Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-18 / 3. szám

fiti

:í i ííxi^^^Ä /. V'í

vv*. ' « •. -- - 3- -'A

»* |p * ?4|$»* i x ' v

'" . „ ' ■ ■ ŕ

«8» ‘ !w;V: .^ÍÍkSt.' :í«wí»ŕí;*íS^w-:

Mainz főterén Güténbérg János szobra. Háttérben a dóm tornya látható.

Varga Sándor

(2. Folytatás)

MAGÄNÖSZTÖNDlJAK, DRÁGA KÖNYVEK

č^k múltheti beszámolómban említettem már, hogy az NSZK-ban a legma- ^ ** gasabb állami ösztöndíj amit elmé j letileg minden diák kaphat, — 250 márka, Ennek az elosztása hasonló séma szerint történik mint nálunk. A szülők keresete az irányadó. Nem lennék azonban objektív, ha nem szólnék a különböző magánösztöndíjakról. E- zek egyik, de nem a legjelentősebb fajtája az egyházi ösztöndíj. A három nagy egyház, katolikus, református és evangélikus, jelentős alapítvánnyal rendelkezik, amelyből a tehetséges diákokat támogatja. Természetesen a jó előmenetelen kívül megkívánják, hogy az egyházi ösztöndíjat élvező diák híve legyen vallásának, de főleg közvetlen támogatóinak, az egyházi tisztviselőknek. — Itt érdemes megállni egy pillanatra. Találkoztam ugyanis olyan diákokkal , akik az előmenetelük alapján magas egyházi ösztöndíjat kaphatnának de

.... megmondták kerek-perec, nincs gusztusuk templomba járni és olyan dolgokat csinálni amelyek nem egyeznek nézeteikkel és életfelfogásukkal.

Vannak azonban olyanok is, akik kihasználják a lehetőségeket, megjátszák a nagy hívőket, járnak templomba, imádkoznak, állandó kapcsolatot tartanak az egyházi elöljárókkal, mindezt azért, hogy a viszonylag magas egyházi ösztöndíjat megkapják. Ugyanis a magán és egyházi ösztöndíjak összege négy- és hatszáz márka körül mozog. Ez a két példa képezi a két végletet, közöttük van az egyházi ösztöndíjasok többsége, akik lelkűk mélyéből vallásosak.

A magánösztöndíjasok többségét azonban nem az egyházi, hanem a különböző, hogy úgy mondjam világi alapítványok által támogatott ösztöndíjasok teszik ki. Az alapítványok eredete nagyon sokrétű. Jobbára azonban különböző pénzes társaságoktól, magánvállalkozóktól származnak. Ennek az ösztöndíjnak egyedüli kritériuma az előmenetel és a tehetség, a- zonban protekció és összeköttetés nélkül nehéz hozzájutni.

Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a magánösztöndíjat élvező diákok támogatóiktól minden szemeszterben kapnak egy bizonyos összegre kiállított könyvvásárlási csekket, amelyet minden könyvesboltban beválthatnak megfelelő ellenértékű könyvre. Ez nagyon jelentős segítség, mert az NSZK-ban a könyvek egy diák számára szinte megfizetR

Ó

L

hetetlenül drágák. Az árak kb. olyan szinten mozognak márkában, mint nálunk koronában Főleg a kötött könyvek ára igen magas. Megjelenik ugyan vagy két tucatravaló zsebkönyvsorozat, amelyekben a krimi regényektől kezdve a mély alapozottsággal megírt tudományos könyvekig minden megjelenik, azok a könyvek is amelyek már előzőleg kötött formában megjelentek és már kellően profitáltak a kiadónak. Tehát a zsebkönyv formában való újrakiadás a kiadónak nem is csekély póthaszonnal jár. A zsebkönyvek példányszáma ugyanis sokkal magasabb mint a kötött könyveké. A diákok kizárólag csak ezeket vásárolják. Egy kötet ára átlagosan, mert a különböző sorozatoknak nincs egységes á- ruk, hét márka. Több alkalommal meggyőződtem róla, hogy a diákszobák könyvespolcait egy-két kivétellel kizárólag csak zsebkönyvek töltik ki.

KINOS PRECIZITÁS

A német mentalitás egy középeurópai ember számára nagyon furcsa és szokatlan. Egyrészt sokkal ridegebbek, zárkőzottabbak ott az emberek mint nálunk. Az életfelfogásuk nagyjából a következő: En nem érdeklődöm mások iránt, de irántam se érdeklődjön senki. — Egymáshoz viszont nagyon udvariasak az emberek. Például, ha az utcán véletlenül valaki a sarkára lép, vagy meglöki az embert, szinte lelkiismeretfurdalást érez az illető, és mély sajnálkozással kér bocsánatot. Az ember azt gondolná, hogy talán a diákok között e téren sokkal szabadabb, feloldódottabb légkör uralkodik. Azonban mély csalódással állapítottuk meg, saját tapasztalataink szerint, hogy ez nem így van. Csak abban az esetben tege- ződnek, ha már jó ideja testi-lelki jőbarátok. Még a kollégiumban is, ahol az egyik kollégámmal laktunk, magázzák egymást. Pedig itt csak 50 diák lakik, sőt a többségük már néhány éve. Tehát már ismerik egymást. A köszönésen kívül azonban egymással csak a szűk, négy-öttagú baráti társaságok érintkeznek gyakrabban. Itt már tegeződnek. E- gyébként annyira zárkózottak és olyannyira respektálják a másik magánéletét, hogy nagy ritkán történik meg, ha valaki más szobájába bekopogtat valamiért, hívás nélkül. A váratlan látogatóra ilyenkor úgy néznek, hogy le lehet olvasni a felháborodást az arcukról: hogy mersz te engem zavarni. Persze ezt nem mondják ki sotha. — Hiába más ház, más szokás. Nagyon szokatlan volt számunkra. Néha szinte kibírhatatlanul egyedül éreztem ott magam. (Folytatjuk)------ITJL

Apró hírek ---------a kulisszák möyül

Hollywood ismét Európából importált sztárt avatott. Ezúttal Claudia Cardinále, a nálunk is jól ismert, olasz filmcsillag hódította meg Amerikát Lollobrigida és Sophia Loren titán ő a harmadik olasz filmszínésznő, aki „befutott" Amerikában, sőt a hírek szerint a legnagyobb francia sztárokat is túlszárnyalja. Az elégedettség kölcsönös: C. C. el van ragadtatva Amerikától és Amerika tóle. Első filmjében Rock Hudson a partnere, aki tudvalevő en nagyon fukar a bókokat illetően. Claudia szépségéről és kedvességéről azonban dicshimnuszokat zengett.

A felvételek persze nem folynak mindig zökkenőmentesen. A forgatókönyv szerint Claudia egy teherautóról egyenesen a mocsárba pottyan. Ennek bizony nemcsak a testére ragadt mocskos ruha lett a következménye, hanem alaposan meg is fázott. Hogy kigyógyuljon a náthából, tejet kínáltak neki De az olasz szépség elutasító grimaszt vágott és tej helyett Chiantit kért. Hosszas keresés után Los Angeles másik végében, egy eldugott kis üzletben találtaik rá a kívánt italra. Hogy megszüntette-e a náthát, arról nem érkezett híradás.

Cliff hét éves volt, amikor első ízben csúfolták ki bőrszíne miatt. Akkor ezt még nem értette meg, bár a mai napig sem felejtette el.

Közönséges hétköznap volt. Cliff sétálni indtdt az édesanyjával, abban az indiai városban, ahol megszületett és föle ser epedet t. Alig tettek azonban néhány lépést az utcán, amikor egy csoport indiai serdülőkorú garázdálkodó gyűrűjébe kerültek. Ökleiket rázták Webb asszony (Cliff valódi neve Harry Webb) és kisdia felé, miközben ilyesféléket kiabáltak: „Fehérek, tűnjetek el! Menjetek haza Indiából!" A Webb család valóban, nem sokkal e kellemetlen eset után Londonba költözik.

1948 szeptemberében látta meg Cliff először Londont. Első élménye azonban szomorú volt. It is kicsúfolták. Az indiai tűző Nap ugyanis egészen sötétbarnára égette bőrét. A távol Ázsiában egészen más kiejtésű angolt is tanult, mint a londoni iskolák diákjai. így Cliff megint csak feltűnt társainak. „Indus, néger!" — kiáltották nemegyszer utána. Nem csoda hát, hogy sokszor szomorkodott, sőt! — visszavágyott Indiába. A tűző Napra, a fák és madarak közé. Gramofonja mellé. Öreg, divat - játmúlt „masina" volt az. Kézi hajtású, széles, harangtölcsé- rű lemezjátszó. Cliff mindössze három éves volt, amikor egyszer szüleitől ajándékba kapta. A gramofon széles tölcsére számára egy csodatölcsér volt, melyből szebbnél-szebb hangok szóltak.

A Webb család anyagi gondokkal küzdött. A családfő, Cliff édesapja csaknem lejárta a lábát, míg egy megfelelő álláshoz jutott az angol tévénél. S mivel a háború utáni években lakáshiány is volt Londonban,az öttagú család bizony egy albérleti szobában volt kénytelen meghúzódni. Csakhamar azonban már hatan lakták ezt a szobát, Clifjnek u- gyanis megszületett a harmadik húga — Joan.

Mivel Webb úr keresete kevés volt a család szerény szükségleteinek fedezésére édesanyja is munkába ment. Egy kefegyárban kapott alkalmazást. Gyakorta volt éjjeli szolgálata. Ilyenkor már délután ötkor elment hazáiról. Az apa naponta csak estére végzett munkájával. Cliff így gyakran volt a „ház ura". Testvéreire felügyelt, a háztartásban állt helyt. Mindemellett jól is tanult. Ha csak tehette, zenét hallgatott. A rádióban mindig a legújabb slágereket figyelte. Eszményképe a memphisi „a- ranyfiú": Elvis volt. Cliffnek műidig könnyen ment az éneklés, de a hang igazi ragyogásának titkait a rádióban leste el — Elvistől.

Első „komoly" énekpróbálkozásait csak nagyon szűkkörű, de annál lelkesebb közönség kísérte figyelemmel — a Webb család. Azt, hogy a fiúból egyszer profi-énekes lesz, csak Harry édesapja remélte. Megszületett benne a kellő ötlet is. Egy dalt kell Cliffnek lemezre játszania! Ezt aztán ö

Egy másik film forgatásánál kellemetlenebb epizód történt. A film a francia-algériai háború idején játszódik le, s az egyik jelenetben Claudiát a- laposan felpofozza partnere, Alain Delon. Az első pofon nem sikerült, a második és harmadik sem. Mark Robson rendező szerint nem voltak elég „zamatosak". Számtalan sikertelen ismétlés után Robson szemléltetően mutatta be elképzelését, és sajátmaga is lekent egy ó- riási pofont a már teljesen dagadt arcú és elkábult színésznőnek.-OClaudia Cardinale, aki Brazíliában is filmezett a következőképpen nyilatkozott a brazű férfiakról: „Elragadóan szemtelenek. Egyikük átugrott a korláton forgatás közben, hozzámrohant és megcsókolt. Egy másik meg egy útkereszteződésnél, ahol le kellett állnom a kocsimmal — felrántotta a kocsi ajtaját, beugrott hozzám az ülésre és — szintén megcsókolt." A szép C. C. úgylátszik nem veszi rossznéven brazil hódolói heves megnyilatkozásait, mert a végén így fejezte be szavait: „Nagyon szeretek Brazíliában filmezni..."

már eljuttatja az illetékesekhez aTV-ben. A jóakarót, akire az előrelátó apa számított, Para- nornak hívták. A család feltörte hát a szerencsemalacot és a benne összegyűjtött pénzen megfizette a hanglemezfelvételt. Webb úr el is juttatta Paranorhoz. Cliff meg volt győződve, hogy a jóakaró már másnap, de legkésőbb harmadnap hívni fogja. Az azonban semmi élet jelt sem adott magáról.

Harry nem adta fel a küzdelmet. Addigis zenélni akart. Ehhez azonban egy gitárra volt szüksége. Megint előkerült hát a szerencsemalac.... Cliff most már mint gitártulajdonos saját „zenekart" alapított. Pár nap elmúltával tudta csak meg, hogy egy Drifters együttes létezik már, így a Shadows nevet adta saját zenekarának...

Kicsit megkésve ugyan, de most végre Paranortól is megjött a válasz. Hanglemezfelvételre hívta őt. A közvélemény elismerésére, a sikerre már nem kellett olyan soká várnia. A „Move it" című szám egyhamar világhírű lett. Azóta már négy „arany"- és hét „e- züsthanglemez" tulajdonosa. A Living Doll, a Bachelor Boy, a Lucky Lips stb. teljesítették Cliff Richard egykori álmait.

Hogy mikor született a feketehajú, sötétbarna szemű, 180 cm magas Cliff? 1940 október. 14-én,

Mezítlábasokért szól a harang

ÜJ SZLOVÁK FILM

A felszabadulás utáni szlovák filmgyártás kezdettől fogva előszeretettel viszi vászonra a Szlovák Nemzeti Felkelés tematikáját. Gondoljunk csak a Szürke galamb (Sivý holub); Fehér sötétség (Biela tma); Farkasverem (Vlčie diery);

Gyáva (Zbabelec); Dabacs Kapitány (Kapitán Dabač) és más filmekre. így nem véletlen, hogy a szlovák film államosításának 20. évfordulója alkalmából vetített film hú maradt ehhez a tradícióhoz.

Az Ivan Bukovčan forgató- könyve alapján készített Mezítlábasokért szól a harang

(Zvony pre bosých) c. film is a Szlovák Nemzeti Felkelés u- tolsó napjaihoz vezeti vissza a nézőt.

Egy szétszórt partizánosztag két tagja. Stašek és Andrej, foglyul ejtik Hans Gruber német katonát. Hosszú tanakodás után úgy döntenek, hogy nem végzik ki. Közben Hans Gruber is megszabadulhatna őrzőitől, de benne is győz az emberség és kiszabadítja Andrejt és Stašeket a lavina alól. A halált azonban egyikük sem kerüli el. Mikor már azt hiszik, hogy megmenekültek, egy német tankista osztag katonái kivégzik mindhármukat.

Látszólag az értelmetlen háború győzedelmeskedik a katonai fegyelmen túlnövő emberiesség felett, a film eszmei kicsengése és poetizmusa mégis azt sugallja, hogy az emberiesség ideálja halhatatlan.

A Mezítlábasokért szól a harang rendezőjének (St. Barabás) a személyi élményeken alapuló forgatókönyv iránti nagyfokú intuitással sikerült meggyőző atmoszférát teremteni és ehhez részben a nemzetközi szereposztás (Ribana — Ewa Krzyžewská; Hans Gruber — Axel Dietrich; Stašek — Ivan Rajniak; Andrej — Vlado Muller) is hozzájárult.

A kamerát is dicséret illeti, különösen az interieur felvételekre vonatkozik ez a megállapítás az exterieur felvételek ezúttal mintha egy fokkal halványabbra sikerültek

volna.

Monoszlóy Ilona