Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-21 / 3. szám

„MARICÁ-nak és barátnőjének küldjük az első két kises- télyi ruhát. Az első anyaga csipke vagy brokát; a derékrészen elhelyezett raffolás lehet

azonos színű szaténből, de a ruha anyagjából Is. A másik ruha készülhet tisztaselyem taftból, szilonből vagy ripszból. Szilon esetében a fodrok a saját anyagjából készülnek, míg a ripszet vagy taftot azonos szinü csipke fodrokkal díszítjük. A kivágást korül fekete bársonyszalag szegélyezi, ez képezi a vállpántokat is.

5 perc szépség

„BÄL“ és „JANUÁR“ kérésére hosszú estélyi ruhákat közlünk. A hosszú estélyi ruhákat ez idén az egyszerű, szinte klasszikus vonal jellemzi, a szoknya nem dús, csak egy kicsit bővülő. Hosszú estélyi ruhához föltétlenül hosszúszárú kesztyűt viselünk, mégpedig bőrből vagy műanyagból, a szilon kesztyű már nem divatos. Vigyázni kell még a ruha hosz- szúságára: a cipó teljesen kilátszik.

Az első ruha készülhet ripsz- ből, brokátból, bársonyból vagy tiszta selyem taftból. Szép pl., ha a szoknya sötétkék vagy fekete bársony s a berakott felsőrész fehér tüll. A másik ruha anyaga lehet szatén, tiszta selyem taft vagy egyszínű brokát. Az egész felsőrészt a most annyira divatos tarka gyöngy- hímzés díszíti. Ismét divatos a stóla, mégpedig ez idén a ruha anyagjából, tehát mindkét ruhát szépen egészíti ki.

SOKAN TALÁN ÉSZRE SEM VESZIK, hogy szemüket télen mennyivel jobban megerőltetik, mint nyáron. Ha szabad időnket a levegőn töltjük, a téli nap és a hó vakító fénye, a lakásban pedig a kora délutáni villanygyújtás erőltető munkát igényel a szemtől. A szabadban persze napszemüveggel, olvasás közben pedig álló vagy asztali lámpa jó fényével igyekszünk szemünket védeni. De ez még nem elég ahhoz, hogy szemünk szép is legyen, amire persze mindenki vágyik. Nos, hogy a szépség érdekében is tegyünk valamit, ne felejtsük el a szem körüli nagyon érzékeny bőr krémezését.

FELHÍVJUK A FIGYELMET ARRA, hogy a túlságos ránc- képződés és a kisebb-nangyobb könnyzacskók egészségi zavarokra vezethetők vissza. Többnyire bélhurutról, krónikusan rossz bélműködésről, vérszegénységről, vese- vagy vérkeringési zavarokról van szó. A szem körül mutatkozó sötét karikák oka pedig nagyfokú idegesség vagy kimerültség, ill. nemalvás.

HÁZIMÓDSZERKÉNT A SZEM- ZACSKÓK ELLEN a következő eljárást alkalmazhatjuk: puha vászonból piskóta alakú ,.zse- bes“ borogatóruhát készítünk és a zsebekbe gézbe csomagolt gyógyfűkeveréket teszünk (kamilla, hársfa, rozmaring, zsálya, mind gyógyszertárban kapható). A borogatást forró vízbe mártjuk, de hagyjuk kihűlni, és langyosan helyezzük a szemre. Ezt" ötször-hatszor ismételjük.

Igen jót tesz az 1 °/o-os bőr- vizes borogatás és a szem körüli részek krémezése, továbbá a következő szemgyakorlat: fejünket nyugodtan tartjuk s szemünket egymásután jobbra-bal- ra, fel és le fordítjuk, majd egyenesen előre, a távolba nézünk. Ezt kb. tízszer ismételjük. A gyakorlat jótékony hatása csakhamar érezhető.

A KÜLSŐ SZÉPSÉGÁPOLÁS MELLETT jelentős szerepet játszik a belső kúra — azaz az étkezés. A kávét, erős teát, alkoholt, fűszereket és más izgató szereket, valamint a nehezen emészthető ételeket inkább kerüljük. Gondoskodjunk vitamindús (különösen a vitaminban gazdag, tehát répa, spenót, stb.) táplálkozásról.

TORNA

(Folytatás)

4. Ez a gyakorlat erősíti a hasizmokat: a) előre nyújtott kezekkel és behajlított lábakkal ülünk, b) lábunkat kinyújtjuk s ismét behajlítjuk. Egyensúlyt tartunk.

5. A hátsó lábizmok erősítésére: alapállásból mindkét kezünkkel megfogjuk bal (jobb) bokánkat. Fejünket lehetőleg messze tartsuk a térdektől.

6. Ez lazítja a hátgerincizmokat: a gyertyából lábunkat egyenesen hátratesszük, úgyhogy lábujjainkkal érintjük a padlót A kezek a test mellett fekszenek.

Húszezer kilométer autóbuszon

Három hónapig Nyugat-Németországi körúton ★ Mi volt a sikerünk titka ★ Csalódás a striptíz bárban ★ Miért szólt a rádió egy márkáért két nap ★ A szívbetegek nem álltak föl ★ Három üveg

pezsgő a Csárdás című tánc után ★

— Akkor tehát kezdhetnénk is.

— Először hadd mutatkozzunk be az olvasónak.

— Kérem, tessék!

Kálmán Olga, a Magyar Dal- és Táncegyüttes szólótáncosa, Szakáll Kató, főiskolás és egyben együttestag, Farkas Jenő, a Csehszlovák Rádió népi zenekarának vezetője, Kvocsák József, tánckoreografus, Morvái Lajos, tanító — szólótáncos, Viczay Pál, a Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgatója. A beszélgetést vezeti... Bocsánat, ezt majd a riport végére odaírjuk.

Előzmények, amiről az olvasó nem tud:

— Én majd ezt elmondom — vág közbe Farkas .Jenő.

— Vagy két évvel ezelőtt járt Csehszlovákiában egy nyugatnémet impresszárió, aki egy népi zenekart szeretett volna szerződtetni nyugat-németországi vendégszereplésre. A Bratislavai Koncert Iroda minket ajánlott neki. Meghallgatta a zenekar fellépését s úgy látszik, sikert arattunk. Zenekarhoz táncosok és énekesek is kellenek, merült fel a gondolat bennünk. Kvocsák József sietett a segítségünkre. A nyugat-német vállalkozó ugyanis megnézte a Magyar Dal- és Táncegyüttes bemutatóját. így nem volt nehéz neki táncosokat, illetve nekünk táncokat válogatni. Az indulás előtt egy hónappal kezdtünk hozzá a komoly munkához, hogy azután elindulhassunk a három hónapos körútra, azaz ma már azt is elmondhatom, hogy elindultunk a sikerek felé. Hogy mivel? ; Nemzetek muzsikája és tánca volt a műsor címe. Egy pillanat, mindjárt odaadom a műsor-füzetet. Itt van, tessék jegyezni: Bevezető zeneszám, Kelet-Szlovákiai táncok — Verbunkós, Körtánc, Csárdás, Cimbalomszóló, Fokostánc, Népdalok, Román tánc, Magyar csárdások a zenekar előadásában, Rezgős magyar csárdás. Jugoszláv zenekari szám. Bolgár népi tánc, Cseh népdalok, Cigánydalok, Cigánytánc, Bordal, Gyetvai tánc, Orosz népdalok, Ukrán tánc, Gopak, Pacsirta-Zenekari szám és egy zárószám, amelyben szerepeltek a táncosok és a zenekar is.

— Köszönöm szépen, tessék folytatni.

— Az útiélményekre gondol? — kérdi Farkas Jenő.

— Igen.

— Arról már valaki más szóljon.

— Talán Kvocsák József.

— Nemcsak Kvocsák József, hanem mindnyájan, beszéljenek azok, akik a kerekasztalt körülülték. Elsőnek mégis Kvocsák József veszi fel a gondoVerseny!

Verseny!

Verseny!

Kedves Olvasóink! Amint arról már karácsonyi számunkban beszámoltunk, szerkesztőségünk női rovata lapunk hasábjain hamarosan ízlés-versenyt rendez. A verseny célja fokozni olvasóink ízlését és jártasságát az öltözködést illetően. Részletes felvilágosítást később közlünk, egyelőre csak annyit árulunk el, hogy a helyes megfejtők között értékes, a női öltözködéssel kapcsolatos díjakat — mint ruhaanyagok, tisztaselyem kendők, gyöngysorok, dísztűk, stb. — sorsolunk ki.

A verseny folyamán minden kérdéshez szelvényt is mellékelünk, melynek beküldése a versenyben való részvétel feltétele, tehát egy újságpéldány- nyal csak egy olvasó versenyezhet. Ezért kérjük olvasóinkat, értesítsék ismerőseiket, hogy az Új Ifjúságot megrendeléssel biztosítsák.

Reméljük, hogy ez az érdekes verseny kellemes és hasznos szórakozást nyújt majd régi és új olvasóinknak.

lat fonalát, ahol Farkas Jenő abbahagyta.

— Valóban, e kis együttes összeverbuváít tagjai nem ismertek fáradságot. Persze, a műsor rövid időn belül való betanulását egy csomó izgalom is megzavarta, hiszen sokan még nem voltak külföldön és nem szerepeltek idegen közönség előtt. Izgultam én is azon, hogyan fogadják majd Nyugat - Németországban a szocialista államok nemzeteinek és népeinek kulturális hagyományait, amelyből gondosan egy csokrot kötöttünk. Izgultunk azokon a diákokon is, akiket a főiskolák nem akartak elengedni a nyugat-németországi körútra. Megjegyzem, sokat el sem engedtek. Ezért kellett profesz- szionális táncosokat is felkérni a szereplésre. Persze, az együttes tagjai ezekkel is felvették a versenyt.

St. Ingbertben kezdődött a nagy próbatétel. Szétnyílik a függöny, a nézőtér elcsendesül, a színpadon ott áll Farkas Jenő és népi zenekara. Elhangzik az első zenekari szám és hatalmas vastapssal köszöni meg a közönség. Mi, akik a színfalak mögött álltunk, egymás nyakába borultunk. Gyerekek, így tovább, még 83 városban, még 83 színpadon. Arcunkon nem a lámpaláz pírja, hanem az öröm mámora vett erőt. így léptünk ki a színpadra mi, táncosok is. Fellelkesülve az első sikertől, folytattuk tovább az utunkat és vezettük azt a közönséget a szocialista államokba, amely még ugyan keveset hallott rólunk. Szebbnél szebb termekben szerepeltünk. Meg szeretném említeni, hogy az egyik fürdővárosban szívbetegek részére léptünk fel. Már az előadás előtt figyelmeztettek bennünket, hogy itt a közönség nem tapsol és nem is fütyül, mivel a hirtelen kitörés ártalmas rájuk. A nem tetszésüket azzal fejezik ki, hogy egyszerűen felállnak és otthagyják az előadást. Képzeljék el, senki sem állt föl, hanem minden szám .után kitört a tapsvihar. Megemlíthetek egy másik esetet is. Egenfeldenben a színpadi rendező egy üveg pezsgőben fogadott velem, hogy itt vastapsot nem kapunk. Megjegyzem a Csárdás cimű táncszámunk után három üveg pezsgőt hozott fel a színpadra. Hogy miért? Azért, mert a fogadást csúnyán elvesztette.

— Jóska, beszélhetek már én is — vág közbe Morvay Lajos.

— Tessék, úgy sem tudom mindazt elmondani, amit láttam.

— Én is hazulról indulok el. A felkészüléssel nekem is nehézségeim voltak, mivel tanítottam. Természetesen megérte a fáradságot. Azóta már újra tanítok és nap mint nap mesélek a gyerekeknek arról, mit láttam és milyen sikert arattunk.

— Most azt mondja el, amiről a gyerekeknek még nem mesélt.

— A legszívesebben Hamburgra emlékszem vissza. A koncertteremben léptünk fel, nagyszámú közönség előtt és nagyon nagy színpadon. A mi kis együttesünk majd elveszett

rajta. Kicsi a bors, de erős — ismételgettem magamban, mindaddig, amíg nem léptünk föl a színpadra. És azután ... azután az volt a baj, hogy nem akartak bennünket leengedni. A műsor végén a színpad elől nyújtogatták a kezüket, úgy gratuláltak és húsz percig zúgott a taps. Hát ilyen élményben még nem volt részem. Azt mondták ott, hogy az utóbbi hat évben a Mojszejev Együttesen kívül még senki sem aratott ilyen nagy sikert náluk.

Hamburgban magyarokkal is találkoztam. A Csárdás című táncszám után azt mondták, hogy egy darab otthont csempésztünk a szívükbe.

A sztriptíz bárokról is mondjak valamit?

Csak mosolygok és bólintok. — Voltunk mi is, mert a kíváncsiság oda vitt bennünket. Persze, már előre figyelmeztettek az ottani ismerősök, hogy nők társaságában menjünk, mert ott mindjárt mellénk ül valaki, aki szórakoztat és azután ... Szóval láttunk mi is vetkőző nőt a porondon, sőt még férfit is, aki nőnek álcázta magát. Sem az egyik, sem a másik nem nyújtott különösebb művészi élményt.

— Kálmán Olga, mire emlékszik vissza legszívesebben?

— Elsősorban arra, hogy a fellépésünket nagyon sok fiatal nézte végig. Hamburgban például megtalálható a világ minden nációja. Nagyon futnak a Kálmán Imre-lemezek. Bocsánat, nem azért emlitem, hogy névrokonságban vagyok a nagy magyar zeneszerzővel. Persze, mindazt elmondhattam volna már én is, amit az előttem valók megemlítettek. Egy kis epizódot mégis hozzáteszek az élményeink kiegészítéséhez. Ottlétünk utolsó hetében egy nagyon drága szállodában laktunk. Az egyes szobákban rádiók is voltak, de csak akkor játszottak, ha egy automata gépbe egy márkát dobtunk be. Csodálkoztunk rajta, mivel nálunk a szállodákban ingyen játszanak a rádiók. Fiatalságbolondság, tartja a közmondás, mi is kitaláltunk valamit. Rákötöttünk a márkára egy szál cérnát, belelőgattuk az automata gépbe, és amikor meguntuk a zenét, a márkát a cérna segítségével kihúztuk. így zenéltünk két nap ingyen. Természetesen ez nem egészen a művészi élményekhez tartozik.

Örülök annak, hogy nagyon nagy sikert arattunk. A tánccsoport, amelyben szólót is

táncoltam, elejétől végéig szerepelt a műsorban. Szabód időnkben filmeket is néztünk.

— Szakáll Kató, mit mondanak?

— A művészi élményekről már sok szó esett, éppen ezért valamit a kulisszák mögül, illetve a magánéletünkből szeretnék elmondani. A három hónap alatt sok minden történt. Rengeteget utaztunk. 20 000 kilométert tettünk meg autóbuszon. A szabad időnkben még főztünk is, hogy minél

több pénzünk maradjon, mivel valami ajándékot akartunk hozni a szüléinknek és természetesen azoknak a barátainknak is, akik nem jöhettek velünk. Megemlíthetem, hogy hiábavaló volt az egyes tanárok aggodalma, mert az iskolából való kimaradást be tudtuk hozni. Nem dicsekvésből mondom, de mióta hazajöttünk, már két vizsgát kitüntetéssel tettem le. A legjobban sajnálom, hogy kevesen, szám szerint tizennégyen tartoztunk azok közé a szerencsések közé, akik a Magyar Dal- és Táncegyüttesből részt vehettünk e háromhónapos turnén.

— Azok a tagok, akik itthon maradtak, mit csináltak a három hónap alatt?

— ök is szerepeltek és próbáltak, — adja meg a választ Viczay Pál, az együttes igazgatója. — Nyolc brigád-fellépésünk volt az üzemek dolgozóinak részére. A tánccsoport Takács András vezetésével betanulta, illetve felújította a Váskatáncot. Röviden szólva, készültünk és készülünk most is az ezévi bemutatóra.

— Mi mással zárhatnánk e beszélgetést, mint azokkal a véleményekkel, amelyek a nyugat-német lapokban megjelentek. Légy szíves, Jenő, olvasd, én majd jegyzem: Nagyon tetszettek a táncosok és a táncosnők, Kálmán Olga és Kvocsák József szólisták világ- klasszisok. A tiszta népművészetet láttuk az együttes előadásában. Farkas Jenő úgy uralja a hegedűjét, mint Paganini. Győztek, mert megnyerték a német közönség tetszését.

Sorolhatnánk még tovább a dicsérő szavakat, a felsorolás helyett azonban megköszönjük inkább azt, hogy méltó képviselői voltak nyugat-németországi kőrútjukon népeink és nemzeteink kultúrájának.

CSIKMÁK IMRE

A zenekar. Balról jobbra: Farkas Jenő, Bertók Lajos, Farkas Lajos, Farkas László, Csóka László, Farkas Matyi, Farkas Béla, Szendre Árpád látható.

OJ IFJOSÁG — a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának (apja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 3120 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata előfizetni lehet minden postán — Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza. A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlače útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. K—08-41025