Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-28 / 26. szám
ft*. SZOMBAT, JÚNIUS 18. Koszigin szovjet kormányfő befejezte látogatását Finnországban, ahol tárgyalásokat folytatott Kekkonen finn államfővel a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról, valamint a két ország kapcsolatainak fejlesztésére vonatkozó kérdésekről. vasárnap, június 19. ______ Romániában, a tengerpati Constanzában folytatódtak a román-kínai tárgyalások a Gsou-En-laj vezette kínai párt és kormányküldöttség, valamint Nicolae Ceausescu és más vezető román politikusok között. HÉTFŐ, JÚNIUS 20. *** De Gaulle francia köztársasági elnök Moszkvába érkezett, hogy a szovjet vezetőkkel megtárgyalja a szovjet és francia nép közötti hagyományos barátság további megerősödésének lehetőségét, az európai és nemzetközi biztonság, valamint a világbéke biztosításának érdekében. KEDD, JÚNIUS 21. __________ jiika nos helyzetéről és megcáfolta azokat a híreket, melyek szerint a kongresszus meg akarná fosztani az elnöki címtől és a „forradalom nagy vezérének“ címétől. De Gaulle a Kremlben ’uiiHMiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiruiiiiiiimiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir Nem egész véletlen, hogy De Gaulle moszkvai utazása éppen június 20-ára esett. A békeszerető világ feltétlenül felidézi, hogy 25 évvel ezelőtt, 1941 június 22-én támadta meg Hitler a Szovjetuniót. A szovjet nép, amely amúgy sem fukarkodik az őszinte érzelmek kifejezésében, Charles de Gaulle tábornokot, a francia köztársaság elnökét mindenütt lelkesen fogadja. A szovjet-francia politikai találkozó alkalmat nyújtana régebbi történelmi analógiák felidézésére. Ä két nép egymásra találása szinte évszázados hagyomány- nyá vált. Túlzás lenne azonosságról vagy egyöntetűségről beszélni, hiszen a Szovjetunió a világ legnagyobb szocialista országa, míg Franciaország tőkés állam. Ha a NATO katonai szervezetéből távozik is, az atlanti politikai szövetségnek változatlanul tagja marad. De éppen ebben az alapvető ellentétben rejlik a közeledés nemzetközi jelentősége. A találkozó megvalósulása, a békés együttélési irányzat legkifejezőbb eredményét jelenti. De Gaulle az első a nyugati államférfiak közül, aki felismerte, hogy Európa és Ázsia a kilométerek ellenére Is nagyon közel van egymáshoz. Ebből indult ki a NATO felülvizsgálatára irányuló törekvése is: De Gaulle nem akarja, hogy Franciaországot mint szövetségest belerántsák egy ázsiai kalandba. Vietnammal kapcsolatosan felismerte, hogy EuróTörténelmi paradoxon Aref, iraki köztársasági elnök Bagdadban, az ország fővárosában fogadta Barzani kurd vezér helyettesét. Kijelentette, hogy az ideiglenes« alkotmány elismeri a kurd nép nemzeti jogát és reméli, hogy ezzel a véres testvér-háború véget- bt ért Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter washingtoni látogatása alatt MacNamara amerikai hadügyminiszter közölte vele, hogyha a bonni kormány nem fizeti ki több mint két milliárd márka tartozását, az Egyesült Államok meggyorsítja katonai egységének kivonulását Nyugat-Németország területéről. Az amerikai követelések azon az egyezményen alapszanak, amely szerint a bonni kormány viseli a „Német Szövetségi Köztársaságban tartózkodó mintegy 240 ezer katonát számláló amerikai hadsereg eltartási költségéinek egy részét. Noha a nyugatnémet kormány kötelezte magát, hogy e célból évente 2,7 milliárd márkát fizet, már hónapok óta nem tesz eleget kötelezettségének, és adóssága kétmilliárd márkára rúg. Az angolok az eddigi évi 600 millió helyett 900 millió márkát kérnek. Franciaország július elsejéig kivonja mindkét Rajna mentén tartózkodó hadosztályát a NATO parancsnoksága alól, sőt ha ebbe Bonn nem egyezik bele, teljesen hazarendeli őket Nyugat-Németországból. Az Erhard-kormányt mindez váratlanul érte. A németek eddig úgy fizettek az amerikaiaknak, hogy amerikai fegyvereket és hadi- felszerelést vásároltak. Az utóbbi időben a bonni kormány azonban csökkenti a vásárlást)-' kát, mert állítólag nincs több fegyverre szüksége. Nem hivatalosan azt állítják, hogy a Bundeswehr fegyvertárában annyiféle fegyver található, hogy nem tudják mit tegyenek velük, ezért nem vásárolnak több fegyvert. Washington a maga részéről Németország hozzájárulásával szeretné enyhíteni vietnami háborús kiadásait, amelyek évente több mint 5 milliárd márkát tesznek ki. A bonni katonai és pénzügyi politika között éles ellentmondás jelentkezik. Mert ha a Bun- deswehrnek már elég korszerű fegyvere van — sőt több is mint kellene — akkor miért követel atomfegyvereket? Ha viszont, mint állítja, veszélyben érzi magát, akkor miért hagyott fel a fegyvervásárlással? Még egy bonni elmélet tehát, amelyet saját argumentumai döntenek meg. A nyugatnémet kormány hivatalos képviselője ugyan igyekszik megnyugtatni az amerikaiakat, Bonn továbbra is mindent megtesz, hogy az amerikai csapatok Németország területén maradjanak. A történelem még egyszer bebizonyította kifürkészhetetlen logikáját. Az első világháború után a szövetségesek, a német adósságokra hivatkozva, küldték a francia csapatokat a Rajna-vidék megszállására. Most két évtizeddel a második világháború után a nyugati szövetségesek azzal fenyegetőznek, hogy ha a németek nem egyenlítik ki adósságaikat — kivonják csapataikat Németországból! A paradoxon csúcspontja: az első esetben Németország azért fizetett arannyal, hogy az idegén csapatok kivonuljanak, most pedig mllliárdokat ad azért, hogy azok ottmaradjanak. Nyugat-Németország pozíciója, jórészt, erre a logikátlan egyensúlyra épül. pát kettős veszély fenyegetif belülről a nyugatnémet nukleáris fegyverkezések, kívülről pedig az Egyesült Államok ázsiai agressziója. Sok bonyolult ügy vár tisztázásra a világpolitikában és ezért túlzott igény lenne látványos megállapodásokat várni a nagy találkozótól. A technikai jellegű egyezmények, mint a megállapodás á Renault-gyárral, a Moszkvics autóüzem korszerűsítéséről, a színes televízióegyezmény, a tudományos- és kulturális együttműködés határozottan közelebb vihet a politikai jellegű egyetértésekhez is. Aki ennél lényegesen többet vár, az kiábrándítással Igyekszik megzavarni a bontakozó folyamatot. De Gujlle moszkvai útja kezdetet jelent a későbbi konkrétabb és még eredményesebb folytatáshoz. Vita a majomszikla körül SZERDA, JÚNIUS 22. Halálos vizsga Wilson angol minisztérelnök a matróz-sztrájk 37. napján az alsóházban kérte a négy héttel ezelőtt elrendelt szükségállapot meghosszabbítását. CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 23. James Merredith, a Mississippi állami egyetem első néger hallgatója, akit június 6-án egy fehér fajgyűlölő súlyosan megsebesített. újra a „félelem elleni menet" élére állt, PÉNTEK, JÚNIUS 24. Sukarno, a legfelsőbb indonéz törvényhozó szerv ülésszakán jelentést tett az ország általáEgész Amerikát felháborította a kormány által bevezetett új képességvizsga-rendszer: azokat az egyetemi hallgatókat, akik nem birkóznak meg a megadott feladatokkal, Vietnamba küldik harcolni. Aki nem felel meg egy bizonyos államvizsgán, annak minden esélye megvan rá, hogy a vietnami fronton végezze be fiatal életét. A jelenlegi képességvizsga-rendszer megalapítója: Lewis B. Hershy, egy 70 éves tábornok, aki már 25 éve a nemzetvédelmi minisztérium sorozás) osztályának vezetője. Az amerikai egyetemek színvonala nagyon különböző. A legszigorúbbakban a legrosz- szabbak közé tartozhat egy diók, aki egy másik egyetemen, esetleg a legjobbak között lehetne. Ezért vezette be Hershy tábornok az országos érvényű vizsgát. Adam Clayton Powell néger képviselő erélyesen tiltakozott a képességvizsga-rendszer ellen, — mondván, hogy ezek a vizsgák főleg a gazdag és művelt családokból származó fiataloknak kedveznek. Országos viszonylatban valóban tény. hogy sokkal könnyebben teszik le a vizsgát azok, akik otthon jobb nevelésben részesültek. A diákok körében a képességvizsgákat legújabban a „Vietnam College felvételi vizsgájának“ nevezték el. Vasút nem vezet oda, csak egy autóbusz, amely hat órakor hagyja el Sevillát és három órás utazás után La Linea határszéli városkában teszi le a brit kolónián kívül élő munkásokat és iskolás-gyerekeket. Ha repülőgépen tesszük meg az utat Sevillától Marokkóba, akkor egy olyan pontra érkezünk, ahol két világrészt és két tengert látunk. Hátunk mögött hagyjuk Európát, előttünk vár Afrika, látjuk a Földközi-tengert és balról az Atlanti-óceánt. S ha az utasnak szerencséje van, akkor titokban lepillanthat a spanyol partokra, ahová csak brit vízummal lehet jutni. A repülőgépről olyan romantikusnak látszó város közelről nagy csalódást okozott. La Linea, a majdnem 500 méter magas mész-szik- lák közé ékelt város, tulajdonképpen csak egy főutcából és szűk sikátorokból áll. Az élet a- zonban inkább a mellékutcákon játszódik le. Olaszok, észak-afrikaiak, portugálok és indusok lakják. Az üzletek tele vannak áruval és aki betéved, az feltétlenül vásárol valamit. A sziklafal az ibériai félsziget déli csücskében csak öt km hosszú és egy km széles. Neve arab nyelven Dsebal-al-Torik. A nép nyelvén pedig majomszigetnek nevezik. Hét és fél századon keresztül az arabok tartották kezükben, de 1462-ben a spanyolok elűzték őket, később pedig az angolok vették át az uralmat „örök időkre.“ Gibraltár, — a majomsziget hivatalos neve — állandóan a vita középpontjában áll. Anglia jogot formál rá, mert régi dicsőségre emlékezteti, de ma már hadászati szempontból Gibraltár nem érdekes. A spanyolok számára azonban még mindig komoly problémát okoz, bár nem szívesen foglalkoznak ezzel a problémával, mert még mindig elszomorítja őket a 250 évvel ezelőtt elszenvedett vereség. Igényeiket főleg geográfiai érvekkel támasztják alá. Gibraltár most élte meg a tizenhatodik ostromát — igy nevezik Franco kísérletét, aki az angol kolóniát egész egyszerűen ki akarja éheztetni. A mostani konfliktus még 1954-ben kezdődött, amikor II. Erzsébet angol királynő meglátogatta 25 ezer alattvalóját. Madridban dühöngtek: hogy jön ahhoz a királynő, hogy hívatlanul idegen területre tegye a lábát? Éjjelen át lezárták a határt. Azóta azt a tízezer spanyol munkást, aki La Lineából naponta Gibraltárra megy, minden nap megmotozzák. Még a 400 iskolásgyermeket is. Meg kell mu- tatniok a tízórai csomagjukat is. Franco valóban megkínozta Gibraltár lakos-1 ságát. Például egész egyszerűen lezáratta a vízvezetéket, és az emberek majdnem szom- jan haltak. Esővízzel oltották szomjukat. Franco betiltotta a gyümölcs- és zöldségszál-1 lítást is. A pelomeresi eset után, amikor tud-1 valévően egy amerikai repülőgép négy hidro-1 génbombát vesztett el, a gibraltári repülőté-1 ren már személyszállltógépek sem szállhat-1 nak le. A spanyolok 1964-ben az ENSZ elé vitték kérelmüket: Gibraltár őket illeti meg. London és Madrid is kéri: tárgyalják már ezt a kérdést is. Anglia sokáig nem adott választ: A hatalomra került Wilson, Francot nyilvánosan fasiszta diktátornak nevezte, és akkor kezdődött meg a hidegháború. Rövid idővel ezelőtt azonban mégis csak megkezdődtek a tárgyalások. Hogy milyen e- redményekkel zárulnak le? Gibraltár lakossága szívesebben az angol királynő birodalmához szeretne tartozni, mintsem hogy Francó Spanyolországához csatolják őket. Gibraltárt nem kapják meg Francőék. Hisznek abban a mondában, amely arról szól, hogy amíg a majmok ott futkosnak a szigeten addig angol zászló leng a gibraltári szoroson. És a majmok vidámabban ugrándoznak, mint valaha a sziklákon fel és alá. S huszonhárom éves Beverley English Middletonból 50 perc alatt megevett harmincegy zacskó sült burgonyát. A kétszáz fontos e- vő, aki ezt az eredményt világrekordnak tekinti, kijelentette: „Mindig éhes vagyok!" Philadelphiában a sikeres vizsgázók nejei a La Salle kollégiumban külön diplomát kaptak, amiért megértéssel és segítséggel támogatták férjeiket. St. Louisban egy párocska megtámadt az utrán egy bizonyos Mrs Mary Proud- footot. A parókáján kívül semmit se vettek el tőle. A női rabló megpróbálta a parókát és megelégedett a zsákmánnyal. PASCAL PE Ú ROGER MOO Bemutatjuk a történet főszereplőit 10. foto Út közben kellemetlen meglepetés éri ókét: az első kanyarodó után német fegyverek csöve szegezödlk rájuk. — Kezeket föl! — harsan a kiáltás, s egyenként ki kell szállniok az autóbél. — Hová mennek? — Mi van a csomagokban? — Miért pont ezt az utat választották? — Mit keresnek a közeli tanyán? Záporoznak rájuk a különböző kérdések, s a föltartott kezű társaság dadogva, zavartan válaszol. Különösen Tasson! úr és hitvese van ■ megijedve a náluk lévő hamis értékpapírok miatt, ll. foto A járőr egy közeli bódéba tereli az suté utasait. Tasso- nlék a többiekkel együtt megkönnyebbülve lélegeznek föl, amikor kiderül: csupán közönséges igazoltatásról van sző. Tudniillik egy titkos német katonai egység körzetébe kerültek, a- mely — bizonyos okokból — partizánoktól tart. Amim megbizonyosodnak arról, hogy közönséges — s nem utolsó sorban meglehetősen gyáva — menekülőkről van szó, vissza kisérik autójukhoz az ijedtség után lassan ocsúdó társaságot, amely már alig várja, hogy maga mögött hagyja a német katonákat. “>
