Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-14 / 2. szám
A szovjet korszerű légvédelem Az Izvesztyija műit heti számában Szugyec, a szovjet légierők marsallja cikket Irt a Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tartozó többi ország légvédelmi egységeiről és hangsúlyozta, hogy ezek képesek eredményesen végrehajtani fő feladatukat azt, hogy szilárdan megvédjék a szocialista tábor országainak területét nukleáris csapásoktól, mindenféle légi vagy világűrben támadástól. „Szovjet tudósok megalkották az ellenséges rakéták leküzdésének megbízható eszközeit" — írja. Megállapítja, hogy az imperialista államokban egyre határozottabb törekvés tapasztalható a világűr katonai célokra történő felhasználására, s ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a korszerű légvédelemnek nemcsak a repülőgépek ellen, hanem mindenekelőtt a rakéták ellen kell eredményesnek lennie. Jóllehet, az Egyesült Államok óriási erőfeszítéseket tesz — Írja — „eddig még nem tudott korszerű légvédelmet megteremteni, és a ballisztikus rakéták leküzdésének problémáját, miként ezt maguk az amerikai tudósok és katonák is elismerik, eddig nem is tudta megoldani." A szovjet rakétaelhárítő egységek minden tekintetben felülmúlják az amerikai légvédelem hasonló egységeit — hangsúlyozza a szovjet légierők marsallja, majd rámutat, hogy a szovjet rakétaelhárító csapatok képesek leküzdeni „gyakorlatilag minden korszerű légi és világűrbeli támadó eszközt... A légvédelmi rakéták teljesen felváltották a légvédelmi tüzérséget." A rádiós-műszaki légvédelmi alakulatok sikeresen meg tudják oldani azt a feladatot, hogy jókor észleljék és folyamatosan kövessék a légitámadás eszközeit. Ezek a csapatok képesek az év bármelyik időszakában, a napnak bármely órájában, az időjárási viszonyoktól függetlenül már nagy távolságban észlelni bármilyen légi támadó eszközt, meghatározni ennek koordinátáit, és a kellő időben megadni a szükséges célelemeket a légvédelem rakétaegységeinek és rakétahordozó repülőgépeinek A szovjet légvédelmi csapatok — hangsúlyozza Szugyec marsaM — állandó harci készenlétben vannak és képesek bármikor visszaverni a világűrből vagy a levegőből érkező minden támadást. A hazánkban tartózkodó szovjet katonai küldöttség élén vezetőjével F. Sz. Zmacsenko vezérezredessel (jobbra) ellátogatott a Dél-Morva kerületbe is. Felvételünkön Fr. Bedrich vezérőrnagy társaságában láthatjuk. A kubai egyetemisták szervezete elítéli az Egyesült Államokból Kuba ellen irányuló provokációs akciókat. Felvételünk az Egyetemi Hallgatók Szövetségének székházában készült. A Pravde vezércikke az üzenetről A Pravda múlt vasárnapi száma Fontos lépés a béke megszilárdításának útján címmel vezércikkben méltatja Hruscsov legutóbbi üzenetét. A vezércikk hangsúlyozza: a szovjet kormány azzal a javaslatával, hogy kössenek nemzetközi egyezményt vagy szerződést, amelynek értelmében az államok lemondanak az erőszak alkalmazásáról, a területi viszályok és határkérdések megoldása érdekében a béke megszilárdítására törekedett. „A területi viták erőszakos megoldása nem szolgálja egyetlen nép egyetlen ország érdekeit sem — mutat rá a vezércikk. — Az ilyen kérdések békés úton való megoldását megkönnyíti, hogy ma már egyre szélesebb körben ismerik el a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének gondolatát. A világon mind több kormány jut arra a szilárd következtetésre, hogy a nukleáris korszakban a háború már nem lehet a vitás nemzetközi kérdések megoldásának eszköze, s hogy a békés együttélés az egyetlen alap, amelyre az államok közötti kapcsolatok épülhetnek s épülniük is kell." A vezércikk megállapítja: .,A világ különböző részeiből érkezett jelentések máris azt mutatják, hogy a szovjet kormánynak Hruscsov üzenetében foglalt javaslata széles körben jóindulatú visszhangra talált. Sok államférfi és közéleti személyiség, mindazok, akik megértik, milyen nagy felelősség hárul rájuk a béke sorsát illetően, a szovjet kormányfő üzenetét fontos külpolitikai lépésnek tekintik, amely valamennyi nép létfontosságú érdekeit szolgálja.“ M ozgalmasan indul az 1964. év a nemzetközi diplomáciában. Hruscsov fontos kezdeményezése a feszültség enyhítésének konkrét lehetőségei felé fordítja az általános figyelmet. A Pravda múlt hétfői vezércikke a szovjet miniszterelnök javaslatának külföldi fogadtatásáról írva hangsúlyozza, hogy mindazok, az államférfiak és politikusok, akik átérzik a világ békéje iránt érzett felelősségüket, megértették az üzenet jelentőségét és azt, hogy az abban foglaltak valamennyi nép létfontosságú érdekeit érintik. A világsajtó lankadat- len érdeklődéssel elemzi és latolgatja Hruscsov javaslatait. Az amerikai lapok — habár állásfoglalásukon érződik, hogy hivatalos körökben nagy tartózkodással és erős fenntartásokkal fogadták az előterjesztést — azon a véleményen vannak, hogy a világpolitikában a kezdeményező fél, továbbra is a Szovjetunió. A z angol lapok viszont arra figyelmeztetik olvasóikat, hogy furcsa munkamegosztás kezd kialakulni az Egyesült Államokban. Johnson elnök békeszólamokkal árasztja el a világot, ezzel szemben a külügyminisztérium igyekszik letompítani az elnöki békeszólamokat. Egyes lapoknak különösen szemet szúr, hogy amikor pár héttel ezelőtt, Husk ott- jártakor, az angol fővárosból sürgették nagyobb hajlandóságot a Szovjetunióval való tárgyalások iránt, Washington fagyosan elzárkózott, viszont Er- hardot arra igyekezték rábeszélni, hogy ne ellenezze az amerikaiak „tárgyalási szándékait". Az Observer tudósítója például azt jelenti, az amerikai fővárosból, hogy az amerikai külügyminisztérium a tucatnyi tárgyalási téma között még egyetlen olyant sem talált, amely kiállná a hármas próbát, azaz olyan megállapodási lehetőséget, amely egyaránt elfogadható lenne a Szovjetunió, Nyugat-Németország és az amerikai kongresszus számára. Indiánok tömeges lemészárlása Brazíliában A brazíliai Mato Grosso államban, az Amazonas medencéjében novemberben leromboltak egy indián települést és lakóit lemészárolták — jelentette » az új év első napjaiban a brazíliai államügyészségnek az indiánvédelmi szolgálat igazgatója, dr. Noel Jutels. A „Cintas largas" (nagy övék) törzshöz tartozó indiánok Mato Grosso állam északi részén az Aripuana-folyó partján táboroztak és az volt a szándékuk, hogy állandó falut építenek maguknak. A falu helyének kiválasztásánál az indiánok számára döntő szempont volt, hogy távol esett a lakott településektől: legalább három nap járásra. A tömegmészárlást egy Antonio Junqueird nevő gumigyáros szervezte meg, hogy „megtisztítsa" az őserdőt. A „vad indiánok" ugyanis veszélyeztették volna a kaucsuk-fák értékes nedvének lecsapolásával foglalkozó „seringueiró"-k munkáját. A mészárlás részleteit az akciót végrehajtó öttagú csoport egyik letartóztatott részvevője mondotta el. A csoport egy Cessna típusú kis repülőgépen érkezett a helyszínre. Tagjai állig fel voltak fegyverezve pisztolyokkal, géppisztolyokkal és kézigránátokkal. Az öt bérgyilkos a terület „megtisztításáért" 800 dollárt kapott. A jelentés felhívja az államügyész figyelmét arra, hogy Maranhau államban hasonló mészárlások fenyegetnek, ha a hatóságok nem hoznak azonnal megfelelő ellenintézkedéseket. RÖVIDEN KÜLPOLITIKÁBÓL HRUSCSOV ELVTÁRSNAK a területi viták békés rendezésére vonatkozó újévi javaslata továbbra is a nemzetközi érdeklődés előterében áll. Hruscsov békeüzenetét újabb államférfiak méltatták; további kommentárok elemzik és hangsúlyozzák jelentőségét. A KARÁCSONYI BERLINI UTAZÁSI egyezményt a német közvélemény nagy helyesléssel fogadta, és sürgeti, hogy újabb lépések történjenek a két német állam közti közeledés érdekében. A bonni ultrák most akciót indítottak e közeledés ellen. Maga Erhard kancellár sem hajlandó „továbblépni". Bonnban egyébként megkezdődött a költségvetési vita: a katonai kiadások a hidegháborút szolgáló tételekkel együtt elérik a költségvetésnek majdnem a felét. JOHNSON ELNÖK szerdán a kongresszus két házának együttes ülésén felolvasta az Egyesült Államok helyzetéről szóló ezúttal feltűnően rövid üzenetét, a minden év elején szokásos State of the Union Message-t. Johnson először a külpolitikai kérdésekkel foglalkozott, és általános célkitűzésként a háború nélküli világ kialakításának szükségességét hangoztatta. Az elnök ezután tíz pontban foglalta össze azokat a konkrét lépéseket, amelyeknek megtétele — szerinlte — a tartós oékéhez vezethet. Különös módon első helyen szerepel e pontok között az Egyesült Államok katonai erejének fenntartása, még a költségvetés most javasolt csökkentése ellenére is. Az elnök a továbbiakban azt fejtegette, hogy „új lépéseket kell tenni — és az Egyesült Államok Genfben új javaslatokat fog előterjeszteni — a fegyverek ellenőrzésének és végső soron megsemmisítésének biztosítására." A múlt év derekán a Szovjetunió lakosainak száma elérte a 225 milliót. A múlt évben született Genya Sovnyov is. Jól érzi magát a nővér társaságában riumon vitatták meg: Az ifjú- keztek szembeállítani a nép és ság harca a gyarmati rendszer az ifjúság különböző rétegeit és a neokolonializmus ellen, a (például földet ígértek a sza- rekonstrukcióért. A brazíliai badságharcosok ellen harcoló Salvadorban ötven ország egye- algériai fiataloknak), végered- temistáinak 800 küldötte arról ményben a felszabadító háború / írika ! «láp a gazdasági felszabadítás harcában Hogyan tovább? Afrika, Ázsia és Latin-Amerika új nemzeti államai számára a nemzeti függetlenség elnyerése után, lényegében ez a központi kérdés: a politikai függetlenség után hogyan valósíthatják meg gazdasági függetlenségüket, hogyan hozhatják be az egy, vagy két évszázados ipari elmaradást, hogyan emelhetik a nép kulturális színvonalát, milyen módon javíthatják leggyorsabban a lakosság életszínvonalát. Hiszen a politikai függetlenség elnyerése még nem hozhatta a nyomor, az elmaradottság felszámolását Ezért a függetlenség kikiáltása után, a feladatok tovább sokasodnak, a küzdelem bonyolultabb — hiszen a gazdasági problémák, az iparosítás, a mezőgazdaság korszerűsítése együtt jár az útkereséssel: Hogyan tovább? Kapitalista, vagy nem kapitalista úton? Anélkül, hogy taglálnánk ezt a kérdést, idézzük a New Commonwealth című folyóirat, az angol imperializmus egyik szócsövét, amely azt ajánlotta a gyarmati sorból felszabadult új nemzeti államoknak, hogy „ne foglalkozzanak gazdasági épí- tőmunkával." Az algiri és salvadorl szeminárium Nem véletlen tehát, hosy a hazájuk sorsáért felelősséget érző afrikai, ázsiai és latinamerikai fiatalokat annyira foglalkoztatják a gazdasági építőmunka kérdései, s az idén ezek a problémák fontos helyet foglaltak el a különböző nemzetközi ifjúsági konferenciákon. Algír déli peremvárosában, a Ben Aknun egyetemi városkában ötvennyolc ország 80 ifjúsági szervezetének képviselői áprilisban nemzetközi szeminátanácskozott, hogyan vegyenek részt a diákok az új nemzeti államok kultúrális felemelkedéséért folyó küzdelemben. A függetlenség elnyerését megelőző időszakban a gyarmatok ifjúságát a szabadság és a függetlenség eszméi vezérelték. Ezért fogtak fegyvert a második világháború után az indonéz, az algériai, a kényai és angolai fiatalok, akik a gyarmatosítók elleni fegyveres küzdelemben a harcosok tömegét adták. A felszabadító harcban nagyszerű tulajdonságok ková- csolódtak, amelyek ma például az algériai ifjúságot jellemzik: a gyarmatosítókkal szembeni elszántság, a nemzeti önérzet és ugyanakkor a nemzetközi összefogás, a szolidaritás érzése, az áldozatkészség és önfeláldozás. Algériában, ahol a francia gyarmatosítók a legkülönbözőbb módszerekkel igyeegyesítette a városi és falusi ifjúságot, a munkás- és az értelmiségi fiatalokat. Megértették, hogy érdekeik közösek: a gyarmati iga lerázása. A függetlenség elnyerése után a szabadsághoz és a függetlenséghez új eszmények jöttek: a függetlenség megvédése, az igazi politikai és gazdasági függetlenség megteremtése. Kapitalista úton... Az ifjú nemzedék feladata és felelőssége szinte felmérhetetlen. Hiszen benne rejlik az az erő, amellyel leküzdhető az ősi és a gyarmati múlt visszahúzó öröksége. Nem véletlen tehát, hogy Afrika és Ázsia számos országában külön ifjúsági minisztériumot létesítettek, a- melynek feladata: szervezni, nevelni a fiatalokat az ország előtt álló politikai, gazdasági és kultúrális gondok megoldására. Természetesen, eltérő a helyzet azokban a volt gyarmati országokban, amelyek a kapitalista fejlődés útjára léptek (mint Nigéria, Elefántcsontpart, Szenegál, vagy Ázsiában Pakisztán, Malaysia), s más a nemkapitalista úton haladó nemzeti államokban (Guinea, Mali, Ghana, bizonyos mértékig Burma). A kapitalista utat járó ázsiai, afrikai, latin-amerikai országok fiataljai harcukat elsősorban a neokolonializmusban és a hazai burzsoázia ellen folytatják. Hiszen, azok állnak a fejlődés, a haladás útjában. Nigériában például a leghaladóbb ifjúsági szövetség az egyetlen olyan szervezet, amely az egész országra kiterjed — szemben az angol imperializmus által létrehozott szétdara- boltsággal, amely még országos szakszervezetek alakítását is megakadályozta. A kapitalista útra lépett országokban az ifjúságra különösen nagy felelősség hárul az imperializmus helyi hadállásainak felszámolásáért folytatott harcban. A Nigériai Ifjúsági Szövetség az ország függetlensége óta szüntelenül küzd az ott lévő NATO- és angol katonai támaszpontok megszüntetéséért. Bizertában a tunéziai diákok puszta kézzel, saját testükkel szálltak szembe két évvel ezelőtt a franciák tankjaival, s ez a bátor önfeláldozás egész Tunéziát magával ragadta, míg a közelmúltban a franciák végleg eltávoztak Bizertából. Az indiai fiatalok tömegei tüntettek múlt év novemberében a Indiába érkezett angol és amerikai hadirepülők légi gyakorlatai ellen. A kapitalista útra tért új nemzeti államokban az ifjúság azért küzd, hogy megváltoztassa a fejlődés irányát. Ma már a szocializmus olyan vonzóerőt gyakorol az egész világra, hogy a kapitalizmust kiszolgáló afrikai és ázsiai kormányok is kénytelenek valamiféle „szocializmusról" szónokolni, hogy leszereljék a tömegek haladást követelő mozgalmait. És éppen az ifjúság szervezetei - együtt a szakszervezetekkel, haladó pártokkal — rántják le a leplet a marokkói király „szocializmusáról", a NATO-támasz- pontokat védő nigériai vezetők „szocialista" politikájáról, a szakszervezeti és ifjúsági funkcionáriusokat bebörtönző Seng- hor elnök „szenegáli szocializmusról". (Folytatjuk) az Ifjú Kommunista c. lapból
