Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-15 / 2. szám
PÄRKÄNÝ ANTAL A Fekete-tengertől a Vörös-tengerig 3. Azóta is sok vért oldott fel a Dardanellák vize. Az örökké felújulé jogfolytonossági vitáknak végül is az 1936-i mon- treux-i egyezmény vetett véget. Az áthajőzást valamennyi állam személyszállító és kereskedelmi hajói számára szabaddá tették. A GÖRÖG MONDAVILÁG HELYEIN A Dardanellák bal partján levő kisázsiai Trója létezését hosszú időn át kitalált mesének hitték. Felvethetnénk a kérdést: szabad-e eldobni olyan mondákat, amelyeknek a meseszerű buroklehámozása után még nem jártak a végére? Szubjektív véleményem szerint a tagadó válasz a helyes, bár a túlzott hiszékenység sok logikátlanságnak, fél- resiklott kutatásnak és ehhez hasonló más bajnak volt már okozója. Még a fellegekbe nyúló Olimpuszról kormányzó Zeusznak is nagyon sok gondja-baja lehetett a mondák szereplőivel, a gyakorta civakodó, csínytevő istenek, félistenek és a különféle jó és rossz tündérek népes családjával, nem utolsó sorban pedig magukkal az örökké elégedetlen emberekkel. A trójai háború mondájából 'úgy tudjuk, hogy a szépségéről híres Helena elrablása fangosan megépített faló? — az talán most nem is lényeges. A görögökről köztudomású, hogy páratlan gazdaságú mítoszokban, mondákban örökítették meg a legrégibb múltRégl, omlófélben lévő erődök a Dardanellákban okozta az ókor egyik leggazdagabb városának a vesztét. Hogy Zeusz és Léda lánya volt-e Helena és, hogy az ostromnál szerepelt-e a furNAGY ÉLÉNKSÉG VÁLTOTTA FEL a karácsony és az újév nyugalmát a diplomáciában. Ojabb érintkezésfelvételre került a sor a szovjetunió és az Egyesült Államok között, Kuz- nyecov szovjet külügyminiszter-helyettes Kennedynél tett látogatása alkalmából. Szokatlanul nagy a sürgés-forgás Nyugat Európában is. Schröder a hét elején két napot töltött Londonban; lord Heath Brüsszelbe utazott, hogy képviselje Angliát a Közös Piac miniszteri tanácsának hétfőn megnyílt ülésén. Párizsban Adenauer látogatását várják, Rómában Macmillanét, Bonnban pedig az amerikai Beliét. Ezek az eszmecserék Anglia Közös Piacba való belépése, az Egyesült Államok által javasolt atlanti atomerő és a Párizs—Bonn tengely, valamint a Róma—London „ellentengely“ körül forognak. A tanácskozások sűrűsége és a sajtó által biztosított kísérőzene komor hangvétele jelzi, hogy a gazdasági, katonai és a gyarmatosítással összefüggő kérdésekben (Kongó) súlyos nézeteltérések dúlnak a nyugati világban. A DIPLOMÁCIÁI TÁRGYALÁSOK KÖZÜL a legnagyobb érdeklődés a Kennedy - Kuz- nyecov találkozót előzte meg. Az angol lapok egyöntetűen arról írnak, hogy a szovjet- amerikai párbeszédet ezen a hullámhosszon Washington kezdeményezte. A Daily Telegraph szerint a kubai kérdés „mellékvágányra tolása“ után a Fehér Ház a másutt mutatkozó feszültség enyhítésének lehetőségei iránt érdeklődik. A Times azt hangsúlyozza, hogy Kuznyecov meghívása beleillik Kennedy politikájába, amelynek egyik fontos eleme: új csatornák megnyitása a Szovjetunióval való érintkezésben. A londoni lapokból kiolvasható egy olyanfajta aggodalom is, hogy a Washington—Moszkva párbeszéd megélénkülése folytán Londonnak egyre kisebb szerep jut majd a világ sorsának intézésében. Ezt a nézetet alátámasztja az U. S. News and World Report legújabb számának egy cikke. Eszerint „az Egyesült Államok a jövőben sokkal határozottabban és keményebben fogja érvényesíteni akaratát szövetségeivel szemben.“ Válaszul a Daily Mail „Milyen szemtelen ez a Kennedy“ című cikkében az elnök és tanácsadóinak ijesztő kegyetlenségét és könyörtelenségét ostorozza. MIKÖZBEN WASHINGTON ÉS LONDON ekként „enyeleg", Párizs hivatalos köreit a Franciaország elszigetelésére irányuló angolszász machináció rémlátása gyötri. Az elmúlt szerdán ülést tartott a francia minisztertanács. Megfigyelések szerint igen kedvezőtlen hatást tett a miniszterekre az a londoni bejelentés, hogy ha Angliát két hónapon belül nem veszik fel a Közös Piacba, lemond a csatlakozásról, de Párizsra hárítja a felelősséget. Az Aurore ezzel kapcsolatban azt írja, hogy „a nagy tét most • Nyugat-Németország.“ Londonban úgy nyilatkoznak, hogy Schrödert sikerült megnyerni az angol csatlakozás ügyének, de Bonnban tartózkodnak minden kommentártól. Párizs viszont bízik benne, hogy Adenauer kitart de Gaulle mellett. A görög kormány határozata, mely szerint további 300 millió drah- mával emelik a 63-as év hadikiadásait, óriási ellenszenvet váltott ki a diákság körében. A diákság az iskolai költségek fedezésére szánt ösz- szeg 15 százalékos felemelését követeli. Athénben és számos kikötővárosban a diákság hatalmas tömegei tüntettek a kormány intézkedései ellen. Képünk az egyik ilyen demonstrációról készült. jukról való elképzeléseiket, emlékeiket. Ezeket századokon át nem rögzítették írásban, csak énekekbe, versekbe foglalt élő szájhagyomány közvetítette az öregeket felváltó újabb és újabb generációkkal. Homérosznak — az Iliász és Odisszea költőjének — sokat köszönhet a művelt emberiség azért, hogy összegyűjtötte ezt a hatalmas és szép mondái anyagot. Sokáig ezt a művet is, mint a többi görög őstörténeti mondát, a tudományos kutatás szempontjából teljesen értéktelen forrásnak tartották. Nem így vélekedett Schlie- mann, a kalandos életű, szegény inasból lett híres német archeológus, aki kedvenc gyermekkori olvasmányának, az Iliásznak az alapján elindult megkeresni a mesebeli várost. A BETELJESÜLT GYERMEKKORI ALOM Az ásatások eredményei bámulatba ejtették a világot. Bebizonyosodott, hogy Trója városa létezett. A feltáró munkát kisebb-nagyobb megszakításokkal még most is folytatják. A megtalált edények, fegyverek és a romok alól napvilágra került kincstár műzeo- lőgiai értéke szinte felbecsülhetetlen. Schliemann egy csapásra nemcsak gazdag, hanem a világ egyik legérdekesebb embere lett. ODISSZEUSZ NYOMÁBAN Kihajóztunk az egyre szélesedő kijáratú Dardanellákból és mögöttünk hagytuk — az általam is újból „felfedezett“ — Tróját. Hirtelen délnek fordultunk és nemsokára már ott cikcakkoztunk az Égei-tenger szigetei között. Errefelé vitorlázott a trójai háború után az eposzhős Odisz- szeusz is, csakhogy útja kissé körülményesebb és főleg a mienknél több időt vett igénybe. Nyilván akkor még nem voltak utazási irodák, no meg hát sok dolog másmilyen volt. Nem tehetek róla, de minden bámulatos kalandját, még a csodálatos szépségű szirének csábításának visszautasítását is inkább elhiszem, mint azt, hogy harminc évig tartó bolyongás után bosszút kellett állnia a feleségét — Pénelopét, az asszonyi hűség mintaképét — még annyi idő után is szerelmükkel üldöző, szemtelen kérőkön. Ámbár, ha Schliemann is így tamáskodott volna, akkor talán sohasem látjuk meg Tróját! Bizony — most vettem észre — itt egy kis ellentmondásba kerültem önmagámmal, hiszen a korábban kifejezett „szubjektív“ véleményem más volt?! Lehetséges, hogy valamiféle kielégítetlen kíváncsisággal párosuló irigység kerített hatalmába, mert az egyik szigeten sem láttam felém integető sziréneket. Hagyjuk inkább az okfejtést. Talán ez a sok ógörög monda végül mégiscsak megárt az embernek! (Folytatjuk) Ahova köztársasági elnökünk ellátogat A 350 ÉVES HOLLAND ezer km2 területén közel még gyermekcipőben jár, URALOM alól 1945-ben felszabadult Indonézia, egyre fontosabb szerepet tölt be a nemzetközi politikában. A 90 millió lakost számláló köztársaság 1,491.564 km2-en terül el. Köztársasági elnöke Ahmed Szukar- no, aki már kétszer járt hazánkban nemcsak népének elismert vezetője, hanem az aktív semlegesség politikájának is elismert híve. A gazdag természeti kincsekkel és jó termőföldekkel rendelkező délkeletázsiai ország egyre gyorsabb ütemben gyarapítja a hosszú gyarmati uralom folytán elmaradt népgazdaságát. Természeti kincsei közül számottevő a nafta, mely fontos szerepet tölt be Távol-Keleten. A világ kaucsuktermésének 37 százalékát szintén a szigetország produkálja. Köztársasági elnökünk elkövetkező délkelet-ázsiai első útja Indonézia. AZ EGYKORI FRANCIA GYARMAT, melyet 80 évig a francia imperializmus bitorolt, békeszerető politikájával szintén kivívta nemcsak Délkelet - Ázsia népeinek elismerését, de a békeszerető népek tiszteletét is az egész világon. A kambodzsai királyság 181 6 millió lakos él. A gyarmati örökség még mindig érezteti hatását az ország gazdasági életében. A na- gyobbára sík területű ország termőföldje alkalmas a rizs és a cukornád termesztésére. Ipara, mint minden volt gyarmatnak, alig számottevő. A békés egymás mellett élés politikáját hirdető állam nem egy esetben volt kitéve a szomszédos Thaiföld és Dél-Vietnam amerikabarát vezetői provokációinak. A 677,950 km2-NYI TERÜLETŰ Burma 1948 óta köztársaság. Az egykori angol gyarmat lakosainak száma 21 millió. A köztársaságban 15 év alatt sor került a bankok és a közlekedés államosítására, ugyanakkor végrehajtották a földreformot is. Burma aktív semlegességi politikája elismerést nyer a világ békeszerető népeinek nagy családjától. És nem véletlen, hogy éppen bur- mai politikus került az ENSZ főtitkári székébe. Gazdag termőföldjeinek főterméke a rizs, egyúttal az ország főexport-cikke is. A legjobban kihasznált természeti kincs a nafta, de számottevő ólom, wolfram, uránium és egyéb ásványi kincsei is vannak. Ipara mely még nem képes az ország természeti kincseinek feldolgozására. köztársasági elnökünk délkelet-ázsiai útján megtekinti a Vietnami Demokratikus Köztársaságot is. A 164.103 km2 területű köztársaság tagja a Szocialista tábor nagy családjának. Az ország 16 milliónyi lakosa marxista pártjának vezetése alatt a szocializmus építésének útjára lépett, mely egyre jobban befolyásolja a kettéosztott Vietnam déli részének lakosságát is. Dél-Vietnam népe ma partizánháborút folytat az egykori francia gyarmatosítókat felváltó Amerikai Egyesült Államokat kiszolgáló rendszer zsoldosai ellen. A Vietnami Demokratikus Köztársaság sokat tett elmaradott népgazdaságának fejlesztéséért. Élvezve az egész szocialista tábor hathatós támogatását gyors ütemben rakja le a szocializmus alapjait, mely kétségtelenül hatást gyakorol nemcsak a kettéosztott ország déli részére, de a többi délkelet-ázsiai népekre is.-ny dBÁBUK „Divatjamúlt áruk végeladása mélyen leszállított áron!“ — Ez a felirat díszelgett napokon át Őfelsége II. Erzsébet egyik udvari ruhaszállítójának londoni kirakatában, három olyan viaszbábura tűzve, amelyek divatjamúlt öltönyökbe voltak bújtatva. Egy élelmes újságíró, az Observer című lap munkatársa „felfedezte“, hogy a bábuk arcvonásai nem a szükséges és minden kirakatból jól ismert bárgyú reklámmosolyban úsznak, hanem inkább megdöbbentő hasonlatosságot mutatnak Kennedy elnökkel, Macmillannel és a királynő férjével ■ Udvari szállító bábuiról lévén szó, a főudvarmesten hivatal cilinderes urai kivonultak, hogy a bábuk bevonására bírják rá az előkelő kereskedőt. Mire azonban a tisztes urak a kirakat elé értek, az óvatos és címét féltő textiles eltüntette inkriminált reklámfiguráit. Az ügy tehát rendbe jött volna, ha nem derül ki, hogy a bábukat egy francia cég éppen 450 példányban helyezte el a szigetországban. A moszkvai Pravdában e napokban „A béke és a szocializmus nevében megszilárdítjuk a kommunista mozgalom egységét“ címen átfogó cikket olvastunk. A cikk feleletet ad azok számára, akik hazárdul játszanak a békével és éket igyekeznek ütni a kommunista mozgalomba. Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország és Olaszország kommunista pártjának kongresszusaira jellemző volt, hogy felléptek Kína Kommunista Pártjának küldöttei ellen, akik védelmükbe igyekeztek venni a mai albániai vezetőket. Nem véletlenül történt. Az albán dogmatikusok annyira eltávolodtak a kommunista pártok közös irányvonalától, amelyben az 1957-es és az 1960-as tanácskozásokon állapodtak meg, hogy a béke ellenségeinek álláspontjára helyezkedtek és most a munkás- mozgalom egységére törnek. Eltérő nézeteik különösen a karib-tengeri válság idején váltak veszélyessé. A moszkvai tanácskozások határozataitól eltérően azt állították, hogy az atomháború nem is olyan borzalmas, a mostani fegyverek csak „az imperialisták“ és a „reakcionáriusok" véleménye szerint szörnyűek, továbbá, hogy az atombomba „papírtigris“. A karib-tengeri válság idején állásfoglalásukkal nemcsak, hogy nem támogatták a Szovjetunió azon igyekezetét, hogy a forradalmi Kubát védelmezze és a békét megmentse, hanem a valóságban azonosították magukat az imperialisták céljaival, hogy: kirobbantsák az atomháborút és a Szovjetunió, valamint az EgyeAz elmúlt napokban japán bé keharcosok látogattak el hazánkba. Lidice megtekintése után az ország számos más városát is meglátogatják. VÁLASZ! sült Államok között az ellentéteket szítsák. A válság békés megoldásával — amely a Szovjetunió békés politikájának köszönhető, nem értettek egyet, sőt a helyzetet olybá igyekeztek tüntetni, mintha a Szovjetunió meghátrált volna az imperializmus előtt és mintha „második München“ jött volna létre. Nem tetszik nekik, hogy gyakorlatban a békés együttélés politikája érvényesül és a veszélyes válságot, amely millió és millió ember atomhalálának veszélyét jelenthette volna, kölcsönös megállapodás alapján oldották meg. Azt vetik fel, hogy az imperialistákkal kötött megállapodásokban hinni nem lehet. Állásfoglalásuk alapján arra a megállapításra jutunk, hogy véleményük szerint a vitás kérdések csakis háború útján oldhatók meg. A marxisták-leninisták úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a szocialista országok ereje lényegesen megnövekedett és így az imperialisták kénytelenek számításba venni ezeket az erőket, ezért tehát rá lehet őket kényszeríteni arra, hogy kötelezettségvállalásaikat betartsák. „Az emberi életekkel való kockázatos játékban“ — hangsúlyozza a moszkvai Pravda cikke — „egyes emberek cinikusan bátorkodnak felülemelkedni azok fölé akik százmilliók életét védelmezik és ezeket a bátor harcosokat gyávasággal és elpuhultsággal merik yádolni. Éppen azért, mert a kommunista államférfiak felelősek a népek és az államok sorsáért, sőt a szocialista világrendszer sorsáért is“. A dogmatikusok egységbontó igyekezetét a legjobban az a tézis bizonyítja, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban létezik-e „ideiglenes többség“, amely ragaszkodik a hibákhoz és egy „ideiglenes kisebbség“, amely energikusan a békét védelmezi — s ezek volnának ők. A kommunistáknak nincs szükségük arra, hogy „többségre“ és „kisebbségre“ osztódjanak, hanem egységre van szükségük, és ezt akarják megvédeni, mert ez a kommunista mozgalom legfelsőbb törvénye, ez a kommunista mozgalom legjellegzetesebb vonása és •bben különbözik a reformistáktól. Hogy kinek szolgáltak a dogmatikusok, azt a legjobban a burzsoá lapok kommentárjai bizonyítják. Ezekből rosszindulatú káröröm csendült ki afelett, hogy egyfelől a világ kommunista mozgalma, másfelől az albániai vezetők és követőik között nézeteltérések merültek fel. A kommunisták, a haladó és békeszerető emberiség azonban jól tudja, hogy milyen időket élünk ma és ezért kellőképpen értékeli a Szovjetunió békeigyekezetét, és ezért semmiféle „papírtigris“ elméletekkel nem lehet eltéríteni a kitűzött útról.
