Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-09-22 / 38. szám

A megértés és szolidaritás fóruma MINT TUDJUK, A II. VILÄG- IFJÜSÁGI FÖRUM EZ ÉV SZEPTEMBER 16—23-ig ÜLÉ­SEZIK MOSZKVÁBAN A Fórum eszméje ez év ele­jén, a firenzei Ifjúsági Béke- konferencián született meg. Ez az eszme konkrét formát öl­tött a Nemzetközi Előkészíti Bizottság áprilisi moszkvai ülé. sén, amelyen az összes konti­nens 62 országának 103 ifjú­sági szervezete képviseltette magát. A Nemzetközi Előkészítő Bi­zottság felhívása leszögezi: „E határozatot hozva az a kíván­ság vezérelt bennünket, hogy hathatós támogatást nyújtsunk a világ népeinek szent felsza­badító harcához.“ Célkitűzéseinket a gyakorlat­ban is megvalósítjuk, mivel a Fórumon megtárgyaljuk majd azokat a problémákat, amelyek A. SOBR1NHO tudjuk, hogy országaink fejlő­désének legfőbb ellensége az északamerikai imperializmus és annak helyi szövetségesei, s a Fórumot éppen ezért az impe­rializmus elleni harc eszköze­ként akarjuk hasznosítani, le­leplezve az amerikai politika tényleges latinamerikai célki­tűzését. A Fórum azonban nemcsak miérettünk van, hanem vala­mennyi világrész fiataljaiért is. Éppen ezért nagy megelé­gedéssel nyugtázzuk azt a szé­leskörű és lelkes támogatást, amelyet a Fórum a fiatalok ré­széről élvez. Venezuelából például az aláb­bi táviratot kaptuk: „Az Egye­temi Központok Szövetsége egyetért a nemzetközi ifjúság e nagy rendezvényének céljai­val.“ Franciaországból: „A Francia Diákok Országos Szövetsége résztvesz a Fórumon és min­dent megtesz annak sikere ér­dekében.“ Sokszáz hasonló példával bi­zonyíthatjuk, hogy a Fórum eszméje világszerte erőteljes helyeslésre talál. Ügy hisszük, hogy napjaink­ban, amikor oly sok ország harcolta ki függetlenségét és küszöbön áll a még imperiali­sta uralom alatt élő népek fel- szabadulása, elérkezett az ide­je annak, hogy megvitassuk, milyen konkrét segítséget nyújthatunk a felszabadult vagy felszabadulásukért küzdő népek ifjúságának, miként já­rulhatunk hozzá kulturális és anyagi helyzetük megjavításá­hoz. A Fórum megszövegezi majd a szolidaritás programját, s vi­tái során a legmesszebbmenő türelem és egymás véleménye kölcsönös tiszteletbentartása alapján figyelembeveszi a leg­különbözőbb véleményeket is. Ebben a szellemben szervez­zük a nemzeti függetlenségért, a felszabadulásért és a béké­ért küzdő fiatalok és diákok cTnliHorítóci uilánfóruniát Neves külföldi tudósok látogatást tettek a Csehszlovák Tu-dományos Akadémián. Képün­kön dr. Frank Marina, E. A. Bruna tanár, C. F. Draper, az Apolló nevű amerikai kozmikus tervhivatal fönökje, Jaroslav Kožešnik akadémikus és Rudolf Pešek, a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia levelező tagja, a Hold felületéről készített eredeti felvételeket nézegetik, amelyeket az amerikai Ranger 7 készített. Az európai békéért és biztonságért A rabszolgák birodalma i. májú <x y_yat tutiui rendszer felszámolásával kap­csolatos problémákkal, a faj­üldözés kérdésével, a nemzeti függetlenség megszilárdításá­val, az önrendelkezés és a be nem avatkozás elvének megvé­désével stb. A Fórum azonban még ennél is tovább megy. Ügy tűnik, hogy az ifjúság ma egyre jobban megérti az ót körülvevő világ tényleges helyzetét, s egyre nagyobb részt követel magának nem­csak saját hazája, hanem az emberiség sorsának irányításá­ból is. Mi, latinamerikai fiatalok, Guayanában, Dél - Afrikában Kubában, Angolában és másutt napjainkban a békét fenyege Üj és bízható vonása viszont a délkelet-ázsiai helyzetnek, hogy a jelek szerint a jobb vi­szony irányában alakulnak Franciaország és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kap­csolatai. Az indokínai háború óba első ízben tartózkodik hi­vatalos meghívásra Párizsban a demokratikus Vietnam egyik minisztere, aki a Le Monde- nak adott nyilatkozatában kor­mányának készségét hangoztat­ta a Hanoi—Párizs kapcsolatok rendezésére. Választási láz lett úrrá Ang. lián, miután a királynő rendel­kezésére október 15-re hívták az urnákhoz a szigetország pol­gárait. A pártoknak mindössze harminc nap áll rendelkezésük­re, hogy a finisben megpróbál­ják befolyásolni a hangulatot. Szerdán az angol televízióháló­zat képernyőin már megjelent a három nagyágyú: Douglas- Home, tory miniszterelnök, Wil­son. a munkáspárti ellenzék ve­zére és Drimond, a liberálisok vezetője. Beszédeik témáját inkább belpolitikai problémák­ra korlátozták és az általános ígérgetéseken túl többet nem is igen mondottak. Hangnemük legfeljebb abban tért el, me­lyikük képviseli jobban az or­szág érdekeit. Miután nyilván­való, hogy a hatalmi versengés a konzervatívok és a munkás­pártiak között dől majd el, a liberálisok megelégednének az­zal is, hogy szoros választási eredmény esetén a „mérleg nyelvének" szerepét töltenék be Anglia új parlamentjében. A választási csata langyos kezdete is arra utal, hogy a két nagy párt szoros küzdelmére van kilátás. Általában a Mun­káspárt győzelmét, s ezáltal a kormányzati váltőgazdaság ér­vényesülését iósolják, annyi azonban bizonyos, hogy az utób­bi hónapokban Wilson esélyei valamivel csökkentek. vttiauueiii auyusztus o.-a es szeptember 9-e között e név alatt nemzetközi ifjúsági sze­mináriumot tartattak, amelyet a lengyel ifjúsági és diákszer­vezetek kezdeményeztek. A szemináriumot emlékezetes ju­bileum előestéjén nyitották meg. Huszonöt évvel ezelőtt Hitler ezen a napon támadta meg Lengyelországot és meg­kezdődött a II. Világháború. A szemináriumon Európa 22 országából 57 ifjúsági és diák­szervezet vett részt, ezenkí­vül négy nemzetközi ifjúsági szervezet — az SFDM, MSS, ISMUN és a WAY képviseltette magát. A szeminárium a következő négy tárgykörrel foglalkozott: • A II. Világháborúban a fa­sizmus elleni harcban nyert ta­pasztalatokkal. • Értékelte mind a keleti, mind a nyugati béketörekvése­ket. (A Rapacki — Gomulka — Hruscsov — Kekkonen — Wil­son és az Unden terveket). • Kijelölte azt a helyet, me­lyet az ifjúságnak kell betölte­nie, kitűzte azokat a feladato­kat, amelyek a különböző tár­sadalmi és politikai rendszer­ben élő népek békés együttmű­ködése terén a fiatalokra vár­nak. • Foglalkozott a német kér­déssel és azokkal a lehetősé­gekkel, amelyek a német pro­bléma békés megoldásához ve­zethetnek. Minden témáról két főbeszá­moló és több vitafelszólalás hangzott el. A csehszlovák kül­döttség vezetője hosszabb be­számolójában azokról a felada­tokról beszélt, amelyek a bé­kés együttélés megvalósítása terén állnak előttünk és részt- vett a német kérdés rendezé­sével kapcsolatos vitában is. A legérdekesebbek a két német állam képviselőinek felszólalá­sai voltak. Sok tekintetben el­«.eresi muiatnaK, egyoen azon- z ban megegyeztek: a két német e államot egyesíteni kell. h A szeminárium résztvevői rendkívül érdekes beszélgetést b folytattak A. Rapacki külügy- h miniszterrel, aki hangsúlyozta, k hogy a béke érdekében a fiata- s lók rendkívül sokat tehetnek, s A szeminárium részvevői j megállapították, hogy a világ- n ifjúsági fesztiválok sokban hoz- n zájárulhatnak a békés együtt- v élés megvalósításához. A zá- n rónyilatkozathan lefektették, r hogy minden erejükkel támo- a gatják a Világifjúság és Diák- h ság Fórumát Moszkvában, tá­mogatják a spanyolországi és a portugáliai ifjúsági szervezete- ti két, harcukban a fasizmus és ti a faji megkülönböztetés ellen, k A Varsóban megtartott szemi- a nárium is bizonyítja, hogy a k különböző társadalmi rendszer­ben élő és különböző nézete- z két valló fiatalok a háború és a béke kérdésében tökéletesen é: megegyeznek. s: Minden harmadik ember tanul Az iskolákban felhang­zott az első csengetés. Meg­kezdődött az iskolaév. A Szovjetunió általános isko­láiban körülbelül 45 millió gyermek tanul! Ez majdnem annyi, mint Franciaország egész lakossága. De bármi­lyen nagy is a 45 milliós szám, ehhez még hozzá is kell adnunk bizonyos hánya­dot. Hiszen a Szovjetunió ban több mint hat millió diák tanul a technikumok­ban és főiskolákon, csak­nem 13 millió felnőtt tanul különféle új szakmákat, vagy továbbképzi magát, 1,5 millió a szaktechnikumok és gyári-üzemi iskolák tanulói­nak száma. Ez azt jelenti, hogy az országban körülbe­lül 65 millió ember tanul. Ha nem számítjuk az isko­lába még nem járókat és a nyugdíjasokat, azt mond­hatjuk, hogy az ország min­den lakosa iskolapadban ül. Gyorsan gyarapodik az iskolások serege. A legutób­bi öt esztendő folyamán az általános iskolák tanulóinak száma 13 millióval növeke­dett. Csupán 1963-ban több mint két millió volt a több­let. A szovjet állam bősé­gesen gondoskodik iskolák építéséről, laboratóriumi be­rendezésekről, pedagógusok képzéséről. Mindenki em­lékszik a nemrég elfogadott törvényre, amely átlagosan 25 százalékkal emelte a közoktatási dolgozók fizeté­sét. Lássunk néhány érde­kes számadatot: Az állam 1918-tól 1963-ig felépített, illetve helyreállí­tott 82.000 általános isko­lát. A kolhozok kezdeménye­zésére és anyagi eszközei­ből további 43.000 iskola épült fel a háborút követő esztendőkben. Az Orosz Föderáció terü­letén az idén 215 millió ru­belt fordítanak iskolaépítés­re, s ebben még nincs is benne a kolhozok pénze. Sok ifjú és lány a középis­kolai végzettség megszerve­zésével egyidejűleg szakmai képesítést is szerez. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa határozatot hozott, hogy három évről kettőre csökkenti az általá­nos képzést nyújtó politech­nikai, középfokú munkais­kolák tanulmányi idejét. A tanulók tehát középiskolai végzettséget és egyidejűleg szakképzettséget szereznek tízéves tanulmányi idő alatt. Délkelet-Azslában a válság­központokban új fejlemények nem változtattak a kialakult helyzeten. Dél-Vietnamban to­vábbra is a legteljesebb a bel­politikai zűrzavar, Khanh tá­bornok nem tudott úrrá lenni az egymással vetélkedő katonai csoportokon. A tisztikar egyik szárnya, amelynek köze volt a puccskísérlethez, nem békéit meg véglegesen és minden jel szerint újabb fordulatot akar előkészíteni. A másik tiszti­klikk viszont erélyes intézke­déseket sürget a lázadók ellen és még Khanh megtorló rend­szabályait is túlságosan lan­gyosaknak tartja. Ez a kötél­húzás egyúttal gyengíti a ha­talmi köröket és még bizony­talanabbá teszi az Egyesült Ál­lamok megszilárdítási törekvé­seinek sikerét Brazíliában „nagy néger anyánknak“ nevezik Angolát. Brazília hatalmas néger- és kevertvérű tömegeinek hódo­latát jelenti ez ama ország irányában, ahonnét őseik útnak indultak portugál és holland halálhajókon mai hazájuk fe­lé. A XVII. és XIX. században Angola volt a középpontja a néger rabszolgák ellen végre­hajtott hajtóvadászatoknak s innét indították őket útnak az észak- és délamerikai, vala­mint az Antillák szigetcsoport­jainak ültetvényei felé. Pontos adatok arról, hogy ez a rab­szolgakereskedelem milyen mértékben ritkította Afrika né­pességét, nincsenek. De ha azt vesszük alapul, amiről a kró­nikák szólnak, hogy tíz közül alig egy néger tudta elkerülni a hajtóvadászatok hurokját és túlélni a tengeri utazás bor­zalmait — állatokként zsúfol­ták össze őket a hajófenéken — és hogy három század fo­lyamán legalább húsz millió néger kelt át az Atlanti óceá­non — arra az eredményre ju­tunk, hogy kb 200 millió né­ger — a természetes szaporo­dást beleszámítva — lett rab­szolgává. Ez a szám megfelel Afrika mai lakósságának. A portugálok fedezték fel Angolát 1476-ban. Neve egy ősrégi afrikai királyságra em- üríkeztet, amely a Cuanza fo­lyó mindkét partján terült el; forrásvidékhez köze! keletke­zett a mai Luanda, Duego Cao- nak hívták azt a hajóst, aki elsőnek érkezett a Cuanza fo­lyó partjához, ö még elsősor­ban tengerész, nem pedig hó­dító; csere - kereskedelmet folytatott az angolai bennszü­löttekkel, sőt barátságot is kö­tött velük. De visszatérve Lisszabonba, csodákat mesélt az afrikai földről, gyümölcsei édességéről. A portugál uralom csak 96 évvel később követke­zett be. Paolo Diaz de Novaez irgalmatlan keze alatt. A ban­tu lakosságot borzalmas mé­szárlásokkal és szűnni nem a- karó embertelen fosztogatások­kal — amelyek egyébként a gyarmatok szerzésének jelleg­zetes kísérői és segítőeszközei — térdre kényszerítették. A portugál uralom különben sem volt sohasem nyugalmas „ezen a békés déli földön, ahol a ká­vé Isten csodájaként nőtt“, miként az országot hódítói jel­lemezték 1580 és 1640 között, amikor Spanyolország leigázta Portugáliát. Angola is spanyol gyarmat lett. Tévedés volna azt hinni, hogy Angola népe könnyen beletö­rődött a hódítók uralmába. A fekete királynő, Ginga Bandi és Kongó királya véres harco­kat folytattak velük és ahol csak lehetett, irgalmatlanul vi­szonozták a fehérek kegyet­lenkedéseit. (Az akkori Kongo, a maitól eltérően, csak a fo­lyó alsó folyásánál fekvő völ­gyeket foglalta magában, töb- bé-kevésbé a mai Brazzaville és Leopoldville körüli terüle­tet és Angola északi részét). Az európaiak túlereje csak 1750-ben tudta letörni a benn­szülött lakosság bátor ellenál­lását. Sousa de Coutinho kor­mányzó brutálisan és kímélet­lenül szilárdította meg a por­tugál uralmat. Angola drámája tulajdonkép­pen csak akkor kezdődött iga­zán. A gyarmat középpontjává lett az összes európai és arab rabszolgakereskedelmi társa­ságok ténykedéseinek. Főkép­pen portugál és holland hajók látogattak el Luandába, hogy megrakodva a fekete ember­hússal — melynek egy része még az átkelés folyamán el­pusztult, — jó áron adják el azt a brazíliai és mexikói ká­vé- és gyapotültetvényeseknek. Angola 1,246.700 négyzetki­lométeren terül el (tehát csak­nem kétszer akkora mint Fran­ciaország), lakosainak száma kb. öt millió. Az ország gaz­dagsága a mezőgazdasági ter­ményeken kívül a gyémánt, réz és mangán termelésében mutatkozik. Angolát nemcsak a portugálok zsákmányolják ki, de talán még fokozottabb mér­tékben német, holland, angol és amerikai nagyipari társasá­gok, amelyek évről-évre ma­mut-nyereségeket hoznak ki ebből a szerencsétlen, de ter­mészeti kincsekben olyannyira gazdag földből. Nem csoda te­hát, hogy a portugál gyarmato­sítók évek óta minden erejü­ket megfeszítve igyekeznek ezt az országot hatalmukban tar­tani. De ez angolai hazafiak ereje nőttön-nő és kitartásuk csodálatra méltó Angola terü­letének jelentős része már a partizánok ellenőrzése alatt van. és dacára a nehézségek­nek, lankadatlanul folytatják szabadságharcukat. Jelenleg, „tavaszi“ esőzés miatt szünetel a harc. A portugálok nehéz harci eszközeikkel, páncélo­saikkal, ágyúikkal egy helyben topognak, mert a felázott ta­lajon az előrehaladás lehetet­len. A partizánok ezt a szüne­tet felhasználva, soraikat, had­állásaikat erősítik, hogy fel­készülve álljanak ha a küzde­lem ismét megindul. Hadiere­jük állandóan növekszik, mert az afrikai országokból szünte­lenül csatlakoznak hozzájuk a lelkes önkéntesek, akik tudják, hogy Angola sorsával saját or­szágaik sorsa szorosan össze­fűződik. Küzdelmüket az egész haladó szellemű emberiség együttérzése kíséri. OH Amikor Moszkvában a Kreml órája éjfélt üt, a Szovjetunió túlsó végén, a Behriny-.zigften már 9 óra van és megkezdő­dik a tanítás. Az iskolák jó felszereléssel rendelkeznek, a diákok ott is érdekes és színes faliújságot készítenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom