Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-19 / 16. szám

SB ■SB fii. Ritka és furcsa játéka a sorsnak, hogy egy emberélet első és utolsó napjának dátuma egybeessen, Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij — az orosz zene történetének egyik kimagas­ló egyénisége — életében március 28-ikára e- sik ez a „kezdet" és a „vég" dátuma. A korevoi nemesi rezidencián látta meg a napvilágot, ahol tízéves koráig igazi, gondta­lan gyermekkorát élte, melynek emlékeit a „Cyermekszoba" című dalciklusban örökítet­te meg. Ugyancsak ebben az időpontban éri két ellentétes benyomás, mely egész életén végig kiséri. Itt ismerkedik meg az orosz a- risztokrácia életével, de ugyanakkor itt szív­ja magába az egyszerű parasztok fantáziadús képzeletvilágát. Á gondtalan vidéki életet Pé- tervár arisztokrata környezete váltja föl. Mu­zikalitása hamar megmutatkozik, de a muzsi­kus életpálya nem egyeztethető össze szár­mazásával. Szülei a kor ízlésének megfelelően gárdatiszti iskolába adják, ahol a pétervári nemesi ifjúság kaszárnyák és szalonok között zajló életét éli. Ragyogó zongorajátékával csak a társaságot szórakoztatja, és bár már kom­ponál, a zene igazi világáról még alig van fo­galma. Szinte iróniának tűnik, hogy éppen itt, ezek­ben a nemesi szalonokban találkozik össze az a pár fiatal, akik később megalakítják az „Ö- tök" csoportját, hogy elérjék a nagy és szent célt — az orosz nemzeti zenekultúra megte­remtését. Az „Ötök“, vagy ahogy később ne­vezték őket a „hatalmasok kis csapatá"-nak négy tagja — Muszorgszkij, Kjui, Borogyin és Rímszkij-Korszakov — akkor még szinte di­lettáns zenészek, s csak mikor a széles látó­körű szakember, Balakirev is csatlakozik hoz­zájuk, kezdenek komolyabb szakismeretre szert tenni. Ebben a körben érlelődik meg Muszorgszkij­ban a gondolat, hogy a zenét válassza hivtásul és szakítson a terhes katonai élettel. Leveti hát a Preobrazsenszkij gárdaezred egyenruhá­ját, és hogy anyagi gondjait áthidalja, minisz­tériumi hivat álnokságot vállal. Ekkor már túl van első kompozícióin, és kisebb félben maradt próbálkozások után találkozik élete nagy mű­vével a Borisz Godunov témával. Muszorgszkij zenedrámai megoldásában Puskin tipikus könyvdrámája igazi színpadi életre kap. A nép és egy nagy személyiség történelmi szerepe a maga teljességében kerül ábrázolásra. A mü főszereplője a nép, mely itt kapja meg elő­ször méltó helyét az opera színpadán. Borisz — a gyermekgyilkos cár — alakját pedig Mu­szorgszkij színpada olyan hősnek mintázza, a- ki végtelen ellentétes vonásokból szőtt jelle­mével a shakespeari emberábrázolás nyomdo­kain halad. A Boriszt további színpadi müvek követik. Először a szintén történelmi tárgyú „Hovans- csina", mely a két Hovanszkij herceg történe­Muszorgszkij 1839 -1881 tén keresztül a Nagy Péter fellépését mej-V előző válságos időszakot viszi színpadra, majd az ellentétes hangulatú népi zsánerkép a „Szo- rocsinszki vásár" című vígopera. Ez a két mü a szerző életében nem került előadásra. A minisztériumi szolgálat és elmélyült al­kotó munka között eltelt időszakban ä nagy zenedrámák mellett kis remekművek sora is napvilágot lát. A zeneszerző sajátos drámai tehetségére jellemző, hogy az egyes dalokba is a sötétebb szín, a drámaiság dominál. Tu­lajdonképpen ilyen apró miniatűrök sorozata egyik legismertebb alkotása az „Egy képkiál- lít'ás képei". Az ihletet elhunyt barátjának, Viktor Gartman képeinek gyűjteményes tárla­ta szolgáltatta. Ennek az eredeti zenei képga­lériának minden egyes darabja egy gyöngy­szem, s így nem csoda, hogy sokan vállalkoz­tak arra, hogy a zenekar nyelvére ültessék át. Maradéktalanul a francia Mourice Ravelnek si­került az eredeti zongoraletéthez méltó zene­kari formát teremteni. Muszorgszkij életében meglehetősen fiatalon, alig húsz éves korban jelentkeznek az ideg- bántalmak, amelyek időnként enyhülnek ugyan, de végig kisérik életén. Élete rövid volt ugyan, de jelentősége an­nál nagyobb, mert sikerült megteremtenie a népi alapokon nyugvó nemzeti zenét, mely ha­zájának határain túl is nagy visszhangra ta­lált. Varga József , _ - J „Aki a célt akarja, annak az eszközt is akarnia kellí( a r;; "C **“■» c ■“'1 = N fc < Q *> *• to :© 1 £ S \ CD j N -v 5 <D Q 3 Ö '! V. SQ M CD eo n »cs : “ ! ö ,< . * O 60 ­CD 5 ge CO U |g t O. N *. cd ”: N « to O •° : *5 ’ i 'Q ) ^ CD «C > V. •** 'SS 'O ^ *2 VÍ Ö ■** *2 ~ E © 5 2 5 ä : aE > ö o , ~ jc > : -u tí 1 "» š ' S5!2 ' W S I O 52J . ’CD «IT O £ E ' ö ägS' . ’♦-% Q 2 *2 ■ C ÍO C3 N * O 'O Ö ^ Ö. I ~ <D i:0 ; £ a «2 SJ «s ä ’« Ö5 — o Ö -E N . O *o :si IS 05 0) N m O 5 ÖJ i CD 1*6 ! A; CD £•3 *3 3 Ivan Rajniak a darab főszereplője a IV. képben 1966-ban KASSÁN Hevesi Sándor a híres színházigazgató, ren­dező, író mondta már évtizedekkel ezelőtt: ..Egy ilyen nagyrangú műnek, mint az Ember tragédiája sosem lesz végleges előadása.“ Básti Lajos (van-e, ki e nevet nem ismeri?) állította nemrégen egy müvésztársaságban: „Tizenöt éve játszom Adámot. Tökéletesen egyet kell értenem Hevesivel. Tizenöt éve kí­sérletezem, s velem egyíitt kísérletezik hol az egyik, hol a másik színház úgy megformálni Adámot, úgy eljátszani a Tragédiát, hogy egy­szer azt mondhassam, hogy egyszer azt mond­hassuk: a rendezés most hibátlan volt, a jel­mezek megfelelőek, a hangárnyalat tökéletes, amit most látott és hallott a közönség madá­chi volt! Tizenöt éve birkózom a szereppel, s most is azt kell mondanom: ahogy játszot­tam, az még nem a végleges forma. Ilyen előzményekkel indult neki egy rende­ző és egy színészgárda, hogy bemutassa a vi­lághírűvé vált klasszikus magyar alkotást. Feladatukat az is nehezítette, hogy a művet fordításban, tehát más nyelvről átköltve kel­lett elöadniok. Mert: lehet kiváló munka a fordítás, de mégsem eredeti' De a legnehezebb akadályt is legyűri az em­ber, ha hisz feladata megvalósításában, ha gyönyörködik a küzdelem szépségében, ha sar­kallja az alkotás láza. Most, hogy a bemutató után vagyunk s az első napok komoly visszhangját vesszük tu­domásul, most, hogy, leírhatjuk, Csehszlovákia történelmében első ízben került színre a ma­dáchi mü, s aratott ebben az országban is si­kert, most, ennek megállapításakor első gon­dolatunk: gratulálni a kassai Nemzeti Színház minden egyes tagjának, minden egyes közre­működőnek és mindenkinek, aki egy picit is előmozdította a darab ügyét. Történelmi jelentőségű bemutató volt ez. Országos bemutató. Az alapos, kritikusi elem­zés várasson magára! Szakmai szempontból, részletesen, a tudós alaposságával akkor ele­mezzük majd az előadást, ha színre kerül másodszor, az ország másik városában is. Ha majd összehasonlító munkát kell végeznünk. Ha majd két csehszlovákiai Adám, két cseh­! szlovákiai Éva és Lucifer teljesítményét tesz- szűk a mérlegre. Olyan nagyjelentőségű, olyan úttörő munka, volt az, hogy illetlenség lenne ezt a lelkel csoportot akár egyetlen szóval, vagy mondat* tál bírálni. (A sors iróniája, hogy teljesítmé­nyeik olyan jók voltak, nem is lehetne rosszat mondani róluk.) Kassa már-már színháztörténelmi várossá válik. Miért? Itt mutatták be először a Bánk. bánt. Most Az Ember tragédiája csehszlovákiai premierjéről számolhatunk be, és nemrég köz­vetítette a Csehszlovák Televízió kassai stú­diója a Rozsdatemetőt, amely ugyancsak or­szágos premier volt! Mindez nem véletlen. És mert éppen a Rozs­datemető és Az ember tragédiája került szín­re, azt is megállapíthatjuk, hogy szakértelem­mel bíró, a magyar irodalomban és színját­szásban jártas egyén választja meg a dara­bokat. Mindkét darab kulcsmű. Mindkettő el­gondolkoztat, felráz, hatással van. Csak dicsérő szóval szólhatunk. Csak lelke­sedhetünk. Az ember tragédiája egyébként a kassai Nemzeti Színház legigényesebb, legtöbb közreműködőt szerepeltető darabja volt. Száz­húsz ember működött közre! Mint mondtam, a kritikus csak annyit tehet, hogy gratulál a rendezőnek, a szereplőnek, a színház balett­karának, és mindenkinek, aki a remekművet a közönségnek tolmácsolta, s végezetül köz­zétette a színlapot: MADÁCH IMRE: Az ember tragédiája. Bemutatta (Csehszlovákiában első ízben), a kassai Nemzeti Színház, 1966. IV. 9-én. Rendezte: Tibor Rakovsky, mint vendég Díszlettervező: Ladislav Vychodil Zene: Ivan Parik Jelmezek: Hela Bezáková A főszerepekben: Adám: IVAN RAJNIAK, Éva: ELENA VOLKOVÄ, Lucifer: JÄN BZDÜCH játszottak, de közreműködött a színház szinte j valamennyi tagja, valamint diákok, gyerekek i és externisták. BATTA György ÍGY ÉLÜNK... A Madách Irodalmi Színpad 1964 elején alakult. Első műsorai a ha­gyományosirodalmi esték és az újon­nan értelmezett irodalmi színpad for­mai megoldásai között ingadoztak. A Szabadság, szerelem... című összeál­lításával mutatkozott be elsöízben, amelynek igen szép közönségsikere volt. Az irodalmi színpad összetéte­le ebben az időben vegyes, tagjai között megtaláljuk a „régi gárda“ néhány remek műkedvelő színészét és rendezőjét, többek között Leszák Józsefet, Dedák Sándort, Ferenc Fer- dinándot és másokat. De már ebben az időszakban is helyet kérnek ma­guknak a fiatalok is: Koncz Éva, Rákos Kati, Páleník Ilona és Kris­ta Katalin. A Madách-centenárium alkalmával Madách-emlékestet tartottak, ame­lyen bemutatták Madách néhány ver­sét és az Ember tragédiája tizenötö­dik színét. Ekkor a Csehszlovák Rá­dió magyar szerkesztőségének ripor­tere is ellátogatott közéjük és felvé­teleket készített velük. Ügy érezték, hogy kezdetnek mindez nem is rossz. A közönség ál­talában megelégedéssel távozott elő­adásaikról,' kedvező visszhangja volt minden műsoruknak városszerte. 1964 végén a Művelődési Intézet és a Csemadok KB tanfolyamot ren­dezett Losoncon, az irodalmi szín­padok rendezői számára. Ekkor mu­tatta be a Madách Irodalmi Színpad először a Háború és béke c. össze­állítását. Keretbe foglalták Juhász Ferenc Éjszaka képeit és Cselényi Zselízen a Szegény gazdagok- egy irodalmi színpad múltja és jelene László Nap-énekét. Előadásuk remek visszhangra talált az akkor összes működő irodalmi színpad rendezőinél. A siker buzdítólag hatott rájuk, dol­goztak a műsoron, elvitték Komá­romba az 1965-ös Jókai Napokra is. Itt meg dorongolás következett... Már-már úgy tűnt, hogy irodalmi színpaduk ténykedése teljesen vak­vágányra futott. Hosszab időre elked­vetlenítette őket a komáromi siker­telenség, de végül is sikerült túlten- niük magukat rajta. Az erőgyűjtés időszaka volt ez. Március ötödikén új műsorral je* lentkezett a Korunk. A kilencéves a- lapiskola színpadán Énekek éneke címmel a világirodalom legszebb sze­relmes verseiből rendeztek előadást a hálás közönségnek. A jól sikerült műsor verseit Var* ga Ervin válogatta és rendezte. A műsor költői között megtaláljuk Sa­lamon király, Szapphó, Aszklepiadész, Catullus, Petrarca, Villon, La Vega, Barret-Browning, Mlckiewicz, Eluard, neve mellett Petőfit, Adyt, Juhász Gyulát, József Attilát és Juhász Fe­rencet is. A szavalok közül elsősorban Kiss Katalint, Piatrik Katalint és Takács Margitot kell megemlíteni. Kiss Ka­talin kiválóan adta elő Juhász Fe­renc Meggyötört szomorú arcod c. versét, amely a műsor legjobban mondott verse voll. Elismerést érde­melnek a többi szavalok is: Barel Ferenc, Barta Klára, Dod'og Zsuza, Gallo Veronika, Jankovics Ilona, Ka­rakó Krisztina, Megyeri Katalin, Mé­száros Miklós, Mihók Ildikó, Mohry Gizella, Németh Pál, Szőcs László, Tatárka Tibor és Vontszemű Anna. Többéves • ténykedésük óta először éreztük a vers igazi hangulatát, a- melynek megteremtéséhez nagymér­tékben hozzájárultak Farkas Veronika rajztanító hatásos díszletei. A Korunk Irodalmi Színpad az Éne* kék éneke c. műsorával szép remé­nyeket ébresztett fel a losonci vers- kedvelő felnőttek és a középiskolás diákok körében. Az 1966-os komáromi Jókai Napokon ismét szeretnének részt venni. A csehszlovákiai magyar irodalmi és kulturális élet e jeles ün­nepségeire az Örvénylések Bartók Béla körül c. irodalmi összeállításuk­kal szeretnének eljutni. Még ebben az évben megvalósíta­nak egy ballada-estet és előadnak egy abszurd színművet. (Valószínű­leg Slawomír Mrozektől.) —arer — Lévai híradás A zselízi CSEMADOK szervezet színjátszó csoportja a közelmúltban mutatta be Jókai Mór — Szegény gazdagok című háromfelvonásos, ro­mantikus történetét, Mácsádi János rendezésében. A közönség lelkesen ünnepelte a szereplőket, akik közül a főszerepet játszó Tóth Béla és Andruszka Ani­kó kitűnő teljesítményt nyújtott. Sok tapsot kapott Csenki Dezső, Pet­rovics József, Szálai Irén, id. Nyitrai József, Molnár Katáin, valamint Csö­mör József, de a többi szereplő is a tőle telhető maximumot adta, s nem kis részük van az elért sikerben. Az együttesnek fennállása óta ez volt a tizenkettedik bemutatója. S ezzel is, mint a többivel ellátogat­nak majd a környező falvakba, hogy játékukkal szórakozást, örömet sze­rezzenek a kultúrát igénylő közön­ségnek. Rafael János, Zseliz Április első napjaiban a Csemadok helyi szervezete mellett megalakult a Lévai Ifjúsági Klub. A magyar fiatalság egyre népesebb és tekintélyesebb klubmozgal- ma újabb lelkes csoporttal gyarapodott. Halász Gyula és Král Panni vezetésével a 65 főnyi tagság elhatározta, hogy rendszeresen kéthetenként összejönnek. Az első találkozás csupán ismerkedés volt. A másodikon már előadás hangzott el Léva történeté­ből, amelyet rövid zenés szórakozás követett. A klubvezetőség további tervei, elképzelései arra en­gednek következtetni, hogy a már szép eredményeket elérő, komoly problémákkal foglalkozó magyar ifjúsági klubjaink munkájában a lévaiakra is lehet számítani. A város fiatalsága mellett elsősorban az óvónőképző diáklányai fogadták lelkesen a klub megalakulását. Számukra ez a kikapcsolódás, művelődés és szórakozás lehetőségét teremtette meg. És ha majd a Dél-Szlová- kia minden tájáról itt tanuló diákok közössége a Csemadok-ban e vállalkozás keretén belül valóban ott­honra talál, a lévai ifjúság klubja bizonyosan életképes lesz. Reméljük, továbbra is M”en buzgón *e. ékenykednek majd a lévai fiatalok. ( Sándor Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom