Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-10-22 / 42. szám
Óit D udapest, Halászbástya fo® galommá vált a turisták is az utazni szeretők között. Nem tudom egy év alatt hány ezren fordulnak meg rajta, de hivatalos tény, hogy a magyar {'óváros olyan pontja, amit elsősorban és legszívesebben keresnek fel az ide utazók. Csodálatos panoráma! Friss őszi szél borzolja a lányok viharfrizuráit, a nap sápadozik a város felett. Mindenki egy tekintettel akarja fötfalni a bástya folyosóit, oszlopait, büszkén kimagasló tornyait. A loggiák alatt randevúra várnak. Igazán szép hely és biztos találkozási pont, itt nem lehet eltéveszteni senkit szem elöl. A Duna, mintha lábaink alatt folyna. Most mély kék színű vize elég nyájas, mintha anda- logna a budai Vár alatt, nem akarna tovább folyni. A keblére ölelt Margitsziget sárguld fái egész jól láthatók. A népleien strandokon egy-két járókelő akad csak. Elsősorban a hidak és a Duna vonala ötlik a szembe. A hidakon dübörög a forgalom és a hatalmas város távoli benzin- és köszénfüstben vész el, egybefolyik minden. Az autók zúgása is, mint valami különleges meg nem szűnő zene ér el a Halászbástyán állókhoz. A bástyát 1903-ban adták át, akkorra építették fel. A háború alatt romhalmazzá változott. Ugyancsak romhalmaz lett körülötte minden. A közvetlen mellettünk levő Mútyástemp- lomról is nemrég kerültek le az állványok. Hosszú évekig tartott újjáépítése és még jelenleg is többmilliót kell ráfordía Hažái'zAástyáK tani, hogy eredeti szépségében pompázzon. A vár többszázéves épületeit a lehetőség szerint szintén eredeti állapotba hozták. Sok milliárd forintba került ez Magyarországnak, egy új várost lehetett volna felépíteni a vár restaurálása és újjáépítése árából. Óriási anyagi értékek mentek tönkre és óriási erőfeszítést kellett kifejteni a magyar népnek, hogy addig a pontig jusson, ahol ma áll. Egy nyugatnémet kiránduló csoport lassan halad fel a lépcsőkön a bástyára. Odébb olaszul beszélgetnek, lent a téren belga és holland jelzésű autók parkolnak. Budapest vonzalma óriási. A Halászbástyát pedig A Halászbástya egy része mindenki megtekinti, aki idejön. A Csillaghegy átmosolyog a Halászbástyára. A Gellérthegy pedig elérhető közelségben tűnik. Tornyok magasodnak a város fölött, s majdnem szemben velünk közvetlenül a Duna partján, az Országház épülettömbje sziirkít sötéten. A háztömbök között sugár- és körutak sejtetik vonulataikat és ezt mindent meg kell nézni. Kínálkozik a város, tetteti magát, bemutatja pazar szépségét, feszíti a turisták idegét. A budai hegyek sárga arany- " bon úsznak és kék felhőben tűnik el a város. Lefelé és egyre lefelé a lépcsőkön mindenki visszanéz, hogy még ellophasson valamit az előbb látott panorámából. Most egy tekintetnek is nagy értéke van, örök emlékként vésődik az itt- levók tudatába. Budapest, gyönyörű város, nemcsak mulatni és jókat enni lehet itt, nemcsak a cukrászdák meghittsége, illatos kávéja az érdekes. Hanem a város szépsége is. A Halászbástya művészi kivitelezésű építkezés. Schulek Frigyes híres építész elgondolásai szerint emelték és a középko- rias hangulatú várnegyedből úgy emelkedik ki, mint egy modern kor mesefantáziája. És mégis remekül illik a városképbe, nagyszerűen társul az ódon várhoz is. Lent a téren újabb autók gördülnek, újabb kíváncsiskodók lepik el a bástyafalakat. Csodálni jönnek a csodálatos szépet. BAGOTA ISTVÁN Hol kezdődik az alkoholizmus? 