Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-28 / 26. szám
í A gyávák bandája ____________2. oldal Galánlától - Antarktiszié 3. oldal Mégegyszer azénekkarokról ____________4. oldal NYÄŔ1 SÉTA... Foto: Sz. U. Je-je mise Rómában ____________6. oldal Százezer dollár ____________7. oldal Sztárok, csillagok ___________ 9. oldal FODOR JÓZSEF: 1ÉLI NYÁR Hús, vér, áradó részegsége az Életnek! Belsőmtől, — s avval, mi itt Övez, feszít —> egy láz verdesi száz Izem és a csillagok partjait! Egy ünnep. Most a tűz torladt, nehéz Évadja forr. Nedvétől megfakad A bőr, gyümölcs. Teltséged kínba zsong, Hőn nyelve, mit a lét, a boldog ad. Kimondhatatlan boldog! Eény, velő, Bomló testek ringáSa, szerte-víg Üzent szava. Mint túlbuggyant edényt Belsőm fúl csak, kábán, s már nem telik! Visszatett a bízató u* Siettünk. A legrövidebb úton szerettünk volna kijutni Szagról a Bratislava-Komárom fő útvonalra. Pár száz méter után azonban a sofőr hirtelen lefékez. Sorompó és egy hatalmas tábla jelzi, hogy az út le van zárva. Javítják. Visszafordulunk a kerülő útra. Eszembe jut, hogy pontosan egy évvel ezelőtt pusztított e- zen i helyen az árvíz. Az utakat sem kímélte. Az út men tén még meglátszik. Hernyó talpak nyomai, felgyürt földtö megek. Kulcsodon gépkocsivezet ónt megjegyzi, hogy innen már átvág Nagykeszinek. Egy-kettőre Komáromban leszünk Kifordulunk a faluból, de tovább nem tarthatunk. A csatorna két oldalán vasbetonszerkezet zsaludeszkák néznek farkas- szemet. Az öreg híd helyén csonka cölöpök merednek az ég jelé Utitársam meg is jegyzi. hogy inkább kétéltün indulhattunk volna. Most is hasznát vehetnénk, mint egy évvel ezelőtt. Ismét visszakerülünk. Szükségmegoldás ez is. Hevenyében leszört kavicsdombokon bukdácsol az autó. Kétoldalt profil- lécek sejtetik a leendő út a- lapjál Jó magas lesz. egyúttal gátnak is szánják a tervezők Kolozsnémáról Keszibe, e- gyéb híján, a töltést használjuk Ez az egyetlen járható út. A gépkocsi kerekei alatt kavics ropog. Ezt is nemrég hordták ide. Az árvíz óta emelték a gát szintjét.. Bal felöl alattunk buldozérek, dömperek és nehéz teherautók egyengetik, tapossák a kb. tíz méter széles kavicspályát. Latolgatjuk, hogy mi lesz. Ültest vagy vasúti pálya? Megállunk. Az egyik buldózerből mokány, csokoládé barnára égett fiú ugrik ki. Homlokán gyöngyökben csillog a verejték. Olajos zsebkendőjével ‘örölgeti. Feltevésünkön derül. A vasúti pályatestnek vélt töltés a gát megerősítésére készül. A régi magasságig töltik fel, így a Duna gátja egyszer olyan széles és nyilván egyszer olyan erősségű is lesz, mint azelőtt. Nagykeszi előtt a töltés félkörben kanyarodik. A belső oldalon buldózerek viaskodnak az évszázados fákkal. Nagy recs- csenéssel zuhan a földre egy odvas fűz. Aztán lehasítják a felszíni réteget, és itt épül az új töltés. Általában az egész szakaszon kiegyenesítik a gátat, ahol kell, néhány méterre újat építenek. Amikor a régit építették nem gondoltak arra, hogy az árhullám a kanyarokban „megakad“ és itt gyakorolja a legnagyobb nyomást a töltés felületére. Ez növeli a gátszakadás veszélyét A szélső házsorok mellett, éppen azon a helyen, ahol egy évvel ezelőtt a homokzsákokat töltötték, nehéz gépkocsik, lánctalpasok, buldózerek állnak. Szombat van. Az építők egy része messziről érkezett, így legalább két napra hazatér családjához. A faluban egymás mellett sorakoznak az új házak. Ha nem sietnénk, most bemennénk az öreg Tóth bácsihoz. Innen az útról látni a vadonatúj téglaházát. Pontosan azon a helyen fekszik, ahol a régi rom- badölt. Ügy látszik, az emberekbe visszatért a bizalom. Palágyi Lajos mm ■■■Bi Keressük az 1966. év leányát. Lezárultak a kerületi versenyek és a győztesek most a i’jon megrendezendő központi versenyre készülnek. A CSISZ által rendezett akció nem egyszerű szépségverseny, mert a leányoknak általános műveltségről is tanúbizonyságot b kell tenniök. wmmmmmtmt^mmmmmmmmmmmMmiBKi&B&r ROBERT HARENCAR MfiRNÖK A CSISZ SZKB ÚJ ELNÖKE A műszaki fejlődés a fiatalok ügye Június 23-án ülésezett a CSISZ SZKB plénuma. A plenáris ülés megtárgyalta a CSISZ üzemi szervezeteinek helyzetét és munkáját. Behatóan foglalkozott a tudományos műszaki fejlődés problémáival és a fiatalok szerepével. A CSISZ SZKB ülésén részt vett és felszólalt' ALEXANDER DUBČEK elvtárs a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára. A CSISZ SZKB DANIEL FUTEJ elvtársat a CSISZ SZKB eddigi elnökét saját kérésére felmentette tisztsége elöl. Fu- tej elvtárs érdemei elismeréséül a plénum elhatározta, hegy nevét a CSISZ SZKB Becsület könyvében örökítsék meg. Daniel Futej elvtárs a CSKP KB apparátusában dolgozik majd. A CSISZ SZKB új elnöke ROBERT HARENČÄR mérnök, a-1 ki az utóbbi években a CSISZ SZKB titkára volt. Kenyerünk a történész szemével A KENYERTERMELÉS FEJLŐDÉSE a történelem előtti időktől kezdve szorosan ösz- szefüggött a mezőgazdaság a technika és a kémia fejlődésével. Persze az a kenyér, a- melyet ma eszünk, nem azonos az ősi idők kenyerével. Évezredekkel ezelőtt az ember a pörkölt árpát, kölest, majd később a búzát és a rozsot elsősorban kása formájában fogyasztotta, és a lepénykenyér csak későbbi fejlődés eredménye. A kelesztett kenyeret, tehát a ma fogyasztott kenyér ősét, csak kb. 2000 év óta ismerik. A kenyér története állítólag Egyiptomban kezdődik. Ur városában kiásott agyagtartályokban, amelyek az i. e. IV. évszázadból származnak, már találtak megőrölt gabonaszemeket. Egyiptomban sok olyan falfestmény maradt fenn, a- mely a kenyér előállítását, felhasználását mutatja és bizonyltja, hogy i. e. 2860 és 2840 között már ismerték a kenyeret, sőt már 30 különböző kenyérfajta volt forgalomban. II. Ramzesz, aki a 12. évszázadban uralkodott. 31 éves uralma alatt — mint ahogyan ezt a hieroglifák bizonyítják — városaiba 6.5 millió kenyeret és 300 ezer kalácsot szállíttatott. Persze ezeknél nem a mai értelemben vett kenyérre, hanem a keletien lepénykenyérre kell gondolnunk. Tut-anch-Amon sírjában is találtak kenyérdarabokat. Ebben az időben azonban a lakosság nagy része csak kását fogyasztott — a kenyér az e- lőkelő körök kiváltsága volt. A fáraó a finom búzakenyeret ette, de a piramisok építői, a rabszolgák százezrei kását fogyasztottak. A RÓMAI tömegek jelszava a „PANEM ET CIRCENSES“ azaz „kenyeret és cirkuszt“ volt. A kenyeret azonban nem értették sző szerint, hisz a „kenyér" akkor általában az emberi táplálékot jelentette. Bizonyítja ezt, hogy például Caesar légiói nem kenyeret fogyasztottak, hanem nyers búzát vittek magukkal, amelyet lándzsájuk végére akasztottak kis zacskóban. Ebből készítette minden katona a maga kásáját, vagy pörkölt formában lepénykenyerét. Az élesztővel készített, tehát kelesztett kenyerek első nyomait Egyiptomban találták meg: a fáraó és az előkelőségek részére az i. e. IV. évszázadban kezdték a bűzakenye- ret sörélesztővel keleszteni. Kb. 250 évvel később Plinius latin történetíró arról számolt be, hogy „Spanyolországban és Galliában egy italt készítenek, és ennek vastag habját ^ kenyérbe keverik, hogy megkeljen. Ezért ott a kenyér jóval könnyebb, mint másutt.“ Éz az eljárás kicsit különösnek tűnt a régi rómaiak és görögök e- lőtt, hisz Herodotos 450 évvel i. e. azt írja, hogy „minden ember fél attól, hogy az ételei megromlanak, de az egyiptomiak szándékosan erjesztik kenyértésztájukat.“ „ADD MEG A MINDENNAPI KENYERÜNKET“ - mondták az őskeresztények, de az átlényegült borból és kenyérből a kenyeret a szegények csak lepény formájában fogyasztották. (Ennek az emléke az ostya). A történelem során a kenyér drágasága vagy hiánya nem egy forradalomnak volt kirobbantója. Angliában már 1266-ban törvényt hoztak a kenyér áráról, A kenyér mai formáját a XVII. század végén érte el, és akkor lett a világ egyharma- dának alapfontosságú tápláléka. Az étkezés korszerűsítése folyamatosan csökkenti a kenyérfogyasztást, és emeli a fehérjedús ételek felhasználását Ennek ellenére a kenyér problémája még hosszú ideig az egész világ élelmiszerellátásának kulcskérdése marad. B. F,
