Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-25 / 4. szám
lena apja elvitt a Nemzeti Színházba, mivel ő ott tűzoltó, így én jól láttam, de engem nem láttak. Szerelmünket kölcsönösen ismerjük, akárcsak az ellentéteinket. Mindenről írogatunk egymásnak; igen, még a bolondságokról is, a fogfájásról, reményeinkről a moziról, arról, hogy igaz-e, hogy Bratislavában?... Prágában?... De hát minek beszéljek erről többet. Talán csak annak lenne értelme, ha azt mondanánk, hogy közülünk egyik sem vágyódik naplót írni. És hogy Bratislavában ismét találkoztunk. Egy évvel ezelőtt Veronikával kettesben Prágában találkoztunk Helénával. Akkor csendben mind a hárman leültünk a Kotva vendéglőben. Aztán még egy kicsit sétáltunk a városban, Utána Helénát hazakísértük. Sorok között írva, egy régi jó baráttal való találkozás etűdjének kellett volna ennek lenni. Igaz lelkemre, mi azt a komisz százast nem költöttük el mind. A BERENCSI ISKOLÁBAN Gondoskodás Berencs érdekes, nyitrakörnyéki falu. Kodály Zoltán is bizonyára annak találta a század elején, amikor itt járt. Akkor vált híressé, amikor fonográfra vette idős falusi asszonyok ajkáról a berencsi népdalokat. Hányán énekelték már azóta és azelőtt is az itt született bánatot vagy örömet kifejező népdalokat. Szüretkor vagy a pincékben az erjedő bor mellett, téli pecsenyeszagú disznótorokon vidám lakodalmakban. Bizony jó lenne már új iskola Berencsen. A kilencéves alapiskola minden tanítójának óhaja, talán még a diákok is erre gondolnak. Nyurga fiúk, sudár növésű lánykák köszöntének a folyosón, amikor belépek. Készségesen engednek utat az igazgató Kónya Miklós irodája felé. Örülnek, hogy valaki eljött megnézni az iskolájukat, érdeklődni tanulmányi előmenetelük iránt, miként fognak elhelyezkedni, ha befejezik a 9. osztályt, érdekli-e őket a matematika és miképpen kedvelik a fizikaórákat. Kis helyen is sok jó ember elfér — nyugtatnak meg a tanítók a parányi szobában. Falnak támaszkodva beszélünk az iskola helyzetéről, mert nem jut szék mindenkinek. — Eddig inkább a tantermeket bővítettük — nyilatkoznak — mert kell a tanulóknak a hely. Az iroda bővítése későbbi feladat, de nemsokára tágabb lesz a hely, segítünk rajta. Szívesen íratják a berencsiek gyermekeiket a magyar iskolába, mert vitathatatlan színvonala van. Különösen a természettudományok tanítása áll magas fokon. Első helyen a matematika, fizika és a kémia, valamint a szlovák nyelv. Iskolán kívül is sokat törődnek a pedagógusok a tanulókkal. Hetenként az iskolai tanításon kívül 9 órát tanulhatnak a fiatalok a szlovák nyelvszakkörben. Élnek is az alkalommal, ahol tanitók felügyelete és irányítása mellett sajátítják el a szlovák nyelvet. S ennek eredményeként és a természet- tudományi tantárgyak tanításának magas színvonala miatt nem fordul elő, hogy egyetlen egy végzős tanuló nem helyezkedhetne el azon a pályán, amelyikhez vonzalma és kedve van. Az elmúlt évben is minden végzős tanulót örömmel vettek fel továbbtanulásra a berencsi magyar alapiskolából. Hol van még a tanév vége és már most érdeklődnek a közeli üzemek az iskolában a végzős tanulók után. Ez érthető Ha meggondoljuk, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben, amely most lépett érvénybe, az üzemvezetőknek sem mindegy, hogy milyen egyénekkel töltik be a munkahelyeket és kiket vesznek fel az üzemi vagy más tanonciskolákba. A végzős tanulókat elhelyezni tehát nem probléma, bár az iskola készségesen segíti az elhelyezkedni szándékozókat. Mikor jó egy iskola? Ha modern a felszerelése, új az épület sok a tanuló, fiatalok vagy idősebbek a pedagógusok? Egy iskola színvonalát leginkább mégis csak abból lehet lemérni, mennyire boldogulnak, érvényesülnek végzett tanulói az életben. Milyen embereket nevel s ezek hogyan állják meg helyüket a közösségben. így nézve a dolgokra a berencsi magyar iskola színvonala sok más iskola fölött áll. Büszkék lehetnek az itteni pedagógusok tanítványaikra, a tanulóknak pedig van miért tisztelniük pedagógusaikat. Büszkén helyezhetik el Kodály Zoltán képét az iskolában. Bagota István '(Folytatás a 3. oldalról) Tepertős pogácsa 1x1,20 Kčs Ribizli bor 1x2,80 Kčs Antikvárium 1x18.- Kčs A park, ahol ingyen olvashat akárki 2x0,0 Kčs 70 mm film 2x14.- Kčs Summa summárum 50.- Kčs Pedig a ribizlibortól még a fejem sem fájdult meg! Attól tartok, hogy ennek az utolsó fejezetnek nagyon is faliújság szaga lesz. De mégis megírom, mert — minek várnék újabb kilenc évet. Isten tudja. Balogh Helénával 1956-ban ismerkedtem meg, a tátrai Nemzetközi Pionírtáborban. Amikor onnan hazakerültünk, levelezni kezdtünk... s azóta minden héten mindmáig levelezünk. A faliújságon tehát a következő felírat lehetne: a szlovák kislány és a cseh fiú tartós barátsága. Vagy valahogy ilyenformán. Az alatt a kilenc esztendő alatt csak párszor láttuk egymást. Egyszer Bratislavába érkeztem autóstoppal, texas- nadrágban, vörös zokniban. HeJáték a szőnyegen A mi gyermekeink már réges-régen fészekhagyók lettek, szétszóródtak a szélrózsa minden irányába. E- gyedül maradtunk öreg napjainkra mint Filomén és Baucis... Főleg karácsony estéjén nehezedett ránk nyomasztóan az egyedüllét. Amikor a kéklö alkonyban hópelyhek kezdtek szállingózni lassan, méltóságteljesen, ünnepélyesen. i' Lényeges változás állott be életünk egyhangúságába, amidőn néhány év előtt egy felette rokonszenves, fiatal házaspár költözött a mellettünk lévő lakásba. Egy év múlva megszületett a kis £- vike, utána Lacika. Valahányszor a két csöppség „ránktört", úgy éreztük, mintha egy csóványi napsugár lopakodna be velük éltünk alkonyába, hogy bearanyozza hajlékunkat. A kicsinyek gügyögése megnevettetett, elfeledtette velünk köszvényühket, és rövid időre kiragadott ólomszürkén múló napjaink taposómalmából. Ezután már nem kellett titokban elcsennünk boldogság-morzsákat a szemközt lakó idegenek dús asztaláról, mert minden karácsonyt együtt ünnepeltünk derék szomszédjainkkal. Hiszen nem hiába tartják egyesek, hogy valódi, meghitt karácsonyi ünnep csak kis gyerek társaságában képzelhető. Mivel azonban minden boldogság véges, az elmúlt karácsony ünnepén üröm vegyült az örömök poharába. Az előző évek vidám hangulatával ellentétben valamilyen balsejtelem előre vetette árnyékát, ünnepron- tóvá lett. Az ötéves Éviké éppen hogy megsímogatta az új hajasbabát. költői rendetlenséget teremtett a babakonyha leltárában s azután egész figyelmét a lemezjátszó rádiókészülékből hallatszó gyermekülésére összpontosította. A harmadfél éves Lacika ugyancsak unottan turkált a drága vénzen vásárolt játékszerek között, figyelemre sem méltatta az édességtől roskadozó fenyőfát, ásítozni kezdett s csakhamar aludni ké- redzkedett. A ■ fiatalasszony szeme fokozatosan könnybe lábadt, férje csalódottan meresztette szemét a fia által erőszakosan kisiklatott villanyvonat romjaira. Pedig mennyi pénzt áldozott, hogy örömet szerezzen gyermekeinek! Mi történt tulajdonképpen? Egy év előtt a szomszédasszony is munkái vállalt, hogy gyakran betegeskedő férjét tehermentesítse. A gyermekek bölcsödébe, illetve napközi otthonba kerültek, ahol jóformán egész éven át a legkorszerűbb, legdrágább játékszerek állnak a csöppségek rendelkezésére. Nincs az a magánember, aki saját erejéből szebbet, jobbat, érdekesebbet nyújthatna szeretteinek, mint amire a szocialista társadalom képes. Éviké például többek között kijelentette, hogy az óvodabeli hajasbabák pccpát-mamát mondanak, aludni is tudnak. Lacika pedig kevesellte a játékvasút váltóinak és kitérőinek, örházainak és alag- útjainak számát. És a vasúti kocsik ablakai sem világítanak. A krácsony estét idő e- lőtt „lefújták“, a gyermekeket lefektették. Feleségemnek önkéntelenül eszébe jutott félszázad előtti kedvenc kócbabája, amelyet a világért sem adott volna cserébe valamilyen puccos jószágért, Bennem ugyancsak felködlöttek annak a „bevehetetlen erődnek" körvonalai, amelyet köhécselö apám faragott ki hosszú téli estéken, végtelen türelemmel — egy kiselejtezett cukrosdobozból. Micsoda boldogság volt az ütött-ko- pott ólomkannákat rohamra vezényelni az erőd ellen... Ezen aztán sokáig elgondolkoztunk. Éviké és Lacika szülei is. És talán — mások is... K. E. A fiatalok túlnyomó többségének tehát nem á párt áljai kitűzött irányvonal és cél ellen van kifogása — amilyen például a szocialista Eársadalom kiépítése és a kommunizmusba való átmenet. A fiatalságnak ez a megnyilvánulása felnyithatja végre a CSISZ és mindazok szemét, akik a fiatalok nevelésével foglalkoznak. A fiataloknak nem tetszhet az, ha a felnőttek mást mondanak és mást cselekszenek, ha „vizet prédikálnak és bori isznak.“ Ha a CSISZ meg akarja nyerni a fiatalok bizalmát, ha fokozni akarja a befolyását, akkor aktívan kell harcolnia ezen káros és kiábrándító jelenségek ellen. Ha fiataljaink nem is beszélnek róla, de bizonyára majd maguk is rájönnek hamarosan, hogy mindannyiuk legfőbb érdeke társadalmunk felvirágoztatása. S ez fontosabb minden egyéni érdeknél. A fiatalokat tehát nem úgy nyerjük meg, ha helyeseljük fiatalos hóbortjaikat, melyek csak múlékony gyermekbetegséghez hasonlíthatók. A problémák megoldásában kell a felnőtteknek lelkiismereteseknek és következeteseknek lenniük, s akkor a fiatalok példaképéivé válnak. MILYENEK HÁT VALÓJÁBAN? Üjra hangsúlyozzuk, hogy mi az 579 prágai tanuló és tanonc nézeteit összegezzük. Most már csupán csak az van hátra, hogy még néhány szót szóljunk a tanuláshoz és a hivatásukhoz való viszonyukról. Tavábbá azt akarjuk tudni, mit várnak az élettől, mik az álmaik és az ideáljaik. MELYIK TANTÁRGYAT TARTOD A LEGFONTOSABBNAK? Mielőtt még részleteznénk ezt a kérdést és a kapott válaszokat, meg kell mondanunk, hogy a fiatalok nagyon is tisztában vannak azzal, hogy milyen tantárgyak a legszükségesebbek ebben a korban és milyen tantárgyak szolgálhatnak leginkább kiinduló pontként a szakképzettség megszerzéséhez. A megkérdezettek első helyen említik a matematikát (57%), ,a második helyen pedig az anyanyelvet (27%). Csupán a középfokú szakiskolák tanulói helyezik ezek elébe a szaktantárgyaikat, mivel a jövőjük szempontjából nekik azok a legfontosabbak. Aránylag igen jó helyezést ért el a diákok és a tanoncok között a fizika, a vegytan és a növénytan, tehát a természettudományok. Viszont vigasztalanul háttérbe került a földrajz, a történelem és az újonnan bevezetett állampolgári nevelés. Pedig éppen ez az utolsóként említett tantárgy, hivatott társadalmunk egyik igen fontos feladatának betöltésére! S hogy ez mégis ilyen balul ütött ki, igazolja az a tény, hogy csupán a megkérdezettek fél százaléka tartja nagyon fontosnak, 10 százalék szükségesnek, s csaknem a megkérdezett fiatalok kilencven százaléka teljesen feleslegesnek ítéli. Arra a kérdésre pedig, hogy az iskolában elért tanulmányi eredmények megfelelnek-e a képességeiknek, csak a megkérdezettek tizenhét százaléka felel igen-nel, hatvannyolc százalék pedig nem-et mond. Mindez azt igazolja, hogy az iskola nem használja ki teljes mértékben a fiatalok szellemi adottságait. És ez — főként a fiatalok szemszögéből — nagyon fontos megállapítás. MINDEN ÖTÖDIK SZÖKNI AKAR készülnék, nem a legmegfelelőbbek a munka- feltételek. 3. A szülők választottak szakmát a gyerekeiknek, tekintet nélkül arra, hogy az érdek- li-'e őket. Társadalmunknak észre kell vennie, hogy éppen ez az oka annak, hogy az emberek gyakran változtatják munkahelyüket és a mun- kaerköícs is hiányos. 1 MIT SZERETNÉL LEGJOBBAN? Hogy erre a kérdésre feleletet kapjunk, a fiatalok negyven lehetőség közül tízet választhattak ki fejenként, tetszés szerint. A gazdag választék között találunk egészen önző kis dolgokat, de olyanokat is, melyekhez társadalmi öntudat szükséges. Engem nagyon megörvendeztetett, hogy a fialotak csak egy irányban akarnak okvetlenül kitűnni a többiek közül — minden negyedik a sportban. Minden egyébben megelégszik az átlagossal'. A mai fiatalok nem álmodoznak hőstettekről, ennél sokkal reálisabbak. S bár nagyon sokan szeretnének közülük külföldön járni, kevés akar híres utazó, színész vagy filmcsillag lenni. A legnagyobb probléma az a sajnálatos tény, hogy csupán a megkérdezett diákok és tanoncok harmincnyolc százaléka szándékozik megmaradni annál a szakmánál, amelyiket éppen tanulja. Negyvenegy százalékuk még nem döntött véglegesen és csaknem húsz százalék határozottan kijelenti, hogy eszeágában sincsen azt csinálni egész életében, amit éppen tanul. Ennek az érdektelenségnek a valószínű okai a következők: 1. Nagyon sok fiú és leány csak azért jár éppen abba az iskolába, amelyikbe jár, mert más iskolába nem vették fel. 2. Abban a bizonyos szakmában, amelyre SZEMÜVEG ÉS ELŐÍTÉLETEK NÉLKÜL Milyenek tehát Prágában a mai tizenhétéves diákok és tanoncok, de most már piros és fekete szemüvegek nélkül? Az az olvasó, aki figyelemmel kísérte ezt a szociológiai kutatásunkat, tudja jól, hogy nem felelhet erre egyetlen szóval: „jó“ vagy „rossz“. A mai tizenhétévesek éppen olyanok, amilyenek lehetnek; amilyen a mai kor, melyben élnek; olyanok, mint az idősebb korosztály, amely neveli őket, akik példájukkal jól vagy rosszul hatnak rájuk; amilyenek az emberi kapcsolatok, melyek olyanná formálták őket, amilyenek. A mai tizenhétévesek tele vannak feszültséggel. Mindegyikükből visszatükröződik valamiképpen a szocializmus és a kapitalizmus közti ellentét, a technikai fejlődés és a szakképzettség, a szellemi és a fizikai munka, az alkotó tevékenység és a szürke hétköznapi robot közötti különbség. Minél bonyolultabb a kor, mélyben élnék, annál bonyolultabbak a fiatalok is, akiknek alkalmazkodniuk kell a korhoz, annál sokfélébb a fiatal egyének vagy egész csoportok tiltakozása is, akik nem akarnak vagy nem is tudnak alkalmazkodni. Ennek a szociológiai kutatásnak nem az volt a célja, hogy megállapítsa, miért olyanok a tizenhétévesek amilyenek. Egyes nagyon fontos kérdésekre akartunk feleletet kapni: Mi a véleményük a jelen korról? Mit szeretnének, és mi érdekli őket? Mit gondolnak a felnőttekről? Mit tartanak legértékesebbnek, és mit mellőzhetönek? A mai tizenhétévesek tárgyilagosak, mindent kritikus szemmel néznek, egészséges szkepticizmussal. Vannak ideáljaik, de ezeket nem emlegetik szívesén a nyilvánosság előtt. Szemérmesén megtartják őket maguknak. Éppen ezért nem szeretik a frázist, sem a fanatiz-1 must. A felnőttekkel szemben bizalmatlanok, nem szeretik a felesleges gyűlésezést, az ünnepségeket és az ünnepélyes szólamokat sem. Nem tetszik nekik, ha az idősebbek forradalmi érdemeikre hivatkoznak. Minden erejével és minden eszközzel kifejezésre juttatja nemtetszését a mai fiatalság az erkölcs-csőszködés, a gyámkodás és minden más „nevelő“ módszer ellenében, ha a felnőttek éppen nem a legmegfelelőbb módszert alkalmazzák velük szemben. Ezért azután nem könnyű őket puszta szavakkal megnyerni, hiszen szemtanúi, hogy a hirdetett eszméket megkerülik egyes egyének és sokszor semmibe veszik. Gyakran táplál ülúziókat a kapitalizmussal szemben a mai fiatalság csupán azért, mert lát egy-két ultramodern nyugati kocsit vagy filmet, s közben a saját bőrén még nem is tapasztalhatta a kapitalizmus visszásságait. Az ilyen szociológiai kutatások azt igazolják, hogy a fiataloknak nagyjából vannak közös vonásaik a föld minden országában, de hatással van rájuk a társadalmi rendszer, a mű-" veltségi színvonal, munkájuk jellege, gyakran még nemük is. Vég e.
