Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-17 / 50-51. szám
John F. Kennedy egyik utolsó fényképe hivatali dolgozószobájában. A képen alul a moszkvai atomcsend szerződés egyik eredeti angol nyelvű példányának fényképmásolatát látjuk. Kennedy a szerződés aláírásakor tizenhat töltőtollat használt, melyet a körülötte álló minisztereknek és szenátoroknak adományozott. A megajándékozottak vajon fogják-e követni a meggyilkolt elnök politikai irányvonalát. ulolsé havmittc perc így halt meg Kennedy Mit tettek az orvosok a dallasi kórházban, hogy megmentsék az amerikai elnök életét? Hogyan tellek John Fitzgerald Kennedy életének utolsó percei? Kik voltak mellette a halála percében? — erről Irt a New York - Herald Tribune-ban Jimmy Breslin. „A mi országunk — Írja Kennedy elnök meggyilkolásával kapcsolatban a New York Herald Tribune című lap, — az intézményeink stabilitására büszke. A politikai pártok szerepe a választások eredménye és nem államfordulatok következtében váltakozik. Azzal ellátjuk magunkat, hogy az Egyesült Államok politikailag fejlett ország. Es ennek ellenére John F. Kennedy a hetedik elnökünk, aki ellen merényletet követtek el. A negyedik elnök, akit meggyilkoltak.“ Amerikai elnök ellen első eset- ,ben 1835 január 30-án követtek el merényletet. Amerika abban az időben még visszamaradt, őserdőkkel borított ország volt. Egy munkanélküli szobafestő lőtt rá ANDREW JACKSON elnökre, amikor az elnök egy képviselő temetésén a kapitolium erkélyen állt. A merénylő elmebeteg volt és az áldozatát nem találta el. Egész jelentéktelen incidensnek minősítették. A politikai okokból elkövetett merényletekre csak akkor került sor, amikor Amerika már fejlett ország lett. Egy hétre rá, hogy Észak és Dél között az Ap- pomalo melletti fegyverletétel után a déli hadsereg beszüntette a tüzelést LINCOLN ABRAHAM, a másodszor megválasztott elnök felesége és egy ezredes kíséretében Washingtonban meglátogatta a Ford Színházat. Tom Taylor — egy másodrendű amerikai szerző, „Amerikai rokon adták elő. Igénytelen vígjáték volt, és az elnöknek azon az estén —' I860 április 14-én — nem volt kedve a színházba menni. A felesége azonban azt szerette volna, hogy férje kissé pihenjen és szórakozzon. Az elnöki páholyt a titkos rendőrség altisztje, John Parker őrizte Ő is szerette volna látni az előadást és ezért nyugodtan távozott Előadás közben egy elegánsan öltözött férfi lépett az őrizetlen páholyba és pisztolyával az elnök felé célzott. Lincoln azonnyomban összerogyott. John Wilkes Boath, a híres Edwin Boath színész fivére volt a gyilkos. A tervet alaposan kidolgozta, színész létére jól ismerte a ki- és bejáratokat, lovakat, készített elő, a merénylet elkövetése után lóháton akart megszökni. Délfelé tartott remélte, hogy ott majd elbújhat. Elfogatására 25.000 dollár jutalmat írtak ki. Katonai egységek Virginiában egy elhagyott szénapajtában fogták el és a keletkezett lövöldözés folyamán holtan terült el. • Társait összefogdosták és felakasztották. Lincoln meggyilkolása Európa- szerte mély benyomást keltett. A meggyilkolt elnök tetemét Washingtonban különvonattal szülővárosába az Illinoit állambeli Springfieldbe vitték át — az állomásokon mindenütt ezresekre menő tömegek várakoztak arra, hogy Lincolnt utolsó útján elkísérhessék. Hét merénylet története kell félni.“ Az elnöki emelvényen állt Antonin Cermák a chicagói polgármester is. A tömegben ott tolakodott Giuseppe Zangara, olasz származású anarchista is. Azt hitte, elég ha elsüti fegyverét, az amerikai nép máris forradalmat követel, eltávolítja a kormányt és egy új szabad társadalom kerül uralomra. Amikor revolverét előrántotta, egy fiatal A. Lincoln Tizenhat évvel később 1831 július 2-án történt, hogy a republikánus pártbeli ohíői születésű JAMES A. GARFIELD amerikai elnök éppen szabadságra készült, amikor meggyilkolták. A washingtoni állomáson a vonatra várakozott. Hirtelen pisztoly dördülés hallatszott — az elnök pedig „Uramisten, mi történik? felkiáltással összerogyott. Átvitték a című darabját kórházba, ahol 2 hónap múlva — szeptember 19-én halt meg. A merénylőt Charles J. Guiteau személyében fogták el. Kihalgatásánál kisült, hogy az egyik minisztériumban állás iránti kérvényt nyújtott- oe, s miután elutasították — bosszút akart állni. A Potoma- ca folyó partján gyakorolta a céllövészetet. A merénylőt elítélték és kivégezték. Garfield elnök a republikánusok soraiból került ki és a polgárháború után igen átlagos elnöknek bizonyult. A főcélja az volt, hogy segítse a rohamosan fejlődő ipart a polgárok meggazdagodását és a vállalkozók korrupcióját a mai multimilliomosok vagyona ebből az időből származik. Elmúlt további 20 év és 1901 szeptember 6-án újabb merényletet követtek el WILLIAM MAC KINLEY, az akkori amerikai elnök ellen. A merényletet New York államban — a Niagara vízesések közelében a bufíalói pánamerikai''kiállításon követték el. Az Egyesült Államok történetében igen mozgalmas évek voltak ezek. A hatalmas munkássztrájkokat a rendőrség karhatalma és a gang- szterekből erre a célra szervezett csapatok sem tudták elnyomni. A Mac Kinley a bankok és a monopolisták hű szolgája volt. Az ő elnöksége idején lépett be az Egyesült Államok az imperializmus korszakába és a Spanyolországgal folytatott háború után megszállták Kubát és a Fülöp szigeteket. Mac Kinleyt Mark Hanny clevelandi milliomos pénzelte, aki az amerikai történelem lapjaira mint „president maker“ - „elnök-gyártó“ írta be magát. Mac Kinley, aki a spanyol háború elején azt az ígéretet tette, hogy a Fülöp szigeteknek abban az esetben, ha felszabadul a spanyolok alól, megadja az önállóságát, amikor a szigeteket megszállta azzal mentegetőzött, hogy ezt isten sugallatára tette. Amikor az elnök a kiállítást megnyitotta és amerikai szokás szerint mindenki hozzáléphetett és kezet foghatott vele — a vendégek sorában ott állt egy Leon F. Czolgosz nevű lengyel származású anarchista is. Jobb kezét zsebkendőbe göngyölte, mintha fájna. A kötés alatt revolvert rejtegetett. Amikor az elnökkel való kézszorításra került volna a sor, egész közelről az elnökre lőtt Mac Kinley egy hét múlva halt meg. Utána Theodore Rooseveltet választották meg az Egyesült Államok elnökévé, az imperialista politika ezekben az években csúcsosodott lei.. Czolgosz a villany»- székben fejezte be életét. A newyorki nagy tőzsdekrachok után 1929-ben kezdődött Amerikában a legnagyobb gazdasági w MacKinIev válság. ‘ J A republikánusok „örök pros- törékeny nő nekiment és a fegy- perity”-t ígértek — de az ígéret *Vert ki akarta csavarni a kezéből. ............•• • . A revolver azonban elsült és A. jáp" < Čermákot találta el, aki sebeibe-J? .. y belehalt. Zangorát kivégezték. ä TRUMAN elnök 1950 november akar feküdni, amikor lövötdözéelötti őrséget két férfi támadta meg. be akartak hatolni a házba. nemzet párt tagjai voltak, akik ^az Több olyan embert tartóztattak le, akik azzal fenyegetőztek, hogy Eisenhower és Kennedy ellen merényletre készülnek. 1960 decemberében Floridában elfogtak egy Richard Pavlick nevű 75 éves nyugalmazott póstahivatalnokot, aki az elnököt és saját magát is a levegőbe akarta röpíteni, mert Kennedyt állítólag törvényellenesen választották meg. Életét egy elmegyógyintézetben fejezte be. A merényletek tehát fontos helyet töltenek be a világ „legren- dezettebb és legdemokratikusabb“ országának politikai életében és az 1963 november 22-i tragikus napon érték el csúcspontjukat. (ford. M. M.) J. A. Garfield csakis munkanélküliség, száz és százezer munkanélküli, kétségbeesés — az öngyilkosságok sorozata követte. Az 1932-es novemberi választásoknál FRANKLIN D. ROOSEVELT, a demokrata párt jelöltje került ki győztesként, akit az amerikai történelemben a leghaladóbb gondolkodású elnöknek ismernek el. Az elnöki hivatal az akkori szokások szerint 1933 március 4-én kellett volna elfoglalnia. 1933 február 15-én Floridában egy nyilvános gyűlésen szónoklatokat tartott. Százezren a legnagyobb figyelemmel kísérték azt a férfit, aki ezt mondta a népnek: csak a saját félelmünktől A hívás megzavarta Maicol Perryt. „Dr. Tom Shires, ST AT" kiáltotta egy női hang a hangszóróba a Parkland Memorial Kórház büféjében. STAT balesetet jelent. Soha senki sem hívta Tom Shirest, a kórház fősebészét balesethez. És Shires, Perry főnöke nem volt a városban ezen a napon. Malcolm Perry ránézett a ropogós lazacra, letette a villát és a telefonhoz lépett. — Kennedy elnököt lelőtték. STAT — hallatszott a kagylóban. — Most viszik a baleseti műtőbe. Perry lehajította a kagylót, lefutott a lépcsőkön és berontott egy barna ajtón. A nővér az 1-es baleseti műtőre mutatott. Szűk szoba volt, szürkés, csempézett fallal, krémszínű mennyezettel. A szoba közepén egy alumínium hordágy állt, rajta az Egyesült Államok elnöke haldoklott. Egyetlen hatalmas lámpa világított az arcába. Kennedy kabátját, ingét és trikóját már levették. Egy orvos volt mellette, oxigéncsövet vezetett a torkába. A lélegzetét figyelték. Az elnök nem lélegzett. % Malcolm Perry lehajította sötétkék zakóját a földre. Kinyújtotta a kezét, egy nővér rásegítette a kesztyűt. —Az elnök — gondolta dr. Perry. — Nagyobb, mint elképzeltem. Meglátta a magas, sötéthajú asszonyt, a szilvakék ruhában. A szoknyája véres volt. Oldalt állt, a szürke csempefal mellett Nem könnyezett, az arca kemény volt. Így kellett maradnia: ezzel a mérhetetlen fegyelemmel. Jacqueline Kennedy nem akarta levenni a szemét férje arcáról. Malcolm Perry ekkor odalépett az alumínium hordágyhoz és nekifogott a reménytelen kísérletnek: megmenteni a haláltól az Egyesült Államok 35. elnökét. Kennedy melle nem mozdult. És nem volt semmilyen jele a szívverésnek. A seb a torkán, amelyen keresztül az egyik golyó a mellébe hatolt, kicsi volt és tiszta. A vér kifolyt már belőle. Túl gyorsan folyt ki. A második golyó a fej hátsó részébe hatolt és nagy sebet vágott. Mindkét lövés halálos lehetett. És a fej hátsó részén egy másik nagy seb is látszott: ahol kijött a golyó. Egy huszonötös kaliberű golyó, amikor kitör az ember testéből, hihetetlen roncsolást okoz. A fejből patakzó vér elárasztotta a padlót. Dr. Perry fel akarta vágni a légző csövet, hogy szabaddá tegye a levegő útját és oxigént vezessen a légcsőbe. — Azonnal kérem Clark, McClelland és Baxter doktort — szólt Malcolm Perry. És megkezdte a műtétet. Nem adott érzéstelenítést. John Kennedy nem érezhetett semmit. Az elnök fejének hátsó részén levő seb biztossá tette Perry számára: Kennedy semmiről sem tudott, arról sem, hogy lelőtték. Miközben Perry doktor a toroknál dolgozott, halkan azt mondta: — Szíveskedjék valaki a mellkas jobb oldalán egy csövet bevezetni. — Ez a cső kivezethette volna a vért és a levegőt a mellkasból, hogy megakadályozza a tüdő összecsuklását. Mindez néhány percig tartott. Az orvosok és a nővérek fel- alá jártak a szobában, beszélgettek, de dr. Perry nem emlékezett erre. Csak a torkot és: mellkast látta a hatalmas lámpa fényében, s amikor felnézett, csak a szilvakék ruhát látta és azt a rettenetesen kemény arcot, Jacqueline arcát, a szürke csempefalnál. Ahogy elkészült a levegőnyílással dr. Kemp Clarkra, a Parkland Kórház f óideg sebészére nézett, aki ekkor lépett be az ajtón. Dr. Clark rápillantott az Egyesült Államok elnökére, aztán Malcolm Perryra és ez a pillantás azt mondta Per- rynek, amit már úgyis tudott. Már nem volt rá mód, hogy megmentsék az elnököt. — Asszonyom, szíveskedjék kifáradni — mondta Clark Jacqueline Kennedynek. — Kint kényelmesebben el tudjuk helyezni önt. Csak az ajkak mozdultak meg. — Nem — felelte Jacqueline Kennedy. Most Perry hosszú ujjai végigsimították a mellkast, megpróbált némi szívverést kitapintani, vagy valami lélegzet - félét, de semmi. Csak az elnémult testet érezte, halvány és fehér testet az éles fényben . . és a vér tovább folyt. Perry mozdulatai meggyorsultak, nehogy kifolyjon minden vér. Aztán dörzsölni kezdte a mellkast. Valamit tennie kellett, hogy működésre serkentse a szívet. Nem volt ideje, hogy felnyissa a mellkast, és kezébe vegye a szívet, így a felületen kellett folytatnia a masszírozást. A hordágy magas volt, túlságosan magas. Dr. Perry lábujjhegyre állt. — Kérem, hozzon valaki egy zsámolyt — mondta. Alácsúsztattak egy zsámolyt. Ráült és tíz percen át dörzsölte a mellkast. Túl, a szoba egyik sarkában dr. Kemp Clark figyelte az elektrokardiogram- mot, van-e bármi jele, hogy a dörzsölés munkira készteti a szívet. Semmi jel sem volt. Dr. Clark elfordította a fejét az elektrokardiogrammtól. — Késő, Mac — mondta Malcolm Perrynek. A hosszú ujjak megálltak. Perry abbahagyta a masszázst. Leszállt a zsámolyról és hátralépett. Dr. M. T. Jenkins, aki az oxigénpalackkal dolgozott, a hordágy vége felé hajolt. Fehér papírlapot vett a kezébe és John Fitzgerald Kennedy arcára tette Az óra a falon délután 1 órát mutatott. 1963. november 22-e volt. Három rendőr ment le az 1-es baleseti mütő előtti hallba és megkért mindenkit, hogy menjen el az útból. De ez szükségtelen volt. Mindenki automatikusan félreállt, amikor meglátta a papot a rendőrök mögött. Oscar Huber atyának hívták. A hetvenéves ember sietett. Amikor belépett Huber atya, Malcolm Perry kiment a szobából. Emlékezett rá, hogy látta a papot, amikor az elhaladt mellette. És emlékezett, hogy még egyszer látta a szilvakék ruhát és a megdöbbentően kemény arcot, amikor kilépett az 1-es balesetei műtőből. A hallban belezuhant egy székbe. A szobában most minden Jacqueline Kennedyre és páter Huberre maradt. — Legmélyebb részvétem — mondta Huber atya. — Köszönöm — felelte Jacqueline Kennedy. Huber atya levette a fehér papírdarabot Kennedy fejéről, és megsímogatta az elnök homlokát. Jacqueline Kennedy a lelkész mellé állt, lehajtotta a fejét, kezét összekulcsolta, a szilvakék, a férje fejéből kiömlött vértől összefröcskölt ruhán. Az öreg pap felemelte a jobb kezét és imádkozni kezdett, úgy, ahogy a római katolikus lelkészek évszázadokon óta imádkoznak a halottaikért. — Si vivis, ego te absolvo a peccatis tuis, In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti, Amen. A pap azt mondta: — Ha élsz, feloldozlak bűneidtől az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében. Ámen. A lelkész a zsebébe nyúlt, egy kis olajfiolát vett elő. Az olajat jobb hüvelykujjára kente és keresztet rajzolt Kennedy elnök homlokára. Aztán újból megáldotta a testet és csendesen imádkozni kezdett. — Ö, adj Uram örök nyugodalmat neki — mondta Huber atya. — És az örök világosság fé- nyeskedjék neki — felelte Jacqueline Kennedy. Nem sírt. Huber atya tizenöt percig imádkozott. És Jacqueline Kennedy tizenöt percen keresztül hangosan együtt imádkozott vele. A hangja nem ingadozott. Nem sírt. Attól a pillanattól, hogy a golyó belevágódott férje fejébe, és az elnök arcra esett a kocsiban, volt valami az asszony viselkedésében, amely arra késztetett mindenkit, hogy beszéljen róla és tisztelje őt. Megdöbbent volt. De valahol a megdöbbenés mögött, látszott. tudja, így kell tennie, amikor az Egyesült Államok elnökét meggyilkolták. Eszerint cselekedett. És az a tény, hogy az elnök éppen a férje volt, csak még fontosabbá tette számára, hogy ott álljon, nézze őt, és ne sírjon. Amikor Huber atya befejezte az imát, az asszonyhoz fordult és megfogta a kezét. — Meg vagyok döbbenve. — Köszönöm, amit az elnökért tett... — mondta Jacqueline Kennedy. — Meg vagyok győződve róla, hogy a lelke nem hagyta el a testét — folytatta Huber atya. — Ez érvényes utolsó kenet volt. — Köszönöm — mondta az asszony. Röviddel péntek délután 1 óra után megcsörrent a telefon az Oneal temetkezési intézetben, 3206 Oak Lawn alatt. A hang a vonal másik oldalán gyorsan beszélt. — A titkosrendőrség beszél a Parkland Kórházból — hangzott. — Kérem, keressék ki a legjobb koporsójukat és tegyék fel egy autóra. Gondoskodjanak rendőri- kíséretről és jöjjenek a kórházba gyorsan, ahogy csak lehet. A koporsó az Egyesült Államok elnökének kell. Nagyon köszönjük. A hang eltűnt a vonalból. Oneal a könyvelőt, Ray Gleasont hívta. Egy munkás segített, hogy elővegyék a bronzkoporsót és feltegyék a kocsira. John Fitzgerald Kennedy számára.