Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-04-13 / 15. szám

I Az Ifjúság és Dolgozók Alkofóversenyénok

Dobos László írói

A Mátra, a Bükk, a Tokaj alacsonyabb hegyoonulata és a merészen magasba törő Kárpátok között húzódik meg az inkább lankásnak, mint síknak mondható táj — a Bodrogköz. Mélyen nyúlnak bele a vidékbe a „folyékony aranyat“ adó tokaji hegyek. A lakói jóked- vüek, mosolygósak, jó barát előtt nyíltak és tárul - kozóak. 8 mégis hány kívülálló egyhangúnak találja ezt a barátságos, gyönyörű vidéket!

Ennek a földnek szülöttje Dobos László. Iskoláit 1945- ig Királyhelmecen végezte. Ezután négy évi sárospataki vendégeskedés következett a tanítóképzőben. Hazatértekor egy évig sofőr volt, majd sikerült tanulmányait tovább folytatnia. Tanulmányai befejeztével előadóként továbbra is az egyetemen maradt. Esztétikát és irodalomelméletet tanított. 1958-tól az Irodalmi Szemle főszerkesztője.

— A főiskolai tanárosko- dásom ideje alatt a rám háruló munka sodort tulajdonképpen teljesen az irodalom közelségébe — mondja Dobos László. Ez keltette fel bennem az elméleti munka iránti érdeklődést. így történt, hogy széppróza-írói munkásságomat kritikusi és publicisztikai tevékenység előzte meg. Számomra nem kis mértékben sajnálatos tény az, hogy irodalomelmélettel életem olyan szakászán foglalkoztam, melynek tanait az idő megcáfolta...

— Nem volt ez így hiába elvesztegetett idő?

Minden éremnek két oldala van — feleli rövid gondolkodás után. — A tanulságok, tapasztalatok, mindenesetre hasznosak voltak. Azt hittük akkoriban, hogy egy megalapozott esztétikai rendszerre építünk...

— Szépprózája témáját hol kell keresnünk?

— A csak látszólag csendes Bodrogközben s az u- tolsó, még nem egész fél évszázad, csehszlovákiai ma. gyarságot érintő történelmi eseményeiben. Az 1919-es eseményeket mások visszaemlékezéséből, a 38-as és

45-öseket azonban már szemtanúként ismerhettem meg. Szülövidékem ugyanis fontos hadtápterület volt. Közvetlen részeseként tudtam figyelni hát a harcok illetve az egyes embereknek a háborúhoz való viszonyulását.

— Milyen élmények hagyták a legmélyebb nyomot?

— Amelyek embertiprók és emberalázók. Izgat az is, hogy hogyan magyarázzam meg a háború esztelensé- gét. A csehszlovákiai magyarság példáin keresztül bizonyítani szeretném, hogy rögtön az újrakezdés után néhány hibás lépést követtek el. Meg akarom mutatni első, valamint most befejezés előtt álló második regényemben hogy hazánk magyarajkú lakossága pozitívan viszonyult a körülötte zajló forradalmi megmozdu. lásokhoz. Véleményem szerint nem kellett volna bizalmatlansággal fordulni felé, sem a háború alatti magatartásának, hovátartozá- sának méltatásakor, sem az új társadalmi rend kezdetén. Itt az 1946-47-es eseményekre gondolok, amelyeket második regényemben dolgoztam fel.

Kíváncsian várjuk Dobos László újabb művét.

Miklósi Péter

Ezekben a hetekben élénk tevékenység folyik az Ifjúság és Dolgozók Alkotóversenyének területén. Sok helyen már megtörténtek, másutt még csak most kerülnek sorra az alapvető megmozdulások. A járásokban teljes erővel készülnek a járási versenyekre. Mindez- ideig nem tudhatjuk, hogy a versenyek milyen eredményt hoznak, előbbre léptünk e valamit, vagy sem. A találgatások még koraiak lennének. Mégis, ha van is időnk bőven, érdemes már most elgondolkozni azon, hoqvan haladjunk tovább a következő években.

Az Ifjúság és Dolgozók Alkotóversenyének központi bizottsága már többször foglalkozott ezzel a oroblémával. A viták során néhány értékes javaslat is felvetődött. A cél a- zonban az. hogy közösen döntsünk ennek a fontos kulturális megmozdulásnak a jövőjéről.

Mindenekelőtt helyesnek tartanánk, ha a verseny meghirdetői továbbra is a CSISZ KB, a Közoonti Szakszervezeti Tanács és az Iskola- és Kulturális-ügyi Minisztérium lennének. A közös érdek, a közös felelősség kívánja meg ezt.

A továbbiakban szüksége mutatkozik annak, hogy az Ifjúság és Dolgozók Alkotóverse- nvének meghirdetését egyéves időszakról kétévesre terjesszük ki. E szerint az új évfolyam 1965 szentemberétől 1967 júliusáig tartana, s így a verseny különböző fokozatai is két évre lennének elosztva. Ez alatt a kétéves időszak alatt szóhoz jutna a népi alkotóművészet minden ága. Sor kerülhetne bizonyos SDeciális rendezvények szervezésére is, mint például a falusi színjátszó együttesek, főiskolai esztrád együttesek versenyére, iparitanuló együttesek vetélkedőjére.

Természetesen erre a meghosszabbított időszakra vonatkozó elveink csunán az kereteket vázolhatják fel. Nem szabad mindent részletesen előírni, elrendelni, meghatározni. Hagyjunk a szervezők találékonyságának, kezdeményezőkészségének továbbra is tág teret Különösen a járásokban. Másrészről viszont, amennvire csak lehet, zárjunk ki minden zavaró és önkényes akciót.

Még többet kell törődnünk a verseny közelebbi körülhatárolásával a gyermekek, valamint az eqyéni szereplők — a szólisták versenyében.

Következetesen fontolóra kel) vennünk a művészeti jellegű iskolák helyes besorolását a verseny rendszerébe. Tudjuk, hogy minden szakhoz másképp kell közeledni. Ezért, úgy vélem, hasznos lenne, ha a csak

• • • z/ • r rfl

jovojerol

vázlatos alapelvekhez részletesebb útmutatásokat csatolnánk (esetleg fokozatosan) az Ifjúság és Dolgozók Alkotóversenyének egyes szakjai részére Az eredmény még kézzelfoghatóbb lenne, ha erről az illető szakterületen jártasak fejtenék ki álláspontjukat.

Az elkövetkező évfolyamban napirendre kerül az egyéni versenyszellem megerősítése, főleg a gyermekek között, de általában az alacsonyabb fokokon. Itt valóban nagy körültekintéssel, megkülönböztetéssel kell közeledni az eqyes szakokhoz. Figyelembe kell venni, de egyúttal megoldani is azt a határozottan meglévő ellentétet, ami legjobb együtteseinknél a tömegjelleg és a művészeti színvonal emelése között fennáll. Meg kell találni a helyes formát arra, miként serkenthetné az Ifjúság és Dolgozók Alkotó- versenye új együttesek alakítását, és egyáltalán hogyan nyerhetnének meg új résztvevőket a versenybe.

Az Ifjúság és Dolgozók Alkotóversenye bizottságainak feladata alapjában nem változik. Szükséges lesz azonban világosan meghatározni a céljukat, a lehetőségeiket és a felelősségüket, nehogy az esetleges hiányosságokért a közvélemény a bizottságokat és egyúttal az egész versenyt ítélje el.

Az Ifjúság és Dolgozók Alkotóversenyének fő súlypontja továbbra is a járásokra esne. A járási bizottságok határozott szerepet játszanának. Munkájukban nélkülözhetetlen az önkéntes segítség, különösen az amatőrök támogatása. Fontolóra kellene vennünk az egyes szakok számára a külön szekciók létrehozását, amelyek közvetlenül érdekeltek lennének a verseny előkészítésében, s irányíthatnák is szakjuk munkáját.

Az Ifjúság és Dolgozók Al- kotóversenyének központi bizottsága helyesnek tartja hangsúlyozni azt az elvet, hogy a járási bizottságok a verseny politikai-szervezeti kérdéseit először a kerületi bizottsággal tárgyalják meg és csak azután terjesszék fel elfogadásra. Hasonlóképpen ajánlatos lenne megjavítani a kerületek viszonyát a szlovák, valamint a központi bizottsághoz.

Gondolkoznunk kellene a jutalmazási rendszer megváltoztatásán a központi versenyeken (emlékérmek, a győztesnek kijáró címek).

