Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-13 / 37. szám
Gyorsvonaton hazafelé Ostraváról zsúfolt vonatok in. dúlnak a hét végén az ország mirjden irányába. Hazatéré munkások töltik meg a szerelvényeket. Szundikálnak, kártyáznak vagy beszélgetnek. Olyan is akad köztük, aki olvas valamit, de leginkább csak a sportlapokat. Könyvet ritkán lehet a kezükben iátni. Nincs is hozzá kedvük, hiszen még a délelőtti műszakot ledolgozták, utána éppen hogy csak elértek a munkásszállásra, magukra kapták az utazöruhát és máris indultak a pályaudvarra, a vonatra. Az üzemi konyhán sem ebédelt közülük mindegyik, mert nem volt rá ideje. Az ebédet vagy inkább az uzsonnát ilyenkor táskából fogyasztjákÉjfélre vagy később, mire hazaérnek, azért mégis elfáradnak annyira, hogy a vacsora ízét alig érzik és inkább a vasárnapi ebédre gondolnak, mint valami különleges ünnepi eseményre. Az egyik fülkét perbeteiek töltik meg. Keveset beszélnek, úgy látszik, nincs mondanivalójuk. egymásnak. Állandóan együtt vannak, hát miről is társaloghatnának egy hazafelé zúgó vonaton? Az állomások pislogó fényei vágtatnak ei mellettük, a szemaforok csaknem mindig szabadot mutatnak. Hazafelé ez a lényeg, úgy látszik ezt gondolja mindegyik. .Aztán mégiscsak szóba jön az otthoni kert, meg az érő őszibarack és hogy milyen szép piros almák vannak az udvari almafán. Leg. közelebb mikor hazamennek, verni lehet a diót és a lugasról a korai szőlőt leszedni. Fák, asszony, gyerek várják őket haza az új házba,a piros-cserepes otthonba. Televízió, rádió1 mindannyiuknak van. Mosógép és hűtőszekrény is. A gyerekek hogyan tanulnak, arról csak fogalmuk van. Az ellenőrző füzeteket nem ők nézik át, hanem a feleségük. Mit számit nekik a gyereknevelés. Ha jól tanul — úgy is lesz belőle valami. Észt és tudományt senkinek sem adhatunk — így fogják fel az egész kérdést. A kapát, a kaszát, a csákányt vagy a lapátot el nem veszi tőlünk senki, — mondják, — azt minden gyerek megtalálja az életben, akkor is, ha nem tanul jól. De azért reménykednek abban, hogy pont az ő gyerekük kerüli el a csákányt és a lapátot. Mást fog majd csinálni, mint az apja és nem két-három hetenként megy majd haza egy vasárnapi ebédre, hanem minden nap odahaza ebédel. Hogy hol lesz ez az odahaza, ezt maguk sem tudják. Milyen sok pénz kell egy négyszobás családi ház felépítéséhez. Sok munka, utánjárás, veszekedés építőanyag miatt, spekulálás, hogyan úszhatják meg olcsóbban az építkezést és sok-sok lankadatlan remény, hogy majd valamikor elkészül az a ház és benne lakhatnak. A ház elkészült és nem laknak benne. Még csak autót sem vásárolhatnak maguknak, hogy kényelmesebben, könnyebben hazajárhassanak a munkából. De panaszra különben nincs okuk. Nem keresnek rosszul, odahaza mindenük meg van. az üzemi konyhán elég jól főznek és a kocsmatöltelékek sem közülük kerülnek ki, hazaviszik a pénzüket egy héten 100 koronát sem fogyasztanak el, mert' a gyerekek otthon várják a pénzt. Öregségükre mindenük meg van már. A lakás, a berendezés. meglesz a nyugdíj is — így gondolkoznak, és ki .tudja. milyen jóízű ebédet vagy vacsorát főz majd akkor az asszony. Bagota István BESZÉLJÜNK AZ ERKÖLCSRŐL JgBBk, Mit tennék én 7 ■ Én is hozzászólok az Új Ifjúságban folyó vitához. Meglepő, de mégis hihető, hogy még ma is vannak olyan fiatalok, akik akkor sem mernek külföldre utazni, ha valaki megfizeti az útiköltséget helyettük. Egy fiatal nézete szerint az is helytelen, ha valaki nem engedi a lányát utazni csak azért, mert azonnal a legrosszabb erkölcsi következtetéseket vonja le az utazásból. Egy lánynak is ugyanannyi joga van utazni, mint egy fiúnak és a fiúk erkölcsét mégsem félti az anyjuk. Ha valaki gyermekeket nevel, annak vállalnia Is kell a felelősséget, a nevelésért és ha a saját lányában sem bízik meg akkor ebben nemcsak a lány hibás, hanem az anyja is. Én helytelenítem azt, ha a lányokat nem engedik külföldre utazni. Egy utaznivágyó fiatal Társadalmunk jelenlegi fejlődési szakasza, valamint a nemzetközi helyzet Is megkívánja, hogy a CSISZ tevékenységében elmélyítsük az ideológiai nevelést'. A főcél az, hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik tetteikkel, gondolkodásmódjukkal mindig és minden körülmények között a szocialista társadalmi rendszer eszményképeit követik. A célok elérésében a CSISZ- en kívül más intézményekre, így a Szocialista Akadémiára is nagy feladat hárul. Az együttműködés biztosítása érdekében a CSISZ KB szerződést kötött a Szocialista Akadémiával. Az a célunk, hogy a fiatalok minél kedvezőbb körülmények között tanulhassanak tovább és emeljék szakképzettségüket. A CSISZ tagok számára iehetó lesz, hogy: a Szocialista Akadémia előadásait látogassák. Az előadókról a CSISZ járási vezetőségének követelményei szerint a Szocialista Akadémia gondoskodik. Az ideológiai oktatás I960 szeptember elsején kezdődött meg. Az 1966—67-es oktatási év keretén belül a Szocialista Akadémia rendkívüli figyelmet szentel azoknak a problémáknak. amelyek a Párt beszél a fiatalokkal — akció keretén be.- lül és a CSKP XIII. kongreszszusának határozatai teljesítés« folyamán keletkeztek. Előtérbe helyezik a gazdaság, politikai kérdéseket és a nemzetközi gazdasági problémákat. Az alapfokú általános iskolákban figyelmet szentelnek a pályaválasztási kérdéseknek. Ä szaktanulóotthonokban és a technikumokban a jó munkakör megteremtésével összefüggő kérdésekkel akarnak foglalkozni. A középiskolákban a filozófia! kérdéseknek és a képzőművészeti nevelésnek szentelik az előadásokat. A falusi szervezetekben am általános műveltség elmélyítésével összefüggő kérdésekkel fognak foglalkozni. Az előadások ingyenesek. Az előadások az egyetemek és akadémiák tevékenysége keretében is ingyenesek lesznek, ha az ifjúsági szervezet keretén belül rendezik őket. A megállapodáson kívüli akciókkal kapcsolatos költségeket mindig a rendező fél fedezi. Az új oktatási évet alaposan elő keíl készíteni és tekintetbe kell venni a fenti megállapodásból kifolyó adottságokat. Edo Ivančík N E W Y AZ ORDÍTÖ LÁNYhangja megrémített. Vizet itattak bele, de csak nehezenj tudták megnyugtatni öt. A külső pincehelyiségből is beszaladtak. s Mike barátja távozásra unszolt bennünket. — Mondtam, hogy oldják fel a . savat" és igyák pohárból., lassan. De Susan nem hallgatott rám. őrült ez a lány, de} majd csak megnyugszik... Menjünk. Hamarosan kiderült, hogy a külső helyiségben gubbasztó' két fiú és két lány tulajdonképpen az „őrség": ők vigyáznak az LSD-töl hallucinációs állapotba kerülő „utozókra“ nehogy valóban „elutazzanak" a helyiségből ebben a rend-: kívüli állapotban. Mert másutt már nemegyszer megesett.' hogy egy „LSD-utazó" a hallucináció óráiban kirohant a lakásból és belevetette magát az autók áradatába, mások ön-, gyilkosságot kíséreltek meg de akadtak olyanok is, mint; Stephen Kessler, aki anyósát ölte meg.,. Itt azonban . teljest biztonságban" élvezhetik az ötdolláros .utazást", legfeljebb] egy rendőrségi razziától kell tartaniuk. Akkor otthon minden kiderülne. Az is, hogy Susannak esze ágában sem volt kétnapos kirándulásra menni hanem idejött, a 4 utcába, mert a fiúk gúnyolták öt: „Nem mered megkóstolni? Elő-, szőr cigarettázni sem mertél, és ugye, most már nem félsz a cigarettától?!“ SUSAN MEGPRÓBÁLTA, , _ de hogy milyen hatással volt rá, azt csak masnap reggel tudtuk meg, mert az „őrség" eltanácsolt bennünket a helyiségből. Azt még láttuk, amint az egyik fiú felállt a fotelból és néger spirituálét kezdett énekelni. Kamaszos hangja, sehogyan sem illett a fájdalmas dalhoz, de a többiek olyan áhítattal követték öt. mintha a West Side valamelyik színházában a kórus tagjai lettek volna. Mike számolni kezdett. Kíváncsi volt rá meddig bírja a fiú és mikor hagyja abba, mikor mutatkozik rajtuk az LSD hatása. Barátja azonban nem engedte és csendben felvezetett bennünket a lépcsőn ki a 4. utca egyemeletes, barna téglás épületei közé. A Macdougal Streetre invitáit bennünket, Mike azonban nem akart kötélnek állni. Később, miután elváltunk a fiútól Mike azt mondta, ha barátjával. Tómmal tartottunk volna alighanem mi is megkóstoljuk a „savat . — Tom most tele van pénzzel, ő bérli ezt a pinceodut, s úgy látszik, sokan járnak ide „utazásra". Tom panaszkodott, hogy ma kevesen vannak nála. Tegnap többen voltak. _ Azt hiszem — folytatta később Mike —, ezek az ,.utazók" neki is fizetnek valamit az éjszakai itt-tartózkodásért. Ez a Tom egészen megváltozott, mióta az LSD üzletet jelent neki... VASÁRNAP REGGEL a Washington Square egyik padján, az árnyas fák alat találkoztunk, ahol a környék öregei sakkoznak naphossza a kőasztalokon. New York kihalt város képét mutatta, csaK az újságárusoknál lehetett embereket látni. A Fifth Avenuen ritkán suhant át autó, s még a Washington Square elmarad-} hatatlan rendőrei sem mutatkoztak: a törvény nevében ók kergetik szét a téren gitározó fiatalokat. De weekend idején, vasárnap reggel kilenckor, kinek van kedve gitározni az üres Washington téren? A Washington Square-rői indultunk a 4. utcába, hogy tel-, keressük Susant és a többieket, akiktől szombaton éjszaka; kénytelenek voltunk búcsú nélkül elválni. Alig jártak az; O R K KÖZE „Szeretem az ördögöket.. utcán. Csak a ff. utcában láttunk égy kíváncsi házaspárt, amint a Greenwich Viliage-ban hagyományos tavaszi utcai tárlat egyik mesterének a kerítésre aggatott képeit nézegették. A 4. utcában csupán az elszórt papírhulladékok tanúsították, hogy itt valaha emberek jártak. Egyetlen lélekkel sem találkoztunk, s amikor benyitottunk az „antik bútorok" feliratú pincehelyiség ajtaján, azonnal úgy tűnt, hogy az „őrség" meglépett, mert a külső helyiségben senkit sem találtunk. AZ „UTAZÁS" szobájában hatan voltak: az öt LSD-páciens és egy fiú, aki mint kiderült, az „őrséghez“ tartozott. Mi ébresztettük fel okét, azazhogy egy ócska, vasveretü olvasólámpa, amelyet az ajtóhoz támasztottak. Amikor kinyitottuk az ajtót, a lámpa eldőlt és csörömpölt. Bennünket pedig arcul csapott az ápo- rodott pincelevegő, amely cigarettafüsttel keveredett. Á fiú felállt, s hamarosan mindannyian ébren voltak. Először némán figyeltük ásítozásukat, nyújtózkodásukat. Susan bambán nézett ránk, haja kócosán hullott váüaira, eltakarva fél arcát. A másik lányon — akit Ritának szólítottak — egy pokróc volt, s mikor fölállt, 'félig mezítelenül billegett a padlón. Mi történhetett vele? Ezt egyikük sem tudta, de Rita úgy ment az ajtóhoz, mintha mi sem történt volaa és egy bár asztalsora között lépegetne estélyiben. Mike és az „őr“ visszautasította öt a rekamiéra, de Rita erről sem vett tudomást. Halkan nevetett, s hagyta, hogy a pokrócot ráterítsék. Rita tehetetlen volt a világgal szemben, akárcsak a többiek. Hiába kérdeztük őket. csak Susan felelt, ismételgetve, őzt a mondatot: — Szeretem az ördögöket, az ördögöket!... LRŐL Mint egy részeg... Arra a kérdésre, hogy hol járt, ezt válaszolta Mtke-nak: — Japánban, ahol magas hegyek emelkednek, nagyon magas hegyek... Ott találkoztam az ördögökkel. Tudod, az ördögök jók voltak hozzám, nem úgy mint Charles. Utálom Chariest, érted, utálom! AZ AJTÓ FELÉ húzódtunk, mert Susan kiáltozni kezdett, amire Rita ismét felemelkedett a rekamiéról, pokrócot földre dobta, azután, mint valami szellem, megindult a fal felé... A „recept“ szerint az „utazók“ lassan hazaindulhatnának, ezek öten azonban „földöntúli“ állapotban szenvedtek az LSD-töl. És éppen ez az, amitől Mike félt, amiért nem sikerült öt rávenni egy ilyen ötdolláros utazásra. Mert ki ellenőrzi a cukorba, vagy a pirulába, az italba kevert adagot? S hogyan reagál egyik-másik ember szervezete erre a szörnyű kábítószerre, amelynek élvezete két-három esztendő alatt tömegméreteket öltött New Yorkban és a nyugati partvidék nagyvárosaiban? A fiatalok, különösen az egyetemisták, úgy ajánlgatják egymásnak, mintha csak cigarettára gyújtanának rá. Csupán New Á'orkban eddig több tucat halálesetet okozott az LSD Az l.SD hatására az emberek elveszítik tájékozódási kő«1 pességüket, s olyan hallucinációs állapotba kerülnek, hogy például elfelejtik, mire való az előttük levő szék vagy asztal? Nem tudják, hogy az ablaküvegen nem lehet keresztül- menni, hogy a falon sem lehet átmenni, mint egy szellemnek... De a hatás gyakran teljesen kiszámíthatatlan. Akadnak, akik az első „utazás“ után képesek elhárítani maguktól az LSD-t, mások ugyanúgy rabjai lesznek, mint a heroin vacm a marihuana megszállottái. Az LSD-vel egész városok, országok lakosságát is megbéníthatnák. Ezt gyorsan felfedezte a Pentagon is, amelynek vegyi- és különleges osztálya régóta érdeklődik a svájci Hoffmann által felfedezett „sav“ iránt. Már azt is kiszámították, milyen csekély mennyiségű LSR-re lenne szükség, hogy New York, vagy valamelyik másik nagy világváros lakosait tehetetlen álomba hajtsák az ivóvízbe kevert LSD-vel. Egy tábornok szerint az LSD felér az atombomba felfedezésével. És a Greenwich Village pincehelyiségei, a lebüjok nagyszerű lehetőségeket teremtenek a kísérletezésre... * Az amerikai társadalom csak most kezdi felismerni, milyen veszélyt jelent az ifjú nemzedékre ez az új kór. A rendőrség razziákkal, a mexikói csempészutak átfésülésével — az ESD nagy részét állítólag onnan hozzák az Egyesült Államokba, de nagy mennyiségben állítják elő az egyetemi labo-> ratőriumokban is, — és más drákói intézkedésekkel kísérlem tezik. Ez a tüneti kezelés azonban aligha hoz eredményt, mint ahogyan a heroinnak sem tudtak gátat vetni. A „miért“ csak a legíelviiágosultabbak gondolkodásában vetődik fel, csak ők teszik fel így a kérdést: miért menekülnek ezek a fiatalok, a diákok és az értelmiségiek egy megfoghatatlan álomvilágba, ha csak fél napra is? A 4. utcai pincehelyiségből a friss levegőre lépve erre kerestem a választ, És a fekete keretes szemüvegű, sovány fiú szavai jutottak eszembe, aki egy ,,LSD“-utazásra“ invitálva mondta tegnap éjszaka: „Mit adott neked ez a rohadt világ? Csak gondot, rohanást, hajszát a dollár után... Próbáld meg, ne légy gyáva! Holnapra te is új ember leszel!“ A SZEMÜVEGES FIÚ ott maradt a pincében, földre csúszva a kábulattól.. s. r.
