Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-03-30 / 13. szám

Húszévesek •< Húszévesek • Húszévesek • Húszévesek Húszévesek • Húszévesek • Húszévesek « Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Svetelský Ági hazánk felszabadí­tásának Óráiban pillantotta meg a napvilágot. Haja hamvasszőke, sze­me tengerkék, A kassai Magnezit ti­zemben dolgozik mint levelező. Sze­rényen elhárítja a kérdéseket, tilta­kozva kijelenti: Nem szeretem, ha kirakatba helyez­nek minket, hiszen minden évben van­nak 20 évesek, nem hiszem hogy mi jobbak, szebbek vagy bátrabbak lennénk Az öregek mércéje szerint az életünknek feltét­lenül gondtalannak kellene llennie. Azt mondják, túlságosan jó a dolgunk. Pedig at­tól. hogy nem hiányzott sem a cipőnk, sem a ru­hánk, nem kell félni hogy lesz-e munkahelyünk, még nem lett könnyű az életünk — csak könnyebb. Főleg őszinteséget tártunk és azt nem kaptunk. Tanító­ink másra oktat - tok, mint amit otthon hallottunk, Svete tskjF Ágnes s a súlyos ellent­mondások útvesz - 1ölből még ma sem. kerültünk ki. Ne csodálkozzanak rajtunk, hogy ne­hezen viseljük el a mellébeszélést. Untatnak minket a magyarázkodá­sok Mi már nehe­zen hisszük el, hogy minden jó úgy. ahogy van. Vajon gondolnak -e rá az „öregek", hogy műyen nehéz dolgunk van? Igen, eltűntek a semati­kus feliratok, ezt 'edd — azt ne tedd. ítélni, dönteni ma sokkal szabadab ­ban lehet, de ne­hezebb is. Látom, hogy az idősebbek is nehezen ismerik ki magukat ebben a kavargó mai vi­lágban. Sokszor elhall - gat tatnak bennünk olyan gondolato­kat, amelyek lé­nyegesek számunk. ra. Ne háborodja­nak fel. ha mi ma­gunk akarunk meggyőződni az i- gazságokról újból és újra Az ember sohasem léphet pontosan az előí- rás szerint, min­dig meglök né­hány embert, meg­sért szokásokat, elveket, sokszor akkor is, ha nin­csenek saját kiala­kult nézetei. Ke­ressük utunkat, helyünket és úgy viselkedünk, mint a kamaszok, akik nem tudják, mit kezdjenek a kezük­kel, hová rakják a lábukat. Ezért a zsebükbe teszik a kezüket, akaratla - nul is vigyázzállás­ba helyezkednek, pökhendinek tűn­nek, pedig talán, ugye. nem is azok. De ki mondja meg nekünk, hogyan haladjunk előre ? (M. M.) H úsz év? Érdekes. Elrohant, szinte észre sem vettem. De ezt még soha­sem érzékeltem ügy, hogy húsz éves vagyok, mint a szabadságunk. Keve­set gondoltam erre, a természetes, magától értetődő dolgokkal keveset gondol az ember. Amióta dolgozom, a színház az otthonom, s a kollégáim jelentik a családot. Igen. színésznő vagyok. Vagy csak leszek? A nevem Budiás Ida és a komáromi Magyar Területi Színház a munkaadóm. De az előbbi mondat kérdőjele mégis jogos. Most jelent­keztem ugyanis a Színművészeti Főiskolára. Felvettek. Húsz év A húszból pillanatnyilag csak ez a huszadik érdekel. Mi lesz velem? Milyen titkok nyomára .elek majd ? Mindenesetre szeretném, a lehető legtöb­bet elsajátítani, s a művészetet a tőlem tel­hető legmagasabb szinten tolmácsolni — kicsit nagyképű kijelentés vagy talán inkább fellengzős. Lehet. Egyszerűbben talán úgy mondanám — „tanulni szeretnék sokat, na­gyon sokat!“ Ez a jövő, a közeljövőm. Boldog vagyok. Ha pár hónappal ezelőtt kérdés formájá­ban találtam volna szembe magamat ezzel a kijelentéssel, talán nemmel válaszolok. Pe­dig játszottam a Kismadárban, az Asszony és a halálban, a Dulszka asszony erkölcsé­ben és más darabokban is, de csak epizód- szerepeket. Sokszor fölöslegesnek éreztem magam. Többet szerettem volna. Mindig éreztem, hogy többet is tudok. Ekkor kap­tam meg Miller Pillantás a hídról című drá­májában a női főszerepet. Szenvedtem, fél­tem, saját magamtól féltem, saját magam­nak is kellett bizonyítanom. Catherine — megszenvedtem, de boldogan szenvedtem Catherine-ért. Boldog vagyok, mert sikerült — ez a je­len. Olvasok, zenét hallgatok, moziba járgj».— ez is jelen. Minden alkalmat megragadok, hogy tanulhassak — ez is jelen. Ennyi az én húsz évem. Jóformán semmi múlt és minden jövő. A jövő — befejezni tanulmányaimat, jő szerepeket játszani és családot alapítani. A, színész játszik. Az én életemben most kezdődik majd a komolyabb játék. És épp ezért jő színésznő és boldog ember szeret­nék lenni mindenek felett. (tó) B u d i á s Ida A nagymegyeri vasútállo­máson, a büfében dolgozik .Morva Mária. Közvetlen, kedves lány, mai fiatal — a szó legszebb értelmében — aki él-hal a zenéért, a jó szórakozásért. Semmiben sem különbözik tehát a töb­bi lánytól, fiataltól, csak ép­pen egyben — 1945-ben szü­letett. — Azt szokták mondani, hogy a szabadsággal szület­tem. Igaz, de csak 16 éves korom óta tudom igazán, mi az, hogy szabadság, igazi öröm. igazi nevetés. — Édesapám iszákos volt. s testvéreimmel együtt állan­dóan ütött-vert bennünket. Ami pénz volt a háznál, min­dig elitta. Korán kezdtem ém is dolgozni, csakúgy, mint testvéreim, hogy egy kicsit összeszedhessük magunkat. Morva Mária Hogy vehessek magamnak én Is szép, divatos ruhát, cipót. Marika a nyolcadik osz­tályból az állami gazdaságba került dolgozni, és két éve mér, hogy a jednotánál van alkalmaz;!. ,ban. Most készül a* üzemi iskola elvégzésére, hogy megszerezze a szak- képesítését. — Mit szeretne a jövőre? — Erőt, egészséget, hogy dolgozhassak. — Aztán? — Férjhezmenni. Jó férjet. — Nem úgy gondolta vé­letlenül. hogy „jól férjhez­menni!“ — Nem. Sosem vágytam másra, csak arra, hogy mun­kásember legyen a férjem, de becsületes legyen. Az a fontos! — És még mit szeretne? — Békét. Azt hiszem, örök békét. A z első fümek- ^ ben mindig csak az igáimat, a hőst kerestem, Mondanom sem kell, megtaláltam. Ökölbe szorult a kezem egy-egy bestiális gyilkosság láttán is nem egy. szer megtapsoltam a számonkérés, a megtorlás pillana­tát. Azt hiszem, más, hozzám ha­sonló fiatalokból sem váltott ki e- gyebet egy-egy há­borús filmjelenet. Megtanultam gyű­lölni az igazságta­lanságot, az em­bertelenséget. a bűn okozta borzai­R /*! ölley Zsuzsa azokban a napokban szü- I rt letett, amikor a felszabadító szovjet VO seregek szülőfaluja, a Nyitra-mel'.éki Nagycétény földjén is hátrálásra kényszerítették a németeket. így világrajöt- tekor puskaropogás fogadta. Ez volt egyéb­ként egyetlen disszonáns hangja eddigi éle­tének. A kötelező iskolai tanulmányait kitüntetéssel végezte. Annak ellenére, hogy már gyermekkorában eltökélte magában, ta­nárnő lesz, a kilencedikből mégis a rozsnyői egészségügyi szakiskolába ment, ápolónőnek készült. A harmadikban azonban feléledt régi vágya. Elhatározta, hogy érettségi után továbbtanul. A felvételim a Komensky egyetemen a vártnál jobban sikerült — mondja Zsuzsa — s így most mái a második szemesztert hall­gatom a magyar-szlovák szakon. — S a tanári hivatás már nemcsak gyere­kes vágy számára. Határozott elképzelései. céljai vannak, melyeket iskolai munkájában meg akar valósítani. Szeretném bebizonyítani a kételkedő szü­lőknek azt, hogy manapság a magyar tan­nyelvű iskolák már minden tekintetben megfelelnek a fiatalok érdekeinek. Érvénye­sülésüket nem gátolja, ha anyanyelvükön tanulnak, sőt! A továbbtanuláshoz szüksé­ges alapokat megfelelően és könnyen Így sajátíthatják el. . ozsnyói tartózkodása alatt nagyon megkedvelte Kelet-Szlovákiát. s ta­nulmányai befejeztével visszakíván­kozik ide. Zsuzsa húsz éves — mai fiatal, de emel­lett pedagógus-jelölt is. Érdekes megfigyel - ni. hogyan látja a sokat emlegetett problé­mát, a nevelés kérdését. — Ha én szülő lennék — mondja Zsuzsa — másképp nevelném gyerekeimet, mint a mai szülők nagy része. Elsősorban jómagam igyekeznék jő példával előljárni. Másodsor­ban pedig a szülői tekintély helyett baráti < viszony kialakításán fáradoznék. Hogy korai erről beszélnem? A jövő generációért már mi; húszévesek leszünk a felelősek. Beszélgetésünk végén megkérdeztem, ml a három legfőbb kívánsága. Megvalósulásuk­hoz nem kell jó tündér, de azért kívánjuk, teljesüljenek. íme: a főiskola sikeres befe­jezése; a beszélgetés elején említett tervek valóra válása és majd annak idején harmo­nikus családi boldogság. 4 mikor Zsuzsa született, még ágyűszó dörgött önálló, józan gondolkodású fiatallá már a béke és az új társadalom évei­ben lett. Miklósi Péter Both Györgyöt egészségügyi okokból kifolyólag felmen­tették a katonai szolgálat alól. S mivel jövendőbelije egyedül maradt — szillei meghaltak, februárban meg­tartották az esküvőt. Már gyermekkorában is gyakran betegeskedett, sőt emiatt nem juthatott el a középiskolába sem. így ke­rült tanonendk a komáromi hajógyárba. Három év alatt elsajátította a lakatos szak­mát és kitüntetéssel vizs­gázott. Ma a karbantartóknál dolgozik egy öttagú csoport - ban, fiatalok között. Valaki megjegyezte, hogy Gyuri legalábbis annyira szereti a a 2 o Ni < o 4-t vi) £ <L> 'cd f-s S o C/5 o j^'"á makat és örömtől könnyező szemmel vettem tudomásul, hogy semmi sem maradhat büntet­lenül. Ezekből a film­kockákból kezdtem kiegészíteni min­den elképzelése­met, amit a hábo­rú borzalmairól a szüleimtől és má­soktól hallottam, vagy amit az is­kolában tanultam. Es csak jóval ké­sőbb, amikor már más szemmel néz­tem a világot, a- mikor már szinte feledni véltem a filmeken, a lapok betűin keresztül al - kötött borzalma­kat, akkor egyszer újból elsötétült a moziterem és új a- lak tűnt fel a vásznon. Aljasa. Öt látván, megválto­zott minden eddigi elképzelésem a há­borúról. Benne ma­gamat, mindnyá­junkat, a fiatalokat láttam. Láttam két. ségbeesésében, és láttam győztesen. Együttéreztem a falu asszonyaival, amikor búcsúztak tőle és együtt sír­tam az anyával, a- mikor utolsó útjá­— Eddig még jóformán csak iskolába jártam, a x élettel ismerkedni vajmi ke­vés idő maradt. Valahogy így kezdődött a beszélgetésünk Pata j An­drással, a komáromi Steiner Gábor Hajógyár egyik cső­szerelőjével. Az összüzemi CS1SZ szer­vezet elnökével megyünk hozzá. Magas, tűskehajü fia­talember, nyakig olajos ru­hában. Itt tanulta a lakatos szakmát a hajógyárban. Egy éve szabadult, s mint szak­munkás egészen más beosz­tásban dolgozik, mint amire a képesítése szól. — Lakatos-csőszerelő va­gyok — mondja mosolyogva. Idén érettségiztem a tizen- kétéves iskola esti tagoza­tán. Ha sikerül, gépészetire megyek, főiskolára, így az­tán az előkészítő tanfolya­mot is látogatom. — Nem sok ez egyszerre? — Futja az éjszakákból. Nem akarok itt megöreged­ni. Gyéngék a lehetőségek — mindenféle tekintetben. Az egész életem csövek kö­zött teljen el? A kereset sem valami híres — alig 1200 korona. Rossz a munka­tervezésünk is. Egész télen jóformán semmit sem csi­3 c> cn N < ÍB 01 rt> sr. ra küldte fiát. És én abban az évben születtem, amikor véget ért ez a borzalmas háború. Azóta húsz év telt el. Két húgom ér, öcsém szintén fel- cseperedett, fel ■ nötekké lettünk. Eddig a tömör elképzelés a film ■ kockák és a betűk erejével a háború­ról. És Ujj Edit, az első békés év szü­lötte, már húsz é- ves. Az ekecsi nagyraktárban dol­gozik, nem is a- kármilyen beosz­tásban. Havonta több mint egy mil­lió korona megy át o keién. Egyéb­ként szerénynek ismerd: a munka­helyén, csakúgy, mini ismerősei kö­zött. A jövővel kapcsolatban sem szerénytelen. Csu pán a békés foly­tatást szeretné, nem úgy, mint ak­kor, anyja életé­ben Mert ahogy Ujj néni mondja — amikor a kis E - ditke először el - sírta magát, az ap­járól még nem so­kat tudtunk. Sárkány Árpád nálunk, nyáron meg akár be­leszakadhatunk a munkába. Szezonhajrá! — Ha választhatnál, mit csinálná) a legszívesebben? — kérdezem. Gyárakat, üzemeket sze­relnék. Az lenne a nekem való munka. Pataj András húsz éves. Eddig jóformán csak tanult, bújta a könyveket. És ta­nulni akar továbbra is a tu­dásért, a jövőért, amit így fejezett ki a saját nyelvén; „Csökkenteni a munkaidőt, hogy minden embernek több lehetősége legyen a pihenés­re, a szórakozásra“. (t) zenét, mint a szakmáját. A zene gyermekkora óta vonzotta. Van zongorája, két harmonikája. Már har­madik éve a Járási Népmü- velödési Otthon zenekarának tagja. Tavaly nyáron két hó­napig a kolozsnémai halász- csárdában játszottak. Az u- tolsó értékelésen kilencven pontot kapott a csoport, a- mi azt jelenti, hogy az is­mert Synkopy zenekar után, ők a járás második legjobb ifjúsági zenekara. — Terveid ? — Szeretném elvégezni az ipariskola esti tagozatát. Ügy számítom, hogy ezt a két évet, amit a katonai szolgálat elengedésével nyertem, okosan kell - hasz­nosítani. Persze a zenekar­hoz sem leszek hűtlen, so­kat, nagyon sokat akarok harmonikázni... -ős­■■■i : * '* I Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszéyesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0> Húszévesek 0 Húszévesek Patafl András 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom