Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-03 / 35. szám

„EGY ZÖLD SZEMŰ": 1. A sárga szövetből helyes a kabátkás elgondolás. Az 1. modellt terveztük hozzá. A ruha ujjatlan (most szövetből is nagyon divatos), az elején szegőzéssel. A kabátka derékig ér, elől hól-megoldással. 2. Egy 16 éves lány ruhatára öszre-télre főleg szoknyákból, blúzokból, pulóverekből, szvette- rekből és az ezekhez viselhető, most annyira divatos mellényből áll, továbbá egy pasztellszínű szövetruha vagy kompié, táncruha, egy hosszú nadrág, hozzávaló klskabáttal (lehet ballon, kordbár­sony, esetleg PVC), ez természetesen a szoknyákhoz is viselhető, egy átmeneti, valamint ballon- vagy esőkabát, s végül a télikabát. Rajzunkon egy elegáns összeállítást mutatunk be, a ruha alja sötétkék, a felsőrésze pedig fehér szövet, összedolgozva. Gombo­lásnélküli kabátka való hozzá. Utolsó rajzunk mellényes öltözék. A szoknya lehet szürke, a blúz fehér s az érdekes szabású mel­lény piros vagy búzakék. 3. Xörpetüsarkú cipót viselhet, de csak alkalmakra, iskolába inkább lapossarkúban járjon. 4. A láncon lévé medailont egyszínű pulóverhez és szövetruhához viselheti. S. Az őszi-téli divatszinek édesanyja részére: a barna minden árnyalata, a zöld és a fekete. 6. A szűk szoknyánál divatosabb és fiatalosabb a részekbe szabott, bővülő, valamint a hőlos és rakott. Évnyitáskor A szeptember, a tanévnyitás, nemcsak a diákoknak jelenti a tanulás, a munka megkezdését, hanem feladatokat ró a szülők­re is. különösen az elsősökére. Most ezekhez szólunk. Bizony vannak szülők, akik nem tudják, milyen felelősség hárul rájuk azzal, hogy gyer­mekük iskolás lett. Az iskola óriási változást jelent a gyer­mek életében, s nagyon. sok hogy kitűnő tanuló legyen, vi­szont vigyázni kell, hogy egy kiváló képességű gyereknél ne homályosítsa el a tudást a ha­nyagság. A gyerek felfogóké­pességével magunk is tisztában lehetünk, ha a tanulását figye­lemmel kísérjük, de természe­tesen legjobban erről a tanító tájékoztat minket. múlik a szülőn, hogyan viszo- IfHMg nyúl ehhez a változáshoz. Fonlcs, hogy a szülőt érdé- §|| kelje gyermeke tanulása, éspe­dig nemcsak az előmenetele,' hanem mindaz, ami az iskolá­ban történik. Az első naptól kezdve szokiassa a kisdiákot ahhoz, hogy otthon elmesélje, mi minden történt az iskolában, mit tanultak, mit csináltak a szünetben, miről beszélgetett velük a tanító elvtárs. vagyis beszámolót kell kérni az ösz- szes élményekről, nemcsak azokról, amelyek vele szorosan összefüggnek És miután ilyen­kor még általában kellemesek az élmények, a gyermek közlé­keny, örül. hogy mesélhet. S haV ezt megszokja, később termé­szetesnek véli elmondani a kel­lemetlenebb dolgokat is. egy- egy rosszul sikerült feleletet,' Írásbeli dolgozatot, rakoncát- lansága miatti figyelmeztetést, stb. Bármennyire is elfoglalt a szülő, kell hogy időt szakítson gyermeke figyelmes meghallga­tására. Ez nem jelenti azt, hogy mindig le kell melléje ülni és „foglalkozni" vele, lehet be­szélgetni főzés vagy mosogatás közben is. Szükséges azonban, hogy valóban figyeljünk, necsak tetessük azt, egyrészt, nehogy zavarba jöjjünk, ha a gyermek máskor hivatkozik arra, amit már egyszer említett, másrészt, hogy valóban mindenről tájéko­zódjunk. Ha csak lehetséges, biztosít­sunk állandó helyet a gyerek tanulására, egy kis asztalt írás­beli feladatai elvégzésére. Na­gyobb kedvvel lat hozzá a lec­keíráshoz, ha nem kell előzőleg pl. a nagy ebédlőasztalon fél­retolnia vagy levennie a csip- keterítőt, esetleg megvárni, amíg a konyhaasztalról lekerül a gyúródeszka (s így nem esik tintafolt a térítőre, s nem lisz- tezőriik, zsíroződik be a füzet sem), s biztosítsunk polcot, fiókot könyveire, íróeszközeire. Amennyiben kisebb testvérei vannak, ügyeljünk arra. hogy a tanulásban, leckeírásban, sose zavarják. Rendszeresen nézzük át a gyerek füzeteit, később az el­lenőrző könyvecskét és mindig vegyünk részt a szülői értekez­leten. S végül: a gyerektől mindig a képességeihez mérten kíván­juk az előmenetelt. Közepes képességűt ne gyötörjünk azzal. Mfflt Sportos-iskolaszvettert köz­lünk kislányoknak. Kölésminta: 1. sor: 1 ford. 2 sima szem keresztezve, azaz először simán, hátulról lekötjük a második szemet, utána az el­sőt simán, majd egyszerre csúsztatjuk át mindkét szemet a jobb tűre, 1 ford, 1 sima. 2. sor: A sima szemek fölé si­mát, a ford-ak fölé ford-at kö­tünk. Háta: 54 szemet patent- kötésse! kötünk 5 cm-en ke­resztül, majd a leírt mintával folyt. 31 cm-es kötésmagasság­nál a karöltőt fogy. 2X, 2X1 szemenként. 18 cm-es karlyuk- magasságnál a vállát 3X5 sze­menként fogy. el. Eleje: 35 szemmel, a háta szerint kezd. és az oldalát, karöltőt, vállát is a háta szerint készítjük el. Az eleje közepe felé eső szélén 8 szemet végig patentkötéssel kö­tünk. 13 cm-es karöltömagas- ságnál 1X10, 3X2 szemenként elfogy, a nyakkivágást. Az első gomblyukat a kezdéstől 3 cm- re, utána 5X8 cm-re egymástól kötjük. Ujja: 39 szemmel kezd. 5 cm-t kölünk pntentkötéssel, majd a mintával folyt. Felfelé haladva 3 cm-enként szapor. 1 szemet 5X. 30 cm-es kölésma- gassagnál a karöltöt fogy 2, majd 14X1, 2X2 szemenként. A maradék szemeket egysorban befejez. Gallér: 83 szemmel kezd patentkötéssel kölünk 9 cm magasra, itt belekötjük a gomblyukat és 11.5 cm-es kö- tésmagasságnál befejezzük. (A leírást természetesen a fonal és a tű vastagsága sze­rint kell módosítani.) óitnC a viccek A viccek hősei, Kohn és a hűtlen nők, Móricka, Ta- sziló és Arisztid, Papp Jancsi és a többiek mondásai rendsze­rint visszatükrözik a legszem­betűnőbb időszerű jelenségeket. A közélet ferdeségeiről, kiszö- gelléseiröl is sok vicc forog közszájon. Mint például Móric­ka éppen hagymát akart ven­ni ... és. Vagy: Kohnnak 15 rokona él külföldön és ... Egy­szer egy lord Csehszlovákiába érkezett és bifszteket rendelt.. A viccek és a humor általá­ban, xigy látszik, mindenütt egyformán születik. Magyaror­szágon az utóbbi időben való­ban érdekes vicceket mesélnek. Rögtön hozzáfűzhetnénk, hogy a viccek túlnyomó részben po­zitívak. Budapesten a Martinéin té­ren találkoztam egy igen kelle­mes, rokonszenves növel, aki a viccgyártás, hogy úgy mond­jam igazgatóságán dolgozik — kozmetikai szalonban. Lindner Katival jó néhányszor találkoz­tam. A férjével együtt meghí­vott a 43. születésnapjára is. A Margitszigetre egy nyári vendéglőbe egy pohár bor mel­lé. No és természetesen sorra- kerültek a legújabb viccek is. — Ugye most már nálunk valóban eredetiek a viccek, de a heccviccek már kimentek a divatból. A iá politikai vicce­ket — amelyeket régebben csak a pult alatt adtak egy­másnak tovább az emberek, ma már a rádióból, a TV-böl vagy a kabaréból ismerik. A hecr.e- lés ellen heccelni? Minek? An­nak semmi értelme. De a jó politikai vicc az bizony gyak­ran segít a hibák eltávolításá­ban. Hogyha valamilyen hibáról már nyilvánosan beszélnek, ak­kor feltétlenül megtalálják az utat az eltávolításához is. Pél­dául mennyit elégedetlenked­tünk már, hogy nem mehet­tünk külföldre. Na és most? Nem állítom, hogy ma csakis azért ut(ízhalunk, mert annyi viccet gyártottunk. Az, hogy utazhatunk, természetesen ösz- szefügg a magyar politikával. Szó, ami szó, ma már tetszé­sünk szerint mehetünk külföld­re. (A férj megerősíti felesége állításait és az érdekesség ked­véért még hozzáfűzi: ismerő­seim közül, akik eddig nyugat­ra mentek, még senki sem ma­radt ott. Ellenkezőleg, renge­tegen jönnek haza, még olya­nok is, akik 56-ban disszidál­tak ) A születésnapi vacsoráról so­kat beszélhetnénk, rosszmájú lennék, ha azt állítanám, hogy unalmas volt. A vendéglátókat mégis olyan konvencionális kérdésekkel, leptem meg, ame­lyekre rendszerint csak téma hiányában fanyalodnak az em­berek, hogy megmentsék a kí­nos csendet. No és hogy viselkedtek a gyerekek? Lindnerné fiára és az 56-os évekre céloztunk. S ha már addig is annyi mon­danivalónk volt, hogy szinte kapkodtunk, most még inkább alig győztük a mondanivalók­kal. Az anyák nemzetközi vi­szonylatban is mind egyfor­mák. — Már hét felé járt az idő és Andris még mindig nem jött haza. Nyugtalankodtam, mert ilyenkor már mindig hazajött a fiú, mindig pontos volt. ide­gességem egyre fokozódott és amikor végre késő éjjel mégis hazajött, rögtön észrevettem, hogy valami nincsen nála rend­ben. Állítólag valami felvonu­lás miatt nem tudott átkerülni a túlsó oldalra s a menetelük közül valaki odaszóll: magyar vagy? Persze, felelte Andris. Akkor gyere velünk. — Láttam, — mesélte tovább — hogy ledöntöttek Sztálin szobrát. Anyu, pont az ellen­kezőjét mondták mindannak, amire minket az iskolában ta­nítottak. Lefektettem a fiamat és bol­dog voltam, hogy épkézláb főtt haza. ják a jelentkezőket. Már nem hangoztatják azt, hogy a kom­munisták mások, mint az át­lagemberek. Következetesen a lenini útra tértek. Az ember azonban természe­ténél fogva és a személyi kul­tusz időszaka óla különösen bizalmatlan lény. És így lép- ten-nyomon azt a kérdést tet­tem fel különösen a fiatalok­nak, hogy mi a véleményük a magyar kormány politikájáról. Főleg az érdekelt, hogy a ha­Laky András Sok gyerek nyomonveszett tározótokat a hétköznapi élet- annak idején. Rettenetes volt. ben hogyan teljesítik. Andris még iskolaköteles, /beszéltem idősebbekkel is, azután a főiskolára szeretne ” akik már tudnak össze­jutni. Felvillant bennem, hogy hasonlítani. Az új gyakorlat a a régi gyanús módszerek sze- főiskolákra való felvételnél is rint elég lenne, ha akkoriban érvényesül. A felvételnél a tár­valaki látta volna. Rögtön el- sadalom pontosan mérlegeli, lenforradalmárnak minősítenék hogy megfelel-e vagy sem. És és máris akadályokat gördíte- ez mindenkire vonatkozik. Hi- nének eléje. De a Kádár-kor- szén tanulni akarnak a fiatal mány érzékeny pártpolitikája munkások, a földművesek, min- egész más úton halad. A párt denki. Vajon a mérce fokai Vili. kongresszusának határo- mindenki számára egyformák? zatából, no meg a l'Humanité- Lejegyzek néhány érdekesebb ben megjelent Kádár-interjú- beszélgetést, bői is világosan láthatja a~ irányelveket. A párt bizalmat helyez a pár ionkívüliekbe. Me­részen szabadon engedte a po­litikai foglyokat. Elmélyült a kritika. A főiskolákon már nem az osztályeredet szerint bírál­Szemes Mihály Ha valamikor is elképzeltem, hogy a megújhodás korszaká­ban milyen lehetett egy tanár, akkor Szemes Mihály tökélete­sen fedi az elképzelésemet. Ar­ca hosszúkás, szemüveget hord, kis bajusza van. Fellépése sze­rény, névjegyén ez áll: peda­gógus. — A származásom — hogy ügy mondjam jó — félig mun­kás, félig pedig paraszt család­ból származom. Azt is tudom, hogy az elmúlt években az ilyen származást alaposan ki­használták. Ilyen a származá­som — így hát a felvonulás élén haladok — ez a filozófia azonban egy cseppet sem tet­szik nekem. A legeredetibb meg az voll, hogyha valakinek nem voltak „jóeredetű" szülei, ak­kor a családfa távolabbi ágához kellett nyúlnia, hogy káder­szempontból egy megfelelő ük­anyát találjon. Igaz, a köztár­saság első éveiben helyes és szükséges is volt, hogy a mun­kás- és parasztfiataloknak megkönnyítsék az útját az egyetem kapui felé. Ma azon­ban a fiatalok politikai színvo­nala már majdnem egy szinten mozog. Ezeket a fiatalokat már az igazságos társadalom neveli. Ötvenhatban min! diákok szid­tuk a Győry Szálló volt tulaj­donosát. aki nyugatról villám­gyorsan itt termett és minket kidobott volna a diákszállóból, ha ahhoz elég ideje lett volna. És látod, az egész magyar if­júság ilyen ideológiai iskolán ment keresztül. Az alapfokú iskolában tanítok, megfigyelhe­tem a gyermekek politikai fej­lettségét. Nagyon helyes, ha most a főiskolai felvételi vizs­gánál a jelentkezőket minden oldalról alaposan megvilágít­ják. Hisz ez nálatok is igy van bizonyára. Remélem, hogy al­kalmam lesz a ti vizsgáitokkal is megismerkednem, mert a prágai egyetemen a cseh nyelv­re szeretnék beiratkozni. A reá váró vizsgákat akartuk megünnepelni, s ezért együtt merültünk el a Balaton 27 fo­kos meleg vizében. A 19 éves Laky András, ki tudja miért, azt a benyomást tette rám, hogy ö a Sherlock Holmes a maturatablón. Föld­váron a kávéházban találkoz­tunk, néhány órát töltöttünk együtt. s amikor elváltunk, még akkor is ottmaradt a sza­va. András ugyanis Főnix pipa­dohányt szív. — Á derby — az érdekelt mindig a legjobban. Apám földmérnek, és így a családban természetessé vált számomra, hogy a mezögazdsági techni­kumra járjak. Ahol bizony több kudarc éri. A végén azonban mégis jó eredménnyel fejeztem be az iskolát, elhatároztam, hogy tovább tanulok és a főis­kolára megyek Apám azt mondta, hogy mentek dolgozni, így kerültem a talajjavításhoz. Es tudod, mi érdeleit a leg­jobban? A talajjavítási mun­kálatok jobban lekötötték fi­gyelmemet, min* a lovak. Az üzem bejelentett a főiskolára készülök közé. Néhány nap múlva lesz a felvételim. Ide nézz, itt van a régi elrontott kérdőív. (A szerző megjegyzé­se: a kérdőív terjedelme egyet­len egy oldal.) Hál Istenek ma már csak ilyen rövid kérdőíve­ket nyonitatnak. 1/isszavonom előbbi meg­“ jegyzésemet. Á. dehogy, Laky András nem Sherlock Holmes, hanem Salinger regé­nyének Holden nevű alakja. Megbeszéltük Andrással, hogy a sikeres felvételi után kirán­dulást teszünk a Dunán. Való­ban találkoztunk. — Na igen, a vizsga nem volt valami könnyű, valóban alaposan próbára tetiek, ren­geteg gyakorlati kérdést tettek fel. De hiszen én ezekkel a kérdésekkel tisztában vagyok, hiszen már egy éve dolgozom kint. És megjegyzem, egész éven át egyetlen egy hibát sem követtem el. A vizsgáztatók alaposan kiforgattak, de fel­vetlek és ez így van rendjén. Rögtön együtt ugrottunk volna be a Dunába, de hajóról leugrálni tilos. — Vajon mi a véleménye az új magyarországi életről? Kán Imre, akiről nem állít­hatom, hogy partizán-külseje van, ezt felelte: Ma Magyaror­szágon nagyon jól élnek az em­berek. Jobban, mint valaha. Minden szépen fejlődik. Néha azt is mondják, hogy az ellen- forradulom meggyorsította a fejlődést. Pedig nincs így, Nyu­godt. egyenes úton már sokkal messzebb lennénk. Akkoriban rengeteg hibái követtek el, s a lakosság egyik része követelte, hogy távolítsák el a hibákat, A nyugat kihasználta a helyze­tet és halászni akart a Zava­rosban. Sokan elsodródtak, de ma már csak nevetnek, mint valami viccen. S ha már a viccekhez érkez­tünk és most elolvasom, hogy az elején mit írt mi, azt látom, hogy egyetlen egy magyar vic­cet se jegyeztem fel. De hiszen nem is a viccekről, hanem arról Van szó, ami a viccek mögött rejlik Ford,: M. M. ÚJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratisl ava, Pražská 9. — Telefon 445 -41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni lenet minden postán. — Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Urad útján lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jindŕišská ulica 14. — vývoz tlače. K—05*31326

Next

/
Oldalképek
Tartalom