Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-11-03 / 44. szám

Ők a jövő f^JS ilyen is a jó család? *” Milyen helyei foglal el a család a társadalom életé­ben? A család a társadalom kis része, ezért alá kell ren­delnie magát a társadalom tör­vényeinek, a társadalom esz­ményeit és- törekvéseit kell szolgálnia. Az ember a család­ban teszi meg első lépéseit, itt ébred először tudatára annak, mi is az a közösségi akarat, minthogy a család az a minia­tűr közösség, amely együtt lélegzik az egész országgal. A szülők és a rokonok köré­ben kezd kialakulni a fövő dolgozója. Ha itt nem kapja meg a megfelelő‘ edzést, eset­leg nem lesz képes ellenállni az élet viharainak. A társada­lomnak pedig állhatatos, bátor emberekre van szüksége, akik helyt tudnak állni bármilyen feltételek között, és szükség esetén nemcsak önmagukat, hanem barátaikat, elvtársaikat, hazájukat is képesek megvé­deni. A nép iránti odaadásnak, ha­tártalan hűségnek ugyancsak a család a forrása. Ha a gyer­mekbe kicsi korától kezdve be­oltják a szeretetet mindaz iránt, ami hazájával kapcsola­tos, akkor a továbbiakban már nem lesz nehéz kifejleszteni benne a magasztos hazafias érzéseket. A becsületesség ugyanolyan fontos és elengedhetetlen, mint a munkaszeretet és a hazafias­ság. A képmutatás nagyon is ingatag alapja a nagy érzések­nek. Éppen ezért a családnak olyan igaz, becsületes embert kell nevelnie, aki tisztán látja, mi a haza és miért kell azt szeretnie. A szovjet gyermekek mind­ezt az iskolában tanulják meg. De ha a családban a gyermek nem leap megfelelő támogatást, akkor a legjobb jellemtulaj­donságok is „elhalványulnak" attól az elszomorító különb­ségtől, amely a szó és a tett között fennáll. A család ugyan - úgy felelős a nevelésért, akár az iskola, vagy a munkakollek - tiva. Mit jelentenek a kommunista glvek a családban? Mit kell tennünk, hogyan kell viselked­nünk, hogy életvidám, munka ­esetekben mindig a „miénk“ munka, mennyi gond, mennyi szót használják. Az apa nyu- erőfeszítés van egy családban! godtan elülhette a saját ottho- Hány új ránc az arcán! A szé­na számára beszerzett huzalt mében azonban fiatalos ragyo- a klubba (ott nagyobb szükség gás és boldogság. Nehéz dolga van a fiai­kóékhoz. Jevdokija (az Orvos- émiományi Főiskola internátu- sának gondnoka) most valóban boldog. Az asztalnál Gyima és Mása, két gyermeke. Férje, Alekszej kiküldetésre utazott, de azért jelen van minden be­szélgetésben, érezni a gondo­latoknak és az érzéseknek azt a harmóniáját, amelyet csak az egész család közös erejével lehet kifejleszteni. E családban a gyermekek a figyelem középpontjában áll­nak. A szülőket nem csupán gyermekeik iskolai eredménye (mindketten kitűnő tanulók) érdekli, állandóan tájékozódnak közösségi dolgaikról is. Gyima az V. osztály úttörőrajának vezetője. Mása az osztály kom- szomolszervezetének titkára. A szülök gyermekeikkel együtt olvasnak, vitáznak, megbeszé­lik a könyveket, a filmeket. Példásan, tartalmason élnek. Klincs vonzóbb, mint a szii- *" lök példája. A gyermekek, mint a szivacs, úgy szívják magukba apjuk és anyjuk kap­csolatainak szívélyes közvet­lenségét, barátaik, szomszédaik iránti magatartását, lelkiisme­retes magatartásukat társadal­mi, közösségi kötelezettségeik iránt. Ebben a családban az a tiszta, erkölcsös közösségi légkör uralkodik, amely elen­gedhetetlen a fiatal lelkek fej­lődésében. Jevdokija és Alexej nemcsak szeretik, hanem meg is becsü­lik gyermekeiket, azok gondo­latait, tetteit, törekvéseit. Az „enyém" szó e családban csak ilyen összefüggésben for­dul elő: ..az én hibám". F.avét szelesnek találta. Vételién ez? Nem, ez törvényszerűség, a mások iránti magatartás lénye­ge. A gyermekek vonzódnak az ilyen szülőkhöz, hozzájuk ha­sonlóvá akarnak válni. Hogy is ne tanulna Gyimka kitünően, ha édesapja is tanul! E családban nem hallani dur­va szót vagy megjegyzést. Itt erejével a barátság, segít ókészség, sze­retet, megbecsülés légköre uralkodik. Ezek a gyermekek nem lesznek kicsinyes szellemű kispolgárokká. Ugyanolyan ki­tűnő emberekké válnak, akár a szüleik. Nemrég a „Tudás" klub bolt­jában jellegzetesen női beszél­getés folyt le. Arról volt szó, milyen lesz a női eszmény a kommunizmusban, Uljanova Gromova, egy régi kommunista a saját életéről beszélt. — Boldog vagyok, mert dol­goztam — így összegezte sza­vait. A másik abban találta bol­dogságát, hogy jó gyermekeket nevelt. Hol van hát az az esz­mény, amelyre törekedni kell. Valamennyien azonos véle­ményre jutottak: a női esz­mény meghatározásakor abból kell kiindulni, hogy az egyéni törekvések mennyire egyeznek az egész nép törekvéseivel. A nőnek, az anyának mindig tudnia kell kötelességét nem csupán családja, hanem az egész társadalom iránt. Ratnovszkijék lakásán va­gyok. Az asszony nyugtalanul mondja: — Jelenleg nein dolgozom, de előbb-utóbb el kell mennem dolgozni. A család? A család nagyszerű. Férjem dolgozik. Vologya, a nagyobbik fiam a krasznodari Politechnikai Főis­kola harmadéves hallgatója, Igor, a kisebbik V. osztályos. A beteg fia és férje iránti aggodalom késztette arra, hogy aI + Ji/v/iiit/t rt i-n -i k-í ?*//■/ vaľ: — Dehogy. Hiszen kisgyer­mek koruktól kezdve rendre, fegyelemre szoktattuk őket. Az anya hangsúlyozza: a ne­velés nem lehel eredményes, ha a szülő maga nem teszi azt, amire gyermekeit tanítja. A gyermeknevelésben mindig se­gítették ót a könyvek Előfizet a „Család és iskola" című fo­lyóiratra. Már 15 évé tagja a szülői munkaközösségnek. „A gyermekek nevelésében végzett nagy munkájáért“ díszokleve­let kapott. Lám, így felel meg a családi nevelés a társadalmi nevelés feladatainak és céljainak. A család, mint az egész társada­lom is, arra törekszik, hogy szilárd világnézetű és erkölcsi- ségü állampolgárt neveljen, a kommunista társadalom aktív építőjét. Czívleljük meg Makareňkô szavait: „Gyermekeink — hazánk jövendő polgárai... Majdan a jövőt formálják. Gyermekeink — jövendő apák és anyák, akik szintén nevelni fogják gyermekeiket. Gyerme­keinknek derék polgárokká, jó apává és anyává kell válniuk. Ez azonban még nem minden: öbenniik van a mi öregségünk. A helyes nevelés — a mi bol­dog öregségünk, a helytelen nevelés — a mi jövendő bána­tunk, a mi könnyeink, a mi bűnünk másokkal, az egész or­szággal szemben". Szeretnék: Ver­sét nem közöl- ^ hetjük. kifor­ratlan, gyenge. Próbálkozzon prózával! írjon beszámoló­kat az ottani fiatalok életé­ről. Szeretlek én, jöjj vissza hozzám: Üdvözlő lapot ír­hat, Ha találkoznak majd, akkor őszintén tárja fel a helyzetet, sohase adjon a szóbeszédekre. Pofi Manyi: Nem tudjuk milyen levelére vár választ. Az utóbbi leveléből sem lát­juk világosan, hogy tulaj­donképpen miről van szó. A levél végén, úgy látszik, máris határozott, és nem szorul rá a mi tanácsunkra. Aranyember: A felvételek Magyarországon készültek. 1. Mária. Nem fontos, hogy a jogi tanulmányok meg­kezdése előtt már szakköny­veket olvasson, elég ha ál­talános ismereteit bővíti ki, sokat foglalkozik történe­lemmel, marxizmus-leniniz- mussal. A jogi fakultás Bra- tislavában yan. Többeknek: Ha magyar könyveket akarnak rendelni, forduljanak a következő címhez: Magyar Könyves­bolt, Bratislava, Michalská 6, vagy pedig: Magyar Kul­túra, Praha, Václavské ná­mestie 2. Bíró Katalin: Lapunkban már közöltük a Versbarátok Körébe való jelentkezési szelvényt. Szívesen leveleznénk: Csarnai Sarolta, Budapest XVII. ker. XIX. u. 26 sz , 16 éves; Kokavai Erzsébet, Bu­dapest, XVII. kér. Rákoscsa­ba, Ananász u. 62. sz., 16 éves; Aszalai Ernő, Kecske­mét, Bethlenváros 60. sz., 19 éves főiskolás; Szabó Rózsa, Szeged, Ogyesszai krt. 27—31. sz. Varga Mária, | Nógránd Márta, Szilágyi Er­zsébet, Szeged, Ogyesszai krt. 27. sz; 18 évesek; Pe tő Mária, Keszthely, Kossuth Lajos u. 103. sz., 15 éves; Szabó Ilona, Lesencetomaj, Veszprém megye, Petőfi Sándor u. 68. sz„ 15 éves; Csanádi Éva, Keszthely, Kos­suth Lajos u. 103 sz.; Pus­kás Hona, Székesfehérvár. § Széchényi u. 13. sz„ 16 éves; Csöglei Mária, Zalaszentgrőt, Gimnázium, 16 éves; Šelé- nyi Klára, Budapest XVII. Rákosliget, XVII. u. 2b, 16 éves; Vince Éva, Székesfe­hérvár, Árpád u. 3. sz.; Pa- lásty Erzsébet, Sárszentágo. ta, Széchényi u. 55 sz.; Ägb j Mária, Zalaszentgrőt, Gim- " názium, IV. b. 18 éves; Csekvenikai Annamária, Bu­dapest, XVII. kér. Rákosli­get, III. u. 9. sz., 16 éves; Adám János, Miskolc, Kúti Béla u. 92. sz., 21 éves. (csak Bratislavából). A Keletszlovákiai Vasművek építkezésén hazánk felszaba­dulásának 20. évfordulója tisz­teletére új munkaverseny in­dul. Eddig már 40 kollektíva kapcsolódott be a mozgalomba, és 31 kollektíva küzd a címért. A verseny étén három kollek­tíva halad, ezek közül kettő már elnyerte a Szlovák Nem­zeti Felkelés 20. évfordulójá­nak címét. A J. Rabec elvtárs vezette kollektíva a kokszoló üzem építésén dolgozik, a kollektíva dolgozói 15 nappal előbb tel­jesítik a tervet, és ezenkívül terven felül kiépítették a kok­szoló gyárhoz vezető utat is. A Rabec-kollektívát az Uhrin kollektíva követi, ezek is de­cember 13-ig teljesítik a ter­vet. A harmadik kollektívát Kunik elvtárs vezeti. Ez a kol­lektíva már bebizonyította, vállait kötelezettsége- a tervet is állandóan hogy a két és Jól megy a tanulás Kellemes barátság Még a télen történt, hogy levelezés útján megismerked­tünk egy magyarországi gim­názium tanulóival. Célunk az voit, hogy a nyár folyamán cserekirándulást szervezünk, és személyesen is elbeszélge­tünk a tabi gimnázium tanu­lóival. Találkozásunkra először a nyáron került sor Galántán. Már előre gondoskodtunk ar­ról, hogy vendégeink jól érez­zék magukat, és élményekben gazdag napokat töltsenek e) hazánkban. Megérkezésük nap­ján egy-egy diákot otthonunk, ba vittünk, hogy közelebb ke­rüljünk egymáshoz. Hogy nálunk töltött napjai­kat színesebbé tegyük, egy érdekes Szlovákia-körüli ki­rándulást szerveztünk számuk­ra. Autóbusszal meglátogattuk Szlovákia nevezetességeit. Saját bevallásuk szerint jól szórakoztak, és sokat tanultak ezen a pár napos körúton. Baráti látogatásukat később viszonoztuk. Komáromot és Székesfehér­várt érintve utunk első napján Siófokra mentünk, ahonnan kirándultunk a környék neve­zetes helyeire. Másnap a Siófoktól vagy harminc kilométerre fekvő Tabra érkeztünk, barátainkhoz, akik már régi ismerősként fo­gadtak bennünket. Ezután au­tóbusszal kirándulást tettünk a Balaton körül. Rengeteg volt a látnivaló; többek között megnéztük a Kisfaludy-házat Badacsonyban, voltunk Keszt­helyen a Festeticn-kastélyban, megfürődtünk Hévizén, s elju­tottunk a Baiatonszentgyörgy mellett levő, a török hódoltság emlékeit őrző Csillagvárba, sőt megszemléltük a vár lábához simuló nádfedeles csárdát is. Utunk utolsó állomása Ma­gyarország fővárosa, a csodás .szépségű Budapest volt. Meg­néztük a Halászbástyát, a Mar­gitszigetet, a Szépművészeti Múzeumot és a Kerepesi teme­tőt. Budapest hatalmas házaival, nagy tereivel, üde parkjaival és a Dunát átszelő sok szép hídjával kellemes benyomást tett ránk. A kirándulás nemcsak szóra­koztató, de tanulságos is volt. Az élmények örökké emléke­zetesek maradnak számunkra, s barátságunkat, kapcsolatun­kat igyekszünk majd a jövő­ben is tovább fenntartani. Az érettségi után egy hosszabb, néhány hetes közös kirándu­lást tervezünk, melynek során mindkét ország nevezetes he­lyeit felkeressük. Szeretnénk, ha más iskolák tanulói is követnék példánkat! Tímár Anna és Vass Mária a II. osztály tanulói Galánta Moszkvai fiatalok szerető gyermekeket neveljünk, akik méltó utódai lesznek szü­leiknek? Mi a közös vonása a szovjet családok nagy több­ségének ? Bekopogtatt unk Kosztyucsen ­NEVETSÉGES KIFOGAS A huszadik évforduló tiszteletére ltu százalékra teljesíti, az anyaggal gazdaságosan bánnak és az év eleje óta 449 ezer koronát takarítottak meg. az eDeai ttroz, ereamenyeket is képes felmutatni, viszont olyan problémákkal is küzd, amelyeket kisebb erőfeszítéssel nyugodtan megoldhatnának. Legsúlyosabb gond a hibás munkaszervezésből fakad. Azt állítják ugyan, hogy kevés a munkaerő. Valóban kellene is több munkabíró fiatal a szö­vetkezetbe, különösen a gépek­hez és a modern technikához értőek. De jó szervezéssel, a lehetőségek alapos kihasználá­sával mégis előbbre lennének. Fiatalokat pedig okvetlenül kel! az EFSZ-be szervezni, mert évek múlva a vezetőséget is fel kell újítani. Nágel József, a helyi nemze­ti bizottság titkára szerint az évzáró pártgyülésen jegyző­könyvbe vették, hogy négy fiatalt az idén ■ mezőgazdasági szakiskolába küldenek. Négy fiatal még nem is lenne sok. Háromszor négy is elkelne, különösen, ha arra gondolunk. évig Ken tanúim, es akkor már mások lesznek a termelési követelmények, és a tagság igénye is megváltozik a vezetéssel szemben. Négy fiatalt egy kétezer lakosú fa­luban találni pedig nem kerül nagy erőfeszítésbe, ha komo­lyan veszik a határozatok va­lóra váltását. De hát nem lett semmi az egészből, úgy látszik nem is törődtek a fiatalok megnyerésével. A faluban az elemi iskola öt évfolyamú, a felsőbb tagozatra már Párkányba járnak. A ki­lencéves iskolák utolsó évfo­lyamai pályát választanak —, de Ebeden nincs kilencedik évfolyam. Hogyan tudtak volna hát négy fiatalt megnyerni Ebeden, amikor a helybeli is­kolában senki sem áll pálya- választás előtt? — így veti fel a kérdést a HNB titkára. Pár­kányba mentünk volna talán valakit meggyőzni, hogy jelent­kezzen mezőgazdasági iskolába es tanuljon, luuasai érvénye­sítse majd az ebedi szövetke­zetben ?! Nevetséges ez a kifogás.. Egyenlő a tehetetlenséggel vagy a nemakarással, esetleg a nemtörődömséggel. Az EFSZ-ben bizonyára so­kan dolgoznak, azoknak gyer­mekeik is vannak, akik iskolá­ba járnak. Miért nem beszélték meg egy tagsági gyűlésen az egész problémát a tagokkal, s bizonyára nem egy szövetke­zeti tag küldte voina a gyer­mekét mezőgazdasági iskolába. Nem is kellett volna Párkány­ba menni az ebedi tanulók után. Helyben is el lehetett volna intézni, ha éppen akar­ták volna. Az EFSZ sok földdel rendel­kezik, öntözéses gazdálkodást terveznek, alkalmas területeik vannak szőlő és gyümölcster­mesztésre. Szép dolgokat ^le­hetne megvalósítani, gazdaggá válhatna az egész szövetkezet. Nagyüzemi szőlő- és gyümölcs- termelést, öntözéses gazdálko­dást. De jó munkaszervezést, a gépek jobb kihasználását, korszerű termelési módszerek bevezetését lehetetlen megva­lósítani szakképzett egyének nélkül. A jelenlegi eredmények már most sem nagyon elégítik ki a tagságot, mi lesz akkor pár év múlva?! És > mégsem törődnek a fiatalok iskolázta­tásával. A fennálló problémá­kat pedig fiatalok nélkül lehe­tetlen megoldani. Komoly, ma­gas szakképzettségű vezetők kellenek Ebedre. A CSISZ alapszervezete álta­lában véve kielégítően műkö­dik, kulturális téren sem ma­rad le. Az ebedi fiatalok tanul­ni mindig szerettek, más na­gyobb falvakhoz viszonyítva is sokan kerültek innen felsőbb iskolákba. Hihetetlen, hogy négy vagy esetleg háromszor négy fiatalt ne tudnának meg­nyerni mezőgazdasági iskolába, ha éppenséggel akarnák. Nem hinném, hogy az idősebbek fél- tékenykednének a fiatalokra, és eleve arra gondolnának, hogy esetleg jelenlegi funkció­jukból leváltják őket. Azt min­denesetre tudniok kell, hogy a későbbi évek folyamán az idő nem nekik kedvez. Jó lenne tehát fiatalokkal felfrissíteni az Egységes Földmüvesszövet- kezetet. B. I,

Next

/
Oldalképek
Tartalom