Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-12-10 / 49. szám

Nálunk semmi sem történik

Századunk elején Francia- országban a helyzet a színház terén bizony nem volt valami örvendetes. A régi irányzatok már kihalófélben voltak, az újak pedig még nem kristályosodtak ki. Egy ilyen új irányzat képviselője Romain Rolland (1966-1044), aki mint drámaíró a realiz- I mus felé törekszik, s ebben J a szellemben írja meg nagy i ciklusát „A forradalom szín- I háza“ címen.

t Rolland elképzeléseinek í ellenkezőjét állította a ke- I vésbé ismert drámaíró Paul t Claudel. Kiindulópontja a I szimbolizmus volt, ugyan- j akkor konkretizálni akart,

• életre kelteni, s mindamel- ; lett megmaradt az idealista

♦ filozófia alapjainál.

i A század elején csak bi- I zonyos jelekből következOscar Wilde-vel. Átélte a XX. század minden irányzatát és karrierjét a második világháború után néhány évvel fejezte be. Mielőtt megkezdené drámaírói tevékenységét, regényeket, színházi és zenei kritikákat ír; ezenkívül játszott, rendé - zett, diszkúziókon vett részt és részletesen áttanulmányozta Ibsen müveit. Egyedül őt ismeri el tanítójának, mesterének. Könyvet ír „Az ibsenizmus lényege" címmel, amelyben Ibsen müveit analizálja.

Shaw első színmüvei az aktuális társadalmi problémákat fejtegeti, áttöróen kritikai jellegűek, s mindamellett humorosak. (Pl. „Warrenné mestersége" — 1894. „Az ördög cimborája" — 1897.) További fejlődésében többféleképpen mutatkozik be. Így például az első

Shaw: Az ördög cimborája. Madách Színház. 1958.

tethetünk a francia színház további fejlődésére. Ezeket a jeleket megtalálhatjuk Apollinairenél, aki alkalom - adtán a színház számára is írt. A korai francia „avantgarde“ egyik képviselője Alfred Jarry. A2 „Ubu" c. színmüve nagyszerű szatíra, melyben a kispolgárságot tűzi pellengérre.

Franciaországban az új irányzatok csak az első világháború után kerülnek előtérbe. Előkerülnek az antik témájú tragédiák, s végre eltűnnek a kasszadarabok és az ún. „bulvárjátékok". A francia drámaírók megkedvelték ezeket a tragédiákat és új színmüveket írtak antik témákra. Így születtek meg az új Antigonék, Medeák, Elektrák stb. Ezt a „divatot“ André Gide kezdte meg. Azonban ezekbe az antik témájú színmüvekbe modern filozófia és pszichológia keveredett. Ebben az irányzatban dolgozott Jean Cocteau és Jean Girau- doux is. Giraudoux (1882— 1944)

Szerencsére akadtak olyan színházi művészemberek, akik ezeknek a drámaíróknak a színmüveit gyakorlatilag realizálták. Itt kell megemlítenünk a francia „avant-garde“ atyját, a Théátre du Vieux Colombier megalapítóját, J agues Co- peau-t.

‘Beaty, Dullein, Pitoeff és. Jouvet, ez a négy avantgardista minden téren újító volt. Praxisban érvényesítették a német expresszio- nizmus egyes elemeit is. Még a klasszikus francia darabokat is modern felfogásban játszották (pl. Mo- liére korszerűen). Ez a négy művész új, modern irányzatokra alapította tevékenységét, amely már akkor nagy hatással volt más országok színházaira is és mely még a második világ'- háború után is hatalmába kerítette a színházakat. Ezt az irányzatot Franciaországban még ma is megtalálhatjuk, különösen a kiváló rendező, Barault munkájában.

Vili.

George Bernard Shaw (1856—1950) színházi karrierjét egy időben kezdte

világháború előtt főleg a biológiai evolúció problémái érdeklik. („Ember és fel- söbbrendü ember" — 1903, (a budapesti Madách Színház „Tanner John házassága" címen játssza) és „Visz- ] sza Matuzsálemhez" — 1921 : című színművei). Ezekben a ; színmüvekben Shaw az em- j beriség fejlődéséről fejti ki saját nézeteit. Ezek a néze- : tek ma már elavultak, mert \ Shaw a tudományos marxis- ; ta filozófián kívül különbö- : zó idealista munkákat is ] tanulmányozott. A háború \ előtti évekből meg kell még : említenünk két színművét, \ melyek kitünően érzékelte- j tik széles zsáner-skáláját. : Ezek a „Pygmalion“ (1913) ; és a „Megtört szívek háza" j (1917). ;

Karrierjének tetőfokát az j első világháború után a ] „Szent Johanna" (1923) cí- ! mű történelmi drámával érte j el, melyet New York-i be- í piutatója óta világszerte ■ nagy sikerrel játszanak. '■ Müveinek nagy része ; aránylag elég korán elvesz- ; tette időszerűségét és élet- : képességét. De egynéhány \ színműve örökké a XX. j század drámairodalmának j gyöngye marad.

Shaw mesteriessége abban : áll, hogy a drámaírást ősz- \ szék öt ötté a praktikus szín- házi élettel Mint drámaíró kihasználta az elmúlt évek minden valamirevaló tradícióját, főleg Ibsen munkáit, továbbá a francia családi drámákat, s úgyszintén ifjúkori írországi benyomásait. Müveinek azonban fogyatékosságai is vannak. Gyakran elhanyagolja a drámai akciókat a párbeszédek és szójátékok javára. Shaw- nak úgyszólván rögeszméje volt, hogy a színház köteles bizonyos doktrínák propagálására. Ebből csak arra következtethetnük, hogy a színházat ö is propagációs tribünnek tartotta.

Az ír színművészet az 1900-as évben kezdett kibontakozni, egyidöben az ír racionalizmus kibontakozásával. E törekvések vezére az ír költő és drámaíró Jeats. Ebben az időben alapítják meg az Ír Nemzeti Színház-at is

(Folytatjuk)

*♦♦**♦♦♦♦***♦♦«♦♦•*•♦**.

Tl/| agda sokáig nem írt.

Anyám aggódva mondta: — Menj látogasd meg. Biztosan valami baja van. Olyan nyugtalan vagyok. — Elindultam, hát a nővéremhez: gyorsvonaton, aztán autóbuszon egészen délre, majd gyalog végig a sáros falun. A házak előtt virágok virítottak, az ablakokban muskátli nyílott.

Magda as iskola épületében lakott, férje volt az igazgató. Bementem. A fogadásra tojás- rántottát sütött és a sógoromról beszélt. Majd a sógor magyarázkodott neki:

— Tudod Magduska, mi itt úttörők vagyunk. Nincs áruházunk, ahol mindent megvehetnél, de a változásoknak, amelyen mi is fáradozunk mégiscsak örülni kell.

Gondolom, valamit mondania kell, ha egyszer Magda a városhoz szokott, ahol a sarkon ott volt a kávéház, a színház és a trolejbusz. Bizony az anyám eleget tördelte a kezét, amikor ide, keletre jött Magda. Meg kellett Ígérnie, hogy mindent megmozgat, csakhogy visszakerüljön a városba, nehogy az iskolái kárba vesszenek abban az elhagyatott faluban.

Magdának azonban úgy láttam egyáltalán nem hiányzik a trolejbusz. A sógorom ugyanis rögtön gondoskodott az utánpótlásról — modern gyerekkocsit vettek és lelkesen magyarázta:

— Látod, itt senkinek sem kell könyörögnöd, hogy vegye fel a kocsit a trolejbuszra.

Amíg falatozom, ők sugdo- lóznak és kuncognak. Sógorom a méterrúddal forgolódik, minduntalan letérdel a konyha talajára, nézeget és számokat mormol. Magdától később megtudom, hogy eddig csak a kocsmában szónokolt a íalu és a város közti különbség eltűnéséről, de most a tettek mezejére lépett. A konyhából el akart venni egy darabot fürdőszobának, hiszen a két gyereket nincs hol megfürdetnem. Kezdetben nehezen állott rá, kibúvókat keresett:

— Mit mondanának az emberek? Azt hinnék, hogy urizálni akarok.

Hagytam. Csakhogy a faluban egymás után épültek a fürdőszobák, s most megint előállottam vele:

— Mit gondolsz, hány fürdőszoba van már a faluban?

Nevetve válaszolt:

— Egyse! Az emberek fölöslegesnek tartják. Megelégszenek a nagy konyhákkal. A nagy konyha mindenre jó.

Szánakozva feleltem:

— Drága fiacskám eddig tizenhat fürdőszoba épült a faluban ...

— Lehetetlen!

Még azon az estén körülfutotta a falut. Megtudta, hogy az emberek lakószobákká építik át a fölöslegesen nagy kamrákat, hogy legyen hol elszállásolni a vendégeiket és ketté osztják a nagy lakókonyhákat, hogy fürdőszobákat építhessenek, mert akkor nem muszáj a konyhában lócsolniok.

Végighallgattam Magda magyarázatát, aztán megkérdeztem:

— Miért nem írtál? Anyu

aggódik...

Meghúzta a vállát:

— Mit írhatok folyton? Itt

semmi se történik. A gyerekek egészségesek, nekünk sincs semmi bajunk.

Este Magda kiöltözött s odaszólt a sógoromnak:

J

enő, fürdesd meg a gyerekeket és fektesd le őket, aztán az öcsémmel elmehetsz egy sörre. — Újságpapírba pamutot és kötőtűket csomagolt s mosolyogva visszaszólt: — A pénz ott van az asztalon ... Meg kell tárgyalnunk azt az ügyet. ..

A sógorom könyörögve nézett rá:

— Magda, csak elővigyázatosan! Nem ismered az embereket .. . Jók, de érzékenyek ...

Ebben a pillanatban két idegen asszony lépett a szobába. Magdáért jöttek.

Amikor elmentek a sógor bizalmasan megsúgta:

— Van a községnek egy kis pénze. Miért ne lehetne járdákat csinálni. Nyakig ér a por és a sár ... Hát az asszonyok most oda mentek. A községházára az elnökhöz... Szegény elnök!

Megjegyeztem:

A. GINTER:

— Mi történt Magdával? Még sose láttam ilyen határozottnak. Mindig csak a könyveken és a zenén járt az esze.

— Igen. De mióta megnyitották itt is az óvodát s ő lett az igazgatónő, egészen megváltozott. Az asszonyok jönnek a mezőről, mind leállnak vele, tanakodnak, hányják-vetik a falu dolgait. És most itt van. Nem mondom, én is a járdák mellett vagyok, de a mi embereinkre finoman kell rámenni...

A gyerekek sehogy sem akartak elaludni. Még el se mehettünk a vendéglőbe, Magda már vissza is tért. Nyugodtan közölte:

— A tanács a javaslatot jóváhagyta és a plénum elé terjeszti.

— És ott nem hagyják jóvá — felelte a sógorom.

Magda haragosan nézett rá.

— Miért ne hagynák jóvá?

A sógorom nem árulta el, hogy mire gondol, hogy a plé- numban csupa olyan férfi ül, aki kora reggel elmegy a faluból munkába és csak délután tér haza. Otthon még esetleg segítenek valamit, de nem szeretik, ha valamivel zaklatják őket. Rögtön megérzik, majd hogyha a javaslatokat elfogadják, esténként brigádozniok fog kelleni. És éppen ezért megállapítják majd, hogy a javaslat jó, de most végrehajthatatlan. Minderről a sógor semmit se szólt, csak annyit mondott:

— Én magam is javasolni fogom, hogy halasszuk el a huszadik évfordulóra...

Magda haragosan nézett. Családi háborútól' tartottam, s ezért meglöktem a sógort, hogy menjünk.

— Hová mentek? — kérdezte Magda.

— A vendéglőbe, hiszen te mondtad, hogy ...

— És én itt egyedül nézzem a plafont?

Mi is otthon maradtunk.

Másnap este Magda rámszólt:

— Gyere velem, ne kelljen egyedül mennem.

Átmentünk Lukácsékhoz a szomszédba. Éppen a garázs ajtóját festette zöldre. Olyan harmincöt év körüli férfi lehetett, hegesztő p Keletszlovákiai Vasmű építkezésén. Felesége a szövetkezetben dolgozott.

L

ukács abbahagyta a festést és behívott a konyhába. A felesége tányéron kolbászt és zöld paprikát tett elénk. Bor is került az asztalra.

Magda kezdte:

— Olvastam magáról Lukács elvtárs. Kitüntetést kapott, tagja a szocialista munkabrigádnak ...

Lukács szerényen megjegyezte:

— Új életet kezdünk, kollektiven ...

A felesége bizonyára már tudta, hogy mit akar Magda, mert a szemével bátorította.

— Az jó, ha az ember új módon kezd élni — folytatta Magda. — Az óvodában éppen arról beszéltünk az asszonyokkal, hogy esténként mindenki csak a maga háza körül sürög. Sokan járdákat építettek már az udvarukra is, de az utcával, senki se törődik. Magda elkezdhetné, a férjem majd támogatni fogja.

Lukács húzódozott:

— Tudja eivtá^snő, mindenkinek elég a dolga. Nekem is... eddig az udvarral voltam elfoglalva. .. most a garázst festem ... autót kell javítanom... tanulok, színházba is kell néha menni...

Lukácsné közbeszólt:

— Ez igaz! De az autóbuszba

fülig sárosán ülünk s aztán a színházban a fejünkhöz vágják: még a cipőjüket se tudják megtisztítani s Rigolettót akarják élvezni.

A férj rá akart szólni, hogy a vasalóra figyeljen, mert kiégeti a ruhát, de csak a Magdára nézett morcosán, s megjegyezte, hogy nem húzza ki magát a munka alól:

Magda nyugodtan tért haza. Sőt otthon kedves is volt a férjéhez. Úgy tett, mintha az

óvodán kívül semmivel sem törődne.

Egyszer aztán meghozta az autó a járda betonkockáit. Néhány napig a halastó partján hevertek, csak a ludak gubbasztottak rajtuk. Senki sem törődött velük. Lukács befestette a garázst, aztán a kerítést javítgatta.

Magda hallgatott. Vergődött. A sógor örült és néha ugratta, hogy talán már nem is szereti, ^zért oly morcos.

Az egyik nap eső után tért haza a sógorom a faluból. Alighogy az ajtóban megjelent Magda rászólt.

— Cipőt levetni.

Levetette a cipőjét és Magdához fordult:

— Légy szives add ide a papucsom.

Magda csak odavetette:

— Oda készíthetted volna.

Még azon az estén legalább

ötször kellett le és felöltöznie. Magda fáért, vízért, borsért küldözgette. Hősiesen tűrte, de bizonyára gondolt rá, .hogyha nem lennék itt elnadrágolhatná Magdát, mert gyakran kérdezte, hogy nem unatkozom-e náluk. Néhány napos gyakorlat után megsúgta:

— így van az egész faluban. Az asszonyok összebeszéltek.

Néhány ■ férfi ellenállt, amikor az asszonyok megtagadták a főzést. A sógorom se bízott az ellenálló képességében, mert csak arra kérte Magdát, hogy ne rombolja le a tekintélyét a falu gyerekei előtt.

A ztán egyszercsak látom, **■ hogy Lukács készíti a járdát a saját háza előtt. Ugyanis a felesége nem akart vele vasárnap az autón kirándulni. Csakhamar egész csoport férfi vette körül és arról tanakodtak, hogy nem lenne-e jobb föntről kezdeni és úgy végigmenni az utcán. Úgy is tettek... Vidáman építették a járdát. Semmi huzavona, csupa megfontoltság, mint ahogy ez ilyenkor már lenni szokott.

Én is indulhattam haza. Magda mentegetődzött:

— Mit írhat az ember folyton. Hiszen itt semmi se történik. Élünk nyugodtan. Jenő fürdőszobát épít. Üdvözlöm anyut.

Fordította: Szőke József

J. Kulich akadémiai szobrász pályázatot nyert müvének egy részlete, amelyet a Matica slovenská száz éves évfordulója alkalmából tervezett.

Vetélkedő Tornaiján

Mennyit vitatkozunk a sokoldalúan képzett ember eszményéről, s milyen keveset teszünk azért, hogy ez az ember valóban megszülessen. Kivétel erősíti a szabályt Olyan kivétel például a rozsnyói egészségügyi középiskola, ahol irodalomértő közönségünknek immár évek óta új és új serege növekedik, ilyenfajta iskolának látszik a tornaijai mezőgazdasági középiskola is, ahonnan az utóbbi években nemcsak jó szakemberek kerültek ki, hanem szellemi téren is jártas fiatalok. November végén „Ki mit tudott“ rendeztek Tornaiján s hogy én is bevetődtem a vetélkedőre, elsősorban arra voltam kiváncsi: bontogatják-e szárnyaikat a Mikola Anikók, Méry Rozáliák utódai? Jólesően kellett tapasztalnom, hogy a tornaijai mezőgazdasági iskola ma sincs híján fiatal tehetségeknek, s csupán rajtuk, magukon az illetőkön s tanáraikon múlik, hogy az Ígéret mivé teljesedik a későbbiek folyamán. Nemcsak tornaijai probléma ez tudniillik. Arról van szó ugyanis, hogy korunk nagyonis hajlamos az emberek egyoldalú, csak technikai jellegű nevelésére, s ez úgy véljük, sehogyan sem helyénvaló, még a mezőgazdasági szakemberek esetében sem, hiszen mi sem állhat távolabb a szocialista társadalom emberétől, mint a szakbárbárság eszménye.

Mit hallottunk a vetélkedőn? Hallottunk mindekelőtt egy egész sereg, meglepően színvonalas szavalatot. Kovács Valéria (Vén cigány), Farkas Éva (Kései sirató), Petrács

Anna (Jégpályán) egytől-egyig átlagon felüli szavaló, csupán az a sajnálatos, hogy eredendő tehetségükhöz, úgy éreztük, semmit sem kaptak segítségül sem a rendezés, sem a tanári szakvezetés részéről. így aztán elég egyenletlen volt mindhármuknak az előadása, de ez semmiképpen sem lehet kifogásolandó hiba, inkább figyelmeztető a jövőre, elsősorban irodalmár-tanáraik felé: érdemes ezekkel a fiatalokkal többet foglalkozni, segíteni, irányítani őket.

Volt egy sereg villámtréfa, jelenet is az est folyamán, ezek azonban jórészt alatta maradtak a versekkel és táncdalokkal kivívott színvonalnak. A táncdaléneklés terén viszont ismét dicséret illeti a vetélkedőt, hisz a már „befutott“ s ezúttal is nagyvonalúan szereplő Palmont István mellett hallottuk Takács Katalint és a Szamos Éva — Molnár Szerén-ket- tőst is énekelni, s itt különösen a rendkívül biztosan, ügyesen mozgó és éneklő Szamos Évára kellene mindenekelőtt felfigyelni. Tetszett végezetül az ízlésesen bemutatott táncverseny is.

Végezetül: kellemes estét töltöttünk a tornaijai mezőgazdasági szakiskola vetélkedőjén. Csupán azt sajnáljuk, hogy a színvonalas műsort csak a tanulók szűk köre láthatta, s nem mutatták be azt a város szélesebb közönségének. Reméljük, a legközelebbi műsor elöl már a külvilágot sem zárják el. n ._