Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-07-27 / 30. szám

entfiel grafika

Bratislaväban a Szlovák Nemzeti Múzeum kiállítási helyiségeiben e napokban Poznani grafika címen kiállítás nyílt meg. A kiállítás áttekintést nyújt a lengyel grafika fejlődéséről és bemutatja a kimagasló művésze- gyéniségeket. Jan Wronieczki már a század elején feltűnt- munkáival, művészete iskolát teremtett. Nem kevésbé fontos helyet tölt be K. Mondris, l. Burkiewicz és Olejnicziuk, akik megérdemlik, hogy hazájuk határain túl is ismerjék nevüket. Alkotásaik magas technikai tudást, csiszolt ízlést árulnak el. Meglátásaik^eredetiek és számunkra sokszor szokatlanok. A kiállító grafikusok alkotásaiban sok jellegzetességgel, de közös vonással is találkozunk. Ezek a művészek nem szöknek a reális világ elöl, művészi kifejezési módjuk közvetlen, egyszerű és érthető. Keresetlen eszközökhöz folyamodnak és konvenciómentesen adják tudomásunkra mondanivalójukat.

Franciszek Burkiewicz Wronieczki tanítványa, de ö maga is már egy egész új grafücusnemzedéket nevelt fel. Tehetségével lebilincseli a nézőket. Fekete-fehér kompozíciói, az örök ellentétek nála harmonikusan kiegészítik egymást. A témakör is az újdonság varázsával hat.

Érdemes megismerkedni Antoni Golebniak nevével is, aki a hagyományosan lengyel grafika legismertebb képviselője. Érdekes kísérletek Stefánia Smielowska linóleum-metszetei. A legfiatalabb grafikusokhoz tartozik Andrzej Kondziora, aki különösen újszerű technikájával tűnik ki. Zbigniew Kaja mint plakátrajzoló és színpadi tervező érdemelne hosszabb méltatást. Sokrétű tehetségét ötletes, eredeti ex librisein csillogtatja a legjobban. Jan Kabaczinszki „kozmoszi" meglátásai már nem olyan könnyen érthetők és magyarázatra szorulnak.

A kiállítás igen érdekes, arra ösztönöz, hogy összehasonlítsuk a lengyel és a csehszlovák grafika képviselőinek müveit és a jellegzetesen lengyel vonások mögött meglássuk az igazi örök értékeket. U. M.

Magyar siker Moszkvában

NAGY JÁNOS

SZOBRÁSZpp

V

MŰVES Z

i

í

í.

i

A közelmúltban töltötte be 30. évét Európa elsőszámú kedvence, Brigitte Bar- dot francia filmszínésznő.

Tizenhat éves korában kezdett filmezni. Pár évig mint a „párizsi gyáros lányát“ ismerték, aki filmezéssel üti agyon az unalmát. Valójában Vadim rendező fedezte fel, 1951-ben.

Egy év múlva nagyobb szerepet kap a Helénában. A filmezés közben tör ki

dB-XXX

Ü

i

az első botrány: valódi tejet követel fürdővíznek az eddig szokásos festett víz helyett.

1955. Saját helikopterén érkezik'Cannesba. „Ez ki?" kérdezték az újságírók. „Az isteni Brigitte“ — hangzott a válasz.

1956. Először megy férjhez Vadim rendezőhöz. Vadim rábízza a főszerepet az

...... és isten megteremtette a nőt“ cľmú filmben. A film 17 millió frankba került. Óriási közönségsikert aratott. A nyereség két milliárd frank. Megszületett a BB-mítosz.

A karrier érdekében BB mindent feláldoz. Szellőztetik magánéletét, titokban fényképezik, a riporterek hada üldözi. így alakul ki a „szexbomba BB“. Nagyon jól tudja, hogy a ma férfiét mindenekelőtt az erotika érdekli, ezért vetkőzik a filmekben. Néző — színésznő kölcsönös hatás alapján születik meg a -..konkrét nő", a fiatalság legtöbbjének az ideálja. BB népszerűsége és erotikus vonzása generációnk problémája lett.

Közben elválik első férjétől. Férjhez megy Charriere színészhez. Kisfia születik. aki most öt éves, majd újra elválik. A volt férjek nyilatkozatai: Az első: „Nem akarok kirakatéletet élni, amelybe mindenki beletekinthet“. A másodiknak nincs ínyére, hogy „Minden egyes csókját szá- montartják a riporterek".

Huszonhat éves korában öngyilkosságot kísérel meg, de időben felfedezik és megmentik. Újabb szenzáció. Emelkedik BB ára!

Ml okozta BB életúntsá- gát? Mi hajtotta az öngyilkosságba? — 4 riporterek szemtelensége? A férje féltékenysége? CIouzott rendező, aki emberfeletti teljesítményt követelt tőle a filmezésnél? A válasz aligha lehetne egyértelmű. BB ezt mondja: „Nagyon érzékeny vagyok. Fáj és megsebez az igazságtalanság. a hamis barátság, az. ha árulást követnek el elkenem ...“

Jól tudja, hogy a női filmcsillag karrierje nagyobbrészt a vonzó külsőn alapul és nem a színészi teljesítményen. Tisztában van azzal, hogy ameddig személye körül valami titok lesz, mindig izgatni fogja az embereket, s fenntartja

népszerűségét.

Talán ezért nyilatkozott így: „Eddigi

színészi pályám tapasztalata: nem akarok többé ruha nélkül a felvevőgép elé állni“.

Nálunk is bemutatták néhány filmjét: A nagy hadgyakorlat. Babette háborúba megy,

Magánélet,

Igazság. Ezekben a filmekben a szépségén kivül megmutatta azt is, hogy valóban íagy színésznő!

A BB-filmek Franciaország legkelendőbb exportcikkei.

Egy időben az OAS is ki akarta használni céljai érdekében, 50 ezer frankot követelt. BB a Ľ Expres-ben nyílt levélben válaszolt a zsarolóknak: „Nem fogok úgy táncolni, ahogy az OAS fütyül. Nem akarok náci államban élni!"

Születésnapján több kérdésre válaszolt:

— Szemérmes ön? „Úgy gondolom, hogy igen, de ez nem azt jelenti, hogy az ember... Különben is a meztelenség nem szemérmetlenség. Szemérmetlenek inkább a nézők!"

Mit szól a monokinihez?: „Igazán nem kell magamért szégyenkeznem".

Kivel szeretne találkozni a nagy személyiségek közül?: „General de Gaulle- lal, de ezt alig merem kimondani“.

A harminc év mégis csak kor, nem?: „Nem érzek semmiféle változást az előző évhez viszonyítva".

Jelenleg miben játszik?: „Viva Maria“ a film címe és Jeanne Moreauval együtt alakítjuk a főszerepet. Ö Mária I.. én Mária II. vagyok

Le fog vetkőzni a filmben?: „Csak annyira, hogy a lábaim látszanak majd".

Íme a 30 éves, titokzatos vonzó BB. Kovács Antal

alkotása diplomamunkája, mely Bratislavában a vegyészeti középiskola diákotthona előtt áll. Számos kisebb figurája közül kiemelkedik Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Jókai Mór plakettje. Sajnos, mind ez ideig nincs műterme, s ez a helyzet kény-’ szerit! kis méretű szobrok készítésére. Munkabírása bámu-* latos, hiszen az oktató munkából is kiveszi részét. Mostanáig a Besztercebányai Pedagógiai Intézet képzőművészet! tanszékén tanított, a következő iskolai évtől pedig a Nyit- rai Pedagógiai Főiskola magyar és szlovák tagozatának képzőművészeti tanszékén folytatja a fiatalok nevelését.

Eddigi legnagyobb méretű szobrai közül kiemelkedő helyet foglal el üveglaminátba öntött reliefje, mely a poltári kórház falát díszíti, és a különösen egyéni erővel ható Ady-fej. A szobrász emberbaráti szolidaritására jellemző, hogy az Ady-fejet átadta a Képzőművészeti Szövetségnek, árát a csallóközi árvízkárosultaknak ajánlva.

Ennyit röviden eddigi munkájáról. A jövőt illetően pedig még nagyobb tervei vannak. A napokban családjával együtt Komáromba költözik, azzal a szándékkal, hogy itt' telepszik le véglegesen. Most már megoldódik a lakás problémája, azonban nem ez az e- gyedüli, ami őt Komáromhoz vonzza. — Ezt a. várost tekinti szülővárosának és a Csallóközt szülőföldjének. Komáromban nagyon komoly feladat várja: a Városi Nemzeti Bizottság úgy döntött, hogy újra felállítják az 1848-as szabadságharc legendás hadvezérének, Klapka Györgynek a szobrát. A szobrot a felszabadulás után eltávolították és durva kezek erősen megrongálták, fg.v javítása nagy és gondos munkát igénye! Ezt a munkát bízták Nagy Jánosra, mely akkor is megtisztelő feladat, ha a restaurálásra váró szoborba nem vésheti bele saját elgondolását. A komáromi Klapka-szoborral kapcsolatban szükséges megemlíteni, hogy nem eredeti helyén, hanem a vár alatt, szén történelmi környezeteben állítják fel. Hátteréül a várfal és a híres komáromi kőszűz. a vár védője szolgál majd. A szobor talapzatát Jankovics Imre építészmérnök tervezi s ugyancsak ő irányítja a várárok feltöltésének és a környék parkosításának munkálatait is.

Nagy János emlékét akar állítani a csallóközi árvízkatasztrófának. A monumentális szoborcsoportozatot, mely egy családot menekülő gyermekével és az apát, a férfit a gáton ábrázolná — Csicsón szeretné elhelyezni. Ha tervét jóváhagyják, akkor ez lesz a Csallóköz legszebb emlékműve. Elgondolását érdemes lenne támogatni, hiszen a nagy elemi csapásoknak minden korban emléket állítottak. S ki lenné hivatottabb ennek a mementő-' nak az elkészítésire rdint Nagy János, aki '“s-uióközf vallja szülőföldiéripk

Csizmár Miklós

Csehszlovákiában a magyar :épzőművészetnek és iroda- ómnak azonos hagyománya '■annak, amely, ha nem is na- lyon gazdag, ápolnunk kell tégső soron művészetünk fej- ettsége határozza meg helyűn- :et a népek kultúrájában.

Napjainkban sokat beszélünk z irodalomról, de kevés szí isik a hazai magyar képzőmű- 'észetrő! Pedig immár nerr sak íróink és költőink variak, de festőink és szobrásza- nk is. A sok tehetséges al- ;otóművész közül ezúttal a iatal Nagy János szobrásemü- ésszel foglalkozunk. 1960-bar ■égezte el a főiskolát Bratis- avaban és az azóta eltelt öt év Jatt értékes művekkel hívtž el magára a figyelmet. Mái iiákkori alkotásai sejtetik kva- itásait. A művész ma már neír supán ígéret, hanem hatéro- ;ott tehetség, aki eddigi szobaival is biztosítja helyét a :épzöművészet legkiválóbbja ;özött. S ha már a tehetségéül beszélünk, említsük me£ ízt is, hogy egyszer, méc liákkorában, Bratislavában jári íisfaludy Stróbl Zsigmond. A lágy művész az alkalmat ki- lasználta arra, hogy szétnéz- :en a bratislavai szobrásznö- endékek műtermében. Nag> ános szobrai mellett hossza- lan elidőzött. — Első jelentő'

Többórás, fárasztó vetítések, sztárok, sajtófogadások, recepciók, csillogás, viták és barátságok, majd filmek és újra filmek a jellemzői szinte valamennyi filmseregszemlének. Kivételt csak abban képviselnek a jelentősebb találkozások, (így pl. a moszkvai is), hogy az elengedhetetlen rekvi- zítumok és a lényeget adó filmek mellett a kimagasló művészi alkotások sem hiányoznak. A filmkritikusok telesírják a világsajtót „kevesebb fesztivált — több jó filmet“ jelszóval. A moszkvai vagy pi. a velencei fesztiválok jelentősége abban rejlik, hogy ide a nemzeti kinematográfiák legjobb alkotásai jutnak csak e! A kimagasló filmek bizonyítékául vessünk egy pillantást az eddigi moszkvai nagydíjas filmekre: 1959-ben a felejthetetlen „Emberi sors“, két év múlva a japánok híres „Kopár sziget“-e, legutóbb viszont a modern filmművészet csúcsaként emlegetett Fellini film, a „8 és V2“ vitte el a pálmát.

Ezek után írjuk le az idei — sorrendben a IV. — moszkvai fesztivál eredményeit:

N a g y d í j : „HÚSZ ÓRA* - magyar (rendező: Fábry Zoltán).

„HÄBORÜ ÉS BÉKE“ — szovjet (rendező: Szergej Bon- darcsuk)

A r a n y d í j : „ÉGBOLT A FEJÜNK FELETT“ — francia. „MERÉNYLET“ — csehszlovák.

E z U s t d í j: „HÁROM LÉPÉS A FÖLDÖN" (lengyel) „A NAGY VERSENY“ (amerikai).

A filmkritikusok díja (FIPRESCI): „HÜSZ ÖRA"

(magyar).

A legjobb színészi alakítások díját Sophia Loren és Sergo Zachariadze grúz színész kapta.

Az idei moszkvai filmfesztivál sem külsőségekben, sem pedig tartalomban nem maradt el az eddigiektől. A résztvevő filmek közül említsük meg a díjazottakon kívül Vittorio de Sica „Házasság olasz módira“ c. filmjét Mastroiannival és Lorenneí a főszerepekben, a bolgár „Bula“ a keletnémet „Werner Holt kalandjai“, a svéd „Otthonom Copacaban” c. filmeket és a nyugatnémetek „Tamás bátya kunyhója c. alkotását Radványi Géza rendezésében.

A játékfilmek zsűrijének elnöke Szergej Geraszimov szovjet filmrendező volt. Tagjai Marina Vlady, Radzs Kapúr, G. Kozincev, L. Előránt! olasz filmesztéta és még többek között Várkonyi Zoltán magyar filmrendező. A megjelent sztárok — Jack Lemmon, Silvana Mangano, Thomas Holzmann (dr. Sorge alakítója), Marina Vlady, Robert Hossein, Angelica Dombrose — közül legnagyobb sikere kétségkívül Sophia Lorennek volt.

Térjünk vissza röviden az eredmények értékelésére, ill. a magyar „Húsz óra“ kiemelkedő sikerére. Fábry Zoltán filmje ugyanis a Háború és békével ellentétben nemcsak a nagydíjat, de a filmkritikusok tekintélyes díját, a FIP- RESCI-t Is megkapta és ezzel az összes film fölé emelkedett. A moszkvai fesztivál tehát jelentős állomása a magyar film fejlődésének. Az elmúlt években sokat olvashattunk a magyarországi filmművészet általános visszaeséséről, lehanyatlásáról. Az alkotókat minden oldalról elmarasztalták, a magyar film helyzete közügy lett. Maguk a filmesek is az öniróniához nyúltak a „Miért rosszak a magyar filmek“ c. szatírával. A jobb eredmények viszont nem sokáig várattak magukra. Éppen két éve nyert Moszkvában ezüstdíjat a „Legenda a vonaton“. Később díjakat nyert „Az angyalok földje“ a „Nappali sötétség“ a „Sodrásban“. Páger Antal a tavalyi Cannes-i fesztiválon a legjobb színészi alakítás díját nyerte el. Az idén már két nagydíj illette a magyar kisfilmeseket Can- nesban Vadász János „Nyitány“ c. filmje, Krakkóban Szemes Marianne „Válás Budapesten" c. dokumentumfilmje kapta a legnagyobb elismerést. Ezek- után világos előttünk, hogy a moszkvai nagy siker nem csak kiugrás, és nem véletlen következménye, hanem az egészséges fejlődés eredménye. Természetesen Fábry Zoltán művészetét méltányolni kel! hiszen 1956 óta magyar film nem ért el ilyen sikert. Akkor Cannesban a nagydíjat a „Körhinta" kapta. Rendezője ugyancsak Fábry.

Reméljük, mi is hamarosan láthatjuk filmszínházainkban a díjnyertes filmeket és nem kell olyan sokáig várnunk, mint Fellini említett filmjére, amelyet, sajnos, még a mai napig sem játszanak hazánkban. VAVRECZKY GÉZA

Lapunk múltheti számában a „Gombaszög a miénk“ című cikkünkbe sajtóhiba csúszott be. A negyedik hasáb harmadik sora folytatva helyesen így hangzik: A vendégegyüttesek közül az Ukrán Állami Népiegyüttes aratta a legnagyobb sikert, a Bratislavai Katonai Művészegyüttes „Hogyha minden derékszíj“ című humoros műsorát nagy tetszéssel fogadta a közönség.

Olvasóink szíves elnézését kérjük. Szerkesztőség