2. Azért van szüksége, mert hirtelen nagy feszültségeket kell elviselnie, (családi bajok, gondok, gyász), vagy azért, mert az egyébként mindennapos feszültségeket nehezebben éli át, mint más ember, aki hasonló problémán könnyebben átsiklik (állásváltoztatás, szokatlan környezet stb.). Az ilyen ember egyre inkább olyan társaságot keres, amelyben isznak. Megfordul a helyzet: már nem annyira az ivás van a társaság kedvéért, mint a társaság az ivás kedvéért. Fokozatosan nemcsak keresi, de meg is teremti az ivásalkal- makat. így alakul ki a társadalmi helyébe lépő egyéni motiváció. Az ivó niég nem alkoholista, de már veszélyben van. Ebben a korszakban az ital megszűnik bor, sör, pálinka lenni: szesz lesz belőle, olyan drog, mint valamilyen gyógyszer vagy kábítószer. Élvezője tudatosan szedi, hogy vele problémáit, feszültségét csökkentse. így válik érthetővé, hogy az alkoholisták nagy százaléka nem is szereti a szeszes italt! Csak a hatását, a mámort akarja minél hamarabb elérni... Ebben az időben nagymértékben megnő az alkoholtolerancia. A szervezet — mint a legtöbb méreg, kábítószer, gyógyszer kisebb adagjait — megszokja az alkoholt s az elveszíti eddigi mámorító hatását. Míg kezdetben néhány pohár elég volt a kellemes, spicces hangulathoz, emberünk most rohamosan többet kezd inni, többet bír, sőt többet is kíván. A fokozott mennyiség lehet akár napi négy-öt liter bor, 20- 30 korsó sör vagy V2-I liter pálinka is. Annak a szervezetnek, amelynek nincs hozzá megfelelő előtréningje, az ilyen mennyiség súlyos mérgezést okoz. Az alkoholizmusba bele- lendülőnek azonban nem árt meg, még részégnek sem érzi magát. Ugyanakkor megmutatkozik az első furcsa tünet: noha az ittasságnak semmi jelét sem mutatja, esetleg fizikai vagy szellemi megerőltetésre is képes, mégsem emlékszik arra, amit ivás közben csinált. Orvosi nyelven ezt az emlékezetkihagyást „amnéziádnak nevezik. Mint a kutatók; megállapították. az alkoholamnézia az első tünete az agysejtek alkohol okozta károsodásának, és azoknál lép fel hamarabb, akik tömény italokat fogyasztanak. Jó merrtóriájú emberek hirtelen feledékennyé válhatnak, s míg régebben bármit könnyen megjegyeztek, nehézséget okozhat egyszerű adatok megtartása is. Ez már az alkoholizmus bevezető szakasza. Az ivó ebben az időszakban gondolatban sokat foglalkozik az ivássai. Ha társaságba megy, előre iszik néhány pohárküval, nehogy ott feltűnést keltsen sok fogyasztása. Hasonló okból esetleg titokban a társaságból is félrevonul, s gyorsan lehajt néhány pohárral. Ivását mohóság jellemzi. Ritkán részeg, de szívesen fogyaszt estefelé, este alkoholt amíg, el nem jut a kellemes, elzsongító állapothoz, s akkor abbahagyja. Noha talán éppen a társaság kedvéért kéz-- dett el inni, kezd félrehúzódni, szívesen iszik egyedül, zugivó lesz. A leírt bevezető szakasz — általában — hat hónaptól évekig is eltarthat, s a beteg meg van róla győződve, hogy ezt a lépcsőt sohasem fogja túllépni. Nem érzi magát „lejtőn“, s megsértődik, ha alkoholistának nevezik. Készenlétben tartja mindazokat a bizonyítékait, amelyek mentik, különbnek ítélik. Szinte meggyőz- hetetlen arról, hogy ivása fokozódni fog, de meggyöződhe- tetlen arról is, hogy ne igyék. Az italró! nem tud lemondani még akkor sem, ha komoly orvosi intelem, súlyos betegség szól ellene, és akkor sem, ha családjáról van sző. Az alkoholista betegségfolyamatának következő, kritikus szakasza akkor következik be, amikor az ivó nem tudja többé a mennyiséget akarata szerint korlátozni. Ha kevés alkohol jut a szervezetébe, kívánja a többet, s ezt a kívánságot testi szükségletnek éli át. Megiszik egy-két pohárral, ezután pedig már nem ő uralkodik ivásán, hanem az alkohol uralkodik rajta. Addig iszik, amíg teljesen részeg vagy beteg nem lesz. Ilyenkor él az alkoholista — néha hosszú ideig is — abban a furcsa illúzióban, hogy minden csak tőle függ. Ha akarná, abba tudná hagyni, ha akarná, másképp inna, — csak éppen akarata nincs. Pedig nem az akarata gyengült meg, hanem a szervezetben — az idegrendszerben — történt olyan változás, hogy az egy pohár ingere már feltételes reflex módjára kiváltja a további ital iránti ellenállhatatlan kívánságot. Az iszákos nincs tudatában annak, hogy olyan folyamat ment végbe benne, amely képtelenné teszi az alkoholfogyasztás ellenőrzésére, korlátozására. A bele- nemnyugodni-tudás is szerepel abban, hogy ismételten, részben épp akaraterejének kipróbálására is újra, meg újra a részegség megállíthatatlan folyamatát elindító végzetes pohárhoz nyúl. Ilyenkor az alkoholisták többsége már nem tagadja, hogy ivása kórossá vált. Még szeretné ugyan szépíteni a helyzetet, hiú reményekbe ringatni magát, de befelé már bevallja, hogy baj van, legfeljebb különféle módokon leplezni igyekszik azt. Például a baj a környezetében, a rossz társaságban, az ivócimborák csábításában, az asszony (a férj) szemrehányásaiban stb. van. igyekszik hát az okot, a felelősséget ezekre áthárítani. Ebben az időszakban az iszákos ingerlékennyé, kötekedővé, támadóvá válik. Józan állapotban szégyellj agresszív viselkedését, búntudatos, változtatni akar rajta, s bizonyítani igyekszik, hogy jó ember. Ez a jó emberség a rejtett oka annak, hogy a kocsmában mindenkinek fizet. Ilyenkor boldog, ő a „császár“. így próbálja erősíteni egyre csökkenő önbizalmát, mert így még valaki, ha máshol nem, a talponállóban... Szociálisan lassan lejjebb csúszik. Ha nem teszik ki állásából, önmaga próbál munkahelyet, ha lehetséges, környezetet változtatni. Egyre rosz- szabbodó házaséletének okait a házastársra hárítja. Nemi képessége csökkenni kezd, egyidejűleg féltékenysége növekszik. Gyakoriak ebben a korszakban a válások. De hiábavaló az új munkahely, új környezet, akár új házasság is, ha az ivás kóros módja megmarad. Változtatni ilyenkor már csak egyetlen módon lehet: az iszákos elismeri betegségét, megpróbál vele szembenézni, és ugyanúgy orvoshoz fordul, mint bármilyen más bajával. Ha ezt nem teszi, iszákossá- ga krónikussá válik. Egy-egy ivási szakasz napokra, egy hétre is elhúzódhat. Elhanyagolja munkáját, nem törődik családja eltartásával, ha elfogy a pénze, zálogba teszi holmiját, s még arra is képes, hogy az italért lopni, betörni menjen. Ha este abbahagyja az ivást, reggel alig áll a lábán, remeg, rosszul van, hányinger gyötri, enni képtelen, amíg újra nem iszik. S ha az első pohár újra talpra állítja, ez ismét fölkelti az ellenállhatatlan vágyat a további poharak után egészen az alkoholmérgezésig. Ebben az időszakban az alkoholtolerancia rohamosan csökken. Ez nyilvánvalóan a szervezet hosszú időn át tartó, állandó mérgezésének a következménye. Az alkohol elsősorban idegméreg s ezért huzamos élvezete megzavarja a szervezet működésének idegrendszeri szabályozását, felborítja egyensúlyát. A beteg ilyenkor már sokkal kisebb mennyiségtől részeg, mint régebben. Ha arról hallunk panaszkodni egy iszákos embert, hogy ezek a „pancsolt borok", mostanában egykettőre megártanak neki, akkor arra következtethetünk, hogy talán nyolc-tíz éve vagy még régebben fogyaszt mértéktelenül szeszes italt. Hosszú út vezet tehát a krónikus alkoholizmusnak e végső stádiumáig. Mit lehet tenni? Főként a környezet feladata, hogy idejében' felfigyeljen az iszákosság bevezető vagy kezdeti tüneteire. Már arra is, ha valaki nem a társaság, a szórakozás kedvéért poharazgat, hanem az alkohol mámorító hatásáért, a megkönnyebbülés érzéséért iszik és az ital kedvéért keresi a társaságot is. Legyen intő tünet, ha valaki — mert a kevés hatástalan — mind többet iszik, feltűnően jól bírja az italt és titokban is fogyaszt. A hozzátartozók kötelessége az ilyen emberekre vigyázni. Csak nagyon óvatosan és keveset fogyaszthatnak, kevesebbet másoknál, mert tüneteik súlyosbodhatnak. Aki eljutott az alkoholistabetegség kritikus szakaszába, vagyis nem ura többé a fogyasztás mértékének, annak szigorúan „megálljt“ kell parancsolni. Ne vegye, ne vehesse kezébe a részegséget menthetetlenül elindító első poharat! Hosszú évekig ne igyék egyetlen kortyot sem, nehogy az ivás kóros módja kiújuljon. Ha erre önerejéből vagy környezetének rábeszélésére nem képes, de őszintén beismeri helyzetét és valóban le is akar szokni az ivásról, hatásosan segítheti benne az elvonókúra. Az idült alkoholizmus fokán a beteget már — sajnos — nehezen tudjuk jobb belátásra bírni. A környezetre hárul, hogy gyógyítását orvosra bízza. De az elvonókúra sem mindenható csodaszer és utána is nagyon sok függ a környezettől. A kúráról visszatérő beteg mellől el kell távolítani az ivó- cimborákat — még a poharaz- gató barátokat is — és őt magát még nagyon hosszú ideig meg kell védeni az alkohol minden csábításától, egyetlen csepp szeszesitaltól is. Nemes Lívia Vége wm i AZ ELSŐ TAGSÁGI GYŰLÉSRŐL Az ipolysági mezőgazdasági technikum CSISZ-szerveze- tének első gyűlésén a beszámolót Knapp József, a CSISZ elnöke tartotta. Azt a célt tűzte ki, hogy emeljük a tanulók tanulmányi átlagát és lendítsük fel a kulturális életet. Terv szerint a színjátszó csoport majd 15 előadást tart és a közeli falvakban is fellép. Megalakult az iskola zenekara is, Datnbi György, Antal Magda, Rózsa Sándor, Csudái János, Páti Nagy Sándor és Gál Gábor már szorgalmasan eljárnak a próbákra. Vetélkedőket és esztrádműsorokat is akarunk rendezni, nem hanyagoljuk el a sporttevékenységet sem. Legjobb sportolónk Bátyó László, aki már a helyi Slovan csapatban játszik. A városszépítés! akcióban 500 brigádórát dolgoztunk le, a helyi stadion építésénél pedig 600 brigádórát. A taggyűlés után rendezett táncmulatságon nagyon jól éreztük magunkat. Vastagh Gyula, Ipolyság BESZÁMOLÓ EGY „MINTABÄLRÔL“ A falusi tánc- mulatságok gyakran dátidó- zás jellegét veszik fel, ennek pedig véget kel- A mulatságokat jobban kellene megszervezni és humoros vetélkedőkkel, színes táncbetétekkel kellene változatossá tenni. A felsőszemerédi népmüve- lödési otthon és a járási népmúvelődési otthon közösen mintabált rendezett. A szervezés körül a legnagyobb érdemeket Frank Cirill, a népmúvelődési otthon vezetője szerezte. A terem igen ízlésesen volt kidíszítve, a népművelődési otthon zenekara szolgáltatta a zenét. Egy kitűnő népi elbeszélő is bemutatkozott, híven utánozta a selmeci hanglejtést. Kellemes hangulatot teremtett Tóth Mária, táncdal- énekesnő, a szünetek rövidek és igen derűsek voltak. A jó hangulatot emelte a humoros vetélkedő is, amelyben az egész közönség részt vett. Majd a legújabb táncok bérmutatójára került a sor, nagy sikert aratott a Šimo-Štefková táncospár. Mindenki jól érezte magát, jól mulatott és mégsem duhajkodott, nem itta el magát és nem csapkodták a poharakat falhoz. Tóth László, Tompa SZERENCSÉS NYERŐ A Csehszlovák Vöröskereszt megalapításának 100. évfordulója alkalmából az ipolysági AKI tanulói 500 darab sorsjegyet vásároltak. Túri Mária, iskolánk VIII./b. osztályos tanulója nyerte az elsó díjat, egy tranzisztoros rádiót. A nyereményt ünnepélyes keretek között adták át. Antal Irén, Ipolyság VISSZAEMLÉKEZÉS BRNÖRA A füleki magyar tannyelvű tizenkétéves középiskola második osztályos tanulói tanulmányi kirándulást rendeztek Brnóba. Megtekintették a spielbergi várbörtönt, ahol Kazinczy Ferenc, a nagy magyar nyelvújító haladó, szellemű társaival együtt hét évig sínylődött. Alaposan megtekintették a nemzetközi gépkiállítást is, ahonnan sok élménnyel távoztak és még ma is szívesen visszagondolnak a szép kirándulásra. Ferencz József, Nagydaröc PANASZKODNAK A NAPRÁGYIAK várjuk, hogy mikor lesz nálunk is kultúr- ház. Ne csodálkozzunk azon, hogy a fiatalok szabad idejüket a kocsmában, kártyázással töltik. Filmekét az iskola egyik termében vetítik és ezekre az esti előadásokra a gyerekek is eljárnak, megengedik, csakhogy minél több legyen a bevétel. Ideje volna, ha a CSISZ vezetősége komolyan foglalkozna a falu kulturális életével, a naprágyi fiatalok azért szállingóznak el a faluból, mert nincs hol szórakozni. Deme Zoltán, Naprágy MI IS SEGÍTÜNK A mi iskolánk tanulói is nagy segítséget nyújtanak az őszi termények betakarításánál. A jól végzett munkáért pénzjutalomban is részesülünk és az összegért majd kirándulásra megyünk, hogy megismerkedjünk hazánk szépségeivel. Lenicky Éva, SZORGALMAS KATONÁK Sok helyen a szolgáló katonák minden szabad idejüket a környékbeli szövetkezetekben töltik és segítenek a betakarításnál. A kocovi szövetkezetben a katonák gyűjtötték be a burgonyát, valóban jó példával járnak elöl. Elzer Imre VETÉLKEDŐ IPOLYSÁGON Az ipolysági magyar tanr- nyelvű középis- kola harmadik J3U osztályának ta- f(V> nulói a CSISZ irányításával október 11-én táncmulatsággal egybekötött kulturális estet rendeztek, A vetélkedőt különböző témakörből, irodalombó!, történelemből és más tárgykörből vett kéidésekből állítottuk össze. A bíráló bizottság a tantestület tagjaiból és CSISZ-tagokbó! állt.. A vetélkedő elsó helyezettje Olczár József első osztályos tanuló lett, a második díjat Szöllőssy Gizella második osztályos tanuló nyerte el. A kulturális est jól sikerült táncmulatsággal zárult le. Bartalos Ottmár, Ipolyság SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Rita: A cím helyes: Vysoká škola novinárska, Bratislava. Tanácstalan: Menjen el a jogi tanácsadóhoz (Advokátska poradňa). Ember küzdj és bízva bízzál: Vysoká škola výtvarných umení, Bratislava, Hviezdoslavovo nám. 18. Twiszt: Állásközvetítéssel nem foglalkozunk. Forduljon a KNV munkaügyi osztályához. Egy tanácstalan leány: Stredná ekonomická škola, Levice, Lučenec, Nitra, Nové Zámky, Rožňava. Materská dovolená: Forduljon még egyszer a füleki Kovosmalt np.-hez, azután pedig a következő címre: Ürad dôchodkového zabezpečenia v Bratislave.
