Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-05-11 / 19. szám
A szerelem valahogy az emberi élet egészen sajátos mozzanata. Hatása sokszor teljesen új tulajdonságokkal ruházza fel „áldozatát", sőt nemegyszer a meggondolatlanságig is elvakítja. (Hányán tettek kísérletet, vagy lettek öngyilkosokká szerencsétlen szerelem, bői kifolyólag!) Nyugodtan állítjuk, hogy az emberi társada. lom csaknem minden tagja átéli egyszer, de mindannyiunk képzeletében, vágyaiban külön - külön, egyéni elképzelésünk van róla: más-más remények, álmok, kívánságok fűződnek hozzá. Mi is hát tulajdonképpen az igaz, tiszta szerelem? Határait körvonalazni, szabályba foglalni ezt az oly sokra ösztönözni tüdő életérzést — nagyon nehéz. A polgári filozófia hívei valamikor egoizmus, nak tartották és magyarázták. Voltak, akik ezt hangoztatták: A szerelem egoizmus — kettesben. Míg egyesek egocentrikus értelmet adtak a szerelemnek, mások már a viszont szerelmet is belevonták bölcselkedéseikbe. Valljuk be őszintén: minden fiatal igyekezett már — legalább a maga számára —, meghatározni a szerelem fogalmát. Elképzeléseit gyakran „kötele. zö" követelmények határai közé szorítja. PL: kizárólag feketehajúnak szabad lennie, magas legyen és jó sportoló, nem szabad, hogy csak egyszer is „benézzen" a kocsmába stb. Ezt a hovatovább egyre jobban divatba jövő újságbeli apróhirde. tések is bizonyítják. Az itt „előírt" kívánságok: szem- és hajszínek, testmagasságok stb, vajon az igazi, döntő tényezők lehetnek-e két olyan ember kapcsolatának kialakulásában, akik egy életre szóló kölcsönös megértést és szeret etet remélnek egymástól? A kérdésre meddő bölcselkedés helyett, in. kább egy, az életből vett példával próbálunk válaszolni: A lány tizennyolc éves volt, röviddel az érettségi vizsgák előtt állt, amikor egy télutói vasárnap megismerkedtek egy „ötórai teán”. Tanárnő szeretett volna lenni. A fiú húszéves, jóvágású, remek táncos, nak bizonyult. A vasútnál dolgozott mint segédmunkás — középiskolai érettségivel! Hogy miért? Könnyelműségből. Érett, ségi után ugyanis nem sikerült rögtön a főiskolai felvételi. Esetleg más szakmára „átnyergelni", vagy egy év múltán új. fent megpróbálkozni az eredeti tervekkel, lusta volt már. Ő így magyarázza semmiképp sem helyeselhető elhatározását: „Truccból mentem a vasúthoz". Oj barátnője ezért természetesen eleinte elégedetlen is volt vele, de szép, férfias termete, kiváló táncosi mivolta őt is e téren könnyelművé, a körülményekkel túl hamar megalkuvóvá, a kelleténél engedékenyebbé tette. Ahelyett, hogy átformálni vagy legalább befolyásolni próbálta volna partnere gyenge akaraterejét, nagyon hamar belenyugodott a fiú felületes jel. lemébe. Félévi ismeretség után — miközben a jól sikerült érettségi után az egyetemre is fölvették —, „kellemes hírrel" lepte meg a fiút: egy alkalommal tudtára adta, hogy teherbe esett! Összeházasodtak. Nem sokkal később kénytelen félbeszakítani a még éppen hogy csak megkezdett tanulmányait. A személyazonossági igazol - ványban pedig, a foglalkozást megjelölő rubrikában a fiúénál még kevesebbet jelentő szó áll: „Foglalkozása: nincs" A tánc és a vonzó külső mellett érede. tileg kicsinek tetsző problémák rohamléptekben nőttek hatalmasokká, míg a „nagy" szerelem éppen ezek láttán, a szappanbuborékhoz hasonlóan, semmivé lett. A gyerek megszületése után pár hónappal benyúj. tották a válópert... Eddig a tanulságos példa, mellyel tán egy lépéssel tovább jutottunk a szerelem mibenlétét kutató kérdés vizsgálatában. A szerelemnek nem szabad csupán külsőségekre szorítkoznia, vagy csak felületes ismeretségre és csaknem rögtöni szexuális kapcsolatra, hanem feltétle. nül szükséges tartozéka a fele. lősségérzet, a minden irányú önfeláldozás és segíteni akarás. Csak ezeknek a „kellékeknek" a figyelembevételével érhető el, hogy a sokszor csak külsőségekben alapuló futólagos ismeretséget vagy már a fentebb említett felületes, csupán szexualitásra irányuló vonzalmat — szerelemnek higgyük! Bizonyára vannak az olvasók közt olyanok is, akik azt mond. fák, hogy ez „iskolapélda" volt, mások tán ezt kérdik: Miért kell a szerelemre ennyi szót vesztegetni, hisz ez csak belső érzelem és szerencse dolga? Igen! — nem kis mértékben igaza van az illetőnek, ha így vélekedik. Csakhogy a szerelem csak annak válik a szerencse dolgává, aki nem hagyja magát, elhamarkodott, pillanatnyi érzelmei által tévútra vezetni. A közös, egymáshoz fűzött élet A tőketerebesi járásban is véget értek a CSISZ évzáró tagsági gyűlései. A tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a fiatalság zöme nem végzett és nem is szándékozott jó munkát végezni. Több helyen, például Kaposvajkócon, Nagyráskán, Veskócon a kezdeményezések hiánya okozza a bajt. Veskócon például semmiféle kulturális élet nincs. A fiatalok a kultűrházat nem tudják kihasználni. Az évzáró taggyűlést is alig lehetett megtartani. Hogy miért van ez így általában minden községben? Elsősorban is a rossz szervezésben látom a bajt. Az alapszervezetek vezetőségei úgyszólván semmi gondot nem fordítanak a jobb munka elérésére. Nem tőrödnek a fiatalok kezdeményezéseivel sem. Hasonló a helyzet egyes üzeaztán a kölcsönös megértés és az élethez szükséges szerencse dolga lesz. Térjünk vissza egy percre még az előbbi „iskolapéldánkhoz"! Nem a fiatalember kezében voltak a barátnője jövőjét irányító fonalak? Teljes mértékben! Nem tudott azonban uralkodni felületes —, de jellemével megegyező — érzel, mein, visszaélt a lány kezdetben bizony szintén nem meggyőző, de azzá fejlődő szerelmével. A tanulság tehát mindebből az, hogy szerelemre csak olyan személy érdemes, aki a tiszta érzelmeket és az esetleg közösen eltervezett együttes jövőt becsületesen, higgadtan s reálisan tudja értelmezni. Elmélkedésünk kezdetén meg. állapítottuk, hogy csaknem mindenki átéli egyszer a szerelmet. Azt azonban, hogy hány olyan embertársunk van, aki egyedül érzi magát, a pszichológiai felmérések bizonyítják. Ezekből az is kitűnik, hogy a fiataloknak körülbelül egy. negyede szeret „reménytelenül", más szóval partnerétől, komoly viszont szer etet helyett semmit, vagy esetleg csak flörtöt kap. Ha alaposabban szét- tekintünk magunk körül, bizony észre kell vennünk, hogy iskolai, illetve munkatársaink között hányán vannak olyanok, akik egyedül érzik magukat. Gyakori okozója érmék épp egy szerelmi kapcsolatban elszenve. dett csalódás. A fiúk a „nagy" csalódás után így szoktak nyilatkozni: csak diplomára vagy motorkerékpárra buknak a lányok. A lányok panaszaiból viszont a fiúk puszta kalandvágya a leggyakrabban kivehető panasz. Hogy az ilyen motoros, diplomás, kalandos esetek nemritkán mégis a házasságkötő teremben végződnek, annak már egy életet követelő, harmadik „személy" szokott az okozója lenni. Szeressünk hát becsületesen, megértéssel, valóban tiszta szívből! Ha így teszünk, bizonyára nem kell majd egy véleményen lennünk a világszerte ismert íróval, Stendhallal, aki a szerelemről ezt mondta egyszer: „A szerelem a világ legpompásabb virága, de sajnos, a legmélyebb szakadék szélén ereszti a földbe gyökereit!"-kinti szervezeteknél is. Például a Vajáni Hőerőmű CSISZ-szer- vezeténél szintén hiányzik a kezdeményezés, a jó szervezés, ami az eredményes munkához elengedhetetlen. Vannak azonban helyek, a- hol eredményesen dolgozik a CSISZ alapszervezete. Ilyen például Kaposkelecsény, Nagy- szelmenc, Szirénfalva, ahol a fiatalok akarnak és tudnak is dolgozni. Szirénfalván például a fiatalok segítették építeni a kultűrházat, amelyet kisebt városok is megirigyelhetnének Színjátszó- és tánccsoportot is szerveztek. Jelenleg irodalmi színpad megalakításán fáradoznak. Az új kultúrházban klubhelyiséget rendeztek be, ahová örömmel jár minden fiatal. Így kellene máshol is dolgozni. Pásztor István £ szirénfalvi fiatalok Vita a CSISZ-ről Mivel néhány évé fiatalokkal dolgozom együtt, elég sok tapasztalatot szereztem a CSISZ-szervezettel kapcsolatban is. Különben munkaköröm is ezt követeli meg. Ezért szeretnék az alábbiakban néhány észrevételt közölni. Nagyon sokszor hallottam az idősebbeket panaszkodni a mai fiatalokra. Amikor mi fiatalok voltunk, egészen másképpen volt minden — mondják az idősebbek — „és jobban ment az ifjúsági szövetség munkája is. Arról azért megfeledkeznek, hogy azóta nagyot változott a világ és így nagyon sok tényező befolyásolja a fiatalokat, Ezek a tényezők mások, mint 10—15 évvel ezelőtt. Ezeket figyelembe kell venni, ha Ítéletet alkotunk a fiatalokról. Véleményem szerint a CSISZ ténykedését teljesen a fiatalság érdeklődési köréből kellene elindítani. A fiatalok, ha nem találjak meg az alapszervezetben azt, ami után érdeklődnek, akkor természetes, hogy nem szívesen járnak annak összejöveteleire sem. Ügy gondolom, hogy minden ifjúsági funkcionáriusnak tisztába kellene lennie azzal, hogy a fiatalok megbíznak-e szervezetükben. Továbbá azzal is, mennyire tekintik az alapszervezetüket sajátjukénak. Mert bizony nagyon gyakran lehet hallani, hogy nem jól szerveztek meg valamit, és a fiatalok másképpen gondolták valaminek a rendezését, szervezését, mint a vezetők. Ez is arra vall, hogy a fiatalokra többet, de másképpen kell támaszkodni, mint eddig. További fogyatékosságnak tekintem azt is, hogy sokszor mindenáron nevelni akarjuk őket. A fiatalokat mindig csak oktatjuk és mások mindig jobban tudják, mit akarnak a fiatalok, mint saját maguk. Hagyjunk több szabad kezdeményezést és ne vezessük őket kézenfogva. Természetesen ezzel nem akarom az oktatás, a nevelés fontosságát figyelmen kívül hagyni. Mivel nagyon sok ifjúsági gyűlésen voltam, ezekről is szeretnék néhány észrevételt tenni. A legtöbb esetben a CSISZ gyűlések nagyon hivatalosak, túl szárazak és nem lehet érezni rajtuk a fiatalos lendületet, az életet. Legtöbbször csak azért szervezünk tagsági gyűlést, mert a felsőbb szervek erre utasítanak. Szerintem sokkal jobb lenne a gyűléseken a hivatalos rész után mindig beiktatni olyan részt is, amely minden tagot érdekel. Miképpen lehetne a jövőben a CSISZ munkáját megjavítani, ehhez szeretnék néhány javaslatot adni. Többet kellene az illetékes felsőbb szerveknek segíteniük az alapszervezeteket, például iskolázások, tapasztalatcserék stb. útján. Az ifjúsági szövetséget mentesíteni kellene azoktól a feladatoktól, amelyek más szervekre tartoznak, például kom- poszttrágya készítés, négyzetes fészkes ültetés, stb. Több régi üdülőközpontot kellene felújítani és újakat létesíteni, hogy kirándulhassanak turistáskodhassanak a fiatalok. Szigorúbb eljárásokat kellene indítani a nem tevékeny tagok ellen és ezeket gyakran bírálni. A CSISZ tevékenységét a fiatalság érdekei szerint kellene irányítani. Kevesebbet kellene gyúlé- sezni, hivataloskodni, bizonyos problémákat a sport és turisztikai összejöveteleken is megbeszélhetnénk. Ügy gondolom, ha legalább néhány javaslat megvalósul a- zok közül, amelyek már a vitában eddig is elhangzottak, akkor a CSISZ munkája színvonalasabb és tartalmasabb lesz. Bende István, a komáromi járási pionírház dolgozója. • • Crdögöh úsznak Bordeaux kikötője felé TI Aztán jöttek a vizsgák. Egy éjszaka ejtőernyővel ledobták őket a skót határ közelében és onnan — civil öltözetben, igazolvány nélkül — három nap alatt végig kellett menniök e- gész Anglián, hogy visszatér- lessenek szolgálati helyükre. Hogy ez sikerülhessen, útközben lopniok kellett az élelmet, fel kellett használniok minden lehetséges közlekedési eszközt és ügyelniök kellett, nehogy a rendőrség lefülelje őket. Aki a terminust be nem tartja, vagy lefogja a rendőrség, nem vehet részt a további kiképzésben. Ennél az első vizsgánál kihullott a fiúk egy- harmada. Néhány nappal később a csalóka Dortmoor-i mocsarakon rendezték meg a második vizsgát. Itt elhullott a másik harmad, pedig olyan vakmerő és acélidegzetű emberekről volt szó, akik valósággal művészei voltak annak, hogy hogyan váljanak láthatatlanná szabad terepen. Tehát mindössze tíz férfi maradt: tíz ördög, akik nem ismerik a lehetetlent. Közvetlenül az akció előtt jött az utolsó súlyos vizsga. Margetéből Londonba kellett evezniök — tehát 120 <m-t, mégpedig a mesterségesen teremtett ellenséges terület nehéz körülmények közt. 3t csónak indult útnak, de csak egynek a legénysége — Hasler és Spaks — érkezett a célba. A többi néhány csónak legénységét „megsemmisítette“ a partmenti őrség. MINDENKI EGYEDÜL HAL MEG 1942. december 1-én reggel i „Tuná“ nevű tengeralattjáró .Frankton“ alakulatával el- íagyta a skót öblöket. Ekkor lasier összehívta az embereit is elmondta útjuk célját. Hall- jatagon bólogattak. December í-én este kilenckor öt kenu 'lhagyta a tengeralattjáró fe- lélzetét és csendesen a 15 ki- ométerre lévő francia partok rányába indult. Minden csó- lakban ketten ültek. Este fél tizeiíegy tájban ha- ialmas víztölcsérbe jutottak, tt találkoztak a tenger árhul- ámai a Gironde vizével. A co- nandos „Frankton“ ekkor élte ít az első poklot. Harminc percig küzdött a csónakok legénysége a hullámokkal a puszta életért. Amikor tizenegy óra- <pr végre kikerültek a víztölcsérből, megállapították, hogy egy csónak hiányzik. Hiába keresték: a csónak és legénysé- je nyomtalanul eltűnt. Éjfél után a megmaradt négy csónak ráakadt a Gironde koséi hat kilométer széles torkolatára és itt bekerültek a második, az előzőnél is szörnyűbb vlztölcsérbe. Amikor losszú küzdelem után kievez- ek belőle, egy hatalmas hullám 'elborította az utolsó csónakot. Legénységének sikerült megragadni a többi csónak ol- ialát. Hideg szél fújt, a csónakokat jégréteg kezdte beborítani, de az a két katona minden szó és panasz nélkül /ontatta magát a jeges vízben. Bizonyos idő múltán Has- er abbahagyta az evezést és Így szólt hozzájuk: — Fiúk,- tovább nem húzha- :unk magunk után... — All right — mondták a 'iúk és elengedték a csónakokat. — Sok sikert, comman- iant! Megfulladtak, holttestüket bartra dobta a folyó és a há- ■om csónak tovább evezett. Éjfél után fél egykor a co- mandos „Frankton“ német őrcsónakokba ütközött, amelyek égymás közelében horgonyoztak. Az egyik csónakon lámpa világított. Ügy döntöttek, hogy ötperces időközönként kerülővel eleveznek mellettük. Két kenu biztonságba jutott, de az utolsó a reflektor fénycsóvájába került. A németek megadásra szólították fel őket. Tüzeléssel válaszoltak. A németek szétlőtték őket és csónakjukat is. Már csak két csónak legénysége élt. AZ ÉJSZAKA LEPLE ALATT Reggel nyolckor, ahogy az álcázó háló alatt elaludtak, halászok fedezték fel őket. Hasler beszélgetéssel, amelyről meg volt győződve, hogy tökéletes francia nyelven folyik, próbálta a szimpátiájukat megnyerni. Hiába. A franciák összepakolták halászfelszerelésüket és gyorsan elmentek. Egész nap fegyverrel a kezükben várakoztak. Sémi sem történt: a németek nem jöttek. Sötétedéskor tovább indultak. Még száz kilométer állt előttük és Bordeaux kikötőjében hat nagy hajó, melyet négyüknek kellett megsemmisíteniük. Másnap a parti bozótban kutya fedezte fel őket és nem sokkal később a kutya gazdája akit az ugatás csalt oda. A parton francia paraszt jelent meg. Semmi jelét se mutatta a bizalmatlanságnak, sőt ellenkezőleg. Elbűvölve beszélgetett néhány órát velük és csak nehezen lehetett meggyőzni, hogy oda ne hívja az egész családját. Emlékül le a- kart velük fényképezkedni. Megígérték, hogy a háború u- tán elküldik neki a fényképüket. A harmadik éjszaka tovább eveztek és nappal apró szigeteken húzódtak meg a folyó közepén. A víz fölött folyton ott keringtek a német felderítő repülők — valószínűleg megsejtették, hogy a folyón ellenséges csónakok eveznek. A negyedik éjszaka teljesen megközelítették Bordeaux-t és a következő este — december 11-én — elindultak alapvető feladatuk végrehajtására. Este tízkor, folyton ömlő esőben, a part közelében az egyik csónakból Hasler, a másikból Savers búváröltönybe öltözött. Előkészítették a robbanó anyagot és a gyújtó berendezést, amely kilenc órával későbbre időzítette a robbanást. Aztán tovább eveztek és este fél tizenegykor besurrantak a kikötő öblébe. AZ IROKÉZEK NYOMDOKAIN A kikötőt fényesen kivilágították és a hat hajó — a támadás célja — körvonalai teljesen kirajzolódtak. A két csónak tökéletes csendben távolodott el egymástól. Hasler kenuja a közelebb nyugvó, négy hajóból álló csoport felé indult, a másik kenu viszont a másik két hajóból álló csoport felé. Amikor megközelítették, Savers a vízbe ereszkedett, hogy aláaknázza őket. Közben Hasler bizonyos szolgálatot teljesített. Kenuja kö- rülúszta a hajókat, aztán oldalt a vízbe csúszott. Sparks beállította a légzőberendezést és kezébe adta a robbanó anyagot. Elmerült és hármat a hajó alá helyezett. Amikor visszatért, megfogta a csónak szélét és vele a másik hajóhoz úszott.
