Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-14 / 2. szám
Emlékezés a télkezü zongoravirtuózra... Hatvan évvel ereiéit, 1924. január 14-én halt meg a zeneszerző és zongoraművész, akit kora {élkezű zongora- virtuoz néven tartott számon. Budapesten halt meg, de haláláról évfordulóján Szlovákiában is megemlékezünk, mert hiszen Zichy Gézát (így hívták) nemcsak születési helye, de jelentős életmozzanata is hegy-völ- gyes hazánkhoz fűzi. Michalovce mellett Staré (Sztára) községben született, és itt ébredtek fel benne már gyermekkorában első zenei hajlamai. Akkor azonban még nem tudta talán senki sem, hogy a kisfiú, aki oly szívesen játszadozott társaival a zempléni lankákon — a zene európai hírű neve lesz. Joggal, hiszen a kisfiút egy keletszlo- J vákiai vadászat alkalmából végzetes szerencsétlenség érte, 14 éves korában elvesztette a jobbkezét. Szinte ' lehetetlennek látszott tehát, j hogy zenei tanulmányait j folytassa. A fiatal fiú azon- J ban egészen más volt, mint sok más nagynevű őse — a feudálisok henye élete helyett a művészetet választotta, és ehhez oly kitartó erővel ragaszkodott, hogy balkézzel is tovább folytatta gyakorlatait a zongorán. Később a szlovák fővárosba került, s jogi pályája mellett épúgy hú maradt a zenéhez. Itt kapta az első valóban művészi oktatást, mert tanítója Mayrberger Károly veit, maga is ismert muzsikus, a bratislavai Liedertafel jónevű karnagya. Volt egy másik tanítója is, aki nem volt más, mint Liszt Ferenc, aki nemcsak hogy nagyra tartotta a szlovákiai zenészt, de azt egész életére barátjává fogadta. (Mikor később meg jelent Zichy híres balkezes zongo raetüdje. Liszt Ferenc írta hozza az előszót.) Első hangversenyét 1880-ban tartotta meg, mely fergeteges sikert hozott, később különböző országokban adott koncertjeivel európai hírnevet szerzett, mint zongoravirtuóz. Ugyanakkor értékes zenei müveket is alkotott operákat (Alár, Boland mester, Rákóczi trilógia), tánc- költeményeket (Gemma), melyet először Prágában mutattak be 1903-ban), sőt még vígjátékot is írt. (Tíz- parancsolat, Pozsonyban ( mutatták be 1903-ban). köz- j ben sok más zeneművet is írt, elsősorban etűdöket és < dalokat. ( Mártonvölgyi László i ELLENVELEMÉNY (Ceruzajegyzet) Sokban igazat adok azoknak, akik ifjúságunkat könnyelmű' séggel vádolják. Valóban sok olyan dologra pazarolja erejét, ami nem méltó az ifjúsághoz. Oktatás, nevelés, úgy véljük, mindhiába. Pedig vannak távlataink, mondjuk, csak ők, a fiatalok föl nem fogják mindezt.. De most nem erről, hanem a közelség felfogásáról szólok. Az emberi közelség viszonylatairól. Ellenvéleményt mondok. ... Barna fiatal ember ül mellettem a főpóstán. Én sietek egy távirat megszövegezésével, ő ráérősen kereszteket rajzol &mm i A lévai CSEMADOK neve első sorban a színjátszás terén ismeretes. Ezért volt meglepetés számunkra, amikor egy új műfaji csoportról — az énekkar megalakításáról hallottunk. Meglátogattuk ezért az énekkar vezetőjét, Mátéji Miklós elvtársat, és megkértük válaszoljon n^iány kérdésünkre. Kik a gondolat kezdeményezői és annak megvalósítói? — Erre a gondolatra a Csemaüok vezetősége jött rá és engem híztak meg az énekkar vezetésével. Minden kezdet nehéz, már a közmondás is azt állítja, itt is biztos voltak és vannak is nehézségek. Mi okozza a legnagyobb gondot ? . — Hit eddig csak férfikarunk van, mely hetente kétszer jön össze próbákra. Legnagyobb nehézségeink az énekesekkel vannak, mivel fiatalok nincsenek és kevés basszus ált rendelkezésünkre. Különben 17 tagja van az énekkarnak. — A repertoár népdalokból vagy klasszikus darabokból áll ? Mire specializálja magút az énekkai ? — Eddig csak népdalokat tanultunk be. De később sor kerül klasszikus darabok betanulására is Szóval az énekkar egyelőre a népdalok betanulására specializálja magát. Miért válaszolták ezt a műfajt ? — A népdalokat először is bemelegítésre használtuk fel, másodsorban pedig ennek mindig volt sikere és van is. Két hónapja dolgozunk és ezalatt az idő alatt öt népdalt tanultunk be. A tagok nagy lelkesedéssel tanulják meg az anyagot. Milyen terveik vannak a közeljövőben ? — Tervünk célja az, hogy kiépítsük a magyar dalárdát és hogy a magyar laicosság kultúráját tovább fejlesszük. Ezért még egyúttal kérem a lévai magyar fiatalságot, hogy jobban érdeklődjön énekkarunk iránt és ha vannak lehetőségei a Sportka szerencsekockáiba. Tizennyolc éves lehet a fiú. Valamit kérdez is, de nem értem. Hummögök zavaromban. De a kérdés nem is lehet nagyon fontos, mert dudorász a fiú csendben és rajzolja a kereszteket. Ott is hagyom sietősen. Nem is gondolnék rá, ha aznap nem történne velem valami. Délután a toliamat keresem. Nem a mindennapit, az ünnepi tollat. Azt, amivei csak ritkán szoktam írni. A nagyon apró betűkkel írt jegyzetekhez használt tollat veszítettem el. Hiába kerestem minden zsebben, táskában. Nincs, és nincs! Az • i » / emeljék tovább az énekkar számát. Szívesen látjuk őket. ★ Mint már említettük a színjátszásnak jó hírneve van Léván. Igaz, hogy az utóbbi időben keveset hallatott magáról. Hogy miéri ? Ezt kérdeztük Raschmann Lászlónétól, aki jelenleg mint rendező irányíjta a színjátszó csoport tevékenységét. (Síposs-Tarics: Dalol a nyár). — Két évig nem működött színjátszó csoportunk, mivel nem találtunk megfelelő darabot és a szereplőket is nehéz volt összehozni úgy a próbákra, mint a fellépésekre. Ön a régi gárda tagja, a szereplők is a régi gárda tagjai, vagy vannak fiatalok is azaz utánpótlás? — A szereplők javarésze még a régi gárda. Sajnus a fiatalok soraiból nagyon rossz az utánpótlás Minden szereplő alkalmazott és nagyon nehéz olyan próbát csinálni, ahol mindnyájan együtt vannak. De így is nagyon sokat köszönhetünk a szereplők megértésének, akik kevés idejüket is arra szentelik. hogy a lévai kulturális életet tovább fejlesszék. Mint újdonsült rendező, milyenek a tapasztalatai? Egyedül vagy segítséggel dolgozott a darabon ? — Sajnos nem volt nagy segítség, amit a Csemodok vezetőségétől kaptam. Nagyon sok mindent kellett egyedül csinálnom. Tapasztalatból mondhatom, hogy egy ilyen darabot nagyon nehéz összehozni. S ezért kérem a Csemadok vezetőségének tagjait, hogy nagyobb megértéssel legyenek a lévai magyar kulturális élet továbbfejlesztéséhez. 'Milyen volt a siker és mit kíván a közeljövőben? — A darabot hatszor játszottuk. Ötször vidéken és egyszer Léván. Most a legközelebbi előadást Lévára tervezzük, de szeretnénk még vidéken is előadásokat tartani. Tóth János egész napot végig gondolom, de nem jut eszembe semmi. Panaszkodom a barátaimnak, azok meg csak nevetnek a dolgon: Mit egy toll! Én azonban nem tudok napirendre térni a veszteség fölött. Sajnálom a tollat. Bár kissé nehéz toll volt, ezüst burkolatú, de hozzám nőtt. Alig hallgatja meg valaki is nyú- gösködésem. Egy megértőbb ismerős bíztat csak, hogy gondoljam még egyszer át a napot. így jutok el gondolatban egy ponthoz: Főpósta! Hirtelen eszembe jut minden. No, de tűt a szalmakazalban? Látom a barna fiút, és bíztat az ismerősöm: Próbáld meg! Van ott egy ablak, ahol leadják a talált holmit. Leadják! Éppen egy fiatal ember! Az is az én toliamat! Mégis megpróbálom, de csak másnap, akkor is kedvetlenül, belenyugodva. És köszönök, és hebegek valamit egy toliról, hogy ezüst a nyele, ismertető jele pedig ez és ez... Szinte szégyellem naivságomat. De látom a tollat az abiak mögött. Az orrom elé dugják: Ez az? Nem hiszem. Csak hebegek tovább, hogy ki adta le, nevét megmondta? Egy barna fiatalember, mondja a tisztviselő. De nem mondta meg a nevét... Forgatom a tollat és keresem a tegnapi fiút, csak úgy önkénytelenül is. Barátaimat hívom telefonon: Megvan a toll! Toll? Milyen toll? Hagyd már azt a tollat! Nincs más dolgod...!? Hagytam volna én, de jól esett az öröm. És alig múlt el két hét, egy másik tollat, az örökírót hagytam el valahol vidéken. Az már véglegesen elveszett. Lemondtam róla, pedig azzal a legjobb jegyzetelni, ezt mindenki tudja. Mindegy, gondoltam, Rég elfelejtettem már, amikor hetek múlva visz- szakerültem a vidéki városkába, ahol a valószínűség szerint elhagytam az örökírót, úgy véltem, örökre. A postán vagyok. Az ablak mögött egy kedves kislány. Talán tizennyolc éves lehet. Barna. Mosolyog. Nem bízom el magam, hiszen tudom, hogy vannak udvarias leányok. De a barna leányzó nem is várja, mit akarok, ő szól: Kérem, a multkorjában itt felejtette az örökíróját, tessék. Alig hiszem a dolgot, de a toll belecsúszik a tenyerembe, szinte ismerősen. De mégsem lehet igaz, tűnődöm, és csak forgatom a tollat, nyomkodom a fehér gombot, az meg csak kattog, pattog. Valami köszönésfélét hebegek ismét A kislány csak mosolyog, de már végzi is a dolgát. Én meg azt is elfelejtettem, miért mentem be. Hitetlenül léptem ki az utcára, ahol ugyan nem változott meg semmi tíz pere alatt, mégis szebb volt minden. És szerettem volna újra fiatal lenni. Olyan, mint ez a két ember, a barna fiú és a barna lány... (Gyi) JANUÁRI FILMEK Mama Roma (olasz) Az utolsó vacsora (magyar) Aki bűntelen vagy (szlovák) IV. FOLYTATÁS Otthon, a házelőtti kispadon ültek. — Egy hét múlva lesz a szóbeli vizsgátok, ugye? — Nem egy hét, hanem tíz nap múlva — felelte Laci — pontosabban- június tizennyolcadikén. — Jó neked, leérettségizel... Laci hirtelen felállt, hogy visszavágjon a gúnyolódásra, de Nesztinek esze ágában sem volt gúnyolódni. Csendesen üldögélt, egy arramenő asszonynak odaköszónt. Kicsit előre is hajolt. Ruhája felcsúszott a térdére. Laci összeráncolta a szemöldökét. — Nagyég' Milyen vacakul áll rajtao ez a ruha! Neszti arca elvörösödött — Tudom, de ez már régi, kicsit kinőttem ... viszont el kell viselni... tudhatod, hogy a városban kinevetnének a lányok ... itthon azonban jó még ... — Persze, neked nem számít, hogy közben úgy nézel ki benne, mint egy madárijesztő — vetette oda Laci gorombán. — Dehogynem. Ennyi szelídség láttán a fiú megszégyenülten elhallgatott. Neszti csodálkozva nézett rá, mert nem várt kíméletet, úgy hitte, hogy a fiú gúnyos megjegyzésekkel, gyerekes szemrehányásokkal folytatja majd a kötekedést. Maga elé mosolygott. lehet kérem ragozni. A tanár megdöbbenten kérdezte: Hogyhogy nem lehet ragozni? Magyarázatot kérek! Erre Pityú még komiszabbul így felelt: Ha egy asszony igazán öreg, akkor vénasszony, ezért nem lehet ragozni. Nevettek a fiúk. És tudod, hogy Tóth Tibor is velük nevetett"! Még meg is toldotta az egészet azzal, hogy elmagyarázta a nők háromféle korát, valahogy így: Valami igaza van kérem, mert a nőknél csák háromféle kor létezik, baba, kisbaba, aztán tizenhat leszek és tizenhat múltam ... Laci mosolygott. — És nem is feleltette Markő Pityut? — Dehogynem. Valami mást ragoztatott vele. Én csak azért mondtam most el, mert eszembe jutott... És erről jutott eszembe az, hogy várni kell ... Én még most sem érettségizek ... Aztán úgy gondoltam, hogy ha tudtalak szeretni addig, amíg azt mondhattam magamról, hogy tizenhat leszek, akkor, amikor tizenhat múltam akkor is ... Laci szembefordult a lánnyal, és megvető pillantással mérte végig. — És neked ez elég? Elég, hogy csak ilyen félemberek vagyunk? Elég, hogy amit tudunk csak félig tudjuk? Elég, hogy az élet félig szabad, félig pedig csupa tilalom? Elég? A zöld szempár tétován bár, de állta a tekintetét. A lányban — Sőt, nagyon szeretnék csinos lenni. Büszke tizenhat évének fél- szegségében, futásban edzett izmaival, keményhúsú, sudár alakjával Neszti olykor suhogó, hajlékony vesszőre emlékeztetett, páratlanul érdekes, kékbe játszó zöld szeme, üde kis szája azonban a női báj tökéletes remeke volt. I — Csak várj. Leszek én még nagyon szép is. Laci visszaült mellé. Dühösen nézett a szemébe. Tizennyolc évének életereje a várakozás mindenféle gondolata ellen tiltakozott. Megvetette a lassú fejlődést, melyet ráerőszakolt a család, az iskola, a tanárok, az élet. — Ez az. Várj. Ezt hajtogatja mindenki!. Neszti megcsodálta pajtását, kinek termete már évek óta férfias és azóta lassan, egyenletesen növekszik, de ilyen, ugyanilyen volt már évekkel ezelőtt is. — Várni kell Laci. — Ez az! — förmedt rá a fiú. — Úgy beszélsz, mintha csak nagyanyámat hallanám! — Te meg úgy beszélsz, mint egy kis kölyök. Ismételgeted: ez az, ez az. De te szegény kis kölyök, mit érsz el ezzel a nagy sietséggel? Ktilörben sem tudom, hogy hova sietsz annyira ... Laci fekete szeme gyűlölettel nézett vissza, amiért „kis kö- lyöknek“ nevezte. — Semmit sem érek el és galább huszonnégy-huszonöt sehová sem sietek — jelentette éves volnék!... Ez az. ki elkeseredetten — különösen A lány hozzáhajolt, és elmo- azt nem érem el, hogy te egy solyodott: kicsikét megérts engem. — Bolond vagy te Laci! VárPillantásának tüzében Neszti arca bizonytalan kifejezést öltött. — Mi bánt téged Laci? Laci ültőhelyében dühösen rúgott egyet, mint egy kis csikó. — Az, hogy csak tizennyolc éves vagyok. Az, hogy te gúnyolódsz, hogy én már érettségizek, pedig az a baj, hogy még csak most érettségizek... Leni kell. Várni fogunk mindketten és kész. Neszti elpirult, várakozón hallgatott, mintha egy szót remélne, de Laci néma maradt. — ... szóval várni fogunk. Nekünk, lányoknak úgyis mindegy. Érdekes dolog jutott erről eszembe. Tegnapelőtt Tóth Tibor, az orosztanár felszólította Markó Pityut: Ragozza el kérem „öreg asszony“. Pityu komiszul kijelentette: Ezt nem feltört a női okoskodás: „Félig szeretünk akkor csak, ugye?“ De egészen mást mondott. — Ügy van Laci, ha az ember csak alig, alig mondhatja magáról högy tizenhat múltam, akkor nincs más hátra, mint várni. A gyűlölt szó szíven találta, és elernyesztette Lacit. A lány egyszerűsége, bátran megvallott gondolkozása láttán csalódottan és mégis megnyugodva elnémult. Neszti elhúzta a száját, s úgy bámult az útra, mint egy halálraítélt, aki a:: előbb önmaga fölött mondta ki az ítéletet. Laci felnevetett. — Nincs más hátra mint szépen leérettségizni. Ez az. Ebben volt egy kis öngúny, de ezen szavak nyomári valójában az érettségire gondolt. Lelohadt türelmetlensége, megtorpant. — Bizony nem lesz könnyű! Holnap átveszem a matematika tételek közül az első tízet. Nekitámasztotta fejét pajtása szőke hajkoronájának. A ruha vágásán át meglátta ahogy a kecses leánymellek lélegzéskor felemelkedve kidomborulnak, s Laci hirtelen fellobba- nással gondolt elbűvölő formájukra. De lehunyta szemét, bizalommal elengedte megát és egyelőre ott is maradt, magában megfogadva: várni fog ameddig csak várni kell... (Folytatjuk)
