Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-08-04 / 31. szám
II. folytatás Miklós doktor keresztülsiet a zárt férfi osztály folyosóján. Talán egy perc alatt teszi meg a két zárt ajtó közötti utat. Hatvan másodperc. Hatvan tekintet. Hatvan észlelés. Hatvan gondolat. Még hatvanig sem kell számolni, hogy beálljon a halál. Sok idő ez! Inkább arra gondolj, hatvan másodperc alatt elmondhatsz egy jó, csat- tanós tréfát. Hagyd a halált... Körüljáratja tekintetét a folyosón. Hány élő halottat látsz, s azt akarod, hogy csattanós tréfákra gondoljak?! Ma élő halottak, eleven halottak, de hónapok múlva rájuk sem ismersz, vagy nem ismernek rád, ha a városban találkozol velük... A tágas folyosó tele fehér-kék csíkos kabátú emberekkel. Hallgatagok, morcosak Az asztaloknál ülnek, a fal mellett állnak. Az ápoló az egyiket az ablakhoz tuszkolja, s nagy nehezen leülteti a székre. Legényember. Bárgyún bámul maga elé. Az ápoló szóra akarja bírni, s ő csak mosolyog. Nem mer beszélni. Órákig ül vagy áll azon a helyen, ahová ültetik vagy állítják... Ketten haszontalankodnak. A tömzsi, csapott vállú, harcsa- bajszú férfi hol az egyik, hol a másik beteg vállára csap, átöleli őket s a fülükbe kiáltja: Gyere verekedni! A másik, a csont-bőrre száradt öreg, túl van már a hatvanon, kiarikalá- bával úgy jár-kel a folyosón, mint a lovát vesztett huszár. Mondja is, huszár volt valamikor, sok-sok évig, s hogy bebizonyítsa, milyen volt, mindig ott sürgölődik a szemetesbö- dönök körül. Amikor idegen alakot lát, mint most Miklós doktort, csontos lábával ráugrik a bádoglemezből hengerí- tett szemetesláda fedélnyitőjá- ra. A tányérszerű fedél nagy csattanással a falhoz vágódik, és felkiált: Hurrá! Az ápoló az öreg huszárhoz rohan, és betuszkolja a szobába... Az orvos a zárt ajtóhoz ért. A zsebébe nyúl, előkotorja a kulcs csomót. Sok kulcs között keresi a klinika minden ajtaját nyitó kulcsot. Már a harmadikat dugja a zárba. Ez sem az! Nyugtalan. A nyugtalanság késlelteti az embert. Az ápoló hozzásiet, kinyitja az ajtót. Miklós doktor a küszöb fölé emeli a lábát, amikor egy kéz hirtelen visszarántja. Oldalt néz. Vaskos testű, borostás, deres hajú beteg akarja őt félretolni, s mielőtt átlépné a küszöböt, ostoba bárányszemét az orvosra mereszti. — A hivatalba megyek... — motyogja, s aprócska, beteges mosoly suhan az ajkára. — Arra van a hivatal... — mutat az ajtón túlra. Az ápoló megfordítja a to- tyogós embert s a szobája felé irányítja. — Ott a hivatal! Arra menjen... — Arra? — csodálkozik az öreg. — Persze, hogy arra... — s elindul a szobája felé. — Valamikor bíró volt az egyik közeli faluban, — magyarázza az ápoló. — A nap minden percében a hivatalba szeretne menni... Miklós doktor bólint, s továbbmegy. A nyitott osztály folyosója derültebb képet nyújt. Itt nem morcosak any- nyira az emberek, fékezni tudják indulataikat. Jobbra tekint. Egy pillanatra a zárt ajtón akad meg a tekintete. Itt e zárt női osztály bejárata. Innen futott ki Éva... Már látja a folyosó végén összecsődült embereket. Két férfi ápoló kifeszítette Éva karját, a háta mögött egymásba fonták a kezüket, s így akarják előrelendíteni, vonszolni a szökevényt a zárt ajtó felé. A női osztály nővére a lány mögött áll, és két tenyerével taszítja. Éva megfeszítette a lábát. Nem bírnak vele. centiméterenként csúsztatják előre. A hercehurcában kioldódott fehér-kék csíkos kabátkájának öve. Az ápolók előrecsúsztatják, egy lépést tesznek. ka összeszorul. A rövid ideig tartó feleszmélés véget ért. — Vigyék vissza! — int az orvos az ápolóknak. Szóval ez él benne! Az apja miatt akart öngyilkos lenni? — teszi fel magában a kérdést. Ha nem is az apja miatt, de mindenesetre ott kellett, lennie, amiÉva makacsul szétterpeszti a lábát. A kabátka szárnya oldalt lebben, s elővillan a térden alul érő fehér vászoninge. Szinte látni véli az ember a feszülő húsos combot, az inget domborító keblet. A nővér megpillantja a közeledő orvost. Mérgesen, teljes erejével meglöki hátulról a lányt. — Haszontalan teremtés! — kiáltja, hogy az orvos is hallja, lássa, mennyit kell vesződnie a haszontalan teremtés miatt, s újra nagyot lök a lányon. Lökés közben szétnyílt Éva fehér ingének mély bevágása, s előbukkant gömbölyű, éles vonalú melle. Az orvos hozzájuk lép. — Hozza rendbe az ingét! — szól a nővérhez. A nővér összehúzza a lány ingét, megköti kabátkája övét. Az orvoshoz fordul. — Ki akartam jönni az osztályról, — mondja. — Nem vettem észre, hogy a többiek között ott ácsorog az ajtó közeiében. Amikor kinyitottam az ajtót, az egyik páciens kérdezett valamit, tudja az a nagyszájú. Ekkor kisurrant a hátam mögött... Idáig futott! — mutat a klinika várószobájából nyíló ajtóra. — Oly erősen döngette az ajtót, mintha férfi lenne... Éva megérezhette, hogy lazult kísérőinek a szorítása, mert hátrafordította a fejét. Ajka szólásra nyílik. — Engedjék el! — mondja szinte kiáltva a meglepett orvos. A lány a bejárati ajtó felé indul. Két lépést tesz. Megáll. Előre mereszti merev tekintetét. Szólásra nyíló ajka han- qot hallat. Először hétfő este óta! — Apa... apa... látlak, apa? — suttogja megrettent hangon. — Hol látja?! Mit lát?! kérdezi izgatottan Miklós doktor. Éva tekintete még jobban megmerevedik. Rémület tükröződik a szemében. Testén görcsös rángatődzás fut végig. Aj kor kisiklott a tudata. Beszélni kellene vele! A címét se tudom, semmit sem tudok! A lány után néz. A zárt ajtó elé értek. Feléjük indul. Most veszi észre az Évát és az ápolókat körülvevő betegek között a fehér köpenyes orvost. A gyerekosztályon dolgozik. Nemrég jöhetett ide a zárt férfi osztályon keresztül. Amikor meglátja Miklós doktort, magához inti. — A te beteged? — kérdezi, és Éva után int, épp most zárult be mögötte az ajtó. Miklós doktor bólint. — Mintha ismerném... — mondja elgondolkodva a gyermekorvos. Miklós doktor csodálkozva néz orvostársára. — Honnan ismered? — Az arca ismerős..., talán a festett haja zavar... Hogy hívják? — Novák Éva... — Novák.... Novák... Hovava- lósi? — Nem tudom... Nemrég került ide a városba. Borbély- lány... — Tudsz valamit róla? — A háziasszonya azt mondta, nagyon szerethette ;a férfiakat... — Szerette a férfiakat?! Talán ő lesz... — Miklós doktor kérdő tekintetére gyorsan hozzáteszi: — Kikerestetem a kortörténetét... Engem is érdekel, mi történt egykori páciensemmel... Félóra múlva a gyerm'ekpszi- chiáter belép Miklós doktor dolgozószobájába. — Mit hoztam a bácsinak? — kérdezi gyerekes mosollyal, és kezét a háta mögé rejti. — Novák Éva kórtörténetét... — Eltaláltad, öregfiú! Tessék... Hat évvel ezelőtt, tizenkét éves korában feküdt nálunk... Miklós doktor fellélegzik, a- mikor orvostársa bőgött becsukódik az ajtó. Szeret egyedül lenni. Olvassa a régi bejegyzéseket. Éva 1956 szeptemberében került a kórházba. Az apja hozta be. Keresi a címüket. Megvan! Váralján laknak. Talán nem költözködtek el. Szerencsés napom van, ott kell, hogy lakjanak! Felkapja a telefonkagylót. A szociális nővérnek megadja a szülők címét... Azannal hívja fel őket, s közölje velük, a lányuk nálunk fekszik, s kérje meg az apát, keressen fel mielőbb... Olvassa a régi bejegyzéseket. Csaknem minden nap ezt írták a kórlapba: Konok természetű, keveset beszél, a fiúk társaságát keresi... Az apa a következőket mondta az orvosnak: (Folytatjuk) Tíz perc íörőssík Marival Éppen próbált a Nemzetiben. Oda bejutni próba közben? Még ha sikerül is, beszélgetésre nincs lehetőség. Még tíz percre sem. Tíz szabad perc. Hát lássuk csak. mikor is? Lent a Mélyvízben találkozhatunk jó? Tudja hol van? Persze, maga nem pesti, hát akkor megmagyarázom. A Hungária étterem, lent Az a Mélyvíz. Fél háromkor. Akkorra remélem befejezem a próbát... Hát a próbát még nem fejezték be Mégis pontos volt, Odakinn sütött a Nap, mégis kendővel a fején érkezett. Mint a Körhinta Tö- röcsikje. — Csuk azért szaladtam át, hogy hiába ne várjon. A próbát még nem fejeztük be. Sajnos, eltart még egy darabig. De este fél hétkor itt. jó lesz? Ha valami programjuk vau, elhívom az uramat. kocsival elviszi magu- kat színházba vagy oda, ahová akarják... Ne haragudjon, kérem ... dehát így vagyunk mi a szabad idővel .. . Szabadkozik. kedvesen mosolyog. Hát lehet rá haragudni? Pedig már kinőtt a csitriszerepkörből, ma már nem olyan, ahogy először láttam öt a Kölyökben. Bájos, mint Mikszáth Sipsi- ricájában, elragadó, mint Shakespeare Vízkeresztjének Violájában. Ám tekintetében ott bujkál a fáradtság, talán a hajszoltság is. Arca fiatal, mint valami bakfisé, de tekintete már a komoly nőt sejteti. Nem álmosan bágyadt a tekintete, mint a nagy sztároké, hanem valóban a fáradtságot tükrözi. A Nemzetiben nehéz fizikai munka a próba. De este fél hétkor mégis pontos A Hungária asztalai közt otthonosan mozog, mint a színpadon. Mögötte Bodrogi Gyula. A férj. Ügyel rá, hogy ezt a szerepet is jól játssza. Mit mondjak, siketül neki. Kedves, talán egy fokkal kedvesebb Törő- csik Marinál. Vidám, szellemes, sziporkázik. Akár a színpadon, Töröcsik Mari mintha egy kissé féltékenyen nézné. Nem mint férfit, hanem mint vetélytár- sat az élet színpadán. A Potyautas szerelmes párja. Jacques Dévai zenés komédiája. Ebben Töröcsik Mari szívét önti ki, egy kacagás, derű, boldogság egész lénye, m a (iataiaáq? Amikor néhány évvel ezelőtt négy liwerpooli fiatal elkezdte a big-beat zenei stílus művelését, még álmukban sem mertek arra gondolni, hogy négy-öt éven belül világhírnévre tesznek szert. A valószínűtlenség azonban valóvá vált. Ma az egész világon ismertek, működésük szorosan összefügg a big-beat stílus megalapításával. Jóformán bejárták már az egész világot és zenéjükkel szinte napról-napra hódították meg a fiatalság nagy részét. Mintájukra gombamódra szaporodtak a big-beat zenekarok a szélrózsa minden irányában. A hullám hozzánk is eljutott, habár valamivel később, mint a nyugati államokba. Ma Prágában kb. 250, Brnóban 90 és Bratislavában 60 big-beat csoportot tartanak nyilván. Elképzelhető, hogy országos méretben legalább ezer csoport működik. Ez a zenei tömeghipnózis egyedülálló a háború utáni években. A big-beat értékéről, szükségességéről viszonylag "keveset tudunk, hiszen nálunk a kritikusok és szakértők csak az utolsó időben figyeltek fel rá, és kezdték komolyabb elemzését. A tisztánlátás érdekében hadd mondjuk meg, hogy ez a zenei műfaj nem más, mint az 1950-es évek rocken roll zenéjének folytatása, a könnyű zene terén. Ma a big-beat végsőfokon az új nemzedék spontán zenei megnyilvánulását jelenti, annak ellenére, hogy elsősorban a városi fiatalság körében terjed. Döntő szerepe van a gyors -terjedésben az elektronikus hangszerek színezetének is, amely nagyon hízelgő, erősen hat az érzelmekre. A zenekar előnyére válik a viszonylag kis összeállítás is, amely általában három gitár, egy zongora, egy ütőhangszer, esetleg bőgő, de hallottunk már zenekart szak- szofonnal is kombinálva. Ehhez az öt-hat tagú zenekarhoz hozzágondolunk egy-két énekest és viszonylag rövid időn belül életképes az egész csoport. Kritikailag szólva a biglbeat- ról megállapíthatjuk, hogy az a tánczerte fejlődésében nem jelent gyarapodást, inkább egy lépést hátrafelé. Ennek több okát is felsorolhatjuk. A big- beat stílusnak általában egyszerű a dallamvilága, a ritmusa nagyon sematikus ismétlődő képletei révén, összhangzattani szerkezete sem hoz semmi újat a tánczene fejlődésébe. Mindezt még betetőzi a hangszínek monoton hangzása, amit lényegében a hangszerek elektrofoni- kus technikája von maga után. A felsorolt tényezőket összegezve elmondhatjuk, hogy a big-beat zene bizonyos fokig a zenei naivitással határos. A fiatalság azonban annak ellenére minden egyes nyilvános big-beat csoport fellépését nagy előszeretettel látogatja, úgy hogy az egyes fellépések mindig zsúfolt nézőtér előtt zajlanak le. A közönség összeállításának sajátossága, hogy az a 12—24 éves fiatalok köréből tevődik össze. S ez jelenti a mozgalommá vált big-beat csoportok működésének legnagyobb problémáját. Tudniillik a fiatal hallgatóság részére legtöbb esetben a big-beat nem egy, hanem zenei érdeklődésük egyetlen formáját jelenti. Érdekes megfigyelés, hogy a big- beat rajongók általában nem érdeklődnek, és lényegében nem is igen értik a többi zenei műfajok értékét. Ez azzal is magyarázható, hogy egy és ugyanazon — szűkén határolt — társadalmi rétegben, körökben mozognak, vagyis olyan társaságban, ahol bizonyos fokig biztonsági érzetük van. Ez a biztonsági mozzanat a puber- tális ifjúság körében nagy jelentőséggel bír. A big-beat-ról minden negativ vonása ellenére is, teljes objektivitással megállapíthatjuk, hogy a fiatalság egyik legnépszerűbb és egyben legaktívabb formája a zenei igény kielégítése terén. Ezt a tényt mindenkor szem előtt kell tartani. Éppen ezért, elég nehéz lenne, a jelenlegi helyzetben egyszerű adminisztratív intézkedéssel véget vetni a mozgalomnak, még akkor is, ha ez lényegében nyugati kultúrát hoz a fiatalság körébe. Csakis — és ez az egyedüli helyes megoldás — aprólékos nevelő munkára kell támaszkodni, vagyis tudatosítani kell a fiatal nemzedékben a zene valódi értékét és szerepét a társadalomban. Ebben a munkában a szülőkön és az iskolán kívül, sokat tehetnek a népművelési intézmények is Sajnos itt azonban a legtöbbször az ellenkezőjével találkozunk. Az egyes helyt népművelési intézmények, amelyek elég alacsony költség- vetéssel működnek, sokszor a „megélhetés" címere alatt, válogatás nélkül szerepeltetik az egyes big-beat csoportokat. az élet színpadán azonban akad néhány felhősebb pillanat is. Bodrogi Gyula közvetlensége csakhamar elűzi a felhőt, könnyed társalgása előkészíti a terepet a kérdés-felelet játékhoz. Persze, elsősorban Kohout „A harmadik nővér" című darabja kerül szőnyegre. Nemcsak azért, mert Kohout cseh író, hanem azért is mert Töröcsik Mari elragadó alakítást nyújtott benne. — Hálás feladat volt — mondja a művésznő Kohout Petrája komoly előadást tart. — Attól tartottam, hogy Petrához egy kissé már idős vagyok. Hogy hány éves vagyok tulajdonképpen? Bizony 28, Petra pedig a szerep szerint 16 év körüli lány. Ezt kellett megjátszanom. Van egy unokahúgom, attól igyekeztem tanulni, őt figyeltem, milyen is egy 16 esztendős lány... — Hogy mi volt az én első komoly szerepem? Még 1956-ban ugrottam be a Sipsiricában, a Sipsiricát játszottam. A Tartuffben a Mariannet alakítottam. Első önálló szerepem a Peer Gyntben volt, még színi- főiskolás koromban. Kedves emlék marad számomra. Hogy miképpen kerültem a színi iskolára ? Pélyi vagyok, Heves megyei, a Tisza mellől. Egerbe kerültem, ott jártam gimnáziumba, aztán Budapestre kerültem az Alkotmány-utcai gimnáziumba. Érettségi után jelentkeztem a főiskolára. Drukkoltam eleget. Első éves koromban megcsináltam a Körhintát, először a film volt műsoron, de a színház jobban vonzott, bár a mozit is nagyon kedvelem és szeretek játszani a felvevögép előtt... Extázisbán vonagló lányok a Beatles együttes angliai műsorán Egy egy ilyen nyilvános fellépés — jelenleg — mindig biztos kasszasikerrel zárul. Ilyenkor a fiatal amatőr-zenészeket kisebb honoráriummal elintézik, a többi pedig a rendezőé. Végezetül még annyit, hogy a big-beat lényegében divatzene. Annak ellenére, hogy újfajta, nem jelent előrehaladást a tánczene terén, sőt ahogy már említettük* inkább visszaesést. Mindezek ellenére, nagy körültekintéssel kell foglalkozni a felvetett hibáival, márcsak azért is, mert művelői nagyobb részt amatőr zenészek, akik az általános zenei ismeretek terén komoly hiányosságokkal küzdenek. VICZAY PÄL