A versenyeket két évre hirmeghirdetői (pl. a CSISZ, a Központi Szakszervezeti Tanács), esetleg más szervezetek és intézmények is, az Ifjúság és Dolgozók Alkotóversenyének illetékes bizottságával való tárgyalás után lehetőséget nyernének egyéni versenyek meghirdetésére (pl. a Központi Szakszervezeti Tanács — a technikai filmek versenyét, a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Társaság — a szovjet dalok énekelésének versenyét, stb.).

A fentiekben néhány problémát vetettem fel az Ifjúság és Dolgozók Alkotóversenye új alapelveinek előkészítésével kapcsolatban. Hisszük, hogy mindezek megoldásában a szervezőkön és a bizottságokon kívül segítenek nekünk tapasztalataikkal és konkrét észrevételeikkel mások is, főként a szakemberek.

Bohumil Bičan

a CSISZ KB dolgozója

detik majd meg, s így lehetőség nyílik három csoportba való felosztásukra:

1. Központi akciók, melyeket a központi bizottság szervez és fedezi költségeiket, s melyek a járási és a kerületi versenyekre épülnek fel.

2. A népi alkotóművészet hagyományos akciói, melyek kihatása országos vagy szlovákiai (Jiráskov Hronov, Brnenská 16,

Hviezdoslavov Kubin, Východná stb.). Ezeknek a központi bizottság nyújtana mind anyagi, mind pedig szakmai támogatást. Ezeket az akciókat szintén a kerületiekre lehetne építeni.

3. A központi bizottság bizonyos specializált szakban csatlakozhat néhány kerületi rendezvényhez, esetleg egyenesen megbízhatja valamelyik kerületet szakmai-nevelési célzatú verseny rendezésével és erre résztvevőket is meghívhat

Befejezésül szükségesnek tartom még azt is, hogy a verseny

■AWA'AV.W.V.VAVW^V.V.V.V.VAW.W.'AWc

JÓKAI NAPOK

3. STEINBECK;

EMLÉKTÁRGYAK

Részlet a szerző Volt egyszer egy háború című kötetéből

Azt mondják — és van is benne némi igazság — hogy a németek a világuralomért, az angolok Anglia megvédéséért harcolnak, az amerikai katonák pedig — emléktárgyakért. Lehet, hogy nem ez a legnagyobb hajtóerő, amely bakáinkat mozgatja, de kétségkívül ez is ösztönző. Ügy számítják, hogy két hadosztálynyi amerikai katona huszonnégy óra alatt apródon- ként elhordhatná a Nagy Piramist. E sorok írója látott kétszemélyes sátrakat, oromig magaslott bennük a katonák által összegyűjtött majdnem teljesen értéktelen tárgyak garmadája. Algeri, palermói, mes- sinai és most már valószínűleg salernői házak sötét hátsókamráiban fellendült az új iparág: tarkára festett szövetből meg celluloidból készítenek mindenféle vacakot, és eladják a katonáknak.

Egy katona baktatott a palermói utcán, gipszbe öntött huszonöt kilós angyalszobrot cipelt nagy üggyel-bajjal. Hupikékre és jajvörösre mázolták, s aranyfestékkel írták a talapzatára: „Palermói üdvözlet." Mit gondolt, hogyan juttathatja haza, senki sem tudja Ha valaha eljut az amerikai otthonokba az a sok emléktárgy, amit csapataink összegyűjtöttek, mozdulni sem lehet majd tőlük a szobákban. Az egyik afrikai helyőrség postahivatala legutóbb visszatartotta azt a megható a- jándékot, amelyet egy katona küldött a feleségének. Zsákmányolt kincs volt, a katona ezer

frankért vette meg egy goum- tól. Pálinkába pácolt ujjak voltak, egy literes korsóban.

Jelentik, hogy a Salerno római-kor előtti görög templomai többet szenvedtek két hét alatt a gyűjtögető amerikai katonáktól, mint az előző háromezer évben együttvéve. Évszázadokon át kiállták a benyomuló pusztító dühét, de nem remélhető, hogy túlélik csapataink bámulatos emléktárgyvadászó szenvedélyét. Mindegyik csak egy kis -falragott kődarabot tör le, hogy hazaküldje az asszonykának.

Az igazi emléktárgyvadászatnak megvannak a szabályai Nem illik például, hogy egy harcoló csapat darabokra szedett zongorát hurcoljon magával több ezer mérföldön át, vagy egy bombázó osztag szving- együttese romok közül kimentett nagybőgőt cipeljen, miután addig foltozgatták repülőgépragasztóval, amíg négy hüvely vastagra nem hízott. Ezeket a

tárgyakat használni akarják. Az igazi emléktárgyvadász csak olyasmit vesz célba, ami jóformán semmire sem használható, és túlságosan nagy vagy törékeny ahhoz, hogy valaha is ha-, zajuttassa.

Talán az egész háború legszenvedélyesebb emléktárgy- gyűjtője az az őrvezető, akinek nevét, sajnos, nem közölhetem. Általában Pólósnak szólítják.

Szicíliában még állt a harc Gela birtokáért, de Polos már ott kutatott a romok között, és egy tükörre bukkant. Elkápráztatta ez a tükör. Csodálatos épségben átesett a bombázáson, és megúszta az aknazáport, s ez ámulatra késztette Pólóst Hat láb két hüvelyk magas és négy láb széles volt a tükör, faragott, festett fakeretén százával birkóztak és táncoltak az apró Ámorok egy hosszú kék szalagon» amely, mintha véletlenül történnék, úgy kígyózott hogy valamennyit megóvja a szemérmetlenségtől. Legalább hetvenöt fontot nyomhatott ez a tükör, és olyan gyönyörűséges volt, hogy Pólósnak majd megszakadt érte a szíve. Igazán nem hagyhatta ott.

Valószínűleg Polos vívta a legkeményebb harcot az egész szicíliai csatatéren, mert végig a hátán cipelte a tükröt. Ha különösen veszettül röpködtek a gránátok, üvegével a föld felé fordította, és sarat hányt rá. Előrenyomulás idején otthagyta, de éjszaka mindig visszament érte, és magával vitte, noha így kétszer annyi jutott neki a menetelésből, mint csapatának.

Végül is hurkot szerkesztett Polos, s így előrenyomuláskor úgy festett, mintha hirdetőtáblát akasztottak volna a nyakába. Lassacskán már majdnem minden idejét annak szentelte, hogy óvja és védelmezze a Hetedik Hadsereg legnagyobb emléktárgyát.

Amikor végre bevonult Paler- móba, teljes volt a diadala, mert sértetlen maradt a tükör, csak a keretén látszott egy kis kopás, ahol fogta.

Pólóst most szállásolták el első ízben igazi házba, egy keskeny lépcsőjű, vaserkélyes, magas házba. Hasztalan próbált befordulni a tükörrel a szűk lépcsőház kanyarulatában, szerzett hát egy kötelet, az erkélyhez erősítette egyik végét, ledobta, azután újra lement az utvára, és másik végét rákötötte a tükrére. Visszatért a házba, és felhúzta a tükröt a második emeletre, ahol a szállást kijelölték. Szemügyre vette a szobát, és elhatározta, hová állítja a tükröt. Szöget vert a falba, felakasztotta és hátralépett, hogy megbámulja. S alig lépett egyet, a szög kijött a falból, a tükör lezuhant, és millió darabra tört.

Polos keserűen nézte a törmeléket, de azután diadalmaskodott a tükrevesztett emlék- tárgyavadász bölcs életfilozófiája.

— Annyi baj legyen — morogta —, talán nem is illett volna a lakásunkba.

1985

Az elmúlt évekhez hasonlóan, ezidén is májusban rendezik meg Komáromban a Jókai Napokat. A különbség az előző évekhez képest csupán annyiban van, hogy mint minden évben, ezúttal is ismét bővül az ünnepség műsora, nagyobbszabású lesz az akció. Az idiei Jókai Napok május 13-án kezdődnek, s 23-án fejeződnek be, több mint egy héten át hallgatjuk majd a szép magyar verseket, láthatjuk legjobb színjátszó , együtteseink, irodalmi színpadjaink műsorát.

A tavalyihoz képest változik a Jókai Napok menetrendje is, ezért kértük meg a Csemadok KB és a Népművelési Intézet dolgozóit, tájékoztassák lapunk olvasóit az idei programot illetően.

— Az idei Jókai Napok — hangzik a válasz — május 13-án kezdődnek. Ezen a napon a Magyar Területi Színház mutatja be legújabb produkcióját, Fejes Endre Rozsdatemető című darabját. A következő néhány napon legjobb színjátszó együtteseink mutatkoznak be a színjátszók országos fesztiváljának a keretében. Május 15-én, szombaton zajlik le az országos szavalö- verseny. Közben, május 16-án, a Jókai Napok első vasárnapján. délelőtt 11 órakor ünnepi megemlékezést rendezünk felszabadulásunk huszadik évfordulója tiszteletére. A koszorúzással egybekötött ünnepségen fellépnek a szavalóverseny győztesei, a meghívott professzionalista művészek, valamint (s ez újdonság a Jókai napok történetében) az idén jubiláló rozsnyói bányászénekkar.

Május 20-án kezdődik az irodalmi színpadok fesztiválja, s ez három estén keresztül tart. Hét legjobb színpadunk műsorát láthatjuk majd Komáromban, közöttük a pozsonyi főiskolások József Attila klubjának érdekes produkcióját. Május 23-án újabb ünnepi rendezvényre kerül sor, ezúttal a Jókai Napok záróünnepségeként. Az ugyancsak szoborkoszorúzással egybekötött műsor alkalmával mutatkozik be egyébként új művészi testületünk, a Magyar Tanítók Énekkara. Az ünnepség 23-án vasárnap este fejeződik be. Ez alkalomból a komáromi Csemadok színjátszó csoportja mutatja be Jókai „Fekete gyémántok“ c. regényének színdarabváltozatát.

— Milyennek ígérkezik az idei anyag?

Pillanatnyilag még nincs végleges elképzelésünk a

Komáromban szereplő együtteseket illetően, annyit azonban már most megállapíthatunk, hogy különösen a színjátszó csoportok esetében a darabválaszték eléggé konzervatív. Jókai, Gárdonyi, Csiky, Gergély, nagyjából ezek a domináló szerzők, s mai darab alig-alig szerepel együtteseink műsorán. Meg kell viszont említenünk, hogy a rozsnyóiak ősbemutatóval jönnek Komáromba, mégpedig L. Kiss Ibolya „Erzsi tekintetes asszony“ c. művével.

S ha már a rozsnyóiaknál tartunk: a bányászénekkaron, meg az előbb említett produkción kívül lesz még egy érdekességük: iskolai színjátszó csoportjuk ugyanis Vörösmarty Csongor és Tündéjével szerepel a Jókai Napokon, s ez megint csak olyan érdekes újdonság, ami mindenképpen megbecsülést érdemel.

— Említették a József Attlla-klub irodalmi színpadát!

Igen, ez előreláthatólag egy újabb érdekes színfoltja lesz a nagyszabású ünnepségsorozatnak. A klub ugyanis „Dzsessz és költészet" címmel mutat be egy válogatást a hazai és a világirodalom legújabb verseiből, mégpedig olyan formában, ami nálunk eddig még nem volt. A műsor nem színpadon zajlik, hanem zenés kávéházban s azt az új előadási formát próbálja nálunk, ami irodalmi színpadainknál is meghonosítani, amit immár világszerte művelnek.

— Technikailag hogyan lehet ezt lebonyolítani?

Elképzelésünk az, hogy műsorok első részének, Rózewicz: „Adattár“ c. egyfelvonásosának befejeztével az együttes a közönséggel egyetemben átvonul a Szak- szervezetek Házából az Európa borozóba, s ott zajlik majd tovább a műsor.

— S a szavalóverseny?

Ezidén kevesebb szavaiét hívunk meg Komáromba, mint az elmúlt években. Rájöttünk ugyanis, hogy az semmiképpen sem emelheti a fesztivál színvonalát, ha a járási versenyek második, harmadik helyezettjei is eljutnak az országos versenyre. így ezúttal csupán az első helyezetteket hívjuk meg minden kategóriából, ami számításaink szerint kb. harminc-harmincöt embert jelent.

így állunk tehát égy hónappal az idei Jókai Napok előtt. Az előkészületek lázas tempóban folynak a Csallóköztől a Bodrogközig. Reméljük, az idei ünnepség ismét meggyőző erejű bizonyítéka lesz a Csehszlovákia magyar kultúrának. _Csi—

f

.V.V.V.V/AV.V/AVAV.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V,