Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-06 / 36. szám

U.JL 9 G. S. Hetény: Fordítá­sa nehézkes, magyartalan. Máskor küldje be az erede­tit is. 9 V. M. Kistárkány: A „Virágárus Lányok“ kora már lejárt. De ön még olyan fiatal... 9 Ifjú T. F. Kiskundorozs­ma: Hízelgő ránknézve, hogy a többtucatnyi Ma­gyarországon megjelenő lap helyett hozzánk van bizal­ma. A Nem érdemes című verse alapján azonban nem mondhatunk komolyabb, pontosabb véleményt. Meg­jegyzésként talán csak any- nyit, hogy túl sziruposnak, szentimentálisnak találtuk. Küldjön többet. • 9 B. K. Felbár: A kislány bizonyára nagyon boldog lenne, ha tudná, hogy sze­retne „az őriző kutyája“ lenni. De idézzünk tovább: (Nincs, ami megnyissa a felhők száját) nincs hová kiokádják (a mállós csep­peket) — hogy is mondjuk csak... önnek ez tetszik? Viszont, A szívem helyén és az Ott álltunk című verséi tehetségre vallanak. Taná­csunk: fegyelmezettebben!!! 9 Sz. A. Debrőd: Csak­nem minden versében talál-1 tunk szép költői sorokat', de rengeteg még a gyenge, pongyola prózasor is. Min­dig arra törekedjen, hogy csak azt mondja, ami£ maga lát, amit maga érez. A versnek csak úgy lehet hi-1 tele. Tehetséges! Biztatásul közöljük a Nyár és szere-1 lem című versének szép befejező sorait: (Fussunk tovább! Ilyen csodás) még nem volt a nyár. (Fussunk tovább! A hegyre fel! (Ke­zem kezedben már!) A hegy tövében tő mereng (ringat­ja az eget.) Amit fent lát­tunk — nagy titok — (nem mondjuk senkinek.) 9 Tanulnivágyó fiatal­ember: A bratislavai Ko-1 menský Egyetem bölcsésze-1 ti karán az előadások szlo­vák nyelven folynak. 9 Színésznő leszek: Azí tanácsoljuk, hogy érettségi után végezze el a színmű­vészeti főiskolát (Vysoká škola múzických umení (divadelná fakulta) Bratis­lava, Štúrova ul. 7.) 9 A pedagógiai Főiskolára agronómus létére is beirat­kozhat. A kombináció kér­désében forduljon egyene­sen a főiskolához. RIPORT töredékek Még sohasem indultam el olyan megkésve riportútra, mint az elmúlt hónap végén. Még soha sem untam meg úgy az utazást, mint akkor, amikor e riportom alapanyagát felszed­tem. Az említett okokból lett csak riporttöre­dék belőle. Ügy adtam oda legépelnl, ahogy füzetemben úton-útfélen lejegyeztem. Szörnyű ez a Csallóközi vonat. Nem is dö­cög, hanem az az érzésem, hogy mindig csak áll. 10.58-kor indul Pozsonyból és 14.08-kor P érkezik Komáromba. Pedig a távolság csupán 97 kilométer. Nincs kedvem kiszámítani az átlag sebességét. Es itt van ez az atyánkfia, aki valahol So- morja és Dunaszerdahely között szállt fel, sörrel a kezében, Jó kedve volt, de milyen jó kedve! Egyszercsak énekelni kezdett. Ügy istenigazából megrezegtette a hangját és a dobhártyámat. Lassan már az egész rozoga vagon rezgeti. Nem baj, vigasztaltam magam, majd csak leszáll. És leszállt! Dunaszerdahely és Nagymegyer között... I Komáromban tartotta immár 15. összponto­sítását a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkara. Kilenc napra jöttek össze Dél-Szlovákia magyarajkú tanítói, hogy fel­készüljenek a keletnémetországi körútjukra, amelyet október első hetében valósítanak meg. Az összpontosítás alatt kétszer léptek szín­padra, s közben vendégül látták azt a német együttest, amely fogadja őket keletnémetor­szági vendégszereplésük során. V a s s Lajos, Erkel díjas zeneszerző, ének­karunk vendégkámagya is felszólalt a kiérté­kelésen. Említettem ezt a nevet. Az olvasók közül kevesen ismerik, pedig az énekkarban nagyon szeretik. Érdemes lejegyezni, egyes gondolatokat azok közül, amiket elmondott. „Meg van a lehetőség arra, hogy az énekkar elérje a legjobb magyarországi kórusok szín­vonalát. Minden szólamnál nagy a fejlődés. A fejlődési iram az első esztendőben óriási volt- Le kell küzdeni az itt-ott mutatkozó nehéz­ségeket. Javult az intonálás. A finomság terén léptek előre. Többet foglalkozzanak a művek elsajátításával. A zenének óriási varázsa van. Nagy áldozatokat hoznak az énekkarért, de meglátják, hogy munkájukat siker koronázza.“ Lassan gyülekeznek a nemesócsai kultúrház- ban. A helyi szervezők idegeskednek. Bezzeg a kocsma (bocsánat a vendéglő) tele van, fogy a pálinka és ürülnek a söröspoharak. Fél ház előtt lép fel a száztagú énekkar. Miért ez a közöny az énekkari kultúránk iránt? Immár az új közönség is felnőhetett volna az elmúlt húsz év alatt. Tanítóink vidékről járnak össze, otthagyják a családjukat azért, hogy az ének­kari kultúra fejlesztői és terjesztői legyenek. A közönség közönye nekik és nekünk is fáj. Bocsáttat, nem arról a 150—200-as létszámú lelkes közönségről van szó, akik itt vannak a fellépésen, mert nekik tetszik, ők tapsolnak, de mennyire tapsolnak. A hangverseny befe­jező számát, az 1848-as katonadalt háromszor is ismételni kell. A szólistákat: Szeder Irmát, Balogh Matiídot és Tóth Andrást sem fogad­ják kisebb lelkesedéssel, mint az énekkar leg­sikeresebb számait. A másfélórás hangverseny sikeresen zárult. Fönt a színpadon és lent a nézőtéren mindenki elégedett volt. A kö­zöny nem tart sokáig. Lesz közönség. A hírük eljut mindenkihez. Az eddig végzett odaadó munkájukkal a legmesszebbmenő támogatást érdemelnék. Csikmák Imre EGY KLUB ÉLETÉRŐL Bodrogszerdahelyen az állami gazdaság vezetőségének1, jóvoltá­ból klubot kaptak a fiatalok. A klub háromszor hetenként tart nyitva, amikor is olvasgatással, tervezgetéssel és próbákkal töl­Í tik estéiket. Annál vigabbak azon­ban a vasárnap délutánok, atni- koris saját zenekaruk húzza a talpaié valót. Reméljük, hogy a kezdeti ne­hézségek után egyre többen lesz­nek. akik megtalálják helyükét Itt falun és boldogok is lesznek ide­haza, mert a rendezett munkakö- rülníények között termékeny kul- túréletet is élhetnek. Kardos Antal, a klub ve­zetője HERNÁ DSZÉPLAKON IS I Hemádszéplakon a közszolgálta­tások házában még a múlt év vé­gén megnyitották a kassal járás első ifjúsági klubját. A korsze­rűen berendezett helyiségben, az első emeleten televízió, magne­tofon, lemezjátszó, sakk és újsá­gok állnak a fiatalok rendelkezé­sére, egy másik helyiségben pingj pong-asztal várja őket. A kassal Jednota körülbelül 17 ezer koro­nát fektetett a klubba a mivel Je­len voltam a klubavatáson, a kí­váncsiság újra vissza vitt. A tevékenység megszervezéséről — mondja Biztos János, a néppjű-: vélési otthon vezetője — öttagú klubtanács gondoskodik. Ezek az egyes tömegszervezetek képviselői. Mivel az ifjúsági klub egyelőre egyedüli központja a község nép­művelési tevékenységének, az ér­dek-tevékenységen kívül az iskolán kívüli munka különféle fórmái is itt valósulnak meg. így a szülők népi akadémiája, egészségügyi népi akadémia, de sikerrel zárult a ci- gányszármazású nők részére ren­dezett minimum-tanfolyam is. Az ifjúsági klub tevékenységé­ről példát vehetnének Rozgonyban, Hernádtihanyban, Regeteruszkán, Mecenzéfen és más községekben is. Mató Pál, Kassa HETÉNYI ÖRÖMÖK ÉS GONDOK Ä hetényi CSISZ szervezet élé­re új elnök1 került Csintalan And­rás személyében. Azonnal kész ter­vekkel állt elő, amelyek eddig na­gyon szépen meg is valósultak. A közelmúltban egy egész estét be­töltő esZtrádműsort áHítottak ösz- szé Mindig vidáman cimmel. A két és fél órás tarka műsor nagy si­kert aratott. Legnagyobb dicséret á rendező és egyben szereplő Csin­talan Andrást, továbbá • Pintér La­jost. Csirttalan Lászlót és Eper­jesi Bélát illeti. Dicséretet érde­melnek azonban a többiek is szor­gos és kitartó munkájukért. „Színészek" már vannak, most rtj^r £sak színház kellene. Sajnos ez nincs Hetényben. Gál Sándor, Hetény A ZENÉLŐ KULTÚRA TERJESZTŐI A ritmus 63 1963-ban alakult. Innen az elilevezése is. Azóta sok sikert aratott, gazdag tapasztala­tokra tett szert Fogéi József. A zenekar vezetője elmondotta, hogy szabad Idejének oroszlánrészét a zenekarral, zenével tölti ki. Oda­haza Nagyölvéden rendszeresen játszanak, de a szomszédos köz­ségekben is ismerik nevüket. így Kétyen, Kuralon, Farnadon, Nyí­ren és több más helyen Is. Veres Vilmos NAGYCÉTÉNYI HÍRADÓ Alig egy éve, hogy fáradságos munka eredményeként felépült Nagycétényben a művelődési ott­hon. Azóta ez a falu büszkesége. Pezsgő élet indult benne. Itt pró­bált a táncűsoport Valkó Anna vezetésével, s a színjátszóknak is jutott bőven hely az elmúlt idő­szakban. Nemrégen már az AKI diákzenekara is helyet kért ben­ne. A zenekar tagjai Resinszky Kálmán, Resinszky László és Kó- sa Bertalan, akik most kerültek ki az iskola padjaiból. A többiek, Nevídal József és Szusztor László még csak most mennek kilence­dikbe. A CSISZ szervezet mindent elkövet, hogy a fiataloknak bizto­sítani tudja a fejlődésükhöz szük­séges feltételeket. Balázsi Zsuzsanna Sikeres bemutatkozás Nem először volt alkalmam látni a pozsony-püspökiék lét­számra ugyan nem nagy, de annál lelkesebb tánccsoportját. Ismervén őket múltjukban, an­nál kellemesebb és jólesőbb ér­zés most írni róluk. Hisz fejlő­désük szinte tapintható. A Czbngel testvérpár (Mária és László) vezette kis csoport a pozsony-püspöki Csemadok- szervezet égisze alatt műkö­dik. Mostani bemutakozásuk a Rózsa-bálon történt< ahol is há­rom tánöszámmdl szerepelték. 1. A halálba táncoltatott leány (koreográfus: Czingel testvérek) 2. Leánytánc (koreográfus: Czingel testvé­rek). 3. Rondo (koreográfus: Sztriezsenyec — Horváth Rudolf.) Talán mondanom sem kell, hogy müyen tamáskodva vártuk a gyönyörű népballadánk „színre" vitelét a csak 1962 óta dolgozó, s azóta is állandóan alakuló, válto­zó csoporttól, fiatal vezetőitől. Mindjárt az elején le­szögezhetjük azonban, hogy kellemesen csalódtunk, s most a iegyzetfüzetből idézünk: „A táncban, táncolás­ban fák. Á játékban gyengék." Ennyit jegyeztem le ak­kor, ami azt akajra jelenteni, hogy cselekményes táncról lévén szó, a táncok és játék (betétek) között túl nagy a törés. Nem szabad elfelejteni, illetve nem lett volna szabad, hogy az érzelmeket is ki lehet tánccal, mozgás­sal fejezni, sőt ki is kell Sokkal egységesebbé vált vol­na a különben érdekes kompozíció. így ugyanis a hosz- szú énekbetétek alatt a többiek nagyon elvesztek a szín­padon. A rendezés, néhány technikai fogással élve (fény- váltások, fényhatások) a kissé nehézkes átmeneteket bi­zonyos, hogy simábbá tette volna. Mindezek után mégis azt kell mondanom, hogy Czingelék munkája minden dicséretet megérdemel, hisz elindítottak egy gyönyörű művet tánccsoportjaink felé, hogy aztán a rutinosabb, tapasztaltabb koreográfusok, csoportvezetők, alakítsák, tökéletessé csiszolják. A Czingel Lászlóval folytatott beszélgetésből is ez derült ki. 6 maga sem tartja még véglegesnek, alakítgatni akar rajta. A lányok tánca ügyes megoldású, s egyben ügyes meg­oldás is. hisz a 20 tagú csoportból 14 a lány, diáklány, s többségükben a Slovnaftban dolgozók. Utolsónak említjük a Rondát. Itt mutatkozott meg teljes egészében, hogy van tehetség, rátermettség az együttesben. Ez a tánc, ahol a legnehezebb lépésvariá­ciók is a természetesség erejével hatottak. És ha a fia­tal csoport sikert akar elérni, mindig erre kell töreked­nie. Tudom, hogy ez rengeteg munkát jelent, de gondo­lom azt is, hogy megéri. Hisz Wurster llonáéktöl, a Cse- madok vezetőségétől ehhez minden támogatást meg­kapnak. Befejezésül álljon itt a műsort megtekintő Tóth Mar­git, a Csemadok KB táncszak-előadójának véleménye is: „A csoport jó, az út, amin haladnak, az is. Semmi­ben sem maradnak el az üyen múltú együtteseink mö­gött. A koreográfusok minden dicséretet megérdemel­nek.“ Valamint, Takács Andrásnak a CSEMADOK KB nép­művészeti osztálya vezetőjének véleménye: „ló csoport. Érdemes őket támogatni. ígérhetem, hogy a Csemadok Központi Bizottsága a jövőben is mindent elkövet majd ezen a téren, abban is, hogy szakelőadóját ide irányítja. Olyan színvonalon dolgozó csoport ez, amely a közel jö­vőben a Csemadok élegyüttesei sorába emelkedhet. Még egyszer összegezésül, azt hiszem mást nem is kí­vánhatnánk, minthogy az októberi nagy bemutatójukon szeretnénk újból résztvennt. TE Czingel László tán-. cos, koreográfus és csoportvezető (Befejezés az 1. oldalról)’ komoly és megfontolt, a nézéséből lehet kitalálni, ab­ból, ahogy maga elé te­kint, elmélázva, mintha a villa­mos piszkos fapadlöján egy gondból és örömből szőtt sző­nyeg lenne kiterítve, s ö an­nak cikornyáit vizsgálná szo­ros figyelemmel... Aktatáskát szorít a derekához, ő is mun­kába megy. A fiúcska kistáskát lóbál a kezében. Nyolcéves forma sur- bankó legényke ö, termete a magasba igyekszik, hogy meg­közelítse az anyját. Haja vizes, még viseli a kefe barázdáit; csinos a ruhája, vasalt az út­törő-nyakkendője, s frissen pu­colt az a bakancsocska a lá­bán, mely két számmal na­gyobb ugyan a kelleténél, de amelyet mégis hamarabb fog utolérni növéssel, mintsem, hogy a talp leválnék a felső részéről. Tűhegyes, turcsi or­rán még ott virít két pár ha- loványuló, nyári szeplő, amitől minden gyerek arca — nem tudom miféle eszmekapcsolás révén — valamiféle életreva­lóságról és ármányosságról tesz tanúbizonyságot. Szeme barna, mint az anyjáé. A most következő megálló­nál a kisfiú leszállt. Ez úgv történt, hogy az anyja megállt a legfelső lépcsőfoknál, és meg­simogatta a kisfiú tejszín fe­hérségű arcocskáját. A gyerek Anyu lelépett a lépcsőn, megállt a járdaszigeten, és fölnézett az anyjára, az meg vissza rá, s jobb kezével kétszer, alig ész­revehetően intve, azt mond­ta gyöngéden, csendesen: — Lacika, szervusz. — Szerbusz, anyu — mond­ta a kisfiú. Az anyu kihajolt a villamos­ból, végigtekintett az Üllői ú- ton mind a két irányba és azt mondta: — Most átmehetsz, Lacika. A villamos csengetett és el­indult, a kisfiú pedig állva ma­radt a járdaszigeten. A megál­ló távolodott, lábunk alól fé­nyesen futottak elő a sínek, s Lacika állt és várt, és egyre kisebb lett, ahogy nőtt közöt­tünk a távolság. Anyu csak nézett utána, a villamos ablakából. Épp átelen- ben feküdt az iskola. Nem lát­szott sehol semmiféle jármű, de a kisfiú mégsem mozdult a helyéről. Alit és nézett a vil­lamos után. Anyu aggódva támaszkodott neki az ablak üvegének. „Miért nem megy át az a gyerek?“ — töprengett magában. De eb­ben a pillanatban egy füstoká­dó motorbicikli fordult be a szemközti kis utcából, az isko­la mellől. A motorbiciklit mi nem, láthattuk jönni, de a kis« fiú igpjn. Ezért á|lt és várt. Eöyrje gyorsaiban robd&ott a vüjjfnios. A motorblcikli már régen eltűnt, de a kisfiú még mindig nem mordult a helyéről. Meg sem mozdlult arról a hely- ről, ahol búcsút vett az any­jától — de ahogy nőtt a tá­volság, egyre kisébbejjett és kisebbedett az a pöttömnyi fi­gura. Most már egészen kicsi­re zsugorodott, és látni sem lehetett olyan tisztán, mint az előbb. Nemcsak a távolság nőtt közöttünk percről percre, de egyre több jármű hajtott be a képbe, szekerek és teherauto- mobilok, szembe jövő villamo­sak és az úttesten átkelő járó­kelők — mind közénk furakod- tak, anyu és Lacika közé. De hát miért nem indul az a gye­rek? Csak áll és áll, mintha megbabonázták volna... Ekkor azonban megint kihajtott egy jármű a keresztutcából, egy ro­hanó jármű, melyet mi nem láthattunk közeledni, csak ő. Harmadszor is megállt a vil­lamos. Leszállt a kifutógyerek, s mi csilingelve folytattuk ú- tunkat. Néztem én is, erősödő kíváncsisággal, ott-e még a gyerek, de már nem láttam, Anyu még látta. Anyu a hideg üvegnek döntötte homlokát,- és nézte Lacikát állhatatosan. Nézte, s én még nem láttam soha ilyen nézést. Nemcsak a szemével nézte, hanem homlo­kával és orrával, bőrének min­den pórusával és a bőr alatt fejszüjő idegekkel, Egy nagy szemmé vált ez az asszony, ki­szállt önmagából, suhant vé­gig az úttesten a fiához s csak nézte. Csak nézte, nézte, be- póíyälta szeme barna bársonyá­ba körülvértézte szerétete vas­páncéljával, úgy nézte, nézte, nézte azt a gyereket... így csak ők tudnak nézni, az a- nyák. SzeretetUk átlát a he­gyeken, hétmérföldes csizmá­val lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak e sze­retet erejével, ha rajta utazik a fiók... Már a negyedik megállóhoz közeledtünk. Már el is fordul­tunk az Üllői útról, s azt a járdaszigetet régen leradírozta a távolság, és még el Is takar­ta a kanyarulat. De ekkor az anya lassan fölmelte a fejét, két barna szemöldöke fölsza­ladt a homloka közepére, két ajka elnjglt egymástól, s köz­tük előbukkant a nyelve he­gye: Lacika lelépett a járdaszi­getről. Mosolygó szemmel kísérte nyomon. Ebből rögtön tudtam, hogy a gyereket nem fenyegeti veszély, semmiféle jármű nincs látóközejben. Tudtam, hogy La­cika nyugodtan megy át az ú- ton, s tudtam — mert írva állt anyu homlokán, — hogy sze­rencsésen átért a túlsó part­ra. Egy pillanat múlva fölrez­zent az asszony és hátat fordí­tott az ablaknak. Nadja Regin„007-es táncosnő" Öj csillag — i James Bond fil­mekben egymás után nagy sike­reket arat. A James Bond 007* es filmek most Európában is tért hódítanak. A Te csak kétszer élsz című James Bond filmet Elmshorn* ban, Németország legnagyobb fais­kolájában forgat­ják. Egy új ró­zsafajtát most 007-nek neveztek el. A keresztma­ma a szép N a d - j a Regín volt. Eddig már pyja- mákat, zsebken­dőket, nadrágo­kat, parfőmöket »eveztek el erről a számról. Most már lesz 007-es nevű rózsa is. Nadja Regln el­sősorban táncos­nő, de a filtnszc- repekbe is bele­élte magát. Üj, friss arc a meg­szokott filmcsil­lagok között.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom