Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-09-22 / 38. szám
A megértés és szolidaritás fóruma MINT TUDJUK, A II. VILÄG- IFJÜSÁGI FÖRUM EZ ÉV SZEPTEMBER 16—23-ig ÜLÉSEZIK MOSZKVÁBAN A Fórum eszméje ez év elején, a firenzei Ifjúsági Béke- konferencián született meg. Ez az eszme konkrét formát öltött a Nemzetközi Előkészíti Bizottság áprilisi moszkvai ülé. sén, amelyen az összes kontinens 62 országának 103 ifjúsági szervezete képviseltette magát. A Nemzetközi Előkészítő Bizottság felhívása leszögezi: „E határozatot hozva az a kívánság vezérelt bennünket, hogy hathatós támogatást nyújtsunk a világ népeinek szent felszabadító harcához.“ Célkitűzéseinket a gyakorlatban is megvalósítjuk, mivel a Fórumon megtárgyaljuk majd azokat a problémákat, amelyek A. SOBR1NHO tudjuk, hogy országaink fejlődésének legfőbb ellensége az északamerikai imperializmus és annak helyi szövetségesei, s a Fórumot éppen ezért az imperializmus elleni harc eszközeként akarjuk hasznosítani, leleplezve az amerikai politika tényleges latinamerikai célkitűzését. A Fórum azonban nemcsak miérettünk van, hanem valamennyi világrész fiataljaiért is. Éppen ezért nagy megelégedéssel nyugtázzuk azt a széleskörű és lelkes támogatást, amelyet a Fórum a fiatalok részéről élvez. Venezuelából például az alábbi táviratot kaptuk: „Az Egyetemi Központok Szövetsége egyetért a nemzetközi ifjúság e nagy rendezvényének céljaival.“ Franciaországból: „A Francia Diákok Országos Szövetsége résztvesz a Fórumon és mindent megtesz annak sikere érdekében.“ Sokszáz hasonló példával bizonyíthatjuk, hogy a Fórum eszméje világszerte erőteljes helyeslésre talál. Ügy hisszük, hogy napjainkban, amikor oly sok ország harcolta ki függetlenségét és küszöbön áll a még imperialista uralom alatt élő népek fel- szabadulása, elérkezett az ideje annak, hogy megvitassuk, milyen konkrét segítséget nyújthatunk a felszabadult vagy felszabadulásukért küzdő népek ifjúságának, miként járulhatunk hozzá kulturális és anyagi helyzetük megjavításához. A Fórum megszövegezi majd a szolidaritás programját, s vitái során a legmesszebbmenő türelem és egymás véleménye kölcsönös tiszteletbentartása alapján figyelembeveszi a legkülönbözőbb véleményeket is. Ebben a szellemben szervezzük a nemzeti függetlenségért, a felszabadulásért és a békéért küzdő fiatalok és diákok cTnliHorítóci uilánfóruniát Neves külföldi tudósok látogatást tettek a Csehszlovák Tu-dományos Akadémián. Képünkön dr. Frank Marina, E. A. Bruna tanár, C. F. Draper, az Apolló nevű amerikai kozmikus tervhivatal fönökje, Jaroslav Kožešnik akadémikus és Rudolf Pešek, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja, a Hold felületéről készített eredeti felvételeket nézegetik, amelyeket az amerikai Ranger 7 készített. Az európai békéért és biztonságért A rabszolgák birodalma i. májú <x y_yat tutiui rendszer felszámolásával kapcsolatos problémákkal, a fajüldözés kérdésével, a nemzeti függetlenség megszilárdításával, az önrendelkezés és a be nem avatkozás elvének megvédésével stb. A Fórum azonban még ennél is tovább megy. Ügy tűnik, hogy az ifjúság ma egyre jobban megérti az ót körülvevő világ tényleges helyzetét, s egyre nagyobb részt követel magának nemcsak saját hazája, hanem az emberiség sorsának irányításából is. Mi, latinamerikai fiatalok, Guayanában, Dél - Afrikában Kubában, Angolában és másutt napjainkban a békét fenyege Üj és bízható vonása viszont a délkelet-ázsiai helyzetnek, hogy a jelek szerint a jobb viszony irányában alakulnak Franciaország és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kapcsolatai. Az indokínai háború óba első ízben tartózkodik hivatalos meghívásra Párizsban a demokratikus Vietnam egyik minisztere, aki a Le Monde- nak adott nyilatkozatában kormányának készségét hangoztatta a Hanoi—Párizs kapcsolatok rendezésére. Választási láz lett úrrá Ang. lián, miután a királynő rendelkezésére október 15-re hívták az urnákhoz a szigetország polgárait. A pártoknak mindössze harminc nap áll rendelkezésükre, hogy a finisben megpróbálják befolyásolni a hangulatot. Szerdán az angol televízióhálózat képernyőin már megjelent a három nagyágyú: Douglas- Home, tory miniszterelnök, Wilson. a munkáspárti ellenzék vezére és Drimond, a liberálisok vezetője. Beszédeik témáját inkább belpolitikai problémákra korlátozták és az általános ígérgetéseken túl többet nem is igen mondottak. Hangnemük legfeljebb abban tért el, melyikük képviseli jobban az ország érdekeit. Miután nyilvánvaló, hogy a hatalmi versengés a konzervatívok és a munkáspártiak között dől majd el, a liberálisok megelégednének azzal is, hogy szoros választási eredmény esetén a „mérleg nyelvének" szerepét töltenék be Anglia új parlamentjében. A választási csata langyos kezdete is arra utal, hogy a két nagy párt szoros küzdelmére van kilátás. Általában a Munkáspárt győzelmét, s ezáltal a kormányzati váltőgazdaság érvényesülését iósolják, annyi azonban bizonyos, hogy az utóbbi hónapokban Wilson esélyei valamivel csökkentek. vttiauueiii auyusztus o.-a es szeptember 9-e között e név alatt nemzetközi ifjúsági szemináriumot tartattak, amelyet a lengyel ifjúsági és diákszervezetek kezdeményeztek. A szemináriumot emlékezetes jubileum előestéjén nyitották meg. Huszonöt évvel ezelőtt Hitler ezen a napon támadta meg Lengyelországot és megkezdődött a II. Világháború. A szemináriumon Európa 22 országából 57 ifjúsági és diákszervezet vett részt, ezenkívül négy nemzetközi ifjúsági szervezet — az SFDM, MSS, ISMUN és a WAY képviseltette magát. A szeminárium a következő négy tárgykörrel foglalkozott: • A II. Világháborúban a fasizmus elleni harcban nyert tapasztalatokkal. • Értékelte mind a keleti, mind a nyugati béketörekvéseket. (A Rapacki — Gomulka — Hruscsov — Kekkonen — Wilson és az Unden terveket). • Kijelölte azt a helyet, melyet az ifjúságnak kell betöltenie, kitűzte azokat a feladatokat, amelyek a különböző társadalmi és politikai rendszerben élő népek békés együttműködése terén a fiatalokra várnak. • Foglalkozott a német kérdéssel és azokkal a lehetőségekkel, amelyek a német probléma békés megoldásához vezethetnek. Minden témáról két főbeszámoló és több vitafelszólalás hangzott el. A csehszlovák küldöttség vezetője hosszabb beszámolójában azokról a feladatokról beszélt, amelyek a békés együttélés megvalósítása terén állnak előttünk és részt- vett a német kérdés rendezésével kapcsolatos vitában is. A legérdekesebbek a két német állam képviselőinek felszólalásai voltak. Sok tekintetben el«.eresi muiatnaK, egyoen azon- z ban megegyeztek: a két német e államot egyesíteni kell. h A szeminárium résztvevői rendkívül érdekes beszélgetést b folytattak A. Rapacki külügy- h miniszterrel, aki hangsúlyozta, k hogy a béke érdekében a fiata- s lók rendkívül sokat tehetnek, s A szeminárium részvevői j megállapították, hogy a világ- n ifjúsági fesztiválok sokban hoz- n zájárulhatnak a békés együtt- v élés megvalósításához. A zá- n rónyilatkozathan lefektették, r hogy minden erejükkel támo- a gatják a Világifjúság és Diák- h ság Fórumát Moszkvában, támogatják a spanyolországi és a portugáliai ifjúsági szervezete- ti két, harcukban a fasizmus és ti a faji megkülönböztetés ellen, k A Varsóban megtartott szemi- a nárium is bizonyítja, hogy a k különböző társadalmi rendszerben élő és különböző nézete- z két valló fiatalok a háború és a béke kérdésében tökéletesen é: megegyeznek. s: Minden harmadik ember tanul Az iskolákban felhangzott az első csengetés. Megkezdődött az iskolaév. A Szovjetunió általános iskoláiban körülbelül 45 millió gyermek tanul! Ez majdnem annyi, mint Franciaország egész lakossága. De bármilyen nagy is a 45 milliós szám, ehhez még hozzá is kell adnunk bizonyos hányadot. Hiszen a Szovjetunió ban több mint hat millió diák tanul a technikumokban és főiskolákon, csaknem 13 millió felnőtt tanul különféle új szakmákat, vagy továbbképzi magát, 1,5 millió a szaktechnikumok és gyári-üzemi iskolák tanulóinak száma. Ez azt jelenti, hogy az országban körülbelül 65 millió ember tanul. Ha nem számítjuk az iskolába még nem járókat és a nyugdíjasokat, azt mondhatjuk, hogy az ország minden lakosa iskolapadban ül. Gyorsan gyarapodik az iskolások serege. A legutóbbi öt esztendő folyamán az általános iskolák tanulóinak száma 13 millióval növekedett. Csupán 1963-ban több mint két millió volt a többlet. A szovjet állam bőségesen gondoskodik iskolák építéséről, laboratóriumi berendezésekről, pedagógusok képzéséről. Mindenki emlékszik a nemrég elfogadott törvényre, amely átlagosan 25 százalékkal emelte a közoktatási dolgozók fizetését. Lássunk néhány érdekes számadatot: Az állam 1918-tól 1963-ig felépített, illetve helyreállított 82.000 általános iskolát. A kolhozok kezdeményezésére és anyagi eszközeiből további 43.000 iskola épült fel a háborút követő esztendőkben. Az Orosz Föderáció területén az idén 215 millió rubelt fordítanak iskolaépítésre, s ebben még nincs is benne a kolhozok pénze. Sok ifjú és lány a középiskolai végzettség megszervezésével egyidejűleg szakmai képesítést is szerez. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott, hogy három évről kettőre csökkenti az általános képzést nyújtó politechnikai, középfokú munkaiskolák tanulmányi idejét. A tanulók tehát középiskolai végzettséget és egyidejűleg szakképzettséget szereznek tízéves tanulmányi idő alatt. Délkelet-Azslában a válságközpontokban új fejlemények nem változtattak a kialakult helyzeten. Dél-Vietnamban továbbra is a legteljesebb a belpolitikai zűrzavar, Khanh tábornok nem tudott úrrá lenni az egymással vetélkedő katonai csoportokon. A tisztikar egyik szárnya, amelynek köze volt a puccskísérlethez, nem békéit meg véglegesen és minden jel szerint újabb fordulatot akar előkészíteni. A másik tisztiklikk viszont erélyes intézkedéseket sürget a lázadók ellen és még Khanh megtorló rendszabályait is túlságosan langyosaknak tartja. Ez a kötélhúzás egyúttal gyengíti a hatalmi köröket és még bizonytalanabbá teszi az Egyesült Államok megszilárdítási törekvéseinek sikerét Brazíliában „nagy néger anyánknak“ nevezik Angolát. Brazília hatalmas néger- és kevertvérű tömegeinek hódolatát jelenti ez ama ország irányában, ahonnét őseik útnak indultak portugál és holland halálhajókon mai hazájuk felé. A XVII. és XIX. században Angola volt a középpontja a néger rabszolgák ellen végrehajtott hajtóvadászatoknak s innét indították őket útnak az észak- és délamerikai, valamint az Antillák szigetcsoportjainak ültetvényei felé. Pontos adatok arról, hogy ez a rabszolgakereskedelem milyen mértékben ritkította Afrika népességét, nincsenek. De ha azt vesszük alapul, amiről a krónikák szólnak, hogy tíz közül alig egy néger tudta elkerülni a hajtóvadászatok hurokját és túlélni a tengeri utazás borzalmait — állatokként zsúfolták össze őket a hajófenéken — és hogy három század folyamán legalább húsz millió néger kelt át az Atlanti óceánon — arra az eredményre jutunk, hogy kb 200 millió néger — a természetes szaporodást beleszámítva — lett rabszolgává. Ez a szám megfelel Afrika mai lakósságának. A portugálok fedezték fel Angolát 1476-ban. Neve egy ősrégi afrikai királyságra em- üríkeztet, amely a Cuanza folyó mindkét partján terült el; forrásvidékhez köze! keletkezett a mai Luanda, Duego Cao- nak hívták azt a hajóst, aki elsőnek érkezett a Cuanza folyó partjához, ö még elsősorban tengerész, nem pedig hódító; csere - kereskedelmet folytatott az angolai bennszülöttekkel, sőt barátságot is kötött velük. De visszatérve Lisszabonba, csodákat mesélt az afrikai földről, gyümölcsei édességéről. A portugál uralom csak 96 évvel később következett be. Paolo Diaz de Novaez irgalmatlan keze alatt. A bantu lakosságot borzalmas mészárlásokkal és szűnni nem a- karó embertelen fosztogatásokkal — amelyek egyébként a gyarmatok szerzésének jellegzetes kísérői és segítőeszközei — térdre kényszerítették. A portugál uralom különben sem volt sohasem nyugalmas „ezen a békés déli földön, ahol a kávé Isten csodájaként nőtt“, miként az országot hódítói jellemezték 1580 és 1640 között, amikor Spanyolország leigázta Portugáliát. Angola is spanyol gyarmat lett. Tévedés volna azt hinni, hogy Angola népe könnyen beletörődött a hódítók uralmába. A fekete királynő, Ginga Bandi és Kongó királya véres harcokat folytattak velük és ahol csak lehetett, irgalmatlanul viszonozták a fehérek kegyetlenkedéseit. (Az akkori Kongo, a maitól eltérően, csak a folyó alsó folyásánál fekvő völgyeket foglalta magában, töb- bé-kevésbé a mai Brazzaville és Leopoldville körüli területet és Angola északi részét). Az európaiak túlereje csak 1750-ben tudta letörni a bennszülött lakosság bátor ellenállását. Sousa de Coutinho kormányzó brutálisan és kíméletlenül szilárdította meg a portugál uralmat. Angola drámája tulajdonképpen csak akkor kezdődött igazán. A gyarmat középpontjává lett az összes európai és arab rabszolgakereskedelmi társaságok ténykedéseinek. Főképpen portugál és holland hajók látogattak el Luandába, hogy megrakodva a fekete emberhússal — melynek egy része még az átkelés folyamán elpusztult, — jó áron adják el azt a brazíliai és mexikói kávé- és gyapotültetvényeseknek. Angola 1,246.700 négyzetkilométeren terül el (tehát csaknem kétszer akkora mint Franciaország), lakosainak száma kb. öt millió. Az ország gazdagsága a mezőgazdasági terményeken kívül a gyémánt, réz és mangán termelésében mutatkozik. Angolát nemcsak a portugálok zsákmányolják ki, de talán még fokozottabb mértékben német, holland, angol és amerikai nagyipari társaságok, amelyek évről-évre mamut-nyereségeket hoznak ki ebből a szerencsétlen, de természeti kincsekben olyannyira gazdag földből. Nem csoda tehát, hogy a portugál gyarmatosítók évek óta minden erejüket megfeszítve igyekeznek ezt az országot hatalmukban tartani. De ez angolai hazafiak ereje nőttön-nő és kitartásuk csodálatra méltó Angola területének jelentős része már a partizánok ellenőrzése alatt van. és dacára a nehézségeknek, lankadatlanul folytatják szabadságharcukat. Jelenleg, „tavaszi“ esőzés miatt szünetel a harc. A portugálok nehéz harci eszközeikkel, páncélosaikkal, ágyúikkal egy helyben topognak, mert a felázott talajon az előrehaladás lehetetlen. A partizánok ezt a szünetet felhasználva, soraikat, hadállásaikat erősítik, hogy felkészülve álljanak ha a küzdelem ismét megindul. Hadierejük állandóan növekszik, mert az afrikai országokból szüntelenül csatlakoznak hozzájuk a lelkes önkéntesek, akik tudják, hogy Angola sorsával saját országaik sorsa szorosan összefűződik. Küzdelmüket az egész haladó szellemű emberiség együttérzése kíséri. OH Amikor Moszkvában a Kreml órája éjfélt üt, a Szovjetunió túlsó végén, a Behriny-.zigften már 9 óra van és megkezdődik a tanítás. Az iskolák jó felszereléssel rendelkeznek, a diákok ott is érdekes és színes faliújságot készítenek.
