Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-06 / 40. szám

Levélhullás előtt ~~ Elérkezett az ősz. Ez az idő­szak új irányt ad a CSISZ alap- szervezetek működésének is. A nyári tevékenységnek vége, most más módszerekkel kell dolgozni, ősszel és a télen in­kább beszorulunk a kultúrhá- zakba, klubhelyiségekbe, nép­művelési otthonokba és csak néha nyílik alkalom a szabad­ban való ténykedésre. Ez is in­kább a téli sportok formájában nyilvánul meg. Az őszi tennivalókkal kapcso­latban mindenekelőtt szólnunk kell a népművelési otthonokról. Minden járási székhelyen van népművelődési otthon. Emel­lett nagyobb falvakban is alka­lom van arra, hogy ilyen nép­művelési intézményt szervez­zünk. Sok helyen már működ­nek .is ezek. A járási székhe­lyek kivételével a legtöbb nép­művelődési otthon vagy szövet­kezeti klub nem mutat fel mun­kájában elfogadható eredményt. Ma is a legtöbb helyen ugyan­olyan módszerekkel és pro­grammal dolgoznak, készülnek fel az évi munkára, mint évek­kel ezelőtt. A követelmények már mások. Az igények is vál­toznak, különösen a fiatalok körében. Másképp kell hát dol­gozni és a CSISZ szervezetek az elkövetkező időszakban a népművelődési otthonoknál, a kultúrházak vezetőségeivel ka­röltve készítsék elő e munka­terveket. A népművelési munkát álta­lában leszűkítik néhány szín­darab betanulására, előadására, egy-két előadás rendezésére, vagy különböző ünnepélyek szervezésére. Ide sorolják még, ha egy télen két ízben teadé­lutánt rendeznek a kétszer-há- romszon táncmulatságot. Évek­kel ezelőtt az ilyesmi kielégí­tette jobb híján a fiatalokat. De most már mások az óha­jok, gyakorlatiasabb elképzelé­seik vannak a népművelési ott­honok munkájáról. Például mi­ért nem rendeznek szabászat! és varrótanfolyamot, főző és csecsemőgondozási tanfolya­mokat? A lányokat érdekli a befőttek készítése, miért nem szerveznek ezzel kapcsolatban néhány előadást? De vannak még érdekesebb dolgok is. A népművelési otthonoknak lehe­tőségük van hivatalosan is szervezni kazánfűtő, gáz- vagy vízvezeték-szerelési és fény­képész tanfolyamot, valamint nyelvtanfolyamokat. Sok eset­ben alkalom nyílik mezőgazda- sági iskolázásokat vagy hiva­talos szaktanfolyamot is indí­tani. Az újabb követelmények szükségessé teszik a rádió- és televiziószerelő tanfolyam szer­vezését is, valamint a villany- szerelés mesterségének okta­tását. A gyakorlat azt bizonyít­ja, hogy az itt említettek után vágynak a fiatalok. Természe­tesen mindezek mellett szük­ség van a színpadi bemutatók­ra, teadélutánokra és a tánc- mulatságokra is. A CSISZ alapszervezetei és a CSISZ járási vezetőségei ősszel és télen a gyakorlatban is ér­tékes szaktudásra taníthatják meg a fiatalokat, ha ügyesen szerveznek és jól használják fel az időt. B. I. " i» Gyönyörű reggel bizonyára jó idő lesz Bábel, az emberiség megoldásra váró ügye Száz éve alakult az első ; Internacionálé j A V. I. Lenin múzeum Bra- tislavában az Internacionálé száz éves évfordulója alkalmá­ból érdekes kiállításra készül. A kiállításon betekintést nyerünk az internacionálé előtti eseményekre, megismer­kedünk a munkásmozgalom főbb mozzanataival és akciói­val. Az első termekben az 1. In­ternacionále tevékenységére vonatkozó anyagokat állítják ki. Á párizsi komraün és az I. Internacionálé további fejlődé­sével összefüggő anyagot már a négyes számú teremben ta­láljuk meg. A jelszó: Világ proletárjai egyesüljetek! Érde­kes képeket látunk itten, ame­lyek a párizsi kommün buká­sával kapcsolatos évekre vo­natkoznak és kidomborítják, hogy az első Internacionálé világszerte milyen visszhangra talált. Az ötös számú teremben a második Internacionálé tevé­kenységével ismerkedünk meg. A kiállítási anyag felöleli a munkásmozgalom történetét, a nyolcvanas évektől kezdve egész az első világháborúig. A dokumentumok bizonyítják, hogy a II. Internacionále so­raiban mennyire felszínre ke­rültek a revizionista irányza­tok és ezért került bomlásra a sor. A hatos számú teremben a III. Internacionále dokumentu­mait látjuk, valamint a Kom- mintern tevékenységére vonat­kozó dokumentumokat egész a harmincas évekig terjedő időkig. A hetedik számú teremben a Kommintern feloszlatására vonatkozó értékes anyagokat látjuk és megismerkedünk az­zal a harccal, amelyet a kom­munista pártok a fasizmus és a háború ellen vívtak. A nyolcadik teremben a szo­cializmus és a kommunizmus győzelmét bizonyító dokumen­tumokat tanulmányozhatjuk. A munkásosztály száz éves harca vezetett a szocialista világ- rendszer keletkezéséhez. A történelmi forradalmi folyama­tot a szocialista erők növeke­dése jellemzi a legjobban. Az ellenség még ellenáll, de a szocializmus már mély gyöke­reket eresztett az egész vilá­gon és folyamatosan háttérbe szorítja a kapitalizmust. Nemrégen zajlott le Hágá­ban, Hollandia fővárosában az eszperantó mozgalom 49. kong­resszusa, melyen a világ 40 országából 2420-an vettek részt saját költségükön. Többször jártam külföldön, s vettem részt nemzetközi találkozón, például Varsóban, 1955-ben, a világifjúsági fesztiválon, 30 000 ember bábeli sereglésén. Hány kényelmetlen élményben volt részem, amikor a soknyelvűség átka süketnémákká tett ben­nünket, akikkel barátságot sze­rettünk volna kötni, megismer­ni egymás életét, gondolatait, de csak komikus jelbeszédre futotta erőnkből. A hágai kongresszuson két és fél ezer ember jött össze a világ minden tájáról, fehérek és színesbőrűek, különféle po­litikai meggyőződésüek és hi- tűek, de őket valami feltűnően megkülönböztette minden más hasonló találkozó résztvevői­től: az, hogy tolmácsok nélkül, költséges fordítóiroda és bo­nyolult közvetítő technikai be­rendezés nélkül megértették egymást. Sok régi barátságot fűzött még szorosabbra az idei talál­kozó, s sok új barátságot szőtt közöttünk, akik először vet­tünk részt az eszperantó moz­galom évente megrendezett kongresszusán. És hány előíté. letet téptünk szét a szakadat­lanul' folyó beszélgetésekben, vitákban, előítéleteket, melyek­kel ma még, az emberiség bábeli állapota miatt is annyi­ra tele vannak a népek! Nyugodtan mondhatom, hogy a haladás, a népek közötti békés együttélés és megértés küldöttei voltunk nyolc napon át nagyon sokan Hágában. A szocialista országokat népes küldöttségek képviselték, pél­dául: Bulgáriát 350, Lengyel- országot 150, Jugoszláviát 90, Magyarországot 70 fő. Jó al­kalom lesz az 1966-ban Buda­pesten megrendezendő 51. nemzetközi kongresszusára, hogy a tőkés országok küldöt­tei a saját szemükkel lássák, mi a különbség a két világ között. A hágai kongresszus az elő­zőeknél is sürgetőbben kínálja a legfontosabb tanulság levo­nását: az emberiségnek szük­sége van egy közös nyelvre, amely segítségével bárki, bár­hol szót érthet bármilyen nemzetiségűvel. Korunkban nem csupán az egyre sűrűbb nemzetközi tanácskozásokon volpa szükség arra, hogy a népek képviselői és vezetői közvetítők nélkül értsék egy­mást, de ezt igénylik a világot megismerni kívánó milliők is. Szerte a világon, de különösen Európában hatalmas méretű a turizmus. Sok területe van az életünk­nek, ahol a bábeli nyelvzavar máris tarthatatlanná vált. Nemrég olvastam egy hírt: a technikai irodalomban, ahol talán a legfontosabb a késle­kedés nélküli tájékozódás, speciális technikai-nemzetközi nyelv megszerkesztésének ter­vével foglalkoznak, s egy-egy formáját máris' próbálgatják a szaklapokban. Nem kisebb az igény és szükség effélére a tudományos (atomfizikai, ki­bernetikai, orvosi, kémiai, filo­zófiai stb.) szakirodalomban sem. De vajon melyik legyen • nemzetközi nyelv? Valamelyik nagy lélekszámú és nagy kul­túrájú nép nyelve, melyet már úgyis beszél néhány százmil­lió? Azt gondolom, erre hasz­talanul várunk. Az ENSZ-nek jelenleg 110 tagállama van, ha elfogadná egyikük nyelvét, joggal tenné-e föl a kérdést a 109 bármelyike: miért éppen az? és miért nem az enyém?... Az eddig felbukkant mintegy 450 nyelvtervezet közül ma csupán egy él és gazdagodik: az eszperantó, tökéletesedik immár nyolcadik évtizede. El­sajátítása könnyű, mindössze pár hónapot igényel, mert a nyelvtana egyszerű, logikus, nem ismer kivételt. A nyelv dallama az olaszéval rokon, muzsikája fülbemászóan meg­nyerő, kedvgerjesztően beszél­teti magát, ahogyan egy szép és jó könyv olvastatja magát. Ma a világ számtalan isko­lájában tanítják az eszperan­tót. NEM ISMERIK A FÁRADTSÁ­GOT A szalatnyai ásványvíz pa­lackodban nagy a sürgés­forgás. Két műszakban, I szükség esetén három mű- í szakban dolgoznak a lányok, I sokszor vasárnap is. A kis üzemben főleg fiatal lányok dolgoznak, valamennyien CSISZ tagok. A Szlovák . Nemzeti Felkelés tiszteleté­re vállalták, hogy az amúgy is magas tervet egy száza­lékkal túlteljesítik. A Slati­na ásványvíz keresett cikk, ebben az évben 100 ezer li­terrel palackoltak többet, mint tavaly. A lányok Sza- latnyáről, Egyedről és Fel­ső Szemerédről járnak be kerékpáron. CSISZ szerve­zetük egyike a legjobbak­nak a lévai járásban. A gyű­léseket rendszeresen tart­ják meg. Az idén háromna­pos kirándulást rendeztek Magyarországra. Valóban megérdemlik a dicséretet, különösen Kunitár Mať.ld, Vrba Erzsébet, Pásztor Ró­zsi, Pásztor Júlia, Belányi Anna, Miklai Jánosné és megérdemlik a „Szocialista ; munkabrigád“ címet is. Belányi János, Nitra laanBaBunaauBiaHE SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Alfa Romeo: Závod kapi­tána Nálepku Prešov, Gi­raltovce. Vidám fiú: A Stredná eko­nomická škola befejezése után beiratkozhat a főisko­lára (Vysoká škola ekono­mická, Bratislava, ulica Od­bojárov 12 sz.). Égy fiatal asszony: Nem irta meg, hogy a kisfia ki­hez kerülne válás esetén, írjon részletesebben. Brigád: írogasson tovább ra is. Az Emlékezés című elbeszélését nem közölhet­jük. Egy szomorú 23 éves asz­szony: Leveléből nem tűnik ki, hogy tulajdonképpen m‘t szeretne. Bölcsődébe akarja tenni a gyereket? Hová menne dolgozni, újból az Odevné závody-ba, akkor forduljon ez üzem vezető­ségéhez. SZÍVESEN LEVELEZNÉNK: Somogyi Margit, Kaposvár Eü szakiskola, ápolónőkép­ző, 19 éves; Tuza Eszter, Budapest XVII. kér. Varga Gyula u. 23. sz.; Huszti Krisztina, Budapest II. Lö­vőház u. 16a, 14 éves; Szan- dai István, Gyöngyös MGT póstafiók 143, 17 éves. Az iskola előtt Á tokiói olimpia TV-közvetítése és a mesterséges holdak Á tokiói olimpia tv-közvetí- tésével kapcsolatosan rengeteg hírt,' álhitt és rémhírt hallha­tunk. Különösen a legújabb amerikai híradástechnikai mes­terséges hold, a Syncom-3 fel­bocsátása után szaporodtak meg gomba módra ezek a hí­rek. Olyasmit is hallhattunk, hogy mi kénytelenek leszünk „másnapos“ felvételekkel meg­elégedni, ám a nyugat-európai államokban lakók „egyenes“ adásokban gyönyörködhetnek. Ez már csak az óraidő külön­bözősége miatt s;ncs így: Ja­pán, mint mindenki tudja, Eu­rópához viszonyítva a földgömb másik oldalán van, és ezért csaknem fél nap időkülönbség van közöttünk. Emiatt a tokiói délutáni sportesemények szá­munkra a kora hajnali órákra esnek, ami eleve szükségessé teszi, hogy Európa számára „konzerválják“ a Tokióból ér­kező anyagot. De ettől függet­lenül sem az a helyzet — mint a lelkesedéstől elragadott sportbarátok hiszik —, hogy nálunk is lehetne mesterséges holdak segítségével a tokiói sportesményekről velük egyide­jű tv-közvetítést adni, csak hát mi „anyagi okokból“ meg­tagadjuk tőlük ezt a gyönyö­rűséget. Vizsgáljuk meg rész­letesen ezt a kérdést. Tokióból a kép az Amerikai Egyesült Államokba és Európá­ba ma két módon juthat el: mesterséges holdak közvetíté­sével vagy „konzervált“ alak­ban: filmszalagon, illetőleg mágneses úton rögzített (am- peX) tv-kép formájában. Más módszerek nem használ­hatók: a tenger alatti kábel nem alkalmas kép közvetítésé­re, mikrohullámú lánc pedig az óceán miatt sem Japán és Ame­rika, sem Amerika és Európa között nem épülhet. Az egyet­len lehetséges út Japán és az ázsiai földrész között, majd végig Kínán és a Szovjetunión át vezetne Európába. Ez a lánc azonban nem épült meg, tehát a közvetítés csupán egyes meg­lévő szovjet berendezésekre támaszkodhatna. A Japán-Eu- rópa mikrohullámú lánc a töb­bi között azért sem valósult meg, mert az említett időkü­lönbség miatt a Szovjetunió sem volt különösebben érdekeit a megépítésében, nem is szólva a csaknem fantasztikus költ­ségről és az — egyelőre — gyenge üzembiztonságról. Egy ilyen hosszú mikrohullámú láncban a néző különben is többször látná a „Vonalhiba“ táblát, mint magát a képet. Szó volt arról, hogy a Tel- stárhoz és Relayhez hasonló alacsonyan (mármint néhány- ezer kilométer magasságban) haladó pályájú szputnyik-relé- állomásokkal közvetítik az adást. Az effajta mesterséges holdak azonban csupán addig használhatók, ameddig a szó­ban forgó helyről láthatók. A pálya magasságától függően ez az időtartam 20—40 perc lehet. A folyamatos közvetítés tehát csak úgy lehetséges, ha akkor­ra, amikor az áthaladó műhold „lenyugszik“, vagyis eltürnk a látómezőből, társa már „föl­kelt“, vagyis erre állhatnak rá a földi állomások. Ha egy Tel- star vagy Relay fél órán át közvetíthet, legalább 24 ilyen mesterséges holdra van szük­ség ahhoz, hogy félnapos meg- szakíthatatlan összeköttetést tarthassanak fenn. Az ilyen holdak indítását hagyon gondo­san kell időzíteni, hogy polá­ris pályán keringve lehetőleg azonos délkör mentén haladja­nak át. Egyelőre azonban tulajdon­képpen csak egyetlen Telstar és egyetlen Relay üzemképes, tehát a fenn keringő, alacsony pályájú híradástechnikai mes­terséges holdak összes közve­títési kapacitása kb. napi 40— 45 perc. A magas pályájú, mégpedig az úgynevezett stacionáris pá­lyán keringű mesterséges hol­dak híradástechnikai szempont­ból kedvezőbbek lesznek, fel­téve, hogy az indítással járó, meglehetősen nagy technikai (elsősorban irányítástechnikai) problémákat sikerül megolda­ni. E feladatkörre készülnek a Syncom nevű holdak. Ezt a pályát csak nagyon bo­nyolult irányítástechnikai mű­veletekkel lehet elérni. Ezért az első két Syncom esetében megelégedtek egy órás kerin­gési idejű, nyolcas alakú pá­lyával, amely nem a földfelület egyetlen pontja, hanem csupán egyetlen délköre mentén ma­radt meg, de eközben az észa­ki és a déli szélesség 20. foka között ingajáratszerűen haladt oda-vissza. Az 1963. február 14-én indí­tott Syncom—1 sikerrel végre­hajtotta e mozdulatokat, de be­épített erősítője a végleges pá­lyára állás után negyedperccel végleg elnémult. A Syncom—2 1963. július 26-án követte előd­jét, és sikerült vele Afrika és Amerika között eredményes híradástechnikai kísérletet le­bonyolítani. Az augusztus 19-én fellőtt Syncom—3 holddal végrehaj­tották a teljes indítási progra­mot. Nem elégedtek meg az egyenlítő körül oda-vissza len­gő holddal, hanem sorozatos helyesbítésekkel elérték, hogy keringési ’'deje valóban 1440 perc, tehát 24 óra, és annyi is marad. A Syncom—1 ugyanis egy kissé sietett: 1425 perc alatt kerülte meg a Földünket, a Syncom—2 viszont 20 percet késett, mert 1460 perces pe­riódussal haladt. A keringési időt nem lehet egyetlen műve­lettel pontosabban beállítani, ezenkívül pedig az egyenlítő síkjába való beálláshoz oldalsó irányú tolóerőt Is ki kell fej­teni, kb. úgy, mint ezt a szov­jet Poljot manőverező szput- nyik tette. A Syncom—3 felbocsátásához a Delta nevű hordozórakéta TAD jelű, módosított tolóerejű változatát használták fel. A Delta első fokozata egy Thor rakéta, amely 17.1 tonna toló- erőt ad 145 másodpercen át. Ezt azonban három, egyenként 24,4 tonnás szilárd hajtóanya­gú rakétafokozat hozzáadásával sokkal erősebbé tették, és ez­zel az „emelőképességet“, va­gyis a pályára állítható mes­terséges hold súlyát is meg­kétszerezték. A második foko­zat két percig 3.4 tonna toló­erőt ad, a harmadik 22.6 má­sodpercig csaknem 2.6 tonnát. A felbocsátás menete rend­kívül bonyolult. Aprólékos, gon­dos, sok számítást igénylő fel­adat a végleges pályára állítás. A kísérletnek az az érdekessé­ge, hogy a korábban fellőtt és Földünk körül „nyolcasozó“ Syncom—2 szolgál a Hawai-szi- geteken és Fülöp-sz’'geteken lévő irányító állomások közötti összeköttetés fenntartására. A Syncom—3, ha a híradás­technikai berendezés kifogásta­lanul működik, Tokió és San Francisco között egyetlen tv- csatorna (tehát a kép) átvite­lét bonyolíthatja le kb. 3 watt kimenő teljesítménnyel. Egy Syncom átadása a mesterséges hold földrajzi helyzetétől (hosz- szúságátől, hiszen szélessége elvileg O fok, mert az egyenlí­tőn van) jobbra és balra 80— 80 fokos hosszúsági tartomány­ban vehető, tehát a Syncom—3 kb. a nyugati és a keleti. 100. hosszúsági fok között alkalmas közvetítésre. Ez nagyjából az India és az Egyesült Államok középső része közötti terület, Európa már nem esik bele. A Syncom—3 adásait az Egye­sült Államokban a földi mikro­hullámú láncon juttatják el az egész ország területére. Ha a Telstar vagy a Relay kedvező helyzetben van Amerika és Eu­rópa között, akkor (de csakis akkor) az Eurovízió és az In- tervíziő nézői is „egyenes“ adá­sában láthatják Tokiót. Egyéb­ként azonban mi, európaiak, arra vagyunk utalva, hogy vagy Tokióból kapjuk expressz-re- pülőgépen a híradófilmeket és az empeX-szalagokat (amelye­ket magán a gépen vághatnak, montírozhatnak, állíthatnak össze kerek egésszé), vagy Amerikából. Az utóbbi esetben néhány órás időmegtakarítás érhető el. A cikkünk elején említett időkülönbség miatt a tv-nézők java része félnapos késéssel, de jó minőségű képért fogja nézni az olimpiát, N. K, r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom