Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-10 / 10. szám
DIVATPOSTA „ÉRDEKLŐDŐ": A trapézvonalú kabátról lebeszeljük, korrfbár- sonyra a mellékelt modell sokkal alkalmasabb. A kabát alja és az ujjak kissé sliccelrek. Fémgombokkal gom- bolódík. (A tejszin házi elkészítési médiát köv számunkban közöljük.) ,..K'IKA": Ceríz színű szövetére kívánságának megfelelően kétrészes ruhakoszliimöt terveztünk. Miután a szín nagyon feltűnő, a modell egyszerű, dísze az öt, túl nagy fehér gyöngyházgomb. „S/ÖSZI, S/ÖSZI LÁNYKA": A beküldött fehér anyag menyasszonyi vagy nagyestélyi ruhára való, szűk szoknyás alkalmi ruhára nem alkalmas, délután egyáltalán nem viselhető. Olyan ruhát terveztünk, amiben lehet táncolni, de az 5 m két ruhára mindenképpen kevés, kell még hozzá venni „KARINA“: Ha a menyasz- szony hosszú ruhában van, az összes koszorúslányok hosszút viseljenek. „HOSSZÚ AZ A NAP“: Házilag csak az vehet ki pecsétet, aki ebben jártas, egy elegáns ruhát így könnyen elronthat. Különben is, nem tudhatja, az anyag nincs-e fémszállal átszőve, és akkor a házi tisztítás nem ajánlatos. Adja a ruhát tisztítóba. A téli kabátot többnyire mindenki megunja, s alig várja, hogy tavasszal levehesse. Ezzel egyidejűleg persze már gondoskodni kell tavaszi ruhatárunk felfrissítéséről is. Mi lesz a divat, milyen újdonságokkal találkozunk, mit lehet továbbra is viselni, anélkül, hogy divatjamúltnak látszanánk. Az idei tavaszi divatban nem sok a változás. A kabátok kissé jobban követik a test vonalát mint eddig, de azért sok a lezser szabású is A ballonkabátok ezidén teil - la! készülnek, övvel és nagy zsebekkel, tehát nagyon sportosak . A kétrészes ruhát nagyon megszerettük, továbbra is kedvenc darabja lesz ruhatárunknak. ezenkívül még mindig divatosak maradnak a széles övvel összefogott, bő ingruhák A szoknyákban egyaránt divatos a szűk, a rakott, és a plisszírozott is. A kosztümöknél mindjobban tért hódit az elgömbölyített kabátka s ezzel a klasszikus kosztüm, de sok az öves kosztüm is. A kosztümkabát hosz- sza igen változó, látunk rövideket s hosszabbakat is. Díszítések közül újdonság a bor. Lehet szegélyezésnek alkalmazni, de más, különböző díszítésekre is. Divatos még a bőrkalap ill. sapka és a bőrből készült mellény is. A tavaszi divatszinek világos és középkék, valamint a többi pasztellszínek, főleg a rózsaszín, a „szolídabbak“ közül a homokszin és a drapp, különösen rózsaszínnel kombinálva, s végül az elmaradhatatlan tavaszi szinösszeálliiás a sötétkék-fehér. S hogy valamit már a nyári divatból is eláruljunk: a divatszinek előreláthatólag zöld, fehér és a világoskék lesznek. ,Kötött „Erika“, „Fekete szemű“ és „Magas, barna“: Úgy gondoljuk, megfelel elképzelésüknek ez a szép. tavaszi sportpulóver. Vastag fonalból készül. 4-es tűvel. Mintája az ú. n. lustakötés, vagyis oda-víssza sima. Elejét a fél csípőbőségnek megfelelően, kb. 100 szemmel kezd. és egyenesen köt. 35 cm magasságig. Innen kezdve fogy. 8 raglánvonalat, mindkét oldalon 3, 2, majd 1-1 szemmel. A fogyasztás kezdetével egy« „3. szelvény": A rajz patentharisnyát ábrázol. „Egyedüli": A 4. képen elegáns ruhát látunk, az 5, rajzon pedig palentharisnyát. „Bíri": Kérésével a lapban nem foglalkozhatunk Ha akarja, írja meg a címét, levélben válaszolunk. „Kérek egy autogram- mot“ és „Egyelőre tetszel nekem“: Autogram - mot kérhet. esetleg fényképet is, de őszintén szólva ennek nem sok értelmét találjuk. A kért címért forduljon a Filmvilág szerkesztőségéhez: Budapest VII., Lenin körút 9-11. „Hol kell kezdenem“: Forduljon a magyar konzulátushoz: Generálny konzulát Maďarskej ľudovej republiky, Bratislava, Palisády 60. vonalban kettéosztjuk a szemeket és a középvonal felé eső oldalon minden 4. sorban 1 szemmel fogy. a nyakkivágást. míg az utolsó szem is elfogy. Hátát szintén 100 szemmel kezd. és 33 cm magasságig egyenesen kötünk. Innen kezdve minden sor elején 1 szemmel fogy. a ragiánvonalat, kb. 28 cm magasságig, itt a megmaradt szemeket egyszerre befejez. Ujjait kb. 36 szemmel kezd. és 1 sima, 1 ford, váltakozásával 6 cm-es patentrészt köt. Utána lustakötéssel dóig. és minden 4. sor elején és végén 1-t szemet szapor. míg kb. 42 cm-es bőséghez érünk. Itt elérjük az ujja megfelelő hosz- szúságát is, és a hátrészhez hasonlóan fogy. a raglánvonalat, v. 1. minden sor elején 1 szemet fogy. 26 cm magasságnál a megmaradt szemeket a hátrész felé magasítva 3 szemenként befejez. A nyakklvágást a pulóver színéhez illő világos ripsz-sza- laggal szegjük. A kivágás csúcsába kis angolmasnit teszünk. (Folytatás á 4. oldalról) Laci is, a másik „atomfizikus- jelöltje" Tornaijának, s ha semmi mást nem mondok, csak ezt, hogy két diáknak is sikerült bejutni Tornaijáról ebbe a valóban nagyigényeket támasztó intézetbe, akkor már úgy hiszem, éppen eleget mondtam. Ami még hátra lenne: a lehetőségek! Hová, merre a promóció után? Farkasnak még van ideje morfondírozni, Csala viszont már ott áll az élet kapujában, s ugyancsak nagy a gondja: választani a lehetőségek közül. Egyelőre Bratisla- vába irányították, de hívják többféle, csak az iskola, illetve az illetékes minisztérium engedje. Ami külön az ö problémájuk: fel kellene a csehszlovákiai magyarok között is (főleg Gál Tibor, a nyitrai pedagógiai intézet asszisztense az ilyen jellegű magyar sajtóban) lendíteni a népszerű természettudományos (az ő esetükben magfizikai) ismeret- terjesztést, hiszen nagy probléma ez világszerte, s bizony mi sem vagyunk valami nagyon tájékozódva ezekről a létünket közvetlenül is érintő tudományos eredményekről. S hogy mindjárt e témával folytassuk, ugorjunk térben egy kicsit visz- szafelé Prágából, s kérdezzük meg ugyanerről a tornaijai iskola három . már aszisztens-növendékét: Gál Tibort, Mázik Máriát és László Bélát, a Nyitrai Pedagógiai Intézet fizika, kémia, illetve matematika tanszékének tanársegédeit, nekik, mint a tárgyhoz (az ismeretterjesztéshez) még közelebb állóknak, mi a véleményük ezekről a kérdésekről. Az egyhangú válasz: kifejezetten gyengék a lehetőségeink. Nemhogy a szélesebb közönséget nem tudjuk ellátni népszerű ismeretterjesztő művekkel, de a kimondottan főiskolákon tanulókat sem bírjuk kielégíteni. így különösen nehéz e pálya, hiszen a legalapvetőbb kérdéseket is le kell tárgyalniuk (amit különben minden könyvben meg kellene találnia a hallgatóknak), s a bonyolultabb, részletesebb elemzést igénylő problémákra már alig-alig jut idő. Sokat beszélgetünk mostanában az intézet színvonaláról, vajon nem egy fontosadalék-e e felismerés az okok kutatásánál? Dehát nem is ez most itt a főkérdés, hanem az, hogy itt vannak, mindhárman nagyon komolyan veszik hivatásukat, s ha az eredmények latolgatásánál őket is hozzávesszük a két atomfizikushoz, a tíz százalék orvoshoz, mérnökhöz, Ul. »rvos-, mérnökhallgatóhoz, akik Tornaijáról indultak el a tudományok meghódításának, s ha mindehhez mégegyszer hangsúlyozzuk, hogy a tornaijai iskola csak egyike a számtalan csehszlovákiai magyar iskolának, s nyilván (főleg ami felszerelését illeti) egyáltalán nem tartozik a legjobbak közé, akkor semmiképpen sem hagyhatjuk helyben azt a lekicsinylő magatartást, amely magyar iskoláinkkal szembe főként a kispolgárság s a kispolgárosodó- kispolgár - majmoló rétegek részéről tapasztalható. A természettudományos-matematikai irányzat eredményeiről beszéltünk eddig főként, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nagy ellenfél, az esztétikai tudományok árvább sorsnak lennének kitéve mint amazok. Sőt. ha a mondottak után nem hangzik furcsán, állíthatjuk, hogy ezen a téren eredményesebben működik az iskola, mint bármely ebben az országban. Tornaiján ezt úgy is nevezik, hogy a Czíczer ill. a Pazderák-vonal. Van, akiket az egyik háborít bele örök életre a matematikába-fizikába, s van, akit a másik az irodalomba-müvé- szetbe. Mindenesetre bárhogy áll is a dolog, megfejtendő tény, hogy a csehszlovákiai magyar költészet legújabb so- rakozójának négy tagja is Tornaijáról indult, s hogy miért nem indult ugyanez idő alatt más magyar iskolákból legalább egy-egy utánpótlása irodalmunknak. S az sem lebecsülhető talán, hogyha azon az annyit csepiilt, tespedő-szuny- nyadó Nyitrán volt valami mozgás az utóbbi években, akkor ez a Tornaijáról indult Batta Gyurkának, Bárczi Istvánnak és az általuk indított lapnak, a Fórumnak köszönhető. Jómagam én mindeme tények gyökerét a Pazderák Csala András, atomfizikus (az mörröl Prágába felutazott csa ció örökké nyugtalan, örökké lázadó, örökké tettrekész szellemében-szenvedélyében keresném. Lehet, hogy elfogult vagyok, lehet, hogy nincs igazam, a dolog úgy hiszem irodalmunk egész további sorsát befolyásolható tény, másokat is kellene, hogy megfigyelésre ösztönözzön. ß eszéltünk már a fizikusokról, beszéltünk az asszisztensekről, beszéltünk a költőkről, szóljunk most a tanítókról, nemzetiségünk e szegény napszámosairól, hiszen soraik Tornaijáról is szép számmal szaporodtak. Előbbi statisztikánk is arra figyelmeztetett, hogy a 250 érettségizettnek jó egy harmada indult el ezen a göLászló Béla, Kogler Zoltán, matematikus medikus rongyos életpályán, ami hozzávetőlegesen is majd 100 embert jelent. Hallom persze a vétót, hogy „ha máshová nem jutottak". Tény és való: volt időszak, amikor a magyar középiskolák végzett növendékei leginkább pedagógiai pályára mentek. Volt közöttük nem egy, aki valóban csak azért ment tanítónak, mert „jobb" helyet nem talált az „érettségizett" fejének, de hiba lenne egy pár kivételből levonni a szabályt, hogy tanítóink nagy- része kényszerből választotta pályáját és nem meggyőződésből. Példa akad Tornaiján is mindkettőre. Hisszük, hogy túlsúlyban a pozitív példák vannak. S ezzel kapcsolatban még egy örvendetes tény: a jelenlegi pedagógiai kar jelentős része immár saját nevelése az iskolának. De ezentúl is: Tornaiján az utóbbi időben rohamosan szaporodnak az újabb és újabb szakiskolák, a környéken is egyre növekedik az általános és középiskoláknak a száma, s mindezek pedagógusainak jelentős hányadát éppen a tornaijai iskola neveli. Kimaradtak a medikusok. Talán azért, mert a kezdeti időkben erre a szakra jelentkeztek a legkevesebben, az ifjabb korosztályok pedig még nem végeztek, így e téren a többiekhez viszonyítva meglehetősen kicsiny az arányszám. Kivételek természetesen akadnak itt is, hiszen például az 57-es évfolyamból Czókoly édesanyja mögött) Sajógö- ládjával, közvetlenül a promó- után. Béla, Krisztián Géza, Gálik Tibor, Vikor László már gyakorló orvosok, míg az ifjabbak közül az utolsó éves Gérecz Anikó vagy Barassó István, Barassó István Bárczi László, a kassai Šafá- a Komenský- rik-egyetem egyetem ötöd- orvoshallga- éves hallgatója tója Kogler Zoltán, Urban Károly említhetők meg. Sorolhatnám tovább a példákat a mezőgazdászoktól kezdve a filozopterekig végig az egész vonalon, ám tényeknek, úgy gondolom, ennyi is elegendő volt. Próbáljuk inkább a végén összefoglalni mondanivalónkat, s levonni belőle a levonható tanulságokat. Adva van tehát egy magyar iskola: se nem a legjobbak, se nem a legrosszabbak közül való. Tíz év alatt leérettségizett itten harmadfél- száz tanuló. Példáink talán bebizonyították, hogy nem elveszett emberekről van szó, hanem olyanokról, akiket na- gyonis várnak a főiskolák, a társadalom, az élet. Nem abban rejlik hát a Csehszlovákiában élő magyar anyanyelvű gyerekeknek a problémája, hogy magyar iskolában érett* ségiznek-e avagy szlovákban, hanem abban, hogy színvonalas avagy színvonalon aluli tanerői vannak az iskolának. Magam abban látom a tornaijai iskola eredményességét, hogy a tanítói kar általában véve (s főként a harmadfokon ) komolyan, felelősségteljesen veszi munkáját, hivatását, így természetesen a jő munkának meg kell hogy érjenek a gyümölcsei is. obogó szívem szimatolja önmaga ös nyomait, — idéztük mottóként a Nagy László-verset, többes számban gondolva persze. Nos, az elmúlt tíz esztendőben hosszú utat jártunk végig széles ez országban, ki ide, ki oda jutott, s nem árt néha, akárcsak tíz esztendőnként is visszapillantani önmagunk ős nyomaira: Honnan is indultunk, hogyan is jutottunk ide? Mint részese a kornak, állíthatom, hogy hősi idők voltak azok az ötvenhárom körüliek, amikor mi kezdtünk. Egyetlen osztály, egyetlen tanterem, a „galambdúc" Mázik Mária tanársegéd ahogy csúfolták szegény ütött - kopott iskolánkat, ahol végül juttattak számunkra is egy sarkot, Kolár elvtárs, az első osztályfőnökünk, aztán Pákoz- dy elvtárs, a második, s Ma• darassy Sárika néni akik szinte egymagukban tanítottak végig egy-egy esztendőt. Nem is hittünk mi sokáig a jövendőnkben, nem hittük, hogy mindazt a mulasztást, amit ki tudja micsoda felsőbb erők parancsára elkövettünk, valaha is be lehet még pótolni. S lám, bepótoltuk. Bepótoltuk, mert megvagyunk szinte valamennyien, még az a viharvert legelső évfolyam is, s hogy meg vagyunk minek köszönhetjük? A mi esetünkben Pazderák Bertalannak, Zsámbok Tamásnak, Czíczer Jánosnak, akik ötvenötben, szinte az utolsó pillanatban szállták meg az iskolánkat a főiskoláról éppen csak elröppent kezdőkként, ám mint már annyiszor, itt is bebizonyosodott a régi igazság: nem az teszi az embert, hol és mikor végzett, hogy milyen idős a pedagógiai gyakorlata, hanem a feladatok: Tornaiján szükség volt a gyors és színvonalas munkára, s ez a szükség egy esztendőn belül megérlelte a nagy feladatra az embereit. A mi esetünkben nekik, más esetekben másoknak köszönhető, hogy élünk, hogy bírjuk a versenyt. Példának is kellene lenni ezeknek az itt leírt dolgoknak mások szemében, hisz nem a véletlen, nem is hangulat vetett bennünket éppen Tornaijára, hanem a példa. Az már csak külön gyönyörűség volt a szívemnek, hogy ezt a példát éppen ott fedezhettem fel, ahol az én robogó szívem is szimatolja a nyomokat, önmaga ős nyomait. Farkas László, a prágai atomfizikai tanszék harmadéves hallgatója ÚJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 3120 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlače útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 46/V1I. ' K—08*41096
