Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-18 / 3. szám
\ (AŽ ftfC*?PA*ÁGl IRAN#“ KASRÓL) A mezőgazdaságban, az értiteklbdés középpontjában, félig a termelés és anntfc to- ábbfejlesztése óél. Ez természetes dolog. A termést azon- bOrt időben és veszteségmentesen be kell gyűjteni. Vagyis jármüvekre rakni, a rendeltetési helyére szállítani, ott lerakni. A számításról van tehát szó, ami a tulajdonképpeni mezőgazdasági termelés elválászt- hatatlan tartozéka, s ezenfelül a feldolgozóipar, a felvásárló és élelmező szervek összekötő láncszeme. Bátran állíthatjuk, hogy a mezőgazdasági termelők népgazdaságunk legnagyobb szállítói közé tartoznak. Számítások szerint a szövetkezetek és az állami gazdaságok évente több mint két milliárd tonna különféle terméket és egyéb anyagot szállítanak. Nem érdektelen, hogy e teljesítményükkel megelőzik az állami szállítóvállalatokat is fautókon történő teherszállítás). A szállítás súlypontja mindenekelőtt a mezőről történő betakarítás és az üzemen belüli ssállitásra irányul, ami nagyjából az egész szállítás négyötödét teszi ki. A külső szállítás (a mezőgazdasági tizemen kívüli) a megmaradó rész. A szállítás mérete — párhuzamosan az egyre növekvő meEvszázadok óta a romantika varázsa veszi körül ókét. A dal, az irodalom fesodálja, az életben sokan gyűlölik őket. A dal s az exotikus fuvallat mihamar szertefoszlik, ha a való életüket józan pillantással méred végig. Nagyrészük rettenetes szociális és erkölcsi nyomorban él, primitív módon. Ma — a régmúltban élnek. Nagyon kevesen vannak, akik közülük az ősközösségbe viszonyuló sötét akadályokat s életüket szilárdan a jelenhez kötik. Miért van ez így, amikor a világon éppen Csehszlovákiában tettek a legtöbbet az érdekükben? Ez nem frázis, ez valóság, amit számos, a legfelső szervek dokumeniumaiban lévő tények bizonyítanak; továbbá, hogy a cigánykérdés megoldásának módja és távlatára a külföld is felfigyelt. S mégis egész sor nem kis, néha egészen megrázó probléma adja elő magát. Az a nézetem, hogy e téren az egyik elsődleges kérdés a gyerekek és a fiatalság ügye. 180.000 cigány él Csehszlovákiában, s csaknem 40 százalékuk fiatal, 15 éves korig. A fiatal cigányokat egy bizonyos társadalmi fokozatra juttatni,, ez már bizonyos alap. Ez a színvonal már egy kiindulópont lesz a gyermekeik számára, jelentős lépés problémájuk végleges megoldásához. A nevelőmunka elhanyagolása arra veeet, hogy sokezer embert elmaradott éléfmódja kényé-kedvére bízunk, és a cigánykérdés megoldásának egy ré~ •zét utódaink nyakába varrjuk. A CSALÄD Az esetek túlnyomó többségében egyáltalán nem felelnek meg a jelenlegi körülményeknek, mint a társadalom alapjának. A család egyes esetekben nem is világosan körülhatárolt egység, azonosul a „törzs“ fogalmával. Országos méretben probléma a gyermekszaporulat; aránylag kevés gyermek születik, A cigányoknál ellenben e probléma fordított, de szintén komoly ügy. Nagyon sok a gyerek, ami magában véve még nem lenne tragikus. Tragikus azonban az, hogy a gyerekek nagy része nem megfelelő szociális körülmények között nő fel, s így, az nem teszi lehetővé teljes kibontakozásukat. A cigányok családi éleié és szaporodásuk aránylag bonyolult ügy. Sajnos, éppen * téren foghíjasak a tények a való helyzetről. Eddig meg kell elégednünk jórészt a részleges kutatás megközelítő eredményeivel. így például azzal, hogy náluk a szaporodás másfélszer, kétszer nagyobb, mint a lakosság többi részénél; hogy egy családban átlagosan 6,5 a gyerekek száma, hogy a cigánynők 90 százaléka szülészotthonokban szül, s hogy a csecsemőhalandóság nem különbözik az országos átlagtól. A kutatómunka eddigi gyakorlata mellett bonyolult szociális problémák kallódnak el a cigánytársadalom belső kapcsolatai, az általános átlag figyelembevételével. KORAI HAZASS.4G ÉS ANYASÄG A tömörebb közösségben élő cigányok körében ez komoly szociális probléma, amelyből egész sor más probléma vezethető le. Soraikban nem valami különlegesség a 14 éves anya. Határozottan tagadom azonban azt az állítást, hogy náluk ez teljesen szabályos dolog, mert a cigánynök fizikailag és nemileg korábban érettek. A húszéves, nős fiatalember a lakosság többi részénél ritkaságszámba megy, míg a cigányoknál éppen fordítva van. Főleg azok körében, akik közös településen laknak. 1962-ben a tényleges katonai szolgálatra bevonuló cigányfiatalok közt különleges kutatómunkát végeztek, s kiderült, hogy 100 cigányfiatal kö2ül — akik 19—20 évesek voltak — 18 már nős volt, 45-nek pedig élettársa volt. Ez az állapot nagyrészüknél 2—3, egyeseknél 4—5 évig tartott. A korai családalapítás — férj és feleség, avagy élettárs alapon — eredménye a sok gyerek. Az említett kutatás szereplőinél a gyermekáldás így néz ki: 100 tényléj! ges katonának bevonuló cigány közül 17-nek volt egy, tíznek két, négynek-----------------------k— pedig három gyereke. Az orvosi bizonylatok alapján, ami a táppénz kiutaíé* sához szükséges, az említet^ családokban újabb 28 utódra vártak, összesen tehát már 77 gyermekről volt szó. E családok elmaradottsága túlnyomórészt egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy a gyerekek alapvető, elfogadható nevelést kapjanak. Még ma is láthatunk rongyos, éhező cigánygyerekeket, s közülük nem egyet látni az utcán koldulni. Bizonyos tragikus, fonák helyzet az, hogy a gyerekekkel való felületes bánásmódot nem a szülőknek a gyermekek iránti rossz viszony okozza, hisz a cigányok túlnyomó többsége forrón szereti gyerekét. Ha a családokban megakarjuk változtatni a nevelést, mindenekelőtt még kell változtatni a cigányok társadalmi életéf. Az a tény, hogy az utóbbi években egyre inkább találkozunk fiatal, tiszta, jólöltözött és rendes kinézésű cigányokkal, örvendetes számunkra. Helytelen lenne azonban optikai csalódásba esni, s nem látni e mögött a számos fogyatékosságot, ami a családok nagy részébén a gyermeknevelés terén fennáll. AZ iskoläbajaräs A cigányszülók nagy része maga is írástudatlan, s így nem tudja felfogni, mit jelent az, ha gyereke is az marad. S ezért gyerekeik iskolábajárásával — kevés kivétellel — nem törődnek, és a társadalmi hatás, hogy a gyerekeik iskolába járjanak, sem eléggé megfelelő. A keletszlovákiai kerületben 1963-ban 16.404 cigánygyerek közül csak 3200 járt rendszeresen iskolába. Komoly probléma tanulmányi előmenetelük is. Mindenekelőtt pedig a ess-» ládi helyzet, a nem megfelelő körülmények, a lakóhely gyakori változtatása, s vándorlásuk Szlovákiából Csehországba és vissza. Aztán a nyelvi nehézségek is, mivel egyes cigánygyerekek különleges keveréknyelven, szlovákul, cigányul, magyarul, esetleg csehül beszélnek. A cigánygyerekek gyenge tanulmányi eredményei egyes pedagógusoknál' s más dolgozóknál kétséget váltanak ki, s nem egyszer kétségbe vonják a cigánygyerekek fejlődőképességét; egyesek esetében azt állítva, hogy a ci- gányság elkorcsosul. Az a nézetem, hogy főleg az utóbbi feltevés alaptalan. Nemegyszer bebizonyosodott, hogy a különböző rétegek és csoportok gyermekeinek képességei nem különbözőek, ha azonos társadalmi feltételek közepette nőnek fel. Az elmaradott élet az elmaradott környezet terméke. A cigánygyerekek sem fizikailag, sem szellemileg nem elkorcsosultak. A rossz iskolai előmenetel szociális következmény. A cigánygyerekek nagy része az általános kilencéves iskolának csak X 4—5. osztályát végzi el, s ez a tény további komoly problémát teremt. Az érvényben levő előírások szerint ugyanis tanoneviszonyba csak azok a fiatalok léphetnek, akik elvégezték az alapiskolát A fiatal cigányok — kevés kivétellel — e feltételt nem teljesítik. A törvénynyújtotta lehetőség, hogy s cigányfiatalok az alapiskola elvégzése nélkül is tanoneviszonybk léphetnek, csak kis részben valósult meg. í S ezzel kialakult a sajátos útvesztő. Ez is egyik ok, hogy miért csavarog annyi cigányfiatal, s csak alkalmi munkát keres. Ennek aztán megvan a maga komoly társadalmi követke*« menye. Az iskola befejezése után a cigányfiatalokra jórészt mér nem hat i kedvező, szervezett nevelői hatás, s mint nevelő-tényező, ráadásul az el ma« radott családi körülmény marad meg. Általában aztán ebben a korban for« málődik ki bennük a sok rossz szokás, amelyek leküzdése a későbbi idő« szakban nagy nehézségekbe ütközik. Véleményem szerint célszerű lenne a társadalom fő erejét főleg a cl« gányíiatalokra irányítani, akik legjobban nevelhetők s leküzdhetik a cigány« élet negatív oldalait. A műveltség s az anyagi körülmények együttvéve képezik azt az alapkövet. amely a cigánykérdés megoldásának alapja lehet. Az eddigi eredmények nem kielégítők. A Szlovákiában élő húszéves cigányok közül középiskolai érettségije 0,89, érettségi nélküli középiskola végzettsége 4,18 S kilencéves általános iskolája 6,21 százaléknak van. Az alapiskolát 51,96 százalékuk végezte el, s 36,77 százalékuk írástudatlan. A keletszlovákiai kerületben, ahol az ország cl« gáinvlakosságának kétharmada él, az 1944-es korosztálynak csaknem a feía írástudatlan. S ezek a húszévesek épeszüek, testileg-lelkileg fejlett emberek. Ezek a számok riasztók, nemcsak a jelen, de a jövő szempontjából is. Az írástudatlan gyerekekből ugyanilyen felnőttek lesznek. S az írástudatlanság az elmaradott gondolkodás és életmód konzerválója. Magától értetődő, hogy a cigánygyerekek nevelése nem könnyű, és hogy iskolakerülők, az jellembeli megnyilvánulás, ami nemcsak az ő tulajdonságuk. Ha a nem cigány gyerek lemaradozik az iskolából, egész sor tényező lép közbe; az iskola, a család, a társadalmi hatás, s végső esetben — a büntetés. De a cigánygyerekek esetében sok tényező kimarad. Nem lehet azt elvárni az írástudatlan szülőktől, hogy megértsék, nagy társadalmi igazságtalanságot követnek el a gyerekükkel szemben, ha nem küldik Őket az iskolába. Elképesztő azonban, hogy az ilyen esetekben a többi tényező is kevésbé tevékeny. Vájjon nem a cigányokkal szembeni múltbéli viszonyból megmaradt gon« dolkodás harcol-e a legfelső szervek igen jő és konkrét határozataival?; m Termeiéi, fzállítáf, fojyafztáf tógazdasági termeléssel — állandóan emelkedni fog. Ezért '*r$*atfttldth*étrir hógtt o szállítás célszerű megoldása az eddiginél több figyelmet kíván. Nézzük csak az egyes, főleg a begyűjtési csücsmunkák idején mutatkozó problémákat, amikor megszabott időn belül, nagyrtiennyiségií gabonát, főleg burgonyát és cukorrépát kell elszállítani. Szemléltetően: egy hónap alatt több mint tizenöt millió tonna cukorrépát, répalevelet, répaszeletet és burgonyát kellett szállítani. Vitathatatlan, hogy ez a numka nyomásként nehezedik a mezőgazdasági üzemekre, amelyek felszerelésükkel és munkaerejükkel amúgy sem a legjobban állnak. Nem bírják ezt a tempói. Már csak azért sem, mivel a mezőgazdasági dolgozók ez időszakban még vetnek is, kukoricát törnek, silóznak és más fontos munkát végeznek, amelyekhez szintén szállítóeszközökre van szükség. A burgonya és cukorrépa elszállításánál segítenek az üzemi teherautók, a ČSAD és a hadsereg tehergépkocsijai. Az 8 jelentős segítségük nélkül a termés egy része bizony ott maradna a földeken. A cukorrépa nagy részét eddig traktorok szállították el. A kísérleti intézet dolgozói kiszámították, hogy a gépesített begyűjtés és a jelenlegi fej-, lődés mellett, amikor az első mázsálóhelyekhez vagy a cukorgyárba egyre növekszik a szállítás útvonala (a lerakodás csökken), ezzel párhuzamosan növekszik a szállításhoz szükséges traktorok száma is. Ha a cukorrépa szállítási útvonala átlagosan 12-16 kilométerre növekedne (a feltételezés szerint), minden cukorrépa-ásó géphez legkevesebb négy traktor kellene. Felvetődik a kérdés, hogyan tovább a szállítás terén. O- lyan javaslatok is vannak, hogy amennyire csak lehetséges, a mezőgazdasági dolgozókat mentesíteni kell a külső szállításoktól, ami végeredményben nem is az S dolguk. A javaslat értelmezői szerint a szállításnál alkalmazott szövetkezeti dolgozókat s a gépi eszközöket a termelésben hasznosíthatják. Ezzel kapcsolatban szovjet és franciaországi, továbbá más országbeli tapasztalatokra hivatkoznak, azt állítva, hogy azok előnyösek, olyan esetben, ha a cukorrépa szállítása — beleértve a felrakodást, raktározást és kirakodást — a mezőgazdasági ágazatra hárul. A Német Demokratikus Köztársaságban a vállalatközi szállítást például az úgynevezett teherjárművel a mezőgazdaspecializált szállítási és raktá- súgnak a szükséges áruféléket rázd vállalat keretében oldják közvetlenül a helyszínre szálmeg. E vállalatok szövetkezeti Irtanák, s a helyszínről elszól- alapon létesülnek. Tagjai: a lítanák a mezőgazdasági ter- szövetkezetek, állami gazdasá- mékeket, állatokat stb. E té- gok, a gép- és traktorállomá- ren a gyakorlat jórészt fordí- sok, a felvásárlóváüalatok és tott. a vasút. Az említett üzemek a . ___.. , . .. , _ szállítóvállalatnak a szállítás- ,nojíekvo hoz szükséges teherkocsikat, traktorokat, rakodógépeket és ^ . "Váltott embereket adnak. Nálunk a mezőgazdaságnak ) , Í^u-F nyújtott szolgáltatások kereté- Zitrňnláttxkent ketszaz kü° ben kísérletképpen a mező- £• T"* gazdasági felvásárló- és élei- Lľ!, . '’' Körűibe mező üzemek veszik át rész- l£„ .m^0{ ben a szállítás egyes formáit. •. ..... . Ijtaru, s azt Miért éppen ezek az üzemek? T'Lnn f --5, klsz,alhta; Azért, mert az árukapcsolať Ez bizony elegendő munkai ad tok gyakorlásában ők a fő üz- „ ? ~ let felek. A felvásárló és élei- ? ° ffep' mező vállalatok - ha úgy es tr<^t or állomás oknak. mondhatjuk — nemcsak a me- Az elvet, hogy minden árut zógazdasági folyamat elején bérmentve kellene szállítani, a állnak (a szövetkezetek tőlük mezőgazdasági üzem valószínű- vásárolják meg a szükséges leg nem fogadja egyöntetűen, dolgaikat), de egyúttal a vé- így például a szövetkezet a ke- gén is ott vannak, mivel a reskedelmi szervezettel mege- termelési folyamat a mező- gyezhet, hogy télen, amikor a gazdasági termékek eladású- traktorosok nem dolgoznak val éri el csúcspontját. E fel- teljes ütemben, ók maguk szál- vásárlóüzemeknek széleskörű Itthassák el a műtrágyát, az raktárhálózatuk és központjaik erötakarmányféléket és más vannak a járásokban, gyakor- egyebeket. Mégpedig köz vet le- lőtt dolgozókkal. Ezzel kap- nül e szervezetek raktáraiból, csalóiban tehát az a gondolat A mezőgazdasági munkálatok vetődött fel, hogy célszerű idényszakában természetesen lenne, ha a feivásárlóüzemekmás lehat a gyakorlat. 'A mezőgazdaságban eddig 8 traktor a fő szállítóeszköz, Habár az mindenekelőtt mezei munkára készült. Közgazdaság szempontból szállításra 10-ÍS kilométer távolságra a legalkalmasabb. A Repi-i Mezőgazdaság} ncimmrKmtóintézet elemzése alapján a mezőgazdasági üzemeknek legelőnyösebb a szállító vontató-traktor, amely gyors, kényelmesebb, a tekeri kocsin szállítást a traktor <« lőnyeivel egyesíti magában; vontatott gépieszközök kapcsolhatók hozzá. E gépfajta e- gyes speciális autókat is helyettesít, s vagy húszféle munkában, egész éven át Mi használható. A mezőgazdaságban levő gyors és biztonságos szállítás terén végül is nem szabad megfeledkeznünk az egyik nem kevésbé fontos feltételről, —. a dülöutakról sem. Való igaz, hogy a rossz, elhanyagolt utak nemcsak a forgalmat csökkentik, de ezenfelül a traktorokon és más gépeken gyakori az ü-. zemzavar, és egyharmadával növekszik a javítási költség, Becslések szerint a 250 000 kilométer hosszúságú dülöutak- nak körülbelül csak a három százaléka gondozott (közúti hálózatunk több mint 72 000 km). A mezőgazdasági üzem a földtáblák Összevonásával e- gyes dülöutakat megszüntethet, s így a szállítás útvonala lerövidül. Sok ilyen probléma vár még a megfelelő melóim dásra! >
