Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-06 / 40. szám

Emberek, föld, répa, cukorrépa és újra emberek. Aztán gyár, cukorgyár és gépek és emberek és cukor.-0Elindul a répamag, végül is eljut az emberhez, aki elveti a jól trágyázott fekete földbe, aztán jön az eső és megáztatja. A meg kikel, nő, növekszik. Az ember kapálja, egyeli és újra kapálja. Mikor megnőtt, jön

Lelkes Béla bácsi a „szigorú“ átvevő

újra a géppel, kiássa a földből, megtisztítja a földtől, aztán a traktor után szegődött pótkocsikon elszállítja.

Hová?-OA légi vasútállomástól alig párszáz lépésnyire már hatalmas kupac répa gyűlt össze. Persze a helyes elnevezése nem kupac, hanem prizma, ahogy azt Lelkes Béla bácsi, az átvevő (mármint a répa átvevője a diószegi cukorgyár részéről) szigorú pontosságával mondja.

Korán reggel van. Béla bácsi a legfrissebb ember, őt nem lehet megelőzni a répánál.

— Inkább én várjak, mint rám várjanak — mondja.

Traktorok, répát-hozők, még nincsenek sehol, így legalább nyugodtan beszélhetünk. Először is az időjárást dicsérem. Süt a nap.

— Meleg lesz — mondom.

Jobb lenne, ha esne - mondja Béla bácsi - mert így hamar összefonnyad a répa. Az pedig már veszteség. Igaz, ami itt

na beöntik egy vízzel telt pléh- dézsába, megmossák súrolóke- fével, a mázsamester pontosan egyenesre vágja a répafejet. E műveletek elvégzése után a ragyogóan tiszta répát újra lemérik s a két mérés közötti súlykülönbség adja a százalékot.

Igen. A százalékot, amit Lelkes Béla bácsi aztán minden cédulára, amit a traktorosok átadnak neki, odafirkent. Persze mindegyik traktoroséra mást, attól függően, hogy melyek szövetkezetből hozta a répát.

Mert különbség van ám ebben is. Mégpedig nagy. A fel- báriaké 14, a légieké 9 százalék.

A legjobb répát eddig a szarvasak hozták — mondja Béla bácsi, s ezt mint nagy elismerést könyvelhetik el a szarvaink. Már csak azért is, mert Béla bácsi nyolcadik éve végzi ezt a munkát.

Béla bácsi 66 éves, nyugdíjas. De a többiek is azok, így Köpenyes Mihály, Pauló András és Gyökeres Dezső, akik hárman a répaprizma „csinosítói“. A mázsaházban pedig Láng Gyula bácsival folytatódik a sor. Igaz, itt van még Puskás Erzsiké, a könyvelő is, de ő még csak cs'nos fiatalasszony.

Közben egymás után pöfögnek be 40—50 mázsás terhükkel a traktorok.

— Melyik? — kérdezi Lelkes Béla.

— Lég — ugrik le a nyereg, bői Süli Antal, az első fuvar behozója. Aztán kapja a tíz- ágú villát és kezdi rakodó társával, Szűcs Lászlóval lehányni a pótkocsiról a répát. Mielőtt valamiről is kérdezném mondja:

— így többet keresek.

Béla bácsi falvak nevét sorolja mellettem.

— Felbár, a sárosfai magnemesítő, a szarvai állami gazdaság, Tárnok és most Lég. Már öt helyről jön a répa — mondja aztán, amint észrevette, hogy figyelem.

Ezek az ügyesebbjei.

Hogy miért?

Egyszerű a magyarázat. A szeptemberi répa mázsájáért három koronás felárat fizet a gyár. Ezért ügyesebbek a most «állító szövetkezetek. Elseje£s jönnek, jönnek a traktorok, teherautók.-OFELBÁR illetve SÜLY HATÁRÁBAN: Traktor rázta bennem a lelket idáig. Persze nem a traktor bűne, hanem az úté, illetve nem is az úté, hanem' azoké, akik az utak gondviselőiként ismeretesek.

. Szóval Farkas Béla odakanyarodott a répacsomó mellé és kezdődött a rakodás. Soós László és Sánka József a sokágú villlával dolgozott, én a fényképezőgépet kattintgattam.

Sánka József mondta:

— Huszonkilenc ár jutott itt mindenkinek, már kapálni gondolom.

— Összesen 18 és fél hektáron volt répánk itt a sülyi hakörül jár az idő. Meleg van, süt a nap.

— Várjon délig, mondja Láng Gyula bácsi. Akkor nyitják itt a kocsmát, egy másodperccel sem hamarabb.

Az emberek is morognak.

— Az isten se látott ilyet — nondogatják. - Mindenki szomjas, inna egy kis sört, erre a íocsma zárva. Délben, amikor mindnyájan otthon vagyunk, nyitva tart. Mire kettőkor jövünk, újra bezár. Ügy látsz:k i Jednota nem akar meggazdagodni.

Tényleg?! A dunaszerdahelyi lednota igazgatóságon nem :udnának legalább most, a ré- naszezon alatt egy kicsit módosítani a régi állomás melletti mndéglátó-üze» *yé*va és zárNyikonov tudományos naplóját vezeti

OSZIB A,RA£K SZIBÉRIÁBAN

Süli Antal a légiek egyik traktorosa, a répahányásból is kiveszi a részét

tárban — mondta Soós László, vatartási időpontjain? A Jed- — Bodak, Süly és Felbár. Ez nota semmiképpen sem veszta három falu alkotja a felbári szövetkezetét — mondta Farkas Béla.

Aztán sokmindenről beszéltünk.

A fizetésekről is. Az utóbbi évek örök témája.

A szövetkezet 15 koronát ad előlegbe munkaegységenként.

— Harminc koronát keresek — mondta Sánka József.

A rakodók 100 mázsa répa felrakásáért, illetve elszállításáért és lehányásáért kapnak négy munkaegységet. Ketten rakodnak, tehát feleznek. Kettő — kettő.

Háromszor fordulnak, elvisznek 120 mázsát. Tehát kettő és valamennyit A sofőr, mármint a traktoros annyit kap mint egyikük. 120 mázsa répát fel- villázni. A puszta gondolata is kész izamláz.-OA mázsaháznál állunk meg. Én leugrom, egyengetem, helyre ropogtatom testem szétzilált csontalkatrészeit A lányok (Miklós Erzsiké és Szabó Erzsi, ke) éppen répát súrolnak. Készül az új próba.

Szomjas vagyok! Tizenegy

hét rajta, hisz úgy gondoljuk, azért van, hogy az árut eladja a kedves vevőknek. Ha sört — hát sört, ha limonádét, hát limonádét.-OEmberek, répa! Megrakott pótkocs!k.

Aztán hová?

Prizmába, utána pedig a diószegi cukorgyárba, a ČSAD autóin. Miért? Azt mondják így gyorsabb, de vajon veszteség- mentesebb is? (először pótkocsira, aztán a prizmába, utána teherautókra, és úgy a gyárba). A diószegi cukorgyárba vándorol a répa. Légen mintegy ezer vagonnyit gyűjtenek össze a bő két hónap alatt. Ez a két- hőnapi gyűjtögetés a cukorgyárnak öt napi munkát jelent. Megéri? Nézzük.

Egy mázsa cukorrépa 17—18 kg. cukrot ad.

Egy vagon répa 1700 kg-ot.

Tíz vagon répa 17 ezer kg-ot.

Száz vagon répa... ezer vagon répa... csak erről az egy helyről beszéltem, hátha még az ország több.* cukorrépa átvevőhelyeit is megnézzük!

Édes lesz minden?

Tóth Elemér

Egy szűzföldi nagyváros, Pav- lodár szívében kert vonja magára a figyelmet. Csodálatot keit sokfajta gyümölcsfája. Észak - Kazahsztán éghajlata nem kedvez a bogyós gyümölcsöknek és a gyümölcsfáknak. Mégis nyolcvan fajta almán kívül körtét, szilvát, barackot, ribiszkét, szamócát, meggyet és mintegy húsz fajta szőlőt, sőt még őszibarackot is találunk itt. Akad olyan fa, amelybe húszféle almafajtát oltottak be.

Iván Nyikonov tanító tizenkét évvel ezelőtt ment nyugdíjba. Akkoriban ültetett le udvarában néhány barackmagot. A következő évben a kis barackcsemeték nőni kezdtek. Sok gond nehezedett most a kezdő kertészre. Szokatlanul szigorú tél és kései hűvös tavasz volt akkoriban. Nyikonov semmiféle tapasztalattal és ismeretekkel nem rendelkezett.

Az öreg tanító a könyveket bújta. Azt olvasta, hogy Észak- Kazahsztánban és Szibériában a gyümölcsfákat csak a földön elnyújtott formában lehet termeszteni. A törpefákat azután télre földdel takarják le. így a hóréteg még inkább megvédi őket a fagytól.

Mindez alkalmazható az almafáknál, meggynél és más olyan gyümölcsgajtáknál, amelyeket a micsurinisták már meghonosítottak a szűzföldön és Szibériában. De itt van az errefelé régebben ismert kajszi. Nyikonov két-három évig kísérletezett, s most a kajszi is bármilyen hideget eltűr.

Könnyebb dolga volt az almával. Ezt a fát már régebben akklimatizálták a szibériaiak és az észak-kazahsztániak. Nyikonov levelezni kezdett kérté- szekkel és faiskolákkal s csemetéket kért tőlük.

Nyikonov céljául tűzte ki, hogy megjavítja a helyi fajtákat, s kinemesíti a pavlodári fajtát. Evégett újra nekilátott az olvasásnak és a kísérletezésnek. Hibridjei kertjének jelentős részét foglalták el.

A pavlodári kertész az őszibarackjára legbüszkébb. Az őszibarack üzbekisztáni származású, mégsem él meg AlmaAtában, ahol az enyhe telet sem bírja. Pavlodárban viszont nő és terem, pedig ott a januári fagy negyven fokot is elér! Nyikonov igen sok vadalannyal próbálkozott. Csak a rendkívül fagyálló, homoktalajon tenyésző meggycsemetére oltott őszibarack járt a várva várt eredménnyel.

őszibarack Észak-Kazahszt&n- ban, tehát lényegében Szibériában. Liszavenkó akadémikus, Nyikonov közeli szomszédja alig akart hinni a szemének, amikor Pavlodárba látogatott. Elragadtatással nyilatkozott Nyikonov sikeréről Barhatov, Micsurin közvetlen munkatársa is.

Nyikonov szorgalmasan levelez a Szovjetunió minden részén élő kertészekkel és tudósokkal. Tapasztalatokat és Ul- tetőanyagokat cserél. Természetesen a helybeli kertészekkel is nagy barátságban van. Nyikonov az erdő- és kertbarátok egyesületének elnöke. De ő vezeti a pavlodári munkások és alkalmazottak gyümölcsösét is. No és természetesen ő ez ifjú természetbarátok tanító- mestere.

Két évvel ezelőtt Nyikonov telkének szomszédságában nagy építkezésbe fogtak. Amikor megtudta, hogy itt kórház lesz, elhatározta, hogy kertjét neki ajándékozza. Elment a tanácsba, s írásba foglaltatta szándékát. Élvezzék a vitamindús gyümölcsöt azok, akiknek erre leginkább szükségük van, hadd gyűjtsenek új erőt az alma és körtefák árnyékában. Az öreg micsurinista azonban továbbra is szeretettel gondoz minden fát és bokrot. Iskolás és felnőtt természetbarátok segítségével állandóan bővíti a kertet, amelyben jelenleg kétszáz fajta gyümölcs terem.

A tanács melegházat építtetett számára, pénzt utal ki kísérleti és nemesítő munkája elvégzéséhez. Ez a gondoskodás és megbecsülés új erőt ad neki. Bár rég elmúlt hatvanéves, tele van új elgondolásokkal és alkotó lelkesedéssel.

G. Sz.

■■BBS

A szövetkezetben írta meg diplomamunkáját

A sülyi határban 'Sánka József és Soós László rakodik

Ez év október 7-én ünnepli a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe és vele együtt az egész haladó emberiség az első demokratikus Németország megalakulásának 15. évfordulóját.

összegyűlt, a héten viszik is a gyárba.

Répa. Hatalmas répahegy. Eddig 130 vagonnal van csak benne. Csak? Ez a csak szúrja a fülemet, aztán már, amikor tovább mondja, hogy ezer vagonnal számítanak ide begyűjteni, elmúlik a veszély, semmi baj. Itt nincs dekázás. Azaz, mégis van. Mégpedig a minőség.* próbánál, ott hajszálnyi pontosság kell.

A PRÓBA: egy kosarat megszednek répával, lemérik. Utátől október tizedikéig pedig kettő. Igyekezni kell, annak, aki meg akar gazdagodni.

Jönnek a traktorok, a légieknek egyszerre három traktoruk is érkezik.

— Ide, ide a sarokra. Te amoda a mélyedésbe — dirigálja az egyre élénkülő forgalmat Béla bácsi — s mindez azért, hogy a prizma szépen, egyenletesen terüljön, hosszabbodjon. Pusztán saját szépérzékének hódolva. De erre is adni kell.

HOGYAN HASZNÁLJUK FEL A KUKORICACSUTKÁT?

Garst módszere a gyakorlatban

Az Idén, amikor minden kihasznalatlan takarmány-erőforrást felkutatunk, Délmorvaországban és Szlovákiában több mint 52.000 tonna kukoricacsutka lesz. A kukoricacsutkával ezelőtt bizony mostohán bántunk. Pedig Garst, amerikai farmer módszere szerint e mennyiséggel 35.000 bikát lehetne kihizlalni.

Ez olyan mennyiség, amely megéri, hogy Garst módszerével foglalkozzunk azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol kukoricacsutka van. Tavaly csak egy-két szövetkezet és állami tangazdaság használta fel a kukoricacsutkát takarmányozásra, de az elért eredmény jó volt.

A legközelebbi napokban a Hodonín - vidéki Blatniéka-I szövetkezetben s a Szomotori Állami Gazdaságban gyakorlati oktatást tartanak Garst módszeréről a morvaországi és a szlovákiai mezőgazdasági szakembereknek.

E gyakorlati oktatáson a saját kezdeményezésükből részt vehetnének a fiatal zootechnikusok s az ifjú mezőgazdasági szakemberek tanácsának tagjai is. (Á)

Amikor a Lipcsétől mintegy 30 kilométerre levő grosslehnai szövetkezet gazdasági udvarán találkoztam vele, azt hittem, hogy gépkezelő. Jellegzetesen kék, itt-ott olajfoltokkal tarkított munkaruhájával inkább kombájnost véltem benne, mintsem a Kari Marx Stadt-i Agrártudományi Egyetem végzős hallgatóját. Talán a kelletnél is szerényebb Hans Deutsch félig - meddig vendég a szövetkezetnél, hiszen csak a kötelező 2 éves gyakorlatát tölti itt. A vékony, kevésbeszédü fiatalember ajkán csak akkor ered meg a szó, amikor megtudja, hogy külföldi vagyok. Szeméből szinte sugárzik az állandó kíváncsiság, más táj és ország élete iránti érdeklődés. Találkozásunkat is röglön arra használta fel, hogy a lehető legfőbbet megtudjon rólunk.

Keveselte mezőgazdasági szak- és főiskoláink, és ennek következtében a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban dolgozó szakemberek számát. Azt meg el sem akarta hinni, hogy mezőgazdasági főiskoláinkon aránylag oly kevés

gyakorlati tapasztalatcserével szerzik meg a mérnöki képesítést. A Német Demokratikus Köztársaságban ez másképpen történik. De erről hadd tanúskodjék Hans Deutsch esete.

Erfurtban, a „virágvárosban" született, ahol szülei is földműveléssel foglalkoznak. A fiatal Hans mindig szerette a természetet s amikor már nagyobb lett,

Hans deutsch a következő udvart másképp oldaná meg..,

gyakran elkísérte édesapját a mezőre. Szivéhez nőtt a mezőgazdaság, s amikor pályaválasztásra került a sor, egy percig sem habozott: az agráregyetemre jelentkezett.

Amikor az egyetemen szóba került a hallgatók szakosítása, Hans hiányolta a meglévő lehetőségeket. Nem azért, hogy lebecsülte volna a növénytermesztést vagy az állattenyésztést, de valami újat, valami mást akart, mint a többi. Számos szövetkezetét és állami gazdaságot ismert, amelyekben rendezetlen gazdasági udvarokat és rossz utakat talált. Ekkor született meg benne az elhatározás, hogy ezt a kérdést feldolgozza diplomamunkájában.

Szerénysége miatt Koebsch főkönyvelőtől tudtam meg, hogy a grosslehnai szövetkezet gazdasági udvarát és az egyes épületeket összekötő aszfalt-utakat már Hans tervezte.

— Ez csak próba volt, ha újból tervezhetném, más megoldásokat eszközölnék — teszi hozzá a diploma- munka szerzője, pedig én már így is kitűnőre osztályoztam alkotását.

— És maguknál, hogy oldják ezt meg? — teszi fel a kérdést.

Egy pillanatra számos szövetkezetünk és állami gazdaságunk udvara körüli sártengerre gondoltam, majd félg-meddig kitérő választ adtam:

— Gazdasági épületeink sokban hasonlítanak ezekhez, az utak már nem...

— Mi németek nagy gondot fordítunk az utakra — teszi hozzá Hans. Közben észre sem vesszük, hogy bejárjuk az egész gazdaságot. Hirtelen erős motorbúgás zavarja meg beszélgetésünket. A szövetkezet helyi darálójának supája alatt víg kedélyű lányok szorgoskodnak. A déli etetéshez készítik ki a darát. Kísérőm egy pillanatra elugrik tőlem és egy nyurga szőke lányt vezet gjém.

— Biztosait a szocialista munkabrigád vezetője — gondoltam magamban. Ebben az esetben nem vált be a „papírforma“. Erika Wal- terova Hans kiválasztottja. Ö egy évvel később végez, csak az idén kezdett hozzá diplomamunkájához.

Az örökösen viccelődő főkönyvelő huncutul fülembe súgja:

— Nem tudnám megmondani, melyik a szerelme- sebb..."

Ahogy láttam, én sem!

TÓTH GÉZA

niwagi