feltüntetni a délvietnami választások eredményeit. Washington elégedett azzal, hogy a vá­lasztók több mint 70 százaléka egyáltalán résztvett a választásokon. Az úgynevezett választás azonban nagyon is irreális képet nyújt a valóságos helyzetről. Az Egyesült Államok most arra törekszik, hogy miha­marabb tető alá hozza a délvietnami alkotmányt és ezzel „törvényes kormányt“ alakítson Saigonban. Was­hingtonban arra számítanak, hogy ez esetben a tábor­noki klikkek juntája helyett polgári kormányt tudnak létrehozni Saigonban. Az új választásokat tavaszra tervezik, s az akkor megalakításra kerülő kormánnyal már hivatalos formák­ban is legalizálni lehet majd az Egyesült Államok viet­nami intervencióját. KEDD, SZEPTEMBER 13. Indonéziában növekedik a feszülíség. • Walter Ulbricht kétnapos látogatást tetí Moszk­vában. SZERDA, SZEPTEMBER 14. De Gaulle hazaérkezett nagy körútjáról. • Csehszlovák párt- és állami küldöttség indult Szófiába. Antonín Novotný, a CSKP Központi Bizottsá­gának első titkára, köztársasági elnök fogadást adott, amely nagyon szívélyes légkörben folyt le. CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 15. A malaysiai kormány elrendelte a szükség-állapotot. Az országban politikai válság van. PÉNTEK. SZEPTEMBER 16. Folytatódik a tanuk kihallgatása a Ben Barka perben. Lin Piao csillaga Lin Piao, a Kínai Népköz- társaság egyik legnevesebb sze­mélyisége ma 58 éves, szegény­sorsú takácsok gyermeke, már 11 éves korában elszegődött egy gyapotfeldolgozó üzembe, majd a katonai akadémiára került, melynek főparancsnoka Csang- Kai-sek. A vörös hadseregben gyorsan emelkedett a ranglét­rán a partízánháború egyik leg­jobb teoretikusának tekintették. Az ő érdeme, hogy 1937 őszén a kínai hadsereg kivívta a győ­zelmet. Az ütközetben elvesz­tette egyik szemét. 1939-ben a Szovjetunióba jutott, ahol a ve­zérkari főnöki akadémia hall­gatója lett. Amikor visszatért Kínába^az a feladat várta, hogy megszervezze a kínai vörös hadsereget. 1959-ben kinevez­ték honvédelmi miniszternek és ma mindenki úgy emlegeti hogy ő lesz Mao Ce-tung örököse. Lin Piao teremtette meg Kí­nában a Mao Ce-tung kultuszt, ő volt az, aki a legújabb tisz­togatások alkalmából a politi­kát a hadtudomány és a kor­szerű fegyverkezés elé állítot­ta. Lin Piao marsall az, aki Mao Ce-tungot az egekig ma­gasztalja, aki Maot „a proleta. riátus mai legnagyobb vezéré­nek és gondolkodójának“ ne­vezi. Mao Ce-tung eszméinek vég­nélküli emlegetése arra enged következtetni, hogy erre azért van olyan szükség, mert az élet és a gyakorlat kétségbevonták őket. Az élét rácáfolt Mao Ce- tungék hazárd kísérletezéseire, és amikor a „nagy ugrások“ után jöttek a nagy esések', bűn­bakot kellett találni. Ezért elő­ször a kínai értelmiség ellen indult meg a hadjárat. A had­seregben is tisztogatás történt, mert voltak tábornokok, akik úgy vélték, hogy egy hadsereg­nek nemcsak milliós tömegek­kel, hanem korszerű fegyve­rekkel is rendelkezniük kell. Mao Ce-tung attól féí, hogyha lehunyja a szemét, akkor Kína is elindulhat azon az úton, ame­lyen most a szocialista orszá­gok javarésze halad. A veresé­get szenvedett „vezér“ keserű szájízzel veszi tudomásul, hogy nincs már, aki vakon kövesse, hazárd lépteit. Ezért történik most még egy utolsó kísérlet, hogy begubózzon és — amíg van ereje — biztosítsa veresé­get szenvedett eszméinek a tartósságát. Ennek megvalósítására Mao Ce-tung a legalkalmasabbnak Lin Piao marsai,lt tartja. Azt a katonát, aki nem szeret gon­dolkodni, elmélkedni, csak a parancsot tudja végrehajtani, Az az ember, aki annak a kon­zervatív eszmének a híve, mely szerint semmilyen fegyver nem tudja megsemmisíteni a kínai­ak millióit. Ezért is esküszik Lin Piao, hogy anyagi erővé, szellemi erővé változtatja Mao Ce-tung vereséget szenvedett eszméit. A holland ifjúság a békeharc élvonalában A szép Hollandia „polgári mintaország“ cí­mére pályázik. A burzsoáozia itt gyakran in­kább engedményekre hajlandó, hogy elejét vegye a szakszervezetek radikalizálódásának és csökkentse a baloldali pártok vonzóerejét. Hollandiában jelenleg még nem lehet ugyan gazdasági válságról beszélni, de kétségkívül vannak bizonyos jelenségek, amelyek az osz­tályfront mindkét oldalán feszültséget válta­nak ki. Inflációs folyamat indult meg, s az utolsó 6 évben az árak jelentősen emelked­tek. Az adóprést is alaposan megszorították. A foglalkoztatottság tart, de az utolsó hetek­ben nagy viták folytak akörül, hogy pl. a Philips-konszern 40Ó0 alkalmazottját akarja elbocsátani. A mezőgazdaságban az eladósodott paraszti zöldségfarmok és kisgazdaságok nagy része válik a banktőke martalékává. A földtulajdon mindinkább néhány nagybirtokos és pénzcso­port kezében összpontosul. Az idén az államhatalom már több ízben alkalmazta a gumibotot, a könnygázbombát és a lovasrendőrség brutalitását. Sok sebe­sülés történt mindkét részről. Az emberek valahogy érzik, hogy a jólét nincs teljes biztonságban. És ez a közérzet a politikai életben is kifejezést talál. A kor­mány egyre népszerűtlenebbé válik azzal is, hogy nem tartja tiszteletben az antifasiszta tömegeknek a nyugatnémetekkel szembeni el­lenérzéseit. Sokan követelik hogy a mostani NATO válságot használja fel a kormány az atlanti elkötelezettség lazítására. Nagy fel­háborodást keltett, hogy az ausztráliai kor­mány az ott élő fiatal holland ifjakat bevo­nulásra akarja kényszeríteni, sőt Dél-Viet­namban akarja őket felhasználni. Természetesen a holland ifjúság sem tartja magát távol a politikai élettói és különféle megmozdulásoktól. így aztán találunk közötte negatív, de sok pozitív jelenséget is. Áz utóbbi időben sajtónk is foglalkozott a holland ifjúság közötti PROVO mozgalommal, amelynek azonban érthetetlen okokból na­gyobb jelentőséget igyekeztek tulajdonítani, mint amilyen a valóságban. Objektív megfi­gyelők szerint ezek az ifjak (csupán egy kis csoportról van szó) mindenütt ott igyekez­nek aktivitást kifejteni, ahol bizonyos haladó megmozdulásokat és akciókat tudnának lefé­kezni. Nincsen politikai meggyőződésük — vagy legalábbis titkolják, kendőzik — és iránykitűzésük, inkább anarchisztikus jellegű a tevékenységük. Eddig még nem tudni pon­tosan, hogy ki pénzeli és ki áll mozgalmuk mögött. Mindenesetre gyanússá váltak azzal, hogy több politikai kalandort látni társasá­gukban és gyakran látták őket az amszter­dami politikai rendőrség épületébe járni. Egyes akcióknál soha még provokat nem tar­tóztattak le, sőt fontos politikai akciókban részt sem vgjtek. Ezzel szemben más pártok és csoportok ifjúsága egységesen csatlakozott különféle felhívásokhoz. Magam is fültanúja voltam a hilversumi rá­dióban annak az ankétnak, amelyet a „Com- mite voor vrede in Vietnam“ (Békét Viet­namnak) c. ifjúsági bizottság vezetésével és 8 különféle ifjúsági szervezet részvételével rendeztek. Ezek a szervezetek akárcsak egy „egységfront“ közös nevezőre tudták hozni álláspontukat. A provok azonban igyekeznek megtorpedózni ezt. Szándékosan lényegtelen követelésekkel, amelyek nem veszélyesek a reakció, valamint a rendőrség részére, elte­relik a figyelmet az igazi problémákról. A legaktívabb ifjúsági szervezet ebben a kérdésben az A. N. J. V. — Általános Hollan­diai Ifjúsági Szervezet, valamint szociálde­mokrata, munkáspárti, sőt az evangélikus ifjú­ság is egységes álláspontot foglaltak el a vietnami kérdésben. A holland ifjúság nagy része gyűlöli a há­borút és militarizmust. Nem csooda, hiszen a második világháború idején rengeteg hol­land hazafi pusztult el a koncentrációs tábo­rokban. így a haladó ifjúság kivonult az utcákra, amikor a holland kormány betegségre való hivatkozással kiengedte a börtönből az élet­fogytiglani börtönre ítélt háborús bűnöst és tömeggyilkost: Lägest. Amszterdamban még frissek a falakra mázolt jelzők: „Lages in do cel“, vagy „weg met Smalkalden“ (Lägest vissza a cellájába“ vagy „el Smalkaldennel!“) (igazségügyminiszter). Ugyancsak az ifjúság kivonult Soesterberg amerikai repülőtámasz­pont elé. Néhány száz ifjú és leány kerékpá­ron,robogón és autón ellepte az országutat transzparensekkel, leült az úttestre és kény­szerítette a katonai tehergépkocsikat, hogy térjenek le az útról. Az ifjak közül sokan „atomerő-ellenes“ jelvényeket varrtak ingük­re. A haladó- és szakszervezeti ifjúság bér- követelésekkel is fellép. Az utolsó hetekben egyik követelésük volt „A fiatal dolgozóknak 4 heti szabadságot és 6 százalékos szabad­ságpénzt!“ Ilyen és hasonló akciókban vesz­nek részt és fesztiváljukon szatírával, zené­vel és énekkel propagálták jelszavaikat. El­len van Eijk fiatal és tehetséges énekesnő szívhez szólóan énekelte „Rinderen van Viet­nam“ című C. van Orsouw szerzeményét, me­lyet „protestsong“-nak neveznek Hollandiá­ban és sok ezrével terjesztik gramofonleme­zeken. Látjuk tehát, hogy a holland ifjúság1 nagy részé nem „apolitikus“, nem anarchista, hanem igenis tudja, hogy hol a helye és hogy mi­képpen kellene orvosolni a problémákat. G r e k Imre Szervezkednek az eszkimók Alaszka népe megszervezte első politikai akcióját. A szervezők fiatal eszkimók, túlnyomó részt főiskolások, akik amerikai egyetemeken folytat­ják tanulmányaikat. A kincsekben, ércekben rendkívül gazdag amerikai államban több mint 50 ezer eszkimó él, az Egyesült Államok polgárai­ként. Szeretnék, ha a jövőben nem lennének azok: követelik, hogy Alaszka független állam legyen. Washingtonban nem jó szemmel néznek a mozgalomra, az eszkimók­ban lázadókat látnak, az Egyesült Államok között 1869-ben megkötött szerződésre amelynek értelmében az amerikaiak megszállták és birtokba vették az alaszkai félszigetet, ame­lyért hét millió dollárt fizettek a cárnak. A szerződés értelmében az amerikaiak arra kötelezték magukat, hogy nem bántják az eszkimókat és nem veszik el tőlük birtokaikat. Most az eszkimók a szerződésnek erre a fejezetére hivatkozva visszakövetelik a hóborította mezőket és erdőket. A mozgalom vezetője egy bizonyos Hugh Nicholls. Az eszkimók aláírá­sokat gyűjtenek és kérelmüket be akarják nyújtani az amerikai kor­mánynak. Nincs nyugalom tehát a fókák bi­rodalmában sem, pedig ott még egyenlőre sok a fóka és kevés az eszkimó. Szeptember 11-én Santo Domingóban a Június 14 mozgalom követői Amerika-ellenes tünte­tést rendeztek. Több száz tüntetőt letartóztattak. kél rendőrt kénytelenek vol­tak elbocsátani, mert amikor hivatalosan be kellett volna szállniok egy fogolygyűjtő au­tóba, nem tudtak megegyezni abban, hogy ki szálljon be elő- j szőr. Ebből olyan parázs ve­rekedés keletkezett, hogy mind­két rendőrt mentőkoesival kel­lett a kórházba beszállítani. BIL1XIBEN (Mississippi állam) rendőrklséret mellett ünnepé­lyes zeneszóval szállítottak el egy kávéházból egy egész te­herautóra való whiskyt, ugyan­is 58 év múltán megszűnt ott az alkohol-tilalom. Ezentúl már nem kobozhatják el a szeszes italokat. Ez volt az utolsó al­kalom. ANGLIÁBAN riporterek autókból fényképez­ték az utcákon a divatos mi­niruhákba öltözött nőket. Egy leopárd mini-bikinibe öltözött lány úgy megijedt, hogy el­vesztette a ruházata „felső ré­szét“. CONNECTICUTBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom