Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-21 / 3. szám

HAVAT VÁRÚ JANUÁRBAN Decemberben még idézhettük Vörösmarty Mihályt: A havazó télnek szele kezdi lezárni folyóink árjait és je­gesül a hegyek ormán hava... sportnyelven szólva rajtoltunk a télbe, fagyos bilincsbe verve dideregtünk, jégpáncél zárta el a tavak tükrét, a havazás is korán beköszöntött, de most januárban már csak kevés ha­vuk maradt a téli sportolók­nak. Fent a magas hegyek közt még akad síterep, de lenn e tágas rónaságon, völgyekben A BRATISLAVAI TV MŰSORA: Kedd: 9.00 Az orosz csoda, 17.15 Ifjúsági műsor, 18.15 Angol nyelvlecke, 19.00 TV Híradó, 19.30 Lenin és a mű­vészetek, 20.00 Kortársak, 20.35 Kiváncsi kamera; Szerda: 8.30 Matematikát tanulunk, 9.10 Angol nyelv­lecke, 10.45 A Sztrahovon találkozunk, 16.30 Iskolai klubok műsora, 19.00 TV H. 19.30 Film az energetikáról, 20.00 Thomas Mann: Flo- renza. TV játék, 22.00 TV Híradó; Csütörtök: 9.00 Fel­nőnek a gyerekek. Szovjet film. 10.15 TV érdekessé­gek, 16.30 Egy év az An- tarktiszon II. 17.00 Kicsi­nyeknek, 17.30 Ifjúsági mű­sor, 19.00 TV Híradó, 19.30 Kérdések és válaszok, 20.00 Dunai Ferenc: A nadrág. TV játék; Péntek: 16.15 Gyermekműsor, 16.45 Mate­matikát tanulunk, 17.30 Mű­szaki újdonságok, 18.00 Orosz nyelvlecke, 18.30 Ide­ológiai kérdések, 19.00 TV Híradó, 19.30 Irány Prága, 19.45 Felnőnek a gyerekek, 21.00 Lesznek bányamozdo­nyok, 21.30 Zenei lexikon; Szombat: 8.00 Matematikát tanulunk, 8.40 Angol nyelv­lecke, 9.10 Beszélgessünk oroszul, 9.40 Óvodások mű­sora, 10.10 Látogatás Indiá­ban, 10.40 Filmhíradó, 16.30 VSS Košice—NHKG Ostrava kosárlabdamérkőzés, 18.00 A fecske, 19.00 TV Híradó, 19 50 Táncdalok, 20.00 Gol­doni: Dalosszájú velencei nők, 22.00 ÍV Híradó; Va­sárnap: 8.35 Matematikát tanulunk, 9.15 Beszélges­sünk oroszul, 9.45 Bábjáték, 11.00 Közv. Kijevből, 11.30 Egészségvédelem, 12.00 Me­zőgazdasági műsor, 13.00 Angol nyelvlecke, 15.00 Sportközvetítés, 17.30 Ifjú­sági műsor, 19.00 TV Híra­dó, 19.30 A vasárnap sport­ja, 20.00 Az ökölvívó és a halál. Szlovák film. 21.50 Kedvelt dallamok. A BUDAPESTI TV MŰSORA: Kedd: 17.45 Kukkantó, 18.35 Falujáró kamera, 18.55 Ma­jakovszkij verseiből, 19.30 TV Híradó, 19.45 A KGST megalakulása, 20.15 Kultú- rális szemle, 20.25 A 13-ra virradó éjszaka. Bolgár bűn­ügyi film: Szerda: 9.30 Me­zőgazdasági műsor, 10.00 TV Híradó, 10.15 A 13-ra virradó éjszaka, 18.30 Ze­nei szótár, 19.00 A végzett hatalma. Színházi közv. 22.15 l TV Híradó; Csütörtök: 15.55 Moszkva légi kapuja, 17.40 Orosz társalgás, 18.10 Há- zunktája, 18.45 A jövő hét műsora, 18.55 Telesport, 19.30 TV Híradó, 19.45 Tánc­iskola, 20.10 Hotel Germá­nia. TV-film, 21.10 Az Új­ságíró Klubban, 21.40 TV Híradó; Péntek: 10.00 TV Híradó, 10.15 Telesport, 10.30 Angyal kalandjai, 11.20 Csehszlovák kisfilm, 11,35 Falujáró kamera; Szombat: 17.00 Különös házasság. Ma­gyar film, 18.50 A Tenkes kapitánya. III. 19.45 Hétről hétre... 19.55 Kisfilm, 20.15 Sarkad! Imre: Szeptember. TV játék, 21.45 Vico Toria- ni énekel; Vasárnap: 10.00 A Tenkes kapitánya. III. 10.30 Bábjáték, 11.10 Kis- filmek. 15.15 Mezőgazdasá­gi műsor, 15.45 Karnevál Varsóból, 16.50 Film a Squaw Walley-i téli olimpiáról, 18 30 Húsz éve történt, 19.00 Látogatás s Rubinsteinnél, 19.30 TV Híradó, 19.50 A nagy ábránd. Film, utána TV Híradó. csak egy kevés — szinte szem- fedőnyi takarja a téli álmát alvó növényvilágot. Pedig kellene a hó, sízőink, szánkázóink igen várják, kü­szöbön a téli olimpia, szinte csak napok választanak el ben­nünket a megnyitás napjától, A vékony hörétegen is ezrek meg ezrek hódolnak a téli spor­tok örömeinek, a Szalmakuny­hó feletti lejtőkön nagy a sür­gés-forgás, a versenyzők fel­készüléséhez azonban friss por­hó kellene. Ez azonban nincsen, még az Alpesekben is üzemza­vart okoz a hóhiány. Elmaradt a híres Hahnenkamm-verseny, Badgasteinbe helyezték át, de ott sem kiválóak a hóviszo­nyok. Pedig amikor a karácso­nyi havazás után Innsbruckban megnyitották a gyorskorcso­Ján Starší gyakran volt a válo­gatott egyik legjobbja, ám most már egyre jobban előtér­be kerülnek a fiatalok: Golon- ka, Jirík és társaik. lyázók pályáját, magabiztosan nyilatkoztak a téli olimpia ren­dezői: „minden készen áll, akár kezdődhetnek is a téli olim­piai versenyek“. Igaz, akkor volt hó, most azonban nincsen még Innsbruckban sem és a rendezőket egyre jobban ag­gasztja a hóhiány. A bergiseli ugrósáncra 45 teherautó hord­ta a havat, hogy megtarthas­sák az olimpiai főpróbát a vi­lág legjobb síugrói, a lesikiók versenyéhez azonban jóval több hó kell, mint az ugró- sánchoz. Az ilyen rendezés nem olcsó mulatság, jóval költsé­gesebb, mint valami kiadós ha­vazás. A csehszlovák sízők felké­szültségét is igen hátráltatja a hóhiány. Meglátszott ez a sí­ugrók teljesítményén is, a kez­deti bizonytalanság után foko­zatosan feljavultak és az utol­só versenyen már igen jó tel­jesítményt nyújtottak. Pom­pásan feljavultak a francia sí­zők, decemberben még igen vérszegényen szerepeltek, az­tán januárban néhányszor bor­sot törtek az osztrákok orra alá. Kivált a nők, Marielle Goit- schell és társnői, de az ameri­kai női sízők is jelezték, az innsbrucki olimpián ők sem akarnak alárendelet szerepet játszani. Az eddigi versenyek legna­gyobb meglepetése, az ameri­kai Säubert, a badgasteini ver­senyen is fölényesen győzött a műlesiklásban. Az összetett versenyt a francia Marielle Goitschell nyerte Säubert és az osztrák Hecher előtt. A műle­siklásban Hecher csupán ne­gyedik lett, Säuberten és Goit- schellen kívül az ugyancsak francia Famose is megelőzte. Ez az osztrák kudarc annál szembetűnőbb, mert a férfiak versenyében is volt néhány kellemetlen meglepetésük az olimpiai játékok rendezőinek. Lesiklásban ugyan tartják po­zíciójukat Zimmermann, Nen- ning, Schranz és a többiek, de a műlesiklásban az eddigi e- redmények azt mutatják, hogy a franciák már jobbak. A sífutásban öt ország esé­lyes az aranyérmekre. A szov­jet, svéd, norvég, finn sízők mellé felzárkóztak az olaszok. A tavalyi versenyeken a své­deké volt a vezetőszerep, de a szovjet sízők az olimpiai já­tékokon mindig veszélyes el­lenfeleknek bizonyultak, női futóiktól pedig nem lehet el­vitatni az elsőséget. Közeledik a téli olimpia meg­nyitásának napja, szerdán már megnyitották az innsbrucki olimpiai falut, sőt már több ország lobogóját lengeti a szél, ami jelzi, hogy a versenyzők befutottak már. A Szovjetunió Olimpiai Bizottsága 74 ver­senyzőt nevezett be, közöttük 16 női versenyzőt. Az osztrá­kok 88 versenyzővel szerepel­nek. A közös német csapat 117 versenyzőből áll, 68.-an az NSZK-ból, 49-en ez NDK-ból. A svájciak 77 versenyzőt “állí­tanak rajthoz, de jelentős lét­számmal vesznek részt az olimpiai játékokon a svédek, norvégek és a finnek is. A szovjet sportolók „veteránja" a sífutó Kolcsin, „Benjáminja“ a lesikló Sein. Kolcsin 38 éves. Sein 18. Még egy 18 éves ver­senyzőjük van, a műkorcsolyá­zó Meskov. A lányok közt per­sze fiatalabbak is akadnak, s főképp a műkorcsolyázás a „fiatalság“ versenyszáma. A havas hegyek varázsa A világ leggyorsabb embere Csupán Radford ragadt be egy kicsit, de hamar lábrakapott, rátaposott a gázpedálra és csakhamar egyvonalban vágta­tott a hat „telivér“. Aztán Háry és Sime elhúzott és szin­te külön versenyt futott. Háry lett a győztes, igazolta a 10 mp-es világcsúcs hitelességét. Ám ő sem tehetett pontot az emberi teljesítőképesség felső határára. Tovább tart a roham a 100 méteres táv világcsúcsa ellen, s máris jelentkezett egy új trónkövetelő. A néger Ro­bert Hayes. Edzője, Dick Hill, már most biztos abban, hogy tanítványa még az idén új vi­lágcsúcsot ér el. A 100 yardos távon 9,1 mp-es időt futott — egy kis hátszéllei. Hayes neve nem ismeretlen. Az amerikai válogatottban sorozatos győ­zelmeket aratott, könnyedén győzött a szovjet, német, fran­cia és lengyel vágtázók ellen. Pedig Hayes futása nem olyan könnyed, mint amilyen Owensé volt, rajtja nem olyan villám­rajt, mint Ármin Haryé. A 100 yardon 9,2 mp-cel tartja a vi­lágcsúcsot, a 9,1-et nem hite­lesítették, de ez az idő is pompás teljesítmény A portu­gálok 1000 pontos táblázata szerint ezt az időt is maga­sabbra értékelik, mint Brumel világcsúcsát a magasugrásban. Valerij Brumel 228 cm-es ug­rásáért 1036 pont jár, Hayes teljesítményéért pedig 1037 pont. A legerősebb Jurij Vlaszov, a súlyemelő világcsúcstartó. A legrugalmasabb Valerij Bru­mel, a magasugrás világcsúcs­tartója. A legkeményebb Liston, a nehézsúlyú ökölvívóbajnok. A leggyorsabb? Most már nem vitás: Robert Hayes, a világ legjobb vágtázója. Az atlétika történetében ed­dig már többen szerezték meg a világ legjobb futójának cí­mét. Paddock, Abrahams, Wil­liams, Tolan, Metcalf, majd Jesse Owens, a berlini olimpiai hőse. A berlini stadionban négy aranyérmet szerzett és világ­csúcsot futott a 100 méteres távon. A berlini olimpia éve 1936 volt és Owens világcsú­csát csak 1956-ban döntötték meg. Jesse Owens a vágtaszá­mok legnagyobb egyénisége maradt. Ugyancsak a berlini stadion­ban érte el az újabb világcsú­csot Williams és Murchison. Idejük a 100 méteres távon 10,1 mp volt, és akkoriban a szakértők azt hitték, hogy az új csúcs is hosszú életű lesz. Ám jött Armin Hary, a „fene­gyerek“, és 10 mp-re szorítot­ta le a 100 méteres táv világ­csúcsát. A kanadai Jerome is elérte ezt az időt, de a két futó találkozásakor Háry iga­zolta, ót illeti a „világ leg­gyorsabb vágtázója“ cím. A római olimpiai játékokon kö­vetkezett be Jerome tragédiá­ja, a nagy igyekezetben gör­csöt kapott és felbukott a sa­lakon. A döntőben nélküle állt ki az utolsó hat futó, azok, akik kiverekedték az erős me­zőnyben a továbbjutást. Három fehér, három néger futó. Sime, az amerikaiak titkos esélyese, Ray Norton, a Fekete Villám, Budd a döntő „fekete lova“, a kubai Figuerola, az angol Radford és Háry. Nagy volt a tét, nagy volt az idesség Két­szer is „visszalőtték“' őket, csak aztán sikerült a rajt. Meddig még Matthews? Ha valaki nem ismerné, eláruljuk, Stanley Matthews futballista. Az angol labdarúgás egyik „kü­lönlegessége“. Matthews a Sto­ke City játékosa. Csapata 4:1- re győzött a Portsmouth ellen. A győzelem oroszlánrésze Matthews érdeme. Mi ebben a különös, kérdezheti bárki? Csupán az, hogy az „öreg va­rázsló“ 49 éves. A Stoke City — Portsmouth mérkőzésen e- gyetlen egyszer sem tudták elvenni tőle a labdát. Ezért kapta az „öreg varázsló“ ne­vet Meg nem erősített hírek szerint most februárban a 49. születésnapjára egy új futball- cipőt kért a csapatától. A ci­pője új lesz, a lelkesedés a régi. Bravó, Matthews! ★ Az angolok eddig nem vásá­roltak külföldi csillagokat. A labdarúgás bölcsőjében nem is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Am változnak az idők, az Ever- ton szakítani szeretne az ed­digi hagyományokkal. Pelét vagy Garrinchát akarja leszer­ződtetni. Hát kezdetnek nem is volna rossz! A legnagyobb akadályt az angol munkaügyi hivatal gördíti a szerződtetés elé. Csak akkor adhat munka- vállalási engedélyt külföldinek, ha a munkát belföldi nem tud­ja elvégezni. Vajon akad-e an­gol labdarúgó, aki Pele vagy Garrincha „munkakörét" be tudja tölteni? Vajon behull-e a labda a kosárba? Miért jöttél újra elém: A diákszerelemből nem le­het következtetni. Az elsőt tekintse — amint ő is írta — jóbarátnak. Elvégre min­den 15 éves diáklány nem veheti udvarlóját komolyan. A másikkal, ha nem vonzó­dik hozzá: szakítson. Ne ve­gye ezeket a dolgokat any- nyira komolyan, ezek a diákszerelmek mind múló dolgok. A legfontosabb a maga számára az legyen, hogy a tanulmányait jól vé­gezze. Pünkösdi rózsa: A fiatal­ember viselkedése szerin­tünk nemcsak kiábrándító, hanem néha még sértő is. Legjobb volna a dologgal szembenézni és megbeszélni vele a jövőt, hogy hogyan is képzeli ő?! Ha nem gon­dolja a dolgot komolyan és szakítani akar, azt jobb előbb megtudni, — mint ké­sőbb. Legyen annyi bátor­sága, hogy szembenézzen az igazsággal! Ne játsza ezt a megalázó szerepet tovább! Kinyílott tulipán: Az első esetében a szüleinek kell igazat adnunk. Az idősebb emberek jobban látják a fo­gyatékosságokat — és en­nek a fiatalembernek úgy látszik van elég hibája. A leírt beszélgetésből arra következtetünk, hogy a fia­talember nagyon erőszakos és nem tudjuk nem volna-e jobb ezekután szakítani ve­le. A másik esetében pedig óvatosságra intjük. Lehet, hogy ő komolyan gondolja, de a több évi távoliét bi­zony változásokat idézhet elő. Fölöslegesen ne hite­gesse őt sem! ' Minden álmom egy kék öböl: Számtalanszor előfor­dul, hogy a leendő anyósok bizalmatlanok a fiúk válasz­tottjával szemben és köny- nyen befolyásolhatók. Sze­retnék, ha a fiuk olyan fe­leséget kapna, aki minden tekintetben a legkiválóbb. Igyekezzen kedves közvet­len őszinteséggel megnyer­ni a fiú édesanyját.! WELKEM „Egy 18 éves kislány“: A fiú viselkedése a levelezést illetően kissé furcsa, már- csak azért is, hogy ilyen pontosan előre meghatá­rozza, hogy milyen gyakran írjanak egymásnak. Az ilyesmi sosem jó. Néha, ugye, kedve szottyanna előbb írni neki, de nem te­szi, mert nem telt le a „ha­táridő“, máskor pedig talán még halogatná az írást, a meghatározott terminus vi­szont sürgeti. Nem így van? Nos, ami a fiút illeti, lehet, hogy tényleg nem tartozik a jó levélírók közé, ezért küldött inkább ajándékot a megígért levél helyett. így tehát, annak ellenére, hogy utolsó találkozásukkor úgy állapodtak meg, hogy ő ír először, magának kellett volna megköszönnie a hang­lemezt, hiszen az ajándé­kért föltétlenül köszönet jár. „Erzsikéin, meghalok ér­ted": Ahhoz, hogy valaki­ben megbízzunk, kell hogy ismerjük a természetét és egész viselkedését. Egy cse­lekedet szerint nem lehet megítélni, hogy lehet-e va­lakinek hinni vagy sem. A lánynak természetesen nem lett volna szabad elmennie a randevúra, hanem vagy figyelembe sem venni a meghívást, vagy azonnal megmondani, hogy komoly udvarlója van. Azt viszont, hogy magának mindent őszintén elmondott, a javára kell írni. A kérdést — ahogy maga feladja, hogy lehet-e hinni a mai lányoknak — nem le­het általánosítani. Csalfa lányok mindig voltak és lesznek is. De ha véleményt akarunk alkotni egy lányról, mindig az ő tulajdonságait vegyük figyelembe, ne a „mai“ lányokét. „Szeretlek téged“: Az ajándék, amit a fiútól ka­pott, egyáltalán nem bizto­sítéka annak, hogy nem hagyja el magát. Lehet, hogy szereti, de hogy érzé­sei tartósak lesznek-e, azt egyelőre nem tudhatja. A pletyka ellen sajnos nincs orvosság. Próbáljon még beszélni a barátnőivel, kérje meg őket, hagyják ab­ba a pletykázást, mondja meg mennyire nincs értel­me az ilyen ócsáriásoknak. Annyit megtehet még, hogy ha tudja, miket pletykáinak magára, viselkedésével és cselekedeteivel bizonyítja be az ellenkezőjét. (Folytatás) Az étkezés egyik legfontosabb szabálya, hogy csend­ben együnk. Tehát: nem sziircsöljük a levest (vagy más folyékony ételt) s nem csámcsogunk a szilárd étellel, vagyis hangtalanul rágjuk és nyeljük le. Ezt jól je­gyezzük meg magunknak, mert a csámcsogás asztaltár­sainkat annyira zavarhatja, hogy elvesztik étvágyukat az evéstől s emellett persze viselkedésünkkel bebizo­nyítottuk, hogy nem vagyunk tisztában az étkezés leg­elemibb szabályaival. Nem szabad úgy gondolkozni, hogy a jóízű evéssel velejár, hogy nyelvünkkel éves közben csettintünk, vagy más hangos módon „élvezzük“ az ételt. Ismételjük: szokjunk le a csámcsogásról, s ha lassan is megy, de szokjuk meg a hangtalan evést. Egy másik csúnya dolog, — amiről szintén le keil szokni — ha úgy eszünk, hogy fejünket csaknem bele­tesszük a tányérba. Amint említettük, az asztalánál egyenesen, de nem mereven ülünk, fejünket aránylag egyenesen tartjuk, s az evőeszközt emeljük a szájunk­hoz, nem pedig a szájunkat visszük az evőeszközhöz. Igen illetlen, ha fejünket a tányér közvetlen közelében tartva, szinte kaparjuk szájunkba az ételt. A szigorú illemszabályok szerint az ételt nem illik fújni, ugyanis olyan hőfokon kell az asztalra tenni, hogy azonnal fogyasztható legyen. Gyakran előfordul azonban, hogy mind otthon, mind vendéglőben túl for­rón tálalják az ételt. Ez nem is baj, mert az étel fújá­sa megengedhető, ezt a szabályt nem kell olyan szigo­rúan venni, mint a többit. Sőt, meg is kell fújni, ha forró, mielőtt a szájunkba tesszük, mert nagyon illet­len és csúnya dolog, ha az ételt — miután forró s le­nyelni nem tudjuk — szájunk egyik sarkából a másikba dobáljuk. Az ilyesmi már nem engedhető meg, tehát maradjunk a fújásnál. S most ismét egy szigorú szabály: ami a kanálon ill. villán van, egyszerre tesszük a szájunkba, nem hara­punk le belőle, vagy pl. levesből nem nyeljük le a fe­lét s a maradékot csak legközelebb. Ezt nem szabad tenni. Ugyancsak tilos az ételt az evőeszközről a foggal ráncigálni, vagy pedig pl. metéltet, húzni s közben elharapni. Az evőeszközzel olyan mennyiségű ételt ve­szünk fel, amit egyszerre a szájunkba vehetünk, meg­rágunk, s lenyelünk. Túl sokat a szájba tenni semmi­képpen sem szabad, mert nagyon csúnya, ha valakinek annyira tele van a szája, hogy iélegzeni is alig tud tőle. Ilyenkor is előfordul az, hogy az ételt szájunk egyik oldaláról a másikra dobáljuk rágás közben, ami mint tudjuk szintén illetlenség. (Folytatjuk) SPORTMOZAIK

Next

/
Oldalképek
Tartalom