Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-09-28 / 39. szám

T

"5

KÜLFÖLDI KÖRÜTON A MAGYAR DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTES TAGJAIVAL

'Amikor 1965. augusztus 13-án és még ráadásul pénteki napon kigördült a vonat a bratislavai nagyállomásról, senki sem gondolt arra, hogy a közmondás szerint a péntek is és a 13-as szám is talán szerencsétlenséget hozhat. A köztudatban legalábbis úgy él, hogy pénteken és főleg 13-án nem jó nagy útba belevágni. Még senki sem sejtette, hogy mennyi tapsot kapnak majd a tánc- és énekkari számok, abban sem bíztunk, hogy a Fekete-tenger partján az égető homokban fogunk napozni, azt sem hittük volna el, hogy azt a hajót, amely Várnából az Aranyhomokra visz bennünket, lány fogja kormányozni, vagy hogy

és a vonatunk méltóságteljesen elhagyta az állomást. A mozdonyvezető hosszúkat füty- työgetett, mintha a kora hajnali órákban ébresjtgetni akarta volna Szene és Galánta lakosait. Valahogy csak Érsekúj- várott reagáltak a füttyre. Amikor megérkeztünk, az állomás mér benépesült. Álmosszemű emberek szálltak a vonatra.

Szinte észrevétlenül léptük át a csehszlovák-magyar határt. Mozdonyunk jól nekiira- modott az útnak és nemsokára már a magyar főváros körvonalai rajzolódtak ki előttünk.

Nyugati pályaudvar. Itt meg kell állni, mert itt a sínek véget érnek. Zsákutca ez, nem

A Vegyipari Egyetem Diákotthona. Itt szállásoltak el bennünket

tés és a hosszú kocsisor elindul a Déli pályaudvarról. Itthagyjuk Budapestet, amelyhez tavaly óta (ekkor járt itt először együttesünk) emlékek százai fűznek bennünket. Oj vidék tárul a szemünk elé. Tőlünk független erő röpít, bennünket, pedig szívesen megáll- nánk Val község határában, ahol Vajda János emlékét őrzi az erdészlak, a költő szülőháza. Bent a faluban megnéznénk a szobrát vagy a múzeumnak berendezett szobában szerelmének az arcképét. Elidőznénk Kápolnásnyéken, ahol a Szózat írója, Vörösmarty Mihály 1800. december elsején meglátta a napvilágot. Itt idézgetnénk a Vén cigány című versét vagy odaállnánk az iskola ablaka alá, ahol minden reggel a Szózat hangjaival kezdődik a tanítás:

Hazádnak rendületlenül Légy híve, óh magyar,

Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar . ..

Nem, nem lehet megállni. A Velencei tó mellett is csak elrohanunk és Agárdpusztának, Gárdonýi Géza szülőhelyének is csak búcsút intünk.

— Székesfehérvár következik — jelzi a kalauz.

Magyarország valamikori fővárosában csak gondolatban nézünk szét. Alba regia. Így hívták valamikor ezt a várost és ez volt a címe annak a filmnek is, amelynek a város falai

A veszprémi tűztorony

között játszódott le, a vérgő- zős második világháborúban. Várpalota, Inota. Ezek a nevek csaknem negyed százada élnek az emlékezetemben. Nagybácsim innét írta a leveleket haza, mielőtt kivitték a front-" ra. Ma itt hatalmas főerőmű termeli az áramot és kohói ontják a „magyar ezüstöt“, az alumíniumot. Átlépjük a Bakony kapuját. Füstölgő gyárkémények fogadnak bennünket. A régmúlt idők romantikája még emlékezetünkben él, de a nehéz sóhajtások és a re-' ményteien álmok egykori hazáj ja, a bújdosó szegénylegények otthona már új arcot öltött. Gondolataim rohannak a zúgó erdő rengetegében. Ott a széleken a modern század embere megalkotta gépóriásadt.

(Folytatjuk)

teveháton fényképezkedhetünk más, innéE a_ kocsik csak visz- és hogy a fellépések alkalma- szafelé mehetnek. Néhány évvel val hatalmas virágcsokrok re- ezelőtt láttam az újságban, pülnek a színpadra... Egyszó- hogy égy vasúti kocsi folytatni val nem tudtunk semmit. De próbálta az útját abban az mégis valamit Éspedig azt, irányban, ahogy befutott az ál- hogy az első megálló Budapest, lomásra, s akkor is az utcán majd Veszprém és a „magyar kötött ki. A mi mozdonyveze- tenger", a Balaton, innét Bul- tőnk már jó elóré fékezett, gária fővárosába, Szófiába ve- s ezért’ nem volt ok az aggo- zet az utunk, és ötnapos város- dalomra. Csuklós autóbuszok látogatás után Várnába uta- visznek ét bennünket a Nyu- arunk, ahol meglátjuk az igazi gáti pályaudvarról a modern tengert, a tengerparton a ho- Déli pályaudvarra, hogy innét makot, a hullámokat, a hajókat, folytassuk utunkat, a Balkánt. — 'Gyorsvonat indul, BudaA hajnali szürkületben tele pést-Kelenföld, Székesfehérvár, kíváncsisággal vágtunk neki a Veszprém külső pályaudvar felé nagy útnak. Búcsút intettünk 11 órákor.Sj az ismerősöknek, rokonoknak Még égy utolsó figyelmézteIndulásra készen

Picasso és a párizsi iskola

A fenti címen nyílt meg a múlt héten egy figyelemre méltó kiállítás a Szlovák Képzőművészek Házában. Az érdeklődők a nagy spanyol festő nevét olvasva bizonyosan a reá jellemző szürrealista grafikák és kompozíciók tárlatát s a nagy művész párizsi utánzóinak képeit sejtik majd a kiállításon. Meg kell tehát mondanunk, hogy a kiállítás neve ebben a tekintetben nem pontos. A tárlaton művészi picsátokkal és grafikai lapokkal találkozunk. Ezék szerzői Picasso, továbbá még jónéhány neves festőművész — M. Chagall, F. Léger, G. Braque, B. Archipenko, V. Vasareli és persze loan Miró valamennyien Párizsban élő művészek, akik egyáltalán nem alkotnak művészi iskolát. A kiállítás rendezője, JiH SibliJt professzor az elnevezéssel igyekezet vonzóvá tenni a kiállítást. Egyébként ezek a kiváló plakátok korántsem szorulnak vonzóerejük mesterséges növelésére. A plakátra mint műfajra jellemző, hogy magára vonja a figyelmet, érdeklődést kelt, izgatóan hat a nézőre. Napjainkban tanúi lehetünk a legkülönbözőbb küldetésü plakátok közkeletiségének, amelyek különféle művészi megoldásokkal, szerkesztéssel készülnek, de akár politikai gondolatot hirdetnek, akár árufajtát dicsérnek vagy éppen új színdarab bemutatóját közlik. tömören egyszerű grafikai eszközökkel, a színfoltok és a nyomtatott betű arányos szerkesztésével hatnák a közönségre. A művészi plakát mindebben megegyezik másfajta testvéréivel, még csak abban sem különbözik tőlük, hogy művész készítette. Ezt a plakátot azonban a festő képzőművészeti tárlat megnyitásának alkalmából készíti s nem egyszer á plakát igényes módon, jelképesen fejezi ki a hirdetett kiállítás alkotójának lelki mottóját, A művészi plakátot nem függesztik ki utcasarokra, ahol néhány napon

sorszámokkal látják el, s a szerző mindegyiket aláírja. Szenvedélyes plakát gyűjtők rajongva vadásznák rájuk s hihetetlen összegeket keresnek rajtuk a műkereskedők. A művészi piakát rendszerint magán

belül por lepi be, eső veid. riseft alkotójának más képző- Rendszerint kőlenyomatokról művészeti ág területén jellemző vagy metszetekről sokszorosít- jegyeit. Például Joan Miro ják néhány száz példányban, plakátjaiban felismerjük a színpompás festőt. Picasso óriási teremtő képzelete a plakát alkotása közben is újat varázsol a papírra. Picasso évente két plákátot készít, az egyiket a vallaurisi fazekasok kiállítására, a másikat a spanyol bikaviadalokra. Legújabban linóleumba metszi a plakát alapszínét, majd ugyanebbe a linóleumba metszi egymásután a következő öt színt.

A művészi plakát nyomtatása felette igényes munka és olyan szívvel-lélekkel dolgozó nyomdászokat követel, akiket nem hajszol a szigorú terv-teljesítés. Híres francia nyomdászok, Mentről vagy Amer, egyszerű, primitív, kézi nyomdákon készítik kitűnő művészek plakátjainak és grafikáinak remek levonatait. A kiállításon látható több mint 40 példány az alkotó művészek mellett az ő nevüket is dicsérik. Jifi Siblvk tanár egyike annak a néhány embernek hazánkban, aki művészi plakátok gyűjtésével foglalkozik. A lapok legtöbbjére Arner nyomdásszal való ismeretsége révén tett szert. Értékükről mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy francia és nyugatnémet műgyűjtők Prágában minden áron meg szerették volna venni a plakátok némelyikét, mondván hogy ,.náluk" már egyáltalán nem kaphatók. Ez a kiállítás nem csupán a képzőművészet kedvelőinek és tisztelőinek mond sokat, hanem azoknak is. akik a képzőművészeti alkotások sokszorosításával, levonásával foglalkoznak. Ezen a területen nagyon hasznos terme „megmenteni“ és értékesíteni idősebb, egykori hires nyomdászaink tapasztalatait az ifjú nyomdásznemzedék számára.

Monoszióy M. Dezső

Töltésszimmetria

Az új Monoszióy verseskötet elé kíváncsian tekintett az olvasó: milyen új színekkel gazdagodik az érdekes költői egyéniség művészete, tovább halad-e a „Virrasztó szerelemében mutatott ígéretes fejlődés útján? Mindjárt az elején le kell szögeznünk, hogy bár bizonyos különbségeket tapasztalhatunk, az 1964-es kötet alapján kialakult képen a „Töltésszimmetria“ lényegesen nem változtat.

Monoszióy Csehszlovákiában megjelent első kötetéhez, a „Csak egyszer élünk"-höz viszonyítva az új verseskönyv is nagy előrehaladást jelent. A régebbi keletű verseket is tartalmazó kötetet sokan bírálták eszmei és művészi fogyatékosságaiért. Az 1964-es keletű „Virrasztó szerelemében az „apolitikus, „individualista“ költő bebizonyította, hogy elzárkózottsága mögött a korunkban éló, változó világunkat figyelemmel kísérő ember rejtezik. Kifejezésmódja is egyszerűbbé, sallangmente- sebbé vált.

A „Töltésszimmetria" is megerősít abban a hitünk- ban hogy Monoszióy nem könnyen lelkesedő, olcsó sikerre váró alkotó. A kötet címadó versében így vall önmagáról:

Itt éltem én

az univerzum „baloldalán“,

voltam hívő, hitetlen, konok,

de mégis mindig a mindenség ikerrésze voltam,

kiegyenlítettek

az anticsillagok. _

'(Töl tésszímm etría)

A „lelkesedésfelelős“ most sem diktálhatja a hurrát. A közösséghez való tartozását a megpróbáltatások szülte felismerésből hirdeti:

Jobb volna most már egyedül? #

De ezt az egyedüllétet elbírod-e?

Hisz annyit rugdalták egyetlen éned, hogy az igazság önmagad előtt Is megérett.

(Az egyén szocializmusa)'

A sérelmek fennen hirdetését megveti, a küzdést, a szenvedést vállalók mellé áll (Jótékonyság). S ha valamit mégis hiányolhatunk eszmei téren, az a felismert igazság erőteljesebb megszólaltatása. Az üres szócsép- lést, mely az adott helyzetben komoly fogyatékosságokat' kendőz el, szellemes versben gúnyolja ki, a mélyebb elemzésre való kísérlet azonban innen is hiányzik. (Közgyűlésen).

A kötetben még mindig tekintélyes helyét foglalnak él a műhelyversek. Az alkotás folyamata izgalmas téma a beavatatlanok számára, főként akkor, fyp a költő ritkán enged bepillantást a műhelytitkokba. A „Virrasztó szerelem“ önbírálatnak is beillő vallomásai mellé. (Az individualista, Rapszódia a szavakról), most újabbak sorakaznak fel (A paprikajancsi szavakról, Nem én játszottam, stb.). Ügy érezzük, hogy a költő „Biztatő“-ja, (túllátok már a kicsiny életkörökön) feltisztult bennem a félsz és a fájsz) még mindig’ nem fogant meg, az impresszió uralkodik a valóság átélésén. (Képzettársítás, Reklámok).

A technika századának költőjében önkéntelenül felvetődik a kérdés: szükség van-e még a toll, a szellem emberére? Az előző kötetben a kérdés kétellyé mélyült (A technikáé az emberöltő, Minek a költő). A Töltésszimmetriában elcsitul az aggodalom, a kötlő — legalábbis formailag — igyekszik a világhoz hasonulni. Kifejezőeszközei között megjelennek az atomfizika, a rakétatechnika terminus technicusai. (Elektron és proton) száll benned s körötted) (A mozdulatlanság illúziójáról), vagy: Engem már aligha repít űrhajó) a kozmikus sugárzás lágy kaszkádzáporán át) (A felfedezés perspektívájáról).

Monoszióy szerelmi lírájában még néhol felbukkanó ötlet-játék, verbalizmus az érzés őszinteségét teszi kétségessé (Az önzés mértanából. Időzavar). Az előző kötetek túlfűtött erotikája azonban csaknem teljésen eltűnt, s helyét valami lefojtott, töprengő hang vette át. A Megcsaltalak rövid lélegzetű vallomása filozófiai tételt feszegét: Megcsaltál! Balga frázis) Két ember mindig megcsalja egymást.) Egy perchez fűződő ígéret) fűződhet a perchez, mélytől örökre elvált?). A ciklus legjelentősebb darabja a Fohász a hűtlenséghez. Az öt' részből álló óda egyetlen szenvedély es felkiáltás, számvetésként, mérlegként is elfogadhatjuk: Általad értem, hogy éltem, (általad élek, vagyok ma...).

A „Töltésszimmetria" költőjének tehetségét bizonygatni felesleges, hisz előttünk is sokan megtették ezt már. Vitathatatlanul formaművész, nyelvünk szépségeinek alapos ismerője. Éppen ezért hat bántóan, ha verseiben képzavarra, kancsal rímre bukkanunk: Csönget az érzés ujja (s jelzőlámpáit kigyűjtja) (Érzés és fogalom), (Nem magát őrző) körző az est) (Az önzés mértanából). Vagy talán mindez egy tudatos művész kény- szerűségből választott kelléktára? A Lepkevers mindenesetre megingatja a könnyen ítélkező kritikust. A „lepke — csempe“ — féle rímpárok, az erőltetett hasonlatok felett már-már pálcát törnénk, a költő azonban „kiszól“ a versből, figyelmeztet:

írok hát egy lepkeverset de csak Ilyen furcsát, nyerset, melyre sorsom oktatott.

Gondolják, hogy lepkemézen hizlalom a szenvedélyem míg magamban dúdolok.

Elgondolkoztató állásfoglalás, s hozzá kell tennünk, hogy nem minden alap nélkül való.

Monoszióy legjobb verseiben megvalósult a tartalom és forma egysége. Például hozhatjuk fel a már említett „Töltésszimmetriá“-t vagy az „Egyén szocializmus“-át, melyekben minden keresettségtől mentesen érvényesül a mondanivaló. Az efajta versek jelzik a költő igazi értékeit. Ehelyütt jegyezzük meg. hogy a kötet egyenetlenségein sokat javított volna az igényesebb válogatás. A kiforrott, nagy versek néhol ötlpt- és rlmjáté- kokkal váltakoznak, s ez — talán érdemtelenül is — bírálatnak teszi ki a költőt.

Az új verseskötetet megelégedéssel teszi le az olvasó. A Monoszlóyról kialakult kedvező kép megerősödött, sőt néhány kedvező vonással ki is egészült. Hazai magyar líránk értékes művel gyarapodott.

FUNDÄREK MAGDA

PETRIK JÓZSEF