Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-10-08 / 40. szám

Nem messze a nagoldi ka­szárnyától munkások dolgoztak egy tüdőszanatórium átépíté­sén. Egyszercsak Helmut Krischak, aki az egyik cement- keverőgépet kezelte, harsány üvöltésre lett figyelmes. — Tovább! ElÖ'e! KATÓNAK FUTÓLÉPÉSBEN Néhány másodpercen belül futólépésben közelgő katonai egység tűnt fel. Csupa fiatal fiú, teljes menetkészültségben és annyira csuromvizesen, mintha szakadó esőből jöttek volna. — Na, ezek is jót alusznak majd éjszaka — intett társai­nak Krischak mester. S már folytatni akarta a munkát, amikor észrevette, az egyik ka­tona már alig tántorog, s őr­mestere puskatussal noszogat­ja. — Miért bántja a fiút? — kiáltott oda. — Piszkos civil, mi közöd hozzá?! — hangzott a válasz, s az őrmester még lábával is segített a futóknak. Talán öt ven métert sem te­hetett meg az egység, s a ka­tona összeesett. Megpróbálták felráncigálni, de hiába. — Tovább — üvöltötte az őr­mester. A többiek tovább hajtották a szakaszt, ö maga pedig meg­állt, hogy életre keltse az ájult katonát. Alig néhány másod­percen belül azonban három újonc feküdt a földön. Az l. Luftlandedivision 6/9 századának kiképzése zajlott éppen. Parancsnokuknak, Jür­gen Schallwig főhadnagynak jelszava az: „Szuperkatonákat tizenkét hét alatt!" Az ejtőer­nyős ugyanis olyan, mint a gyémánt, s a gyémántoknak csiszoltaknak kell lenniük. Ez­ért adta például parancsba: az újoncok csak futólépésben kö­zeledhetnek, nemcsak a kikép­zés alatt, akkor is, ha például a kantinba mennek egy pohár sört meginni. De ezen a júliusvégi napon nemcsak az a négy regruta ke- , rült kórházba, akik az építő- munkások szeme láttára estek össze. Oberleutnant Schallwig századát, három csoportra osz­tották, s a három egység há­rom különböző szakaszon haj­totta uégre a -15 .kilométeres „futó"-gyakorlatot. Az első csoportnál is történt „rendkí­vüli" esemény: Gerd Trimborn 19 esztendős újonc hőgutát ka­pott. CSAK HŐGUTA? Pár nappal később rendőr kopogtatott Hans Trimborn kölni lakásán. — Az ön fia a Bundeswehr - nél szolgál? — kérdezte. Az idősebb Trimborn halálra ijedt, hiszen még egy hónap sem telt el azóta, hogy Gerd bevonult. — Csak nincs vele valami baj? A rendőr megadta egy kór­ház címét és távozott. A szülők azonnal a kórházba siettek, s napokon át ültek könnyezve-reménykedve fiúk Blitfzázad v*p hald Ikonunandó? ágya mellett, de Gerd Trim­born többé nem tért magához Az orvosok nem is biztatták őket. ahogy a fiú felettesei is csak a biztosan bekövetkező A 619-es kiképzőszázad má­sik négy regrutája életben ma­radt. Az egyiket, Werner Bern- hardnak hívják, amikor a má­sodik hét végén személyesen beszélt apjával, csak ennyit mondott: — Papa, bárcsak a temető­ben fekhetnék!... tifir ■*,.,■ mmkrnf vei a történteket. S a vizsgá­lat furcsa tényeket hozott napvilágra. A thübingeni egye­tem boncolóorvosai például megállapították, hogy Gerd Trimborn halálát ugyan a hő­guta okozta, ugyanakkor súlyos máj- és idegmegbetegedése volt, ami a halálos végű me­netgyakorlat nélkül is végzett volna a fiatal katonával. A szülők egybehangzó kijelentése szerint Trimborn viszont tel­jesen egészségesen vonult be. Nem is lehetett beteg, hiszen a boncolási jegyzőkönyvben felfedett betegségekkel nem is oszthatták volna be az ejtőer­nyős alakulathoz. BÉKEBELI HŐSI HALOTTAK Valószínűleg most is bírósági tárgyalásra kerül sor, s a bírák kiosztanak néhány havi bör­tönt. De ez sem fog változtat­ni sem a nagoldi, sem a többi kaszárnyában uralkodó kikép­zési módszereken. Nyugat-Né­metországban a porosz és náci militarista hagyományok szel­lemében szuperkatonákat akar­nak kiképezni, de lassan több lesz a nyomorék és a békebeli hősi halott, mint az „O bér sol­dat", s az elitszázadok helyett csak halálkommandókat sike­rül felállítaniuk. Nyolcszázötven nyugatnémet fiatal járt a napokban hazánk­ban. Megnézték Prága nevezetességeit, jártak Lidicén és Te- rezínben, az egykori koncentrációs tábor helyén. Az újkori Borgiák Saigonban ... így végződött. „Katonai pompával“ temetik el az ember­telen kiképzés áldozatát. Trimborn sírja mellett édesanyja áll halál tudatában értesítették a Az esetről egyébként a szii- sziilőket. „Szép temetés volt — löket sem értesítették: az új­jegyezték meg a lapok — úgy Ságokból értesültek a nagoldi hántolták el teljes katonai eseményekről. Az építőmunká- gyászpompával, ahogy a hősö- sok ugyanis közölték a „Frank- ket szokás." furter Rundschau“ szerkesztői­De hiába fizetett Diem 100.000 dollárt azért, hogy az amerikai újságok jobb képet fessenek róla, a világ szemében ő to­vábbra is a leghirhedtebb dik­tátor maradt. Tévedés volna azt hinni, hogy azokért az üldöztetésekért és kegyetlenkedésekért, amelyek­ben az utóbbi években Dél- Vietnamban tanúi vagyunk, a felelősséget kizárólag Diem viseli. Hivatalosan ő az elnök, illetve miniszterelnök és a dik- tátorság is az ő nevéhez fűző­dik, de az egész Ngo Din nem­zetség is nagy mértékben osz­tozkodik a diktatúra „teendői­ben", amelyekhez nem utolsó sorban az USA-tól rendszere­sen folyósított dollár-milliók elosztása is tartozik. De ismerkedjünk meg köze­lebbről az atyafiság többi ki­magasló tagjaival is: Elsőnek itt van Ngo Dir T h u c, köztük a legidősebb ő Hűé város érseke. Becsvá­gyainak egyike, hogy Saigor érsekévé nevezzék ki, a másik titkos aspirációja a bíbornok kalap. Minthogy nem sikerük az elsőt elérnie, nehezen fogj< elérni a másikat, különösei most. hogy az egész csalác olyan botrányokat idézett elő Hűé érseksége mellett Thui monopolizálja a könyv-bevitel és az USA által ajándékozót élelmiszerek elosztását is. Ma­gánhadsereg áll rendelkezésé re, melynek tagjai az ún. „ér­seki fiúk“, akiknek hivatalo: célja a papok és a templomol védelme. A család következő két tagja Ngo Din Can és Ngo Din Luyei csak kisebb jelentőséggel bír nak. Annál nagyobb hatásköri van Ngo Din Nhunak, Dien öccsének. Az ő kezeiben ossz pontosul a legnagyobb hatalom Rendőrminiszter és a „Fórra dalmi munkapárt“ feje. Ö férje Ngo Din NHU asszony nak, avagy „Lucrezia Borgi Diemnek“, ahogy Dél-Vietnam ban és annak határain túl ii széltében-hosszában nevezik mert -akár vérszomjas, közép korbeli elődje, ő sem válogató az eszközökben, ha valakit € akar tenni láb alól. Leánykorá ban buddista volt, de amiót férjhez ment Nhuhoz, olyany nyira katolikus lett. Miutá Diem magánokokból agglegén maradt, Nhu asszony vette á a „first lady", az ország els asszonyának szerepét Dél-Viet namban és ő lett az igazi dik tátor: ha a férje tanácsoka osztogat Diemnek, akkor bizto sak lehetünk benne; hogy Nh asszony az igazi tanácsadó. E annyira megy, hogy Diem áltí aláirt rendeleteket önhatalmú lag megváltoztat. A „Borgiák“ uralma azonba Dél-Vietnamban hanyatlóba van. A vietnami nép már foko zódó erővel fordul szembe zsarnoki uralommal és a fizet ség napja minden elképzelés felülmúlóan elérkezik. R< Az amerikai sajtó 1955-ben így nyilatkozott Ngo Din Diem- ről, Dél-Vietnam elnökéről: „Az Egyesült Államok meg vannak győződve róla, hogy Diem, ha vannak is hibái, az az ember, aki képes Dél-Vietnamot az igazi függetlenség felé vezet­ni“. Ez a közlemény Diemnek még nem került pénzébe. De 1962-re megfordult a koc­ka. Diem 100.000 dollárt folyó­sított a „Society for public re­lations" ciniü amerikai sajtó­[Ül KÜLPOLITIKÁBÓL, A HÁROM KÜLÜGYMINISZ­TER, Gromiko, Rusk és lord Home ma ismét találkozik New Yorkban. A hármas találkozót kettős megbeszélések előzték meg, kedden Gromiko és lord Home, szerdán pedig Gromiko és Rusk tanácskozott. Kiszivár­gott hírek szerint, jóllehet egyelőre csak az álláspontok tisztázása folyik, a megbeszé­lések jó mederoen haladnak. A nyugati hírügynökségek ki­emelik a szovjet külügyminisz­ter előzékeny és eredményre törekvő magatartását, megem­lítik például, hogy a tárgyalá­sok menetének meggyorsítása érdekében Gromiko a megbe­széléseken az angol nyelvet használja, s így ki lehet kap­csolni a tolmácsokat. A keddi szovjet-angol találkozót köve­tően lord Home hangsúlyozta, hogy az ebéd „rendkívül szívé­lyes légkörben“ zajlott le, s megvitattak minden fontos kérdést. „Különösképpen a megfigyelő állomásokkal kap­csolatos eszmecserék reményt- keltők" — mondottá lord Home. ADENAUER „HIDEGHÁBO­RÚS VÉGRENDELETET“ akar örököseire hagyni, Adenauer kancellár egy hét múlva be­nyújtja lemondását, s most a kancellári palotában egymást követik a búcsúztató fogadá­sok. A kancellár a merev hideg- háborús politika folytatása mellett akarja elkötelezni utó­dait. Legutóbb Bad Godesberg- ben mondott beszédében még az eddiginél is hevesebb kifa- kadásokkal szállt szembe az enyhülési politikával. „Ostoba fecsegésnek" minősített min­dent, ami az enyhülés politiká­ját segíti, és azt hangoztatta, hogy „nem szabad bízni a kom­munistákban“, és „nyomást kell gyakorolni a Szovjetunióra“. A kancellár elutasította azokat az. amerikai terveket is, ame­lyek szerint szerződéses meg­állapodásokat kellene kötni a Nyugat-Berlinbe vezető útvo­nalak biztosítására, s ehelyett azt sürgette, hogy a Nyugat politikája az NDK bekebelezé­sét tűzze ki célul. vállalatnak, hogy a publicistika és a propaganda minden eszkö­zét mozgósítsa annak az érde­kében, hogy a közvélemény „jobb arcképet" nyerjen róla. Ez a két ellentétes helyzet­rajz a legjobban tükrözi, mi­lyen változáson ment keresztül Dél-Vietnam és vele együtt Diem, hét év alatt. 1955-ben az újságok szerint még ő volt a becsületesség és a puritániz­mus mintaképe, 7 évvel később már olyan hire van, hogy ő az A nyugatnémet lapok hang­súlyozzák: Adenauer a kancel­lári székből való visszavonulá­sa után „ellenőri tisztet“ akar betölteni a nyugatnémet politi­kában és mint a CDU elnöke akar őrködni „politikai végren­deletének“ betartása fölött. BEN BELLA ALGÉRIAI KÖZ- TÄRSASÁGI ELNÖK nagy be­szédében jelentette be egymil­lió hektár francia tulajdonban levő földterület államosítását. — Ezzel az intézkedéssel — mondotta Ben Bella — egyet­len hektár föld sem marad francia telepesek tulajdonában. A kisajátítás által érintett francia állampolgároknak meg­hagyják személyi vagyontár­gyaikat, sőt, betakaríthatják és értékesíthetik az idei termést. Az egységbontókról szólva, megjegyezte, hogy manővereik­kel nem akadályozhatják meg az algériai küldöttség moszkvai utazását, az algériai-szovjet egyezmény aláírását. nagy feladat hárul, hogy lelep­lezze a kormány reakciós ifjú­sági politikáját és az ifjú nem­zedék széles rétegét mozgósít­sa, igazi érdekei védelmében. A Francia Kommunista Párt F ranciaországban erős ver­sengés bontakozott ki á különböző politikai irányza­tok szervezetei között az ifjú­ság megnyeréséért. De Gaulle elnök személyes példával jár elől az ifjúság megnyeréséért folyó versen­gésben. A tábornok-elnök gya­kori országjáró útjai során so­hasem mulasztja el, hogy gond­talan, boldog jövőt ígérjen az ifjú nemzedéknek. Az ifjúság­ba vetett hite kifejezéseként őfensége csókját sem sajnálja az egyszerű nép leányaitól. A kormány különös erőfeszí­tést tesz azért, hogy a fiata­lokkal elfogadtassa a párizsi paktumon alapuló francia-nyu­gatnémet együttműködést. E célra francia-nyugatnémet if­júsági hivatal néven külön in­tézményt alakítottak, hogy szervezett formában irányít­hassák a két állam közötti if­júsági kapcsolatokat. A bonni kormány a francia vezetők hozzájárulásával természetesen a revansiszta ifjúsági csopor­tokat akarja bemutatni a fran­cia fiataloknak. A gaulleista rendszer appa­rátusa elsősorban a hadsereg­ben a kötelező katonai szolgá­it idején igyekszik a, maga Új erők a Francia Kommunista Ifjúsági Mozgalomban... céljainak megfelelően formálni a fiatalokat. A hadsereg veze­tői arra is ügyelnek, hogy a katonák még szabad idejükben is a gaulleizmus szellemét szív­ják magukba. Ezt szolgálja a TAM címen kéthetenként megjelenő képes magazin. Az elnök szilárd támasza a klérus is, elsősorban az ifjú­sági sajtót használja fel a fia­talok befolyásolására. A kato­likus ifjúsági szervezetek szá­mos korábbi lapjukat beszün­tették és helyettük három tet­szetős, képesmagazint adtak ki. Mindhárom lap azzal vált nép­szerűvé, hogy nagy helyet szentel a fiatalok körében köz­kedvelt dalénekesek, színész­nők, sportolók bemutatásának. E népszerű írások mellett azonban elhelyeznek olyan anyagokat is, amelyek az egy­házi vezetés eszméit terjesztik, az atomütőerő megteremtésé­nek szükségességéről és az európai Közös Piac előnyeiről kívánják meggyőzni olvasóikat. Ebben a helyzetben az ifjú­kommunisták szervezeteire Központi Bizottsága a jelenlegi helyzet mérlegelése alapján úgy határozott, hogy az ifjú­kommunista/ mozgalom akkor tölti be feladatát, ha az ifjúság tömegszervezetté válik, olyan programot ad és olyan harci jelszavakkal fordul a fiatalok­hoz, amely vonzza az ifjúság nagy részét. A háború utáni években szü­letett fiatalok százezrei érték el azt a kort, amikor a jövő, életük alakulása foglalkoztatja őket. Ezek a fiatalok nap mint nap szembe kerülnek a tervei­ket, vágyaikat keresztül húzó valósággal. Keresik, kutatják, mi az oka annak, hogy nem válthatják valóra elképzelései­ket. Az ifjúkommunista moz­galomra hárul, hogy a fiatalok százezreit rávezesse a helyzet felismerésére és harcba vezes­se őket. A Kommunista Ifjúsági Moz­galom Központi Bizottsága a párt által kitűzött feladatok megoldása érdekében tagtobor­zást indított. „Tízezres műve­let" jelszóval még ez évben, tízezer fiatallal kívánják gya­rapítani a szervezet taglétszá­mát. A tagtoborzó hadjárathoz nagy segítséget nyújt a május­ban Nous les garcons et les fiiles (fiúk és lányok) címmel megindított havonta megjelenő képeslap. A Kommunista Ifjú­sági Mozgalom az új képeslap kiadásával reagált az ifjúsági sajtóban történt változásokra. Az utóbbi időben Franciaor­szágban több olyan ifjúsági képeslap jelent meg, amely már címét is egy-egy népszerűvé vált dalból kölcsönözte és nagyrészt a fiatalok bálványait mutatja be. A Kommunista Ifjúsági' Mozgalom új, 64 olda­las magazinjának elméül a fia­talok egyik közkedvelt éneke­sének, Francoise Hardynak a dalát választották. A kommu­nista fiatalok új lapjáról elis­meréssel Írtak a polgári lapok is. A Le Monde című legtekin­télyesebb polgári lap a Nous les garcons et les fiiles meg­jelenését figyelemreméltónak tartotta. A z ifjúkommunisták a kor­mány által propagált francia-nyugatnémet megbéké­lés mögött rejló célok leleple­zésére megszervezték a Barát­ság Vonatát, a Német Demok­ratikus Köztársaságba és a Szovjetunióba. A kormány arra törekedett, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságot vas­függönnyel zárja el a francia fiatalok elöl. A gaulleista rend­szer által emelt vasfüggöny fellebbentésére az ifjúkommu­nista mozgalom a Barátság Vonatán 2 ezer francia fiatalt utaztatott a Német Demokrati­kus Köztársaságba, adta meg a lehetőséget, hogy megismer­hessék a békéért és a hala­dásért küzdő országok első so­rában harcoló német állam if­júságát. A Barátság Vonaton ifjúmunkások, parasztfiatalok és diákok látogattak el a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba. Az utazáson több százan a szervezetek által összegyűj­tött pénzből vettek részt. A Kommunista Ifjúsági Mozgalom kilométer bélyegeket adott ki s ezek árából fedezték a kis pénzüek utazását. A Kommunista Ifjúsági Moz­galom a De Gaulleista mező- gazdasági politika harapófogó­ja ellen küzdő kis- és közép­parasztság fialnak és leányai­nak összefogására önálló ré­tegszervezetet alakított a Franciaország Mezőgazdasági Fiataljainak Szövetsége néven. A szövetség, amelynek már 40 megyében van erős alapszerve­zeti hálózata, tevékenyen részt vett a kormány mezőgazdasági politikája ellen rendezett nagy­méretű tüntetések szervezésé­ben. A falusi Ifjúság művelő­désének segítésére a szövetség ősztől azért indít mozgalmat, hogy minden faluban legyen ifjúsági ház. A szövetség sok alapszervézete saját kezdemé­nyezésére máris berendezett ifjúsági házakat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom