Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-04-13 / 15. szám

FIATALSÁG - ORVOSSZEMMEL ifannak a gyermek és a ser- , dülökorú fiatal életében olyan helyzetek, amelyeken ne­hezen találja fel magát, nem­igen tudja, hogyan viselkedjék, mert ily kényes dolgokról sem szülei, sem nevelői eddig nem beszéltek vele. Olyan helyze­tekre gondolok, amikor idősebb emberek, leginkább beteges hajlamú idegenek, de esetleg ismerősök vagy rokonok is olyasmire akarják rábírni a gyermeket, amiről az természe­tes ösztönével érzi, hogy illet­lenségről vagy erkölcstelenség­ről van szó. Bizonyára sokan hallottatok már olyasmiről, hogy pl egy nagyapa erőszakot követett el iskolás korú lányunokáján. Vannak esetek, hogy az iszákos apa az egész család szeme lát­tára ocsmány módon viselkedik lánygyermekeivel szemben. Igen sok ilyen eset tragikusan vég­ződik, egyes gyermekgyilkossá­gok alapmotívuma éppen gyer­mekek, főleg kislányok tör­vénybe ütköző, erkölcstelen bántalmazása. A modern fiatal, súgnak tudnia kell, milyen veszély leselkedik rá s azt is, hogyan kerülheti el. A beteges hajlamú emberek és módszereik különbözőek. Vannak közöttük férfiak (mégpedig nagyobb számban), de nők is. Társadalmilag legin­kább csak abban térnek el a többi, egészséges emberektől, hogy nemi ösztönük a rendes­től eltérően nyilvánul meg. Sze­relmi vágyuk tárgya kisgyer­mek vagy serdülőkorú fiatal, mégpedig a beteges elhajlás jellege szerint vagy másnemű gyermekeket vagy velük egyne. műeket veszélyeztetnek Elöfordid, hogy az illetőnek mindegy fiú-e vagy lányka, aki a horgára kerül, fontos számá­ra az, hogy „választottja“ még gyermek. Amikor felfigyelnek áldozatukra s édesgetik, majd hatalmukba kerítik és erősza­koskodnak vele, nem gondolnak arra, hogy cselekedetük s egész ilyen irányú tevékenységük tör­vénybe ütközik Államunk tör­vénye a legnagyobb szigorral í Fütty-tanulás sújt mindenkit, aki akár bete­ges, akár csak iszákos hajlam, mai erőszakoskodik vagy foly­tat erkölcstelen tevékenységet tizenöt esztendejét be nem töl­tött, iskoláskorú gyermekkel. Egyesek a gyermekek termé­szetes bizalmát használják ki, amely a kedveskedő felnőttel szemben nyilvánul meg: ölbeve- szik, simogatják, csókolgatják a kiszemelt gyermeket Némely gyermekek idegenkedve húzód­nak vissza ilyen bizalmaskodás elől, de aztán bizonyos ígéretek vagy ajándékok hatására eltű­rik. Nemrég még elég ismert volt a „cukros-bácsi" elnevezés. Ma már a szülök is túl sok cukrot és más nyalánkságot nyújtanak a gyermeknek és így az idegen bácsi más eszközökhöz folya­modik, például moziba, kirán­dulásra, autótúrára vagy egy­szerűen sétára hívja a gyerme­ket. Máskor futball labdát, fényképezőgépet vagy más ajándékot ígér, esetleg be is tartja ígéretét. Vannak olya­nok, akik megcímzett levél kézbesítését bízzák a gyermek­re s ott várnak rá az ismeret­len lakásban. Egyes gyermeke­ket úgy sikerült elcsalm vagy hajlandóságra bírni, hogy ilyen emberek kikutatják kiszemelt áldozatuk valamely csínytevé. sét vagy csalását s kedvükre zsarolják. A behálózott vagy zsarolt gyermek beteges bántalmazása után ezek az emberek szigorú titoktartást követelnek, amit ismét ajándékokkal, Ígéretekkel vagy fenyegetödzéssel szoktak elérni. Bizonyos esetekben a gyermekek megfélemlítése kü­lönös gyönyört okoz e beteges hajlamú egyéneknek, ezé-t tör. ténnek meg a testi épséget és egészséget fenyegető durvább bántalmazások, erőszakosságok, amelyek gyilkosságig is fajul­hatnak. Mit kell minden fiú és lány­tanulónak emlékezetébe vésnie? Ne elegyedjetek felesleges beszélgetésbe ismeretlen embe­rekkel akkor se. ha külsejük, viselkedésük, beszédük biza­lomgerjesztő. Elhagyatott he­lyeken ne tartózkodjatok, a parkokat se látogassátok alko­nyaikor vagy este. Idegenektől ne fogadjatok el ajándékot, ne vállaljatok meg. bízást, ne menjetek ismeretlen házba vagy lakásba. Ne fogad­jatok el meghívást moziba, autó vagy motorkerékpár ki­rándulásra se. Minden fiú és lány jól teszi, ha a szülői házon és az iskolán kívül csak társaságban közleke­dik vagy szórakozik s inkább osztálytársaival vagy jópajtá­saival sétál, mint önmagában. Általában jól teszik a tanuló korú fiatalok, ha lakott és for­galmas helyek közelében tar­tózkodnak, ahol szükség esetén közel a segítség. Tiszteljétek a felnőtteket, le­gyetek az idősebbekkel szem­ben udvariasak és szolgálatké­szek. Ha azonban valaki vissza akar élni tisztelettudásctokkal és bizalmatokkal, talál rá mó­dot, hogy elfedje bűnös szán­dékát. Ezért legyetek résen és idegenek kérésére válaszoljátok azt, hogy elintézitek, ha szüléi­tek vagy tanítóitok megenge­dik. Mit tarthattok gyanúsnak ily emberek viselkedésében ? Gyanús, ha valaki till kedves, szokatlanul bizalmaskodó Gya­nús, ha valaki nagyon bőkezűen osztogatja az ígéreteket vagy az ajándékokat. Igen gyanús a gyermekhez való törleszke- dés, a haj, az arc vagy a test­részek simogatása, csókolgatá- sa, az illetlen viselkedés, a ru­házattal való játszás, gombok kikapcsolása, nyúlkálás stb. Ilyenkor helyes az illetőt otf. hagyni, még akkor is, ha isme­rősről vagy rokonról van szó. Nem árt elszaladni vagy tár­saink közelébe kerülni. Ha az emberek messze vannak, segít­ségért kell kiáltani: Nem részletezem, mi mindent tehetnek beteges hajlamú em. berek a hatalmukba került gyermekekkel. Annyi bizonyos, hogy nemcsak testi fájdalmat, hanem lelki megrázkódtatást is okoznak, amiből igen nehéz ki­gyógyulni. Ne vegyétek rossz néven szü­léitektől és nevelőitektől, ha tudni akarják, kivel barátkoz­tok, mivel töltitek szabad idő­töket és merre jártok, ha nem vagytok az iskolában vagy ott­hon. Legyetek irántuk bizalom­mal, számoljatok be minden új ismerősötökről és mondjátok el friss élményeiteket. Legtöbb, szőr magukba zárkózott fiata­lokat érnek ily kellemetlensé­gek, amelyek kihatnak egész életükre. Ha az elmondottakkal kap­csolatban megfigyeltetek vagy átéltetek valamit, bátran mond­játok meg szüléiteknek vagy tanítótoknak, vagy akár az or­vosnak, a rendőrnek, akiben legjobban megbíztok Azt is jelentsétek, ha valaki megfe­nyegetett benneteket, Ez azért fontos, hogy már senkit ne fe. nyegethessen s ne veszélyez­tethessen. Dr. Szántó György IV, folytatás WILLIAM H. BONEY, vagyis BILLY KID A harmadik Bili története már arra az időre esik, amikor Vadnyugaton a helyzet kezd megszilárdulni, rendeződni. Hic- kok is és Cody is a maguk ide­jében gyakran akadnak össze az indiánokkal, akár mint ka­tonái, akár mint postakocsi kí­sérők vagy prérikocsi hajtők, mert Vadnyugat a maga hatal­mas területeivel érintetlen ma­radt a civilizáció számára. Először 1869-ben, amikor fel­építették a transzkontinentális vasútvonalat és véle a távíró vonalat, kezdett a civilizáció gyors tempóban terjedni, utat törni. Az indiánokkal szemben kegyetlenül járnak el, a feudá­lis kormány egymás után von­ja vissza előbbi ígéreteit: a rézbőrűek vadászterületei min­den ellenszolgáltatás nélkü', egymás után kerülnek a fehérek kezére.