Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-08-10 / 32. szám

rótk Elemér: AZ EMBER. Mielőtt valamit is mondanék, hadd idézzek a sokmindent megért 84 éves diősförgepatonyi Nagy Istvánnétól. akivel verset íratott a‘rém­ség. Sorsunk könyvébe, de sok mindent írnak. I vannak kik örülnek, vannak kik sírnak, siratják az otthont, azt a kedves fészket, sok munka gyümölcsét... Neveket szándékosan nem említek, mert azt szeretném, hogy mindazok akik becsülete­sen, éjt nappallá téve őrködtek, védték faluju­kat, akiket semmi sem riaszthatott el fészkeik mondtam, itt van az én életem, mellől, maqukra ismernének. Szeretettel nekik PZ ?2 é,] életem, hát nem me- ajanlom ezt az írást. dűlt Dunára fordul. Nézi, De sem a hangjában, sem a nézé­sében nincs harag, amikor mondja, csak valami mély szo­morúság, olyasvalami, amikor a jó ismerősökben csalódik az ember. Mert azon túl, hogy pa­raszt, földművelő emberek e- zek, halászok is, vízen élők. — Sok mindent kibír az ember. Sok mindent ki kell bírnia. Nagyokat szippant' a ciga­rettából, s orron át fújja a füstöt. Mozdulatain látszik a mohóság. Kevés juthatott ci­garettából is egy napra abban az időben. — Innen elment mindenki? — kérdezem.- Én nem, meg vagy tízen még férfiak. Oroszok vitték a népet, jószágot. Mondták men­jek. Hát én nem megyek — A Királyhelmeci Állami Gazdaságban Is folyik már az aratás Bécsi hétköznapok Az tés ember ott állt a kerí- mellett, gumicsizmában, fakó napszítta ingben, kezé­ben kisbaltával. Mellette a föl­dön mindenféle lécdarabok, s egy ütött zománcú tálban szö­gek. Amikor a motorunk már egészen mellépöfögött sem for­dult meg, csak a válla fölött villant hátra a szeme, folytatta tovább a munkát. Ke­rítést szerkesztett a háza kö­ré. A kis fehér háza köré, a saját birodalma köré. Kerítést Aj volt ‘itt régebben is, de el­őtte a víz... Kidöntötte... Hát most meg kell csinálni, régi lécekből meg miből, ha toldozva, foldozva is. Meg kell azt csinálni. Ilyenek, erről árulkodnak a mozdulatai. Olt állunk mögötte az úf - szélen. — Jó napot — köszönünk. — Az kéne... Adjon isten — mondja aztán. — Elvitte ezt is? — — El, — mondja még hát­tal. s csak aztán fordul meg. Megnéz bennünket. Mi is őt. Középtermetű, keserűarcú hat­vanhoz közelgő ember. Hetes, őszülő szakállal. — Elvitte. Ne­kem a portáról csak ezt vitte van itt most mindenféle ka- cat, nem ajánlatos mezítláb... Nehezen, de benne vagyok a csizmában. Mehetünk — mondom ci­pővel a kezemben. — A cipő maradhat — mondja a gazda. — Nem vi­Aztán ' szik el. Letesszük hát, aztán visszanézegetve átgázolunk a vízen. Látni a töltést, s hogy felkapaszkodunk rá, a falu fe­lé fordulok. Ealu? Volt falu. Foghíjas falu. Aj ember anélkül, hogy rám­nézne mondja: — Eddig 140 dőlt össze. Há­romszázból. Hallgatunk. Mit mondhat­nánk? Azt, hogy sajnáljuk? vagy hogy kár? Ezzel sem nem segítünk, sem vigasztalást nem nyújtunk. Hát csak hallgatunk s a környező látványtól még a kérdezhetnék is egyre job­ban belénk savanyodik. Amerre látunk, mindenütt víz, vagy a nyoma. A‘ nyom, amely évekig ott marad még. Az emberekben rémület formá­jában, a földben terméketlen­ség formájában, a házakban... Hát igen. Már amelyek kibír­ták állva az ostromot, hát a­' 4 il ti. A küszöbig ment — teszi még hozzá. — Itt hagynánk a motort... Lemennénk a töltéshez — mondjuk. Nem szól rá semmit, csak int fejével. Rendben, csak menjenek. Mikor vagy tíz lé­pésre vagyunk utánunk szól. — Aztán a járdán menjenek majd. Ott már csak fél lábszá­rig ér. Kanyarodik velünk a főut­ca. Mindenütt a pusztítás nyo­mai. Összerogyott házak, kidőlt falak. Majd minden második ház így. A hálál fut minden­ről eszembe. Örülök, amikor in­nen is onnan is kopácsolás pat­tog a csendbe. Emberek. Itt már emberek vannak. Előttünk víz. Nem széles, de ilyet ugrani mégsem tudnánk. — Levetjük a cipőt — hatá­rozunk, s hozzá is látunk a- tonnal. — Hát menjünk — indulok előre, amikor hátbaüt nz isme­rős hang. — Hoztam gumicsizmát — mondja, s hogy látja meglepő­désünket, még hozzáteszi — zokban nedvesség penész for­májában... Hallgatunk. A barátom találja fel magát hamarább, s cigarettával kínál­ja emberünket. Rágyújtunk. A cigaretta kesernyés füstje el­nyomja az émelyítő mocsársza­got. Leülünk a homokzsákokra. gyek. tették. — Nem félt? Kicsit hallgat a válasszal. — Aj a legmagasabb pontja a falunak, ahol én lakom. Az öreg falu vagy tizenöt ház. Ha oda is bejön — gondoltam, ak­kor úgyis mindegy. Ja, félni? Az régen volt, amikor én még féltem. Különben is, ha az ember megöregszik. már csak a hosszú élettől fél. Szúnyogok rajzanak fürtök­ben felettünk. Veszettül csíp­nek. Ő mintha észre sem venné,- nyugodtan ül. — Hát én hozzám nem jött be, csak a küszöbig. Hogy mi lett volna, ha bejön? Nem ne­héz kitalálni, mert a mester­gerendába az van belevésve: hogy 1848 június 1. Ojra cigarettával kínáljuk. Kivesz egyet, sodorja az ujja közt mielőtt rágyújt. — Amikor a tetőzés volt, há­rom hétig mi is itt éltünk a gáton. Jöttek az oroszok, a két- éltüekkel, s a teheneket is ki­hoztuk. Annál a fánál volt ki­kötve — mutatja a töltés-ol­dalban a fát. — Fejtük a pár tehenet, tejet ittunk víz he­lyett. Mert víz nem volt, se kenyér. A magyarok hozták az­tán odaátról. Hús az volt. Le­vágtam egy süldőmet. Meget­tük. Más meg juhot vágott, így sorban... No menjünk — mondja, aztán előre indul. — Nem vidul ettől fel senki. Az úton felszedjük a cipőn­ket, s bent az udvarban állunk meg. A küszöbön ülve kicse­réljük a lábbelit. — S a határ? Maradt vala­mi? — Valami. Az elnök már volt kint. Azt mondta, hogy talán még egy vagonra való, de mi­lyen lesz az. S ha lehetne is. állandóan esik. az is megro­had. Ilyen nyarat — csóválja a fejét. — Ilyen nyarat... — ismétel­geti csak úgy magának. Itt-ott elmegy az utcán egy • egy ember. Beköszönnek. Meg­nézik a motor biciklit, aztán mennek tovább. Néha mindkét kezük tele van fúró-faragé szerszámokkal. — Mikor lesz itt újra falu? Meg élet? — Lesz! — mondja az em­ber keményen, s a kalapot fel­jebb löki a homlokán. — Lesz — mondja mégegy- szer. Hátramegyünk az udvarban, a kert felé. Jó néhány fa el- sárgult levelekkel száradóban áll a többi közt. Kiszáradnak a fák. Mondom is neki: — Látja, kiszáradnak a fák is. Elérti. Rámnéz. A szemében apró kis szikra villan, amikor mondja: — Kiszáradnak. Azok, amik II. Hogy élnek a béosiek? Hal­lom a kérdést a leggyakrabban otthon. Erre a kérdésre külö­nösen a türelmetlen ember szeretne igen tömör, egy vagy kétszavas választ kapni. Va­lahogy így: jól, nagyon jól, rosszul. Persze az élet sok­kal komplikáltabb, minthogy azt egy tőmondatba be lehet­ne sűríteni. Elsősorban is az osztrák társadalom sokrétű, a különbségek anyagi, társadal­mi és kulturális szempontbői nézve is az * egyes társadalmi rétegek között igen eltérőek És ha csak a béréből élő tes­ti — vagy szellemi munkát végző dolgozót veszem kiin­duló pontként, akikor is ne- hé;z — éppúgy mint minálunk — megtalálni a „tipikus“ mun­kás vagy „tipikus" hivatalnok­családot. Sok függ mindig ott is attól, hányán keresnek a családban, vannak-e kisgyere­kek, olcsóbb vagy drágább la­kásban laknak-e (ez a kérdés sokkal lényegesebb, mint mi- nálunk), fizet-e részletet pél­dául autóra, vagy nem. És so­rolhatnám így tovább. Statisz­tikusok és szociológusok ter­mészetesen tudnak az adatok sokaságából bizonyos végkö­vetkeztetéseket levonni. Én a- zonban ilyen feladat megoldá­sára nem tarthatok igényt. Megbróbálom összesűrítve tol­mácsolni mindazt, amit a cikk elején feltett kérdésre egysze­rű, bécsi dolgozóktól kaptam. Florisdorf Becs egyik mun­kásnegyede. 1934-ben fegyvere­sen védekeztek itt a munká­sok, az előretörő fasiszta ele­mekkel szemben. Nincs ma sem Becsben egy munkásmeg- mozdulás, mely ne innen in­dulna ki. A kerületben a szo­cialista pártnak és az osztrák kommunista pártnak is szék­házéi, titkárságai vannak. Sok emberrel beszéltem itt, egy do­logban a vélemény általános. Az utolsó tíz év, vagyis a sem­legesség kinyilatkoztatása óta eltelt évek kedvező változáso­kat hoztak a munkáscsaládok életében is. A gazdasági felien­Ebben az évben ünnepli a bé­csi egyetem alapításának 600. évfordulóját. Ausztria értelmi­ségének színe-iavát neveli. Képünkön az egyetem központi épülete. düiés magával hozta az általá­nos jólét fokozását. Néhány egységes és impozáns tömeg- megmozdulás eredményeként emelkedtek a fizetések és a nyugdijak. Sikerült például el­érni, hogy a fizetett szabad­ság alsó határa ma már há­rom hét. A szakszervezetek kiharcolták a gyermekpótlék bevezetését és más szociális vívmányokat. Az a dogmati­kus elképzelés, hogy a kapita­lizmus általában tíz évenként megismétlődő és mind mélyebb gazdasági válsága következik be, e ennek folytén a mun­kásság abszolút elszegényedé­se csak fokozódik, éles ellen­tétbe került a valósággal. A munkásság állandó nyomá­sa az életszínvonal és a szo­ciális biztonság fokozására és nem utolsó sorban a szocialis­ta országok békés gazdasági versenyre való felhívása aktív konjunkturális gazdasági po­litikára készteti a tőkés tár­saságokat is. Ebből a tényből kiindulva az osztrák munkás­ság haladó szervezetei a bérek emeléséért, a gazdasági és szo­ciális jogok további szélesí­téséért küzdenek. Sok panaszt hallottam a bér­politikára a tanítók részéről. Az alapfokú iskola tanítójának kezdő fizetése 2100 schilling és a legmagasabb kategóriá­ban tehát 30-35 évi szolgálat után sem haladja meg a 4 200 schi Hinget. Ugyanakkor egy fiatal szakmunkás aránylag könnyen megkeresi a 4 000 schillinget is. Ismerőseim be­mutattak egy fiatal embert, ár­ki otthagyta a tanítóképzőt és kitanulta a kárpitos szakmát. Jóval többet keres, mint egy* korú tanítótársai. Arra a kötő­désemre lelkileg kielégíti-e őf jelenlegi foglalkozása csak le­gyintett. Tény, hogy ott is sok az olyan fiatal, akinek mind­egy milyen munkakörben dol­gozik, mert a fontos számára csakis az eredmény, mely nála a szalagon kimutatott összeg­re szorítkozik. Ugyanakkor e- legen vannak olyanok is, akik többre törekszenek és munká­jukban szellemi kielégülést is keresnek. Ez tapasztalható az egyetemi diákság döntő többségénél. A műszaki és természettudomá­nyi szakok hallgatóinál ez az­zal a biztonságérzéssel is pá­rosul, hogy az Ígérkező mun­kahelyekben bőven válogathat­nak. A legtehetségesebbekre meg ügyszólván vadásznak a különböző osztrák és külföldi intézmények. Lesz-e megint egymillión felül? — Tele volt itt buzgárral végig, de vigyáztunk — sóhajt nem idevalók kiszáradnak. De magyarázatként a sok zsákra látja, az erősgyökerű, az ma- mutatva. Aztán a már szeli-, rád... Végezetül hadd idézzek még a 84 éves néni verséből pár sort: „.mégis visszavágyunk, kedves kis otthonba, hol boldogok voltunk, sok szép reményekről csak jókról álmodtunk...., Neveket szándékosan nem említettem, mert azt szeretném, hogy mindazok, akik becsüle­tesen, éjt nappallá téve őrködtek, védték fa­lujukat, akiket semmi sem riaszthatott el fészkeik mellől, magukra ismernének. Szere­tettel nekik ajánlom ezt az írást. Egy időben, télen a tej-, eladás majdnem országszer­te akadozott. Olomouc vi­dékén azonban már máso­dik éve jó! teljesítik a fel­adatokat. Az ok? J. Borán, a mezőgazdasági termelési igazgatóság zooťechnikusa e kérdésről a következő fel­világosítást adja: — A szövetkezetekben több a takarmány, jobban gondozzák a teheneket. Olomouc vidékén a tejel­adást' legjobban a nákloi „Építő" szövetkezet teljesí­ti. Tavaly a szövetkezet 103,8 százalékra teljesítetté a téjeladást. öt fejőnőnek köszönhető főleg a siker. Utíkalová fejőnő tavaly átlagosan 4270 liter tejet fejt tehenenként s így nem­csak Olomouc vidékén, de az északmorvaországi kerü­letben is a legjobb ered­ményt érte el. Hazai vi­szonylatban a negyedik leg­jobb fejőnő. Példás munká­jáért a „magas haszonho­zam mestere" kitüntetést kapta. Eredményeikről a fejőnők így nyilatkoztak: MARIE REZNEROVÄ: — A nákloi gazdaságban min­den fejőmőnek megvan a saját technikája. A tehenek már megszokták őket. Min­den fejőnő tíz tehénnel tö­rődik. Reggel négy órakor bemegyünk az istállóba s a szüneteket leszámítva este nyolc órakor végzünk. Meg­szoktuk ezt a beosztást. FR. FANTULOVÄ: — a mezicei farmon az utóbbi időben megjavult a takar­mányszállítás. A tejért ka- pot-t nrámfanr» fifiv részét a takarmányéíőkészlt'ök kapják s ezért mindig van friss takarmány, még vasár­nap is. Hasonló a h'elyzet a szénával is. Nyáron zöld- takarmány is van, ami ej­tésnél nagyon megkönnyíti a helyzetünkét. Általában azt mondhatjuk, hogy mcspt sokkal több a takarmány, mint azelőtt. A szövetkezet takarmánykukoricát is vet s Így több széna marad tél­re. A fejőnők a megállapított takarmánymérinyiséggel maguk gazdálkodnak. A fe­jőstehenek hetven deka- gramm erőtakarmányt kap­nak naponta. A tehén, ha hét litertől több tejet ad, még 25 dekagramm erőta­karmányt kap naponta. Ha a tehenet jól gondoz­zák, az eredmény mindig megmutatkozik. Az egyik fejőstehén az első borjazás után például 12 liter tejet adott naponta, most a har­madik borjazás után 26 liter tejet ad. A nákloi „Építő“ szövet­kezetben még jobban meg­javítják a takarmányalapot. Hektáronként 270 mázsa zöldtakarmány-keveréket. 600 mázsa takarmányrépát, 50 mázsa szénát, a szántó­földön 80 mázsa terimés takarmányt, 370 mázsa cu­korrépát, 38 mázsa búzát és 34 mázsa árpát akarnak ter­melni. Ha ez sikerül nekik, ak­kor tehenenként 2810 liter tejet fejhetnek átlagosan s ismét több mint egy mil­lió liter tejet tudnának eladni, továbbá 31 és fél vagon húst. (A) A magas műszaki színvonal e- gyik szimbóluma a bécsi Prá­terben felépített atomreaktor. Amikor hat évvel ezelőtt elő­ször jártam Bécsben, azt ta­pasztaltaim hogy sok az autó és kevés a gyerekkocsi. Most hat év után már azt mondha­tom, még sokkal több az autó de valamivel emelkedett í gyerekkocsik száma is. Nem­csak szubjektív megállapítás ez a statisztika is bizonyítja, hogy a népszaporulat az utóbbi é- vekben emelkedő tendenciájú. Nem mondom, hallottam olyan nézeteket is: „először az autó, aztán a nősülés“ vagypedig „e- iőször autó, azután gyerek“, Ezek a vélemények ma mái ugyan nem nevezhetők külföldi kuriozitásnak, de otthoni való­ságnak is. Tény viszont az is, hogy a magánkereskedelem árpolitiká­ját a népszaporulat csupán az eladás lehetőségei szempontjá­ból érdekli. Bár a gyerekárú általában kiváló minőségű és nagyon ízléses, de roppant drága. A fejlődő turistaforga­lom magával hozta így azt is, hogy sok bécsi gyerek most gottwaldovi vagy partizánskej cipőben futkároz. Strasser György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom