Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-10-22 / 42. szám

Óit D udapest, Halászbástya fo­® galommá vált a turisták is az utazni szeretők között. Nem tudom egy év alatt hány ezren fordulnak meg rajta, de hivatalos tény, hogy a magyar {'óváros olyan pontja, amit el­sősorban és legszívesebben ke­resnek fel az ide utazók. Csodálatos panoráma! Friss őszi szél borzolja a lányok vi­harfrizuráit, a nap sápadozik a város felett. Mindenki egy tekintettel akarja fötfalni a bástya folyosóit, oszlopait, büszkén kimagasló tornyait. A loggiák alatt randevúra várnak. Igazán szép hely és biztos ta­lálkozási pont, itt nem lehet eltéveszteni senkit szem elöl. A Duna, mintha lábaink alatt folyna. Most mély kék színű vize elég nyájas, mintha anda- logna a budai Vár alatt, nem akarna tovább folyni. A keblére ölelt Margitsziget sárguld fái egész jól láthatók. A népleien strandokon egy-két járókelő akad csak. Elsősorban a hidak és a Duna vonala ötlik a szem­be. A hidakon dübörög a forga­lom és a hatalmas város távoli benzin- és köszénfüstben vész el, egybefolyik minden. Az au­tók zúgása is, mint valami kü­lönleges meg nem szűnő zene ér el a Halászbástyán állókhoz. A bástyát 1903-ban adták át, akkorra építették fel. A háború alatt romhalmazzá változott. Ugyancsak romhalmaz lett kö­rülötte minden. A közvetlen mellettünk levő Mútyástemp- lomról is nemrég kerültek le az állványok. Hosszú évekig tar­tott újjáépítése és még jelen­leg is többmilliót kell ráfordí­a Hažái'zAástyáK tani, hogy eredeti szépségében pompázzon. A vár többszázéves épületeit a lehetőség szerint szintén eredeti állapotba hoz­ták. Sok milliárd forintba ke­rült ez Magyarországnak, egy új várost lehetett volna felépí­teni a vár restaurálása és újjá­építése árából. Óriási anyagi értékek mentek tönkre és óriá­si erőfeszítést kellett kifejteni a magyar népnek, hogy addig a pontig jusson, ahol ma áll. Egy nyugatnémet kiránduló csoport lassan halad fel a lép­csőkön a bástyára. Odébb ola­szul beszélgetnek, lent a téren belga és holland jelzésű autók parkolnak. Budapest vonzalma óriási. A Halászbástyát pedig A Halászbástya egy része mindenki megtekinti, aki ide­jön. A Csillaghegy átmosolyog a Halászbástyára. A Gellérthegy pedig elérhető közelségben tű­nik. Tornyok magasodnak a város fölött, s majdnem szem­ben velünk közvetlenül a Duna partján, az Országház épület­tömbje sziirkít sötéten. A ház­tömbök között sugár- és kör­utak sejtetik vonulataikat és ezt mindent meg kell nézni. Kínálkozik a város, tetteti ma­gát, bemutatja pazar szépségét, feszíti a turisták idegét. A budai hegyek sárga arany- " bon úsznak és kék felhő­ben tűnik el a város. Lefelé és egyre lefelé a lépcsőkön min­denki visszanéz, hogy még el­lophasson valamit az előbb lá­tott panorámából. Most egy tekintetnek is nagy értéke van, örök emlékként vésődik az itt- levók tudatába. Budapest, gyö­nyörű város, nemcsak mulatni és jókat enni lehet itt, nemcsak a cukrászdák meghittsége, illa­tos kávéja az érdekes. Hanem a város szépsége is. A Halászbástya művészi kivi­telezésű építkezés. Schulek Fri­gyes híres építész elgondolásai szerint emelték és a középko- rias hangulatú várnegyedből úgy emelkedik ki, mint egy modern kor mesefantáziája. És mégis remekül illik a városkép­be, nagyszerűen társul az ódon várhoz is. Lent a téren újabb autók gördülnek, újabb kíváncsisko­dók lepik el a bástyafalakat. Csodálni jönnek a csodálatos szépet. BAGOTA ISTVÁN Hol kezdődik az alkoholizmus? 2. Azért van szüksége, mert hir­telen nagy feszültségeket kell elviselnie, (családi bajok, gon­dok, gyász), vagy azért, mert az egyébként mindennapos fe­szültségeket nehezebben éli át, mint más ember, aki hasonló problémán könnyebben átsiklik (állásváltoztatás, szokatlan környezet stb.). Az ilyen ember egyre inkább olyan társaságot keres, amely­ben isznak. Megfordul a hely­zet: már nem annyira az ivás van a társaság kedvéért, mint a társaság az ivás kedvéért. Fokozatosan nemcsak keresi, de meg is teremti az ivásalkal- makat. így alakul ki a társa­dalmi helyébe lépő egyéni mo­tiváció. Az ivó niég nem alko­holista, de már veszélyben van. Ebben a korszakban az ital megszűnik bor, sör, pálinka lenni: szesz lesz belőle, olyan drog, mint valamilyen gyógy­szer vagy kábítószer. Élvezője tudatosan szedi, hogy vele problémáit, feszültségét csök­kentse. így válik érthetővé, hogy az alkoholisták nagy szá­zaléka nem is szereti a szeszes italt! Csak a hatását, a mámort akarja minél hamarabb elérni... Ebben az időben nagymér­tékben megnő az alkoholtole­rancia. A szervezet — mint a legtöbb méreg, kábítószer, gyógyszer kisebb adagjait — megszokja az alkoholt s az el­veszíti eddigi mámorító hatá­sát. Míg kezdetben néhány po­hár elég volt a kellemes, spicces hangulathoz, emberünk most rohamosan többet kezd inni, többet bír, sőt többet is kíván. A fokozott mennyiség lehet akár napi négy-öt liter bor, 20- 30 korsó sör vagy V2-I liter pálinka is. Annak a szervezet­nek, amelynek nincs hozzá megfelelő előtréningje, az ilyen mennyiség súlyos mérgezést okoz. Az alkoholizmusba bele- lendülőnek azonban nem árt meg, még részégnek sem érzi magát. Ugyanakkor megmutat­kozik az első furcsa tünet: no­ha az ittasságnak semmi jelét sem mutatja, esetleg fizikai vagy szellemi megerőltetésre is képes, mégsem emlékszik arra, amit ivás közben csinált. Or­vosi nyelven ezt az emlékezet­kihagyást „amnéziádnak neve­zik. Mint a kutatók; megállapí­tották. az alkoholamnézia az első tünete az agysejtek alko­hol okozta károsodásának, és azoknál lép fel hamarabb, akik tömény italokat fogyasztanak. Jó merrtóriájú emberek hirtelen feledékennyé válhatnak, s míg régebben bármit könnyen meg­jegyeztek, nehézséget okozhat egyszerű adatok megtartása is. Ez már az alkoholizmus be­vezető szakasza. Az ivó ebben az időszakban gondolatban so­kat foglalkozik az ivássai. Ha társaságba megy, előre iszik néhány pohárküval, nehogy ott feltűnést keltsen sok fogyasz­tása. Hasonló okból esetleg ti­tokban a társaságból is félre­vonul, s gyorsan lehajt néhány pohárral. Ivását mohóság jel­lemzi. Ritkán részeg, de szíve­sen fogyaszt estefelé, este al­koholt amíg, el nem jut a kel­lemes, elzsongító állapothoz, s akkor abbahagyja. Noha talán éppen a társaság kedvéért kéz-- dett el inni, kezd félrehúzódni, szívesen iszik egyedül, zugivó lesz. A leírt bevezető szakasz — általában — hat hónaptól évekig is eltarthat, s a beteg meg van róla győződve, hogy ezt a lépcsőt sohasem fogja túllépni. Nem érzi magát „lej­tőn“, s megsértődik, ha alko­holistának nevezik. Készenlét­ben tartja mindazokat a bizo­nyítékait, amelyek mentik, kü­lönbnek ítélik. Szinte meggyőz- hetetlen arról, hogy ivása fo­kozódni fog, de meggyöződhe- tetlen arról is, hogy ne igyék. Az italró! nem tud lemondani még akkor sem, ha komoly or­vosi intelem, súlyos betegség szól ellene, és akkor sem, ha családjáról van sző. Az alkoholista betegségfolya­matának következő, kritikus szakasza akkor következik be, amikor az ivó nem tudja többé a mennyiséget akarata szerint korlátozni. Ha kevés alkohol jut a szervezetébe, kívánja a többet, s ezt a kívánságot tes­ti szükségletnek éli át. Meg­iszik egy-két pohárral, ezután pedig már nem ő uralkodik ivásán, hanem az alkohol ural­kodik rajta. Addig iszik, amíg teljesen részeg vagy beteg nem lesz. Ilyenkor él az alkoholista — néha hosszú ideig is — abban a furcsa illúzióban, hogy min­den csak tőle függ. Ha akarná, abba tudná hagyni, ha akarná, másképp inna, — csak éppen akarata nincs. Pedig nem az akarata gyengült meg, hanem a szervezetben — az idegrend­szerben — történt olyan válto­zás, hogy az egy pohár ingere már feltételes reflex módjára kiváltja a további ital iránti ellenállhatatlan kívánságot. Az iszákos nincs tudatában annak, hogy olyan folyamat ment vég­be benne, amely képtelenné te­szi az alkoholfogyasztás ellen­őrzésére, korlátozására. A bele- nemnyugodni-tudás is szerepel abban, hogy ismételten, részben épp akaraterejének kipróbálá­sára is újra, meg újra a ré­szegség megállíthatatlan folya­matát elindító végzetes pohár­hoz nyúl. Ilyenkor az alkoholisták többsége már nem tagadja, hogy ivása kórossá vált. Még szeretné ugyan szépíteni a helyzetet, hiú reményekbe rin­gatni magát, de befelé már be­vallja, hogy baj van, legfeljebb különféle módokon leplezni igyekszik azt. Például a baj a környezetében, a rossz társa­ságban, az ivócimborák csábí­tásában, az asszony (a férj) szemrehányásaiban stb. van. igyekszik hát az okot, a fele­lősséget ezekre áthárítani. Eb­ben az időszakban az iszákos ingerlékennyé, kötekedővé, tá­madóvá válik. Józan állapotban szégyellj agresszív viselkedését, búntudatos, változtatni akar rajta, s bizonyítani igyekszik, hogy jó ember. Ez a jó ember­ség a rejtett oka annak, hogy a kocsmában mindenkinek fi­zet. Ilyenkor boldog, ő a „csá­szár“. így próbálja erősíteni egyre csökkenő önbizalmát, mert így még valaki, ha más­hol nem, a talponállóban... Szociálisan lassan lejjebb csú­szik. Ha nem teszik ki állásá­ból, önmaga próbál munkahe­lyet, ha lehetséges, környeze­tet változtatni. Egyre rosz- szabbodó házaséletének okait a házastársra hárítja. Nemi ké­pessége csökkenni kezd, egyi­dejűleg féltékenysége növek­szik. Gyakoriak ebben a kor­szakban a válások. De hiábavaló az új munka­hely, új környezet, akár új há­zasság is, ha az ivás kóros módja megmarad. Változtatni ilyenkor már csak egyetlen módon lehet: az iszákos elis­meri betegségét, megpróbál vele szembenézni, és ugyanúgy orvoshoz fordul, mint bármi­lyen más bajával. Ha ezt nem teszi, iszákossá- ga krónikussá válik. Egy-egy ivási szakasz napokra, egy hét­re is elhúzódhat. Elhanyagolja munkáját, nem törődik családja eltartásával, ha elfogy a pénze, zálogba teszi holmiját, s még arra is képes, hogy az italért lopni, betörni menjen. Ha este abbahagyja az ivást, reggel alig áll a lábán, remeg, rosszul van, hányinger gyötri, enni képte­len, amíg újra nem iszik. S ha az első pohár újra talpra állít­ja, ez ismét fölkelti az ellen­állhatatlan vágyat a további poharak után egészen az alko­holmérgezésig. Ebben az időszakban az al­koholtolerancia rohamosan csökken. Ez nyilvánvalóan a szervezet hosszú időn át tartó, állandó mérgezésének a követ­kezménye. Az alkohol elsősor­ban idegméreg s ezért huzamos élvezete megzavarja a szerve­zet működésének idegrendszeri szabályozását, felborítja egyen­súlyát. A beteg ilyenkor már sokkal kisebb mennyiségtől ré­szeg, mint régebben. Ha arról hallunk panaszkodni egy iszá­kos embert, hogy ezek a „pan­csolt borok", mostanában egy­kettőre megártanak neki, akkor arra következtethetünk, hogy talán nyolc-tíz éve vagy még régebben fogyaszt mértéktele­nül szeszes italt. Hosszú út vezet tehát a kró­nikus alkoholizmusnak e végső stádiumáig. Mit lehet tenni? Főként a környezet feladata, hogy idejé­ben' felfigyeljen az iszákosság bevezető vagy kezdeti tünetei­re. Már arra is, ha valaki nem a társaság, a szórakozás ked­véért poharazgat, hanem az alkohol mámorító hatásáért, a megkönnyebbülés érzéséért iszik és az ital kedvéért keresi a társaságot is. Legyen intő tünet, ha valaki — mert a ke­vés hatástalan — mind többet iszik, feltűnően jól bírja az italt és titokban is fogyaszt. A hozzátartozók kötelessége az ilyen emberekre vigyázni. Csak nagyon óvatosan és keveset fogyaszthatnak, kevesebbet má­soknál, mert tüneteik súlyos­bodhatnak. Aki eljutott az alkoholista­betegség kritikus szakaszába, vagyis nem ura többé a fo­gyasztás mértékének, annak szigorúan „megálljt“ kell pa­rancsolni. Ne vegye, ne vehesse kezébe a részegséget menthe­tetlenül elindító első poharat! Hosszú évekig ne igyék egyet­len kortyot sem, nehogy az ivás kóros módja kiújuljon. Ha erre önerejéből vagy környeze­tének rábeszélésére nem képes, de őszintén beismeri helyzetét és valóban le is akar szokni az ivásról, hatásosan segítheti benne az elvonókúra. Az idült alkoholizmus fokán a beteget már — sajnos — ne­hezen tudjuk jobb belátásra bírni. A környezetre hárul, hogy gyógyítását orvosra bízza. De az elvonókúra sem minden­ható csodaszer és utána is na­gyon sok függ a környezettől. A kúráról visszatérő beteg mellől el kell távolítani az ivó- cimborákat — még a poharaz- gató barátokat is — és őt ma­gát még nagyon hosszú ideig meg kell védeni az alkohol minden csábításától, egyetlen csepp szeszesitaltól is. Nemes Lívia Vége wm i AZ ELSŐ TAG­SÁGI GYŰLÉS­RŐL Az ipolysági mezőgazdasági technikum CSISZ-szerveze- tének első gyűlésén a be­számolót Knapp József, a CSISZ elnöke tartotta. Azt a célt tűzte ki, hogy emel­jük a tanulók tanulmányi átlagát és lendítsük fel a kulturális életet. Terv sze­rint a színjátszó csoport majd 15 előadást tart és a közeli falvakban is fellép. Megalakult az iskola zene­kara is, Datnbi György, Antal Magda, Rózsa Sándor, Csudái János, Páti Nagy Sándor és Gál Gábor már szorgalmasan eljárnak a próbákra. Vetélkedőket és esztrádműsorokat is aka­runk rendezni, nem hanya­goljuk el a sporttevékenysé­get sem. Legjobb sportolónk Bátyó László, aki már a he­lyi Slovan csapatban játszik. A városszépítés! akcióban 500 brigádórát dolgoztunk le, a helyi stadion építésé­nél pedig 600 brigádórát. A taggyűlés után rende­zett táncmulatságon nagyon jól éreztük magunkat. Vastagh Gyula, Ipolyság BESZÁMOLÓ EGY „MINTABÄLRÔL“ A falusi tánc- mulatságok gyakran dátidó- zás jellegét ve­szik fel, ennek pedig véget kel- A mulatságokat jobban kellene megszervez­ni és humoros vetélkedők­kel, színes táncbetétekkel kellene változatossá tenni. A felsőszemerédi népmüve- lödési otthon és a járási népmúvelődési otthon közö­sen mintabált rendezett. A szervezés körül a legnagyobb érdemeket Frank Cirill, a népmúvelődési otthon veze­tője szerezte. A terem igen ízlésesen volt kidíszítve, a népművelődési otthon ze­nekara szolgáltatta a zenét. Egy kitűnő népi elbeszélő is bemutatkozott, híven utá­nozta a selmeci hanglejtést. Kellemes hangulatot terem­tett Tóth Mária, táncdal- énekesnő, a szünetek rövi­dek és igen derűsek voltak. A jó hangulatot emelte a humoros vetélkedő is, amelyben az egész közönség részt vett. Majd a legújabb táncok bérmutatójára került a sor, nagy sikert aratott a Šimo-Štefková táncospár. Mindenki jól érezte magát, jól mulatott és mégsem du­hajkodott, nem itta el magát és nem csapkodták a poha­rakat falhoz. Tóth László, Tompa SZERENCSÉS NYERŐ A Csehszlovák Vöröske­reszt megalapításának 100. évfordulója alkalmából az ipolysági AKI tanulói 500 darab sorsjegyet vásároltak. Túri Mária, iskolánk VIII./b. osztályos tanulója nyerte az elsó díjat, egy tranzisztoros rádiót. A nyereményt ünne­pélyes keretek között adták át. Antal Irén, Ipolyság VISSZAEMLÉKEZÉS BRNÖRA A füleki magyar tannyel­vű tizenkétéves középiskola második osztályos tanulói tanulmányi kirándulást ren­deztek Brnóba. Megtekintet­ték a spielbergi várbörtönt, ahol Kazinczy Ferenc, a nagy magyar nyelvújító haladó, szellemű társaival együtt hét évig sínylődött. Alaposan megtekintették a nemzetközi gépkiállítást is, ahonnan sok élménnyel tá­voztak és még ma is szíve­sen visszagondolnak a szép kirándulásra. Ferencz József, Nagydaröc PANASZKODNAK A NAPRÁGYIAK várjuk, hogy mikor lesz ná­lunk is kultúr- ház. Ne csodál­kozzunk azon, hogy a fiatalok szabad ide­jüket a kocsmában, kártyá­zással töltik. Filmekét az iskola egyik termében vetí­tik és ezekre az esti elő­adásokra a gyerekek is el­járnak, megengedik, csak­hogy minél több legyen a bevétel. Ideje volna, ha a CSISZ vezetősége komolyan foglal­kozna a falu kulturális éle­tével, a naprágyi fiatalok azért szállingóznak el a fa­luból, mert nincs hol szóra­kozni. Deme Zoltán, Naprágy MI IS SEGÍTÜNK A mi iskolánk tanulói is nagy segítséget nyújtanak az őszi termények betaka­rításánál. A jól végzett munkáért pénzjutalomban is részesülünk és az összeg­ért majd kirándulásra me­gyünk, hogy megismerked­jünk hazánk szépségeivel. Lenicky Éva, SZORGALMAS KATONÁK Sok helyen a szolgáló ka­tonák minden szabad idejü­ket a környékbeli szövetke­zetekben töltik és segítenek a betakarításnál. A kocovi szövetkezetben a katonák gyűjtötték be a burgonyát, valóban jó példával járnak elöl. Elzer Imre VETÉLKEDŐ IPOLYSÁGON Az ipolysági magyar tanr- nyelvű középis- kola harmadik J3U osztályának ta- f(V> nulói a CSISZ irányításával október 11-én táncmulatsággal egybekötött kulturális estet rendeztek, A vetélkedőt különböző té­makörből, irodalombó!, tör­ténelemből és más tárgy­körből vett kéidésekből ál­lítottuk össze. A bíráló bi­zottság a tantestület tagjai­ból és CSISZ-tagokbó! állt.. A vetélkedő elsó helye­zettje Olczár József első osztályos tanuló lett, a má­sodik díjat Szöllőssy Gizella második osztályos tanuló nyerte el. A kulturális est jól sikerült táncmulatsággal zárult le. Bartalos Ottmár, Ipolyság SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Rita: A cím helyes: Vyso­ká škola novinárska, Bratis­lava. Tanácstalan: Menjen el a jogi tanácsadóhoz (Advo­kátska poradňa). Ember küzdj és bízva bíz­zál: Vysoká škola výtvar­ných umení, Bratislava, Hviezdoslavovo nám. 18. Twiszt: Állásközvetítéssel nem foglalkozunk. Forduljon a KNV munkaügyi osztályá­hoz. Egy tanácstalan leány: Stredná ekonomická škola, Levice, Lučenec, Nitra, Nové Zámky, Rožňava. Materská dovolená: For­duljon még egyszer a füleki Kovosmalt np.-hez, azután pedig a következő címre: Ürad dôchodkového zabez­pečenia v Bratislave.

Next

/
Oldalképek
Tartalom