* Az indián törzsek lázadoznak, nem akarnak rezervátumokban élni, ahová erőszakkal cipelik őket. mert itt nemcsak a sza­bad életnek nem voltak meg a feltételei, hanem sokszor ellen­séges törzseket kényszerítettek egy rezervátumba. Védekezni azokban az előre­nyomuló, lőfegyverekkel felsze­relt túlerővel szemben képtele­nek. Hadművészetüket utoljára 1876-ban csillogtatták, amikor a dakota törzs szétzúzta Custer ezredes 7. brigádját és az ame­rikaiak elől Kanadába húzód­tak. Később azonban teljesen tehetetlenek és 1890-ben Woun­ded Knee mellett brutálisan le­mészárolják őket. Azzal, hogy az indiánok el­tűntek a porondról, fellendül az állattenyésztés és normális ke­retek közé jut az élet Vadnyu­gaton. Az ösvényen, amelyen hajdan a telepesek és földfog- lalók jöttek, most nagy csordá­kat terelnek délről (Texasból) északra. Ha szemébe nézünk a szeren­csétlen Billy Kidnek, a nagy koltforgatónak, akinek huszon­egy éves korában huszonegy emberélet feketítette be a lel­két, hogy hidegvérű kiszámí- tottság és cinizmus vezérli. Mi volt annak az oka, hogy Bili tu­lajdonképpen gyermekkora óta üldözött bűnöző volt? New Yorkban született 1859- ben. Innen azonban a családja elköltözött Kolorádóba, Kansas­ba, majd végül Űj-Mexikóban telepedett meg Apja meghalt és az anyja ismét férjhez ment. lA gyermek neveléséről senki se gondoskodott. Bilinek nem volt otthona, senki se szerette, az utca nevelte fel. így csavarog egyedül és dol­gozik mint cowboy Arizonában, Texasban, Mexikóban. 1876-ban azonban visszatér Üj-Mexikóba. A lincolsi'járásban, ahol Billy megtelepedett, éppen dühön­gött a marhatenyésztők harca A kisebb farmerek szemben ál­lottak Chisum nagyvállalkozó­val és mind a két tábor igye­kezett magát nemcsak jogilag de fegyverekkel is megerősíteni. Billy Kid először Chisum el­len dolgozott és ß „hetedik fo­lyó“ harcosaival. Bili Matonna!. Jess Evanssal és Frank Baker- ral tartott. Később azonban találkozott Chisum társával, az angol szár­mazású Johns Tunst3llal, és át­ment az ő Rio Felis melletti farmjára. vezetnek sadalom egyenértékű tagjává akarta nevelni. Sajnos, ez nem következett be. 1878 februárjában Maton és Evans agyonlőtték Tunstallt. Ezzel kitört a nyílt harc. Billy kijelentette, hogy megkeresi mindazokat, akik barátjának a halálát okozták és leszámol ve­lük. Egy hónapon- belül végzett Mortonna] és Bekerrel. Aztán Brady, a seriff és a segédjei kerültek sorra, akik szintén szemben állottak Tunstallal. Biliyre elfogatóparancsot ad­tak ki A körözött először el­menekül, de júliusban visszatér tizennégy barátjával Lincolsba és elbarikádozza magát McSwee üzletében. Az ellenfelei ugyan­ezt teszik a tér túlsó oldalán. Az ütközet három napig tartott és csak a katonaság vett neki véget ágyúkkal. Később a kormányzó is bele­avatkozik a dologba. Billyt be- börtönzik, de csak azzal a fel­tétellel, hogy nem fogják gyil­kosságért bíróság elé állítani. A börtönből azonban megszö­kik. Ebben az időben választották meg Lincolsban sheriffnek a dicsőségre vágyó Pat Garratt- et, aki rögtön Bili nyomába e- red. Az eredmény további há­rom halott. Aztán a „revolver­művészt“ ismét elfogják. 1880. április 8-án halálra íté­lik. Az ítéletet felháborodással fogadja - azzal védekezik, hogy a lincolsi háború katonái közül egyedül őt állították bíróság elé. VITA A CSISZ-RŐL ® VITA A CSISZ-RQL • VITA A CSISZ-RÖL ® VI Miért vonzóbb a kocsma ? Álmodozás Foto: N. L. Visconti a filmcsillagokról Luchino Visconti neves olasz rendező, mint ismeretes, na­gyon sok világhírű színésszel felvételezett már. Munka köz­ben jól megismerte a filmcsil­lagokat, s éppen ezért érdemes feljegyezni, hogyan vélekedik róluk. íme a véleménye néhá- nyukról. Jean Marais: „Angyal, csodá­latos angyal, állandóan azt az érzést kelti, hogy fejét rejtett dicsfény övezi". Maria Schell: „Egész érdekes, de többé már nem". Annie Girardot: „Mindent szeretek rajta, különösen a mozgását szeretem. . Micsoda nő". Alain Delon: „igazi vad volt, amelyet előbb meg kellett fe­gyelmezni. Most már olyan, mint egy ló, amelyik minden akadályt legyőz". Anna Magnani: „Mindig le. nyűgözött a benne lakozó ti­tokzatos erő felszabadulása. Ha transzban van, semmire sem emlékszik többé". Általánosan a filmcsillagok­ról: „A produkciók kívánalmai szerint szerződéseket kötök a színésznőkkel és színészekkel, de hogy ezek a művészek mit hogyan fognak csinálni a film­ben, azt a legjobb akarattal sem tudom előre megmondani". Ma egyelőre több fiatal hagy­ja el a falut, mint ahány visz- Ezekben a hetekben élénk szatér. Leszögezhetjük, hogy a fiatal munkaerőkkel rosszul gazdálkodunk. Azt is megálla­píthatjuk és újból csak megál­lapítjuk, hogy a fiatalok szíve­sebben keresik fel a kocsmá­kat, mint a kulturális intézmé­nyeket. Többnyire arra panaszkodnak, hogy a faluban nincsen klubhe­lyiség és olyan alkalom, hogy kulturális tevékenységet fejt­senek ki. Nem tagadjuk, valami igazuk van. Lassanként mégis­csak egyre több kultúrház épül a falvakon, de azért nem ta­pasztaljuk, hogy a falusi ifjú­sági szervezetek ezzel párhuza­mosan gazdagabb tevékenysé­get fejtenének ki. Ügy látszik, hogy különböző okok játszanak közre és mélyebb okok hátrál­tatják a falusi szervezeteket tevékenységük közben. Az a benyomásom, hogy már túlságosan megszoktuk az „ak­ciók“ hirdetését. És ezek az akciók többé-kevésbé mindig csak formálisak, a fiatalok kö­rében nem találnak megfelelő visszhangra. Véleményünk sze­rint abban kell keresnünk a hibát, hogy a megindított ak­ciókat sohasem hajtjuk követ­kezetesen végre, rendszerint már nem érdekel minket, hogy az akciókat milyen eredmé­nyekkel zárták le. Mert hát hol marad az ellenőrzés? Csak a legritkább esetekben kutatjuk, hogy a fiatalok milyen munka- módszerekhez folyamodtak és milyen tapasztalatokra tettek szert. Évente természetesen sok száz fiatal hagyja el az isko­lát. Az üzemekbe vagy más munkahelyekre mennek, ahol bekapcsolódnak a gyakorlati életbe. A végzős tanulók rend­szerint már tudják, hogy mi­lyen munkakörbe kerülnek, mi­lyen- funkciókkal bízzák meg őket, azt is tudják, hol fognak lakni, de még egyetlenegy esetben sem fordult elő, hogy azzal is törődtek volna, hogy mint CSISZ-tagok hogyan kap­csolódnak be az új munkahe­lyükön a szervezeti életbe. A fiatalok elhelyezésére vonatko­zó irányelvek lefektetik, hogy az elosztó-bizottságokban a ČSISZ képviselői is jelen le­gyenek. Helyénvaló is, hiszen fiatalokról van sző. A bizott­ságok tagjai azonban többnyire csak formálisan tesznek eleget küldetésüknek és nem törőd­nek azzal, hogy az új munka­helyeken a fiatalok mennyire kapcsolódnak be az ifjúsági szervezet életébe. Vajon nem a CSISZ-nek kel- !ene-e behatóbban ezekkel a kérdésekkel törődnie? A tél folyamán a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok több konferen­ciára jöttek össze. Amint tud­juk, sokat beszéltek arról, hogy mitevő legyen a mezőgazdaság­ban, de vajon alaposan meg- tárgyalták-e azt a kérdést is, hogy a mezôgaždaságban ho­gyan lehetne javítani a CSISZ tevékenységét? Ifjúsági kollek­tívákat szerveztek, de vajon ezek a kollektívák úgy élnek-e mint ahogy az a CSISZ tagok­hoz illik?, Azt hiszem, bátran megmdndhatjuk. hogy a szer­vezési munkából rossz osztály­zatot érdemelnénk. A falvak­ba évenként sok olyan fiatal kerül, akik az iskolában még aktívan részt vettek az ifjú­sági szervezet életében. Gyak­ran az a benyomásom, hogy a tanulók, amikor befejezik az iskolát, egyúttal befejezik azt is, amit általában politikai ne­velésnek nevezünk.. A fiatalok tevékenységét nem javíthatjuk és nem oldhatjuk meg, hogyha csak az úgynevezett „neh^z" eseteket igyekszünk meg > dani. Csakis tervszerű és rendsze­res munkával javíttatjuk meg b szervezet tevékenységét A legnagyobb feladatos a CSIS7 járási vezetőségeire hárulnák. Nem lenne nehéz megabapíta- ni, hogy az iskolákból hová ke­rülnek a végzett tanulók és aztán nyomon követnénk őket. Azokban a szervezetekben, a Azokban a szervez etekben* a- hová ezek a tanulók belépnek, rögtön meg kellene beszélni az új tagokkal, hogy milyen mun­kakörrel bízzuk meg őket. Jó lenne, ha a fiatalok már előre készülhetnének és gondolhat­nának arra, hogy a szervezet­ben majd mivel j i- ulnak hozzá a szervezet tevékenységének emeléséhez. A fiau'oka első­sorban aktív sportolásra és kul­turális tevékenységre kell buz­dítani, gyűlésekkel és tanács­kozásokkal nem érünk el so­kat. Ha a fiatalokban sikerül­ne felkelteni az érdeklődés-, a sport és a kultúra iránt, akkor a falusi fiatalok élete azonnal megváltozna. MMfm. mm ‘ John Tunstall kultúrált em­ber volt és alapvetően elütött a környezetétől. A tizenkét éves Billy (revolverének agyát már akkor tizenegy vonás díszítet­te) nemcsak munkaadót talált benne, hanem idősebb barátot is, akihez végtelenül odaadó volt. Tunstall a bátor fiút a tár­m í T y K ‘ Tizenöt nappal a kivégzés előtt drámai körülmények közt ismét megszökik a börtönből. Pedig két őr őrizte. Az egyik délután néhány pillanatra el- ugrott az út túlsó oldalára va­lamilyen ügyben az egyik őr­zője. Billy mindmáig ismeret­len módon megkaparintotta az .ottmaradt őr revolverét és a- gyonlőtte. Kinyitotta cellá­ját az őrtől elvett kulccsal. (Jllinger, a másik börtönőr meghallotta a lövést és rohant vissza a fogolyhoz. Billy már az ablakban várta. Rászólt, hogy: „Hellou, Bob!“ és mind a két tölténytárat beleeresztette Ollingerbe. Aztán az udvaron lévő embereknek azt javasolta, hogy nyergeljenek fel neki egy lovat és vidáman elbúcsúzott: „Adios, compadres" és eltűnt. Pat Garrett csaknem három hónaDig nyomozott utána ered­ménytelenül, de aztán eszébe jutott Kid barátja: Pat Maxwell és utána indult. A seriffet ketten kísérték. Ügy éjfélkor megállott Maxwell lakhelye előtt. Garrett csende­sen belopódzott a házba. Poe és Me Kinney a kerítés mögé hú­zódott. Néhány pillanat múlva alacsony férfi jött ki, félig fel­öltözve. „Ouien es. ki az?“ — kérdez­te a férfi spanyolul, aztán meg­fordult és bement abba a he­lyiségbe, amelyben Garrett volt. Még néhány hangot lehetett hallani, aztán Garrett két lövé­sét. Billy Kid meghalt. A tör­vény embere is úgy járt el, mint a gyilkos. Ilyen volt tehát annak a fia­tal enűterölőnek az igazi élete, akinek nem volt ideje megöre­gedni. V. Hulpack

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom