Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-06 / 40. szám

Jugoszláviai jegyzetek A táj mindjárt szokatlanná válik, amint túlesünk az útle­vélvizsgálaton és már Jugoszlá­via területén robog velünk a vonat. Színes benzinkutak buk­kantak tel és a reklámok is újszerűek számunkra. A fel­szálló utasok nyelvét igyek­szünk eltalálni. Nehéz megkü­lönböztetni a szerbet a horvát- tól, szlovéntól, a macedóniai és montenegrói nyelvtől. S ha még a többi jugoszláviai kisebbség­gel is meg szeretnénk ismer­kedni, akkor ez már valóban komoly tanulmányt igényelne. Mert élnek itt még skipetárok, törökök, bolgárok, olaszok és románok is. A különböző nyelven beszélő lakosság dallamos beszédébe belevegyül a külföldi turisták bábeli zűrzavara is. Nem cso­da, hogy olyan nagy az idegen- forgalom. A természet valóban egészen egyedülálló szépségek­kel lepi meg a turistát. Ben­nünket főleg a jugoszláv ten­gerpart vonz, de talán több változatosságot nyújtanak a ju­goszláv hegyek. Lehet, nem is gondolunk arra, hogy Európá­ban Jugoszlávia az egyik leg­magasabban fekvő ország, hi­szen területének átlagos ma­gassága 570 m körül mozog és a Triglav hegy eléri a 2863 m magasságot. A Jugoszláv tavakról sem szabad megfeledkeznünk. — Több mint 220 édesvízi tóról tanultunk az iskolában — me­sélte a vasúti fülkében Jad- ranka, egy kedves iskoláskis- lányka, aki a Peričica nevű nemzeti park mellett lakó nagy­mamához utazott vakációra. A park néhányszáz hektár terü­leten fekszik és valóságos ős­erdő, ahol ember még nem is járt. Az élet úgy folyik ott, mint évszázadokkal ezelőtt. Jugoszlávia ős­időktől fogva keveredett Kelet és Nyugat kulturális és politi­kai befolyása — ezt lépten- nyomon megállapíthatjuk a vá­rosok nézegetése közben. Találkozunk antik műemlé­kek maradványaival, bizánci kupolákkal, osztrák erődítmé­nyekkel, izlám minaretekkel, de a szláv jelleg mindennél erő­sebb és a legjellegzetesebb. A II. Világháború nyomait már hiába keresnénk. Több mint 1,700.000 ember, Jugoszlávia la­kosságának 10 százaléka vesz­tette életét a háborúban éss A MSZMP Központi Bizottsá­gának székházában befejeződ­tek a magyar és a csehszlovák párt- és kormányküldöttség tárgyalásai. A tárgyaláson részt vettek Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke vezetésével a ma­gyar, Antonín Novotny, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság elnöke veze­tésével a csehszlovák párt- és kormányküldöttség tagjai és szakértői. A nyugati politikai élet moz­gásba lendült, hogy előkészít­se az őszi választások után esedékes változásokat. A ter­több mint 3 és fél millió ma­radt hajléktalan. Jugoszlávia kétszer akkora, mint Csehszlo­vákia és ma 19 millió lakosa van. Az országban több mint egy fél millió magyar és 120 ezer cseh és szlovák él. Sok érdekeset mesélnek és rendkívül közvetlenek az em­berek, könnyen megértjük őket. Gyakran azonban nem .is talál­nak szavakat arra. miként fe­jezhetjük ki csodálatunkat: mi­lyen szép ez az ország! Való­ban szépek Belgrád modern vá­rosrészei, a széles sugárutak. vezgetések főként az atlanti koalíciót és a „kis-Európát“ érintik. Feltűnést keltett, hogy a Fehér Házban Johnson elnök nagyon szívélyesen és hosszú megbeszélésen fogadta Brosiót, a NATO főtitkárát, kifejtette neki elképzeléseit. A most már megválasztása alapján elnökségére készülő Johnson a jelek szerint na­gyobb szabású külpolitikai vál­lalkozásokba akar belevágni, s ezeknek első lépéseként a nyu­gati front házatáján igyekszik kimozdítani a dolgokat a holt­pontról. Utalt rá, hogy az év vége felé hajlandó esetleg tár­gyalni az atlanti tömb reform­járól és ennek keretében meg­fontolhatja de Gaulle-nak a Fehér Házban immár eszten­dők óta fiókba süllyesztett ja­vaslatait. A Johnson-kijelenté- sek olyannyira feltűnést kel­tettek, hogy a vezető amerikai hírügynökségek máris szellőz­tették az elnök előzetes d(plo- máciai programját. Az AP és az UPI szerint Johnson megválasztása esetén novemberben és decemberben Európába utazik, ahol találkoz­ni kíván a NATO-országok ve­zetőivel. Pontosabban arra gon­dol, hogy a NATO-parlament novemberi, vagy a miniszterta­nács decemberi ülésszakára Párizsba repül. Arról még nincs hír, hogy nyugati csúcsértekez­letre törekszik-e, de Washing­tonban valószínűnek tartják, hogy személyesen óhajt tárgyalni mindenekelőtt de Gaulle-val, majd Erharddal és az új angol miniszterelnökkel. Ezt követően — mint az elő­zetes diplomáciai naptár tudni véli — Johnson Hruscsowal is találkozni óhajt, amennyiben ehhez a párbeszédhez a szov­jet kormányfő hozzájárul. A kettős eszmecserének minden­esetre feltétele, hogy előzete­sen a NATO országok vezetői­vel cserélhesse ki nézeteit az amerikai elnök, s így 1965-ben létrejöhet a Hruscsov-Johnson találkozó. Ä Dunára itt már nehezen Is­merünk rá a Száva torkolatá­nál „reggelig is néztük volna a naplementét“, de a nap át­menet nélkül, szinte váratlanul bukott alá, nem is volt ideje ahhoz, hogy elbúcsúzzon a szép tájtól. Az ország gyors ütemben épül. Tudjuk, hogy rendkívül visszamaradott Balkán-állam volt és kénytelen volt nagy külföldi kölcsönöket felvenni. De úgy látszik, hogy okosan gazdálkodnak ott. Ma már fej­lett ipara van. A k* raka tokban megcsodáljuk az ízléses és jó. mlnőségű .árucikkeket és a vá­sárlók tömegét. Különösen Belgrádban óriási a forgalom a nap minden sza­kában. Valahogy mindig vannak ráérős emberek, sok a bámész­kodó. Igaz, a férfiak már 55 éves korban teljes nyugdíjra jogosultak, a nők pedig 50 éves korban. Az önálló iparosok is a társadalombiztosító intézet tagjai. Mi olcsó és mi drága Jugo­szláviában? Drágák a technikai cikkek, olcsó a gyümölcs, a tej­termékek és a zöldségfélék. Az árak nem egységesek, nagyon szét kel! nézni, mielőtt vásáro­lunk, mert előfordul, hogy a szomszéd utcában ugyanaz az áru lényegesen olcsóbb. Szeretik a csehszlovák turis­tákat, annak ellenére, hogy azok nem hoznak be sok pénzt, hanem valóban érdek nélkül ba­rátiak és érdeklődők. Hisszük, hogy még jobban el­mélyül a két ország közötti barátság és több alkalmunk nyílik majd arra, hogy alapo­sabban megismerkedjünk ezzel a szép országgal. M. M. Az afrikai és ázsiai diplomaták Ne;íYorkban a terror légkörében élnek Stevenson, az Egyesült Álla­mok ENSZ-fődelegátusa U Thant főtitkárhoz intézett levelében megpróbált válaszol­ni az afrikai országok ENSZ- küldötteinek panaszára. Még augusztus végén történt hogy a New York-i fehér su- hancok egy csoportja a nyílt utcán agyba-főbe vert egy mauritániai diplomatát. Az ENSZ afroázsiai csoport­jának elnöke, Felső-Volta kül­dötte sajtóértekezleten jelen­tette ki, hogy az afrikai-ázsi­ai tömb képviselői New York­ban „a terror légkörében“ kénytelenek élni. Erre válaszolt Stevenson, mikor U Thanttól az összes ENSZ-küldöttek tel­jes együttműködését kérte — saját biztonságuk szavatotásá- sára. A rendkívül sovány érve­ket felsorakoztató Stevenson -levél semmiféle bocsánatké­rést nem tartalmaz. ■MMBBOSKonKaR» wmmBßmmMXKBaaamm Szovjet és csehszlovák katonák a Dukla alatt A szabadság kapujában Hétköznapokon kegyelettel­jes csend uralja a duklai tá­ját. Csak a rendezett sírok, a rengeteg virág és a bajtársai teteme felett őrködő bronzka- tona a néma tanúi a tizenöt év előtti ádáz harcoknak. Du- klát — ha nem ismernénk a közelmúlt véres történetét, azt mondanánk, a természet üdü­lőhellyé formálta a Kárpátok bércein. Petőfi bizonyára nem innen ismerte a Kárpátokat, amikor zordnak nevezte őket. Duklánál inkább szelíd, lankás a táj, és valószínűleg épp ezért vált a „hadak útjává“. Az év­századok alatt ki tudja hány­szor folyt a Duklai szorosban a drága embervér. Azt tudjuk, hogy ebben a században har­minc év leforgása alatt két­szer. Először fölöslegesen, 1914 -ben, az egyik oldalon a csá­szárért és a királyért, a mási­kon a cárért, és persze mind­ketten a „hazáért“, amely ke­gyetlen mostohaként hajszolta pusztulásba jobb sorsra érde­mes gyermekeit. Másodszor 1944-ben, amikor áldozatokat kellett hozni nem királyokért és cárokért, hanem egész nemzetekért, akiket a pusztulás veszélye fenyege­tett. Mérhetetlen sok szenvedést és véráldozatot kívánt a szov­jet és csehszlovák katonáktól minden centiméternyi föld el­foglalása. Ma már talán frá­zisként hat, de megmásíthatat­lan igazság, hogy ezreknek kellett meghalni, hogy milliók élhessenek, azok a miliők, akiknek fizikai létét a fasizmus veszélyeztette. A Kárpát-Dukla -i hadművelet a Szlovák Nem­zeti Felkelés katonai megsegí­tésére indult. A harcok egyik részvevője Ján Bačkovský al­ezredes, így értékeli hús2: év távlatából az akkori eseménye­ket: „Ma már nehezen tudjuk elképzelni az akkori helyzetet Frešovig öt nap alatt kellett volna elérkeznünk, de a har­cok öt hónapig tartottak. Három tényt kell tudatosítanunk: 1. A jól beásott németeknek, mint védőnek könnyebb volt a hely­zetük, mint nekünk, akik tá­madtunk. 2. A lvovi csata elég­gé kimerítette egységeinket, melyek még nem kapták meg az erősítéseket. 3. A németek friss erőket vetettek a harcba, az időjárás viszontágsága is ne­hezítette a helyzetet. A végén mégiscsak sikerült túljutni a Kárpátokon, amit a németek bevehetetlennek tartottak. Ez a szovjet és csehszlovák kato­nák hősiességének legjobb bi­zonyítéka“. Az otthon közelsége meg­sokszorozta a csehszlovák har­cosok erejét és harci kedvét, így érkezett el 1944. október 6. amikor a Duklai-szorosban vég­érvényesen megvetették kato- ná'nk lábukat a hazai földön. S e naptól kezdve az elesett ka­tonák fegyvereit új harcosok vették át, a felszabadult terü­letek lakossága önként jelent­kezett a hadseregbe. A cseh­szlovák egységek valóságos hadsereggé nőttek. Észak- és keletszlovákiai városok és fal­vak, Žilina, Ostrava, Olomouc mind egy fejezete népi hadsere­günk küzdőképességének. Még az egykori krónika sem je­gyezhette fel az összes csata nevét. A történelemben azon­ban joggal helyet kapott októ­ber 6-a, az ország felszabadu­lásának valőbani kezdete. Kép­letesen kifejezve ezen a napon a szovjet és csehszlovák kato­nák „faltörő kosai“ nyomán kitárult a szabadság kapuja. Strasszer György Számvetés előtt Futja-e még az időből a so­rok rendezésére? Mert az iga­zi számvetés csak akkor nem rejteget különösebb meglepe­tést, csalódást, ha már jóval előtte és még helyesebben, ha rendszeresen időről időre kö­rülnézünk házunktáján, javí­tunk a javítanivalón. Mert bi­zony négy év nagy idő, külö­nösen akkor, ha kötelezettsé­geket, feladatokat vállaltunk magunkra ez időszakban. És bár ha e sorokban nem is éppen a mi közvetlen há- zunktájáróf, a CSISZ-ről esik szó, bizonyára az is hasznunk­ra válik, ha ezúttal betekin­tünk a magyar KISZ fiatalok jelenlegi gondjaiba, problémái­ba, eredményeibe. Alig néhány hónap választja el a magyar fiatalokat a KISZ kongresszusától. Akárcsak mi is hasonló esetben, most ők is az előkészületek gondja'val. problémáival vannak elfoglal­va. Vajon sikerült-e valóra vál- taníok adott szavukat az elmúlt időszakban, ki mennyire van még a céltól, hogyan is lehet­ne segíteni a kullogókon. Ogy vélem, ezek most a legfőbb problémák, amelyek nemcsak a KISZ vezetőit, de a legtöbb KISZ fiatalt is foglalkoztatják. A Budapesti Távbeszélő Igaz­gatóság KISZ szervezete a Be­loiannisz Híradástechnikai Gyár KISZ szervezetével karöltve védnökséget vállalt egy fontos távbeszélő főközpont bővítésé­nek határidő előtt történő át­adása felett. Persze ez csak töredéke a többi vállalásnak — Szép és felelősségteljes, hasz­not hozó feladatot kapott a KISZ — mondja többek között Pintér György elvtárs, a párt- szervezet titkára. — Biztos va­gyok benne, hogy maradékta­lanul teljesítik. — A kongresszusi készülődést nem a látványos, az ünnepség külső jegyeit viselő akciók, ha­nem a szerény hétköznapi mun­ka jellemzi országszerte. A de­breceni ruhagyár több mint ezer fiatalja versenyre hívta Hajdú - Bihar megye összes könnyűipar üzemét. Hasonlóan cselekedtek a pá­pai textilgyár fiataljai is. A szocialista ifjúsági brígádmoz- galmat a szövődében is meg­honosították. A Sinkó Erzsébet által vezetett Dózsa-brigád, mely résztvesz a munkaver­senyben, elhatározta, hogy meg­szerzi e megtisztelő címet. A vidéki fiatálok sem akar­nak lemaradni a többiektől. A darnózselli fiatalok 80 száza­léka KISZ tag. Valamikor a me­zőgazdaságot itt sem tartották jövőnek. Az itteni Béke TSZ két ifjúsági brigádja a megyei cukorrépa-termesztési verseny­be is benevezett. Megbecsült pálya lett a földművelés is, csak az idén 12 tanuló szegő­dött a Béke TSZ-hez. Ifjú építők Százhalombattán A paraszt1 fjúság lelkesen vesz részt a nagyüzemi mező- gazdaság fejlesztésében. A He­ves megyei termelőszövetkezeti KISZ szervezetek és az úttörő- csapatok például arra vállal­koztak, hogy közösen mintegy 20 ezer katasztrális hold rétet tartanak karban -se feladat­nak becsülettel tesznek eleget. Heves megyében például az idén 160 termelőszövetkezeti ifjúsági munkacsapat alakult, s nevezett be a megyei bizottság által meghirdetett ifjúsági munkacsapatok közti verseny­be. A szövetkezetek elégedet­tek munkájukkal, különösen a boldogi, dormánd1, a gyöngyös­patai és gyöngyöstarjáni fiata­lok helytállásáról nyilatkoznak a szövetkezeti vezetők a dicsé­ret hangján. És így mehetnénk tovább megyéről megyére, járásról já­rásra és sorolhatnánk tovább a kongresszusi versenyben résztvevő üzemi és termelőszö­vetkezeti KISZ szervezetek ne­vét. Megjegyzendő azonban, hogy a kongresszusi előkészü­letek jegyében születő munka­sikerek és a fokozódó szerve­zettség ellenére sem válik egy­hangúvá a KISZ tevékenysége, élete. Sőt a kongresszusi elő­készületek még inkább új utak keresésére, vontóbb módszerek és munkamódszerek kialakítá­sára ösztönzi a KISZ vezetőit. Példa erre a KISZ Győr—Sop­ron megyei bizottságának te­vékenysége is, mely azt iga­zolja, hogy a megye KISZ szer­vezeteinek sikerei ellenére is új formákat, módszereket ke­resnek. A KISZ megyei veze­tői lépésről lépésre megvizs­gálják a KISZ ezervezetek egyes munkaszakaszait és így fel­mérve a hiányosságokat és fő­képp azoknak okait, új munka- módszerek keresésére ösztön­zik a fiatalokat. Egyébként erről tanúskodik az ÉM Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat fiataljainak helyzete is. Ezerkétszáz fiatal dolgozik itt. Nemrég még 12 százalékos volt itt a szervezett­ség. a munkaerő-vándorlás pe­dig 50—60 százalékos. És mit tettek az ifjúsági vezetők a helyzet megváltoztatásáért? A KISZ segített megszervezni a munkát, összeszedte a fiatalo­kat és ütembrgádokba tömÖ’-t- tette őket. A győri Bartók Béla úti lakásépítkezésen 12 ilyen ütembrigád dolgozik. Ma már senki sem akarja otthagyni az építőipart és az itt dolgozó fia­talok 85 százaléka KISZ-tag. És a végeredmény? Győrött ilyen gyorsan még nem épültek há­zak. Hasznos volt a győri KISZ vezetők fáradozása, az útkere­sés meghozta a maga gyümöl­csét. Menet közben is lehetsé­ges tehát a sorok rendezése, csakis így válik lehetővé a hiá­nyok pótlása, a nehézségek el­kerülése. A KISZ kongresszu­sáig hátralevő egy-két hónap nem marad kihasználatlanul.-ny -d

Next

/
Oldalképek
Tartalom