Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-10-08 / 40. szám

C send van. őszi csend. An­nak ellenére is, hogy gyakran húznak el mel­lettünk cukorrépával ra­kott traktorok és teherautók. Annak ellenére is, hogy embe­rek nyüzsögnek a kukoricaföl­deken és répaláblákon. Annak ellenére is, hogy szántanak és vetnek. Ősz. Készülődés vala­mire, amit hirtelen halálozás­nak és újrateremtődésnek ne­veznék. Azért ez a nagy cserufr A félelem és várakozás csené* je. Ősz. Süt a nap, illetve már nem is süt, csak úgy, fogatlan szájjal mosolyog, mint a ház előtti pádon üldögélő öreg né­nikék. Az alsókereskényi szövetke­zet mezőgazdásza Žitný Istvun baktat mellettünk kerékpárját tolva, hatalmas gumicsizmában. Ugratjuk is, csak nem akar megszökni tölünk, hogy hozza a biciklijét. Csak nevet. — Látják, szántunk, vetünk — mutat a jól messze pöfögj DT felé. — Eddig a tervezett 70 hektárból 60-ba már elve- 'ettük a búzát. Dicséri a traktorosokat, a Hatotokat. — Igyekvő gyerekek ezek. De hát érdemes is igyekezni. A szövetkezetben szilárd jutái- nazás van és egy munkaegység írtéke 20 korona. Tehát a ke- ■eseti lehetőség jó. Ezzel ma­gyarázható az is. hogy a város ’Nyílra) közelségének ellenére, t fiatalok szívesen dolgoznak a szövetkezetben s jelenleg 25 íves korig mintegy negyvenen ionnak. Sokan közülük az ál­fflatáKjáh,á$ lattenyésztésben dolgoznak. Hogy nehéz munka? Mindegy. Dolgozni úgyis kell, s ők keres­ni is akarnak. Egyszóval a ré­gen vitatott „fiatalság és a Žilný István vizsgálja a kuko­ricacsöveket. mezőgatdaság" kérdésre alakul lassan a válasz. Jó kereseti le­hetőség. — Ez itt a vetőmag kukori­cánk — mutatja kezével. — 24 hektár. Szép, ugye? Már kezd­jük a törését ennek is, de amíg a kísérleti állomás nem kérte, várnunk kellett vele. Bemegy a kukorica közé. Mi utána. Vizsgálgatja a csöveket. Egy párat le is tör. Szépek. — Lesz úgy hatvan mázsa csövesen. — Bánk hunyorít huncutkúsan — csak hatvan, pedig ettől jobb kukorica ta­lán már nincs is. — Azért biztosan van jobb is. Hisz sok helyütt szemesen is elérik a hatvan, hetven, sőt a Szovjetunióban a száz má­zsát is — mondom. — Tudom — mondja — de valahogy, y Különben lehet. Mi itt 82 hektáron termeljük. A héten nekiszabaditom az asszonyokat, pár nap alatt a végére járnak. — Hát gép? Gép nincs? — Van. Egy egysoros kom­bájnunk, dehát az itt annyi, mint kazalban a tű. Persze dolgozni azért dolgozik majd. Igyekvő, dolgos népek a ke- reskényiek. S minden munkát' a lehető legjobban, legtökéle­tesebben végeznek el. Talán mondanom sem kell, hogy a kóró nagy részét is lesilózzák. Szóval: szántanak, vetnek, ás­sák a répát, törik a kukoricát. 5 már készítik a talajt, a jövő évi cukorrépa alá. Minden hek­tárra 400 mázsa trágyát hord­va. Dolgos népek. De hol nem dolgoznak ma az emberek? A különbséget csak az irányítás, a vezetés (tehát a vezetők köz­ti minőségi különbség) adja. Ősz. Végzés és újrakezdés. —tó— A befőttek hazájában A tormosi konzervgyár dol- ozói fellélegezhetnek már: a 5 idény sikerrel mögöttük an. Ilyenkor ősszel kevesebb munka, mert a szilva, ba- ack, cseresznye ott lapul a efőttesüvegekben, s az uborka avarészét is elraktározták már síire. Azért kerestük fel Te­lnék elvtárpnőt, az üzem íchnikusát, hogy megtudjuk: lilyen munka maradt még ok­kerre, novemberre. — Hátra van még a savanyí- 3tt v káposzta-készítés, és gyes uborkakonzervek elké­rése. A paradicsomlekvár és gyümölcskonzervek régebben (készültek már. Kompótgyár- isi tervünket 109 százalékra djesitettük. A zöldségkonzer- sk terve is sikeresen teljesül, linden reményünk megvan rá. ;dináková elvtársnö vegyésze- ipariskolát végzett Šelmec- ányán. Tizenkétéves gyakor- ittal rendelkezik, s időközben >1 elsajátította a konzervké- rítés minden csínját-bínját. z üzem dolgozói javarészt ők, akik szezonidő alatt bi- Dny alapos munkát végeznek, bben az évben mintegy 1300 mázsa kompótot adtak az üz­letekbe, s közel kétezer mázsa zöldséget tettek el télre. A konzervgyárat a közeli állami birtokok látják el nyersanyag­gal. A párkányi, kolonyi, kis- muzslai termés kerül üvegek­gyokat mulatott rajta, amint a sebesáramú folyón lefelé tuta- joztak, mert a fürge és mó­káskedvű mester nem elégedett meg azzal, hogy békésen üldö­géljen a tutaj tetején, hanem egyikről a másikra ugrált — és I í 'T - ’f'ZMißzf. L \ í /^'i; % im p % i MMR! j Készül a finom befőtt a tormosi konzervgyárban. be. Ahogy érdeklődöm, mi a jő munka titka, egy anekdótát mesélnek el. Az üzem egyik mestere részt vett a gyár által rendezett közös kiránduláson a Dunajecen. A társaság na­Az egy milliárdhoz.. Az egy milliárd korona értékhez, amelyet terven felül az idén elő kell állíta­ni, az ifjú mezőgazdasági dolgozók több tonna hússal, tejjel és zöldséggel járul­nak hozzá. A Várkonyi Állami Gaz­daságban, — ahol 76 fiatal dolgozik, — nagy részük van abban, hogy a 860 000 korona értékű terven felüli vállalást, amely főleg a me­zőgazdasági termékek ter­melésére szól, sikeresen teljesítik. S ráadásul nem érik be ennyivel. A vállalá­son felül a közellátásra még 2 ezer kiló baromfihúst, 10 ezer tojást és 630 kiló mé­zet adnak. Ezidén tehát terven felül 50 tonna húst, 25 tonna sertés és 6 tonna baromfihúst s 45 000 tojást adnak el. A galántai járásban, ahol A FINN VASÚT FENNÁL­LÁSÁNAK 100. ÉVFORDU­LÓJÁN helyezték üzembe az első központi forgalomve­zérlő berendezéssel felsze­relt kísérleti vasútvonalat a Pieksäm'áki — Mikkeli 7L kilométeres vonalon. Azért éppen ott, mert ez egyvágá­nyú és ritkán lakott vonal. A központi forgalomve­zérlő berendezést a váltók, jelzők távműködtetését egy központi helyről végzik. A vonal központi menetirányí­tója előtt 3,5 méteres félkör alakú vágánytáblán leegy­szerűsített jelzésekkel az 235 fiatal dolgozik az állat- tenyésztésben, a fiatalok nagyban hozzájárulnak a tej-, tojás- és hústermelés növeléséhez. Vígh Lajos, a Felsőszeli Állami Gazdaság­ban naponként s tehenen­ként 14,3 liter tejhozamot ér el, Győri Ida a tósnyá- rasdi szövetkezetben 8,15 litert, Sárkány Júlia aPusz- tafödémesi Állami Gazda­ságban több mint 10 litert. Több fejő ér el hasonló szép eredményt Hencz Imre, a gőlyási farmról (Nagyme­gyeri Nagyhizlalda) 12,4 li­ter napi tejhozamot ér el. A vásárúti szövetkezetben az egyik leánykollektíva a na­pi 3 liter tejhozamról több mint 9 literre növelte a tej­hozamot. Az fv végéig ter­ven felül még 15 000 liter tejet adnak el. (A) egész vonalhálózat és min­den állomás szerepel. Az asztalán vannak a rendelke­ző gombok, amelyekkel az irányítást végző vasutas bármelyik állomás váltóját és jelzőjét állítani tudja. Új megoldás az is, hogy ál­lomásonként három művele­tet előre „tárolhat“, és a helyszíni elektronika gon­doskodik arról, hogy azok a biztonsági előírás sor­rendjében kerüljenek meg­valósítására. A vágánytáblán látja az irányító, hogy mikor hol van és mely irányban halad a vonat. nem is rövid ideig — sikerre Dehát addig jár a korsó a kút ra ... — szóval vízbepottyan a kalandvágyó konzervgyái mester, úgy húzták ki a men tők. Csuromvizes volt még, mi kor megkérdezték tőle, miéi szökdelt tutajról tutajra! ahe lyett, hogy ült volna? Mire halálos komoly elszántsággí felelte: meg akartam nevettet ni a kollektívát. Hát hogy ner százszázalékosan, és tökélete sen illusztrálja ez a példa munkasikerek nyitját, az lehe De hogy sok függ a jó kollek tívától, az biztos. Kolár elvtársnő is mellénk szegődött, amikor a raktáraké tekintettük meg. Nagy élmén volt a befőtthegyeket látni, é arra gondolni, jöhet a tél, les befőtt, konzerv bőven. b. a\ Évek hosszú során át végez­te a tojótyúkok gondozását a migléci szövetkezetben (kassai járás) Kovács Mária, Szedlák Erzsébet és Jerga Margit. Eredményesen dolgoztak. Az évek múlását azonban meg­érezték Ők is. Különösen az előbbi kettő foglalkozott sokat a távozás gondolatával. De kik dolgozzanak helyettük? Nem kellett messze menniük, mindkét asszonynak lányai vannak, nos, beszéltek velük, hogy váltsák fel őket a mun­kában. S azok nem is kérették magukat sokáig, hisz eredeti­leg is a mezőgazdaságban akartak elhelyezkedni. így aztán év elejétől Jerga Margit vezetésével munkához látott a három kislány a tyúk­farmon. Név szerint Szitás Zsófi, Kovács Ibolya és Szed­lák Éva. (A képen balról jobb­ra.) Zsófika és Évike tévúton Kassán végzik középiskolai ta­nulmányaikat. Ibolyka pedig nemrég végezte el Tornaiján a mezőgazdasági műszaki közép­A sacai (kassai járás) szövetkezeti tagok 100 %-ra teljesítették a gabonaeladást és 56 ha területi megkezdték az ősziek vetését. Október 20-ig 240 hektár területet vetnek be. Őszi gondolatok A napokban találkoztam egyik ismerősömmel. Beszél­gettünk. Egyszercsak azt mondja: — Tudod öregem, ha az in­tézkedésektől és rendeletektől függne az őszi munkák időbeni elvégzése, akkor már rég elké­szültünk volna a betakarítás­sal, de a szántással és a vetés­sel is. De hiába. Ahhoz embe­rek kellenek. Az emberek meg valahogy.;. Gondolkodóba ejtett a dolog. Hisz igaza volt. Gépek vannak, időben jött a figyelmeztetés, az ösztökölés, az időjárás ide­ális (volt már rosszabb is) és mégsem megy, nem akar vala­hogy előrehaladni a munka. Naponta érkeznek a jelenté­sek, hogy mily kétségbeejtően keveset szántanak fel trakto* rosaink egy nap alatt. (Ha ez így menne, a jövő őszre sem készítjük elő a talajt az idei ősziek alá.) Mi lehet az oka? Talán rosszak a traktorosaink, vagy már szövetkezeteseink annyira elkényelmesedtek, hogy látva a jó időt „ej, rá­érünk arra még“ alapon végzik tennivalóikat és nem szántai­nak. Ha úgy vesszük, mindket­tőben van valami igazság. Az utóbbiban talán valamivel több is. De ez nem az igazi ok. Vagy talán azérí halad ilyen lassan a munka, mert minden­felé a mennyiség helyett minő­ség került előtérbe? Ha így lenne, jó lenne. De félő, hogy nincs így. Mert a minőségi szó a mi mezőgazdaságunkban még elég távoli fogalom. Miért? „Mert gyorsan is, jól is nem lehet dolgozni." Hogy illuszt­ráljam idézek: Vojáéek elvtárs az SZKP mezőgazdasági osztályának ve­zetője a CSISZ SZKB III. plé­numán mondotta, hogy amerre az ember elmegy az országban, mindenfelé zöldéi a határ. Nem, nem az új vetéstől, ha­nem az aratásban elhullott ma­gok csíráztak ki és jö sűrű pá­zsitot képeznek. Veszteség- mentes minőségi aratás, óh ... „Mert gyorsan is, jól is, nem lehet dolgozni.“ Kürti István véleménye is ez. A gutái szö­vetkezet kiváló kombájnosa még hozzátette — aztán a kombájnosok sem valami jók, a tanácsadók pedig (akik a já­rásról járnak ki) éppen csap- nivalóak. Hisz a kombájnt sem ismerik. Hogy adhatnak akkor i^Müü mi a kezdő kombájnosnak taná­csot. Miért mondtam ezt el? Nem is tudom. Hisz mindenki tudja, hogy nem a minőségi munka­végzés a lemaradás oka. Egy­szerűen talán az a baj, hogy túlságosan is megszoktuk már a „szövetkezeti tempót“. Vagy talán ez sem ok? Mi hát ak­kor? Talán az anyagi érdekelt­ség? Minden esetre elgondol­koztató dolog. Igaz lehet. Jó lenne sürgősen megteremteni és nemcsak papíron. Az elmúlt évek tapasztalataiból (már ahol megvolt) tudhatjuk, hogy mi­lyen jó szolgálatot tett az ed­digiek során. Nagyon lassan halad a cu­korrépa betakarítása, ugyanígy lassú a kukoricatörés, valamint a szántás-vetés menete is. De eddig keveset hallottunk fia­taljainkról. Nem marad más hátra, mint komolyan megfogni a munka végét! Az idő alaposan meg­tréfálhat bennünket — s hóban kukoricát törni nem kellemes. A fiatalokra, a CSISZ falusi szervezeteire nagy munka, fel­adat vár. Hisz itt van október, a búzavetés, valamint a kuko­rica és répabetakarítás hónap­ja, s ha nem fokozzuk a mun­katempót, még november is a határban talál. Hogy ez ne tör­ténhessen meg, a fiataloknak is segíteniük kell. Mozgósítani mindent és mindenkit, ügyelni a gépek teljesítőképességének a lehető legjobb kihasználásá­ra, vasárnapi brigádokat szer­vezni, stb., hogy a termés ma­radéktalanul bekerüljön a föl­dekről. S ha ez megtörténik, örömmel és megelégedéssel mondhatjuk majd el — „ez jó mulatság — férfimunka volt." LEÁLL A GYÁR — Aránylag kevesen vagyunk itt fiatalok — magyarázta — Ludmila Papierníková, a kassai Palma-szappangyár CSISZ- szervezetének pénztárosa. Kö­rülbelül harmincán lehetünk, javarésze nő. A CSISZ-t^gok száma összesen 18. A leányok ugyanis, miután férjhez men­tek, alig járnak el az összejö­vetelekre. Megvan a saját vi­láguk, az otthon, a gyermekek, ha nem is mondanak le szíve­sen a találkozókról. A vállalat vezetősége ugyan támogatja a CSISZ-szervezetet, de az a tu­dat, hogy üzemünket nemso­kára felszámolják, rányomta bélyegét a dolgozók lelkületé- re. Pedig az aránylag kis mé­retű üzem ifjúsági szervezeté­nek jóformán mindene meg­volt; a klubhelyiségben televí­ziós készülék, könyvtár, ame­lyet szívesen igénybe vettek dolgozóink. A helybeli helyőr­ség egyik alakulatával együtt dolgozóink nyáron közös kirán­dulásokat rendeztek, télen táncmulatságokat. A klubhelyi­ségben szórakoztató és tanul­ságos filmeket is vetítettek. — Ha részünkről hiányzik is az igazi jókedv, — folytatta Papierníková elvtársnő — az említett okoknál fogva, igye­keztünk meghálálni a vezetőség gondoskodását. Mi fiatalok kétszeresen büszkék vagyunk arra, hogy vállalatunk nem maradt le a tervteljesítésben, amiben nekünk is részünk volt: bekapcsolódtunk a szocialista munkaversenybe. A gyár, főleg a belföldi fo­gyasztókat látta el szappannal, mosóporral és egyéb tisztító- szerekkel. Közmegelégedésre. Hatvankét évi fennállása után kénytelen lesz üzemét leállíta­ni. A vezetőség — ha nehezen is — azért határozta el magát erre a lépésre, mert nemcsak az épületek, hanem a gépi be­rendezés is annyira elavult már, hogy semmiképpen nem felel meg a mai gyártási köve­telményeknek. Kétségtelen, hogy a gyár de­rék dolgozói másutt is elhe­lyezkedhetnek és feltételezhe­tő, hogy erről maga a vezető­ség gondoskodik majd. Mégis, Papierníková elvtársnő bizo­nyos szomorúsággal beszél már most arról az időről, amikor utoljára hagyja el a meghitt, megszokott munkatermet, hogy másutt elölről kezdje- a „bele- szokást.“ A gyár leállításával egyidejűleg egy darab régi Kassa tűnik el a város térké­péről, hogy helyet adjon a jö­vőnek. va. J. Három a kislány iskolát. Tehát nemcsak fiata- jáseladási terv 180 ezer darab jással megtoldották és így lók, hanem részben szakembe- tojás eladását irányozta elő. A most 260 ezer darab tojást ad- rek is. jánoki szövetkezet felhívására nak el. Szeptember végéig már A szövetkezetnek 1869 tojó- azonban a migléclek annak 222 ezret ebből teljesítettek is, tyúkja, 1653 nagyobb, és 3726 idején azzal válaszoltak, hogy ami arról tanúskodik, hogy vál- kisebb jércéje van. Az évi to- évi tervüket 112 ezer darab to- lalásuk teljesítése nem marad csak papíron. A vállalás telje­sítése egyben azt is jelehti, hogy tojótyúkonként átlagban 130 darab tojást értek el. Pedig nincs ezen semmi kü­lönös, csupán lelkiismeretes, szorgalmas munka s a munká­hoz való helyes viszony, vala­mint a szakszerű etetés, az említett eredmények szülője. Ez a kis csoport járási méret­ben a tojástermelésben elért kiváló eredményért már két­ezer korona pénzjutalomban is részesült. Munkájuknak, igye­kezetüknek tehát megvan az eredményé mindenképpen. S a lányok boldogok. Iván Sándor, Kassa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom