Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-25 / 4. szám

KUL Népszerű emberek albuma: 1. Pierre Brice Amióta mozijainkban May Károly megfilmesített re­gényeit vetítik, ifjúságunk körében Pierre Brice neve igen népszerű lett Sok millió néző szemében Winnetou- nak, az apacs tik nagy főnökének pótolhatatlan megsze­mélyesítője lett. Életrajza egyszerű: Pierre Le Brice a neve, s Brestben született 1929 február 6-án. Már gyerekkorában von­zódott a színjátszáshoz. Tizennyolc esztendős korában besorozták katonának, s mivel a tengerészekhez került, a szolgálati idő meghosszabbodott. Összesen hat évet szolgált. 1953-ban újból feltűnt Párizsban, s mint akrobata­táncos lépett fel a színházban. Éppen azidótájt, amiko* a fiatal színészt a filmhez szerződtették, érte öt a sze­rencsétlenség. Egy autóbalesetnél olyannyira megsérült, hogy eredetileg amputálni akarták a lábát. Végül mégis szerencsésen megúszta a dolgot. Főleg a sportnak, rend­kívüli szívósságának köszönheti, hogy aránylag rövid időn belül járni kezdett. Pierre Brice 1959-ben, miután több filmben is szere­pelt, Rómába megy. Akárcsak Lexa Barker-t, őt is ott fedezte fel Harold Remi, nyugatnémet rendező. Ot sze­melte ki az Amerikában lejátszódó filmekhez, amelye­ket elsősorban Jugoszláviában készítettek. Az elmúlt év végén külföldön vetíteni kezdték a Win­netou 111. filmet, s May Károly müvei sorozatának nyol­cadik része, az — Old Shatterhand is csakhamar kész lesz. Pierre Brice, a „Vörös gentleman“ megszemélyesítője azt mondja: — E hős jellemvonásai elragadóak. Igazi hős ő, min­den körülmények között, bátor és tisztességes, nagy­vonalú, készséges; kész segíteni, és hü barát. Winnetou tulajdonságait mind magán, mind pedig művészi kifeje­zéseimben példaképül vettem. S most pedig sok ifjú olvasónk kérésének teszünk ele­get. Pierre Brice nőtlen s a következő címeken találha­tó meg: — nyáron: Róma, Via Guilia 89 (Itália), októ­bertől aztán Vilié d'Avray, Route de Versailles (France). a HŰ asszonyokról Hamis képet kapna a cézárok Rómájáról, aki csupán a rossz asszonyok dolgait firtatná. Egy régi sírkő felirata arról szól, hogy a halott asszony férje kéri Arriát, fogadja szí­vesen a felesége elszállt lelkét és legyen pártfogója a túlvilágon. Ki volt ez az Arria? ez a gyámoiításra Hiva­tott tekintély a másvilág árnyai között? Paetus, Arria férje, Iliyriában összeeskü­vésbe keveredett Claudius ellen. Elfogták, ha­jóra rakták. Arria könyörgött a katonáinak, engedjék meg, hogy ô is mellette maradhas­son. Ha másként nem, mint kiszolgáló rabnő; hiszen a férjének rangja szerint joga van, hogy a személye körül szolgákat tarthasson. Elutasították. Ekkor az elszánt asszony bé­relt egy halászbárkát s azon követte a hajót az itáliai partokig. Rómába érve, már tudta, hogy a férje élete elveszett Nem titkolta a családja előtt, hogy ő is követni fogja. Meg­próbálták lebeszélni, de nem használt a szó, mire elhatároztták, hogy minden lépését órizni fogják, nehogy kárt tegyen magá­ban. Az asszony keserűen fölnevetett: „Rend­ben van, a szép halálban megakadályozhattok, de akármilyenben nemí“ Felugrott, a falnak futott és fejét akkora erővel csapta oda, hogy eszméletlenül roskadt össze. A kísérletbe nem halt bele. A sors mégis szebb véget tartogatott számára. Sikerült ki- esdekelnie, hogy még egyszer találkozhassék a férjével. Ennek a találkozásnak története tette halhatatlanná Arria nevét. Hogy férjét a kivégzés szégyenétől megóvja, maga aján­lotta fel neki a tőrt Paetus habozott. Ő hát a tőrt a saját mellébe döfte, s még volt annyi ereje, hogy kivonja és odanyújtsa a habozó- nak az örökké emlékezetes szavakkal: „Nem fáj, Paetus!“ Az őrjöngő cézárok könnyen osztogatták a halált. És ilyenkor sok római asszony a férje sorsához kötötte magát. Seneca felesége, Paulina, ugyanúgy akart meghalni, ahogyan Nero parancsára férjének végeznie kellett magával. Felvágta ő is az ereit. A férj elvérzett, a nőt életre támogat­ták. Nem sokat értek el vele, lassan mégis a férje után hervadt. Marcia, Brutus özvegye is a férje után akart halni. Családja megtudta, őriztette. Nem gondolhatták, mit fog tenni az elszánt asz- szony. A konyhában kimarkolt a serpenyőből egy csomó izzó parazsat, szájába tömte, s amit bírt, lenyelt belőle. A kínok kínjával pusztult el.-0­Lehet-e egy tudós életének dicsőségesebb élménye, mint az, hogy szabadságát a feleség és a környék szövetségének köszönheti? Hugo Grotius Hollandiának egyik legnagyobb elméje volt. Tlzenötéves korában a jogtudo­mányok doktora, majd történész, teológus, humanista és államférfi. Mint Oldenbarne volt barátja és párthíve, ő is összeütközésbe ke­rült Orániai Móric helytartóval. Abban az idő­ben a politikai szereplés meglehetős kocká­zatot jelentett. A helytartó Oldebarnevalt rendkívüli bíróság elé állította, és a nagy ál­lamférfit elítéltette és lenyakaztatta. Gro- tiust életfogytiglani várfogságra ítéltette. Loevenstein várában tartották fogva. Azt még­sem merték megtenni, hogy a világhírű tu­dóst, Hollandia büszkeségét holmi sötét zár­kában sanyargassák. Megengedték, hogy köny­veket olvasson és folytassa tudományos mun­kásságát. A könyvekkel barátai látták el, a közvetí­tést a felesége vállalta. Olyankor, amikor a könyvcsere esedékes lett, meglátogathatta férjét, hogy gondoskodjék az oda- és vissza­szállításról. Tudni kell, hogy mit jelentettek abban az időben a tudományos müvek. Ívrét alakú, vaskos pergamentba kötött kapcsos könyv­szörnyetegek ezek; kötetje négy-öt kilogram­mon alul nem adta. Hatalmas láda kellett a szállításukhoz. Erre alapította tervét a csüggedtlen feleség. Az őrök eleinte szorgosan átkutatták a lá­dákat, de idővel beleuntak a fáradságos mo­tozásba. Mindig csak könyv és könyv, semmi gyanús csempészés, a végén bele sem néz­tek a ládákba. Hagyták, hogy hordják-vigyék vizsgálatlanul. Ekkor az asszony előállt a tervével. A tu­dományos könyvek helyett bújjon bele maga a tudós a ládába. A szállítómunkások mind az ő embereik, jó holland hazafiak; az őrség nem fog észrevenni semmit; odakünn pedig készen állnak a segítő kezek. A komoly és méltóságát féltő tudós mosolygott a roman­tikus terven. Már ő inkább itt marad az idők változásáig, vagy akár holta napjáig, de fel­sülésnek, nevetségnek nem teszi ,ki magát. Hát jó. Egy napon becipelnek a szobájába egy nagy, n.ehéz deszkaládát. Fölemeli a fe­delét: a felesége mosolyog ki alóla. Most már megadta magát. Belegörnyedezett a ládába — fejtől lyukakat fúrtak bele, hogy levegőt kap­jon —, s a munkások kicepekedtek vele a várból. Minden simán ment. Az asszony meg­húzódott a cellában a férje helyett, s ette a fekete kenyeret, amit az ajtó rácsán ke­resztül beadoqattak. Csak napok múlva lep­lezték le, s ekkor már a szökevény a határon túl járt. A helytartó tajtékzott mérgében. Az asz- szonyt megkötöztette, a bíróság elé állította: ítéljék el öt a férje helyett életfogytiglani fogságra. A szolgalelkű bíróságban meg is volt a hajlandóság, de az ország rendel ezt már megsokallták, s közbeléptükre Móric herceg kénytelen volt zsákmányát elereszteni. Európa visszhangzott a nagyszerű asszony dicsőítésétől. Szobrot érdemelne i- írták —, mert ki tudja, nélküle megmaradt volna-e a tudomány számára egy világító elme fényes­sége. M' IV. choff professzorok a kivizs­gálás után nyilatkozatot írtak alá, amelyben Matuskát komé­diásnak, erkölcsileg elhajlott egyénnek nyilvánították, aki­nek szadista hajlamai vannak, és vétkéért teljes mértékig fe­lelős. E kivizsgálás ellenére a bűntény motívuma mély rej- ■ ■ ■ tély marad. , _ # Az ügy bírósági kimetetele Tudatosította magában, hogy a sem voIt mindennapos. A bű- , bűnügyi vizsgálat megállapí- nös körül djpiomáciai huza- Az első. amit megállapított tóttá: Biatorbágynál a hidat vona kezdödött - a németek az a tény volt, hogy Matuska egyméter hosszú gázcsövekkel í ■, és a magyarok is ítélkez- Szilveszer milliomos; három robbantották fel, melyeket aLartak fölötte Mivelhogy bérházzal, vasöntödével és kó- lőzőleg ekrazittal töltöttek Matuskát Ausztriában tartóz- bányával rendelkezett. Ezenkí- meg. Visszatért Budapestre és tattak le az anzbachi mérény- vül szeretett férj volt, atyja a rendőrkapitányságnak írás- ]etért 6 'év SŰIyos börtönre í- egy 10 éves lánynak, és köz- beli jelentést adott nyomozá- télték. Ezután' kikölcsönözték tiszteletben álló egyén. Habli sának eredményeiről. Rögtön Magyarországnak ahol az or-- csalódottnak érezte magát, de azután, hogy a miniszterelnök szágos bír6ság halálra ítélte, aztán ragyogó összefüggés öt- kézbe kapta a jelentést, szét- vissza kellett azonban adni lőtt az eszébe. Matuskának engedte Farkas ezredes kivizs- Ausztriának, hogy az első bün- kőbányája van. A kőbányában gáló csoportját, és másodszor letölthesse.... Eme csú­robbantószért alkalmaznak... És is megbízta Dr. Schweinitzer fos ügyvitel után Németország a vonatot Biatorbágynál rob- bűnügyi tanácsost az ügy fe- vjsszaIépett, nem kérte a kia- bantószerrel röpítették a leve- lülvizsgálásával. datását. than'^tuľslríä 1 n-dr' 1931- október 7-én a bécsi Mire Matuska Szilveszter ^ ^ ... rendőrség ideiglenesen őrizet- Ausztriában letöltötte a 6 év Ettől kezdve Habli kivizsgá- be vette Matuska Szilvesztert börtönt, Magyarországon aköz- lása gyorsan haladt, Megálla- as a bécsi biztonsági szervek ben kiadott amnesztiarendelet pította, hogy a kőbányát üze- főnöke, Wahlov udvari tanácsos alapján kegyelmet kapott, és men kívül helyezték és Matus- ejd vezette. A helységben ott a halálos ítéletet életfogytlg- ka csupán ez év áprilisa óta tartózkodott egy magyar és lanig tartó börtönbüntetésre bérli! Egy lőmestert is alkal- egy német bűnügyi nyomozó is. változtatták. Matuska 19'59-ben kalmazott, akit Weinertnek ^ kihallgatás után, amelynek kezdte meg börtönbüntetését hívtak, továbbá nagyobb meny- során Matuska kategorikusan a szegedi Csillag börtönben, nyiségű robbantószert vásárolt, visszautasította a napnál is Börtönben ült egészen Szeged — Talán követ robbantottak? világosabban bebizonyított bü- felszabadításáig, amikor is si­— kérdezte Habli a lőmestert nösségét, az udvari tanácsos került megszöknie. Ezután — Ugyan — hangzott a vá- elrendelte bebörtönözését. Né- 1947-ben Svédországban felfe­lasz. — Az igazgató úr csu- hány napon belül azonban a dezték és még időben ártal­pán passzióból robbantgatott. delikvens beismerte az összes malanná tettek egy mérényle- Megkért ugyanis, hogy tanít- mérényletét, mivel a lakásán tét, amelyet nyílt pályán ké- sam meg erre a mesterségre, és a kőbányában elegendő tár- szítettek elő az egyik vonat mert a vasolvasztójában szán- gyi bizonyítékot találtak. A ellen. A bűnügyi szakemberek dékozik felrobbantani egy ö- kivizsgálők ama kérdésére, kijelentették, hogy a merényi reg, használaton kívüli álló ké- hogy miért robbantgatja fel let előkészületei hasonlítanak ményt. Ezért vásároltam gáz- Európaszerte a vonatokat, ezt Matuska módszereire. Hogy a csöveket, melyeket egy méte- válaszolta: szakemberek állítása igaz-e, rés darabokra fűrészeltünk, és — Hoszas töprengés után ar- nehéz megmondani: egy biz- megtöltöttük ekrazittal. Ezek- ra a megállapításra jutottam, tos, a vonatok rémének nyo- kel a csövekkel robbantgattunk hogy az emberiség elfordult ma veszett. Csupán azt kell aztán a kőbányában, hogy az az istentől. Csakis katasztró- még ehhez hozzátennünk, hogy igazgató úr tudjon velük bán- fák fordíthatják vissza hozzá, az Interpol által ellene kiadott ni. A kéményt azonban még Tehát az emberiség jótevője elfogatóparancs még mindig nem robbantotta fel, mert lettem.... érvényes. sürgősen! el kellett utaznia... Ügy tűnt, hogy nem normá- Habli nem hallgatta tovább, lis, de Dr. Hoewe és Dr. Bis- Fordította: sz. j. TALLÓZÁS Egy római nőegyesület ja­vaslatot intézett az olasz parlamenthez és kérte, hogy kötelezze a házastársakat a jegygyűrű viselésére, és csak orvosi rendeletre en­gedje meg a karikagyűrű Ievetését. A szervezet elnöknője szerint ugyanis a férjek rendszerint csak akkor vall­ják be szeretőjüknek, hogy nősek, amikor már késő. Harry Síén amerikai fes­tőművész vadonatúj mód­szerrel „alkot“. Képeit gép­pisztollyal „festi". ' Az újságírók előtt nem igen nyilatkozott művésze­téről: — A művészitek - nyílt­ságot kell mutatnia a mű­veiben is. Az én alkotá­saimban géppisztolygolyók ütötte lyukak jelentik a teljes nyíltságot. Egy kaliforniai, San Dle- go-i kereskedő minden es­te odahaza pókerezett ba­rátaival. Felesége szakadat­lanul zsörtölődött a folyto­nos kártyázás miatt, végül is közölte a férjével, hogy elhagyja, visszatér Los An­gelesben élő édesanyjához. Mondotta, összecsoma­golt és vonatra ült. A férj és társasága nem volt rest, repülőgépet bé­reitek és — nosza! — tüs­tént Los Angelesbe utaz­tak és az anyós lakására siettek. Amikor a feleség beállí­tott, volt mit látnia: édes­anyja lakásának konyhájá­ban ott ült férje és meg­szokott társasága, javában pókereztek Lyndon Johnson, az Egye­sült Államok elnöke mond­ta­— Harmincegy évi házas­ságom alatt megtanultam, hogy két dolog teszi bol­doggá az asszonyt. Az el­ső: azt a látszatot kell kel­teni, hogy ő az úr a házban. A második: valóban ö le­gyen az úr a házban. Az olasz lapok teli vol­tak az alábbi hírrel: Termi városában el akar­tak ítélni egy mént meg a gazdáját. A mént a „meg- férfiatianítás" veszélye, gazdáját ötvenezer lírás pénzbüntetés veszélye fe­nyegette. A lapok szerint a dolog úgy történt, hogy két me­zőőr tetten érte a mént, amint éppen két bájos kan­cának udvarolt, márpedig Olaszországban szigorú tör­vények tiltják a tenyészál­lattá nem nyilvánított mé­nek — izé — széptevését. A mén és gazdájának vé­dőügyvédje alaposan meg­izzadt, mire bebizonyította, hogy a két mezőőr téve­dett, a ménnek tisztességes szándékai voltak. Walter Shirra, az űrran­devú egyik részvevője mon­dotta feleségének, amikor a nagy vállalkozás után ha­zaérkezett: — Csak látnád, micsoda forgalom van odafönn! Ralph Bunch Nobel-díjas amerikai tudós mondotta: — A békét nem lehet va­lóra váltani egy gombnyo­mással, mint ahogyan el le­het indítani a világot el­pusztító új háborút. Az egyik párizsi vicclap De Gaulle elnök beszéde után ezzel a fölirattal igye­kezett fölkelteni olvasói ér­deklődését: — „Egyedülálló alkalom! A mi lapunk az egyetlen francia újság, amely nem közli De Gaulle elnök be­szédét.“ TAU.Ó1 ÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom