Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-13 / 37. szám
PIERRE REVERDY: Tér A szökevény CSILLAG a lámpában világot A kéz az éjét tartja egy fonálon Az ég lefeküdt szemközt a tövisekkel Yércseppek csengnek a falon Az esti szél egy kebelből kilebben Dénes György Sóhaj Mit remélhet itt az ember? Sárból verik az eget. Omlik már a föld s megindul, befalazza szememet. Jartam kék virágban térdig, harmat mosta arcomat, már csak az út hamva kéklik, rejtve puszta sorsomat. Hol vagy szerelem zenéje, kárhozattal telt öröm? Hull a lelkem tört igéje, bekerít vak börtönöm. Nincs menekvés. Éjre éj zúg, fájdalmam se fájdalom. Hol van a szív, az a mély kút, elkeverni sóhajom ? SZERGEJ JESZENYIN: Ősz Csönd lepi borókás partok meredélyét. Az ósz, a pej kanca, fésüli sörényét Folyamszegély hüs leple felett patkói kék csengése lebeg. Remete szél, óvakodva, lassan avart tapos útkanyarulatban. Égő-piros csipkebokorra hajolva láthatatlan Krisztus sebeit csókolja. FEDERICO GARCIA LORCA: Egy lány fülében Nem bírtam. Nem bírtam szólni hozzád. Láttam: szemedben két őrült fácska lebben szellőből, aranyból, kacajból szövötten. Ringatóztak véghetetlen. Nem bírtam. Nem bírtam szólni hozzád. Weöres Sándor fordításai szög kampős voľť A és a falba verve az új lakásban, és pedig ott, ahol a tapéta már véget ér és kezdődik, túl a falszegélyen, a plafon fehérsége. Oda volt beverve a szög, mert az előbbi lakó odaverte. Nyilván valami célja volt ezzel a szöggel. Talán képet függesztett rá, talán egyebet', mindenesetre odaverte a szögei, mert kinek-kinek joga a saját lakásán belül oda verni szöget, ahová akar. A régi lakó odaveri a szöget, az új lakó jön, látja a régi szöget és helyteleníti. Sajátságos, hogy az új lakó min. dig máshová akar szöget verni, mint a régi. Még nem fordult elő, hogy koincidencia lett volna, s az új lakó örömrepesve Így kiáltott volna fel: — Nagyszerül Itt egy szög van, erre a szögre én is akasztok valamit. A szög tehát ott volt a falban, s én, mint közönyös ember. nem törődtem vele. De a hozzám tartozók azt mondták, hogy a szög éktelenkedik. — Csak nem hagysz ott éktelenkedni egy kampós szöóet a szobád falán, exponált helyen? — Nem hagyok — mondtam én, és szóltam a tapétázó embernek,-hogy húzza ki a szöget. A tapétázó ember vidám ember volt, paplrsapkával a fején, fütyörészve vette az életet és felkapta a mellette heverő kalapácsot, hogy a kampós szöget kivegye a helyéből. — Jaj! — kiáltott a házam népéből valaki- — Jaj, ki ne vegye a szöget, mert akkor ott egy lyuk marad. — Ez tény — felelte a tapé- tás és amilyen könnyen felvette, olyan könnyen letette a kalapácsot. — Nos, Mi történik a szöggel? — Semmi. Ottmarad. — Ott nem maradhat. — Akkor ki kell verni onnan. — Nem lehet kiverni, mert a lyuk, ami a helyén marad, elcsúfítja a falat. Buta ember, aki ezt meg nem érti. — Helyes. A szög nem marad ott és a szöget nem fogjuk eltávolítani. — Hanem? — A szöget be fogjuk festeni fehérre. volt semminő világítás felszerelve. s örömmel láttuk, hogy nem látjuk a szöget. Nagyra voltam a dologgal, és úgy éreztem, hogy ha annak idején én fedeztem volna fel Kuba szigetét és Haitit, vagyis én lettem volna az, aki azt hitte, hogy Ázsiát fedezte föl. mikor Amerikát fedezte föl, én sem jöttem volna zavarba Kolumbusz nagy kérdése, az élére állítandó tojás előtt. Rájöttem volna a nyitjára. Ez az érzés az femberiségre is megnyugtató. Ha biztosak vagyunk benne, hogy Watt helyett már valaki is kitalálta volna a gőzgépet. Nemtomki helyett más az elektromos masinákat és Nemjuteszembeaneve helyett más a repülő síkfelületet, nyugodtan alhatunk, mert ha az egyik ember nem, a másik ember okvetlenül igen. Valamelyik okvetlenül kitalálja, ami itt még kitalálandó. A szöget például én találtam ki, s ki tudja: közgazdaságilaq, vagy hadászatiig milyen következménye lesz a dolognak, ha majd mindenki tudja, hogy egy szög eltüntethető azzal, hogy az ember őt falszínüre festi. Nyugodtan aludtam a szög befestésének éjszakáján és más nagy kitalálásokról álmodtam. Mivel azonban a technikai részletek még nincsenek egész pontosan kidolgozva ezekhez a kitalálásokhoz, nem ismertetem őket. Most röviden csak annyit mondok, hogy másnap reggel sütött a nap, besütött a szobába, mert jó napos szobákat kerestem magamnak. A napsütés következtében minden tárgy, ami a szobában volt, árnyékot vetett. Többek közt a szög is. A láthatatlan fehér szög: látható fekete szögalakú árnyékot vetett a falra. Az árnyékból, csak kevés logikával vissza lehetett következtetni a szögre. A szög eszerint, noha nem volt ott, illetve ott volt, de mintha nem lett volna, most csakugyan Ott volt, azaz most nem voit jobban ott, de mégis, mintha ott lett volna. A szöget újra el kellett intézni. szöget kihúzzuk, és A a lyukat, ami a helyén támad, betapasztjuk, akkor bármilyen finom bbe a megoldásba munkát végeznek E belenyugodott a is a tapasztók, folt marad ott, háznép. Nagyon ahol a szög volt. A szög sem tetszetősnek lát- szép. de a folt a falon még szott az eszme. Ha csúnyább. Tehát a foltot tapé- a szög átalakul mi- tával kell leboritani, fehér ta. mikrivé, vagyis olyan rovarrá, pétával. Azonban a most fel- amely a környezet színét utá- tett tiszta tapéta és a tavaly nozza, akkor a szöggel semmi feltett tiszta tapéta közt igen baj nincs. Mikor ezt elhatároz- nagy különbség van. Nem minf- tuk, borús idő volt, a szobák- ha a tavalyi tapéta piszkos vol- ban, fotográfus-nyelven, enyhe na, arról szó sem lehet, hiszen szétszórt világítás lengett. Sa. a háziúr megmondta, hogy a játkezüleg bemázoltam a szöget plafon tapétája tiszta, hanem fehérre, mintha ott sem letť az idő a tavalyi tapétán mégis volna. Még késő este bemen- némi patinát rakott le. Árnya- tünk a szobába, amelyben nem lati különbségek vannak csuGÄBOR ANDOR: • • Illusztrálta KISS SÁNDOR 4 pán, de ezek az árnyalatok igen fontosak. A szög helyén kerek, vagy szögletes új tapétadarabka jelenik meg. s a szoba egész harmóniája tönkre van téve. A szög, ha kijön a falból, akkor az egész plafont újra kell tapétázni. Ez az egyetlen mód arra, hogy a szögből semmi hiba ne legyen. — De érdemes-e? — Meg kell kérdezni a ta- pecirert. A tapecirer kisebb számításokat eszközöl. Maga a plafon beragasztása nem drága, csak negyven korona. Megelőzőleg a szög helyének betapasztása öt koronánál nem több. S a szobának a kitakarítása a különböző újabb munkások után, a- miket az újabb munkálatok szükségessé tettek, belekerül öt koronába. Ez ötven. Kiad junk-e ötven koronát eqy rozsdás szögért? Ne adjunk ki. ötven koronáért e.qy kocsiderék egészen úi szöget kaphatunk. — Nem arról van szó. hogy új szöget vegyünk. , — No, csak úgy mondom. Néhány óra múlva a következő idea született: — ötven koronát ad az ember semmiért. Ez nem okos dolog. Ha már kiadunk ötven koronát. legyen érte valami. — De a szög? A szöggel kapcsolatban kell kiadni gyümölcsözően az ötven koronát. — Vagyis? — A szög maradjon ott, de akasszunk rá valamit. — Elvem, hogy... — Mindegy, mi az elved, ha már ott a szög, föl kell rá akasztani valamit. — Talán magamat? — Az nem hozza rendbe az ügyet- Ellenben egy szép rézkarc, amit ötvenért már lehet kapni, csak emelné a szoba tekintélyét'. árom óra hosszat H válogattam a művészettörténet legszebb rézkarcai közt. Megismerkedtem a rézkarc fejlődésével a legrégibb időktől napjainkig. Megállapodtam végre egyben, ami nem volt ötven korona, hanem nyolcvan. De nagyon szépnek ígérkezett. Másnap egy kis változás történt. — Finom emberek, amilyenek mi vagyunk... — Hát az igaz; vagyunk. — ... nem akasztanak fel egy rézkarcot a legszebb szobájukban. — Talán mégis magamat? — Ugyan, eridj. Kinek volna öröme benne? — Van egy pár ember Pesten. — Azok úgyse jönnek ide. Hanem, ha kiadunk ötven koronát... — Nyolcvanat! — Pláne! Adjunk ki valamivel többet és akasszunk egy eredeti festményt a szögre. — Olajjal, vagy ecettel? — Hogyhogy? — A képeket kétféleképpen festik. Olajjal vagy ecettel. — Melyik olcsóbb? — Az ecetes. — Melyik szebb? — Az olajos. — Akkor egy olajosat. Csupa művész a barátod. Adjanak ide egy gyönyörű festményt előállítási áron. — Az nincs. Ha egy művész egy esztendő alatt csak egy képet fest és abban az évben tízezer koronát költött barna babájára, akkor az a tízezer korona a festménynek az előállítási ára. Jobb tisztességes áron megvenni a festményt. — Hát vedd meg. — Milyen irányú legyen? — ÉszaRi, déli, ahogy akarod. — Nem, nem. A művészetnek mostanában számos iránya van. Oj, újabb, legújabb és még an. nál is újabb... — Üj mindenesetre legyen, nem akarunk antikvárt alakítani. Legyen új piros, az most nagyon divatos szín. Tettem egy sétát barátaim műtermében és kiválasztottam egy új, piros festményt. Futórózsák közt bibornokok felvonulását ábrázolta. Barátom megígérte, hogy a legközelebbi képét, amely futó bíbornokokat ábrázol felvonuló rózsák közt, szintén nekem adja el, másik négyszáz koronáért. Azonnal hazaszállítottam a képet. A villanyszerelő, aki éppen a szobámban dolgozott, nagy örömmel fogadott. — Volt itt' egy nagy fehér szög, nagyságos úr... — Van is. — Ahogy vesszük, kérem... — Hogyhogy, ahogy veszszük? — Ügy, hogy, gondoltam, ha már itt motozok a falon, mindjárt rendbe hozom a szöget. — Az istenért mit csinált vele? — Hát amit kell csinálni egy szöggel, hogy eltűnjön. Űjpiros szikrák ugráltak a szemem előtt. — Beszéljen, beszéljen! A villanyszerelő kedvtelve mutatott fel a falra:... — Bevertem egészen, úgy, hogy a szög feje most egy síkban van a fallal. Tessék odanézni. Odanéztem, semmit nem láttam. A bibornokok kivonultak • spejzba, futó svábbogarak közé.
