Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-05-11 / 19. szám

Äz öregasszony ott fönn az Emeleten a halálán volt — mióta Martha csak az eszét tudja. Akár egy viaszbáb, úgy feküdt a takarók közt, amikor a kicsiny Martha az édesanyja kíséretében gyümölcsöt és főzeléket hozott a haldoklónak. Martha azóta köténye és mintás ruhája alatt nővé serdült, szőke haját konytba csavarta a tarkóján. Minden reggel a napkeltével ébredt, tüzet gyújtott s beengedte a vörösszemű macskát. Egy csésze teát főzött és felment a hálószobába, s az öregasszony fölé hajolt, aki sohasem csukta le vak szemeit. Minden reggel belenézett az öregasszony szemének árnyaiba, s elhúzta a kezét fölöttük. Hogy lélegzik-e az öregasszony, azt sose tudta megállapítani. — Nyolc óra, ryolc ó- ra van — kiáltotta. S a vak szemek elmosolyodtak. A takaró alól egy eres kéz nyúlt ki, s nem mozdult, amíg Martha meg nem fogta kicsi, párnás kezével, s ujjait nem fonta a csésze köré. Amikor a csésze kiürült, Martha újra megtöltötte, s amikor a kanna is tires lett, leszedte a fehér paplant az ágyról. Az öregasszony ott feküdt hálóingben, kiterítve, s a testének színe éppoly szürke volt, mint néhány szál megmaradt haja. Martha rénd- betetťe az ágyat, s várta az ö- régasszony parancsait Aztán elvitte a kannát. Minden nap együtt reggelizett a fiúval, aki a kertet gondozta. Odament a kerti kapuhoz, kinyitotta, s a távolban meglátta a fiút, az á- sóval. Fél kilenc, mondta. Csúti úton. Aztán bement a házba, hogy lemossa a kezét.

Tavasz első hetében történt Martha betöltötte huszadik é- letévét, s az öregasszony u- gyanúgy nyújtotta kezét a csésze teáért, s a hálóingének eleje éppoly kevésbé libbent meg a lélegzetétől, mint eddig, s a vagyona még ott hevert a matracok alatt. Martha oly sok mindenre vágyott Egy férfira, aki az övé lesz, egy fekete ünneplő ruhára s egy virágos kalapra. De nem volt egy garasa se. Azokon a napokon, amikor a fiú a tojásokat és a főzelékfélét a piacra vitte. Martha átadta neki azt a hatpennyst, a- mit az öregasszony bízott rá, s a pénzt, amit a fiú zsebkendőjébe kötve hozott vissza, a vénasszony kezébe nyomta. Koszt-kvártélyért dolgozott, mint ahogy a fiú is; igaz, a lány a szobában lakott fent, míg a fiú szalmazsákon az üres fészerben.

Egyszer piacnap fényes reggelén Martha kisétált a kertbe, hogy a fejében rajzó gondolatokat lehűtse. Két felleget látott az égbolton, két ormótlan kezet, ahogy összecsukódnak a nap feje körül. Ha repülni tudnék, gondolta, berepülhetnék a nyitott ablakon, s a fogaimmal belemárnék a vénasszony torkába. De a szél elfújta ezeket a gondolatait. É- rezté, hogy nem akármilyen lány ő, hiszen a téli estéken, amikor a fiú a szalmán álmodott, s az öregasszony magára maradt a sötétben — ő könyveket olvasott. Egy istenről olvasott, aki aranyban öltött teshyá fiú volt, az arcában a szeme: két metszés, vörösebb, mint a macskáé. Martha élébe tette az ételt, félreült, kezét a tűznél melengette. Amikor a fiú felállt, mindig megkérdezte: — Nincs szükséged valamire? — De a lány még sose mondott igent. A fiú pedig visszaballagott, hogy kiássa a burgonyát a földből vagy megszámlálja a tyúkok alatt a tojásokat; s ha a kerti bokrokon beértek a gyümölcsök, Martha még délelőtt odafutott hozzá. Ahogy Martha a piros ribizlik halmát bámulta a maga kezében, a pénz jutott eszébe, az öregasszony matraca alatt. Ha tyúkokat kellett leölni, a lány sokkal ügyesebben tudta elvágni a nyakukat, mint a fiú, akinek tétovázott a sebben a kése, s a vér végigfolyt a késen, a ruhája ujjára. A lány elkapta a tyúkot, és leölte: ujjain érezte a vér melegét, s nézte, hogy futkos a tyúk fejetlenül, a kertet, kígyókról, melyek emberi hangon szólaltak meg s egy emberről is, aki a hegy tetején állt, s lángoló-lobogó eszméket hirdetett.

A kert végében, ahol a kerítés zárta el a vad, zöld mezőt, egy dombocskához ért. Ott temette el a kutyát — ezt a- zért .ölte meg, mert elkapta és megfojtotta a tyúkokat a kertben. Nyugodjék békében, hirdette a kereszt, de halálának napját a hónapéval felcserélve véste oda: így hát a kutya még nem is halhatott meg. Itt eltemethetném öt is, mondta Martha magában, a kutya mellett, a trágya alá, úgyhogy senki se találja meg. Pattintott egyet az ujjaival.

Bent ebédet kellett készíteni a vénasszonynak, burgonyapürét teával. Csak a konyhakés pengése hallatszott: a szél elállt, a szive olyan csendben dobogott, mintha vattába csomagolta volna. A házban senki se moccant; a keze elzsibbadt az ölében, s hogy a füst felszáll a kályhából, ki a magas égre

— ezt se hitte most el. Csak elcsitult, egy kakas kukorékolása halatszott, s neki eszébe jutott, hogy a fiú nemsokára megtér a vásárból. Megint úgy érezte, hogy ölhetett kezére halálos zsibbadás száll. S e halálos zsibbadásban meghallotta, hogy a fiú keze elhúzza a retészt.

Belépett a konyhába: s azt látta, hogy Martha nem pucolja a krumplit. A fiú a zsebkendőt az asztalra dobta. A lány felnézett és rámosolygott, hogy a pénz csengését meghallotta. Sohasem látta még mosolyogni őt a fiú.

A lány a fiú elé tetté az é- telť, s ő maga a másik oldalon ült le a tűz közelében. Odahajolt a fiúhoz: az beszippantotta Martha hajának lóhere illatát, s látta , hogy a körme alatt a poros kerti föld gyászol. A lány ritkán ment ki a házból a furcsa külvilágba: csak néha — ha gyilkolni kellett, vagy mégdézsmálni a ri- bizlibokrokat. Felvitted már neki az ebédet? — kérdezte a fiú. Martha nem válaszolt. Amikor befejezte a falatozást, felkelt az asztaltól, s odaszóľť a lánynak. — Nincs szükséged valamire? — mint ahogy már ezerszer megkérdezte tőle. — Van! — felelte Martha.

Sohasem válaszolt még érre igenlően. S a fiú sohasem hallott még nőt úgy beszélni, mint Marthát. Mellének növő árnyai sem voltak még ilyen sötétek. A fiú odabotorkált hozzá, keresztül a konyhán, s a lény vállához emelte a kezét. — Mit tennél még értem? — kérdezte a lány s megoldotta a ruhája kötőjét, úgy, hogy az leesett róla, s fedetlenül hagyta a mellét. Megfogta a fiú kezét, s a melléhez vonta, ő megbabonázva bámulta a meztelenségét, a lány nevét kiáltotta, s átkapta a derekát. — Mit tennél értem? — kérdezte a lány. A matrac alá dugott pénzre gondolt és szorosan ölelte magához a fiút: a ruhája a padlóra esett, s az ingét leszakította magáról. — Azt teszed, amit én akarok — mondta a lány.

Egy perc múltán kitépte magát a fiú karjaiból, és csendben beszaladt a szobába.. Meztelen hátát a felfelé vezető lépcső ajtajának támasztotta, s odainteťťe a fiút és megmondta neki, mit kell tennie. — Gazdagok leszünk — suttogta. A fiú még egyszer megtapogatta volna, de a lány elkapta a kezét. — Segítesz nékem! — parancsolta. A fiú elmosolyodott, bólintott, Martha kinyitotta az ajtót, s felvezette őt a lépcsőn. — Itt maradsz, csendben — utasította Martha, ő a csorba kancsót, a félig nyitott ablakot s a falra aggatott imádságokat bámulta még először. — Egy óra van már — kiáltotta a lány az öregasszony fülébe. A vak szemek mosolyra nyíltak. Martha körülfonta ujjaival a vénasszony nyakát - Egy óra már _ kiáltotta, s a falhoz verte az öregasszony fejét. Három kis kop- panás kellett csak, s a fej úgy loccsant szét, mint valami tojás.

— Mit tettél ? — ordította a fiú. Martha kiszólt neki, hogy jöjjön be. A fiú kinyitotta az ajtót, s dermedten bámult a meztelen nőre, aki az ágyneműbe törölgétte a kezét. A vér kerek foltot festett a falra, s a fiú felsikoltott az iszonyattól.

— Csendben maradj — mondta Martha; de a fiú az ő nyugodt hangját hallva újra felr sikoltott, s leszaladt a lépcsőn.

— így hát Márthának el kell repülnie — mondta a lány magában, — elszállni az öregasszony szobájából, ki a szélbe. — Szélesre tárta az ablakot, s átlépett a párkányon.

— Már repülök — mondta.

De Martha nem tudott repülni. Jngvári Tamás fordítása

Aranyfa • Aranyfa • Aranyfa * TAKÄTS GYULA:

Aranyf

Aranyfa

Egy zöld levél sincs rajta!... Csak szirom!

Mint szó nélkül csak rím a papíron. Csak csengés. Csupa rím!

E pázsit szőnyegin így zendült föl s robbant sárgán reánk,

mint dinamit, e kis bokor virág. “

Feketedö halmokat CD bontogat a virradat

Feketedö halmokon fm* sárgalábú fény oson

CD

o

2

w

K

Cd

Cü

<

Q

O

CD

0)

a>

<u

Zöld lehelet szárnyain nyíló égbe száll a kin

tavaszi szagot terem földönfutó énekom

Nöjj hozzám virágként örömszínű ágként rámhulló lágy lombod rejtse el a gondot s csókodtól szavadtól egy-egész-magadtól gondárnyékos földem hadd teremjen zölden

>>

c

tv

■<

NAGY LÁSZLÓ:

Bíztam a tavaszban

Bíztam a tavaszban én fagyos szegény, s míg fölmagasodtam kést dobott belém.

Vérpermet elsikló szürke ég alatt, letűnt az erő és le a pirkadat.

Rozsvetés hullámzik, én se nyughatom, hánykődok ájulton ezüst habokon.

MÁjui

RÓNAY GYÖRGY:

A dómmal szemben a téren csupa fehér szösz ez a vén nyárfa;

mintha kiöltözött volna, szorongó kései nászra. A bástya alatt bodzaerdő, sok-sok rezgő fehér tányérvirág.

Valahol egy kollégiumban diákok nyúzzák a harmonikát.

Elszorul tőle a szív, milyen gyorsan elmegy az élet,

míg viszi, viszi, viszi a meleg nyári szél a nyárfapilléket.

>

tt

3

*

Aranyfa • Aranyfa • Aranyfa • Aranyfa • Aranyfa • Aranyfa • Aranyfa •

modern

művészet

abc-je

17.

A modern regény

A XIX- századi regényíró, dalom a franciáknál és az oroszoknál éri el tetőfokát. Az írók átfogón és részletesen ábrázolták a társadalmat, egy-egy alkotásuk mintegy enciklopédia, felölel mindent, ami egy korszakon belül lényeges és fontos volt. DOSZTOJEVSZKIJ műveiből azonban már hiányzik ez a teljességet nyújtó korfestés, ő már elsősorban lélektani elemzésre törekszik, s nem a cselekedetek s a történés van előtérben, hanem azok az indítóokok, amelyek mindezt kiváltják. Végeredményben ez a sajátossága ábrázolásmódjának, amelyet a modern próza leginkább továbbfejlesztett s újabb mozzanatokkal, árnya, latokkal gazdagított. Legna. gyobb érdeme, hogy befelé irányította, a lélek rejtett és titkolt tulajdonságainak felkutatására ösztönözte az í- rókat.

A modern regény megteremtőjének azonban az angol James Joyce-t és a francia Marcel Proust-ot tartjuk. Joyce terjedelmes prózai müveiben is használta a szabad asszociációkat, egy- egy mondata, több képzetet is előidéz, vagyis olyan regé. nyékét hozott létre, amelyeknek értelme homályos, szinte 'minden egyszerre ért. hetö és érthetetlen benne. Első regénye 1922-ben U. LYSSES címen jelent meg, majd ezután alkotta meg

második világhírű regényét, a FINNEGANS WAKE címűt. Joyce külön nyelvet is kialakított, tehát tudatosan és elvszerűen egészen új és máig is utánozhatatlan kísérletezésbe bocsátkozott. Persze ebben nagy szerepet játszott az is, hogy majdnem 20 nyelvet tökéletesen ismert. Akik behatóan foglalkoztak müveivel, hangsú. lyozzák is a joyce-i nyelv jellegzetességeit. Sok hangutánzó szót használt, a nyelvbotlásokat és egyéb nyelvi tévedéseket szintén beillesztette regényeibe. Szinte alig lehet fordítani ezeket a müveket, sokszor csak szavak sokasága kerülne egymás mellé, s ebből az olvasó mitsem értene. Akik megkísérelték magyarra for. dítani, azoknak sem sikerült teljesen megbirkózni e roppant nehéz feladattal. A következő kiragadott részlet is jól bizonyítja Joyce stílusát: „JUSZT1USZ (az önmásikhoz): Dagi a nevem és derűs a természetem, dús az üstököm, s minden arcvonásom derék és meg fogom dagasztani e dendit, vagy Daróc Dorka dákója hiába dübörög. Én vagyok a dalia, aki dinsztel és dagaszt. Dirr-durr!“ S ehhez hasonlóan szövi a mondatokat s gondolatokat tovább.

A másik nagy újító Marcel Proust volt, aki Az eltűnt idő nyomában című regényciklusban Bergson filozófiai tanaira támaszkodva s az időről alkotott fejtegetéseit alapul véve sajátságoson újszerűt hozott létre. Azt vallotta, hogy egy bizonyos szín, íz vagy szag emlékképek egész sorát i- dézheti fel bennünk, s ezt ennek hatására újra átéljük. Egy perc jelentősebb lehet az ember számára, mint hosszú hetek, hónapok, sőt évek, s éppen egy ilyen elevenen élő kép a múltból kapcsolódhat a jelenhez. Ilyen esetben tulajdonképpen a múlt jelenné válik és felülkerekedik rajta. íme, a prousti életlátás és ábrázolásmód: „Abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az 1- nyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és már csak az okát sem tudtam.“ Proust sokszor éveket ugrik át, máskor viszont egy röpke pillanat leírásánál hosszan elidőz, szinte mindent kimerítően elemez és részletez. Műveiben rendkívül fontos helyet foglal el a szerelem, de csak azzal a lelkiállapottal foglalkozik, amikor fokozott és túlhevített forrná, ban jelentkezik. Nem egyszer jelenné izzódik a hős egy-egy a múltban átélt élménye.

Az írók Joyce és Proust után még sokat javítottak, csiszoltak, módosítottak a regények szerkezeti felépítésén, de végsősoron csupán azt fejlesztették tovább, amit ők indítottak s kezdtek el. Dobossy szerint például André Gide még nagyobb hatást gyakorolt a háború közti irodalomra és a regény további sorsára, mint Proust, aki vele egyidőben alkotott. Gide sem csoportosítja egy központi mag köré az össze, függő történetet, hanem kiragad valamit a hőse által átélt valóságból, s azt írja le. Ezekután nem véletlen, hogy az írók időben és térben egyaránt szabadon és az élmény erejétől vezetve kalandoznak. Napjainkban is állandóan szaporodnak az olyan kísérletek, amelyek valamilyen formában kikezdik a regény szerkezetét s az újszerűség becsvágyával íródnak.

Zsilka Tibor Következik: Az újabb irodalomról.