Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-12-21 / 51-52. szám
. . . arácsony. Á békesség és a szeretet világün- I / nepe. Ilyenkor még a puskák lila torkolattü- * / zei is kialszanak a csatatereken, nem ve- a\ szekszik a házmester, és a szomszéd ablakát |\\ sem parittyázzák ki a nebulók. összefogódzkodnák s libegnek a hópihék a téli kékben a Kassal Dóm, Európa egyik legszebb épülete fölött Am ugyanolyan lágyan hullnak Kassa tetőire, tereire, fáira, mint Rómára, Helsinkire vagy Párizsra. A maratoni futó szobra fehér jégmáz. Körülötte didergő fák. A maratoni futó mégis azt hirdeti: befagyhat minden ablak, hullhat tonnaszámra a hó, az igazi ember szívéig nem ér el semmiféle érzésbénító ridegség. A maratoni futó kezében évenként egyszer valóban meggyűl egy láng, amely a békességet, a szeretet hirdeti. A város amolyan második karácsonya ez. Kassa impozáns módon mondja egy nagyszerű verseny kapcsán: békét a világnak! És Kassa, most, 1965 karácsonyán is arra gondol, hogy minél hamarább teljesüljön az emberek békevágya. Karácsony, A békesség és a szeretet világünnepe. A földkerekség valamennyi haladó városával egyetemben Kassa is hiszi, hogy a puskák lila torkolat- tüzei örökre kialszanak a csatatereken. A házmester veszekedhet! Parittyázzanak ki minden ablakot a nebulók! Csak az annyira óhajtott békesség köszöntsön már egyszer — örökérvényűen — a világra! ,Il <' >1I I R #■ . *$ Éik* íÉliSiÉf ■ A maratoni futó jégmázas szobra. Razman László felvételé. A téli Dóm. Razman László felvétele. Pacsenovszky Sámuel docensről, a csehszlovák vívósport egyjk legkimagaslóbb egyéniségéről, a világjáróról, a tapasz- tatdtokktil és bölcsességgel megáldott emberről, a pszichológusról, a pedagógusról, a het- verih&romévesen is nagyszerű erőben lévő Öregről, fűmet forgat a Televízió. Ez nem az első — és valószínűleg nem is az utolsó — vele foglalkozó film, amely abból a szemszögből nézi a híres embert, hogy vajon mi a titka annak, hogy Hyen korban is képes fizikai és szellemi erőnlétét megtartani. Az efféle rövidfilmeknek van persze egy sajátos mellék- izük. Rövidségük miatt inkább cirkuszi atrakciónak és szenzációhajhászásnak néznek ki. Mert mit látunk a filmkockákon? Figyeljük, amint frissen, üdén sétál. Lessük, hogy úszik, megpillantjuk — néhány másodperccel később — amint egy bokorról botocskákat vág le. A kővetkező kép a tornateremben készült: éppen tanítványait oktatja a vívás fortélyaira, és húsz-harminc vívóval mérkőzik meg egymás után. A kamera tehát bemutatja az embert, aki hetverihárom éves és mi mindenre van még ereje. Az előbb azt mondtuk, a rövidfilmek sajátos mellékízzel rendelkeznek. Ez a mellékíz azonban mégsem törvényszerűség. A kommentáló szöveg alapossága, részletessége — de ugyanakkor frappánssága — kiküszöbölheti. Hisszük, hogy egységes, szép és igényes lesz a filmesek munkája. Hogy ez a pedagógia területén, hanem az életben is —, hogy valamennyi embert megértsem, megtaláljam a lelkületéhez vezető utócskát, Feltevéseim és módszereim helyeseknek bizonyultak. Hogyan hasznosította mindezt a vívósportban? A sport — tehát a vívás is — egyfajta nevelőmunka. Nemcsak izmainkat fejlesztjük, hanem Mozogni, vagyis örülni az életnek így legyen, szerény eszközeinkkel mi is igyekszünk támogatni a televízió munkatársait. Néhány kérdést tettünk fel Pacsenovszky docensnek, s így valahogy színesebbé, érthetőbbé szeretnénk tenni a kommentálószöveget. Megpróbáljuk szavakkal is felidézni mindazt, amire a film képekkel is rádupláz. Mindenekelőtt tehát a „divatos" kérdés: Mi a titka az annyit faggatott és boncolt öregkori frissességnek? Én úgy tapasztalom életem folyamán, hogy minden a mozgáson múlik. A mozgás — legyen az a sport bármely ága. az úszástól a víváson keresztül a természetjárásig — életöröm. Aki pedig tud örülni, az életnek, az már félig egészséges, ott már nem lehet baj. A közmondás így tanít: A tisztaság fél egészség. Én még így is mondanám: A mozgás — fél egészség. Gyakran elmegyek úszni. Nemcsak azért, hogy mozogjak! Felüdit az is, ha látom és hallom a körülöttem nyüzsgő fiatalokat. Az emberi agynak ki kell néha a gondokat kapcsolnia. Erre a legalkalmasabb megoldási mód — a mozgás, Itt lehet hát valahol az a „Htok“. Köztudomású, hogy nemcsak mint sportszakember, elismert vívótekintély, hanem mint pedagógus is figyelemre méltó munkásságot fejtett ki. Nemrég a kassai Állatorvosi Főiskola docense volt. A pedagógia nagyon szorosan összefügg a pszichológiával. Ahány ember, annyi életfilozófia és világkép, annyi műveltségi és érzelmi fokozat. Mindig arra törekedtem — nemcsak Pacsenovszky Sámuel docens gondolkodásunkat is. A vívónak ugyancsak éleseszü, találékony és ötletes embernek kell lennie. Egy-egy asszó kimenetele tízed- másodperceken múlik. Pülanat- nyi idő alatt kell a helyzetet felmérni, latolgatni a lehetőségeket, kiszámítani az egyetlen megfelelő megoldást, és az agyon keresztül máris kiadni a parancsot a mozgásszerveknek a döntő támadásra: szűrni kell. ’ Érdekes lenne azt is hallani, vajon a világjárt embernek mi a véleménye az emberekről, a világ népeiről. Pszichológiai érzékemnek köszönhetem, hogy mindenütt — amerre csak megfordultam — társakra, barátokra találtam. Az ember alapjában véve nem rossz. Ha létrejönnek szerte a világon azok a feltételek, amelyek belenevelik a tömegekbe az együvétartozás, a szeretet és a kölcsönös megbecsülés eszméjét — semmiféle viszály nem állhat fönn a népek, az embereik között, a nemrég elhúnyt, nagy csehszlovákiai magyar állatfestóről. Műtermébe lépve az volt az első érzésem, hogy most egy, olyan művész szentélyében járok. akit az emberek és állatok határtalan szeretete, derűs életszemlélet és a rend szeretete Ihletett alkotni. Ä festő nemrég húnyt el. íróasztalán néhány tisztára mosott ecset nyúlik ki egy bádogdobozból. Érintetlenül állnak ott,- a töltőtoll és a szemüveg mellett, mintha most ment volna ki a helyiségből. Az állványon egy bejezetlen lófej, a falakon rengeteg kép (derűsen süt le róluk a nap), és szinte hallani a vágtató lovák dobogását, érezni a friss takarmány illatát. Kieselbach Géza realista festő volt. Olyan piktor, aki realista életszemléletét Impresz- szionista stilusmegoldőssal fejezte ki, A kettő ötvözékét adta. Rendkívül sokat és rendszeresen alkotott. Élete nem elfecsérelt napokból. hanem gondosan beosztott Időszakokból állt. Mindent az alkotásért Azt mondják Szabados György, az egykori ipari iskolás, már a tanítási órákon is zenélt. Már akkor is a zene volt mindene. Amíg 8 tanár a szilárdság és a felhajtóerő titkait magyarázta — azalatt ő fogsorán, mint valami élő xilofonon — mert más hangszer éppen nem volt kezeügyében — kikopogtatta a ma- ga-komponálta dallamot. Az az apró anekdőtaszerüség nem akar az öreg Ipariskola hírnevén csorbát ejteni. Nem is tudna. Kezünkben azért talán meglehetősen jó eszköz egy fiatal zenész arcélének rajzolásakor. Szabados György zenekara a legnépszerűbb kassal zenekar. Népszerű, mert Igyekszik a legújabb és legjobb táncdalokat, zeneszámokat bemutatni. Populáris, mert valamennyi Szabados György zenekara játszik tagja (számszerint hét) érti mesterségét — Vonzó, mert a kassai ember tudja: ennek az együttesnek nincs két egyforma előadása. Valamennyi fellépésük élményszámba megy, mert valamennyien nagyszerűen improvizálnak. A zongora — Szabados fő hangszere — egyszerre csak átugorja a tánc- dal-szabta korlátokat, s a hangulattól függően — különféle hangjegyek Röppenek ki belőle. Olyan folyamat ez, mint a léggömb eresztés. Egy darabig a zsinegen röpköd a gömb. Nem tud róla leválni. Nem is tudhat. Egyszer azonban kicsúszik u madzag a kézből — itt hagyja el a forma és a tartalom a megszabta határokat — és felszáll. — Sodródik, amerre a légáram viszi. Forog, pörög, zuhan és emelkedik. Ez Szabados ajándéka a közönségnek. Hangulatának grafikonja, aznapesti impresszióinak zenével kifejezett képe. És mert minden este másak az impressziók, másak a fellépések Is. Ezért nincs két egyforma előadásuk. A zenekar minden területen felhasználható. Közreműködtek mér a kassal Kis- szlnpad műsorában. Együttműködtek a Rádióval és a Televízióval. Boldogan mondják, hogy egyik legutóbbi komoly munkájuk — egy harmincperces film kísérőzenéjét megkomponálni — fényesen sikerült. Olyannyira, hogy az eredetileg betervezett szövegmagyarázatot végülis kihagyta a rendező, mert az aláfestőzene még a szavakat is pótolni tudta. Szabados György nemrégiben járt Jugoszláviában. Egy ottani zenekar hívta meg vendégszereplésre. Kerpán László, az e- gyüttes énekese, komikusa egyszemélyben. Ugyancsak a magyar tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskola diákja volt egykor, és életelerpe a zene. Az állatvilág szerelmese „Legendás öregek élnek és éltek e város falai közt. Szakállas festők..." (Idézet a „Csillag“ bevezető cikkéből.) Kleselbach Géza, akadémiai festő életművének mérlegelése rendkívül alapos munkát, sokoldalas tanulmányt követel. Ez egy rövid cikk keretén belül aligha valósítható tehát meg. Megemlékeznünk viszont Illik tett. Ha nem festett, akkor Ó- rákon keresztül tanulmányozta az állatokat. Különösen a szemük izgatta, szem-kifejezésük. Nem egyszer mondta: „Az állatok lelkülete egyedül a szemek helyes megalkotásával tükrözhető. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az anatómiát nem kell ismerni.". Anatómiai ismereteit főképp Münchenben szerezte, ahol az Akadémia látogatása közben mindig szakított egy kis időtt arra, hogy az Állatorvosi Főiskola előadásait Is figyelemmel kísérje. Sokat boncolt. Kieselbach Géza a rák áldozata lett. Gondolatai, világképe azonban vásznaira rögzítve ránk maradt. A rendszeretet az alkotás fegyelme, az élet optimista szemlélete sugárzik képeiről. Életét állatok festésének szentelte. Aki azonban áttanulmányozza képeit, sohasem érzi ezt. A mód, ahogy életművét megalakotta, a színek megválasztása, s a szemek kifejező ereje Igazi művészi élményt nyújt. Reiter Géza Szabados 'György zenekara játszik (Az Oj Nemzedék Ifjúsági Klub műsoráról) NOV. 26. x Dr. PoM-Petneházy Ferenc tartott élményszámba menő beszámolót a valóság és a művészetek közötti kapcsolatokról. Előadása, a bemutatott diapo- zitívek, a felolvasott versek és a képek nemcsak élvezetessé, de szemléletessé is tették gondolatait. A költészet, festészet és a fotóművészet kapcsolata a valósággal sokak számára vált érthetővé. Nagysikerű előadás volt, a fövőbén is ajánlatos lesz hasonlót szervezni. DEC. 3. A klub néhány tagja szemelvényeket olvasott fel mai magyar humoristák (Mikes, Csur- ka) müveiből. A válogatás Varga Géza elektromérnök munkáját dicséri. Frappáns írások e- gész sorával ismerkedtek meg a klubtagok. Az est nemesek azért marad emlékezetes, mert jól szórakoztunk, hanem azért is, mert áttekintést szereztünk a ma élő magyar humoristák müveiről. DEC. 10. A klub ezúttal az Oj Ifjúság főszerkesztőjét és kultúrrovat- vezetőjét látta vendégül. Szőke József és Tóth Elemér a lap terveiről, problémáiról beszélt, majd élénk vita indult a modem költészetről. Tanulságos összejövetel volt. Reméljük, a jövőben az idő rövidsége nem gátolja egy még nagyobbsza- bástt vita kialakulását. A klub jó úton halad. Az 1966. év hozzon újabb sikereket és eredményeket munkájukban. I
