Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-04-21 / 16. szám
Választástól - választásig ela tív fogalom az idő m kérdése. Hosszú idő, ÍR avagy rövid négy H esztendő. írók, szó- II i nokok mondják rö- 8 vidnek is, hösszúnak is, aszerint, hogyan dom- 1 borítja ki jobban mondanivalójukat. Mit mondjunk viszont mi, amikor a két választás közé eső időről akarunk szólni, s még pontosabban arról, hogy egy bizonyos helység, jelen esetben Dunaszerdaliely mit fejlődött az elmúlt négy esztendő alatt, hogy az 11160-as választásokon . megszavazott képviselők f mit tudnak felmutatni vá- I lasztóiknak: ime, a szánta- \* dúsunk! Hogy mindjárt a fejlő- R déssel kezdjük: lehet, hogy I sematikusan hangzik, de | ha valahol, Dunaszerdahe- lyen ugyancsak szemmel g Iátható-tapintható ez a fejlődés, hiszen a vándor idegen, ha bevetödik a városba, alig győzi számlálni az újabbnál-újabb épületeket: kórház, két iskola, szálloda. Közszolgáltatások háza, a JNB épülete, hogy a rohamosan szaporodó új ház- tömbökről-házsorokról ne is beszéljünk! Ha mindezt összehasonlítjuk más, délszlovákiai városok eléggé lassú fejlődésével, akkor valóban megállapíthatjuk: van mivel dicsekedniök a szerdahelyi képviselő elvtársaknak választóik előtt. Mindez igaz, nem csupán az utóbbi négy esztendőnek a műve (bár a felsoroltak nagyrésze mégiscsak ebbe az időszakba esik), dchát beszélhetünk erről az utóbbi négy esztendőről az azt megelő- zőekre nem tekintve, s szól- hatunk-e a mostani képviselők pozitív tevékenységéről, elődeik megemlítése nélkül? Alább olvasható duna- szerdahelyi körképünkben nemcsak az eredm'ényékről kívánunk szólni természetesen, megvizsgáljuk azt is, amivel adósak maradtak a képviselők, s ami utódaikra, az idei választásokon induló jelöltekre vár. Mert vannak persze hiányosságok is, akadnak problémák is szépszámmal, s meghazudtolnánk a valóságot, ha azokról is nem szólnánk. S végezetül: hosszú idő-e hát az a bizonyos négy esztendő avagy rövid! A , kérdést nyitva hagyjuk: válaszolja meg ki-ki vér- mérséklete szerint! Főiskolai szinten Ha Dunaszerdahelyen az iskolákról és egyáltalán a négy év alatt eléri; haladó vívmányokról, eredményekről beszélünk, mindenképpen bővebben kell szólnunk a mezőgazdasági üzemi institútről. S á r o g h Endre igazgató a következőkben látja az iskola szükségességét: számos idősebb gyakorlati ember nyerhet' itt elméleti szaktudást, s ez csak pozitív kihatással lehet mezőgazdaságunk további fejlődésére. /(A tantervet a határbani teendők alapján állították össze, úgyhogy a szombaton tanult dolgokat, hétfőn azonnal felhasználhatják a gyakorlatban is.) Az institútot jelenleg 85-en látogatják. Széptember elejével azonban még két évfolyam nyílik. Egyetlen szépséghibája az egésznek, hogy csupán a nyugatszlovákiai kerületre korlátozódik. Holott Közép- és Kelet-Szlovákiáből is jó páran végeznék szívesen tanulmányaikat az institúton. Szépséghiba? Talán. De kétszeresen dicséri . Dunaszerda- hely város vezetőit, akik helyesen a követelményekből, a szükségletből .kiindulva alapíthatták az institútot. Sehol másutt, senkinek nem jutott eszébe?! Előbb már utaltunk rá, (togy jó páran végeznék szívesen Közép- és Kelet-Szlovákiából is tanulmányaikat az institúton. Nos, ami késik nein múlik! Sárogh elvtárs szerint azonban egyelőre Szerdahelyen szeretnék megvetni jobban a lábukat. Berendezkedni, az épületeket rendbehozni. Utána aztán sorra lehet venni a lehetőségeket, a variációkat. Ezek szerint a lehetőségekhez, mérten Közép- és Kelet- Szlovákiában konzultációs központokat létesítenének, s a tanárok Dunaszerdahelyről tátogatnának le előadni. Ez az ötlet nem rossz, valamint az sem, hogy idővei a mostani 3 év tanulmányi időt (az isko lát elvégzők, mint okleveles gazaászok, vagy állatgondozók kerülnek vissza szövetkezetükhöz, vagy állami gazdaságukhoz) két évvel megtol- danák, s az iskolát elvégzők mint specialista mérnökök (mondjuk az állattenyésztés keretén belül, specialista sertéstenyésztő mérnök) kerülnének ki a termelésbe. Jelenleg azonban még a tervezés, helyesebben a ter- vezgetés időszakát éli a mezőgazdasági inštitút. Hogy pozitív hatása lesz mezőgazdaságunk további fejlődésére, biztos. Érdeme azonban egyelőre csupán létezésében van. A kilencedik felöltje „Fogászati laboratórium“ — olvasom az ajtón. Jó helyen járok. Röviddel később már a kilencedik választókörzet képviselő-jelöltjével Ilolub GyörgynéVel beszélgetek. Szép, szőke asszony. Az egészségügyi iskola fogászati szakán végzett — jogtechnikus. ‘Négy tagú család háztartását vezeti otthon, nyolc ember irányítója itt a laboratóriumban. Jókedvű, amilyenek, csak a munkájukat nagyon szeretők tudnak lenni. Nyolc éve dolgozik. Ugyanazt, ugyanott. Illetve, ha túlságosan precízek akarnák lenni, be kell ismernünk; fél éven át a CSISZ járási bizottságán helyettesített. a pionírszervezetek munkáját irányította: A jogtechnikusi és a pionírmunka ké- zött bárhogy vesszük is hatalmas a különbség. Annak azonban, aki mint Holubné is, aktívan tevékenykedett a CSISZ-ben, sőt huzamosabb ideig elnöke is volt az üzemi szervezetnek, az átállás nem jelentett nehézséget. Most jelölték a képviselőtestületbe. Fiatal. 27 éves, van, egy kislánya és egy kisfia. A férje jogász: — Ha bizalmat kapok és megválasztanak, mindenekelőtt a körzetemben lakók problémáját, gondját -baját r igyekszem majd megismerni, s a lehető leggyorsab ban orvoslást! találni a panaszokra. — És odahaza? Miként ayözi majd odahaza a munkát ? — A férjemmel már beszéltünk erről. , Megígérte, hogy a házimunkában töb bet segít majd. s igy közö- sen, megosztva viseljük az esetleges megválasztásommal járó többletmunkát. Kicsit elmosolyodik. — A fél munka mit sem ér, sem itt sem odahaza. Ha pedig már egyszer dolgozom, ' választóim teljes megelégedésére szeretném ellátni feladatkörömet — teszi még hozzá. Az emberek gondjával bajával nem először találkozik. Mindig töltött be valamilyen társadalmi munkakört. (Jelenleg a népi ellenőrző bizottság tagja!) Akadt jóné- hány funkciója is, és mint párt ember nem zárkózhatott el a feladatok, a megbízatások elől. A csatád mellett tanult is. Elvégezte a marxista egyetem esti tagozatát. Erejét, idejét, tehát már megtanulta beosztani Talán itt keresendő a nyitja annak is, hogy, beszélgetés közben egyre jobban éreztem: ember ül velem szemben, Őszinte, kedves ember! ■n Á fövő felé . . . Jó étvágyat az új szálloda éttermében Vetéäy társa k Dicsekednek a szerdahelyiek, hogy náluk működött először irodalmi színpad dél- szlovákiában, hogy volt egy Csallóközi Népi Együttesük s éveken; át országos sikereket ért el a Csallóközi műkedvelő színjátszó együttes. Mindebben van egy adag nosztalgia is, hogy mindez volt, de az egész mintha napról napra csúszna ki a város kezéből s az egész a nagyme- gyeriek kezében összpontosulna. Megyerre ment át Ag Tibor és Sztrie- zsenyec Rudolf. Miért? Való igaz, az Antigonéval még most is jelezték a szerdahelyiek, hogy mire képesek, csak éppen a lehetősége csökken egyre a pár évvel ezelőtti álomnak: kulturális centrumot csinálni a városból. Feladták-e végleg a reniényt? Nem ' Egy évnek előtte jártunk legutóbb Duna- szerdahelyen, s akkor a könyvt árakat ;köny- vesboltot kutattuk. Az eredmény, , külö- ^ nősen, ami a köny• vesboltot illeti, elke^ seritő volt. A föutcának talán a legel- hanyagoltabb épülete. ^ s március lévén, fog'írf vacogtatóan hideg, *vLti meri nem lehetett, _ oagg nem oofr mioeZ fűteni, s akkoriban bizony nagyon elcso- dálkoztunk ezen az eléggé kirívó, s a szerdahelyiekre ’ néz- •w*1 ve egyáltalán nem hízelgő jelenségen. .Mindez, ahogy egy év múltán tapasztaltuk, a múlté. A város középpontjában áll a legfrissebb s talán a legszebb épület, a közszolgáltatások háza, s benne a gyönyörűen berendezett új könyvesbolt. Élvezet ebbe az üzletbe belépni, s már az elhelyezés is nagyszerű, hiszen a vasútutcára néző ablakon keresztül szinte kínálják magukat a könyvek, majd, hogy meg nem szólalnak, hogy gyertek, olvassatok. Büszkék is a szerdahelyiek újdonságukra, s leginkább büszkék az üzlet dolgozói, akik tavaly márciusban keserves képpel fagyoskodtak a régi könyvesboltban. Seres Zsuzsanna, Grajczár Mária, Margá Katalin, s az átköltözés idejére Somor- járól jött segítség: Gottgeisel Éva dolgoznak serényen a könyvek között. Hagy munkában vannak; hiszen nem mindegy mit hogyan helyeznek el a polcokon. Van persze itt is probléma éppen elegendő: először is a már tavaly is felvetődött kérdés.j Sok a rasdz könyv, kevés a jó. Pontosabban: kevés a jó magyar^ könyv. Amiből is következik, hogy az üzlet dolgozói, ha megszakadnak sem tudják teljesíteni a tervet, mert a jó könyv egykettőre elfogy, a rossz meg hiába porosodik ott éveken keresztül, úgy sem talál veSanyi bácsi, Babu- sek Karcsi, Érsek Gyurka meg a többiek tiszteletreméltó szívósággal küzdenek a cél érdekében, s ha ('mint mondják) pillanatnyilag, lát-( ványosabbak , is a - rivális Nagyme- gyer eredményei, nem adják fel a harcot, hiszen mindez azt is kell eredményezze, hogy ők is állják a versenyt, s lepipálják az örök ve- téíytársat. A fiatalok és a könyvek A MÚLTRÓL ÉS A JELENRŐL beszélgetve, előbb-utőbb a jövőre terelődik a szó. Jövő az ember életében, jövő a város életében. Az ember jövőjéről nehéz jóslatokba bocsátkozni, míg egy város jövője papírokon, tervrajzokon rögzíthető módosításaival együtt. Tervrajzok... Oj lakónegyedek, gyönyörű utak, gyárak, stb. Ezt mutatja a papír. S gyorsan utána számolva megállapíthatjuk az egyelőre még csak inkább városnak csúfolt Dunászerdahely valóban várossá épül. Időből sem sok kell hozzá! öt, tíz év? A jövő a jelenben gyökerezik. A városi nemzeti bizottság elnökének, Gyurcsik József elvtársnak az irodájában az • asztalokat telerakjuk tervrajzokkal. A jövőbe mutató „papírjósokkal“. Az új negyed tervei ezek. Északi rész; a város Síkabony felé épül az elkövetkezőkben. Itt ül még velünk Szalatnyai József, a városi házgondnokság vezetője és Kugler Gyula épít-, kezesi felelős is. Mindannyian " lelkesednek. Pedig júliusban megbízatásuk lejár. És mégik. Ezért mondtuk a jövő a mával kezdődik. Az új negyedben mintegy 827 család kap majd összkomfortot. Ezenkívül iskolát, bölcsődét, művelődési házat, korszey is et ár bgy az rű mozihelyiséget, üzleteket, tehát valóban összkomfortot. Az egész építkezés 24 hektáros területet foglal él, s a technikai berendezésekkel e- gyiitt ; államunk mintegy 75 rriillió, 245.671 koronát invesztál belé. A közeljövő építkezéseihez tartozik az utak és a kanali- záció kiépítése is. Igaz, az utóbbinak már 1963-ra be kellett volna fejeződnie, az építők azonban csak télen dolgoznak rajta, amikor alig haladnak előre valamit. Tavasz- szal pedig, mikor lehetőség van rá,, leállítják a munkát. Százezrek, milliók pazarlódnak így el, ném beszélve arról, hogy az utak rendezését sem kezdhetik addig, amíg a kanalizá- cíó el nem készül. Gyurcsik elvtárs kérdése: A KNB mikorra szándékozik befejezni a szerdahelyi kanalízá- ciót? ( Szerdahely lakosainak száma jelenleg 8788. Többségben munkások. A jövőben is ez a réteg bővül majd leginkább. Megvizsgáltuk tehát, hogy foglalkoztatás, munkalehetőség szempontjából hogyan áll a város. Az eredmény: az a 8 —9 kisebb-nagyobb ipari üzem és üzemecske a környékkel együtt mintegy 2—2500 munkást foglalkoztat. Szerdahelyről tehát jópáran, s ezt az állomásról reggel kifutó, este beérkező tömött vonatok is alátámaszthatják, Bratislava é más felé szorulnak .munka utár A jövő ezen is változtat. Kö videsen megkezdődik zSzerda helyen a cukorgyár építése 21 milliós korona költséggel (1 ezer tonna cukorrépát dolgo majd fel naponta). S ugyan csak megkezdődnek a vízierő mű építésének munkálatai i? Munkalehetőség, tehát a jövő re íjézve lesz bőven. S mind ezen a jövőben megvalósulás nyerő tervén már ma dolgoz nak azok, akiket négy évve ezelőtt tiszteltek meg a szer dahelyiek bizalmukkal. Azo] irányítják mindezt, akiktől e év júniusában már a választól meg is vonhatják a bizalmai A lényeg azonban sosem Iehe ezen, hanem mindig az elvég zett munkán, a lerakott al-a pokon s ők ezért igyekezned mert a munka a fejlődés eg; pillanatig sem állhat meg. Min dig lesznek, akik tovább vi szik azt. Ha a város jövőjéről beszé lünk, talán említsük még mej a bösi út megtén épülő új für dőt is. Egyelőre gond a nők foglalkoztatása. A városi vezetőség, edénygyár vagy kefeké szitő-iizem létesítésének a jogát igyekszik kiharcolni. Sikerül-e? Ahogy ismerjük őket bizoiiyosan. 1 A staféta lassan végcéljához közeledik. Kik viszik majd tovább, -új értelmet, új' szín kölcsönözve nekik, egyelőre titok., Június 14-ének a titka (Az oldalt írta és összeállította: Cselényi László és Tóth Elemér)
