Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-14 / 2. szám

Jogos optimizmus z új esztendő a nemzet­A közi politikában rendkí­vül élénk mozgalmas­sággal kezdődött. A vi­lág különböző országai­nak vezető államférfiai 1964 küszöbén kifejtették ál­láspontjukat az emberiséget foglalkoztató kérdésekről, fel­mérték az eddig megtett utat és a jövőbe pillantva, messze- tekintő figyelemmel fürkész­ték: mit hoz az elkövetkező tizenkét hónap. Bizonyára sokakban felme­rül a kérdés: mennyiben indo­kolt ez a közelmúlt napokban annyiszor kifejezésre juttatott optimizmus? A szocialista országok veze­tőinek — elsősorban és kivált­képpen pedig a szovjet kor- mányfőnók — megnyilatkozá­sai pontos, részletes felvilágo­sításokat tartalmaznak a fel­merült kérdésekről. A szovjet kormány szándékai ismerete­sek: minden cselekedetével a békét szolgálja és kívánja még hathatósabban előmozdítani. A hadikiadások további egyolda­lú csökkentésével nagyszerű példát mutatott és most joggal hívja fel a nyugati kormányok vezetőit, lépjenek ők is a pél­damutatás útjára. Amikor Hrus­csov megelégedéssel szólott arról, hogy az utóbbi időben sikerült elérni a nemzetközi enyhülés első lépéseit, nyom­ban hozzáfűzte: miért ne lép­nénk tovább ezen az úton, miért ne sokszoroznánk meg az elért eredményt? „Én ter­mészetemnél fogva derülátó vagyok. A mi optimizmusunk, a marxisták derűlátása realis­ta szemléletünkön alapul, s számunkra a béke megszilár­dításának reménye nem amo­lyan csalfa és talajtalan áb­rándozás.“ A Szovjetunió miniszterelnö­ke haladéktalanul gondosko­dott arról, hogy a realista de­rűlátás oly meggyőzően kifej­tett eszméjét újabb békegesz- tussa! támassza alá. Amint azó­ta nyilvánosságra került a szov­jet kormányfő még múlt esz­tendő utolsó napján üzenetet intézett a világ országainak ál­lam-, illetve kormányfőihez és javasolta a kormányoknak: ve­gyék fontolóra egy olyan nem­zetközi egyezmény megkötését, amelynek értelmében az álla­mok lemondanak arról, hogy erőszakot alkalmazzanak terü­leti viszályok vagy határkér­dések megoldása céljából. Mivel Lübke nyugatnémet államelnök újévi nyilatkozatá­ban is elhangzottak igen ve­szélyes és félreérthetetlenül fenyegető jellegű megállapítá­sok az NDK-val kapcsolatban, a józan megfigyelők most a moszkvai üzenet ismeretében ismételten felvetik: nem len- ne-e legfőbb ideje, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság irányítói is fontolóra vennék eddigi politikájukat és igye­keznének elősegíteni az éssze­rű közeledésen nyugvó, békés kibontakozást? Mindenesetre, erre itt az újabb, nagyszerű, kínálkozó alkalom. Népünk nem kíméli erejét, hogy a maga tehetségével, ké­pességeivel is hozzájáruljon a béke kiteljesedéséhez. HP Sgí'i: Ml!»! 'WS Wf A CSISZ SZLOVÁKIÁI központi BIZOTTSÁGÁNAK lapja szám 1964.1.14. Ara 60 fillér m ÜL liü 4 % Ä AZ AZ 1964-ES ÉV ELSŐ JÁRÁSI CSISZ KONFERENCIÁJA MLADÁ BOLESLAVON VOLT A MÜLT SZOMBATON ÉS VASÁRNAP MÁR 31 JÁRÁSI SZÉKHELYEN TÁRGYALTAK ALAPSZERVEZETEK KÜLDÖTTEI TANÁCSKOZNAK * italok KÜLDÖTTEI E NAPOKBAN zajlottak le a CSISZ konferenciák Duna- szerdahelyen, Érsekújváron, Galántán, Éilinán, Jihlaván és másutt. Megválasztották az új járási vezetőségeket és az el­lenőrző bizottságokat. Mladá Boleslavban például csak kevés figyelmet szenteltek a fő be­számolónak, mert olyan száraz, hivatalos nyelven volt megszö­vegezve, hogy az semmiképpen sem kelthette fel a fiatalok érdeklődését. Pedig a konfe­renciákon az a fontos, hogy a beszámolók vitára serkent­sék a küldötteket, érdeklődést, lelkesedést váltsanak ki, hogy aztán igaz meggyőződéssel lás­sanak hozzá a határozatok tel­jesítéséhez MLADÁ BOLESLAVBAN a vita aránylag rövid volt, annak ellenére, hogy több küldött részletesen beszámolt a szer­vezetek tevékenységéről. Anto­nín Kaderábek vitafelszólalása keltette fel a legnagyobb ér­deklődést, aki keresetlen éles szavakkal mutatott rá a pio­nírházakban uralkodó viszo­nyokra, elmondta, hogy az épü­let tetejét sürgősen javíttatni kell, mert az esőzések komoly károkat okoztak az épületben és a pionírok nem járhatnak oda. Sürgős orvoslásra volna szükség. A Mladá Boleslav-i konferencián Iskry néven röp- iratot adtak ki, amely népsze­rűsítette a vállalt kötelezett­ségeket, így például megtud­tuk. hogy Jaroslav Loquens — a József bányában dolgozik, azt a kötelezettséget vállalta, hogy Kassára megy és a szélesvágá- nyú vasút kiépítésén fog dol­gozni. Vitafelszólalásában arra buzdította a fiatalokat, hogy mindenki vállaljon kötelezett­séget, hiszen erre sok alkalom nyílik. A JÁRÁSI CSISZ KONFEREN­CIÁK nem lehetnek csakis olyan összejövetelek, ahol a fiatalok azzal, hogy ott megje­lennek már teljesítették is a kötelességüket. Minden kül­döttől elvárjuk, hogy a konfe­renciák aktív munkaközpon­tokká váljanak, ahol kritikusan bírálják a hibákat, kutatják a hiányokat és a kiértékelés után minden igyekezetüket arra összpontosítják, hogy ki­küszöböljék felmerülő és a vi­ták folyamán megvitatott hiá­nyokat. Ezért természetesen a konferenciákat alaposan elő kell készíteni, hogy ne válja­nak unalmassá és ne laposod­janak el. A MOZGÁS ÖRÖME Késői tudósítás dám szilveszterezöt tartóztat­tak le. Sokan ugyanis annak a népszokásnak hódoltak, hogy a Trafalgar tér közelében nagy lubickolást csaptak a szökőky- takban. Egy ittas .fiatalember a Nelson-emlékoszlopra má­szott fel, és kilenc méter ma­gasból ugrott a földre. Súlyos sérülésekkel szállították kór­házba. Szilveszterkor egy ismeret­len telefonáló közölte a ren­dőrséggel, hogy visszajuttatja a Wellington herceget ábrázo­ló, két esztendeje ellopott Goya-féstmény maradványait. Elmondotta, hogy a festményt elégette, a kép hamuját doboz­ba zárta és egy Victoria pá­lyaudvari poggyászmegőrzőben helyezte el. A rendőrség meg is találta a dobozt, de tartalmának meg­vizsgálásakor kiderült, hogy a hamu nem a festményből szár­mazik. R. Helexa felvétele Hogyan szilveszterezett a vi­lág? ízelítőül néhány hír a nagy ügynökségek jelentései­nek tengeréből: Rómában, és szerte Olaszor­szágban az utcák vidámparki „dühöngőkké“ változtak. Az új esztendőt köszöntő olaszok éj­félkor házuk ablakából használt kancsókat, üvegeket, tálakat, tányérokat, mindenféle töré­keny holmit hajigáltak az ut­cára, pillanatok alatt magas törmelékhegyeket teremtettek. Az északi városokban több he­lyütt fáklyás felvonulásokat tartottak, Nápolyban pedig pompás tüzijátékünnepséget rendeztek. Párizsban szilveszter éjsza­káján zsúfolásig megteltek a kávéházak, éttermek és mula­tóhelyek, s ezrek lepték el a főváros nagy útvonalait. Az autóvezetők és motorkerékpá­rosok hangos dudaszóval kö­szöntötték az eljövendő 12 hó­napot. Londonban alapos munkája akadt a rendőrségnek: 89 ví­Ellenségünk: a szennyezett levegő Az elmúlt év egyik sokat emlegetett gondja volt a leve­gő szennyezettsége. A Ruhr-vidéken évenként másfél millió tonna por, hamu és korom, négymillió tonna kéndioxid száll fel a 226 nagy­üzem, s a 2000 gőzmozdony kéményéből (750.000 vagonra válna szükség ennek a meny- nyiségnek az elszállításához): az ég állandóan sötét, a nö­vény elpusztul, az állat meg­betegszik. Fav pillantás a bratislavai borászati vállalat egyik pincéjébe. R. Helexa felvétele A LONDONI KÖD A múlt évben a londoni köd „csak“ 340 áldozatot követelt, tíz évvel ezelőtt 2000-et. Ugyanakkor Párizsban a ködös napok száma 90-ről 150-re emelkedett, Rómában elsorvad­nak a festői píniák, tűlevelű­kön olajos lerakodás keletke­zik. A levegőből alászálló anyag egy része, a kémények látható füstje az elégtelen égés mel­lékterméke. Megszüntetése aránylag egyszerű a gyárakban, de igen drága. Az egyik elter­jedt készülék úgy működik, mint a megdörzsölt fésű: ma­gához rántja a koromszemeket és füstrészecskéket. A másik készülék szívóhatással, a har­madik kémiai módszerrel tisz­títja a kéményből kiáradó le­vegőt. 1956-ban London egyes kerületeit füstmentessé nyil­vánították: a háztartások ké­ményeiből sem szabad látható füstnek felszállnia. Az ango­loknak át kell szereltetniük hagyományos kandallóikat. AZ AUTÓK Még nehezebb a helyzet az autókkal. A kipufogógázban szénmonoxid, szénhidrogén van és benzpyrén, egy rákot okozó anyag. Az autógázok ellen Los Angelesben kezdték meg a küz­delmet, ugyanis ez az a város, amely még Londonnál is job­ban szenved a levegő szennye­zettségétől. A kaliforniaiak a világon el­sőnek akarják a milliónyi autó kipufogójától okozott gázokat megfékezni. Törvényük - egy­ben jogi újdonság - kimondja, hogy egy év múlva nem sza­bad autót eladni a kipufogóra szerelt szűrő nélkül, amennyi­ben — és ez az új — addig sikerült technikailag megfelelő szűrőberendezést feltalálni. Rio de Janeiroban megtartot­ták a hagyományos karnevált, Mofno' király, a Bolondok Biro­dalmának uralkodója vette át a hatalmat. Végigvonult a vá­ros főutcáján, több ezer szam­bát és bossanovát lejtő tán­cos kíséretében Áz emberek A té, a röpiabdázókat a torna konfettivel dobálták egymást, és tűzijátékkal köszöntötték az új évet. termekbe szorítja. Petrovics László felvétele N em ismertem őket, de a vonaton egy fülkébe kerültem kettőjükkel, s így akarva-akarat- lanul végig kellett hallgatnom egész be­szélgetésüket. Ahogyan lát­tam, csak véletlenül keve­redtek beszélgetésbe egy­mással, ilyesmi előfordul útitársakkal. Az is meglát­szott rajtuk, hogy olyan emberek, akik önmagukat nagy koponyának tartják, s mélységes meggyőződés tölti el őket, hogy kevés ilyen mélyen gondolkodó halandót hordoz a glóbus. Az egyik úr valami köny- ; vet olvasott, majd az ölébe I ejtette. — Hm... Érdekesek ezek a statisztikai adatok. Tudja, milyen sokat mondanak a ' statisztika száraz, de rend- •j kívül tanulságos számai? — mondta a másik nagy gon­dolkodónak. — Ah, statisztikai adatok! Nagyszerű dolog, nekem el­hiheti. Én magam is nagyra j értékelem őket. — Péltiául itt az áll — folytatta az első úr —, hogy egy vízcseppben annyi ki- ; esi... annyi kicsi... no nézd csak, nem jut eszembe, hogy hívják ezeket... igen, igen annyi részecske van, hogy minden köbcentiméterben pontosan... pontosan tar­talmaz ... gyorsan utána ’ kellene néznem, melyik ol­dalon is van... — Mondjuk, hogy egy­milliót — vélekedett a má­sik, hogy kisegítse partne­rét. — Persze. Egymilliót, kép­zelje! Vagy lehetséges, hogy egymilliárdot ? Mindenesetre elképesztően sokat. STEPHEN LEACOCK: itatifztika — óriási. De hát tényleg rendkívül furcsa dolgok vannak a világon. Itt van például a szén. Vegyük az egyszerű, mindenhol előfor­duló szenet. — Helyes — szólt beszél­gető társa —, vegyük a sze­net. — És sokat váróan dőlt hátra az ülésen, hogy meg­hallgassa a másik nagy gon­dolkodó fantasztikus ada­tait a szénről. — Tudja, ön, hogy minden tonna szén, amely a moz­donyban elég, egy olyan tehervonatot tud húzni, amelynek a hossza ... Már nem tudom, milyen hosszú, de a lényeg az, hogy el tud húzni egy tehervonatot, amely ennyi és ennyi nehéz. Éspedig ezt elhúzza egé­szen ... egészen... offene, a pontos távolság most nem jut eszembe, de szóval el­húzza egészen... — Innen egészen a Holdig, ugye? — segítette ki a má­sik. — Lehetséges. Igen, hajói utána gondolok, innen a Holdig. Mesés, nemde? — Ez nem is vitás. De a legérdekesebb, drága uram, mégis az a szám, ami a Földnek a Naptól való tá­volságát érzékelteti. Tudni­illik adatok bizonyítják, hogy a valóságban egy grá­nát, amelyet a Földről kilő­nek a Nap felé... — Amit a Nap felé lőnek — visszhangozta társa, s közben olyan fontoskodóan bólogatott, mintha ő már sokszor végignézett volna ilyesmit. gránát ezt az utat... mivel — Mint mondtam. És a is? Hamarjában... Mivel is? Mivel is? ... — Kilométerenként tízfil- lérnyi költséggel? — talál­gatta a másik. — Nem, nem, ön félreért engem. Megvan! A gránát hihetetlen sebességgel, egy­szerűen hihetetlen sebes­séggel tenné meg, én mon­dom magának. És még így is ennek a gránátnak az út­hoz minimum százmillió ... mégsem, százmilliárd... vagy mennyi is... vagyis röviden: hihetetlen, őrülete- sen hosszú idő kellene, hogy megtegye odáig az utat, ehhez mit szól? Tovább nem bírtam és el­menekültem az étkezókocsi- ba. . Fordította: V. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom