Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-17 / 11. szám
CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA • Előkészületek az EFSZ-ek országos kongresszusára • Már kiment a divatból a mézes-mázos beszéd • A kongre sszus téziseit úgy tárgyalják meg, hogy érvényesüljön a kezdeményezés Felelősségteljesena m*r6í és a holnapról A szövetkezeti tagok nemrég megkapták a téziseket, amelyeket az EFSZ-ek VI. országos kongresszusa tárgyal majd meg. Már az a tény, hogy a mezőgazdasági minisztérium a „mezőgazdasági termelés emeléséről és a belső gazdasági rendszer kiépítésétől" szóló téziseket ad ki, igazolja, hogy a kongresszust igen alaposan készítik elő. A tézisek szövege nem túl terjedelmes, ezzel szemben komoly és konkrét javaslatokat tartalmaz, amelyek gondos és alapos megtárgyalásra tart igényt. Ebből is látjuk,. hogy a kongresszusi vitának sok problémát kell megoldani, mint például a mezőgazdaság gyors szakosításának kérdéséit, a termelés gazdasági kérdéseit, a szövetkezetek átszervezésével és fiatal dolgozók toborzásával összefüggő kérdéseket. Elsősorban természetesen olyan utakat kell találni, amelyek a mezőgazdaság keretein belül adott tartalékok kihasználásához vezetnek. Az EFSZ-ek VI. országos kongresszusára olyan évben készülünk, amelyben a mező- gazdasági dolgozókra nehéz feladatok várnak. Az 1963-ban valóságban elért eredményekkel szemben Szlovákiában 13 százalékkal akarjuk emelni a termelést. A növénytermesztésnek a piaci termelésben 13,2 százalékkal, az állattenyésztésnek pedig 6,2 százalékkal kell emelkedni. A terv teljesítése azoktól a dolgozóktól, akik a termelést irányítják — a földeken vagy az állattenyésztésben — megkívánja, hogy biztosítsák a terv teljesítését. A gép- valamint a vegyiparban dolgozóktól o — •J-. Q) Cl* ^ 'S c Ä :o a* QJ C :0 ^ »fc ■*0 S3 •§£ 1 O c*í a = 5 o k ■cs a 3 •Š 5 megkívánjuk, hogy a mező- gazdaságot fennakadás nélkül jóminőségü gépekkel és megfelelő mennyiségű műtrágyával lássák el, mert csakis így lehet gyorsabban emelni a termelést és teljes mértékben érvényesíteni a nagytermelési munkaeszközöket. A múltban gyakran hangoztatták, hogy a mezőgazdaságban el akarjuk érni az olyan fejlett országot, mint Franciaország, Nyugat-Németor- szág, Dánia és más országok mezőgazdaságának színvonalát. Hiszen az említett országokban a termelési feltételek hasonlítanak a mi viszonyainkhoz és ott a hozamok mégis lényegesen magasabbak. Az elmúlt években az említett célhoz bizony nem közeledtünk. Vajon miért? Mert — amint azt a CSKP XII. kongresszusán kihangsúlyozták — a szocialista mezőgazdasági nagytermelés több kérdésre nem fordított kellő figyelmet. A tervezési mód annak ellenére, hogy igyekeztünk rajta módosítani, nem járult hozzá ahhoz, hogy tevékenyen felhasználjuk a szocialista nagytermelés nyújtotta előnyöket. Ugyanezt mondhatjuk e! a mezőgazdasági termelés irányításáról is. Az anyagi érdekeltség elvét érvényesíteni kell. Természetesen könnyebb felsorolni a hiányokat, mint azokat megoldani. A felvetett problémákról is látjuk, hogy a kongresszus előtti időben lesz miről vitatkozni. A kezdeményező intézkedések majd hozzásegítenek ahhoz, hogy rávilágítsunk a szövetkezetekben uralkodó hiányokra. A kongresszusi tézi- vaszilij Korotkov és Tamaz Bibilasvili kommunista munkasek megkívánják, hogy a gyűléseken nagyobb tért nyerjen a konstruktív önkritika és a szövetkezeten kívüli viszonyok bírálata is. brigádja a zesztafoni kohászati üzem építkezésén Játsszunk meglepetosdít EZ TEM Moszkvában fel- '.pül Európa leg- tagyobb szállodába, amelyben 5890 lendég találhat oihenöre. A szín- 1lázlátogatók örö- nére a Művész Színház is új épületbe költözik és ugyancsak új ott- iont kap az Alla- ni Bábszínház. Vessünk egy pillantást a földjei- színen zajló köz lekedésre. A világ városi közlekedés Moszkvában is gondot okoz. Ezen is segítenek: a gyalogos utak egész sora küszöböli ki a baleset - lehetőségeket, gyorsítja meg a forgalmat. Sőt, Moszkvában felüljárók építését is tervezik. Végül nézzünk a magasba: bár csak 1967-re lesz kész, már most magunk elé képzelhetjük az 500 méter magas tv- adótornyot, amely egyidejűleg sugá - roz 5 programot, köztük egy színeset! Föld alatt, a földön és a föld felett egyaránt gyarapodik Moszkva, s aki két év múlva látogat el újra a Szovjetunió fővárosába, jóformán elölről kezdheti az ismerkedést a várossal. De emiatt bizonyára nem fog bosszankodni ... a hiányokat gúzsbakötötte a kezdeményezését, kai derűsebben mezőgazdaságunk tatai elé. s emberek akkor soknézhetünk közeli távadott helyzete is megkívánja. Érdemes tehát azon törni a A zöldségkereskedés pultjain dett, mint a szürke verebek . pár nappal ezelőtt megjelent között a paradicsommadár. Ez Ha az idén a kongresszusi g vgrgs retek. Valóságos szén- volna a retek zöldje. Névalko- tézisek megtárgyalása hozzá- záció! A város környéki sző- tó színével, vagyis a gumöjá- járul ahhoz, hogy eltávolítsuk vetkezetesek — olvasom az val egészen más volt a helyes mindazt ami esti újságban egy egész hó- zet. Az valahogy nem akart nappal megelőzték a tavaszt, szembe tűnni. Szerényebb volt. a termesztési tervüket is, s a Megelégedett alig látható mé- városi dolgozóknak igazán reteivel. Inkább cseresznyének kedves meglepetést szereztek, véltem, vagy olvasó gyöngy- No lám, milyen szép tőlük, nek, szóval akárminek, ami Küldtek nekünk cé vitamint, nagyon apró — és piros, foszfort, vasat, s még mit tu- A meglepetés tehát megtör- Ezt nemcsak a józan ész, dóm én, hogy mit. Megleptek tént. Éppen csak nem úgy, hanem nemzetqazdasáqunk bennünket. Akkor hát hajrá - ahogy azt a hírlap elképzelte gyerünk retket vásárolni. és beharangozta. Hogy is fűz- Az első üzletben nem kap- hettek reményeket az ilyen tam — sebaj, az ilyesmit retekfickók meglepő erejéhez? fejünket, hogy a tavaszi mun- megszoktam már — de a har- Kár volt a kacsáért is, de még kák előkészülete idején min- módikban volt. Egész rakás nagyobb kár az ifjú hónapos den eaves szövetkezeti taa ™rt rám. Levelének üde zöld életekért. Inkább nödögélhet- den egyes 9 színe egyből tavaszi illatot lek volna tovább az üvegházak hogyan járulhatna hozzá a mai csapott az 0rr0mba, s a fony- fülledt melegében, ne akartak és a jövő feladatok alkotó mó- nyadt celler és sárgarépa ra- volna itt szívrepesztő megle- don való teljesítéséhez. kasok között úgy kiemelke- petést csinálni, kijátszani a tavaszt, a tervet és a — vásárlót. Valakinek azonban megérte a meglepetösdi. Csomónként ugyanis 1.60 Kés-ért árusították, azt hiszem egy hónap múlva a „tervezett időben“ sem kapnának érte többet. Addigra viszont a felszabadított területen egy új retek generáció nő fel. No lám, van itt ész, üzleti szellem! A dupla bevételen kívül a figyelmes szövetkezeteknek még erkölcsi elismerés is jár, mert hiszen meglepték a város dolgozóit... Igazán jó ötlet, máris merítek belőle tanulságot a magam számára, s ezt a félkész, kicsiszolatlan írásomat egy nappal a megbeszélt időpont előtt leteszem a szerkesztő asztalára. Meglepetésképpen. PETRIK J, A sok izgalmat hozó jégkorong idény után a sport trónjára Ismét a labdarúgás kerül. FELNŐTTEK AZ ISKOLÁKBAN A rra kerestem választ: miért járnak iskolába a felnőttek? Az igazgatónő egy anyát hozott fel példának. Az ötgyermekes családanya legkisebb gyermeke akkoriban öt, a legidősebb 18 éves volt. Az asszony 36 esztendős. Megkérdeztem tőle: miért tanul? Kissé szabódva felelt: „Én már nem vagyok nagyon fiatal, s a gyermekek nevelésének gondja is elég nehéz. Nagy előremenetelt nem várhatok az üzemben, s tovább tanulni sem fogok. Nekem a tanulás és a tudás az örömem.“ Fiatal fiúval ismerkedtem meg a dolgozók iskolájában: jól kereső kohász. Tanulásának oka prózai, de lírai is. A fiú szerelmes, választottja pedig érettségizett lány. A fiatalember nem akar elmaradni tőle műveltségben. Bajiért tanulnak nálunk az emberek? Egy részük természetesen azért, hogy kielégítse tudásszomját. Fiatal korában nem tanulhatott, s ez még a szocializmus viszonyai között is előfordul. Családi tragédiák, a szűkösebb anyagi helyzet, vagy a helyhiány az egyetemen, millió-millió akadályai lehetnek annak, hogy valaki a megszokott korban végezze el iskoláit. De az erősakaratú ember művészet- történész, fizikus, orvos és tanító lesz, ha harmincéves korában kezd is hozzá a tanuláshoz, s a mi életünk társadalmi berendezkedésünk olyan, hogy ezt meg is teheti. A szocializmusnak egyik legnagyobb vívmánya, hogy a társadalom tagjait nem szögezi oda a munkapadhoz, az íróasztalhoz, az üzleti pulthoz: ha kedvet, tehetséget érez valaki ahhoz, hogy más pályán működjék, mint eddig: megteheti. Nagy vívmány ez, amelynek hatását még fel sem tudjuk mérni. De mit csinál a többség, amelynek szép állása, tisztes fizetése, kellemes munkaköre van, s az a pálya, amelyre az érettségi vagy az egyetemi diploma képesítené kevesebb anyagi előnnyel jár, s nem is akarja a régit odahagyni az újért? Cokán azért tanulnak, mert ^ ez a munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges. Gyermekvédelemmel foglalkozik a tanács előadója, s rádöbben arra, hogy bár főiskolai végzettsége van, keveset ért a gyermekpszichológiához. Mély-építő mérnök, aki gyakran foglalkozik a vegyészeti gyárak építészeti problémáival, ráébred arra, hogy jobb vita-partner lenne, ha a vegyészmérnöki diplomát is megszerezné. Kohász, akinek munkájában naponta adódnak megoldatlan technológiai problémák, beiratkozik a gépipari, technikumba. S mi lesz ezekből az emberekből? Ugyanaz, ami előzőleg: gyermekvédelmi előadó, mélyépítő mérnök és kohász. De jobb szakember, jobb mérnök, jobb kohőmun- kás. Még ez sem a többség. A többség egyszerűen azért tanul, mert örül, hogy tanulhat. Igaz örömét leli abban, hogy holnap többet fog tudni az atomfizikáról, a görög művészetek kezdeteiről vagy a drámairodalom kialakulásáról. Majdnem azt írnám: „öncélúan“ tanul, ha nem tartanék attól, hogy ezzel a szóhasználattal sok embert megsértek. Valójában nem öncél ez, hanem magasztos gyönyörű cél: a több, a magasabb tudás, a- melynek elvileg nincs határa. Ikíe féltsük tehát a fiata- lókat a felnőttektől, és ne tartson senki sem attól, hogy egyetlen fe'nőtt tanuló is a friss diplomával kikerülő ifjú helyére tör. Nemcsak azért nincs ok az aggodalomra, mert hely is, munka is van bőven. Főképp azért nincs, mert nálunk a tanulás, a tudás, az érettségi bizonyítvány és az egyetemi diploma nem „puska“ amellyel megcélzunk egy állást. A felnőtt emberek zöme azért tanul, hogy munkakörét még jobban ellássa, s azért, mert az élet egyre színesebb, egyre gazdagabb lesz a tudásunk, sokoldalúbb a műveltségünk is. Nálunk ezért tanulnak az emberek. M. N.
