Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-14 / 2. szám
DÉNES GYÖRGY versei: Borús napokban Bőrös napokban, ha az éj majd beszökik az ablakon, egyedül leszek, úgy hiszem s tapogatok némán, vakon, \ keresem a te hű szemed j az eltűnt évek erdejében, simogató tenyeredet, j amelyet hajdan nem kíméltem s ellöktem gőggel annyiszor, — hívtak a vidám cimborák, de te vártál türelmesen. hervadozó szegény virág. Borús napokban, ha az éj majd bekopog az ablakon, fekszem hányát s akadozó szívem verését hallgatom s rád gondolok, ki messze mentél örvénylő, sötét vízen át, s nem láthatom már sohasem borongó homlokod havát, és kínoz, gyötör majd a vád, miért bántottalak, kedvesem, s kérném szíved bocsánatát, de már nem felel senki sem. Mint játszi léggömb A nyár egy fényes álom-ég, tündérek rózsakertje, ahol felszárnyal boldogan az ember árva lelke. és úgy lebeg a zöld vizek felett a végtelenbe, mint játszi léggömb, hogyha már a mélybe hullt a terhe. Évek hatalma Évek hatalma: vas Idő, bordámat megtiportad, ! riadva koppon szívemen ' a szárnyavesztetf Holnap. Sodródik fogyó életem i új éveket nevelve, | sűrűbb, sötétebb lám a vér, j világosabb az elme. ) Mennék, de fáradt vágyaim 1 ledűlnek már az útra i s elhalványul fejem felett j a mesék kék azúrja. í Mit olvassunk? MÖRICZ VIRÁG: APÁM REGÉNYE Móricz Zsigmond nemcsak müvekben, de eseményekben is gazdag életét tárja fel Móricz Virág az Apám regényé-ben. Érdekesebbnél érdekesebb dokumentumok: levelek, napló- részletek, Móricz-idézetek alapján eleveníti meg a nagy író gyermek- és diákkorának éveit, az út- és hangkeresés hosszú időszakát s az első sikert: a Hét krajcár megjelenését, a- mely egy csapásra ismertté tette nevét; nyomon kíséri az író ocsúdását az első világháború éveiben, s megérezteti lelkesedésének hevét a Tanács- köztársaság forradalmi hónapjaiban. A leányfalusi környezetről s Móricz szerkesztői munkájáról szólva, az író személyes emlékeit is felidézi, mintegy bevezeti az olvasót az író alkotóműhelyébe, s megmutatja az összefüggéseket az életrajzi adatok és az egyes Móricz müvek között. Móricz Virág mindvégig avatott és biztos vezetőként igazítja el még a járatlan olvasót Is az óriási élet-és dokumentumanyagban. Könyve olyan izgalmas, mint egy jó regény. Megelevenedő dokumentumaiból és emlékeiből nemcsak egy egész történelmi kor s az író munkás élete és pályája rajzolódik elénk, hanem alakja, egyénisége is emberi közelségbe kerül, anélkül, hogy bármit is veszítene emberi nagyságából. FEJES ENDRE: A HAZUDÓS Kevés olyan író van, aki közvetlen élmények alapján ismeri a mai munkásság életét, és ezt úgy tudja ábrázolni, hogy az élmények nem vesztenek frisseségükből. Novelláinak hősei jellegzetesen magyar és budapesti munkásalakok: beszédük, gondolkodásmódjuk hiteles és eleven. Az író minden elbeszélésében ízléséről, megfigyelő képességéről és szerkesztő tehetségéről tesz tanú- bizonyságot. A Vigyori, az Eljegyzés, a Levél a Rokonnak kitűnően poentírozott, szellemes írások. A Mocorgó c. kisregény érdekes, az olvasó figyelmét magával ragadó olvasmány, sok eredeti színnel, merész írói ötlettel. Minden novellája igazi írói munkája, s kötete egy nagy jövő előtt álló prózaírót igér. Kifogás és panasz MEGJEGYZÉSEK EGY SZÜLŐI ÉRTEKEZLETEN Felsőtúron a minap érdekes és viharos szülői értekezleten vettünk részt. Ágoston Lajos iskolaigazgató üdvözölte a megjelenteket, majd arról beszélt, hogy az iskola Télapó ünnepséget szeretne rendezni. — Bár — mindotta — az ezzel kapcsolatos vélemények ellentmondók, (egyesek szerint kell, mások szerint nem kell télapó ünnepet tartani), mi úgy véljük, jó lenne, ha iskolánk tartana ünnepélyt és megajándékozná a tanulókat. Annál is inkább, mert a szomszédos szlovák iskola is megemlékezik az eseményről, ők, a szülők részéről hét korona hozzájárulást kértek. Ebből az összegből szeretnék megvenni az ajándékokat. Ennyiről lenne szó nálunk is. Arra kérem hát a szülőket, mondják el véleményüket. A szülőket nem kellett bíztatni. Egymás után jelentkeztek szólásra s fejezték ki véleményüket. Azt kellett még eldönteni, ki szedje össze a pénzt, ki állítja össze a csomagokat, ki rendezi a műsort. Az igazgató önként jelentkezőket kért. Sokáig most sem kellett várakozni. A szülök közül többen vállalták el önként a munkát. Szó volt még néhány iskolai problémáról, majd a falu kultúrális életére terelődött a szó. Somogyi Lajos, a CSEMADOK járási titkára emelkedett szólásra: — Egykor nagyon jól működött a faluban a CSISZ, a CSEMADOK és a többi társadalmi szervezet. Ma alig hallani róluk. A CSEMADOK meg éppenséggel halott... Hol a hiba? Miért nem jó a kultúrális élet? Gátat tört folyamként indult meg a vita, a falu kultúrális életéve] kapcsolatos kifogás és panasz. — Nincs lehetőség... A fiatalság szívesen járna a kultúr - házba, de az legtöbbször zárva van... — Jelenleg is dohányt szárítanak benne... — Az előadásokra beszedik a pénzt, de a termeket nem fűtik... — A filmvetítő már több mint egy éve rossz, és senki- sem törődik azzal, hogy megjavítsák... — A televízió két éve, hogy elromlott, aztán eltűnt... Ma sem tudjuk hol van... — A ping-pong asztalnak sincs helye... — Azért nem tanulnak a fiatalok színdarabot, mert nem mehetnek a kultúrházba. A vezető a termeket örökösen zárva tartja. — A kocsma azért van tele, mert üres a kultúrház... Ezek és hasonló megjegyzések váltogatták egymást. Az egyik szülő erélyesen mondta: — A kultúrház vezetőjének hiába mond az ember bármit. Azt hiszi, egyedül övé az épület. Ő csinálja a tervet, az ő akarata szerint történik minden. Pedig a munkát a kultúrális szakbizottságnak kellene irányítani. — Azzal, — fűzte tovább egy másik szülő, — hogy a kultúr- házban szántják a dohányt, nemcsak a fiatalságot fosztják meg a kultúrális munka lehetőségeitől, hanem tönkre teszik az épületet, megrongálják a padlót és a falakat. — Igen, úgy van — mondták többen —. Hogy nincs nálunk kultúrális élet, azért nem mi, és nem a gyerekeink hibásak. A fogyatékosságot másutt keressék... Mikor alábbhagyott a parázs vita, az éles szócsata, a tanító ezeket mindta: — Azért nem kell a helyzetet olyan borúsan látni. Az igaz, hogy lehetnének szebb eredményeink. De azért így is van, mivel dicsekednünk. Tavaly például két színdarabot mutattunk be. Most megint készülünk egy bemutatóra. Ezenkívül könyvvitákat rendezünk és gyakran igénybe vesszük a helyi hangos híradót. — Igen — hangzott nyomban — csakhogy az is baj, hogy tavaly dolgoztunk... __ 9 9 9 — ... Kónya József „Senki fia“ című színművét mutattuk be. Ügy terveztük, a bevételből magnetofont veszünk. A magnót meg is vettük. A bevétel azonoan kicsi volt. Többre nem jutott belőle. Az adót már nem fizethettük ki. A művelődési otthon vezetője feljelentett. Pedig erre nem volt szükség. Az új bemutató után kifizettük volna az előbbinél elmaradt tartozást is. Meglepődötten ültünk és hallgattuk a megjegyzéseket. Mintegy 30 szülő vett részt az értekezleten. A felszólalók mindegyike panaszkodott, kifogásolt valamit. — Mit csinál a helyi nemzeti bizottság? — fordultam a mellettem ülő szülőhöz. — Ezer más teendője van. Ennek ellenére sokat foglalkozik a kultúrális élettel. Ezen a téren azonban a helyi nemzeti bizottság is gyenge. — A falu lakói? — Erről sokat beszélhetnénk... — Csend — fordult hátra az előttünk ülő. — Nem halljuk a felszólalót. Elhallgattunk.^ Pedig nagyon érdekelt, mit tesz a falu lakossága? Furdalt az is; vajon tényleg azért nincs a faluban kultúrális élet, mert a művelődési otthon zárva... Vagy azért van zárva az épület, mert nincs aki igénybe vegye?... Miután nem volt több felszólaló, az igazgató megköszönte a megjelenést és berekesztette az értekezletet. Befejezésül ezeket mondta: — A tantestület a maga részéről mindent megtesz, hogy megjavuljon a társadalmi szervezetek munkája és fellendüljön a falu kultúrális élete. — Mi is azon leszünk —, jelentette ki menet közben néhány szülő —, hogy jövőben jobb eredmények szülessenek és legyen hol szórakozni. A szülők szétszéledtek. Mi legszívesebben a helyi nemzeti bizottságra és a művelődési otthonba mentünk volna. Az idő azonban későre járt. Azokkal, akiket a megjegyzések leginkább érintették, és akik mint leghivatottabbak válaszolhattak volna, bármennyire is akartuk, nem beszélhettünk. A járási székhelyen azonban szót váltottunk olyanokkal, akik - úgy véltük - elfogulatlanul, a kívülálló szemével nézik és Ítélik meg Felsőtúr viszonyait. ök többek között ezeket mondták: — A művelődési otthonban jelenleg valóban dohányt szárítanak. Ez azonban csak átme- ueti megoldás. A szövetkezét megígérte, ha szükség lesz a teremre, a dohányt nyomban elszállítják. Az is igaz, hogy a termet nem fűtik, és legtöbbször zárva van. Csakhogy 4—5 emberért, melyre egy-egy este számíthatnak nem érdemes, ekkora épületet üzemeltetni... Tudja a falu lakói még ma is igen vallásosak, s gyakran csak beszélnek ahelyett, hogy tennének valamit. A kultúrával kapcsolatban is csak panaszkodnak. Ha viszont összefognának és tevékenyen részt vennének mindenen, a mai nehézségek nyomban megoldódnának. Nehéz kérdés. Válasz helyett a tapasztalatokból leszűrt véleményünket mondjuk el. A falu lakóinak valóban sokkal többet kellene tenniük. Itt nemcsak a fiatalság szórakoztatásáról van szó, amelyre a kultúrház örökös zárva tartása miatt jelenleg nem nyílik mód. Szó van a felnőttek szórakozásáról és neveléséről is. A fiatalsággal, ha más nem, hát törődik az iskola, és a munkahely. Ki törődik azonban azokkal, akik otthon élnek és a faluban dolgoznak? A falu lakóinak nemcsak a fiatalság, hanem az önmaguk életkörülményeinek a megjavításáért is aktívabban kellene dolgozniuk, mindenekelőtt a társadalmi szervezetekben. A CSEMADOK sokirányú kultúrális munkára teremt lehetőséget. Miért nem élnek az adottságokkal? A szervezeti élet hiányát csupán az akarathiány okozza!!! Jobban, aktívábban kellene dolgozni a falu lakóinak más téren is. Az észlelt fogyatékosságokat. miért nem jelentik nyomban, miért marad el a kollektív munka, miért nem orvosolják a bajokat közösen?... Hogy történhet meg, hogy nem tudnak a helyi nemzeti bizottság által vett és a mindannyiuk tulajdonát képező televízióról?!... Érdeklődtek sorsa felől, vagy csak tudomásul vették, hogy eltűnt? Szóval igen sok a teendője a falu lakóinak. Hogy olyan az életük, amilyen, azért mindannyian felelősek. Minden azonban mégsem rajtuk múlik. Sok esetben a falu vezetőségének kellene intézkednie. A „Z“ akció keretében épített kultúrház sorsa a befejezése óta kétes. Egyszer erre, másszor arra használják. Miért? Szerintünk minden kultúrház- nak megvan a maga nagyon is körülhatárolt feladatköre. Ha munkájában egyelőre kevesen is vesznek részt, dohányszárításra semmiképpen sem használható. Helytelen az :'s, ha a kultúrális munkát és az épület üzemeltetését nem kollektíván, a kulturális szakbizottság, hanem önkényesen, egy ember végzi... A fűtésről, a vetítő megjavításáról, a berendezések elhelyezéséről, a műsorok, valamint az épület nyitvatartásáról is a vezetőség kötelessége gondoskodni... A szakbizottságnak kellene ellenőriznie a művelődési otthon vezetőjének a munkáját, s a nekik kellene megállapítani, megfelelő-e a felelősségteljes tisztségre vagy nem... Ejnye, mennyi kommentár... De mit csináljunk? A szülői értekezleten annyi mindenről beszéltek, hogy az igen értékes megjegyzéseket alig győztük jegyezni. Az elhangzottakkal kapcsolatos véleményünknek így is csupán egy töredékét mondtuk el, Ehhez kiegészítésként még annyit: A lakosság panasza az egyik oldalon, a vezetőség mulasztása a másikon. De az sem téved, aki a sorrendet megfordítja és így összegez: itt a vezetőség magaráhagyatottsá- ga, ott a lakosság érdektelensége. A megállapítás mindkét esetben reális: Felsőtúr jelenlegi helyzetképe. Van megoldás? Szerintünk van! A két félnek közelebb kell kerülnie egymáshoz, és az eddiginél sokkal többet kellene tenniük a közös ügy, tehát mindannyiuk érdekében. Az együttműködésre az értekezleten is többen céloztak. Valaki azt mondta: — Ha nagyobb lenne a megértés, szebbek lennének az eredmények. E mondat mindent kifejez. Azt is, amit az értekezleten sok szülő gondolt, és azt is, amit e cikk mondani akar. Balázsi Béla B emut at ó előtt Miután furcsa módon a színiéved nem a naptár Szilveszter- évvel ér véget', hanem a műsorra tűzött nyolc bemutató után zárul, szóljunk hát egykét szót a Magyar területi színház harmadik premierjéről, amelyet 1964 január 24-én, pénteken, mutatnak be a komáromi színészek a városi Szakszervezeti ház ötszáz-férőhelyes új MAT ESZ-SZÍNPADÁN! Átköltözött volna a színház? — kérdezzük meglepődve! — Még nem — hangzik a rövid és határozott válasz. — Egyenlőre csak vendégjogot élvez ott. De, reméljük, idővel valósággá válik a komáromiaknak ez az óhaja, mert hiszen már most is meg van rá minden előfeltétel, hogy színházuk egyre zsúfoltabb nézőtér előtt mutassa be határozottan javuló s minden tekintetben színvonalasabb műsorát. KISASSZONYOK A MAGASBAN a címe G y á r fá s Miklós ötletdús vígjátékának. „Az én dámáim“ — mondotta ennek kapcsán a szerző — mai kisasszonyok: az egyik negyven, a másik harmincöt, a harmadik harminc és a negyedik tizennyolc esztendős. „Dámáim" lázadásáról van ugyanis szó, ahol lányok küzdenek, vetélkednek, marakodnak egymással. Civa- kodásuk középpontjában a darab egyetlen főhőse áll: a férfi! Köznapi nyelvre fordítva a lányok marakodásában a múlt és a jelen küzdelme kap komikus jelképessséget". Doktor Kovács Pál sportorvos ízig-vérig mai ember, ö az a hős, aki elrabolja a vénkisasszonyok várából a legkisebb lányt, Júliát. Ez a manőver nevetséges buktatókon keresztül jár eredménnyel. S közben a vonzalomból szerelem lesz, ledőlnek a régi világ falai a kisasszonyok körül. A vénkisasszonyok mind a hárman tragikomikus figurák, de szánon- dóak, éppen úgy ahogyan Csokonai vénlányai. Gyárfás Miklós komédiája ugyanis „titkos" rokonságban áll a magyar klasszikus irodalom „legfarsan- gibb" komikai művével: Csokonai Dorottyájával. Reméljük a darab szereplői, U d v a r d y Anna, Ferenczy Anni, Lő r in ez Margit, S za - b ó Ilona, Lelkes Júlia, Tóth László, Síp o s s Ernő és Zakál Gyula olyan vígjátékban játszanak majd, ahol a nyelv groteszk egyénítésén, a cselekmény mulatságos ritmusán, a mondanivaló komikus helyzetein keresztül hús-vér embereket formálnak a maguk, szinte naív őszinteségében, gyarlóságaikban, cselekedeteikben ... Hogy ez mennyire érvényesül a színpadon, azt a közönség dönti el majd a végsőfokon. Mi hisszük, hogy K o nr á d József rendezése a vidám, tréfálkozó, de egyben ironikus hangulatú játékot úgy pergeti le, hogy nem egy „víg“, szórakoztatni akaró csoportot látunk majd, hanem olyan szereplőket, akiknek van telített, funkciódús mondanivalója is a számunkra. Sz. E. Pillanatfelvétel a próbáról
